Kedves Testvérek!
Szerintem nem a császárkultusz miatti körülmetélkedésről van szó a Galata levélben, hiszen erre több bizonyíték is van az írásokban.
Ha fellapozzuk az Apcsel 15. fejezetét, érdekes dolgokat találunk. Azt látjuk, hogy a zsidókból kereszténnyé lett hívők egy része mindent megtesz azért, hogy a pogányból lett keresztények körülmetélkedjenek, és Mózes törvényét megtartsák:
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek. (Apcs 15:1) Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. (Apcs 15:5)
Ez abszolút érthető, mivel zsidók voltak, és egész életükben azt tanulták, hogy az üdvösség a mózesi Törvény megtartásából következik. Nagyjából az egész ószövetség erről szól. Ezek a zsidó emberek kereszténnyé lettek, és úgy gondolták, Jézus halálával és feltámadásával az emberiség végre megkapja azt az erőt, amellyel végre képes PONTOSAN és hiba nélkül megtartani a Törvény tételes rendelkezéseit.
A hit általi megigazulást csak kevesen értették még ebben az időben, és azt Isten csak lassanként nyilatkoztatta ki az egyháza számára.
Gondoljatok csak bele, milyen nagy szám volt, amikor Péter először életében be mert menni pogányok házába. Rögvest „egyházi bizottság” elé idézték, ahol számot kellet adnia arról, hogyan mert bemenni egy pogány otthonába, mert az nem volt szokás akkoriban…
Ez az igazság, azaz a hit általi megigazulás, csak fokozatosan, lassan tárult fel a tanítványok előtt.
Jézus a halála és feltámadása előtt elmondta a tanítványoknak, hogy sok mondanivalója lenne még, de most még nem lennének képesek azt megérteni, elhordozni. Hiszem, hogy ez volt az. Nem voltak képesek még elhordozni azt a gondolatot, hogy Jézus feltámadásával egy teljesen új korszak jön el a hívők számára, és ímmár nem a Törvény vezeti majd őket, hanem Isten Szelleme, aki a szívükbe költözik. Jézus kimondja, hogy aki óbort ivott, az mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja jobb az ó.
Így az ószövetségi törvény részletes utasítási szerint élő zsidók nagyon nehezen változtattak korábbi vallásos elképzeléseiken. Nem kívánták az újat, jobbnak tartották az ót.
A zsidókból lett keresztények tehát először buzgó törvénykövetők voltak, annak a TÉTELES előírásai szerint, mert kezdetben úgy gondolták, Isten ezt feltétlenül elvárja tőlük. Ne értették meg, hogy a törvény tételes előírásai mögött áll egy magasabb rendű szellemi valóság, Istennek a szíve, Istennek a Szelleme, akit ha követnek, megvalósul az a cél, amiért a törvény tételes parancsolatai létrejöttek.
Minden parancsolat mögött áll ugyanis egy cél, egy szellemi valóság, melynek érdekében az a parancsolat megszületett.
Ezt nagyon fontos megérteni a törvény helyes értelmezéséhez.
Ha én mondjuk egy király vagyok, egy szerető király, egy jó szívű király, aki mindig mindent a szeretet jegyében tesz, és meg akarom védeni az emberi életeket, akkor ennek érdekében hozhatok egy törvényt: "ne ölj!" Ebben az esetben a parancsolat a "ne ölj!" A szellemi valóság azonban, a valódi cél, ami emögött a parancsolat mögött áll, az az emberi életek védelme. Ez az a cél, amelynek érdekében kiadtam ezt a parancsolatot.
Ebben az a lényeg, hogy mindig maga a szellemi valóság a lényeg, nem pedig a parancsolat.
Megmagyarázom, mire gondolok:
Ha tehát én ez a szerető király vagyok, számomra sohasem a "ne ölj" parancsolat betartása a lényeg, hanem az a lényeg, hogy megvalósuljon az emberi életek védelme. (hiszen a "ne ölj" parancsolatot is csak ennek az érdekében, (ennek a célnak a szellemében hoztam.)
Ha tehát az egyik emberem rábukkan egy sorozatgyilkosra, aki éppen fel akar robbantani egy óvodát, tele gyermekekkel, akkor az emberi életek védelme érdekében előfordulhat, hogy meg kell ölnie azt.
Ebben az esetben megszegi a törvény betűjét, ami így szól: "ne ölj", de nem szegi meg a törvény szellemét, ami így szól: "védjük meg az emberi életeket".
Ebből a példából értettem meg, hogy a törvény szelleme az igazi valóság, amelyre törekednünk kell, annak kell megfelelnünk, mert az mindig magasabb rendű a törvény betűjénél.
A törvény szelleme maga Isten, aki a szeretet. Ha benne maradunk, ezzel öntudatlanul betöltjük a törvényt, azaz megfelelünk mindazoknak a céloknak, amelyek érdekében Isten a betű szerinti törvényt adta.
A példánál maradva: Olyan ez, mintha maga a király akiről az előbb beszéltem beköltözne a szolgája szívébe. A szolgának talán ebben az esetben nem is kell tudnia a "ne ölj" parancsolatról, egyszerűen csak a szívébe költözött királyra kell figyelnie. Ez a király pedig egy szerető király, aki mindig összhangban vezeti azokkal az alapelvekkel, amelyekkel egyetért. Találkozna ez a szolga egy sorozatgyilkossal, aki újra ölni akar, és lehetetlen élve elkapni? "Öld meg!"- mondaná a király. Összefutna ez a szolga egy sorozatgyilkossal, aki megbánta, amit tett? "Ne öld meg, hanem tégy vele jót! - mondaná a király.
Ilyen értelemeben NEM IGAZ!!! tehát, hogy Isten mindig összhangban vezet a törvénnyel, és „ha Istennel jár valaki, akkor mindig betartja a törvény rendelkezéseit.” Ez egyszerűen nem igaz. Ehelyett az a valóság, hogy Isten mindig összhangban vezet minket (amíg benne maradunk) a törvény mögött álló szellemi valósággal, a szeretettel. Aki ebben él, az betöltötte a törvényt. Nem megtartja tehát tételesen, hanem ehelyett betölti a törvény mögött álló szellemi valóságot.
Hogy ez mennyire így lehet, arra jó példa, hogy a zsidók rendelkeztek a "ne ölj!" parancsolattal.
Ennek ellenére egész városokat és népcsoportokat irtottak ki. A "ne ölj" parancsolat ellenére.
Miért? Mert a törvényadó így vezette őket, és ez megegyezett a "ne ölj" parancsolat mögött álló szellemi valósággal, az emberi életek védelmével, a szeretettel. A zsidók ekkor megszegték a törvény betűjét, de nem szegték meg a törvény szellemét. Valószínűleg ezek az elferdült népcsoportok súlyosan veszélyeztették volna a békét a Földön, ezért kellett elpusztulniuk.
Nem jelenthetjük ki tehát, hogy Isten magát az ószövetégi Törvényt írja a szívünkbe, mert akkor képtelenek lennénk ölni, hiába mondaná ezután, hogy öljük meg a példa szerinti sorozatgyilkost.
Képtelenek lennénk szombatnapon dolgozni, hiszen Isten ezt megtiltotta az ószövetségi törvényben...
Isten az ószövetségi Törvény mögött álló szellemi valóságot, a szeretetet írja a szívünkbe, ezért szeretni fogjuk az embereket, és ha az a szeretet, akkor megöljük azt a sorozatgyilkost, ha pedig nem az, akkor nem öljük meg.
Ez egy ÉLŐ, rugalmas vezetés, mert Isten, aki a szívünkben lakik élő.
Ennek megfelelően, ha az a szeretet az egyik szombaton, akkor nem fogunk aznap szombatnapon dolgozni, ha pedig az, akkor éppen szombatnapon végezzük majd a legtöbb munkát, mert mondjuk a beteg édesanyánknak éppen aznap van rá a legnagyobb szüksége.
Ez kívülről egyes emberek számára úgy tűnhet, hogy vérlázító törvényrontás, azonban mégsem az, mert összhangban van a törvény szellemével, azaz Isten szívével, a valódi szeretettel.
Pál kívülről úgy tűnhetett, a korabeli zsidók számára, mintha törvényrontó lett volna. Azonban nem rontotta meg a Törvény mögött álló szellemi valóságot, mert a szívében lakozó Krisztus vezetése szerint járt el, teljes összhangban a törvény szellemével:
"És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. (1Kor 9:20-21)"
Így Pál nem tartotta meg a Törvényt, annak a tételes utasításai szerint, de mégsem volt törvény nélkül. Jézusnak rendelte alá magát, és így mindig a szeretet kellős közepében tudott maradni. Krisztus törvénye az, hogy Ő mindig a szeretetben mozog, mindig a szeretetben marad. Amíg benne maradunk, addig mi is. Jézus mindig összhangban vezet ugyanis minket a Szeretettel. A feladatunk ezután nem a Törvény tételes rendelkezéseinek a betartása, hanem az, hogy maradjunk meg Jézusban folyamatosan. Aki így él, az a Törvényt folyamatosan betölti. Nem megtartja tehát… nem győzöm hangsúlyozni, hanem BETÖLTI!
A kis kitérő után nézzük meg újra, hogy mit kért a farizeusból lett hívők egy része a pogányokból lett hívőktől az Apcselben, és mi volt erre az Apostoli Zsinat határozata:
Apcs 15:5 - 15:6
Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
Ezen a fórumon sok ilyesmit lehet olvasni, és ezért testvéretekként megfeddlek Bennetket, hogy ezt ellentmondás nélkül hagytátok eddig! De szeretettel teszem! Sok olyan tanítás van itt fent, mely szerint a keresztényeknek meg kell tartaniuk a Mózes által kapott parancsolatokat, a Törvényt. Ezáltal néhányan olyan igát akarnak így a hívők nyakába rakni, amely nem Jézustól van.
Miért kérték vajon Mózes törvényének, a Törvény megtartását a farizeusok?
Az előzőekben már írtam, hogy azért, mert úgy gondolták, hogy Jézus csak egy eszköz arra, hogy az emberiség, a zsidóság végre képes legyen megtartani a Törvényben írt utasításokat. Ez volt az egyik ok. A másik ok viszont az, hogy egyfajta vallási háború kezdődött el a megtért, Jézusban hívő zsidók és a Jézusban nem hívő zsidók között. Azok a friss zsidó keresztények, akik megpróbáltak mindkét oldalnak tetszeni, azok szorgalmazták a körülmetélkedést, és a Mózes által adott tételes utasítások szerinti törvénynek a ráerőltetését a pogányokból lett hívőkre. Ha ez sikerült volna, igazából ezek a keresztények zsidókká lettek volna, és ez nagyon tetszett volna a Jézusban nem hívő zsidóknak. Ők mindig is rajongtak azért, hogy pogányokat zsidó hitre térítsenek.
Ha Pál azt hirdette volna, hogy körül kell metélkedni, és a Mózes által kapott tételes utasításokat meg kell tartani, akkor Pál lett volna a világtörténelem legnagyobb zsidó hittérítője, akire a Jézusban nem hívő zsidók méltán néztek volna fel, mint olyanra, aki a legtöbbet tett a zsidó hit terjesztéséért. Ezzel megszűnt volna a „kereszt botránya”, és Pált nem üldözték volna a Jézusban nem hívő zsidók, hanem inkább örültek volna eredményes munkásságának:
Gal 5:11 - 5:13
Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
A kis kitérő után térjünk vissza Apcsel 15-höz.
Apcs 15:5 - 15:6
Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
Az apostolok és a vének DÖNTÖTTEK!
Figyeljük meg, hogy nem azt döntötték, hogy:
„Isten parancsolatai örök érvényűek, és mindenkire vonatkoznak, ezért a Mózesi Törvényben írt parancsolatokat, az abban írt ünnepnapokat, utasításokat, stb. mind-mind meg kell tartaniuk a keresztényeknek!”
Helyette ezt döntötték, TELJES összhangban Isten Szellemével:
Apcs 15:24 - 15:29
„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, ...
Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy SEMMI több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! “
Hogyan kell ezt érteni?
Most akkor nem szabad megtartanunk egyetlen utasítást sem, ami Mózes törvényében le van írva, mert az Apostoli Zsinat ezt megtiltotta???
Nem! Megtarthatsz belőle bizonyos részeket, de mindig tudnod kell, hogy Te ezzel nem az egész Törvényt, Mózes törvényét tartod meg, és ezt maga Isten sem várja el tőled, hanem annak csak bizonyos részeit. Amikor Isten ugyanis hit által a szívedbe költözik, képessé tesz arra, hogy vegyed az Ő vezetését, és Ő az aktuális élethelyzeteidben rá fog mutatni arra, hogy mit kell tenned.
Ok?
Megelevenít egy igét, megelevenít egy parancsolatot, és belül a szívedben érzed, hogy most éppen ezt kell tenned. Nem a törvényt tartod meg ezzel, az egészet EGYBEN, hanem Istennek a rád vonatkozó parancsolatait. Isten a sok-sok parancsolatból, utasításból az Ő Szelleme által kiválasztja azokat, amelyek rád vonatkoznak, amelyben éppen járnod kell. Járj ebben, tiszta lelkiismerettel. Legyen tiszta, őszinte a lelkiismereted, hogy amit éppen teszel, az összhangban van Isten akaratával.
Ez egy szabad, változatos életet eredményez. Isten egyénileg vezet, és ahogyan vezet, azt nem írhatod elő mások számára, mert Isten lehet, hogy őket másként vezeti, mert nekik más feladatuk van éppen, vagy éppen még nem érettek annyira a hitben, mint Te:
Róm 14:4 - 14:7
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Végezetül térjünk vissza a Galata levélhez.
Azt mondtam, vannak rá bizonyítékaim rá, hogy nem a császárkultusz miatt akarták körülmetélni a hamis zsidó testvérek a Galatákat.
A bizonyítékom maga a Galata levél.
Ez a levél nem a körülmetélkedésről szól, hanem arról, hogyan viszonyuljon egy keresztény az ószövetségi tételes parancsolatokhoz, a Törvényhez. Kérlek, olvassátok el újra a fentiek tükrében az egész levelet!
Gal 3:19 - 3:26
Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; …
…
Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. DE MIUTÁN ELJÖTT A HIT, nem vagyunk TÖBBÉ a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Ámen!