Szerző Téma: Kiborulás vagy leborulás?  (Megtekintve 3039 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Kiborulás vagy leborulás?
« Dátum: 2013 Július 13, 20:46:15 »

A megtérésünk által rálépünk egy útra, amelyet Isten jelölt ki számunkra. Ez az út nem problémáktól mentes, hanem ezen az úton való járás alatt változunk az Úr hasonlatosságára. De hogyan tudnánk változni a hasonlatosságára, ha minden örömteli és kedvünkre való volna? A próbák kellenek a mi életünkbe, hogy formálódjunk általa.

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”


Isten akaratában van tehát az, hogy a próbákon átmenjünk, így nem kiborulnunk kell ezen, hanem leborulnunk Isten elé. Józsefet eladták a testvérei, mégis a történet végén megbizonyosodhatunk arról, hogy Isten nem mindennapi módon fordította javára azt József és egész Izrael népe számára. Lássuk meg hogy József hogyan tett erről bizonyságot a testvérei előtt:

1Mózes 45,4-8
„Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.”


József mikor a kút mélyén volt vajon gondolta volna-e, hogy az Úr ilyen csodás kimenetelt ad neki és a háza népe számára? Minden bizonnyal rejtve volt a szemei elől. Isten útjairól ilyen bizonyságot tesz az ige:

Ézsaiás könyve 55,8-9
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”


Számunkra pedig miért iratattak meg ezek a történetek (mint pl: József története)? Ezért:

Római levél 15,4
„Mert amelyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”


Jelen esetben milyen reménységünk? Az a reménységünk hogy Isten soha sem változik! Akik Isten akarata alá rendeli magát, az minden bizonyára imádkozza, hogy: „legyen meg a Te akaratod!” – mint ahogyan a „Mi Atyánk” imádságban is tanított minket Jézus. Tehát ha mi vágyjuk hogy az Úr akarata érvényesüljön a mi életünkben, akkor hol van helye a kiborulásnak? Elmondom, sehol! Hiszen aki kiborul, az az Úr akarata ellen lázad. Ne feledjük, megkaptuk ezt a vigasztalást is az Úr igéjében:

Római levél 8,28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”


Erről a kijelentésről mit gondolt volna József, miközben a kútban bizonytalanságban volt az élete felől? Mégis azt láthatjuk, hogy az Úr nem akármilyen jót formált az ő nehézségéből. Mi is nap mint nap kerülünk problémák elé, be nem fizetett számlák, munkahelyi problémák és hasonló hétköznapi dolgok amelyek felett oly sokat aggódunk. Úgy érezzük, hogy jogos indulat van mibennünk ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan azt mi megkövetelnénk. De volna itt egy fontos kérdés: mit gondol erről Isten?

Máté evangéliuma 10,29-31
„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”


Elég nagy gondviselés igaz? De ha nem vigasztalna minket eléggé, akkor figyeljünk hogy mit mond ez az ige:

Jeremiás könyve 29,11
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”


Lássuk csak az összesítést:
•A próba számunkra öröm, Isten kezében pedig egy eszköz, hogy az által az Ő hasonlatosságára formáljon minket.

•Isten tehát nem olyan módon szabadít meg ahogyan azt mi elképzeltük, ez pedig azért is van hogy ne tudjunk belekontárkodni, hogy Övé legyen a dicsőség.

•Minden a javunkra van, bármi is történik velünk.

•Isten terve a számunkra a békesség és reményteljes jövő.

Ahogy elnézem ezeket az ígéreteket és Isten jóságát amit nekünk gyermekeinek ígért, kimondhatatlan hálás vagyok az Úrnak ezekért. Ezért én javaslom Testvérek minden helyzetben a leborulást a kiborulás helyett. Nézzük meg az egyik testvérünket aki nem a fizetésemelés elmaradása miatt került bele a Szentírásba:

Jób könyve 1,13-22
„Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.”


Jób tehát nem kiborula, hanem leborula és áldotta az Úr nevét. Számára nem a családban vagy a gazdagságában volt a reménye, hanem Istenben volt a kincse és az egész élete. Amúgy Jézus is megköveteli tőlünk az első helyet, de ez természetes attól aki az életét adta értünk egye?

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”


Jób méltó volt Istenhez, bizonyságot nyert az élete, hogy Istenben gyökerezett meg és nem a világban. De beszélhetünk akár Ábrahámról, aki számára fontosabb volt az Ajándékozó az ajándéknál. Megkapta az ígéretet Istentől, majd ez be is következett, ezt követően pedig Isten visszakérte. Ábrahám nem tagadta meg Istentől, a kés már a kezében volt mikor Isten visszaadta a fiát Izsákot. De miért is beszélek minderről? Azért mert eljöhet a te életedben is az, mikor az Úr elkér mindent amit neked adott, hogy nyilvánvalóvá váljék a hited, hogy valóban ragaszkodsz-e az Úrhoz. Isten ugyanis gyermekeket akar akik szeretik az apját, feleséget akik mindvégig hű hozzá.

Akik Jézusé lettek, azoknak már többé nem a világi dolgokkal kell foglalkozniuk. Isten érti azt, hogy meg kell élnünk, dolgoznunk kell és ki kell fizetnünk a számláinkat. Ezzel nincs is gond, viszont azzal már igen, ha a kényelmünkkel vagyunk elfoglalva, ha a szemünk kívánságai szerint gyűjtünk és hizlaljuk magunkat!

1Timóteus 6,6-8
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”


A világi szükség felett amit gyűjtünk, azt Isten országából lopjuk el. Vagyis ha azon fáradozunk hogy az alapvető szükség felett gyűjtsünk, akkor azt a mammon oltárán áldozzuk és nem az Isten akaratában járunk.

Elég keménynek hangozhat ez, hiszen szeretjük olykor magunkhoz venni a finomabb ételeket, a szebb ruhákat vagy a kényelmünkre vagy kedvünkre szolgáló tárgyakat. Akkor ezek szerint nem kedvesen az Isten előtt? Nem erről van szó, hiszen Isten adhat valakinek gazdagságot. Itt most arról van szó, hogy mi kinek szolgálunk? Mert a gazdagságot is Isten adja, nem nekünk kell elérnünk azt. Nekünk Isten dolgaiban kell munkálkodnunk és majd Isten úgy alakítja az életünket, ahogyan neki tetszik és nem ahogyan nekünk tetszik. Van ez a mondás: „mindenki a saját sorsának kovácsa”. Ez nem így van, Isten kovácsolja mindannyiunk sorsát és ne is próbáljunk a magunk feje után menni:

Példabeszédek 3,5-6
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”


Ámen

(skype 2013/07/13)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #1 Dátum: 2013 Július 14, 07:54:13 »
Köszönöm Testvérem. Bizony ezek az idők is embert próbálóak. Próbára teszik hitünket. Uram adj nekünk erőt, hitet,reményt, szeretetet. Ámen.
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Jazmin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 482
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #2 Dátum: 2013 Július 25, 13:00:40 »
Aldott tanitas !
  Nagyon jó lenne megtanulni,hogy mindig leboruljak még mielött kiborulnák!Sajnos életemben észrevettem,hogy hajlamosabb vagyok  a kiborulásra.És a körülöttem levök is..Pedig,milyen jó megtapasztalni azt,ha valami proba vagy baj ér akkor leborulva Atyám elé,Ö meg tud vigasztalni,bátoritani,és a megfelelö Iget adni.Viszont,ha nem teszem akkor kiborulok,elkezdek rágodni,idegeskedni,gondolkodni ,hogy hogyan oldom meg ...Közben természetesen rájövök,hogy nem tudom megoldani,és nem tudom mit tegyek,mert magamtol nem vagyok képes semmire...Csak Isten segitségével vagyok képes arra is,hogy örömnek tartsam,ha megprobáltatás ér.
Tanits Uram örülni a probáknak,és hozzad jönni azokkal!
Az Isten SZERETET. 1 Ján 4:8

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #3 Dátum: 2013 Július 25, 13:05:20 »
A testünk kivétel nélkül a kiborulást választja, ezért kell lélek szerint élnünk és járnunk, nem engedve a testünknek. Amint meg is van írva, ez a testünk és lelkünk folyamatos harca:

Galátzia levél 5,17
"Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek."
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #4 Dátum: 2013 Július 26, 09:38:14 »
A testünk kivétel nélkül a kiborulást választja, ezért kell lélek szerint élnünk és járnunk, nem engedve a testünknek. Amint meg is van írva, ez a testünk és lelkünk folyamatos harca:

Galátzia levél 5,17
"Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek."
Ezt nagyon jól mondtad Testvérem.
 :2smitten:
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #5 Dátum: 2013 Július 27, 11:37:15 »
Ha az Úr vezet minket akkor nem borulhatunk ki. De ha elhagyjuk őt, akkor belép az életünkbe az indulat, a kibálás, isten káromlása és sok más gonosz cselekedet, amit lehet, hogy utólag megbánunk, de meg nem történtté nem tehetjük.

Éppen ezért hallgassunk az Úrra:


"Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt."

Ef 4:31.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #6 Dátum: 2013 Július 27, 12:12:20 »
Igen Testvérem, mikor nem az Istenre tekintünk hanem a körülményeinkre, akkor lelépünk Isten útjáról.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #7 Dátum: 2013 Július 27, 12:49:43 »
Kiborulás lehet az irigységből is, sőt akár az még Isten elleni lázadássá is fajulhat, mivel meg van kérdőjelezve Isten igazságossága.
Ezt láthatjuk Mirjam esetében is, akit meg is büntetett az Úr, és csak Áron és Mózes közbenjárásának lett köszönhető, hogy ez a büntetés nem ért tragikus véget.

Idézet
4 Mózes 12

. Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. 2. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. 3. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. 4. Az ÚR mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5. Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. 6. Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8. Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?! 9. Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment. 10. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. 11. Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! 12. Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13. Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! 14. Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. 15. Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 16. Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Kiborulás vagy leborulás?
« Válasz #8 Dátum: 2013 Július 27, 14:06:18 »
A bűn láncreakció, ha nem állunk meg akkor halálig fajulhat.

Jakab levele 1,15
"Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz."
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)