Szerző Téma: Léviták  (Megtekintve 938 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Léviták
« Dátum: 2013 Július 31, 21:01:47 »
Léviták

A mai napon a lévitákat nézzük meg közelebbről, hogy milyen üzenetet tartogat a mai kor Jézus követőinek. A léviták az ősatyjukról kapták a nevüket, Jákób (Izrael) egyik gyermeke volt akit Lévi-nek hívtak. Értelemszerűen az ő leszármazottjait nevezik lévitáknak. Izraelben ez a törzs sokban különbözik a többitől, a mai napon erről fogunk néhányat megnézni közelebbről. Elsőként: miért választotta őket Isten?

4Mózes 3,5-13
„Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki. És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól. Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg. Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, amely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim. Mert enyém minden elsőszülött; amikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.”


Az Egyiptomból való kivonulás előtt az utolsó csapás az volt, hogy a pusztító mindenütt megölte az elsőszülöttet ahol nem látott vért az ajtó félfákon. Ahogyan az előbb felolvasott igerész is bizonyságot tesz, Istené minden elsőszülött, így ahol nem volt vér található (vagyis nem engedelmeskedtek az Úr rendeletének), ott meghalt az elsőszülött. Ahol pedig felkenték a vért, ott pedig nem halt meg senki sem, viszont Isten a lévitákkal váltotta meg az életben hagyott elsőszülötteket. Az elsőszülött alatt bármilyen meglepő, két dolog értendő. Elsőként a szó nemes értelmét, vagyis: elsőként született. Másodsorban pedig egy nagyobb fontosságot is jelöl, mégpedig az örököst. Az igében több helyen is megláthatjuk, hogy nem az elsőként született örökölt, hanem más kapta meg az elsőszülöttségi jogot. Az egyik legismertebb példája Ábrahám gyermekei, Izmáel és Izsák. Bár Izmáel született meg elsőként Ábrahámtól, mégsem ő kapta meg Isten ígéretét amelyet Ábrahámnak adott. Ott van Jákób és Ézsau is, bár Ézsau volt az elsőszülött mégis Jákób kapta meg az elsőszülöttségi áldást. Ugyancsak igaz ez Jákób fiaira is, Rúben volt az elsőszülött, mégis József (majdcsak a legkisebb) kapta meg az elsőszülöttségi jogot:

1Krónikák 5,1-2
„Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, aki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek, Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek haszna lőn Józsefé):”


De ha még tovább megyünk, József elsőként született fia Manassé volt, mégis Efraim kapta meg az elsőszülöttségi áldást Jákóbtól. Vegyük észre, hogy legyen Izsák, Jákób vagy József esete, egyikőjük sem született elsőként, mégis ők kapták az elsőszülöttségi áldást. Isten nem testileg gondolkodik, mert Ő lélekben imádókat keres magának.

János evangéliuma 4,23
„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”


Ez a némi kitérő szükséges volt, hogy megértsük az elsőszülöttséget Isten szemszögéből. Azok az elsőszülöttek akik Egyiptomban megmenekültek a bárány vére miatt, azok helyett a lévitákat választotta magának Isten a szolgálatra! Vegyük észre ebben az üzenetet számunkra. Két lehetőség adatott minden embernek. Az egyik az, hogy vagy bűneinkben meghalunk mert nincs rajtunk a bárány vére, vagy rajtunk van a bárány vére, de akkor szolgálunk az Úrnak!

Római levél 6,16
„Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?”


A léviták az életükkel fizettek azokért az elsőszülöttekért akik meghaltak volna a bárány vére nélkül. Azért mondom hogy az életükkel, mert ők az életüket tették fel a szolgálatra. Szolgáltak Istennek és az emberek felé. Az hogy valaki az életét adja, az nem feltétlen a halálát jelenti, hanem inkább az életét, amit nem önmagáért él. A léviták meghaltak önmaguknak, mert Istenért éltek. Nem volt tulajdonuk, házuk vagy földjük, és az élelmükről is Isten gondoskodott. Észrevesszük számunkra ebből az üzenetet? Jézus is ezt kéri tőlünk, hogy ne a földi kincseket gyűjtsük, hanem éljünk Őérte és Ő majd gondoskodik rólunk.

5Mózes 10,8-9
„Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig. Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, amiképpen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.”


Az Úr a mi örökségünk, akárcsak Lévi fiainak. Vagyis nem a világi dolgokkal kell foglalkoznunk, úgy mint a vagyon gyűjtése és a világi dolgokban való bizalom és békesség megnyerése. Hanem ahogyan Isten papjaihoz méltó, éljünk Istenért, szolgáljunk Neki és Isten gondoskodik a szükségleteinkről ahogyan a lévitákról is gondoskodott. Úgy olvastuk, hogy:

„Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját”

A kérdés felmerül, hogy miért csak a Lévitáknak volt szabad hordoznia a ládát? Ők voltak azok akik a hajlék, majd a templom szolgálatába álltak. A léviták jelölik a mai kor Isten követőit, akiknek hasonlóképpen kell hordozniuk Isten szövetségét a vállukon. Ahogyan a léviták vállát nyomta az Isten szövetségládája, úgy nyomja a mi vállunkat is az a felelősség, hogy Isten követői vagyunk és ennek hirdetését is számunkra adta feladatul. Mert mindannyian egyen egyenként hordozzuk Isten szövetségét az életünkön és fontos lenne megérteni ennek a súlyát. Mert Istennek a papjai lettünk, akárcsak a léviták voltak.

Most pedig nézzük meg Mózes áldását amelyet a Lévi törzsének mondott:

5Mózes 33,8-11
„Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél. Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték. Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád elé, áldozatot oltárodra. Áldd meg, URam, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek!”


Az Urim és a Thummim voltak azok, amelyek által válaszolt az Úr Izráel ügyeiben (ítéletre, útmutatásra). Ez egy fehér és egy fekete kövecske volt, amely a hósenben helyezkedett el és a pap szívénél volt.

Erre a részre figyeljünk:

„Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél.”

Kit kísértettek meg Masszában és kivel pereltek Meribá vizeinél? Istent kísértették és Ővele pereltek.  Ezt az áldást pedig nem Júda törzsének mondta, vagyis a fejedelmi törzsnek ahonnan származott test szerint Jézus, hanem Lévi fiai kapták. Jézus bár testileg Júda törzséből származott, de lélek szerint Isten főpapja, a léviták azaz a mi főpapunk is! De mit is mond ez az igevers?

„Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek!”

Az Urim jelentése: fények, a Thummim jelentése pedig: tökéletesség, teljesség. Az Úré mindez és Őáltala vált a miénkké. Ez már nem a szívünk felett helyezkedik el, és nem a kövek által adja tudtunkra akaratát, mert a szívünkben van, mert az ő törvényét vagyis az akaratát a szívünkbe írta be:

Jeremiás könyve 31,33
„Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.”


De figyeljünk csak Mózes áldására még jobban:

„Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél. Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték.”

Miről beszélt Mózes? Egy megtörtént esetről, amiben kitűnt, hogy a lévitáknak fontosabb volt Isten útján való járás, mint a saját családjuk:

2Mózes 2,25-29
„És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára. Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.”


Nyilvánvalóan Isten fontosabb volt az életükben mint a földi javak vagy a család. Isten ezt az első helyet kéri tőlünk is, nem elégszik meg a második hellyel:

Lukács evangéliuma 14,26
„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”


Menjünk tovább:

4Mózes 18,6-7
„Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül. Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.”


Az illetéktelenek azok, akik ellenszegültek az Úr parancsának. Áron két fia Nádáb és Abihú, akik bár léviták voltak, mégis meghaltak mert idegen tűzzel járultak Isten elé. Vagy ott van Uzziás király is, aki bement Isten templomába áldozatot bemutatni, de nem volt lévita ezért leprával bűnhődött az ellenszegüléséért. Így megértjük, hogy legyen bár lévita vagy nem lévita, akik az Úr törvényét áthágva közelednek felé, azok enyhén szólva nem járnak jól.

Ezt pedig hogyan értelmezzük a mi esetünkbe? Nagyon egyszerű, akik Isten törvényének ellenszegülnek és úgy közelednek Isten felé, azok halálra vannak ítélve. Ahogyan azt megannyi keresztény ember teszi, Isten rendeletének, akaratának ellenállnak és úgy követik Istent. De ilyen módon nem állhat meg senki se az ÚR előtt. Akik fittyet hánynak Isten törvényének és úgy közelednek saját elgondolásuk szerint, azok illetéktelennek minősülnek, vagyis Istenhez méltatlanokká lesznek.

Végezetül jöjjön ez az ige:

1Péter levele 2,9
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”


(Skype 2013/07/31)

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)