Szerző Téma: Dicsőítés  (Megtekintve 1037 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Dicsőítés
« Dátum: 2013 Augusztus 07, 20:54:29 »
Dicsőítés

Vannak alapnak vett tanítások, felekezetektől függetlenül bárhol elfogadják és követik azt, de ez a mai téma is rávilágít arra, hogy az alapnak hitt tanítás valójában nem Istennek az igéjén nyugszik, hanem emberi elgondolásokon. Az Isten dicsőítését nem veszik komolyan, a lényeget nem értik és ahogyan az már sajnos megszokott, érzések és megtapasztalások útjait járják. De számunkra Isten igéje adatott, hogy megértsük abban Isten akaratát, például a dicsőítése terén is. Fontos lenne hogy mindenki megértse, Isten nem haver, nem bánhatunk vele kedvünk szerint, nem közeledhetünk hozzá, csak az Általa meghatározott út szerint. Ez alkalommal a dicsőítés útját fogjuk megnézni.

Ámós könyve 5,1-27
„Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza! Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné. Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául. Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek! És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz. Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa. A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják. A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve. A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre. Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél. Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából. Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban! Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak. Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra; És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?! Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak. És Damaskuson túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.”


Isten ezt mondja azok dicsőítésére, akik nem cselekszik meg az akaratát:

„Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Istent elsősorban az életünkkel kell megdicsőítenünk és nem a szánkkal. Első sorban cselekedni az igazságot, élni Isten akarata szerint.

János evangéliuma 15,8
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.”


Ha valaki az Ő akaratát és rendelkezéseit áthágja, de szájával áldja, vajon a szájából elhangzottak kedvesek lehetnek-e Isten számára? A hűtlenséget el lehet-e fedezni szavakkal? Amikor azt olvassuk az igében, hogy Isten ellen paráználkodtak, az annyit jelent, hogy hűtlenné váltak Istennel szemben. A hűtlenség az, ha a szövetséget felbontjuk. A kérdés felmerül, milyen szövetséget? Azt a szövetséget amelyet akkor kötöttünk az Úrral, mikor Istenünkké fogadtuk. A szövetségben Isten gyermekeivé fogadott minket, és ezt a szövetséget csak mi emberek bonthatjuk fel az által, hogy nem járunk az Úr által kijelölt úton.

5Mózes 26,16-19
„E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”


Isten sehol sem kérte azt, hogy hangszerekkel dicsőítsük őt. Viszont rengeteg helyen kérlel minket, hogy járjunk azon az úton, amelyet kijelölt számunkra. Az igazság cselekvésére, a teljes alárendelődésre, a szeretet általi munkálkodásra és ha ezek megvannak, akkor a szánk és a hangszereink által adott dicsőítés is kedves illat lesz Isten előtt. Mert a dicsőítése csak úgy lehet kedves Isten előtt, ha a szavaink a cselekedeteinkkel összhangban van!
Miért van az, hogy világhírű dicsőítők nyilvános bűnben élnek amit nem is szégyellnek? Hogy énekelhetik azt az emberek hogy: „téged követlek” ha nem követik Istent? Vagy hogy: „szeretlek téged”, amikor a cselekedeteikkel paráználkodnak Isten ellen!?

Ámós könyve 6,1-6
„Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.”


Dávid amikor megpengette a lantot, a gonosz lélek elmenekült Saultól. Ki tudja ezt Dávid után csinálni!? Dávid dicsérete azért volt kedves Isten előtt, mert Dávid Isten akaratában élt. Isten nem ember, hogy a dallamokból ítéljen, Isten ugyanis mindenekelőtt a szívet vizsgálja és ez után fogadja dicsőítését, legyen akár cselekedetek vagy hangszerek és ének általi dicséretek.

Meg kell értenünk, hogy Isten dicsőítése nem a mi fülünkért adatott. Nem azért, hogy mi azt megítéljük szépnek vagy azt tegyük kedvencünkké. Mert ha hallunk egy számunkra kedves éneket, futkos a hátunkon a hideg, felborzolódik a szőr a testünkön, könnyünk kicsordul és ezek hatására azt mondjuk; ez aztán a gyönyörű dicsőítés! Holott épp Isten hallgatni sem bírja!

Minden, amit Isten adott, kell hogy Őt dicsőítse meg. Így van ez a zenével is. Isten adta, hozzá is kell hogy visszatérjen. Ezzel azt akarom mondani, hogy a zene célja, az Úr dicsőítése. Valóban vannak szép dalok, de a zene nem a mi szórakoztatásunkra adatott, nem a mi szükségleteinket kell hogy kielégítse. Hát még a dicsőítés!

Sokan azért mennek el nagyszabású koncertekre, mert híres előadók híres dicsőítő dalát hallgathatják meg. Vagy éppen abban a reményben vannak, hogy közelebb kerülnek a dal által Istenhez és egy áldott időtöltésük lesz. Közelebb gondolja magát az ember, addig amíg a dal hatása el nem múlik, azután minden a régi. A mai kor dicsőítő dalainak a sikere attól függ, hogy mennyire hat az érzelmekre, Istennél pedig az a sikeres dicsőítő dal, amely olyan szívből jön, amely valósággal Érte él!

Olyan egyszerű ez. Ha egy ember akit sosem láttál eléd áll és azt mondja neked; „szeretlek”, akkor milyen reakciót váltana ki benned? Nem de azt hogy; „hogyan szeretne, hiszen nem is ismer!?” Isten ugyanígy felteszi a kérdést.

Vagy ha egy hozzád közelálló áll eléd és azt mondja neked; „szeretlek”, de jól tudod róla , hogy folyamatosan lop tőled és a hátad mögött kibeszél ellenségesen, milyen reakciót vált ki benned? Nem de azt, hogy hazudik!? Isten is így érez, mikor meglopják a dicsőségét az által, hogy pénzt kérnek a dalokért és nem tartják meg a parancsolatait! Mert mit ér a szó amely kijön a szájból, ha nincs mögötte valóság? Semmit, hiszen azt úgy hívják: hazugság!

Máté evangéliuma 21,28-31
„De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.”


Egyértelmű ebben az üzenet, nem az számít amit mondunk, hanem amit teszünk! Ha a szánkból elhangzott szó nincs egyensúlyban a cselekedeteinkkel, akkor vétkeztünk. Ezért is kéri Isten, hogy amit esküvel fogadunk, azt cselekedjük is meg. De jobb ha nem esküdözünk, mert akkor nem vétkezünk az által, hogy nem tudjuk megtartani.

Ézsaiás könyve 29,13-14
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.”


Mi hogy közeledünk az Isten felé? Csak ígéretekkel, érzelmi beszéddel, vagy valóságos cselekedetekkel?
A dicsőítés célja a hála, amit elmondunk Neki, az egyetlen pedig ami a dicsőítéséből visszaeshet ránk, az a közös öröm, hogy mindannyian hálásak vagyunk Neki.

Ha van egy dicsőítés amely nem kedves Isten előtt, de téged megérint és hálára indít vagy például bűnvallásra, akkor tulajdonképpen az történik, hogy ez a dicsőítés a tiéd lett és Isten nem a szerzőre vagy épp a előadóra néz, hanem éppen rád, hogy milyen szívvel lépsz a jelenlétébe. Ugyanis nem hallgatnunk kell ahogyan más dicsőít, hanem nekünk magunknak kell dicsőítenünk.

A dicsőítés nem úgy kezdődik hogy hangszert ragadunk vagy dalra fakadunk. Nem a tiszta hangban, az ének tudásban lakozik az igazi dicséret. Az Isten jelenléte pedig nem abban van, hogy a zene hatására transzba esünk.

(Skype 2013/08/07)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Dicsőítés
« Válasz #1 Dátum: 2013 Augusztus 09, 19:27:26 »
"Aki szelet vet, vihart arat." -ezt tarja a közmondás.
Ennek a tanításnak az elhangzása felkorbácsolta a kedélyeket és nem tudtunk mindent megemészteni ami ebben elhangzott,
A dicsőítéssel kapcsolatban olyan elgondolásaink vannak, hogy zenével (hangszerrel), dallal, tánccal, verssel dicsőíthetjük az Urat, és ahogyan tesszük a gyülekezeteinkben és otthonainkban, dicsőítő koncerteken ez teljesen jó és Istennek is kedves.
A tanítást meghallgatva viszont az derült ki, hogy helytelen ez az elgondolás.

Ézsaiás könyve 29,13-14
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.”


Elgondolkodtató. Ebből is az derül ki, hogy Isten tetteket és cselekedeteket vár.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Dicsőítés
« Válasz #2 Dátum: 2013 Szeptember 14, 11:01:08 »
Idézetet írta: bacsipista
Elgondolkodtató. Ebből is az derül ki, hogy Isten tetteket és cselekedeteket vár.

Igen, a hamis evangélium azt hirdeti, hogy csak dönts Jézus mellett és üdvözülsz.
De a valódi evangélium azt mondja, hogy ha megtértél, akkor cselekedni fogod az Úr minden akaratát és üdvözülsz.

Van különbség...
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)