Menyegző
A mai napon Jézus egyik példabeszédét fogjuk közelebbről megnézni:
Máté evangéliuma 22,1-14
„És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
Elsőként legyünk figyelmesek arra, hogy egy király készített menyegzőt az ő fiának. A király alatt az Atyát, a fiú alatt pedig Jézust értsünk. Az Atya szolgákat küldött, hogy hívják a hivatalosakat, a szolgák a tanítók és a próféták, a hivatalosok pedig Izráel népe. Ám ők nem akartak eljönni a menyegzőre, sőt, az Istentől küldötteket megverték és meggyilkolták. Az igében láthatjuk azt is, hogy az Atya több alkalommal küldött szolgákat, ami elsősorban Isten hosszútűréséről tesz bizonyságot. Ám a hivatalosok nem akartak eljönni, sőt meggyilkolták a szolgákat, ezért az Atya is legyilkolta őket. A történet másik felében láthatjuk, hogy ez miatt az Atya kinyitotta menyegzőjének a kapuit mindenki számára, küldöttei által meghívott jókat és gonoszokat egyaránt. Mi ennek a mondanivalója? Az, hogy Isten mindenkit hív megtérésre, az örömébe hív be mindenkit! Igen ám, de a következőkben láthatunk egy feltételt, ez pedig a menyegzői ruha! Mit jelenthet a menyegzői ruha!?
Jelenések könyve 19,8-9
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”
Az Atya megtekintette a vendégeket és volt ott valaki, akin nem volt menyegzői ruha. Egyértelmű üzenet testvéreim, Isten előtt nem azok az igazak, akik Őt szájukkal tisztelik, hanem azok, akik megtartják törvényét:
Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”
Akik Isten törvénye ellen lendülnek, azok valójában nem szeretik Istent. A szolga köteles cselekedni az ura akaratát akár szereti őt, akár nem. Viszont a gyermek, mivel ismeri apját, szeretetből engedelmeskedik. De azok, akik Isten parancsolatainak ellenállnak, azok még szolgáknak sem felelnek meg. Mire jók ezek? Semmire! Az ördögök is engedelmeskednek Istennek, mégis magukat hívőknek mondó emberek Isten parancsolatain taposnak. Nem véletlen, hogy az ördögöknek készített helyre kerülnek, a méltó büntetésükre.
A törvény cselekvése csodálatos, örömmel teli azoknak, akik szeretik az Urukat:
Máté evangéliuma 11,29-30
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Nem azért könnyű Jézus terhe, mert elvett a törvényből. Azért könnyű, mert Ő betöltötte azt, és ez által lehetőséget adott a Benne hívőknek, hogy bennünk lakozást véve szintúgy betöltse azt. Mert a törvénynek be kell töltetnie, nem pedig eltöröltetnie.
Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Nagy dilemma van az egyházon belül Isten törvényével kapcsolatban: cselekedni kell, vagy nem kell cselekedni. De ez nem így működik, nem erre kell helyezni a fókuszt, hanem Jézusra. Ha valóban szereted Jézust, akkor engeded, hogy Ő vezessen, és be fogja tölteni a törvényt tebenned is. A cselekedeteink által látszódik meg a hitünk Istenben, és Isten a cselekedeteinkből látja meg a szeretetünket.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Azok a hiábavaló emberek választják szét a hitet és a cselekedeteket, akik nem akarnak megváltozni. De nem is tudnak megváltozni, mert első lépésként Jézust kellene megtenniük uruknak. Keménynek hangozhatnak ezek a szavak, főleg azoknak, akik Isten követőinek adják ki magukat. Sok a maguk választotta Istentisztelet, Jézust a saját gondolataik által tisztelik és imádják, de ebből Isten nem kér.
Izrael népének is megmondatott, hogy csak egy helyen mutathatják be áldozataikat, pontosabban ott, ahol Ábrahám is kész lett volna megáldoznia a fiát, Izsákot.
5Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz; Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok néked.”
Miért volt utálatos Isten előtt az, ha az áldozás más helyen történt!? Azért, mert Isten elmondta akaratát, mégis az ember azt mondta erre, hogy: „jó lesz máshol is bemutatni az áldozatot”. Jóllehet az állat tökéletes volt hozzá, a szívben is bűnbánat volt, de Isten beszédét az ember felülírta és így az egész utálatossá vált Isten előtt.
Mi már nem áldozunk állatot, de mindez a maga formájában mégis megmaradt. Mert Jézus azt kérte tőlünk, hogy cselekedjük akaratát, ehelyett mit kap? Csak bűnvalló imákat és kifogásokat.
Lukács evangéliuma 12,47-48
„Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Jézus az Őt követésére hívott el minket, de mit jelent Jézust követni!? Hogy követték Őt az apostolok? Megcselekedték az akaratát és nem csak beszédükben tartották meg Jézust. Hajtotta őket az Isten iránt érzett szerelem, és ők valósággal készek voltak odaadni az életüket azért az evangéliumért, amit Jézustól vettek.
Kicsit térjünk vissza a hit és a cselekedet témájára:
Márk evangéliuma 4,26-29
„Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”
Ismerjük a magvető példázatát, a példázatban több helyre esett a mag, viszont csak a jó földbe kerülő mag növekedett fel és hozott termést. Ebben a példázatban a jó földbe vetett magról van szó, és vegyük észre, hogy ez a mag önmagától nőtt, sarjadt és termést hozott. Hogy lehet ez? Úgy, hogy jó földben volt:
János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Akikben Jézus valósággal lakozik, az gyümölcsöt fog teremni, méghozzá természetes módon. De kikben van Jézus? Akikben Isten igéje valósággal él! Azért magától növekedik, mert bennünk élve Jézus cselekedik, mert emberi erőfeszítések által nincs Istentől való növekedés és termés.
Egyértelmű üzenet ez az igében, mégsem egyértelmű sokaknak. Azt mondják ugyanis, hogy nem kellenek a cselekedetek az üdvösséghez, pedig ha nincs cselekedet, akkor nem beszélhetünk valódi hitről sem. Nem a cselekedetek által van az üdvösség, de mégis egyik feltétele az üdvösségnek. Mert Jézus követelményeket támasztott azok felé, akik követni akarják Őt. Meghalni önmagunknak, mindennél jobban szeretni Alkotónkat és cselekedni a parancsolatát.
Mégis vannak, akik erre a tiszta és egyértelmű üzenet ellen kardot emelnek, inkább rosszat kiáltanak rá mintsem követésére adnák magukat. Jézusra is azt mondták, hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Erre Jézus ezt a tényt közölte tanítványaival:
Máté evangéliuma 10,25
„Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!”
Nagyon érdekes az a kontraszt, amit a mai kor egyházán belül és Jézus szavait tekintve látunk. A mai kor híres-neves tanítói és prófétái legnagyobb része világi békességben, gazdagságban, biztonságban, jóhírben és nagy tiszteletben örvendnek, amíg Jézus üldöztetést, megverést, halált és rosszhírt ígért követőinek.
Vajon Jézus változott volna meg? Nem… Az emberek változtak meg, és sajnos velük együtt az evangélium is. De ígért még valamit Jézus, ami ezekből következik: boldogságot! Mert ezek a jegyek nem csak az igaz evangéliumról tesznek bizonyságot, hanem arról is, hogy ismerjük Őt.
Efézusi levél 4,20-24
„Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”
(Skype 2013/10/30)