Szerző Téma: Az igaz evangélium  (Megtekintve 42743 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #300 Dátum: 2015 December 23, 19:31:16 »
Hasznos edény vagy?

Van az a nézet, miszerint a szolgálati területekre szakosodnunk kell. Úgy értik, hogy aki például a pásztori szolgálatban áll, annak az a szolgálati területe, és ezért már nem kell részt kivennie más szolgálatokból. Pedig a szolgálati területekre nem szabadna szakosodnunk, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk.

2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.


Szóval a mi szolgálati területünk igen széles skálán mozog, úgymond mindenesek vagyunk, mindenhez értenünk kellene. Akik ugyanis valósággal megtértek, azokban valósággal Isten lakozást vett, és azok többé már nem a saját terveiknek élnek, hanem csak Isten akaratának. Isten akarata pedig az, hogy munkálkodjunk:

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”


Bár ezt az igeverset mentőövként használják sokan a saját inaktív életükre, hogy: „nem az én hibám, hogy nem akarom, Isten nem munkálja bennem!” Pedig ha elolvassuk a 12-es verssel együtt, akkor egyértelmű képet kapunk arról, hogy Pál nem feltételesen írta, hanem kijelentésként, merthogy:

„…félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Isten mindenkiben munkálkodik, mindenkiben végzi az akarást, csak erre kevesen mozdulnak meg. Aki nem munkálkodik, az nem becsüli Jézus áldozatát, Ő kész volt odaadni mindenét, Ő szolgált, hogy önmagát példaként állítsa mielénk, hogy hozzá hasonlóan járjunk.

Efézusi levél 4,1-6
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.


Mindenkiben munkálkodik! Istennek nem lehetnek inaktív követői, Isten nem tűr meg restséget, emlékezzünk csak a talentum példázatára:

Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik.  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”


Ugyanez az üzenet megtalálható Jézus egy rövidebb példabeszédében:

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.


De mi nem akarunk a haszontalan szolgák sorsára jutni, ezért mi nem is vagyunk tétlenek, hanem mindaddig munkálkodunk, amíg ebben a világban vagyunk. Olyan edényekké kell lennünk, amit az Úr bármire tud használni, vigasztalásra, bátorításra, tanításra, adakozásra, vezetésre, feddésre, gyámolításra, egyszóval bármire! Így megbecsült edényekké leszünk, és minden jó cselekedetre alkalmasak.

1János levele 3,1-3
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.”


Ne feledjük, és mindig tartsuk szemünk előtt, hogy az Isten iránt érzett szeretetünket nem szavakban, hanem cselekedetekben kell megélnünk.

(Skype 2015/12/23)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #301 Dátum: 2015 December 30, 19:44:34 »
Keresni az Ő országát

Máté evangéliuma 6,25-34
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”


Isten országát először keresnünk kell, de csak úgy tudjuk megtalálni, ha tudjuk, hogy pontosan mit is keresünk. Mert sokan sok mindenre kitűzik az Isten országának a zászlaját, de ettől még nem lesz a föld szent, és Isten sem fog odaköltözni. Isten országa ott van, ahol Ő uralkodik, ahol az Ő törvénye szerint mennek a dolgok. Az Ő akarata pedig:

János evangéliuma 15,8
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.”


Páltól is olvassunk:

Római levél 7,4
„Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”


A gyümölcstermés tehát igen fontos, most pedig nézzük meg, hogy ha nincs gyümölcstermés, akkor mi a következménye:

Máté evangéliuma 13,24-43   
„Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.”


Kik az Isten országának a fiai? A jó mag! Ez az a mag, amely termést hozott, ami pedig konkoly, azt nevezi Jézus gonoszoknak, mert csak a földet foglalják, termésük az viszont nincs. Azt pedig tudjuk ugyancsak Jézustól, hogy mi lesz a sorsa annak, ami hiába foglalja a földet:

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”


Akik tehát tétlenek és gyümölcstelenek, azok kivágattatnak, azoktól elvétetik Istennek országa:

Máté evangéliuma 21,33-44
„Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.”


Tehát elvétetett tőlük az Istennek az országa. Mit jelent ez? Mi vétetett el tőlük és másnak adatott? Ahogyan előzőleg is említettem, Isten országa ott van, ahol Isten trónon ül, Isten pedig ahol uralkodik, ott az Ő törvénye szerint mennek a dolgok. Jézustól elhangzott egy ítélet, miszerint nem teremték meg a gyümölcsöt, ezért másnak adatott. Kik ezek a mások? Jézus itt azokról szólt, akik származásilag nem zsidók, azaz pogányok, akiknek csakugyan megadatik Istennek az igéje az ő üdvösségükre.

Apostolok Csel. 28,24-28
„És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.”


Az apostoli időkben láthattuk is, hogy jól indultak a dolgok, a pogányok megtértek, de nem olyan felületesen, mint a maiak, hanem a hitük cselekedetekben mutatkozott meg. Hiszen emlékezzünk a nem régiben olvasott igerészben, melyben Jézus kifejtette, hogy azoknak adatik Istennek országa, akik megtermik a gyümölcsét! Akarunk Isten országában állampolgárok lenni? Akkor teremjük meg a gyümölcsét, máskülönben kivágattatunk! Ha csak egy kicsi hitünk van Istenben, akkor tenni fogjuk mindazt, amit parancsolt nekünk, és így az a kicsi hit nagy termést hozhat.

Márk evangéliuma 4,30-32
„És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.”


Most pedig olvassuk el a következő igerészt és értsük meg az üzenetét:

Márk evangéliuma 9,1-8
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.”


Péter, János és Jakab megláthatták azt, amiről Jézus ígéretet tett, vagyis megláthatták, hogy az Isten országa eljött hatalommal! Mózes és Illés! Nem az volt a hatalom, hogy Jézus arca fénylett, hanem az, hogy Mózes és Illés élnek, a törvény és annak őrzője nem halt meg! Hiszen jól tudjuk, hogy Isten Mózes által adta a törvényt, és a próféták szolgálata az volt, hogy őrizzék a törvényt, azaz a népet vissza vezessék a törvényhez, Isten akaratához! Illés pedig a próféták feje volt. Az újszövetség ígérete nem tette érvénytelenné a törvényt. Erről egyértelműen megbizonyosodhatunk Keresztelő János szolgálata által is, aki nem új lélekkel szolgált, hanem Illés lelkével!
Beszéljünk még egy kicsit Isten országának a „földrajzi” helyéről:

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”


Ó igen, minden hívő vallja, hogy benne Isten országa van. De valójában kikben van Isten országa? Olvassuk el:

János evangéliuma 14,23-25
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”


Tehát egy feltételes szövetség, úgy olvastuk, hogy:

„Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:…”

Majd ennek a következménye:

„…és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Vagyis így válik valóssággá, hogy Isten országa bennünk van. De ahogyan ezt olvastuk, bizony feltételes!

Végezetül:

Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”


(Skype 2015/12/30)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #302 Dátum: 2016 Január 06, 20:43:36 »
Akik a láthatókra néznek

4Mózes 32,1-42
„Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: A föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van. És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nékik az Úr. Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam; Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét. Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől. És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra; És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izráel előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt. Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket! Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. Parancsot ada azért ő felőlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseiből való atyák fejeinek, És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul. Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén. És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekeszünk. Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül. És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, amelyeket építének. Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az Emoreust, aki ott vala. Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről.”


Ez a történet jól tükrözi a mai kor hozzáállását. Nem várják meg az ígéretet, nem hisznek Istenben, hanem sokkalta inkább a szemüknek. A pusztai vándorlás 40 évig tartott, ez elég sok időnek mondható, és ennyi ideig vártak Isten ígéretének a beteljesedésére, azaz a szent földre való belépésre. Ám mielőtt a Jordánon átkeltek volna, Rúben és Gád törzsének megtetszett Jázér és Gileád földje, olyannyira, hogy Isten ígéretét (amit nem láttak) lecserélték a láthatókra, így ők ott kapták meg részüket Manassé féltörzsével egyetemben. Így szakadtak el valódi örökségüktől, és a testvériségtől. Jézus korában is jól láthatjuk a gyümölcsét annak, hogy nem vonultak át a Jordánon. Jézus ugyanis meglátogatta őket, a Jordánon túl, ahogyan meg is lett írva Ézsaiásnál:

Ézsaiás könyve 9,1
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.”


Ez az esemény akkor történt, mikor a tanítványaival áthajóztak Gadara földjére, merthogy ez a Jordán túlsó partján volt:

Lukács evangéliuma 8,26-39
„És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.”


Elég gyors látogatás volt Jézustól! Nem Jézuson múlt ez, hiszen kész lett volna maradni, viszont a lakosok elküldték. Megijedtek Jézustól, pontosabban attól, amit tett. Hatalma volt, és a hatalmával olyat cselekedett, amelyből nem kértek a Jordánon túl levő törzsek. Gondoljátok csak el, 2000 disznó igen nagy összeg lehetett, ám Jézus megítélte az elpusztításával egyetemben a fogyasztóit is! Nekik ilyen Messiás minden bizonnyal nem kellett, ne mondja meg nekik senki, hogy mit lehet enni és mit nem. Ahogyan ma is, taposnak Isten igéjén, csakhogy disznóhúst ehessenek. A zabálás miatt elbukták a Messiás meglátogatását, nem akarták, hogy Jézus tovább maradva nagyobb rendet rakjon közöttük, tényleg egyeseknek a hasuk az istenük. 

Azok, akik nem tudják megvárni Isten ígéretét, azok testi kívánságoktól hajtott emberek, inkább a pillanatnyi testi élvezeteknek élnek, a saját terveiknek élnek, és csak a saját szemüknek hisznek. Akik így élnek, azok nem hitben járnak. Hiszen a hit definíciója a következő:

Zsidó levél 11,1-2
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”


Ezért nem csak azt kell elfogadnunk Istentől, amelyet megértettünk, hogy a javunkra van. Istent mindenben követnünk kell, az ő parancsolata szerint kell élnünk életünket. Isten kinyilvánította akaratát, amelyben egyes parancsolatokat megmagyarázott (miért kell megtartani, mi a következményei), más parancsolatokat pedig magyarázat nélkül adott tudtunkra. Az a hitben való követés, mikor hiszünk Istennek, minden magyarázat és értelem nélkül, mert ha csak azt tartjuk meg, amit értünk, akkor Istenben nincsen hitünk.

2Korintusi levél 4,18
„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”


Ezért csak legyünk biztosak a számonkérés napjáról, mert ahogyan Isten ígérte, az bizony úgy lesz. Számon fogja kérni rajtunk, ha engedetlenek voltunk az ő akaratának, más néven parancsolatának. Ha pedig számonkérés, akkor azzal egyetemben büntetés is.

Ne azokra nézzünk, akik taposnak Isten igéjén, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, hanem arra a láthatatlan ígéretre, amelyet Isten tett nekünk, ezért győződjünk is meg arról, hogy Isten szava szerint lesz minden, akár áldás, akár átok, akár üdvösség vagy kárhozat.

Ne legyünk olyanok, mint a Gadara földjén élő emberek, ha Isten igéje a megtisztítást végzi bennünk, akkor ne álljunk neki ellen, máskülönben Jézust küldjük el. 

(Skype 2016/01/06)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #303 Dátum: 2016 Január 13, 19:38:01 »
Útban hazafelé

5Mózes 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; Aki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem vala; aki vizet ada néked a kemény kősziklából; Aki mannával étete téged a pusztában, amit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképpen elvesztek. Mint azok a nemzetek, akiket az Úr elveszt előletek, azonképpen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”


Sokan úgy gondolják, hogy ha egyszer befogadtuk Jézust az életünkbe, akkor utána Isten minden áldását ránk zúdítja, és erre felépült egy másik nézet, miszerint csupán azt kell megtanulnunk, hogy hogyan tudjuk elvenni azt. Pedig ha Isten hívására igennel felelünk, akkor ezután a próbatételek sorozata következik, mint ahogyan olvastuk is a nyitó igénkben. De emlékeztetésül szóljon újra:

„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?”

Tulajdonképpen, mikor Izrael népe útban volt hazafelé, különféle próbákon és nehézségeken kellett átmenniük azért, hogy felszínre kerüljön az igazi hit, amit Istenbe vetettek.

Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”


Tegyük tisztába azért azt, hogy a pusztai vándorlás alatt nem csupán az engedetlenségük miatt tapasztaltak meg nehézségeket, hanem Isten, mintegy próbákat állított eléjük, hogy kiderüljön, vajon méltóak-e az ígéret földjéhez? Egyik ilyen történet az volt, hogy a népnek nem volt vize:

2Mózes 15,22-24
„Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet. És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?”


A maiak sokkal kisebb próbán buknak el, hangoztatva azt, hogy senki sem lehet tökéletes. Vajon az Istenbe vetett hitünk mennyi, és milyen próbát állhat ki? Ezt minden bizonnyal Isten kideríti, mert akik igennel feleltek a hívására, azok közül egy sem lehet ez alól kivétel!

1Péter levele 1,1-9
„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét.”


A próbák tehát nem csupán a Tanach-i időkre vonatkoznak, hanem legalább ugyanolyan mértékben a mai időkre is. Olvassunk Jakabtól:

Jakab levele 1,1-12
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”


Elhatároztuk, hogy követjük Jézust. Egyetlen út adatott, és ezen az úton Isten megpróbál minket, ami által kiben feladást, másokban kitartást eredményez. Majd úgy folytatja Jakab, hogy a kitartásban tökéletes cselekedet legyen! Hiszen ez a lényege az egésznek, hogy Isten képmására formálódjunk, ahogyan ez kezdetben is volt:

1Mózes 1,26-27
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”


Az első emberpár bűntelen volt, tökéletes Isten előtt, mert mindenben hallgattak az Isten szavára. Ebben mutatkozik meg, hogy Isten képmásai, nem pedig a külső megjelenésükben. De a bűnbeesés után meghaltak Isten számára, majd ebből a halál állapotából Jézus az, aki újra Isten képmásaivá alakíthat minket:

Efézusi levél 2,1-10
Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”


Ha minket valósággal megelevenített, akkor annak látszata van, méghozzá az, hogy amint az első emberpár, úgy mi is engedelmeskedünk Isten szavának.

Akármelyik hívőt kérdezzük, hogy neki mi a célja, a válasz ugyanaz: Üdvösséget nyerni, a Mennyországba jutni! De amíg úton vagyunk hazafelé, ahogyan Izrael népe is a pusztában, azonképpen mi is próbákat állunk ki, hogy kiderüljön, vajon méltóak vagyunk az ígéret földjére vagy sem?

(skype 2016/01/13)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #304 Dátum: 2016 Január 20, 19:31:58 »
Titkok és kinyilatkoztatások

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”


A titok szó hallatán, rögtön mindenki kíváncsi lesz, nincs ez máshogy a keresztényeknél sem. A mai gyülekezetekben épp ezért láthatjuk az érdekes, fura, sőt bizarr megnyilvánulásokat, mivel mindenki szeretne valami újjal előrukkolni, ami nincs sehol máshol, hogy általa gyűjtsenek maguknak hallgatóságot. Pedig nem a titkokkal kellene foglalkozni, hanem azokkal, amiket Isten már nyilvánvalóvá tett, pont azért, hogy cselekedjük azt. Erről beszél a kezdő igénk, de megerősítésül szóljon újra:

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.


Tehát nem a titkokat kellene kutatni, hanem cselekedni mindazt, amelyet már kijelentett számunkra Isten. Ha pedig ezt nézzük, akkor bizony elég nagy hiányosságokat fedezhetünk fel, hiszen a törvény megtartását, más néven Isten akaratát nem szeretik betölteni.

A kinyilatkoztatások terén is van némi félreértés, mert bár előszeretettel szokták azt mondani a hívek, például hogy: „Az Úr arra indított” vagy épp: „az Úr nem indított” netalán: „megvárom, amíg az Úr indít”.
Ezzel máris az érzelmeknek adták át a döntési lehetőséget, amit a Sátán is fel tud használni az érzelgős keresztények ellen. Az Istennel való személyes kapcsolatot nem abban kell megélni, hogy ránk vajon melyik parancsolata illik, és majd azt megcselekedjük! Mert jönnek olyan helyzetek, hogy emlékeztetve vagyunk az Isten parancsolatára, és sokan elbuknak ebben, mert várnak egy személyes megerősítésre Istenről. Pedig Isten az akaratát már régen tudatta velünk, nem várni kell megerősítésre, hanem meg kell cselekedni. 

Az Istennek való engedelmünk fejezi ki az Isten iránt való szeretetünket, még ha ez sokaknak nem is tetszik:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”


Nem a megvallásokra kíváncsi Isten, nem az ígérgetésekre, a bizarr megnyilvánulásokra, hanem az engedelmességre. Ez az, amiből olvas Isten, hogy valóban szeretjük-e Őt. Ez pedig az idők végének közeledtével elhalványul, szinte majdcsak eltűnik:

Máté evangéliuma 24,12-13
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”


Miféle szeretetről lehet itt szó? Ki irányába és milyen mélységben? A szeretet mélységéről János is beszélt:

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”


Ezt nevezzük szeretetnek! Ez a szeretet hidegült meg, és ebből is tudjuk, hogy közel van Jézusnak az eljövetele. Az Isten iránt érzett szeretetünket pedig egy gyors tesztelés alá vethetjük, hogy vajon megtartjuk-e parancsolatait, vagy sem? Ha nem tartjuk meg, úgy tartalmatlanul cseng szánkból a megvallás, hogy: „szeretlek téged Istenem!”

Vajon kitartunk mindvégig Isten parancsolatainak a megtartása mellett? Vagy hagyjuk, hogy meghidegüljön bennünk a szeretet? A Sátán jól ért ahhoz, hogy különféle praktikákkal elvegye az igyekezetünket, amellyel megdicsőíthetjük Istent. Nem más testvérre kell nézni, hogy vajon mennyire követik Istent, nem a jelekre és csodákra kell figyelnünk, hanem amint a kezdő igénkben is olvastuk, a kijelentésekre kell figyelnünk, amelyet már megmondott Isten, hogy aszerint cselekedjünk.

Sokan fognak úgy állni az ítélőszék előtt, hogy földi életüket abban a hitben élték, hogy üdvösségük van, pedig az ítélőszéktől az örök kárhozatra jutnak majd. Hogy miért? Mert nem képesek elfogadni, hogy a cselekedeteink szerint leszünk megítélve, a cselekedeteink szerint megyünk az üdvösségre vagy a kárhozatra.

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Amint láthattuk, a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, és egyben az örök életünket is. Erről megemlékezik Pál is röviden:

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.


Nem szabad engedni, hogy elvegye ezt bármi vagy bárki tőlünk. Nem lehetünk restek, akik az Úr országának az építésén nem munkálkodnak, nem lehetünk terméketlenek, akik idejében nem adják meg Istennek a gyümölcsöt, nem lehetünk érzelgősek és magunkat sajnálók, akik nem szolgálják Istent.

Minden nap döntések sorozatán megyünk át, minden nap emlékeztetni kell magunkat arra, hogy jól döntsünk, Isten szerint cselekedjünk, mert Istent ez által dicsőíthetjük meg.
Azért szólnak olyan sűrűn a cselekedetek fontosságáról az anyagok, mert telve van a mai kor olyan tanításokkal, miszerint nem fontosak a cselekedetek, ezért nem lehet elég sűrűn emlékeztetni a hívőket arra, hogy járjanak az elhívásukhoz méltóan, azaz ha Isten gyermekeinek mondják magukat, akkor azt a cselekedeteikben is igazolják.

Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”


(Skype 2016/01/20)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #305 Dátum: 2016 Január 27, 19:47:57 »
Öröm

Ez a téma is egy azok közül, amelyet igen félreértenek, kicsavarnak és tévesen tanítanak. Mert az Istentől adatott öröm nem összeegyeztethető a világ által nyújtott örömmel, mégis széles körben azt tanítják, hogy az Úr gondtalan és sikeres életet ad a követőinek, pedig ez nem igaz! Mégis sokan tanítják ezt, és a hallgatóságban egy helytelen istenkép alakul ki, majd ebből adódóan elkezdik vádolni Istent, vagy önmagukat, ha nem úgy alakul, ahogyan azt tanították nekik. Mennyi olyan történetet hallottam már, mikor a problémákban azt a következtetést vonták le a hívek, hogy Isten átka van rajtuk, vagy épp Istenen kérték számon, hogy miért kell az adott helyzeten átmenniük! Pedig a problémák arra adattak, hogy formálódjunk általa, a próbák és nehézségek következtében megtanuljunk kitartani Isten mellett. Kitartani Isten mellett pedig azt jelenti, hogy nem vétkezni ellene!

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”


Mi lett volna, ha Pál és Szilász a börtönben a helyzetükre néztek volna és nem Istenre? Akkor nem úgy alakult volna a történet, ahogyan amúgy alakult! De mit is tettek a nehézség közepette? Dicsőítettek, és ennek gyümölcseként a rabok ott maradtak velük ahelyett, hogy elszöktek volna, a tömlöctartó, és az ő háza népe pedig megtértek!

Apostolok Csel. 16,23-32
„És miután sok ütést mértek rájok, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódának. Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.”


Vagy ott vannak az apostolok, akik megverettetést állottak ki a hitükért, róluk mit is olvasunk?

Apostolok Csel. 5,27-42
„Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”


Hogy mi volt az örömük gyökere? Az, hogy igazságtalanul szenvedhettek az igazságért! Ugyanis jól tudták, hogy jó úton járnak, a megverettetésük is ezt igazolta, hiszen Jézus ezt meg is mondta már nekik előzőleg:

Márk evangéliuma 13,9
„…Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.”


Mert ha jogosan kapunk büntetést, akkor annak semmi haszna. De hogyha igazságtalanul, akkor tudjuk, hogy Isten majd kárpótol a sérelem miatt.

1Péter levele 2,19-25
„Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.”


Akik elhatározták, hogy életük árán is kitartanak Isten mellett, azokat Isten megpróbálja, a saját képmására formálja őket. Akiket tehát ily módon Isten kiválaszt, azoknak próbatétel lesz az egész életük. Akik pedig inkább választják az élvezeteket, azok ezen a világon kapják meg az osztályrészüket, de a jövendő világban pedig kárhozatra lesznek ítélve.
Izsáknak bár elsőszülöttje volt Ézsau, mégis Jákób lett az Isten áldásának az örököse. Milyen élete is volt Jákóbnak? 

1Mózes 47,7-10
„Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”


Nem tűnik örvendetesnek igaz? Mégis Jákób ilyen életet kapott Istentől, mégpedig azért, mert a nyomorúságon keresztül formálta őt a saját képmására. Ézsaunak pedig másképpen alakult az élete, pedig ő megvetette Istent, a mának élt, ahogyan ezt meg is mondta:

1Mózes 25,29-34
„Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.”


Így vetette meg az elsőszülöttségi jogát, amihez járt az áldás is. Ezért nem csak az elsőszülöttségi jogot vetette meg, hanem azzal egyetemben az Istent is, akitől az áldás jön. Végül mi lett Ézsau és Jákób, azaz Izrael sorsa? Ézsau már régen megkapta a földet Istentől, mikor még Izrael népe a pusztában bolyongott:

5Mózes 2,1-8
„Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, amiképpen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. De szóla az Úr nékem, mondván: Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.”


Ézsau népét, az edomitákat nem küldte el Egyiptomba, nem próbálta és sanyargatta őket 40 évig a pusztában. Ez kell a mai kereszténységnek is, megkapni azt amit akarnak, a próbatételekről, nehézségekről pedig hallani se akarnak. Megkapják amit akarnak, de ennyit és nem többet! Így válnak sokan fattyakká.

Zsidó levél 12,1-11
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”


(Skype 2016/01/27)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #306 Dátum: 2016 Február 03, 19:34:35 »
Istenismeret

Sokat beszéltünk már arról, hogy miként ismerhetjük meg Istent. Sajnos ezt a legtöbb hívő a saját szíve által ítéli meg, vagyis a számára legideálisabb tulajdonságokkal ruházza fel Istent. Pedig nem Istent kell magunkhoz alakítani, hanem ellenkezőleg: magunkat kell Istenhez alakítanunk.

1Péter levele 2,15-16
„Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.”


 „és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja”

Azt szokták mondani a hívek, hogy Isten megszabadított minket, és ebben a szabadságukban ugyanúgy bűnt cselekszenek. Így teszik a szabadságot a gonoszság palástjává, azaz a szabadság felkiáltással bűnt bűnre halmoznak.
Volt egykor egy ifjú, akit Éli főpap mellé adtak, Isten szolgálatára. Sok évig tanult Istenről, az Ő törvényéről, mégsem ismerte meg Istent, és ennek az okát is megtudhatjuk:

1Sámuel 3,4-7
„Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.


Tehát Sámuel még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki neki az Úrnak igéje! Merthogy az Urat, az Ő beszéde, azaz igéje által ismerhetjük meg. Az Ő beszéde által tudhatjuk meg akaratát, az Ő igéje által ismerhetjük meg az Ő személyét! Hiszen Jézus személyében is az Atya ismeretére juthatunk. Mert Jézus az Atya igéje, ezért van az, hogy aki látja Jézust, az látja az Atyát is:

János evangéliuma 14,9
„Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”


Bár a legtöbben nagy kontrasztot látnak az Atya és Jézus személyét illetően, ez pedig azért van, mert válogatnak Jézus beszédei közül. Jézus hirdette a szentség, tisztaság tanát, a bűntől való tartózkodást, sőt a kárhoztatást! Az Atyát pedig ugyanúgy megismerhetjük, mint kegyelmes, szerető Istent az ószövetség lapjain is. Nincs különbség az Atya és Jézus között, teljes egységben vannak. Legyen akár a szeretet fogalma, a kegyelem mélysége, vagy az ítélet nagysága.

Olyan sokféle módja van annak, ahogyan követik Istent. Vannak, akik egy tanító életére tekintenek, és mivel tetszetős számukra, azért elhisznek neki bármit, amit mond. Vannak, akik a testi gyógyulást tartják az evangélium elsőszámú jelének, vannak, akik a próféciákat! Pedig ha a prófécia be is teljesül, akkor sem követhetjük azt az Isten igéje helyett.

5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”


Amint olvashattuk, itt olyan próféciáról van szó, ami be is teljesülhet. De ha ellent mond Isten igéjének, akkor nem követhetjük, hiába is teljesült az be. Hiszen a gonosz lelkek által is lehetnek próféciák, mint például Pál történetében is olvashatunk:

Apostolok Csel. 16,16-18
„Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.”


De nem csak Pál történetében van erre példa, hanem Izrael első királyának a történetében is, aki Saul volt:

1Sámuel 18,10-12
„Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle. És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.”


Tudjátok van az a buta felfogás, miszerint egy hívőben lehet démon. Pedig Saul történetében is azt olvashatjuk, hogy miután eltávozott tőle Istennek a lelke, csak azután szállta meg őt a gonosz lélek:

1Sámuel 16,14
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.”


Ahol tehát nincs Istennek a lelke, ott a gonoszság szelleme van. Ahol viszont az Úr lelke:

2Korintusi levél 3,17
„Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”


De mi a szabadság? Mitől szabadít meg? Ezt is sokan sokféleképen értelmezik, leginkább az Isten törvényétől szeretnének szabadok lenni. Pedig akik szeretik Istent, azok Isten kedvére akarnak tenni. Isten akarata pedig az, hogy cselekedjünk az Ő beszéde, azaz törvénye szerint:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”


Ezzel kapcsolatban olvassunk el egy történetet is:

Lukács evangéliuma 7,36-47
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”


Itt is azt olvashatjuk, mint máshol is, hogy a szeretetet a cselekedetekből láthatjuk meg. A bűnös asszony mit tett, a farizeus pedig mit nem. A maiak ugyanúgy a farizeus cselekedetei szerint tesznek, csak befogadják Jézust, de ennyi és nem több. Nekik szól ez a történet, ideje lenne cselekedni! Mutassák meg, hogy mennyire szeretik Jézust, ne csak beszéljenek róla. Meg kell ismerni Istent és egyben felismerni, hogy az Ő beszéde számunkra az örök élet záloga.

János evangéliuma 6,68-69
„Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”


(Skype 2016/02/03)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #307 Dátum: 2016 Február 10, 19:43:57 »
Bűn fizetsége

Jézus eljövetelével minden megváltozott – legalábbis sokan így hiszik. Erős túlzás azt állítani, hogy minden megváltozott, ugyanis Jézus tanításaiban könnyen fellelhető pont az ellentéte, hogy maradt minden a régi, sőt, még szigorított is némely parancsolatokon.

Hogy mi változott meg halálával és feltámadásával? Leginkább a felelősségünk, mivel Jézus legyőzte számunkra a Sátánt és vele egyetemben a munkáit is lerontotta, mégis a mai egyház épp az ellenkezőjét éli és tanítja. Mert mit él és tanít? Azt, hogy nem tudunk uralkodni a vágyaink felett, természetes az, hogy bűnt cselekszünk. Pedig pont ezt változtatta meg Jézus! Amit pedig nem változtatott meg, azt pedig az emberek vallják, hogy megváltozott. Mégpedig az ítélet, felelősség, cselekedetek fontossága, vagy a tisztaság.

Az ószövetségi időkre a legtöbben úgy gondolnak, mint valami horrorra, csupa vér, ítélet és halál. Pedig bármennyire is szeretnék azt hinni, hogy ez a múlté, attól még ez nem múlt el. Jézust felruházták olyan tulajdonságokkal, amelyek kimerítik az Istenkáromlás fogalmát, egy közülük és talán legnépszerűbb az, hogy számára nem fontos hogy mennyi, vagy hogy milyen bűnöket követünk el, csak fogadjuk el Urunknak. Pedig a bűn fizetsége nem változott! Attól, hogy mindenki bűnt bűnre halmoz, a bűn fizetsége nem lett kisebb, a fizetsége még mindig halál!

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”


Amikor megtérünk, az miben mutatkozik meg? Csupán egy döntésben? Ha igen, akkor nem beszélhetünk megtérésről, hiszen megtérni a hol cselekedetekből kell:

Római levél 6,11-13
„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”


Tehát ne uralkodjon a bűn a testünkben, ne teljesítsük azon kívánságait, amelyről Isten megmondta, hogy bűn. Ez a megtérés, hogy Isten akarata szerint élünk, hogy a cselekedeteinket megjobbítjuk.

Jeremiás könyve 7,3
„Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!


Mert Isten ott lakozik, ahol az Ő akarata szerint mennek a dolgok. Nem változott ez sem:

János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”


Látjuk a feltételt? Ha szeretjük Őt, akkor megtartjuk a beszédeit, és ennek eredményeként az Atya is szereti azt, és így vesz mibennünk lakozást. Máshogy ez nem fog menni, bármennyire is szeretnék sokan. Ha pedig nincs Isten beszédének való engedelmesség, ha nincs Isten akarata szerint való cselekedetek, akkor Ő sem lesz jelen. Mint ahogyan például Éli idejében, mikor Istent nem követték az akarata szerint:

1Sámuel 3,1
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.”


Miért volt ritka? A történet olvasása közben hamar rájöhetünk, hogy azért, mert a nép, sőt a papok sem jártak az Úr útján. Ez Isten törvényszerűsége, hogy ha nem félik eléggé az Ő szavát, akkor eltávozik, mivel a bűn elválaszt Istentől:

Ézsaiás könyve 59,1-21
„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek. Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt. Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk. Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük: Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek. És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, amely rajtad nyugoszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!”


Kinek jön el a megváltó? Azaz kié Jézus? Olvassuk el újra:

„És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.”


Azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból! Vagyis azé a Messiás, aki megtér cselekedeteivel Istenhez. Miért Jákóbban? Azért, mert legyen származásilag valaki zsidó, vagy más nemzetiségű, mindenki, függetlenül a származásától Isten népébe oltatik be, azaz Izraelbe (Róm. 11,17-24). Mert tudjuk, hogy aki győz, az üdvözül (Jel. 2,7; 2,11; 2,17; 3,5; 3,12; 21,7). Izrael jelentése pedig: Isten harcosa! Minden nap fel kell vennünk a keresztet (Lk. 9,23), meg kell harcolnunk a hit nemes harcát (1Tim. 6,12).

Mert mi a megtérés folyamata, és mi eredményezi a megbocsátást? Egy újszövetségi ige, mert a legtöbben nem hisznek a Tanach-nak:

Apostolok Csel. 3,19
Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”


A maiak csak a megbánásig jutnak, de az sem történik többnyire szívből. Tehát úgy olvastuk, hogy megbánni, és megtérni, majd ennek következtében töröltetik el a bűnök. Tehát megbánni, majd megtérni, azaz elfordulni attól! Itt kezdődnek a problémák, mert erre mondják azt a hívek, hogy: „nem lehetséges”. Miért ne lenne lehetséges az, hogy ne paráználkodjunk, ne öljünk, ne lopjunk, ne hazudjunk, ne káromkodjunk, és ne kövessünk el ezekhez hasonló bűnöket? Csak azért mondják mindezekre, hogy lehetetlen a betartásuk, mert így mentséget találnak a bűneikre. Pedig a valóság az, hogy nem szeretik Istent! Mert ha szeretnék, akkor az Ő akarata, kívánsága, más néven törvénye szerint élnének. De ehelyett maradnak a bűnök, és az Isten iránt való szeretetüket szavakban és ellelkiesített formában gyakorolják.

(Skype 2016/02/10)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #308 Dátum: 2016 Február 17, 19:33:03 »
Megfáradás

Zsidó levél 12,12-15
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.”


Elég sok minden található ebben a rövid kis igerészben, szó van a szentségről, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat, tehát nem kérdés, hogy mennyire fontos a szentség, azaz Isten számára való elkülönülés. Szó van arról, hogy ne szakadjunk el az Isten kegyelmétől,…őőő…ezek szerint el lehet szakadni? Hát persze, ezért is kéri, hogy: „vigyázván arra”! Merthogy az Isten kegyelmét őrizni kell, de úgy is mondhatjuk, hogy értékelni! Mert aki bűnt bűnre halmoz, az a kegyelmet a gonoszság palástjaként használja (1Pt. 2,16), aki pedig az Isten akarata szerint jár, vigyázva cselekedeteire, az őrzi, vagyis értékeli Istennek a kegyelmét. De a mai napon célozzuk meg e rövidke igerész azon szakaszát, amely a lecsüggesztett kezekről és ellankadt térdekről szól. Mit jelentenek ezek? Hogyan mutatkoznak meg ezek az életünkben? Hogy mit jelentenek ezek, ahhoz nem kell sokat törnünk a fejünket, de majd egy kicsit később kitérünk rá. Viszont először beszéljünk arról, hogy ez miként jelentkezik meg az életünkben. Elsőként kezdjük azzal, hogy ez nem mutatkozhatna meg, hiszen a kezdő igénkben is bátorításként, sőt, utasításként olvashatjuk, hogy egyenesítsük föl őket és egyenesen járjunk! Hiszen a hit pályáján haladnunk kell, elhívásunkhoz méltóan kell járnunk, nem meglankadni, és nem megfáradni:

2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”


Mert mi az elhívásunk? Az, hogy Isten gyermekeivé lettünk, ezért ehhez méltóan is kell járnunk, vagyis ha valóban Isten gyermekeivé lettünk, akkor az mutatkozzon meg a magatartásunkban is. Nem csupán a szánkban kell megtartanunk Istent, hanem annál inkább a cselekedeteinkben is. Hiszen Jézus követni nem azt jelenti, hogy egy gyalogtúrára adjuk magunkat, hanem azt jelenti, hogy a cselekedeteit követjük, ahogyan az apostolok is tették!

Kolosse levél 1,1-15
„Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amelylyel minden szentekhez vagytok, A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom: Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán: Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak, Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;”


Hogyan olvastuk, mit jelent méltóan járni az Úrhoz?

„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében”

Hogyan járjunk? Mi az Úr tetszése? Minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremni! Nem pedig lecsüggesztett kezekkel és ellankadt térdekkel. Hiszen a lábak visznek, és a kezek cselekszenek! Nem fáradhatunk meg, nem alkudhatunk meg a jelenlegi helyzetünkkel, nem hagyhatjuk el az első szeretetet.

Jelenések könyve 2,4-5
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”


Gondoljátok csak el, hogyha az apostolok meglankadtak volna, megfáradtak volna, akkor most miként olvashatnánk gyümölcsöző életükről? Hiszen többször megverték őket a hitükért, szidalmazták, bebörtönözték, halálra adták, mégsem lankadtak el a jó cselekvésében.

Nem lehet ezért nekünk sem elég jó indokunk arra, hogy meglankadjunk az Úr követésében, a szolgálat végzésében, a jó cselekvésében. Egy igaz hívő életében mindig lesznek gondok, nehézségek, fájdalmak, de ha ezekre nézünk, akkor nem az Úr harcát végezzük. Jézust többször meg akarták ölni, éhezett, fáradt volt, mások erőtlenségét hordozta, mégsem lankadt meg a jó cselekvésében. Nekünk sem szabad, úgy kell járnunk, ahogyan Ő példát hagyott nekünk!

2Timóteus 2,3-7
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”


Ha valóban az Úr harcosai vagyunk, akkor harcoljuk az igazságért, harcoljunk a tisztaságért, az Úr dicsőségéért. A hívő életből nem vehetünk ki szabadságot, minden napnak minden pillanatában benne kell élnünk.

1Timóteus 6,12
„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”


Mert nem elfogadni kell az örök életet, hanem el kell nyerni, meg kell ragadni, meg kell szerezni! Nem szabad letenni a fegyvert Testvérek!

(Skype 2016/02/17)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #309 Dátum: 2016 Február 24, 19:36:29 »
Emésztő tűz

Ézsaiás könyve 33,10-16
„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”


Istenről, mint emésztő tűzről legelőször Mózes második könyvében olvashatunk, mikor Isten leszállt a hegyre Izrael népe előtt.

2Mózes 24,16-17
„És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből. Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.”


Bizony félelmetes jelenés volt ez, hiszen még Mózes is a következőket mondta:

Zsidó levél 12,18-21
„Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:”


Még mielőtt kitérnénk arra, hogy mit jelöl az emésztő tűz, lássuk meg, hogy mennyire is emésztő:

1Királyok 18,22-38
„Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák magoknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vevék a tulkot, amelyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt. És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És amikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.”


A köveket is megemésztette! Gondolhatjuk, hogy mennyire emésztő lehetett a tűz. Vajon miért mondta Pál a következőket?

1Korintusi levél 3,10-15
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”


Ezt az igerészt szokták úgy értelmezni, miszerint ha elfogadtad Jézust, akkor üdvösséged van, bármit is cselekszel. Mert ugye azt olvastuk, hogy ha valakinek a munkája megég, kárt vall, de mégis megmenekül, igaz mintha tűzőn ment volna keresztül. Ebben a megmenekülésben reménykednek sokan, élve Istentelen életet. Pedig elkerülte a figyelmüket Pál bevezető szavai, miszerint más fundamentumot (azaz alapot) senki más nem vethet azonkívül, ami vettetett. Mit jelent ez? Azt tudjuk, hogy Jézusról beszél, mint alapról, azaz kőszikláról. Tehát kősziklára kell építenünk, de ehhez fel kell ismernünk, sőt, meg kell ismernünk Őt. Hiszen sok jézus, azaz sokféle istenkép létezik, akik pedig a kősziklára akarnak építeni, azoknak meg kell találniuk a sok közül az igazit. Ez pedig csakis Isten igéje által lehetséges. Ha pedig nem az igazi Jézusra építkezünk, akkor építhetünk bármit, velünk együtt fog megégni.
Isten tüze annyira emésztő, hogy megég mindaz, ami e világból való! Emlékezzünk a nyitó igénkre, mikor Isten emésztő tűzként volt jelen. Miért is jelent meg a hegyen? Azért, hogy közölje törvényét a néppel! És miért tűzben? Azért, mert ami e világból való, az nem vállalhat vele közösséget, hisz nincs semmi ebben a világban, amely megmaradhatna jelenlétében, amely kibírná az emésztő tüzet! Ezért vagy engedelmeskedünk a szavának és közösségünk lehet Istennel, vagy nem engedelmeskedünk, de akkor a tűz emészt meg minket. Ezért halt meg tűz által Nádáb és Abihu, Áron két fia is.

3Mózes 10,1-2
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.”


Tűz emésztette meg Kóré lázadásának történetében a 250 embert is:

4Mózes 16,35
„És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.”


Akik áthágják Isten parancsolatait, azokat az Isten tüze fogja megemészteni.

5Mózes 4,23-24
„Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, amelyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, amiképpen megparancsolta az Úr, a te Istened. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”


Látjuk tisztán itt is az okot, amiért járhat a tűz. Vigyáznunk kell az Úrral kötött szövetségünkre, nem hághatjuk át Isten parancsolatait, mert az Úr emésztő tűz, féltőn szerető Isten! Kicsit ellentmondásosnak tűnhet az, hogy emésztő tűz, de ugyanakkor szerető Isten. Mit jelenthet ez? Hogyan lehet ítéletről és szeretetről egy időben beszélni?

Lássunk tisztán és értsük meg. Ugye először mindig az Isten törvényének a megtartása hangzik el, ha pedig ennek valaki nem tesz eleget, az részesül az Úr tüzéből, majd ezzel kapcsolatban olvassuk, hogy az Úr féltőn szerető Isten. Értsük meg, hogy Isten az Ő Fiáról beszél, Jézusról, eredeti nevén az Igéjéről. Ugyanis Isten féltő szeretetet érez az Ő beszéde, azaz Fia iránt, így ha valaki nem engedelmeskedik Neki, akkor a Fia iránt érzett szeretetéből tűz emészti meg az ellenszegülőket! Ezért is van az, hogy Isten tűz által fogja elpusztítani az egész Földet, mert telve van Istentelenséggel, az Ő törvényét áthágják, nem becsülik az Ő Fiát és áldozatát, ezért az iránta való szerelméből tűz emészti meg az ellenszegülőket.

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”


Mit választunk? Az Isten iránt való engedelmességet, vagy az emésztő tüzet?

Térjünk vissza még egy kicsit a kezdő igéhez. Olvassunk újra belőle:

Ézsaiás könyve 33,14
„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?”


Ez egy jó kérdés. Ki lakhat vele? Ki az, akit nem emészt meg? Istennek hála megválaszolja kérdésünket:

Ézsaiás könyve 33,15-16
„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”


Mit olvastunk? Talán azt, hogy aki szépeket mond Neki? Aki Énekel Neki? Aki elhiszi a létezését? Aki a nevéről nevezteti magát? Aki pozitívan gondolkozik? Nem ezt olvassuk, hanem azt, hogy aki a cselekedeteiben vallja meg Őt Istenének, azaz:

„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson…”

Egy érdekes ige párhuzam, azt olvastuk, hogy:

„aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson”

Van ugyanis, amiben süketté és vakokká kell lennünk. Mint ahogyan Jézusról is olvashatjuk az egyik Messiási próféciában:

Ézsaiás könyve 42,18-21
„Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”


Legyünk mi is azok, akik a törvényt naggyá és dicsőségessé teszik, legyünk olyanok, mint Jézus! Jézus engedelmeskedett Istennek, betartva a törvényeit. És mi? Engedelmeskedünk Istennek, vagy az emésztő tüzet választjuk?

Zsidó levél 12,28-29
„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”


(Skype 2016/02/24)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #310 Dátum: 2016 Március 02, 19:42:57 »
Feltételes szövetség

A mai kor egyháza főként azt hiszi és tanítja, hogy Jézus által immáron nincs feltételes szövetség, hanem feltétel nélküli, miszerint Isten adja mindenkinek az üdvösség lehetőségét, nekünk csupán azt el kell fogadnunk. Így számukra a hívővé váláshoz csupán elég elfogadni Jézus kegyelmét, megvallani Őt szájjal Uruknak, és ettől a ponttól már Isten gyermekeinek hiszik magukat. Mekkora tévedés!
Jézus sokszor beszélt a vele köthető szövetségről, és bizony annak feltételei vannak. A mai napon ezek közül fogunk néhányat érinteni, amely által megláthatjuk, hogy ahhoz, hogy valaki Isten gyermekévé válhasson, annak több kritériumnak is meg kell felelnie. Kezdjük először is Jézus kérdésével:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”


Csak azok mondhatják Jézust uruknak, akik cselekszik is akaratát. Nézzük meg, hogy milyen büntetést kap az, aki nem cselekszi Jézus akaratát:

Lukács evangéliuma 12,42-46
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”


Röviden nézzünk utána annak, hogy mit jelent a kettévágatás:

Jeremiás könyve 34,18-20
„És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”


Tehát a szövetségszegés büntetése. Ezért is olvashatjuk azt, hogy Júdás is elhasadt középen (Ap. Csel. 1,18), ugyanis felbontotta Jézussal kötött szövetségét. Akkor már csak azt kellene megtudnunk, hogy mi Jézus akarata, hogy azt betöltve ne járjunk a kettévágatottak, azaz a szövetségszegők sorsára.

János evangéliuma 15,8-16
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”


Ha megtartjuk a parancsolatait, akkor megmaradunk a szeretetében, máskülönben nem! Jézus barátai vagyunk, ha azokat cselekedjük, amiket parancsolt nekünk, máskülönben nem! Arra rendelt minket, hogy gyümölcsöt teremjünk! Talán elhanyagolható lenne a gyümölcstermés? Nézzük meg:

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”


Ha nincs gyümölcs, akkor nincs élet sem. Akkor mégis hogyan mondhatják azt, hogy a cselekedetek nem számítanak, azaz a gyümölcstermés nem üdvösségfontosságú? De mik ezek a gyümölcsök, amelyek annyira szükségesek, hogy azok hiánya miatt szövetségszegőknek bizonyulunk? Mi Isten szántóföldje vagyunk (1Kor. 3,9), amelyet Isten megművel, amit bevet, amire esőt ad, és ennek következtében meghozzuk a termést! Nem tövist és bogácsot kell teremnünk, hanem gyümölcsöt. Isten ígérete az, hogy az ige, ami szájából kimegy, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi mindazt, amiért küldötte.

Ézsaiás könyve 55,6-13
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”


Keressük az Urat, amíg megtalálható! Hogyan kell keresnünk? Így olvastuk:

„Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”

Tehát a bűn elhagyásával! Továbbá hogy lehetséges az, egyáltalán mit jelent az, hogy nem tér vissza üresen Isten szava? Ez csak úgy lehetséges az, hogy csakis azoknak küldetik, akik befogadják azt, olyanokhoz nem küldetik, akik megvetik és kigúnyolják. Akikhez viszont küldetik, azok gyümölcstermőek lesznek. Ezért nem szabad az Úr igéjéből semmit sem a földre hullatnunk, hanem meg kell cselekednünk. Máskülönben nem lesznek az Úrtól kijelentések, mert ami már a tudomásunkra jutott, azt kötelesek vagyunk megtenni.

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”


Ha tehát nem töltjük be azt, amire rendeltettünk, akkor az ízét vesztett só sorsára jutunk.

János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”


Látjuk a feltételes szövetséget? Aki megtartja Jézus beszédeit, annál lakozik az Atya és Jézus! Nézzük meg az egyik legismertebb igeverset:

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”


Nem a világot üdvözíti, hanem azokat, akik e világban vannak, de hisznek Őbenne. Feltételes szövetség, aki ugyanis nem hisz Őbenne, annak örök élete sem lesz. A hit fogalmáról pedig nagyon sokat beszéltünk már, de röviden annyit róla, ha az igazi hit jó cselekedetekben gazdag. Ha pedig nincsenek Isten szerint való cselekedetek, akkor nem beszélhetünk Jézusba vetett hitről sem (Jak. 2. fejezet).

Olvassuk el a megbocsátás feltételes szövetségét:

Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”


Olvassuk el az utolsó verset újra:

„Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Ekképpen? Hogyan is cselekedett? Megkegyelmezett az adósának, de végül visszavonta a kegyelmét, mert az adósa nem volt kegyelmes. Ekképpen fog velünk is cselekedni, ha nem cselekszünk az akarata szerint. Mert mindannyian Isten adósai vagyunk, csak Ő az, aki elengedheti, azaz megbocsáthatja bűneinket. Ha mi mások irányában nem vagyunk megbocsátóak, akkor Isten sem lesz megbocsátó velünk, visszavonja a jót, amit határozott felőlünk.

Jeremiás könyve 18,1-10
„Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szóla az Úr nékem, mondván: Vajjon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amelylyel vele jót tenni akartam.”


Istent nem lehet becsapni, megvezetni, kijátszani, mindenkinek a cselekedete szerint fog megfizetni.

Máté evangéliuma 16,24-27
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”


Összefoglalóként annyit, hogy a legfőbb gyümölcs az engedelmesség, hiszen ebben minden jó cselekedet, azaz gyümölcs megtalálható.

Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”


Végezetül:

3János levele 1,11
„Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”


(Skype 2016/03/02)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #311 Dátum: 2016 Március 09, 19:47:10 »
Jeremiás

Nem sokat tudnak róla a hívők. Általában abban kimerül az ismerete, hogy egy ószövetségi próféta volt, esetleg néhány közismertebb történetre emlékeznek, mint a fazekas házában tett látogatása. Pedig Jeremiás próféta élete és szolgálata sok üzenetet tartogat! Nem áll szándékomban mind az 52 fejezetet felolvasni és átbeszélni, mert ehhez sok idő kellene, helyette nézzetek utána, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, mint ahogyan említem őket.
Jeremiásnak szolgálata alatt nem sok gyümölcs termett, folyamatosan a halálról, ítéletről prófétált, ezért nem is volt közkedvelt személy. Folyamatosan arról prófétált, hogy térjenek meg, cselekedjenek Isten akarata szerint, de a nép nem hallgatott rá. Pedig több esélyt is kaptak! De inkább választották azt, amit a saját szívük diktált, mintsem az Isten beszéde iránti engedelmességet, így a döntésük gyümölcse halál volt.

Jeremiás számára nem lehetett egyszerű közölni a prófétai szót, hiszen mikor Bábel királya ostromolta őket, az volt az Istentől való üzenet, hogy adják át magukat Bábel királyának, és akkor életben maradnak. Háború idején az a prófétai szó, hogy adjuk meg magunkat? Nem túl bíztató igaz? Ma sem fogadnák szívesen ezt az üzenetet, hiszen nyerni szeretünk, szeretjük, ha győztesen kijöhetünk a helyzetekből.

Jeremiás könyve 21,8-10
„Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját. Aki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; aki pedig kimegy belőle és a Kaldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri; Mert orcámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tűzzel égeti meg azt!”


Isten most nem harcolt értük. Hogy miért? A cselekedeteik gonoszsága miatt! Most nem volt angyal, mint egykor, aki 185 ezer asszírt levágott egyetlen éjszaka alatt, nem volt olyan király, akinek vezetésével diadalomra juthattak volna. Isten elhatározta a pusztulást, megelégelte a bűneiket.   

Majd mikor betört Nabukodonozor serege, pusztított, fogságba vitt sokakat, de hagyott maradékot is. Hozzájuk is szólt Jeremiás, sőt, a nép kérte őt, hogy közvetítse az Úr üzenetét, és aszerint fognak cselekedni.

Jeremiás könyve 42,1-6
„Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket; És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk. És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. Ímé, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, amit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tőletek. Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amelylyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened. Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, amelyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.”


Nagyon akarták tudni az Úr üzenetét! Azt ígérték, hogy akár jó számukra, akár rossz, de mindenféleképp megfogják cselekedni. Majd mikor Jeremiás tudatta velük az Úr üzenetét, miszerint ne menjenek Egyiptomba, hanem maradjanak a földön, akkor ez volt a nép reakciója:

Jeremiás könyve 43,1-7
„És amint Jeremiás teljesen elmondta az egész népnek az Úr, az ő Istenök minden rendelését, melyekért az Úr, az ő Istenök küldötte vala ő hozzájok, mindazokat a rendeléseket, mondom, Akkor monda Azariás, Hosájának fia, Jóhanán, Káreának fia, és valamennyi kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be Égyiptomba, hogy ott tartózkodjatok. Hanem Báruk, Nériának fia izgat téged mi ellenünk, hogy minket a Káldeusok kezébe adjon, hogy megöljenek minket, és vitessenek Babilonba. És nem hallgata Jóhanán, Káreának fia, sem a seregnek valamennyi tisztje, sem az egész nép az Úr szavára, hogy a Júda földén maradjanak. Hanem elvivé Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden tisztje Júdának egész maradékát, akik visszajöttek vala mindama nemzetek közül, ahová kiűzettek vala, hogy lakozzanak Júdának földében. A férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket és a király leányait és minden lelket, amelyet Nabuzáradán, a poroszlók feje hagyott vala Gedáliással, Ahikámnak, Sáfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát és Bárukot, Nériának fiát. És elmenének Égyiptomnak földébe, mert nem hallgattak az Úr szavára, és bemenének Táfnesig.”


Nem a szívük szerint prófétált Jeremiás, nem azt hallották, ami számukra kedves, ezért a prófétai szót hazugságnak mondták. Pedig nagyon tudni akarták az Úr akaratát, akár jó az, akár rossz, de nem gondolták elég komolyan.
Szóval lebandukoltak Egyiptomba, Jeremiás is ment velük, majd ott is szólt hozzájuk az Úr az idegen istenimádatuk miatt. De természetesen nem engedelmeskedtek, ezért ott is a halál várt rájuk.
De ezen események között sok minden zajlott. Jeremiást megverték a prófétai szó miatt, bebörtönözték, verembe vetették, közutálattá vált! Számukra nem sok jót prófétált, inkább jobb választási lehetőséget ajánlott fel az Úr általa, de nem hittek az üzenetnek.

Jeremiásra nem hallgattak az emberek, ezért a szolgálatában nem látjuk a megtérés gyümölcsét, a szabadítás gyümölcsét, vagy egyéb áldást, amelyet az Úr hozott volna a népre. Hiszen az áldáshoz elengedhetetlen feltétele az engedelmesség, de mivel nem engedelmeskedtek a prófétai szónak, ezért az áldás is elmaradt.

Hogy most kicsit átnéztük Jeremiás szolgálatát, személyét, és kaptunk egy képet minderről az ige fényében, így beszéljünk Jézusról, akit Jeremiásnak hittek az emberek:

Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”


Jeremiást bemutattam nektek, mint rosszhír mondóját, de itt van Jézus, aki az örömhír szolgálatában állt. Hogy lehet ezt a kettőt (rosszhírt és örömhírt) egy lapon említeni? Úgy, hogy az emberek felfogásával van a baj, hiszen Jeremiás prófétai üzenetében mindig jelen volt a jobb lehetőség, amit az Isten kínált, és Jézus szolgálatában a valódi örömhír sem volt a legtöbbek számára örömhír (ahogyan ma sem az). Hiszen ahogyan akkor sem, úgy ma sem szeretnek hallani arról, hogy meg kell változni, el kell hagyni a bűnöket, szentté kell válnunk, amint az Atya is szent. Gondolkozzunk csak, hogyan lehetséges az, hogy Jézus végül egyedül maradt? Persze volt nagy sokaság, akik követték Őt, bár kiderült a megvendégeltekről, hogy csak azért követték Őt, mert ettek és jóllaktak, vagyis a veszendő eledelért (Jn. 6,26-27). Máshol pedig azt olvassuk, hogy Jézusban sokan hittek, de Ő mégsem bízta magát rájuk, mert tudta, hogy mi lakik bennük (Jn. 2,23-25). Addig követték az emberek, amíg volt hasznuk, majd az árulás éjszakáján még a tanítványok is elszéledtek. Majd mikor Pilátusnál lehetőség lett volna a szabadon bocsátására, hagyták magukat rábeszélni arra, hogy inkább Barabbást válasszák (Mt. 27,20-21).

Jeremiásnak hitték Jézust, mert a cselekedetek megjobbítását kérte, a megtérést fontosságát hirdette. Ha pedig ez elmarad, akkor Jeremiáshoz hasonlóan biztos halált prófétált:

Lukács evangéliuma 13,1-5
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”


De nem csak Jeremiásnak hitték az emberek, hanem Keresztelő Jánosnak, Illésnek, vagy egynek a próféták közül. Ezek a személyek nem feltétlen külön-külön üzenetet tartalmaznak, hiszen van egy hatalmas egység őbennük, mégpedig a radikalizmus, mégpedig a bűn elhagyása tekintetében. Ha utánanézünk életüknek, megláthatjuk, hogy a szolgálatuk alatt az embereket megtérésre indították fel, az Isten törvényéhez (más néven akaratához) próbálták őket visszavezetni.

Jeremiásnál összefoglalva az volt az üzenet, hogy ha nem engedelmeskedtek, meghaltok, de ha engedelmeskedtek, akkor éltek! Ugyanez az üzenet Jézusnál is, nem véletlenül gondolták róla, hogy Jeremiással van dolguk. A régi prófétákat megölték, mivel az emberek bűneiről tettek bizonyságot, ahogyan Jézus is erről tett bizonyságot, és ezért gyűlölték is Őt:

János evangéliuma 7,1-7
„És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék. Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne. Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.”


A mai próféták pedig áldásról, békéről, csupa jó dolgokról prófétálnak. Vajon az emberek cselekedetei jobbultak meg, vagy a próféták hazugságot prófétálnak?

A mai napon is élnek Jeremiáshoz hasonló emberek. Nem beszélnek kedves és szívet melengettető dolgokról, hanem a valóságról, hogy ideje lenne megtérni, felhagyni a gonosz cselekedetekkel, máskülönben a halál lesz a következménye. Nem űznek démonokat, ahogyan Jeremiás sem tette, nem gyógyítanak, ahogyan Jeremiás sem tette, nem működnek általa csodatevő erők, ahogyan Jeremiásnál sem működtek, viszont az üzenet, a prófétai szó Istentől jövő, de ma sem veszik komolyan az emberek. 

(Skype 2016/03/09)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #312 Dátum: 2016 Március 16, 19:40:14 »
Igazak

Ez a téma is megosztja a hívőket, mivel az egyik része azt mondja, hogy mikor befogadtuk Jézust az életünkbe, azzal egyetemben igazakká váltunk, a tábor másik része pedig azt mondja, hogy nem kell igazakká lennünk, elég csupán Isten kegyelmét elfogadnunk. Ám ha Isten igéjét vesszük alapul, és abból kívánjuk megtudni az igazságot, akkor elsősorban megállapíthatjuk azt, hogy az egyik tábornak sincs igaza, másodsorban pedig rádöbbenhetünk, hogy Isten kiket nevez igaznak, továbbá megláthatjuk, hogy üdvösség fontosságú igaznak lenni.

Talán kezdjük Noé történeténél, először is nézzük meg, hogy miként vélekedik róla Isten:

1Mózes 6,7-9
„És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.”


Noé, megmenekült az eljövendő harag elől, mivel igaznak bizonyult Isten előtt. Ha nem lett volna igaz, akkor ő is elveszett volna a harag napján. Nem azért „úszta” meg, mivel kellett valaki, aki újra benépesíti a földet, hanem valósággal az igazságáért menekült meg. Ezt meg is mondta neki Isten:

1Mózes 7,1
„Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.”


Majd Ezékielnél újra olvashatunk Noé igaz voltáról:

Ezékiel könyve 14,12-20
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot; És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, amelyen senki át nem menne a vadállatok miatt: Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne. Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot, És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot, S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.”


Láthatjuk tehát, hogy mennyire fontos igaznak lenni, általa megmenthetjük a lelkünket. De egy kicsit időzzünk még Noé történeténél. Azt szokták többnyire hinni, hogy Isten kegyelme által menekülhetett meg Noé. Ez így van, de csak részigazság!

A Szentírás hosszasan próbálja az olvasók tudatára juttatni, hogy lehet bármennyire igaz ember valaki, Isten kegyelme nélkül elvész. Hogy miért? Azért, mert az üdvösséget semmivel sem lehet megvásárolni. Az üdvösséget minden esetben Isten ajándékozza annak, aki… (vajon most mi jöhet a pontok helyére)? Mindjárt megtudjuk!

Szóval az egykori és a mostani csúfolkodók, akik a törvényt nem tartják meg, és azokat az embereket, akik a törvényt megtartják, előszeretettel kárhoztatják, mivel képtelenek felfogni saját egoista gondolkozásuk folytán azt, hogy van a hívő embernek kötelessége Isten felé, amelyben nem a hasznot, sem az értelmet nem kell keresni, hanem csupán engedelmeskedni. Ők igazán megérthetnék, ha nyitott szemmel olvasnák, hogy Noé bár kegyelmet kapott Istentől, de egyben engedelmeskedve, követve Isten szavát bárkát épített a saját, és családja megmentésére.

Ha csupán az Isten kegyelmében bízott volna, bárkát nem építvén, vajon mi lett volna a sorsa? Nem kell sokat találgatnunk, el lehet képzelni. Szóval a pontok helyére engedelmesség kerül, de kerülhet akár igazság is, hiszen Isten előtt nem létezik engedetlen igaz ember (bár sokan szeretnék ezt hinni), de engedelmes hazug ember sem létezik.

Amikor valaki mond valamit, az lehet igazság vagy hazugság. Épp így választja külön Isten is az igazat, a hazug embertől. Hiszen ha valami úgy van, amint Isten szerint lennie kell, legyen az bár szó vagy cselekedet, az igaznak könyveltetik el. Ha tehát az életünk olyan, amilyen Isten szerint kell hogy legyen, akkor az életünkre az igazság pecsétjét teszi, ha pedig az életünkben a hazugság cselekedetei található, akkor hazugnak és nem igaznak pecsételtetünk el.

1János levele 3,7-9
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”


Noé napjairól még talán annyit, hogy előképe az elkövetkezendőnek, vagyis e jelenvaló világra a teljes pusztulás vár (csak most tűz által), és csakis az igazak fognak megmenekülni az eljövendő harag elől. De ehhez igaznak kell bizonyulnunk, de nem egymás előtt, hanem Isten előtt.

Az újszövetségi írások, legyen az akár Jézus beszéde vagy az apostoli levelek, szót ejtenek Ábrahámról, mint jelenlegi ősatyánkról és követendő példánkról, a hit példaképéről, és egy olyan személyiséget vonnak le sokan a maiak közül Ábrahámról, hogy csak hitet kért tőle az Isten, és ettől igazzá vált. Akik így hiszik, azoknak többet kellene olvasniuk a Szentírást. Röviden csak egy igevers álljon itt:

1Mózes 17,1
„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.”


Jézus is azt kérte, hogy legyünk tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt. 5,48).

Bár lehetne beszélni Jóbról vagy Dánielről, de most szóljunk Lótról, aki csakugyan az igaz voltáért menekülhetett meg az eljövendő ítélettől. Bár valamiért sokan azonosítják Lótot Ábrahám ellenpéldájának, pedig a Szentírás igaz embernek pecsételte el. Bár lehetett volna ez a kezdő igénk, de jöjjön most:

2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”


Láthatjuk tehát, hogy Lót igazként élt Sodoma lakói között. Gyötrődött lelkében a látottak és hallottak miatt. Ilyen egy igaz ember, aki nem tud a bűn mellett békében élni. A maiak nemhogy a bűn mellett képesek élni, de még a saját életükben is megtűrik, sőt, dédelgetik azt mondva, hogy nincs azzal semmi baj! De mit olvastunk Péternél a kísértésekről, amelyek a bűnbe vihetnek bennünket?

„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Mire és miért mondja azt Péter, hogy meg tudja szabadítani Isten a kegyeseket a kísértésekből?

Arra mondja, hogy Isten megtartotta Noét és Lótot igazként a maga gonosz nemzedékében, és azért mondja, mert ahogyan őket, sokkalta inkább minket is meg tud tartani igazként a jelenlegi gonosz nemzedékben. Sőt, ennél konkrétabban fogalmazott Péter, ugyanis azt mondta, hogy meg tudja szabadítani a kísértésekből! Vagyis a kísértésekből kiszabadítva, bűnt nem cselekedve. Noé nem mondta azt, hogy lehetetlen így élni, Lót sem keresett kibúvót és nem magyarázkodott. Nekünk pedig több adatott, Jézussal hozzájuk képest könnyedén uralkodhatunk a kísértések felett.

Vagy talán annak a fontossága, hogy igazak legyünk Isten előtt, megváltozott volna az „újszövetségi” idők óta?

Lukács evangéliuma 1,5-6
„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”


Feddhetetlenek voltak, és ezért igazak voltak Isten előtt. De ezt Pál is nyomatékosította, méghozzá abban a levelében, amelyből előszeretettel tanítanak a mai pásztorok és tanítók, de persze kicsavartan, hogy nem kell a törvénnyel foglalkozni, elég csupán hinni Jézusban. Lássuk mit ír erről Pál:

Római levél 2,13
„(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”


Akik tehát a törvényt betöltik! De hát nem Jézus jött betölteni a törvényt? De igen! Csakhogy akiben lakozást vesz, abban az emberben is be akarja tölteni a törvényt, csak ezt a legtöbben nem hagyják Neki.

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”


Kik mentek el az örök életre? Az igazak! De miért is nevezi őket Jézus igazaknak? Azért, mert ők megcselekedték akaratát, amint olvashattuk is az imént. Tehát meglehetősen fontos, hogy igaznak bizonyuljunk ama napon.

(Skype 2016/03/16)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #313 Dátum: 2016 Március 23, 19:51:30 »
Mit keresünk?

A mai keresztény nemzedéket a legjobban egy dolog érdekli, ez pedig az üdvösség. Talán baj lenne ezzel? Szerintem igen, mivel ez által másodfontosságú lesz az Üdvözítő, vagyis Isten.
Vajon külön választható-e az üdvösség az Üdvözítőtől? Vagyis üdvösségünk lehet anélkül, hogy megismernénk Istent? Nyílván nem, de mégis ennek az ellenkezőjét vallják meg sokan, nemcsak a szájukkal, de sokkalta inkább a cselekedeteikkel. A mai kor megtérésnek nevezi azt, ha valaki szájjal megvallja urának Jézust. Hol van itt az Istenismeret? Bár tudom, ennek bizonyítékaként szokták hozni, az etióp kincstárnok (szerecsen komornyik) megtérését:

Apostolok Csel. 8,26-39
„Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.”


Hogyan is olvastuk? Honnan is tartott hazafelé? Jeruzsálemből, mert odament imádkozni. Nem hitetlen emberről van szó, hanem hívőről. Ezt abból is láthatjuk, hogy olvasta a Szentírást. Ő ismerte Istent, kereste Őt! Tulajdonképpen a még bemerítése előtti életével megszégyeníti a mai hívők többségét, hitben és cselekedetben.

Az üdvösséget könnyedén osztogatják a mai nemzedékben, meg sem kérdezik Istent, azaz nem érdeklődnek utána az igében. Az mondják a legtöbben, hogy nem lehet az üdvösséget megszerezni. Mégis egy bemerítéssel, egy megvallással, vagy egy megtérő imával azonnal magukénak tudják, sőt, előszeretettel osztogatják.

János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.


Jézus tehát az út. Erről az útról nem elég tudni, hanem ezen az úton járni kell:

Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”

Erről beszélt Jézus, amelyet a Máté evangéliumában elolvashatunk:

Máté evangéliuma 11,28-29
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.


Jézus az igazság, amelyről nem elég tudni, hanem magunkra kell öltenünk azt.

5Mózes 6,24-25
„És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nékünk.

Erről beszélt Jézus, mikor a következőket mondta:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.


Jézus az élet. Az életről sem elég tudnunk, hanem az élet részének kell lennünk:

János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.


Az Ezékiel prófétánál olvasottakra utalt Jézus:

Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”


Vagyis ahogyan a szőlővessző is haszontalan gyümölcs nélkül, azonképpen vagyunk mi is haszontalanok jó cselekedetek nélkül. Vagyis mindkét esetben tűznek vannak fenntartva.
Jézus tehát:

1.)   út, amin járunk
2.)   igazság, amelyet magunkra öltünk (az igét magunkra alkalmazni)
3.)   élet, amelynek részesei legyünk (benne megmaradni)

De itt még nem ér véget a történet, mert a mondatnak van folytatása is:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Vagyis ezek által juthatunk el az atyához! Mert bár a legtöbben Jézust tekintik célnak, attól függetlenül továbbra is az Atya a cél. Az Atya megismerésére az Ő Fián keresztül juthatunk. Ezért mondta a következőket:

János evangéliuma 14,8-9
„Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”


Így elérkeztünk a célhoz is, az Atya megismerésére, ami által üdvösségünk lehet. Ez az egyetlen lehetőség az üdvösségre, akár tetszik, akár nem.

János evangéliuma 17,3
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.


Ez pedig csak Jézus által lehetséges. Nekünk elsősorban az Üdvözítő a fontos, nem a hasznot kell lesnünk, mint például az üdvösség lehetősége. Ahogyan régen is a hasznot látták Jézusban, úgy ma is. Egykoron Jézust azért követték, mert jólétük volt mellette:

János evangéliuma 6,24-27
„Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.”


Nem kell bemutatnom ezt az irányzatot, jól ismerjük az anyagi bővelkedés evangéliumát. A hasznot keresik, a hasznot hirdetik, nem pedig a valódi Jézust. Mások ezért követték Jézust, mert sok beteget meggyógyított, ezt az irányzatot is láthatjuk napjainkban. Majd mikor közölte Jézus, hogy nem fog gyógyítani, akkor meg akarták gyilkolni:

Lukács evangéliuma 4,15-30
„És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.”


Bár tudom, hogy ismert igerész ez, mégsem gondolkoznak el az üzenetén. Tulajdonképpen Jézus azt adta tudtukra, hogy ott nem fog csodát tenni. Mert ahogyan Illés és Elizeus idejében is sok rászoruló volt, ámde mégis csak egy-egy emberen tett Isten csodát. Mégis azt hirdetik napjainkban, hogy Jézus mindenkit meg akar gyógyítani. Pedig itt világosan közli, hogy csak azokat, akikhez küldetett, mivel csak azt cselekedte, ami az Atya akaratában volt. Az Atya akarata pedig az, hogy mindenki egészséges legyen lelkileg és nem testileg.

Viszont amikor már nem volt haszna egyik csoportnak sem Jézusból, akkor egyedül maradt, elhagyták még a tanítványai is, az a tömeg, amely egykoron Hozsánnát kiáltott, azt kezdte el kiáltani, hogy: feszítsd meg!
Mi mit keresünk? Hasznot Istenből, vagy magát Istent?

(Skype 2016/03/23)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22839
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #314 Dátum: 2016 Március 30, 19:39:11 »
A megtérés nem csupán egy döntés

Jóel könyve 2,12-14
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?”


Nem kell bemutatnom a mai gyakorlatot a megtérést illetően, sem annak a felfogását. Pontosan az ellentéte annak, amit az Isten igéje üzen számunkra. Alapjában véve ott a legnagyobb probléma, hogy a megtérést egyszer megtörténő eseménynek gondolják, mintegy döntést, holott a megtérés egy állapot, amiben meg kell maradnunk.

Ha ugyanis valaki megtér az Istenhez, annak ott is kell maradnia, vagyis nem eltérni Istentől. Amikor olvassuk a megtérést az igében, akkor a megtérésnek mindig van egy tartalma, méghozzá a bűnök elhagyása és a cselekedetek megjobbítása. A kezdő igénk is a mai kor számára egy megdöbbentő képet vázol le, megtérni böjtöléssel, sírással, kesergéssel, szívszaggatással. Mennyire más ez, mint amikor valaki ujjongással tér meg! Lehet ujjongani, de csak a bűn elhagyása után. Nem a bűnbánat után, hanem a bűn elhagyása után! Nagy különbség, hiszen például Júdásnak is volt bűnbánata, csakhogy nem hagyta el azt, azaz nem vállalta fel annak a következményeit. Itt most lehetne beszélni a megtérés és egyben a bűn aratásáról is, de most maradjunk a megtérés témájánál.

Régen sokkalta inkább jellemző volt a megtérőkre, hogy a bűnbánatukat böjtöléssel, zsákruhába öltözve tették meg, ők ugyanis megértették a bűn súlyát, és egyben megmutatták a bűnbánatukkal Istennek, hogy mennyire sajnálják, mennyire undorodnak attól. A maiak pedig ünnepelnek! De mit mond erről Isten igéje? Erre a legtöbben azt a választ adják, hogy: azzal nem kell foglalkozni! De mi foglalkozunk, tehát olvassuk el:

Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”


Ez ige fényében nézve a mai helyzetet, szomorú következtetést vonhatunk le. Először is Isten véleménye a következő: bűn és az ünneplés nem fér össze. A mai keresztény hitvallás pedig: természetes, hogy bűnt cselekszünk, elvégre senki sem lehet tökéletes, és ezt megkoronázva énekelnek dicsőítő énekeket. Meglehetősen nagy kontraszt van a kettő között.

Ámos könyve 6,1-14
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestől. És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, aki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét! Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?! Akik örültök a hiábavaló dolognak, és akik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat? Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.”


Külön kiemelném:

„Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi”

Amit Dávidról e téren feltétlen tudni érdemes, hogy országszerte híres volt, ezért is ajánlották Saul királynak.

1Sámuel 16,14-18
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.”


Majd amikor megszállta Sault a gonosz lélek, akkor Dávid dicsőítése alatt el is távozott tőle.

1Sámuel 16,23
„És lőn, hogy amikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.”


Nem azért, mert olyan rosszul játszott, hanem azért, mert Dávid dicsőítése kedves volt Isten számára, és Isten jelen volt benne, így a gonosznak nem volt maradása. Dávidról úgy nyilatkozott Isten, ahogyan senki másról, csak a saját fiáról, azaz, hogy szíve szerint való, mert minden cselekedetét véghezviszi.

1Sámuel 13,13-14
„Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt néked.”


Sault ugyanis azért vetette el Isten, mert nem cselekedte meg Isten akaratát, hanem saját elgondolása szerint cselekedett. Dávid viszont Isten akaratát kereste és nem a sajátját. Ezért beszélt róla Pál így összefoglalóan:

Apostolok Csel. 13,21-22
„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”


Ezért volt kedves Isten számára a dicsőítése, nem pedig annak hangminőségétől. Istennek nagyon kifinomult a hallása, Ő ugyanis a hangokon túl belelát a szívekbe is, és ami leginkább dicsőíti Őt, az nem az ének, hanem sokkalta inkább az iránta való engedelmesség, ami jellemezte Dávidot is.

Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”


Félelmetes ezért a mai kor eljövendő sorsa. Továbbra is az Isten igéjének kellene lennie a vezérfonalnak, ehelyett inkább megmagyarázzák, hogy miért nem kell engedelmeskedni Neki. Pedig a teremtésünk lényege az, hogy betöltsük Isten akaratát, az Ő akarata pedig az, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, jó cselekedeteink legyenek az Ő dicsőségére.

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”


De ehelyett mi van? Azt mondják, hogy nem fontos a gyümölcstermés, nem fontos az engedelem. Erről beszélt Salamon is:

Prédikátor 7,29
„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.”


Valóban sok kigondolás létezik, több ezernyi felekezet. Igaznak teremtett minket, de erről a legtöbben tudomást sem akarnak venni. A megtérést leegyszerűsítik, a bűnöket nem hagyják el, nem látnak különbséget az igazság és a hamisság cselekvői között, ezért inkább a könnyebbik utat választják, azaz hamisságot cselekednek. Mivel nincs azonnali megtorlás a bűnök felett, ezért telnek meg az emberek gonosz cselekedetekkel és ezért tompul el a lelkiismeretük.

Prédikátor 8,11-13
„Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik; A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját.”

Ahogyan az Ezékiel könyvében is olvashatjuk, Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és üdvözüljön (Ez. 18,21-23). Éppen ezért a bűn ítélete még várat magára, nem azonnal teljesül be, hogy akik még felébredhetnek a holt cselekedetekből, azoknak lehetőségük legyen Istennek szentelni magukat. Jézus türelmesen vár. De nem tudhatjuk, hogy mikor fog lezárulni az életünk fejezete, azaz nem tudhatjuk, hogy számunkra mikor jön el az utolsó nap.

János evangéliuma 12,47-50
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”


Legyünk készen, és maradjunk meg a megtértek között.

(Skype 2016/03/30)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)