Téma: Az igaz evangélium

[Antee]

Neveltetés

Zsidó levél 12,1-13
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.”

A Szentírás lapjairól megannyi helyen ránk köszön Isten üzenete, miszerint a hívő élet folyamatos megpróbáltatásokkal jár, ami által egyre jobban az Isten ismeretére juthatunk el. Erre az útra viszont nem kényszerít Isten egyetlen embert sem. Ezt az utat önként kell megtennünk, szabadon megfordulhatunk rajta, vagy kitartóan végig haladunk. Isten ehhez megadja a kellő erőt, hiszen sosem kért lehetetlen dolgot tőlünk, beleértve a kísértéseken való uralkodást. Hiszen nincs semmilyen kísértés, ami nagyobb lenne Jézusnál, ezért nem is mondhatjuk azt, hogy lehetetlen úgy élni, ahogyan azt megköveteli tőlünk. Hiszen van, aki a lopás kísértésén könnyedén és nevetve átmegy, ámde a paráznaság bűnébe esik, míg más a lopás kísértésén bukik el, és a paráznaság számára könnyű kísértés. Erről beszélt egyébként Jézus:

Máté evangéliuma 15,19-20
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

Kinek mi van a szívében, aszerint válik könnyűvé vagy éppen nehézzé egy kísértés. Salamon is beszél a szívről:

Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Jeremiásnál is olvassunk a szívről:

Jeremiás könyve 17,9-10
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.”

Ezért nem kérdés számunkra, hogy a szívünket formálni kell, nem pedig követni azt az Istenkáromló közmondást, miszerint: „kövesd a szívedet”. Nekünk Jézust kell követnünk, éppen ezért a szívünket kell formálnunk Isten akaratához mérten. A szívből származnak a testi vágyak, és ahogyan Jézus is szenvedések által diadalomra juthatott a kísértéseken, azonképpen kell nekünk is, merthogy a lélek győzedelme szenvedés a testnek. Hiszen Jézus is a szenvedések által vált tökéletessé:

Zsidó levél 2,9-10
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”

Ez egy elég érdekes gondolat Jézusról, hiszen az első, ami eszébe jut az embernek erről, hogy talán Jézus nem volt tökéletes kezdetben? De igen, már kezdettől az volt, csakhogy a szenvedések, azaz a próbák által, és a lelki élete által igazolódott a tökéletessége. Péter beszél erről:

1Péter levele 4,1-2
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.”

A lelki kiskorúság ott kezdődik, hogy megértjük Isten akaratát, azaz a szentség, tisztaság, bűntől való tartózkodás tanát valljuk. Majd a lelki nagykorúságra akképpen juthatunk el, ha mindezeket be is töltjük.

Efézusi levél 4,11-32
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Ennek fényében megláthatjuk azt is, hogy a legtöbben a lelki kiskorúságra sem jutottak el, holott magukat hívőknek mondják.

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

Kezdetleges beszédnek, azaz tej tápláléknak mondja a tökéletességre való törekvést, a testi (holt) cselekedetekből való megtérést. Ebből is láthatjuk, hogy sokan még a Krisztusról való kezdetleges beszédig sem jutottak el, mert máshogy ismerték meg Jézust.

Isten neveltetése tehát az, hogy jussunk el az Ő ismeretére, majd az Ő ismerete szerint cselekedjük meg akaratát. Ezért akik átadják magukat Istennek, azokat Isten különféle próbákon viszi át, hogy a próbák, szenvedések által tökéletességre jussunk.

Jakab levele 1,1-4
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

A vezérfonal számunkra a Szentírás, azaz Isten beszéde, amely által az Ő kedvére változhatunk, de a Szentírás alatt az úgynevezett „ószövetségi” írásokat kell értenünk, ahogyan Pál is megmondta:

2Timóteus 3,14-17
„De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Jól tudjuk, hogy a teljes írás alatt azokat értette Pál, amiket ma megvetnek. Pedig ahogyan Jézus is, úgy az apostolok is a Tanach-ból tanítottak, és nem egymás beszédét hirdették (evangéliumok, levelek) a gyülekezeteknek. Az apostolok a mai kor tanításain mélyen megbotránkoznának, ruhájukat tépnék ha megtudnák, hogy az ő beszédeiket egyenlővé, sőt, magasabbra emelték a Szentírásnál. Az ő beszédeik alátámasztják mindazt, amit olvashatunk a Tanach-ban, Pál is abból bizonyította, hogy Jézus a messiás, és nem hivatkozott a leveleire, vagy valamelyik apostol evangéliumára.

Apostolok Csel. 18,27-28
„Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.”

Jézus a Szentírásból nevelte fel a tanítványait. Az apostolok ugyancsak a Szentírásból nevelték a híveket. Ez a neveltetés menete, megtudni Isten akaratát és abba beállva megcselekedni. Csakhogy a mai hívek csupán az „újszövetség” lapjairól táplálkoznak, ezért nem is érthetik, hiszen azok magyarázatok a Szentírásról. Így zavarodtak össze, megszületett több ezernyi felekezet, nem értik, amit olvasnak, és azt bizonygatják, amit nem értenek.

Mikeás könyve 7,1-6
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.”

Erről beszélt Jézus:

Lukács evangéliuma 12,51-53
„Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”

A meghasonlás az egyet nem értés miatt van. A keresztények között is meghasonlás van, mert sokféle elgondolás létezik Istenről. Hogyan lehetne valódi egység? Majd ha felismerik a valódi Jézust, és az igazi evangéliumot. Csakhogy addig ez nem fog menni, amíg a tömegben látják az egységet és az igazságot, és nem az Isten igéjében. 

(Skype 20106/04/06)

[Antee]

Szél ingatta nádszál!?

Áldott Testvérek, a mai napon szintén egy sűrű jelenségről fogunk beszélni, amely megtalálható a mai egyházban, történetesen az ingatag talajon álló hitről, amelyről bár szilárdan nyilatkoznak, de az alapját nézve sokkalta inkább hasonló az óceánban levő jéghegyhez, amely ide-oda úszik. A téma címéből adódóan olvassuk is el Jézus beszédét, amelyet keresztelő Jánosról szólt:

Lukács evangéliuma 7,24
„Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?”

János pont arról volt híres, hogy Isten törvénye szerint élt, és erre is kérte a hallgatóságát. Nem alkudott meg, nem lehetett eltántorítani az igaz evangélium hirdetésétől. Biztos volt abban, amit hirdetett, nem emberektől tanult, hanem Istentől.

Ez a kulcs számunkra is, Istentől kell tanulnunk és nem emberektől, hogy a hitünk ne emberek bölcsességén nyugodjék:

1Korintusi levél 2,1-5
„Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

A mi hitünknek is Isten erején kell nyugodnia, ez pedig úgy lehetséges, ha az igéből táplálkozunk, és hagyjuk, hogy az átformáljon minket. Nem pedig olyan tanítók beszédeiből kell táplálkoznunk, amely össze nem egyeztethető az Isten igéjével. Az ő szavuk olyan, mint a kígyóé amely megcsalta Évát, szép szavakat mond ugyan, de szavai halálos méreggé válnak.

János evangéliuma 6,45
„Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.”

Olvassuk el a prófétáktól is. Jeremiás:

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Ézsaiástól:

Ézsaiás könyve 54,13-14
„És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.”

Az Istentől jövő tanítók elvezethetnek minket a helyes ismeretre, rámutathatnak a helyes útra, de ezután kezdődik a saját felelősség, ugyanis mindenkinek utána kell járnia annak, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok. Nem a saját szívünk adatott erre, hanem az Isten igéje. Nem a saját gondolataink alapján kell valamit igaznak vagy hamisnak ítélnünk, hanem az ige által kell megítélnünk, hogy mi megtartandó és mi kivetnivaló:

Apostolok Csel. 17,10-11
„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”

Ez a helyes, az igében kell utánajárni az elhangzottaknak, hogy valóban úgy vannak-e vagy sem? És itt ez a pont az, ami meghatározza, hogy valaki szél ingatta nádszál-e, vagy kősziklára alapozott. A kőszikláról jól tudjuk, hogy Ő maga Jézus, azaz Isten igéje.

Ezért ha valamiről megbizonyosodtunk az ige által, akkor abban megmaradva kell továbbmennünk, nevelkednünk, hogy ne legyünk többé gyermekek a hitben.

Efézusi levél 4,11-16
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”

Hiszen miként érnénk el a lelki nagykorúságot, ha folyton az alap dolgokat kérdőjelezzük meg? Amiről megbizonyosodtunk, akkor aszerint járjunk, gondolkodjunk és arra építve menjünk tovább. Ha megvan az alap amire építhetünk (Jézus), akkor tégláról téglára kell haladnunk, kijelentésről kijelentésre, hogy a fal magassága nőjön, hogy végül a tető is a helyére kerüljön.

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

Sajnos nagyon sok rossz példát láthatunk a hívek között, mert tanítókat követnek, az ő beszédük számukra a Szentírás, pedig minden igéről való kijelentést meg kell vizsgálni a Szentírásban, hiszen nem embereket kell követnünk, hanem Jézust. Jézus személyéről, elvárásairól, parancsolatairól pedig tökéletes képet kell kapnunk, de ez is csak az ige által lehetséges. 

Filippi levél 3,16
„Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”

Máskülönben nem jöhet létre az Istenben való igazi egység. Nagyon sok olyan hívővel találkoztam már, akik egykor rendíthetetlen „Ámen”-t mondtak valamire, majd idővel megtagadták azt. Kívülről szemlélve nagy butaságnak tűnik ez, el se tudom képzelni, hogy miként nincs kellő önkritika, amely által beláthatnák, hogy hitükből hiányzik az alap, vagyis az ige.

2Timóteus 3,1-17
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett. Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

(Skype 2016/04/20)

[Antee]

Testiek vagy Isten fiai?

Inkább Istennek a fiai, hiszen jobban hangzik nem? Az ige tanítása szerint, az Istent követők elnyerik a fiúságot, azaz Isten gyermekeivé lesznek. Bár az általános felfogás szerint mind a kettők vagyunk, azaz testiek és Istennek a fiai, de az ige tanítása egy határozott választó vonalat húz a kettő közé. Választani kell, mert nem képviselhetjük, nem ölthetjük fel mind a kettőt. Először is határozzuk meg a testiesség fogalmát, nyissuk meg Pál beszédével:

2Korintusi levél 10,1-6
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.”

Nyílván testben élünk, de amint Pál is mondta, az életünk nem lehet testies. A testünk csupán egy eszköz a lelkünk számára. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szolga, hogy a lélek akaratát véghez vigye. Történetesen a mai egyházban pont az ellenkezőjét láthatjuk, a test uralkodik, a lélek pedig szolgálja a testet. Ezt el is ismerik, hogy így van, mert a bűnök cselekvését természetesnek tartják (senki sem lehet tökéletes felkiáltással), így szereznek igazolást a testies életük számára. Pedig ahogyan volt kezdetben, Ádám és Éva bűnbeesése előtt, a test csupán egy szolga volt a lelkük számára. Ez pedig azonnal megváltozott mikor Isten szava iránt engedetlenekké váltak.
A hívő élet egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egy változáson megyünk át, ahogyan Jézus is mondta, átlépünk a halálból az életre.

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”

Ám ez nem egy döntés által válik valósággá, hanem egy magatartás által. Hiszen ahogyan olvastuk is Jézus feltételeit az előzőleg felolvasott igerészben, vagyis az Ő beszédeit hallva hiszünk az Atyának, akkor megyünk át a halálból az életre. Itt több minden is van, amit meg kell említeni.

Először is azt, hogy a hit az nem egy tétlen állapot, hanem gyümölcstermő (Jak. 2), továbbá amit Jézus beszélt, az nem a saját szavai, hanem az Atya beszéde (Jn. 14,24). De vajon mit értett az alatt Jézus, hogy általmenni a halálból az életre? Fordítsuk meg a kérdést. Mit jelent az életből a halál állapotába kerülni? Erre Ádám és Éva története adja meg a választ. Hiszen a bűnbeesésük előtt éltek, majd Isten szava szerint meghaltak, amikor engedetlenekké váltak. Ez pedig a lélekre értendő és nem a testre. Tehát ők általmentek az életről a halálba. Viszont akik hisznek Jézus szavainak, amelyek amúgy az Atyáé, azok a halál állapotából az életre kerülnek! Azaz a lelki halálból feltámadnak és élnek Isten akaratának. Mert Jézus az, aki újra a halál állapotából az életre hívhat, feltéve, ha engedelmeskedünk neki.

Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Mi volt az, ami Ádámot és Évát a lelki halálba taszította? Az engedetlenség! És mi az, ami minket a halálból az életre vihet? Az engedelmesség! Olvassuk el újra Jézus szavait:

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”

Tehát a hit, vagyis az Isten igéje/beszéde iránt való engedelmesség. Mert az igazi hit engedelmes Isten szava iránt:

Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”

Tehát ahogyan példának okáért Ábrahám is engedelmeskedett Isten beszédének, azonképpen nekünk is engedelmeskednünk kell Isten igéjének, más szóval: akaratának. Hiszen Jézust is csak akkor mondhatjuk Urunknak, ha megcselekedjük mindazt, amit mondott:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
 
És miket mondott Jézus?

János evangéliuma 14,24-25
„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”

Továbbá:

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Tehát arra a kérdésre, miszerint „miket mondott Jézus?”, a választ egyértelműen megtudhattuk az előző igerészekből. Az Atya beszédeit tolmácsolta Jézus, és erre mondta azt, hogy:

„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.”

Ha tehát át szeretnénk menni a halálból az életre, akkor higgyünk Jézus, azaz az Atya beszédeinek, vagyis cselekedjünk úgy, ahogyan azt Isten kéri tőlünk, mert az igazi hit ezt jelenti. Isten igéje a lelki életre hívja a követőit, a testies életet élőket pedig megveti.

Római levél 8,5-8
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”

Amíg testben élünk, addig mindennapos harc a lelkünk számára, hogy ne a testünk kívánságainak, hanem Isten akaratának éljünk. Erről beszélt Pál:

Galátzia levél 5,16-17
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”

Bár ezt a harcot sajnos feladta a legtöbb hívő, mondva hogy nem uralkodhatunk a testi kívánságokon, pedig Jézus pont azért halt meg, hogy akik őt követik, azok többé ne a testi kívánságaiknak éljenek, hanem Isten akaratának:

2Korintusi levél 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”

Sajnos a megszokott gyülekezeti tanítások próbálják szorgalmasan összemosni a testi vágyakat Isten akaratával, mintha Isten akarata az lenne, hogy a testünk kívánságait tápláljuk. Nagyon sok olyan tanítás van, ami pont arról szól, hogy hogyan legyél gazdag, sikeres, hírneves, pedig Jézus és az apostolok is azt hirdették, hogy amire épp szüksége van a testnek, annyi elég neki. Ez pedig az étel és a ruházat (Mt. 6,25-33; 1Tim. 6,8). Kaphatunk ennél többet is? Talán, ha először Isten akaratát cselekedjük, és ha a vagyon nem kerekedik felül a lelkieken. Végezetül álljon itt egy ige, amely összefoglalja az eddig elhangzottakat:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

(Skype 2016/04/27)

[Antee]

Gyönyörködni Isten törvényében

Vagyis gyönyörködni Isten akaratában! Bár a törvényt legtöbben láncraverésnek tartják, holott Isten nem azért adta őket, hogy megkössön bennünket, hanem hogy megörvendeztessen általa! Mi ebben az örvendetes? Az, hogy Isten megadta törvénye által, hogy mi számára kedves és mi gyűlöletes. Akik kedvesek akarnak lenni Isten előtt, azok számára boldogság, hogy megtudhatják akaratát és aszerint cselekedhetnek. Akik pedig elvetik a törvényt, azok azt vetik el, hogy Isten számára kedvesek lehessenek. Azt hiszik, hogy önmaguk meghatározhatják, hogy miként közeledhetnek Istenhez. Így került az engedelmesség helyére dicsőítés, és a cselekedetek helyére ima. Talán baj lenne a dicsőítéssel és az imával? Semmi baj nincs velük, ha helyesen élnek velük. Ugyanis a bűn és a dicsőítés nem fér össze (Ézs. 1,13; Ámos 5,23-24), és az ima sem hallgattatik meg, ha nincs kellő bűnbánat (Ézs. 1,15). Nem hagyhatunk el semmit sem az Úr által támasztott követelményekből. Mert Istennek igenis vannak követelményei, amelyeknek eleget kell tennünk. Ahogyan mi is célból munkálkodunk, úgy Isten is célból teremtett minket. Ez a cél pedig az, hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére (Ef. 2,10). A törvény az, ami által megtudhatjuk, hogy miket vár tőlünk Isten, ezért akik vágynak megfelelni akaratának, azok számára a törvény gyönyörűség.

Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.”

Mennyire csodálatos az, hogy nem kell találgatnunk, hogy miként fejezzük ki szeretetünket Isten felé, hiszen nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy mi ennek a módja. Akik úgy néznek az Isten törvényére, hogy: „ezt sem szabad, ezt pedig én nem akarom”, azok még mindig önmaguknak élnek! Mert akik meghaltak önmaguknak, és élnek Isten akaratának, azok a törvényben gyönyörködnek, mivel megadatott számukra a lehetőség, hogy Isten akarata szerint éljenek. Hiszen nem az az evangélium, hogy most már ne önmagunknak éljünk, hanem Istennek?

2Korintusi levél 5,14-15
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”

A maiak többsége pedig arról beszél, hogy még mit kaphatunk Istentől, hogyan nyerhetjük el az áldásokat, de arról nincs szó, hogy önmagunkat megtagadva (azaz a testi kívánságainkat felhagyva) szolgáljuk Istent! Pedig ez az alapvető evangélium üzenete.

Római levél 6,12-13
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”

Tehát élni Istennek, az Ő meghatározása szerint! Ahogyan egykor kívánták az Istent Istenüknek mondani, úgy ma is kívánják ezt. De ahogyan ez régen feltételekhez volt kötve, úgy ez a mai időben sem változott meg. Mert mit mondott Isten arra a felkérésre, hogy: „légy a mi Istenünk”?

5Mózes 26,16-19
„E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.”

Vágytak Isten számára kedvesek lenni! És a maiak? A maiak is vágynak erre, csakhogy önmaguk határozzák meg, hogy mit tesznek meg ezért és mit nem. Pedig Isten nem egy részt kér belőlünk, hanem az egész életünket!

Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

A Jézusról szóló messiási prófécia is beszél Jézusnak a személyiségéről és a szolgálatáról. Ha ma megkérdeznénk bármelyik hívőt, hogy szeretne-e Jézushoz hasonlítani, akkor a válasz egyértelműen „igen” lenne. Akkor ennek fényében olvassuk el az egyik próféciát róla:

Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”

Ha szeretnénk Jézushoz hasonlítani, akkor nekünk is naggyá és dicsőségessé kell tennünk a törvényt! Hiszen az Ő szolgálata nem az volt, hogy eltörölje (ahogyan ezt meg is mondta - Mt. 5,17), hanem hogy minden emberi ferdítéstől, behelyettesítéstől, tisztán tanítsa az embereknek! Ez nekünk is a feladatunk. Jézus valóságos követőivé kell lennünk, úgy kell járnunk, ahogyan Ő járt:

1János levele 2,3-7
„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Jézus nem törvénytelenségben járt, hanem alárendelte magát az Atya akaratának. Nem a saját kis életét élte, hanem Istennek élt, cselekedve mindazt, ami kedves Őelőtte:

János evangéliuma 8,29
„És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”

Ebben is példát hagyott nekünk, hogy mi is azokat cselekedjük, amelyek kedvesek Istennek. Hogy mik a kedvesek? Sajnos itt az a pont, ahol sokan elhatárolódnak, és a saját szívük által ítélik ezt meg. Pedig a szív önmagában nem jó, hanem csalárd (Jer. 17,9), ezért kell, hogy az Isten törvénye átformálja azt (Jer. 31,31-34). Ezért kell segítségül hívnunk a törvényt, hogy általa megtudhassuk Isten akaratát az életünkre vonatkozóan. Nem gyönyörűség ez?

Zsoltárok 119,174
„Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.”

Én szeretem Isten törvényét, mert általa tudhatom, hogy mi kedves számára. És te örömödet leled Isten akaratában?

Zsoltárok 19,9
„Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”

(Skype 2016/05/04)

[Antee]

Hol a szíved?

Jézusnak egy közismert beszédével nyissuk meg:

Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Bár az világos sokak számára, hogy egy Istenfélő ne a világi dolgokat hajhássza, hanem keresse Isten akaratát, mégis a hívők nagyon könnyen orientálódnak a világi értékek felé. Úgymint anyagiak gyarapítása, egészség, hírnév és ehhez hasonlók, de akik mindezeket keresik, azok elveszik az időt az igazán fontos dolgoktól. Mert mi az igazán fontos dolog egy hívő számára? Ha egy valósággal megtért hívőről van szó és nem egy látszólag megtértről, akkor annak mindennél fontosabb az Isten országának az építése, az Isten munkáinak az elvégzése. Jézus arról a törvényszerűségről beszélt, miszerint amiben munkálkodunk, az válik számunkra kedvessé. Aki a testépítésben, annak a külső megjelenés, aki a pénz hajhászásában, annak a gazdagság. Ezért kell, hogy az Isten országának a munkálatában vegyük ki részünket, így a kincsünk a mennyei dolgokban lesz!

Gondoljatok bele a tanítványok elhívásába, hogy Jézust azonnal követték. Nem foglalkoztak a pénzkeresetükkel, lemondtak a terveikről, a családod is hátrahagyták, aki a mai napon hozzájuk hasonlóan tenne, azt megbélyegeznék és kiközösítenék, bolondnak tartanák. Pedig a tanítványok úgy követték Jézust, hogy csak feltételezték róla, hogy Ő a messiás. Mi viszont tudjuk biztosra! Ők azt követték, amit láttak. És mit láttak Jézusban? Azt, hogy számára mindeneknél fontosabb volt az Isten igéjének a megtartása, tanítása nem alaptalan volt, hanem a legerősebb talajon nyugodott, a kősziklán, azaz Isten igéjén. Ahogyan a tanítványok vágytak vele szoros kapcsolatba kerülni, úgy a mai hívek is. Ám az akkoriak és a maiak között van némi különbség, amit már említettem is. Ez pedig az engedelemben való követés, ahogyan a tanítványok is tették követve Jézust, a maiak számára pedig elég, ha tudnak Jézusról. Jézus nem felejtette el megemlíteni, hogy kik lehetnek azok, akik közeli kapcsolatba kerülhetnek Ővele, ugyanis ennek is feltétele van:

Máté evangéliuma 12,48-50
„Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”

Csak a megerősítés kedvéért: miért mutatott a tanítványaira megvallva őket rokonainak?

„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”

Bár sokaknak nem tűnik fel, de Jézus nem a saját akaratára mutatott rá, hanem az Atya akaratára. Akik tehát az Atya akaratának engedelmeskednek, azok válnak közeliekké, azok kerülnek Jézus családjába. Ezért nagyon fontos, hogy megértse mindenki, aki hívő életre adta magát, hogy mindez feltételhez kötött. Az üdvösségünk nem egy döntés következménye, hanem a teljes életünk átadása által lehetséges. Isten nem akar félszívű követőket!

Máté evangéliuma 16,25
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

Mégis a hívek igyekeznek megelégedni a világból is. Mintha nem bíznának abban, hogy az eljövendő világban jól éreznék magukat, ezért itt ezen a földön élik ki vágyaikat. Ehhez pedig igazolást is adnak a tanítók, hirdetik, hogy Isten akaratában van az, hogy anyagilag felettébb jólétünk legyen. Pedig aki kíváncsi Isten igéjére, az megbizonyosodhat az ellenkezőjéről. Az apostolok szegények voltak, de maga Jézus is:

Zakariás könyve 9,9
„Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián”

Ez az újszövetségben több helyen is megmutatkozik, csak néhányat említsünk:

Máté evangéliuma 17,24-27
„Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.”

Vagyis nem volt Jézusnál pénz, amit odaadhatott volna. Továbbá:

Lukács evangéliuma 8,1-3
„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.”

Jézust támogatták anyagilag, ámde ezt értsük az élelemre, és talán a ruházatra. Ami pénzük meg volt, azt Júdás kezelte, amiből sajnos lopkodott is (Jn. 12,6). Ahogyan Júdás egykoron, úgy a maiak is elárulják Jézust az anyagi kívánságok miatt. Pedig elhívta őket Jézus, hívására igennel feleltek, de nem cselekszik akaratát, hanem a világban vesztegelnek.

Ahogyan olvashatjuk Jeremiásnál, a szív csalárd. Hogy mit jelent a csalárd szó? Álnokságot, hazugságot, csalást, ezt a verset nézzük meg a héber szöveg szerint:

Jeremiás könyve 17,9
„Álnokabb a szív mindennél és kóros az: ki ismeri meg?”

A szív tehát önmagában gonosz szándékú! Ezért kell azt megreformálni. Ezen dolgozik Jézus, mikor befogadjuk Őt az életünkbe. De a legtöbben jobban szeretik átvenni az irányítást, ahelyett, hogy engednék Jézust munkálkodni. Mert azt hiszik, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogyan vannak. De ez nem igaz! Máskülönben miért kérné Jézus, hogy haljunk meg önmagunknak (Mt. 16,25)? Miért kéri, hogy éljünk a parancsolata szerint (Jn. 15,10) és legyünk tökéletesek (Mt. 5,48)? Jézus elhívta a tanítványokat, és apostolokat faragott belőlük. Nem mondta azt nekik, hogy úgy szereti őket, ahogyan vannak. Nevelte őket, mint szülő a gyermekeit.

Ha Isten dolgait cselekedjük, akkor nem marad idő e világi dolgokra. Nem csak néha kell jót cselekedni, sőt, nem csupán alkalom adtán kell cselekedni, hanem keresni kell mindenkor Isten akaratát és nem tétlenkedni.

A szeretetünket meg kell vallanunk Isten felé, de elsősorban cselekedetekben! Mert ha nincsenek kellő cselekedetek, akkor lehet bár ima vagy dicsőítés, önmagukban semmit sem érnek. Egy házasság sem állhat fent szavak által, hanem hűség és egység által. Bár a hívek azt hiszik, hogy megcsalhatják Istent és lekenyerezhetik imával és dicsőítéssel. Olyan ez, mint amikor a házasságban hűtlen lesz az egyik fél, de bizonygatja szeretetét. Minden szó fájdalmas, mivel nincs mögötte levő tartalom. Így érez Isten, mikor engedelmesség nincs, de helyette van dicsőítés.

De nekünk, az életünkre nézve, legyen vezérfonal a következő ige:

Zsoltárok 119,11
„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”

(Skype 2016/05/11)

[Antee]

Szenvedni az igazságért

A legtöbben nem is értik, hogy mit jelent szenvedni az igazságért, ugyanis sokféleképpen értelmezik az igazság fogalmát. A szenvedés nem hangzik örvendetesnek, de jelentősen hozzátartozik a keresztény élethez. Már aki komolyan gondolja az Isten követését! Mert aki valóban követni kívánja az igazi Jézust, az szenvedni is fog az igazságért. Ekkor először is nézzük meg, hogy mi az igazság:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

De hogyan lehet az ige által szenvedni? Úgy, hogy ha megtartjuk azt! Ugyanis e világban nyomorúsága van azoknak, akik Isten törvénye szerint élnek, mivel egyenesen szembe megy a világi értékrendnek. De nem csak a világi értékrendekkel nem tud azonosulni, hanem az általános keresztény értékrenddel sem! Hiszen széleskörű tanítások vannak, mindenki megtalálhatja a kedvenc irányzatát, mert van, ahol a teljes testi egészséget hirdetik, vagy az anyagi gazdagságot, máshol túlszellemesített megnyilvánulásokat gyakorolják, de ezekben az az egység, hogy ellent mond az ige tanításának. Aki pedig ezeknek ellentmond, az megtapasztalhatja az úgynevezett „testvérharcot”. De előre figyelmeztetett minket Jézus erre, hogy nem csupán a hitetlen emberektől, de sokkalta inkább az úgynevezett „testvérektől” tapasztalhatjuk az igazi ellenállást.

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”
Ugye egyértelmű, hogy kik akarnak Istennek kedves dolgokat cselekedni, természetesen a hívek és nem a hitetlenek. A cselekedetük indokát is tudatja velünk Jézus:
„És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”

Ma hányan vallják Jézus nevét, de mégsem ismerik Őt! Ahány felekezet, annyi bálványimádat, nincs az igazságban való egység, csak a lázadásban! Mert igenis lázadnak, méghozzá Isten igéje ellen. Mert nem rendelik magukat engedelmességre, hanem közösen átok alá teszik magukat az által, hogy egymással megállapodva és beletörődve, nem rendelik magukat alá Isten beszédének, aki pedig ennek ellenáll, azt kitagadják a testvériségből. De ez nem tömeges üdvözülést, hanem tömeges kárhozatot hoz magával. Hallani sem akarnak semmilyen szenvedésről, ők boldogok akarnak lenni! Pedig bármennyire is furán hangzik, azok a boldogok, akik szenvedni tudnak az igazságért!

Apostolok Csel. 5,25-42
„Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”

Igazságtalanul szenvedni! Mi ebben az öröm? Elsősorban az, hogy ez a hovatartozásunk jele és egyben a záloga is. Ezért örültek az apostolok, mert tudták, hogy jó helyen vannak, beteljesült rajtuk Jézus eme beszéde. Másodsorban pedig az, hogy az igazságtalanul szenvedés jutalmat hoz magával. Hiszen ez is törvényszerűség; ahogyan a bűnnek megvan a következménye (büntetése), azonképpen az igazságtalanul szenvedésnek is a jutalma, hogy Isten igazsága mindig és minden esetben megálljon.

Az apostolok tanítanak minket a szenvedésről, és méghozzá nem erőtlenül, hiszen ő maguk gyakorta részesei voltak ennek.

1Péter levele 4,12-19
„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Nagyon beszédes ez a néhány igevers, nézzük meg most csak az utolsó verset. Újra olvassuk el:

„Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Szokták azt nagyon sokan mondani, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy a benne hívő szenvedjen, ugyanis nem tudják összeegyeztetni Isten szeretetét a szenvedéssel. Majd ha megértik, hogy a testük kívánságai akadálya a lelki épülésüknek, akkor megláthatják Isten valódi szeretetét, aki szenvedésre adja a testet, hogy a lélek engedelmeskedjen. Ahogyan Pétertől is olvastuk, Isten akaratában lehet, hogy szenvedjünk, de ebben a szenvedésben is ajánlani kell neki a lelkünket. Hogyan? Dicsivel, imával, közös programokkal, ígéretekkel? Nem! Péter egyértelműen zárta a mondatát: „jót cselekedvén”.

Ha valaki felteszi magának, vagy másnak a kérdést, hogy mi volt Isten célja azzal, hogy megteremtett minket, akkor a választ egyértelműen Pálnál is elolvashatjuk:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ne fáradjunk meg jót cselekedni, még ha szenvedéseken is megyünk keresztül.

(Skype 2016/05/18)

[Antee]

Hirdetni az igazságot

Minden kereszténynek hirdetnie kell az igazságot, és hirdetik is! Csakhogy mindenki azt az igazságot hirdeti, amiben éppen hisz, és többnyire nincs köze a valódi igazsághoz. Ez pedig azért van, mert nem jó alapot választottak, mert ki-ki a saját szíve és gondolata által határozza meg, hogy mi az igazság, pedig erre Isten igéje adatott.

Példabeszédek 16,25
„Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.”

Mi nem a halál útján szeretnénk járni, ezért feltétlen tudomást kell szereznünk arról, hogy az út, amin éppen járunk, igaz-e az Úr szemében vagy sem? Mert noha igaznak látszik a szemeink előtt, de ettől még lehet a kárhozat útja.
Sajnos sokan járnak ma is ezen az úton, (a téma címét alapul véve) az igazság hirdetésének a hiánya miatt. Mert nem elég tudni a tökéletes igazságot, hanem azt hirdetni is kell az embereknek!

Máté evangéliuma 10,27
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.”

Miket mondhatott Jézus titkon a tanítványainak? Sok mindent, hisz nem egy példát olvashatunk az igében. De nem csak a tanítványoknak tiltotta meg, hogy bizonyos dolgokat ne osszanak meg, hanem például a leprából vagy a vakságból meggyógyultaknak is. Miért volt erre szükség? Miért kért ilyet Jézus? Azért, mert nem akarta, hogy felgyorsuljanak a dolgok. Neki minden olyan próféciát be kellett töltenie, ami a halála előtti időkre szólt. Nem feszíthették meg úgy, hogy hátramaradt beteljesületlen prófécia. De amit kérte is Jézus, vagyis amit a sötétben, vagy fülbe súgva mondott, azt most már a világosságban és a háztetőkről hirdessük! De mit hirdessünk!? Az igazságot, az igét:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

Nem a saját gondolatainkat kell hirdetnünk Jézusról, hanem azt, amit az ige mond róla. Az igét kell hirdetnünk, nem pedig azt, amit mi jónak látunk. Hirdetnünk kell azt, amit az Isten kinyilvánított számunkra.
Talán nem hirdethetünk ítéletet? Hiszen az ige hirdetésének a fő üzenete az, hogy meg kell térni! Miből? A holt cselekedetekből. Ezért ha az Isten igéje éppen fedd, akkor feddjél! Ha pedig „szeretetből” nem feded meg a bűnöst, akkor tovább halad a halál útján, téged pedig bűn fog terhelni:

Ezékiel könyve 3,18
„Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.”  

Nagy a felelősség! Ha nem hirdetjük Isten igéjét, amely nem csak épít, vígasztal és bátorít, hanem elsősorban megtérésre indít (azaz a bűn elhagyására), akkor tulajdonképpen szégyelljük Jézus beszédeit. Ha pedig szégyelljük a beszédeit, akkor ígéretére hivatkozva megvetésben részesülünk:

Lukács evangéliuma 9,23-26
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.”

Aki tehát szégyelli Jézus beszédeit, azt Jézus is szégyellni fogja. Ugyanis amint megmondta, az Ő beszéde élet és lélek, így aki szégyelli, az az életnek nem lesz részese.
Ezért ami kijelentetett számunkra Istentől, azt hirdessük. Mert ha csak hallgatója maradunk, az nem fog minket megmenteni.

1Korintusi levél 13,2
„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”

Lehetünk tehát tökéletes tudás birtokában vagy teljes hitnek, de ha nincs szeretet, akkor az egésznek nincs haszna. Mert mi a szeretet? A szeretet fogalmát abban ismertük meg, hogy a tökéletes és bűntelen Jézus, az életét adta miértünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk neki adni az életünket, sőt, a testvéreinkért is.

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezért ami adatott nekünk, azt osszuk meg, mert nem a saját élvezeteinkre adatott, hanem arra, hogy másoknak is örömet adhassunk. A mindennapi kenyerünket meg kell osztanunk, ez pedig az Isten igéje, ami által élhetünk, és élete lehet azoknak, akik fogyasztják azt. Ezért nem elég tudni Isten igéjéről, hanem tovább is kell adnunk. Ez a szeretet, engedelmeskedni Jézusnak, engedelmeskedni az igének, vagy úgy is mondhatnánk; engedelmeskedni a törvénynek:

Római levél 13,8-11
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.”

Mégis sokan élnek úgy, hogy közben álmodnak. Bíznak olyan kegyelemben, amiben nem lehet részük (ugyanis feltételhez kötött), várnak ígéretek beteljesülésére, amelyek rajtuk nem fog beteljesedni (mert ez is feltételhez kötött), szép dolgokra gondolnak, és abban ringatják nem csak önmagukat, hanem másokat is. Fel kellene ébredni az álomból, ki kellene józanodni a részegségből, és meglátni az ige valódi üzenetét.
Akik pedig felébredtek, azok legyenek Istennek a munkásai, kik másokat is felébresztenek a lelki halálból. Hiszen erre rendeltettünk, világítani, a sötétségben világossá lenni:

Lukács evangéliuma 11,33
„Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”

(Skype 2016/05/25)

[Antee]

Isten országa hatalommal

Jézus több alkalommal és megannyi példázattal tanította hallgatóit az Isten országáról, a mai napon egy eseményt fogunk átvenni, ami az Isten országáról szól. Kezdjük is rögtön az említett történettel:

Márk evangéliuma 9,1-8
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.”

Más evangélium (Mt. 16,28) fejezeti felosztása miatt nehezen érthető ez a történetet, mert a történet megszakad, és a folytatása pedig átnyúlik a következő fejezetre. Először is kezdjük Jézus kijelentésénél, miszerint:

„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Ez néhány nap múlva be is teljesedett, mikor Péter, János és Jakab felment Jézussal a hegyre. De mielőtt továbbmennénk, tisztázzuk, hogy mit nevezünk Isten országának. Jézus beszéde:

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”

Nem helyhez kötött! Jézus erről szólt, mikor egy samáriai nővel beszélt:

János evangéliuma 4,19-24
„Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

Akkor meg is van, hogy kire vágyik az Isten:

„…amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”

Akik lélek szerint járnak, akik igazságot cselekednek. Az igazságról pedig már nagyon jól tudjuk (mivel sokat beszéltünk már erről), hogy az az Istennek az igéje (Jn. 17,17).

Akik tehát így imádják Istent, azok átkerülnek Isten országába, vagyis ezekben lesz Isten országa. De csak akkor válik valósággá, ha Isten lakik mibennünk. Mert ha Isten nem vett bennünk lakozást, akkor az országa sem található meg mibennünk. De hogyan vesz bennünk lakozást?

János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Akkor vesz bennünk lakozást az Atya és Jézus, ha megtartjuk az ő beszédeit, így válik valóssággá, hogy Istennek az országa mibennünk van. Csak így válhatunk Isten templomává!

De visszatérve a történetünkhöz, nem azt mondta Jézus, hogy Isten országát fogják meglátni némelyek a halál előtt, hanem pontosabban azt, hogy Isten országát hatalommal fogják meglátni. Ez teljesült be a hegyen, mikor megjelent nekik Mózes és Illés. Vagyis a törvény és a próféták! Ugyanis ez a hatalma az Isten országának, ez a szabályrendszere. Mózes a törvény képviselője, aki hirdeti és bizonyságot tesz amellett, hogy Isten minden szava jó és megtartani való, Illés pedig a próféták képviselője, aki a törvény megtartására hívja fel a figyelmet, visszavezetve Istenhez az embereket. 

Mert a mai prófétáknak is ez lenne a fő szolgálatuk, Isten törvényére felhívni a figyelmet, és engedelmességet hirdetni. Az igében ezt látjuk leginkább, Isten üzenetét közvetítették, azaz Isten igéjét hirdették, megtérést kérve azoktól, akik megtértnek gondolták magukat. Mert elég sokféle Istentisztelet van, noha egy azon Istennek van címezve az imádat, sokan közülük azt hirdetik és élik, hogy semmi gond nincs azzal, ha kiéljük a testi kívánságainkat, pedig Isten szemében az ilyen életmód gyűlöletes:

Római levél 8,7
„Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.”

Akik esetleg nem értenék Pál üzenetét ebben az igeversben, azok számára kicsit beszéljünk erről az igeversről részletesebben. Van tehát a testies életmód, ami ellenségeskedés Isten ellen. Utána jön a magyarázat rá, mégpedig az, hogy azért ellenségeskedés Isten ellen, mert az Isten törvényének, azaz akaratának nem engedelmeskedik. Vagyis a testi cselekedet nem összeegyeztethető Isten akaratával, mivel ellene szegődik Isten parancsolatának. Ezért válik lehetetlenné, hogy testies életet élve imádja valaki Istent. Nem lehet két urat szolgálni, ahogyan Jézus tanította:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Ha tehát valaki abban reménykedik, hogy a testies élete ellenére üdvösségre juthat, az nagyot téved! Emlékezzünk, Isten országába csak azok juthatnak, akik lélekben és igazságban imádják az Atyát. Testies cselekedet, nem örökölheti Isten országát:

1Korintusi levél 15,50
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”

Ezért is kéri tőlünk Jézus, hogy ne a földön gyűjtsünk kincseket, hanem a Mennyben (Mt. 6,19-20). Pál pedig azt mondja, hogy a mennyeiekkel foglalkozzunk és ne a földiekkel:

Kolosse levél 3,1-7
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.”

Elég világos üzenet, az engedetlenség fiaira Isten haragja jön. Isten engedelmes gyermekekre vágyik, akik megcselekszik akaratát. Az Ő országában nincsenek gonosz cselekedetek, nincs semmi kifogásolható, amely szembe menne az igéjével.

Római levél 14,17
„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

(Skype 2016/06/01)

[Antee]

Hová tartozol?

Az igéből mindig bizonyságot kaphatunk arról, hogy épp lelkileg vagy testileg járunk. Ezért is kell folyamatosan olvasnunk, hiszen általa tudjuk meghatározni, hogy Isten akarata szerint élünk, vagy sem. Ezért az ige egyben egy tükör számunkra, amelyben mindenki megvizsgálhatja magát, hogy vajon a világhoz, vagy Isten országához tartozik. Isten nem érzelmeket kér tőlünk! Ezért se olvashatjuk az igében azt, hogy érzelmek által lenne a hitelesítése annak, hogy Isten akarata szerint éljük életünket. Mégis a hívek sokkalta inkább gyakorolják az Istentiszteletet érzelmi megnyilvánulásokban, mintsem abban, amit Isten kér tőlünk. Mert mit kér tőlünk Isten? Cselekedeteket, amelyek megdicsőítik Őt! Olvassuk el Jakabtól, hogy mi a helyzet azokkal, akik hallgatják Isten beszédét, de nem öltik cselekedetekbe:

Jakab levele 1,21-24
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.”

Akik tehát csak elméletet tanulnak, és gyakorlatba nem viszik át a hallottakat, azok megcsalják önmagukat. Nagyon jó ez a hasonlat, amit Jakab mondott, egyértelmű párhuzamot láthatunk a mai hívekkel kapcsolatban. Hiszen ezt teszik ma is, hallgatják Isten igéjét, majd mikor meglátják az ige fényében a torz képet önmagukról, elmennek, és el is felejtik, hogy milyen hiányosságaik vannak. De hogyan is kellene szemlélni Isten igéjét, azaz olvasni? Úgy, hogy miután megértettük az elméletet, azonnal gyakorlatba átvisszük. Olvassuk folytatólagosan Jakab levelét:

Jakab levele 1,25-27
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

Tehát megtekinteni magunkat az ige fényében, majd aszerint cselekedni! Nem feledékeny hallgatói lenni, mint akik hallják újra és újra az ige üzenetét, de a szívükig nem jut el. Sokszor az a fül és szív közötti távolság (kb: 40cm) igen hosszú tud lenni! Olvassuk el újra Jakabtól:

„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Boldogok a cselekedeteinkben? Igen! Hiszen a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, nem pedig a beszédünk vagy az érzelmeink.

Galátzia levél 6,3-4
„Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”

Azért találhatunk megnyugvást az Isten szerint való cselekedeteink által, mert az azt igazolja, hogy Isten országának állampolgárai vagyunk. Erről beszél János is:

1János levele 3,18-20
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”

Bár János apostol sokaknak nem „szimpi”, mivel sok olyan dolgot mondott, ami kemény és összeegyeztethetetlen a mai kor gyülekezeti hitvallásokkal, de számunkra a „szeretett” tanítvány szavai megtartandóak! Úgy olvastuk tőle, hogy cselekedetekkel kell szeretnünk, és ez a pecsétje, azaz bizonysága annak, hogy az igazságban vagyunk. Akkor itt meg is fogalmazódik egy kérdés, mégpedig: mennyire fontos az, hogy igazságban legyünk? A rövid válasz: üdvösség fontosságú! Olvassunk el bizonyságként néhány igét a sok közül:

Zsoltárok 37,29
„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.”

1Korintusi levél 6,9
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?”

Ennyire fontos igaznak lenni! Bár fehér ruhában reménykednek azok a hívek is, akiknek nem életcéljuk az igaz cselekedetek, márpedig a fehér ruha is egy azon dolgok között, amelyet széles körben félreértenek. Úgy tekintenek rá, mint ami által igazzá válnak Isten előtt. De az nem egy varázsruha! Nem a fehér ruhától leszünk igazak Isten előtt, hanem mivel igazak vagyunk, azért kapunk fehér ruhát. Mert mi a fehér ruha jelentése?

Jelenések könyve 19,8
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”

De ha elrugaszkodunk a földi gondolkozástól, akkor a fehér ruha témáján tovább haladva megláthatunk valami többet. Jézus mikor elváltozott a hegyen Péter, Jakab és János jelenlétében, akkor a ruhája olyan fehér lett, amit ruhafestő a földön nem fehéríthet:

Márk evangéliuma 9,3
„És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.”

Azért nem tud a ruhafestő még hasonlót sem fehéríteni, mert nem csupán fehér volt, hanem ragyogott. Jézus ruhája fénylett, ezt látták a tanítványok, és az a fény pedig Jézus dicsősége volt! Mitől dicsőséges Jézus? Attól, hogy az Atya akaratában jár, teljes engedelemben követi akaratát.

Ebben a dicsőségben mi is részesedhetünk, ha csakugyan Jézushoz hasonlóan nem önmagunknak élünk, hanem Isten akaratának. Ez lehet számunkra az igazságunk, az engedelmességben való igaz cselekedetek, amelyre kaphatjuk Isten pecsétjét, vagyis a fehér ruhát.

Tehát ha igazak a cselekedeteink (ami csak Jézus által lehetséges), akkor Jézussal együtt fehérben járhatunk, amely az igazságos cselekedeteinket jelöli.

Így tehát ha szeretnénk Isten országának az állampolgárai lenni, akkor járjunk elől jó cselekedetekkel, ha pedig valaki gyümölcstelen (tétlenség) vagy rossz gyümölcsöt terem (gonosz cselekedet), azok még e testi világban vannak, és e világ sorsára, azaz tűzre lesznek ítélve.

Titus levél 3,8-14
„Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek; A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát. Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk. Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”

(Skype 2016/06/08)

[Antee]

Növekedés

Nyissuk meg egy közismert igerésszel:

1Korintusi levél 3,1-7
„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Vannak tehát Istennek a munkásai, akik végzik szolgálatukat, de minden esetben Isten adja a növekedést. De mit értsünk növekedés alatt? Muszáj volt feltennem ezt a kérdést, mivel sokan úgy hiszik, hogy jól értik, pedig közel sincsenek a valódi értelmezéséhez. Mert mit gondolnak a növekedésről? Az „óember” levetkőzésére asszociálnak, vagyis a bűnök elhagyására. Pedig nem ezt jelenti!

Az ige, bűn tekintetében egyértelmű üzenetet közöl olvasóival, mégpedig: azonnal elhagyni a bűnt, most kell megtérni! Nem lehet halogatni, nem lehet félvállról venni:

Józsué könyve 24,15
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

Amint látjuk, a választás alatt nem azt értette Józsué, mint a maiak - akik valahogy úgy válasszák Jézust, mint egy polgármestert vagy egy miniszterelnököt (elmennek szavazni) - , hanem a választást egyben szolgálattal közötte egybe: 

„válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok;”

Merthogy mindenki valakinek a szolgája. Vagy e világot szolgálva a világi javaknak él, vagy Istennek szolgálva a mennyeieket keresi. Azt pedig tudjuk jól, hogy a kettő együtt nem lehetséges:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Mégis a legtöbben ezzel próbálkoznak… Jézus nevére hivatkoznak, de a cselekedeteikkel megtagadják. Ők azok, akik hiába vették Isten kegyelmét:

2Korintusi levél 6,1-10
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan.”

Kik veszik hiába Isten kegyelmét? Azok, akik nem becsülik, visszaélnek vele, vagyis akik bántalmazzák: 

Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

Mert bizony Isten kegyelmét meg kell becsülni, úgy is mondhatnánk: meg kell tartani! A terjedelme miatt nem hozom a Máté evangéliumának a 18. fejezetét, de mindenki önmaga győződjön meg az olvasottakról, amelyben Jézus egy igen szemléletes példázaton keresztül adja tudtunkra, hogy aki bár Isten kegyelmének részese lett, de önmaga nem gyakorolja másokon a kegyelmet, annak Isten visszavonja kegyelmét és a kárhozottak sorsára juttatja. Ez jelenti azt, hogy hiába venni Isten kegyelmét. 

Az igében vajon azt látjuk, hogy Isten megértően azt mondja a bűnös emberre, hogy ráér megtérni? Nincs erre példa igaz? Vagy talán Jézus tett vagy mondott olyat, ami arra enged következtetni, hogy a bűnt ráér elhagyni? Hiszen Jézus mindig azonnali felszólításokat tett, mint például: „kövess engem”, „többé ne vétkezzél”, sőt, aki el akarta temeti apját, annak sem adott türelmi időt, hanem azonnali követésre szólította fel. Máté azonnal otthagyta a vámot, Péter és András a halászatot, Bartimeus a felső ruháját, ha Jézus szól, ezt jelenti követni! De mi van ma ehelyett? Megválasztják Istenüknek, de élnek továbbra is a tanításától eltérő életet.
A megtérést is leredukálták a maiak csupán egy döntésre, míg az ige a megtérés alatt a bűntől való azonnali elfordulást érti. Aki tehát megtért, az azonnal elhagyta a bűnöket és követi Istent. Nem elég csupán dönteni, a bűnökre pedig nem legyinteni kellene, hanem Isten kéréseit komolyan kellene venni.

A növekedés tehát nem az, amire a legtöbben gondolnak. A növekedés nem a bűnök elhagyásáról szól, hiszen a bűnöket azonnal el kell hagyni. A növekedni az Istenben való ismeretben kell, az alázatban, a szeretetben, a szelídségben, a bölcsességben, a türelemben, és amik ezekhez hasonlóak! Ezekben növekedhetünk, Isten erre adja az esőt, azaz a Szentlelket, hogy a mag, amelyet bennünk elvetett, minél inkább megnövekedve gyümölcsöt hozzon az Ő dicsőségére.

2Péter levele 3,18
„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

(Skype 2016.06.15)

[Antee]

Terméketlenség

Az ige a terméketlenséget sok helyen megemlíti, a mai nap meg fogjuk nézni, hogy mi számít terméketlenségnek, és hogy milyen sorsra jutnak azok, akik ily módon élnek. Gondolom már sejtitek, hogy nem lesz valami vidám és vigasztaló üzenet, de beszélnünk kell erről.

A terméketlenséget gyakorta össze szokták keverni a rossz gyümölcsökkel, ámde nem egy és ugyanaz. A rossz gyümölcsök gonosz cselekedeteket jelölnek, míg a terméketlenség, azaz a gyümölcstelenség egy tétlen állapotról tesz bizonyságot.

Isten igéjében gyakorta fellelhetjük azt, hogy az embereket fákhoz hasonlítja. Egy ezek közül:

Máté evangéliuma 12,33
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”

Az ige gyümölcsfákhoz hasonlít minket, főként fügefához, amelyek lehetnek jó vagy rossz gyümölcsűek. Ugyanakkor találkozunk egy történettel, mikor Jézus elátkozott egy fügefát a gyümölcstelensége miatt:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”

Témánál is vagyunk. Más evangélium is megemlékezik erről a történetről, és egy fontos kiegészítést is olvashatunk:

Márk evangéliuma 11,11-14
„És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.”

Vagyis elég jogtalannak tűnik az, hogy Jézus elátkozta a fügefát, mikor természetes az, hogy nincs gyümölcsérés ideje. Csakhogy jól tudjuk, hogy Jézus maga a jog, így amit tett, az valami több, mint amit első következtetésre levonhatunk.  Először nézzük meg, hogy Jézus mit ígér azoknak, akik gyümölcstelenek, azaz terméketlenek:

János evangéliuma 15,1-6
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”

A gyümölcstelenség sorsát egyértelműen szemléltette Jézus, nem jó másra az ilyen, csak tűzre. Erről Ezékielnél is olvasunk:

Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”

A terméketlenség elég szomorú időt hozhat ránk, ezért a termés fontosságra jól láthatóan üdvösségfontosságú! Erre rendeltettünk, hogy gyümölcsöt teremjünk, ha ez nincs meg, akkor semmire sem vagyunk jók.

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Az elátkozott fügefához térjünk vissza még. Jézus erről a cselekedetéről más beszédében is megemlékezik:

Máté evangéliuma 24,42-51
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Ahogyan Jézus meglátogatta a fügefát, úgy látogat meg minket is. Jön gyümölcsöt keresni rajtunk, hiszen ahogyan előzőleg olvastuk, erre lettünk teremtve. Ez a természetes, hogy Jézusban gyümölcsöt termünk, méghozzá folytonosan. Mi az élet fájához vagyok hasonlóak, hiszen ha maga az Élet (Jézus) vesz bennünk lakozást, akkor a gyümölcstermésünk az élet fájához hasonlít:

Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”

Folytonosan gyümölcsöt teremni! Nem mondhatjuk azt Jézusnak, hogy: „Bocs, hiába keresel gyümölcsöt rajtam, most épp nehéz időn megyek keresztül!” Ahogyan természetes az, hogy a fa jó gyümölcsöt terem, ha a jó földben van, és mindig vizet kap, akképpen természetes az, hogy jó gyümölcsöt termünk, ha Jézusban maradunk. Jézussal csak jó gyümölcsöt teremhetünk, lehetetlen az, hogy gyümölcstelenek vagy épp rossz gyümölcstermők legyünk.

2Péter levele 1,1-10
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.”

Akárcsak a fügefa! Hivalkodó volt a levelei, de közelebbről megvizsgálva egy gyümölcs sem volt található rajta. Mint ahogyan a mai napon is csak szájukkal vallják meg Jézust, de cselekedeteikkel megtagadják! Felismerjük a mai kor hitvallását, amely nem tartja fontosnak a cselekedeteket? Ne legyünk részesei, mert velük együtt az elátkozott fügefa sorsára fogunk jutni.

Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

(Skype 2016/06/22)

[Antee]

Szemünk legyen Istenünkön!

Számtalan dolog terelheti el figyelmünket Istenről, ezért minden nap küzdelem számunkra a fókusz megtartása, már aki küzdeni akar érte. Ugyanis sokak a hívő életet küzdelmek nélkül próbálják megélni, de ennek eredménye meg is mutatkozik a gyümölcseikből. Nyissuk meg a Pál egyik kijelentésével:

2Korintusi levél 11,3
„Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”

Hogyan csalta meg a kígyó Évát? Olvassuk el:

1Mózes 3,1-5
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”

Elhitette Évával, hogy nem lesz rossz következménye az Isten elleni engedetlenség, sőt, helyette jót ígért (olyanok lesztek mint Isten)! Nem változott ez a mai korban sem, hiszen a hívek az Isten beszédének való engedetlenséget nem tartják rossznak, sőt, ez által hiszik magukénak a kegyelmet. Borzasztó a helyzet ugye? A mai hívekkel is elhiteti a Sátán, hogy éljenek a saját élvezetüknek, a saját gondolatuknak, és emellé ígér Isteni természetet. Évának nem jött be! Miért gondolja tehát a mai nemzedék, hogy nekik sikerülni fog?

A legtöbben vallják, hogy Jézus a pásztoruk! De ha egy kicsit is őszinték magukhoz, akkor feltehetnék maguknak a kérdést, hogy miből ismerik meg Jézust, hogy követhessék?

János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Ismerni kell a hangját ahhoz, hogy követhessük! De hogyan ismerheti fel valaki, ha sosem hallotta azelőtt?

János evangéliuma 7,16-18
„Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”

Bár sokan elhitetik magukkal, hogy Jézust követik, ámde nem több az a saját gondolataiknál vagy az érzelmeiknél. Jézust követni nem mást jelent, mint hogy az igét követni!

Jézus csak azt mondta, csak azt tette, amint az Atya parancsolt neki. Folyton az Isten beszéde iránti engedelmességet tanította! Felismerjük Jézus hangját? Ennek fényében sokakról kiderül, hogy sosem követték Jézust, mert ha Isten igéjének nem engedelmeskednek, akkor a Sátán hangját követik és nem Jézusét.

Ha tehát megértjük, hogy Jézust követni valójában az ige követését jelenti, akkor a szemünk mindvégig az Úron lesz. Hiszen Jézus, azaz az Isten igéje a mi pásztorunk, amelyet nem csupán hallgatni, hanem megcselekedni kell, hogy igazak lehessünk Isten előtt:

Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”

A mai hívők engedetlenek, önmagukat szeretők, hitetlenek! Isten gyümölcstermésre hívott el minket, valódi követésére, engedelmességre! Ez pedig csak úgy lehetséges, ha folyton Istenen tartjuk a szemünket. Erre adatott Jézus, aki az Istennek az igéje (Jel. 19,13), általa megtudhatjuk, hogy mi kedves az Atyának és mi nem.

Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.”

Ha levesszük a szemünket az igéről, akkor egyben Istenről vesszük le, és helyette sok haszontalan dolgokkal telünk meg. Mert amivel táplálkozunk, azzal telünk meg! Ha letesszük akár egy pillanatra is a fegyvert, akkor azonnal sebezhetővé válunk. Ezt pedig az ellenség ki fogja használni. Dávid bukását Bethsabéval jól ismerjük. Ez azért történhetett meg, mert Dávid épp letette a fegyvert és sebezhetővé vált.

2Sámuel 11,1-4
„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához.”

Úgy kezdődik az igevers, hogy:

„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni…”

Dávid mégsem a harcban volt, hanem nézelődött a palota tetejéről, szemlélve királyságát. Az Úr harcát kellett volna vívnia és akkor ez nem történhetett volna meg. Bár olvasunk egy olyan történetről is, mikor Dávid majdnem elesett egy csatában (2Sám. 21,17) és ezért kérték, hogy többé ne vonuljon fel velük. Ez jóval e történet után volt, így Dávid egyértelműen harcra képes férfi volt még akkor.
Mi tanulunk Dávid hibájából? Legyünk bölcsek és mások hibájából tanuljunk, és ne várjuk meg, míg a saját bőrünkön tapasztaljuk. Nekünk mindig az Úr harcát kell vívnunk. Egy hívő sosem mehet szabadságra, hiszen ahogy mondani szokták: „az Ördög sohasem alszik”, így megtalálja azokat, akik éppen ráérősek.

Filippi levél 4,4-9
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

Figyeljünk oda mindennapjainkra és töltekezzünk Istenből, ne a világból. Nem az élvezeteket, nem a jó időtöltéseket kell keresnie a hívőknek, hanem Isten szolgálatát.

Jakab levele 1,27
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

(Skype 2016/06/29)

[Antee]

Gyász

Gyászolni általában a saját veszteségek felett szoktak, ám Isten igéjében találunk más okból történő gyászokat is, például amikor a próféták gyászolták a népüket. A gyászt azok tartanak, akiknek nagy bánatuk, azaz lelki fájdalmuk van. Ilyenkor történik a megemlékezés, az önsanyargatás és a megbánás. Láthatjuk a próféták történeteiben, hogy képesek voltak hosszú ideig zsákruhát hordani, sokáig nem ettek, sírtak és jajgattak mások bűnei felett! Talán ez mára megváltozott volna? Sajnos a legtöbben úgy gondolják, hogy a bűnök felett nem kell gyászolnunk, csak Jézushoz kell vinnünk, aki azon nyomban megbocsátja azokat. Pedig mint régen, úgy ma is feltétele van a bűnök megbocsátásának! Szokták mondani, és ez így is van, hogy: bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. Ezt mára már sokan elfeledték, akik pedig még emlékeznek is rá, azok egy gyors és felszínes bűnbánattal vallják meg bűneiket, majd továbbhaladva azt hiszik, hogy bocsánatot nyertek, pedig nem! A gyász az nem az ószövetségi hívők idejében volt aktuális, hanem a mai korban is legalább annyira fontos szerepe van! Jakab apostol felhívja rá a figyelmet:

Jakab levele 4,8-10
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”

A hívek szeretnek gyülekezetbe járni, ahol jól érezhetik magukat, hallelujázhatnak, táncolhatnak, énekelhetnek, ehetnek, ihatnak, megbecsülésben részesedhetnek, merthogy számukra ezt jelenti az Istentisztelet, holott ahol bűn van, ott nem lehetne Istennek a dicsőítése.

Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”

Mégis dicsőítenek, holott a cselekedeteik gonoszak! Ha valaki hívő létére jól érzi magát e világban, akkor ott nagy probléma van. Aki ugyanis valósággal megtért, az Istent keresi teljes erejéből, és nem érezheti jól magát egy olyan helyen, ahol Istent megtagadják, ahol a testi kívánságokat teszik első helyre, a lelkieket pedig megtapossák!

A bűn feletti gyász nem csak a régen élt híveké, hanem sokkalta inkább a mai nemzedéké! Miért sokkalta inkább? Azért, mert a maiak bűne nagyobb a régen élt hívek bűneinél. Miért? Azért, mert akkor még Jézus nem áldoztatott meg a bűnökért, nem töltetett ki a Szentlélek mindenkire. Viszont mi már ezeknek részesei lehetünk, ezért akik így cselekszenek bűnt, azok számára nagyobb büntetés vár.

Zsidó levél 10,28-31
„Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

Súlyosabb az ítélet, mint Mózes idejében! Mégis azt szokták mondani, hogy Jézus áldozatával eltöröltetett az ítélet. Azért mondanak ilyet, mert nem olvassák eleget az igét, és jobban hisznek embereknek, mint magának az Istennek. Jézus az áldozatával lehetővé tette, hogy Istennek kedves és tiszta életet élhessünk, és ezért az elmarasztaló ítéletet elkerülhetővé tette számunkra.

Máshogy hangzik ez a tanítás, mint ami a gyülekezetekben megszokott igaz? Pedig ez az igazi tanítás, és egyben figyelmeztetés azoknak a híveknek, akik nem őrzik meg magukat tisztán Istennek, hanem bűnben járnak.
Lót példája jut eszembe, akiről megemlékezik Péter, hogy az istentelen emberek között lakva folyamatosan gyötrődött a lelke, azaz gyászolt!

2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Gyászolt lelkében Lót. A gonoszság minden formáját és mélységét láthatta, hogyan tudott volna vigadni lelkében!? Azért gyászolt Lót, azért nem vigadott Lót, mert igaz volt! Mi pedig mit teszünk, mikor e mai korban hasonlókat látunk és tapasztalunk? Vigadozunk, vagy Lóthoz hasonlóan gyászolunk e világ felett?

Prédikátor 7,1-4
„Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál. Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi. Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a szív. A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.”

A bölcsek szíve a gyász házában van? Ne felejtsük, a valaha élt legbölcsebb ember mondásai ezek! A gyász által, a szomorúság által, lehetőségünk van önvizsgálatot tartani. Van lehetőség a bűnök felismerésre, és ez által a változtatásra. Mikor vigad az ember, akkor megfeledkezik az igazán fontos dolgokról, az adott pillanatnak él, holott lehet, hogy lélekben már halott.

2Korintusi levél 7,8-10
„Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”

(Skype 2016/07/06)

[Antee]

Velünk van Isten?

Egy hívő számára ez nagyon fontos kérdés, a válasz pedig még annál is fontosabb. Bár sokan könnyelműen kezelik ezt a kérdést, mondva, hogy természetes hogy velünk van az Úr, hiszen átadtuk neki az életünket. De csakugyan átadtuk? Mert bár lehet így gondolkozni és hinni, de sokszor a gyakorlat teljesen mást mutat. Jézus tökéletes példát adott az életén keresztül arról, hogy mit jelent Istennek átadni az életünket. Mit is tett Jézus? Önmagát adta miértünk! De nem csak a halálával, hanem az életével is.

Máté evangéliuma 20,28
„Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”

Szolgált az életével, másokért élt és nem önmagáért. Pál így emlékszik meg róla:

Filippi levél 2,5-8
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”

Bár sajnos a mai napig is vitatéma, hogy fontos-e az Istennek való engedelmesség, pedig az igében mindenütt egyértelműen fellelhető, mint alapkövetelmény. Ennek hiánya pedig súlyos, és végleges büntetéssel jár.

Zsidó levél 3,12-19
„Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, akik kijövének Égyiptomból Mózes által? Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.”

Egy kicsit időzzünk ennél a történetnél. Az imént felolvasott igerész Izrael vándorlásának azon idejéről emlékezik meg, mikor Isten elhatározta a 40 éves pusztai vándorlást a nép bűne miatt. Mi volt ez a bűn, amiért ezt kellett elszenvedniük?

4Mózes 13,22-34
„Fölmentek délnek és elérkeztek Hebrónig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Cóán. Elérkeztek Eskól völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. Azt a helyet elnevezték Eskól völgyének, a szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan levágtak. És visszatértek az ország kikémleléséből negyven nap múltán. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez, Poron pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak nekik, meg az egész községnek, és megmutatták nekik az ország gyümölcsét. Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az országba, ahova küldtél bennünket; és valóban tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek, igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott. Amálék lakik a déli földön, a Chitti, Jevúszi és Emóri a hegységen lakik a Kánaáni pedig lakik a tengernél és a Jordán partján. És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: Fölmegyünk bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele. De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták: Mi nem mehetünk fel azok a nép ellen, mert erősebb az nálunk. Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük, olyan ország, mely fölemészti lakóit és az egész nép, melyet benne láttunk, szálas emberek. Ott láttuk az óriásokat, Ánok fiait az óriások közül; olyanok voltunk szemeinkben, mint a sáskák és olyanok voltunk az ő szemeikben is.”

Majd erre következett Isten ítélete, amit itt olvashatunk:

4Mózes 14,27-35
„Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat. Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg.”

Izrael népe nem akart harcolni, mert lehetetlennek tartották a győzelmet! A kémek nagy része elbátortalanította a népet, mondva, hogy náluk erősebb az ellenség.

Hiszen nem ezt teszik ma is? Lehetetlennek tartják a bűn felett való győzelmet, ezért meg sem próbálják, a pásztorok bűnben legeltetik a juhokat, a tanítók a bűn legyőzhetetlen erejéről tanítanak! Mégis azt vallják, hogy velük van az Isten. De miért gondolják ezt, holott ők nincsenek Istennel?

Szomorú, de a legtöbben Isten jelenlétét érzelmi megtapasztalások útján keresik, jelekben, csodákban, pedig Jézus sem ezekben élte meg az Atya jelenlétét, ezért nekünk sem ebben kellene. Persze nagyon megható és látványos a fenntartott kéz, a könnyek, az ének, a tánc és ehhez hasonlók, de Isten nem ezekből olvas, őt nem lehet megtéveszteni semmivel sem. Nem ezekben kellene keresni Istent, hanem abban, amit Ő határozott meg. Ez pedig a szavának való alárendelés, az ige engedelmes követése. Ahogyan Jézus is tette, és bizonyságot is tett erről:

János evangéliuma 8,28-30
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek. Amikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.”

Jézus is ebből tudta, hogy az Isten vele van! Emlékezzetek csak Lázár történetére, mikor Jézus a jelenvaló sokaság előtt mondott hálát azért, hogy Isten meghallgatja őt. Holott jól tudta, hogy mindig meghallgatja, de erről bizonyságot kellett tennie az emberek előtt:

János evangéliuma 11,41-43
„Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!”

Vagy ott van az égből jövő szózat is:

János evangéliuma 12,23-30
„Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.”

Jézusnak nem a jelekben és csodákban találta meg a visszaigazolást Istentől. Hanem ahogyan olvastuk is, abból tudta, hogy vele van az Atya, hogy az Ő akaratát cselekedte. Nekünk is ezt kell tennünk, nem egyéb dolgot.

Filippi levél 4,8-9
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

(Skype 2016/07/13)

[Antee]

Képmutatás

Jeremiás könyve 7,1-11
„Az ige, mely lett Jirmejáhúhoz az Örökkévalótól, mondván: Állj az Örökkévaló házának kapujába és hirdesd ott ezt az igét, és mondjad: halljátok az Örökkévaló igéjét mind a Jehúdabeliek, kik a kapukba jöttök, hogy leboruljatok az Örökkévaló előtt. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: javítsátok utaitokat és cselekedeteiteket, hogy lakoztathassalak benneteket e helyen. Ne bízzátok el magatokat hazug beszédek által, mondván: az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma azok! Mert ha javítva megjavítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha csakugyan igazságot tesztek ember és felebarátja között, jövevényt, árvát és özvegyet nem fosztogattok és ártatlan vért nem ontatok e helyen, és más istenek után nem jártok a ti bajotokra: akkor lakoztatlak benneteket e helyen, azon országban, melyet őseiteknek adtam öröktől fogva mindörökké. Íme, ti elbízzátok magatokat a hazug beszédek által, melyek nem használnak. Úgy-e lopni, ölni, házasságot törni, hazugul esküdni, és füstölögtetni a Báalnak és járni más istenek után, amelyeket nem ismertek: azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, – azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat. Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”

Hiába több ezer évvel ezelőtt születtek ezek a mondatok, mégis erős párhuzamot láthatunk az akkori idők, és a mai kor között. Ahogyan olvastuk, elbízták magukat azzal a beszéddel, hogy az Örökkévaló temploma közöttük van. Noha földrajzilag ez így volt, mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megmentse őket. A mai napon is ehhez hasonlóan bíztatják önmagukat sokan, mondva, hogy az Örökkévaló templomai vagyunk. De vajon ez megmenti majd őket? Nem gondolnám, hiszen ebben is igaz a mondás, hogy a tartalom a fontos és nem a külső.

Máté evangéliuma 23,25-26
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.”

Tehát minden arra mutat, azt sugallja, hogy érdemes lenne „valamelyest” ügyelni a tartalomra is. Tehát ahogyan olvastuk is a nyitó igerészünkben, az Örökkévaló felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekedeteiket jobbítsák meg, igazul tegyenek minden ügyben, és akkor fogják örökölni az ígéreteket. Ahogyan mi is! Ugyanis ez az évezredek alatt sem változott meg.

Haladjunk tovább és figyeljünk meg egy érdekes hozzáállást a hívektől. Bár azt gondolnánk, hogy csak Jézus kereszthalála után vált gyakorlattá az, hogy a hívek elkövetnek bűnöket, majd ezután imádságban Isten elé mennek, és térdeikről felállva megszabadultan továbbmenve folytatják az előbbi bűneik cselekvését. De nem! Ez már régen is így volt, csak a régiek állat áldozatokat mutattak be a bűneikét, a maiak pedig pusztán imádsággal kérik a bűnök bocsánatát. De ami még mindig közös, hogy a bűnök „rendezése” után újra folytatódik a bűnök cselekvése, amire Isten azt mondta, hogy:

„Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”

Latrok barlangja? Mit jelent ez? Röviden azt, hogy: gonosztevők búvóhelye. Történetesen ezért emelte fel Isten a szavát, amit olvashattunk a nyitó igénkben, és ezért láthatjuk Jézus tisztogatását az evangéliumokban:

János evangéliuma 2,14-17
„És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”

Emlékezzünk, a latrok barlangja más néven: a gonosztevők búvóhelye. Ez ugyanúgy jelenség a mai napon is, hiszen megannyian ékeskednek Isten nevével, azaz magukra öltik, de belül telve vannak gonosztettekkel. Mert a megszabadulásuk után folytatják a gonoszság cselekvését, pedig Jézus kérése a bűnösök felé az volt, hogy: „többé ne vétkezz!”

A gyülekezetekben többnyire arról van szó, hogy mennyire áldottak vagyunk, mennyire jó nekünk, szabadok vagyunk, Isten szeret minket, viszont a kötelességekről nem beszélnek, pedig az Isten iránt való kötelességünk által nyerhetjük el mindezeket. Nélküle csak a látszatot tarthatjuk fent, amellyel megtéveszthetjük az embereket, de Istent nem!

1Királyok 14,25-28
„És volt Rechabeám király ötödik évében, felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen; elvette az Örökkévaló házának kincseit és a király házának kincseit, mindent elvett; elvette mind az arany pajzsokat is, melyeket Salamon készített. Ekkor készített Rechabeám király rézpajzsokat helyettük és rábízta a futárok tisztjeire, akik őrt álltak a király házának bejáratán. És volt, valahányszor a király az Örökkévaló házába ment, vitték azokat a futárok és visszatették a futárok szobájába.”

Rézpajzsok az arany helyett. Mintha nem lenne olyan nagy baj! Ráadásul megtévesztően hasonlít az aranyra, igaz nem az, de azért el lehet hitetni az emberekkel. Olyan ez, mint a gonosztevők dicsőítése, vagy a törvény utálóinak az imája:

Példabeszédek 28,9
„A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.”

Jézus gyakorta vitába került a farizeusokkal és írástudókkal, mivel azt mutatták magukról, hogy az Istennek valódi követői ők. A farizeus jelentése nem az, amit általánosan gondolnak róla. Ugyanis azt hiszik, hogy a farizeus szó jelentése állszent, képmutató. Pedig ez csak az átvitt értelmezése, az evangéliumokban olvasottakról. A valódi jelentése: elkülönült; más szóval úgy mondanánk, hogy: szent. Az írástudókról pedig azt gondolják, hogy ők azok, akik tudtak akkor írni és olvasni. Pedig az írástudók azok voltak, akik nagyon jól ismerték az Istennek az igéjét, és egyben tanították is. Ha pedig így értelmezzük a farizeusokat és írástudókat, akkor napjainkban is egyértelműen fellelhetjük őket, hiszen a hívek mondják azt magukról, hogy Istennek elkülönítettek, azaz szentek, és a tanítók, pásztorok azok, akik ismerik Istennek az igéjét és tanítják.

De mi is volt Jézusnak a gondja velük? Az, hogy nem volt tartalmuk. A szentek (farizeusok) szentségtelen életet éltek, a tanítók és a pásztorok (írástudók) nem élték meg, amit tanítottak.

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

(Skype 2016/07/20)