Evangélium > Gondolatok Isten Igéjéről

Az igaz evangélium

<< < (68/68)

Antee:
Nyomorúság

A nyomorúság nem egy örvendetes dolog, ezért szereti mindenki elkerülni. Ez így rendben is van, csak akad egy kis probléma, mivel Isten személyét félreismerve arra következtetnek sokan, hogy mivel Isten a legjobbat akarja a benne hívőknek, ezért biztosan nem akarhatja azt, hogy szenvedéseken menjünk keresztül. 

De valóban ez a helyzet? Az ige sokkalta inkább az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. De nyissuk meg egy közkedvelt igével:

Római levél 8,28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”

Tehát az Istent szeretőknek van miben reménykedniük, mégpedig abban, hogy Isten a javunkra tesz. De hogy a rózsaszín köd ne zavarja sokáig a látásunkat, jöjjön egy következő ige:

Jelenések könyve 3,19
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”

Akiknek tehát részük van abban az örvendetes dologban, hogy Isten szeretetét élvezzék, azok kénytelenek részesülni a fenyítésben is. De milyen fenyítésről van szó?

Zsidó levél 12,1-11
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”

Más fordítás szerint fattyak, de egy és ugyanaz a jelentése. Azaz törvénytelenek, a szövetségen kívül levők, akik egyik lábbal Isten országában és másik lábbal a világban kívánnak élni. De mit is mond az Isten ezekről?

Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”

Akik valóságosan imádják Istent, azokban megvan az a vágy is, hogy olyanok lehessenek, mint Isten. Ha ez a hatalomra igaz, akkor valami csúnyán félrecsúszott menet közben, ugyanis akik valóságosan imádják Istent, azok olyanok akarnak lenni, mint Jézus. Jézus pedig példát hagyott életével, amelyet a tanítványoknak is átadott, hogy ne önmagunknak éljenek, hanem másokért. Ha pedig csakugyan nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem a mások felé való szolgálattal, akkor betöltöttük Istennek eme akaratát, mivel Jézus is példát hagyva szolgálta az embereket.

Lukács evangéliuma 22,27
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”

Jézus mikor éhes volt, másokat táplált, mikor fáradt volt, szolgált. Az Isten törvényének a testi ember nem képes alárendelni magát, mert Isten törvénye a léleknek ad életet, a testnek pedig halált. Jézus sosem ígért gondtalan életet, hanem épp az ellenkezőjét:

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

Akik valósággal Isten követésére adták magukat, azok számára életbe lép az a törvényszerűség, hogy nem érezhetik magukat jól ezen a világon. Ugyanis az Istentől jövő értékek, ebben a világban nem számítanak értékesnek, nem keresik, annál kevésbé élik meg. Ezen a földön csak az igazi testvériségben található meg Istennek az országa, csak ahhoz az igazi testvériséget kellene helyreállítani.

2Korintusi levél 4,16-18
„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
 
Jákób jut eszembe, aki az Isten ígéreteit örökölte, eme szavakkal emlékezik meg életéről:

1Mózes 47,9-10
„Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”

Jákób csodálatos kapcsolatban volt Istennel, mégis éhezésen, üldöztetésen, megvetésen, átverésen, kihasználáson, gyászon ment keresztül. Vagy ott van Lót is, aki gyötrődött a gonosz emberek cselekedetei miatt:

2Péter levele 2,7-9
„És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Ha valaki keresztény létére jól érzi magát ebben a világban, akkor ott baj van. Egy igaz Istent félő hívőnek szüntelen vágyódása van Isten felé, és nem leli örömét e világ kincseiben.

Antee:
Világias hívők

A mai napon azokról fogunk ejteni néhány szót, akik bár Isten gyermekeinek mondják magukat, viszont cselekedetekben ennek az ellenkezőjéről tesznek bizonyságot. Sokat lehetne erről beszélni, több ágon is el lehetne indulni, viszont a mai alkalommal csupán egyre fókuszálunk, mégpedig: az önismeretre.

A probléma ott kezdődik, amikor nem vagyunk őszinték önmagunkhoz. Ugyanis ebből adódóan nem csak önmagunkat tévesztjük meg, hanem mindenki mást is (Istent kivéve). Ez az egyik legnagyobb csapda, amelyből csak nagyon nehezen lehet kikerülni, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ne csak mondva csinálta keresztényekké, hanem valódi hívőkké váljunk.

Római levél 12,2
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Csakhogy a híveket nem igazán érdekli, hogy mi Isten akarata, inkább élnek a saját szívük diktálta törvény szerint, és áltatják magukat azzal, hogy Isten úgy szereti őket, ahogyan vannak. Nem lenne ezzel baj, ha nem neveznék önmagukat keresztényeknek. De mivel azoknak nevezik magukat, így életükkel káromolják Istent és rossz fényben tüntetik fel a valódi keresztényeket.

Jelenések könyve 3,15
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

Jézus egyértelműen itt bizonyságot tett arról, hogy jobb a hitetlen, mint a hamis követője (álhívők). De nem csak gondolatban van ez így, hanem az ítéletben is. Mert az álhívőknek nagyobb büntetésben lesz részük, mint a hitetleneknek:

Lukács evangéliuma 12,42-48
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”

De miért lesz nagyobb büntetésben részük? Mint ahogyan olvastuk is, ők tudták, hogy mi az Isten akarata, de mégsem cselekedtek az szerint. Egy hitetlentől nem vár sokat az Úr, viszont egy benne hívőtől, aki ígérget, aki imádkozik hozzá, arra többet bíz és többet is vár el. Ezért lesz minden cselekedetének nagyobb súlya és ítélete. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, hogy tisztában legyünk a cselekedeteinkkel, a hozzáállásunkkal, a gyümölcseinkkel, a valódi kapcsolatunkkal Istennel. Mint ahogyan a külsőnket szemléljük a tükörben, akár naponta többször is, akképpen kell szemlélnünk a belső emberünket az Isten igéjében. Ha ez elmarad, akkor nem járhatunk a helyes úton, mert a helyes útra rá kell találni, véletlenül nem tévedhetünk rá.

Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Az Atyához vezető utat úgy nem találhatjuk meg, ha a saját útjainkat járjuk. Nem élhetünk a saját akaratunk szerint, nem élhetjük ki magunkat ezen a világon. Ne legyünk azok, akik titkon igyekeznek megelégedni a földi élettel, gazdagságot, hírnevet, megbecsülést, vagyis jólétet keresve. Mindenkor elsőnek kell lennie a lelki értékeknek, az Úr elhívásának engedelmeskedve, nem önmagunknak, hanem Istennek élve. Vizsgáljuk meg magunkat naponként, hogy valóban Istenben vagyunk és Ő mibennünk? Nagyon könnyű a mindennapokban elsodródni a lelki értékektől, ezért is kell megértenünk, hogy a hívő élet egy harc, nem élhetünk úgy hívőként a földön, mint akik már célba értek.

Galátzia levél 6,4
„Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”

Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor őszinték lehetünk másokhoz is. Bár az Istentől való őszinteség fájdalmas sebet tud ejteni azokon, akik eltávolodtak tőle, de az igazi szeretet fájdalom árán is életet ment.

Jób könyve 5,18
„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.”

Ezt bár Elifáz mondta és nem Jób, mégis igaz bizonyság az Úrról. Ha már Jób könyvéhez lapoztunk, szeretnék mutatni valami érdekeset, egy viszonylag közismert történetet és arról való következtetést. Már csak azért is, mert a mai téma is ehhez kapcsolódik, vagyis a világias hívőknek világias gondolkozása téves következtetéseket vonnak le, és a hosszú idők alatt gondolkozás nélkül osztják ugyanazon véleményüket gondolkozás nélkül. Jöjjön hát a történet:

Jób könyve 2,6-10
„Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedben van ő, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.”

A keresztény alapismeret tehát az, hogy a Sátán bár megölte Jób közeli hozzátartozóit, mégis meghagyta Jób feleségét, hogy az még inkább megkeseríthesse Jób életét. Nagyon félreértett történet ez. Először is kezdjük azzal, hogy a Sátán világos utasítást kapott arra, hogy Jób életére vigyáznia kellett. Bizony, ezzel együtt a feleségére is vigyáznia kellett, merthogy ők egy test voltak. A házassággal ugyanis az jár, hogy a két ember eggyé lesz, és többé szét nem választhatóak. Jób megemlíti a feleségét: 

Jób könyve 31,7-11
„Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.”

Tehát amit még tudhatunk Jób feleségéről, hogy végig mellette maradt, nem csalta meg, majd a Jób próbatétele után szült 7 fiat és 3 leányt, így még meddővé sem vált. Hiszen az igéből tudjuk azt, hogy a méh megnyitása az Úr jutalma. De még ennél is beszédesebb az, hogy Jóbot nem kérte az Örökkévaló, hogy mutasson be áldozatot a feleségéért, viszont a három barátjáért áldoznia kellett. Olvassuk el újra Jób feleségének a beszédét:

Jób könyve 2,9
„Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!”

Ez az átkozódás csúnya dolog igaz? Csakhogy így olvassuk az eredetiben:

Jób könyve 2,9
„És mondta neki felesége: Tovább is ragaszkodol gáncstalanságodhoz? Áldjad Istent és halj meg!”

Az Örökkévalót nem káromolta, amit láthatunk itt, az a hitetlenség a férjében. Nem azt mondta a férjének, hogy tagadja meg Istent, hanem hogy haljon meg. Miért? Szörnyű volt Jób szenvedése, még látni is, és nem hitt a felépülésében. Jób viszont ki akart tartani, mert várt az Úr szabadítására. Jób megvizsgálta önmagát, és ez eredményezte a kitartását, nem talált önmagában kivetni valót. Biztos volt abban, hogy élete Istennek tetsző és kitartott a végsőkig. De hogyan lehetett volna ebben biztos, ha nem vizsgálta meg volna önmagát? Sehogyan!

Ezért kell nekünk is mindennap megvizsgálnunk a cselekedeteinket, és őszintéknek kell lennünk önmagunkhoz.

Jeremiás siralmai 3,40
„Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.”

(Skype 2018.05.05)

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[*] Előző oldal