Téma: Igei üzenetek

[bacsipista]

Nagyon sokan ma is Isten haragjának tartják azt, ha valami rossz történik az életükben. Pedig tudjuk, hogy az Úr nem úgy büntet minket. A sok rossz, ami elér bennünket többnyire rossz cselekedeteink gyümölcse

[Antee]

Erről ez az ige jutott eszembe:

Galátzia levél 6,7
"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is."

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 4.
A polgárok reménysége

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,1-3

1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

"...az Írás ... előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: Általad nyer áldást a föld minden népe."
(Gal 3,8)

Kétezer éven át Istennek szövetsége volt Ábrahámmal és az ő gyermekeivel - és csakis ővelük. Nem szabad azt mondanunk, hogy ez az intézkedés méltánytalan volt a kínaiakkal vagy az egyiptomiakkal szemben. Isten üdvtervét szorgalmasan és hódolattal kell tanulmányoznunk, de nem szabad megkísérelnünk, hogy mi majd egy annál jobbat készítünk.

Magasztaljuk az Urat, mert ő nem feledkezett meg rólunk, akik megfeledkeztünk róla, és akik születésünkre nézve nem vagyunk zsidók. Gondolt ránk már akkor, amikor Ábrahámmal "a föld minden nemzetségéről" beszélt. Az 1Móz 12,3-ban hallhatod ezt az evangéliumot, mondja Pál.
Isten minden faj minden népéhez odafordult, amikor Jézus Krisztus először eljött. Amikor Jézus mindössze 40 napos volt, Simeon karjaiban tartva a gyermeket így szólt: "...hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak" (Lk 2,32). És a pogányok a nem zsidók.

Isten nem változtatta meg az Ábrahámmal kötött szövetséget. Az a kegyelmi szövetség még érvényben van. De most már a Jézusban hívő pogányok is tagjai ennek a szövetségnek. És Isten kiválasztotta Pált, "a pogányok apostolát", hogy ő értelmezze ezt a pogányságot is felölelő tervet, s hogy általa kezdje el ennek a tervnek a kivitelezését.
 
A Biblia ezen tanításának, amely az Ábrahámtól mind a mai napig terjedő kegyelmi szövetség folyamatosságáról, és a pogányoknak a Jézus Krisztusban való hit által e szövetségbe történő befogadásáról szól, mindenféle következménye van, amelyeket tanulmányoznunk kell.
Először is: Isten jóindulata elnyerésére egyetlen módunk van, nevezetesen az, ha betagolódunk Izráelbe, ha mint Ábrahám gyermekei leszünk állampolgárokká. Nem segít rajtunk ha az indiánok ivadékai, vagy a Zarándok Atyák gyermekei, vagy más pogány eredetű nemzeti hősök leszármazottai vagyunk. Az üdvösség a zsidók közül támad, és Isten az Ábrahámmal kötött szövetségben adja áldását.

De mivel mi, sőt még a zsidók is, csak a Jézusban való hit által lehetünk a kegyelmi szövetség részesei, eredetünk kérdése lényegtelenné válik. Nem az számít, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hol vagy.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven -  Mindennap az Ige fényében

December 6.
Isten szentsége és az ember bűn

A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 3,1-5

1 Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. 2 Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3 Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van.    4 Fejtse le a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 Füstölögtessék el ezt Áron fiai az oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

"Tegye kezét áldozatának a fejére..."
(3Móz 3,2)


Bármi is az az isteni tulajdonság, ami mostanában nagy hatással van ránk, az bizony nem az ő szent volta. Ezért hát Mózes III. könyvének az olvasása lehet az az orvosság, amire nekünk szükségünk van. Isten szentsége ad jelentőséget ennek a könyvnek. Mózes III. könyve azt mutatja meg, hogy milyen módon közeledhet a szent Istenhez egy bűnös, de kiválasztott nép az ószövetségi rendelkezések értelmében. Ahhoz, hogy a nép odamehessen Istenhez, mégpedig tőle jóváhagyott úton-módon, ahhoz sokkal többre volt szükség, mint valamiféle ingcserére.
Úgy látszik, ma sok ember nemcsak azt hiszi, hogy bármikor, bárhol és bármilyen módon odamehet Istenhez, hanem azt is, hogy Istennek örülnie kellene, amiért egyáltalán valamilyen figyelemre méltatják őt. Isten igazi jellemének ez a nem ismerése veszélyesebbnek bizonyulhat, mint amikor nem ismerjük az elektromosságot, és ennek megfelelően bánunk a magasfeszültségű vezetékkel.
Isten, akit mi imádunk, az az Isten, aki Mózes III. könyvében megállapította azokat az "aprólékoskodó" előírásokat. Izráelnek keresnie kellett Isten orcáját, de a papoknak és az egyszerű embereknek meg kellett tartaniuk a szigorú szabályokat és hajlíthatatlan előírásokat. Ki volt jelölve a hely, elő volt írva az áldozat, annak a módnak pedig, ahogy azt be kellett mutatni, egy lépésről lépésre előírt tervet kellett követnie. Bármiféle eltérés a szabályoktól, még egy nem szándékos hiba is, elnyerte szigorú büntetését. És ez a kultusz évszázadokon át fennmaradt, Isten parancsára.
Állatok milliói pusztultak el, először a szent sátor kapujánál, később a templom udvarában. Izráeliták tízezrei álltak ott, tenyerüket rátéve az áldozatul bemutatott állatok fejére. Ezzel a kézmozdulattal tudatuk tartalmát és érzéseiket vitték át azokra. Azután pedig, amikor látták a vért, a tüzet és a füstöt, meghajtották fejüket, tudva, hogy a szent és kegyelmes Isten színe előtt állnak.
Rájöttünk-e már, hogy egyikünk sem közeledhet Istenhez úgy, hogy életben is marad, hacsak nem az értünk meghalt Jézus Krisztus által járul oda? Neked is, nekem is Jézus fejére kell helyeznünk kezünket. Ha nem tesszük, örökre megbánjuk.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 7.
Az engesztelés napja

A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 16,20-22

20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába.

"Akkor a Krisztus vére, ... mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek."
(Zsid 9,14)

Azok a zsidók, akik nem fogadják el az Úr Jézust, továbbra is megünneplik a Jom Kippur-nak nevezett napot, azaz az "Engesztelés Napját". Ez volt az esztendő egyetlen napja, amikor a főpapnak szabad volt bemenni a szentek szentjébe, hogy meghintse vérrel a kegyelem trónusát.
Ha teljes képet akarsz magadnak alkotni az engesztelési szertartásról, akkor olvasd el a 3Móz 16 fejezetét néhányszor. És ha látni szeretnéd, hogy ez az ősi ceremónia hogyan teljesedett be Krisztus által, akkor olvasd el a Zsid 9 részét.
Az Engesztelés Napján két kecskebakot használtak fel. Az egyiket megölték, és a főpap bevitte annak vérét a szentek szentjébe. Ez volt az a vér, amely elfedezte a nép vétkét Isten tekintete elől, jelképezve Krisztus vérét, amely úgy elfedezi bűneinket, hogy soha többé nem leszünk bűnösök Isten előtt. Most már lelkiismeretünk megtisztult, és szolgálhatunk az élő Istennek.
A másik kecskebakot ott tartották a szent sátor bejáratánál, amíg a főpap ki nem jött, és rá nem tette kezeit annak fejére. A főpap Izráel egész népe képviseletében járt el, amikor megvallotta a nép bűneit. Ezzel átruházta a bűnöket erre az állatra. Ezt a második kecskebakot rendszerint "bűnbaknak" hívjuk. Még ma is használjuk ezt a kifejezést olyan emberre alkalmazva, aki magára vállalja a felelősséget. Ez a kecskebak nem csupán viselte a felelősséget, hanem el is vitte magával a vétket, mégpedig messze-messze a pusztába, az embereknek pedig, akik elzavarták, meg kellett bizonyosodniuk afelől, hogy soha többé nem térhet vissza.
A két kecskebak együtt képezi Jézus megváltó munkájának modelljét. Az ő vére elfedezi a mi bűneinket Isten tekintete elől, ugyanúgy, ahogy azt az első kecskebak tette. Ő hordozta a mi törvényszegéseink terhét. És elvitte azokat - el, messze-messze. Jézus lett a mi bűnterhünk hordozójává. Minden megvallott bűnünk az ő vállát nyomta. És amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire vitte el Jézus a mi vétkeinket tőlünk.

[Jazmin]

Amen!

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 8.
Jákób csillaga
 

A mai napon olvasandó igeszakasz: 4Móz 24,10-19

10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is! 11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az ÚR megfosztott téged a jutalomtól. 12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, 13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az ÚR parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az ÚR meghagy. 14 De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben. 15 Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, 16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: 17 Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját. 18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan cselekszik Izráel. 19 Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja.

"Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből."
(4Móz 24,17)

Az Ószövetség tele van képekkel és próféciákkal, amelyek a jövő előképei. Mindezek az ígéretek és próféciák Istentől valók, s rendszerint az ő szolgái közvetítik őket. Ebben az esetben viszont Isten az ő egyik ellenségét használja fel arra, hogy Izráel reménységéről beszéljen.
Moáb királya azt látta, hogy Izráel tizenkét törzse táborozik a tőszomszédságban. Megijedt. "Íme egy nép jött ki Egyiptomból" - mondta - "úgy lelegel körülöttünk mindent, ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt".
Ezért meg akarta babonázni Izráel népét gonosz varázslattal, átokkal, amely majd megtöri hatalmukat. Egy szakembert hívatott erre a célra, akinek Bálám volt a neve. Ez az ember messze keleten élt, talán egészen az Eufrátesznél. Moáb királyának sok pénzébe került hát ez, de az átok, amelyet Bálám ismert, megéri majd az árát. A gonosz varázslat meg fogja bénítani Izráel fiait.
Igen, a szellemi erőknek, és a mágikus hatalmaknak létezik egy olyan birodalma, amelyet jól ismertek, és amelytől féltek a régiek. És a modern korban az emberek megint nagyon kíváncsivá lettek, hogy mi is ez az okkultizmus. Most borzalmas szórakozásként és veszélyes játékul alkalmazzák. Az emberek szeretnek játszani a tűzzel.
Izráel Istene azonban szuverén úr a szellemi erők és hatalmak világában is. Ez az Isten megáldotta Izráel népét. Nincs olyan hatalom a világmindenségben, amely Isten áldását átokra, vagy átkát áldásra tudja fordítani.
Így hát Isten foglyul ejtette Bálám nyelvét. Bálám megnyitotta száját, hogy átkokat szórjon, amelyekért megfizették, de ehelyett áldó szavakat mondott, Isten rendelésének megfelelően. Háromszor várták el tőle, hogy átkot mondjon, de ő háromszor mondott áldást. És mindennek a betetőzéseképpen negyedszerre Bálám meglátta a távolban a hatalmas királyt, aki Jákóbból származik majd, a csillagot, amelyik Izráelből fog támadni.
Nincs olyan hatalom a világon, amelyik meg tudja átkozni azokat, akiket ez a király megáldott.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében
December 9.
Őt hallgassátok!

A mai napon olvasandó igeszakasz: 5Móz 18,15-22

15 Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. 17 Akkor az ÚR így szólt hozzám: Jól mondották. 18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!

"Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr Isten, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek."
(ApCsel 3,22

A próféta Isten igéjét mondja az embereknek. Ha nem lennének próféták, az emberek nem ismernék Istent vagy az ő akaratát. Nem lehetsz próféta saját elhatározásodból, tehát azzal, hogy megnöveszted a szakálladat, hogy szigorú vagy, hogy hangosan kiabálsz. Isten nevezi ki az ő prófétáit.
Isten legnagyobb prófétája az Ószövetségben Mózes volt. Közvetlenül beszélt hozzá Isten. Mózes közvetítésével kapta Izráel a törvény és az istentiszteleti élet egész rendszerét.
Búcsúbeszédében Mózes egy prófétáról szólt, olyan valakiről, aki - úgymond - "olyan, mint én", akit majd Isten támaszt nekik. Mózes arra figyelmeztetett, hogy annak a prófétának a szájába Isten az ő tulajdon szavát fogja adni, ezért ennek az eljövendő prófétának feltétel nélkül engedelmeskedniök kell. És hogy maga Isten fogja megbüntetni az engedetleneket.
Sok évvel ezután két férfi idézte Mózesnek ezeket a szavait. A templomtéren beszéltek a hallgatósághoz, amelyik égett a vágytól, hogy cselekedje amit Mózes parancsolt. Nos, mondta Péter és János, ha engedelmeskedni akartok Mózesnek, akkor hallgassatok a Názáreti Jézusra, mert ő az a próféta, akit Isten Mózes által megígért (ApCsel 3).
Ez a két ember, Péter és János, egyszer egy hegyen volt, ahol a legcsodálatosabb élményben volt részük. Látták Jézust megdicsőülni mennyei ragyogásban. Maga Isten volt azon a hegyen, Péter és János pedig a földön feküdtek, és megpróbáltak a föld alá bújni félelmükben. Aztán volt ott két másik ember is a hegyen, mégpedig Mózes és Illés, Isten két nagy szószólója az ószövetségi korból. Éppen Jézussal beszélgettek.
Péter és János talán szerettek volna hallani valamit Mózes bölcsességéből. Esetleg arra gondoltak, milyen nagyszerű lenne saját fülükkel hallani Illés hangját. De akkor megszólalt Isten és ezt mondta: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Mt 17,5).
Minden embernek fel kell hagynia azzal, hogy vallásos szakértőkre és hamis prófétákra figyeljen. Minden embernek azt kell tennie, amit Isten mondott a hegyen. Őt hallgassátok! Nem ismerjük igazán Istent, hacsak nem Jézus szavaiból és tetteiből ismerjük őt.

[Jazmin]

Amen!

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 10.
IMMÁNUEL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 7,10-17

10 Ezután így szólt az ÚR Áházhoz: 11 Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!    12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az URat! 13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? 14 Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.   15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. 17 Hoz majd az ÚR rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.

"Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék amit az Úr mondott a próféták által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten."
(Mt 1,22-23)


Volt egy király, akinek Áház volt a neve. Megijedt, mert két másik király készült megtámadni országát. Ézsaiás próféta így szólt Áház királyhoz: "Ne félj! Isten velünk van." De a király nem akart hallgatni a vallásos beszédre.
"Kérj jelet Istenedtől, az Úrtól," - mondta a próféta. A király azonban ezt mondta: "Ne, ne zaklass engem." És még hozzátette nagy jámboran: "Nem kisértem az Urat."
Ekkor jött a nem kért jel: Egy szűznek gyermeke lesz, akit Immánuelnek hívnak majd, azaz: Velünk az Isten. Mielőtt a gyermek felnő, az Úr elpusztítja azokat az ellenségeket, akiktől Áház fél, és Áház saját hazája is megsemmisül majd.
Semmit sem tudunk Immánuel születésének körülményeiről, ha egyáltalán született ilyen jelképes nevű fiúgyermek Áház és Ézsaiás napjaiban. A névadás azonban sajátos módon egy jövőbeli eseményre vonatkozó jel volt, nevezetesen Jézus születésére utalt. Sok évvel azután, hogy a próféta szólt, Szűz Mária megszülte Immánuelt, a mi áldott Megváltónkat. Akkor teljesedett be a szabadításra utaló jel.
Vegyük észre, hogy az Immánuel-jel eredetileg egy fenyegetés formájában elhangzott bejelentés volt. Ha maga Isten mutatja meg, hogy ő az ő népével van, akkor jaj nektek, ha mégsem hisztek.
Most itt áll előttünk Isten hatalmának és szeretetének mindent eldöntő bizonyítéka. "Velünk az Isten." Most már nincs okunk arra, hogy kételkedjünk Istennek a világra vonatkozó szándékait illetően. Ő egyszer s mindenkorra úgy határozott, hogy oldalunkra áll: Immánuel.
Most már nem szabad, hogy lelki kételyeink legyenek, és félelemnek sincs helye életünkben. Isten nincs ellenünk. Isten értünk van. És ha ő értünk van, akkor ki van ellenünk?
Az ítéletet hirdető próféták nagyon is meghallgatásra találnak. A gazdasági életről és a jövőről beszélnek, de képtelenek látni a jelet: Immánuel, velünk az Isten. Nem szabad, hogy hitetlen beszédük feldúljon minket. Immánuel született. Ezért nem fogunk félni.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 11.
A csodálatos név

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 9,1-6

1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. 2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. 3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.    5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

"...és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"
(Ézs 9,5)

A Szentírásnak ez a szakasza a Messiás országának a hajnalhasadását írja le. A legmegragadóbb próféciák egyike ez, mindig bátorságot önt a lelkünkbe.
Az Ézs 9 rész próféciáját olyan megállapítások vezetik be, amelyek nehéz időkről szólnak, olyan nehéz időkről, melyek látszólag nagyon hasonlítanak a mi korunkhoz: az igazság ritka vendég (8,16-18), a babona buján terem (8,19-20), és kezd leereszkedni a sötétség (8,21-23).
És akkor hirtelen fényár borítja be a nyomasztó jelenetet: "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát." Az egésznek van valami ellenállhatatlan örömöt árasztó hangulata: "mint aratáskor szoktak örülni". Véget ért a zsarnokság, a "sanyargató vesszeje" összetört. Nem csupán arról van szó, hogy az ellenség legyőzetett, hogy a csata a mi javunkra dőlt el, hanem arról is, hogy maguk a harci eszközök is megsemmisülnek az izzó tűzben (4.v.).
És ekkor tudjuk meg ennek az áldást hozó forradalmi változásnak az okát: "Mert egy gyermek születik nekünk..." Egy gyermek megszületése mindig csoda. Most azonban "a Gyermek", az élő Isten Fia jön el. Uralkodó lesz belőle, s ezzel egy új éra kezdődik: "Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége."
Nevei elárulják, hogy kicsoda ő és hogy mit csinál. A "Csodálatos Tanácsos" elmondja, hogy hogyan szabadítja meg az embereket ostobaságuktól. Jó útra téríti őket tévelygésükből, és bölccsé teszi őket, hogy Isten útján járjanak.
Az "Erős Isten" közli, hogy őt nem kötik a mi siralmas korlátaink. Meg fogja valósítani hatalmas és tökéletes művét egy olyan világban, ahol mi kudarcot vallunk.
Az "Örökkévaló Atya" kijelenti, hogy ő bölcs és szerető szívű. Karjain minden megfáradt gyermeke nyugalmat fog találni. Megvigasztalja majd őket megpróbáltatásukban és fájdalmukban.
A "Békesség Fejedelme" arról beszél, hogy ő hozza el az örök országot ennek a világnak. "Sálóm Fejedelme" a neve. Békesség és igazság fogja jellemezni ezt az országot. És az élet végre az lesz, amivé Isten szándéka szerint lennie kell.
"A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!"

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 12.
A nagy helyreállítás

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 11,1-9

1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9 Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad ki gyökereiről."
"Felment József is ... a júdeai Betlehembe, a Dávid városába, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt."
(Ézs 11,1; Lk 2,4)


Isai Dávid apja volt. Amikor Ézsaiás próféta "Isai törzsökéről" beszélt, minden izráelita tudta, hogy miről is beszél. A dávidi birodalom már összeomlott, akárcsak egy tölgyfa, amelyet kivágtak. Csak a törzsöke maradt meg. Hol van már a régi dicsőség?!
Most a próféta meghirdeti, hogy a dávidi uralkodóház a helyreállítás után messze dicsőségesebb lesz, mint Dávid vagy Salamon uralma valaha is volt. Mint ahogy a ledőlt tölgyfa gyakran újból kihajt a törzséből kinövő sarjakból vagy gyökérhajtásokból, úgy támad majd Dávidnak is utódja, aki a békesség királyaként fog uralkodni dicsőségesen.
A próféta először leírja, hogy milyen is lesz ez a király (2-5.v.). Ezután következik annak az országnak a leírása, amely fölött a király uralkodni fog (6-9.v.).
Gyakran mondják, hogy minden bizonnyal ilyen volt a Paradicsom: a farkas és a bárány nem bántják egymást, míg a gyermekek kacagnak és játszadoznak az ártalmatlan kígyók között.
Lehet, hogy így volt, azt viszont csakugyan tudjuk, hogy majd így lesz, ha egyszer Jézus befejezi művét. Krisztus születése nemcsak Dávid házát dicsőítette meg újból, hanem kezdete volt a teremtettség helyreállításának is. Munkája az emberi szívekben és az emberek életében kezdődött el. Ha pedig majd ez a munka befejeződik, helyreáll a béke és a harmónia mindenben, amit Isten megalkotott.
A leírás lényege a békesség, a "salóm" - a dolgok "egész-séges", sértetlen, tökéletes állapota.
Ez a kép villant fel az emberek előtt, amikor hallották, hogy Jézus mondja: a mennyek országa közel van. Ez az ország most sokkal közelebb van. Dávid Fia már Ura életünknek, családi életünknek, gyülekezeti életünknek. Királysága csendesen, de ellenállhatatlan erővel terjeszkedik.

[bacsipista]

December 13.
A szabadulás forrásai
 

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 12

1 Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. 2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 3 Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. 4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!    5 Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! 6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból."
"Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék."
(Ézs 12,3; Jn 7,37)

Majdnem minden évben vannak súlyos aszályok Kanada némely részén. A felperzselt földek és tönkrement termés látványa lesújtó. Semmi sem terem meg ott, ahol nincs csapadék. Az élet mindig a víztől függ.
A Bibliában a víz a szabadulást jelképezi. Isten maga a szabadulás forrása. Ahová az ő jósága nem ér el, ott az élet elhervad. Az élet mindig Istentől függ.
Jézus Istennek a Fia. Ahogy egy folyó vizet szállíthat városunknak a hegyi forrásokból, úgy hozza Jézus magát az életet Istentől a hívőknek.
Csakhogy az még nem elég, ha egy óriási folyó hömpölyög a házunk előtt. Még szomjan veszhetsz, hacsak te magad le nem hajolsz, és ajkaddal nem érinted meg a vizet. Helyetted ezt senki nem teheti meg: neked magadnak kell innod. Csak akkor énekelheted Ézsaiással együtt: "Megszabadított engem."
Hogyan ihatunk abból a vízből, amelyről Ézsaiás beszél?
A szabadulás forrásaiból inni ugyanaz, mint Jézushoz menni. Krisztus így szólt: "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék." És ez az összes szó, vagyis "meríteni", "inni" és "jönni", helyettesíthető ezzel az egyszerű szóval: hinni. Jézus maga mondja: "aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha."
A szabadítást - egyebek között - mint örömöt tapasztalhatja meg az ember. "Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásaiból." Helyesen mutatnak rá, hogy Isten szabadításának a célja több annál, mint hogy boldogok legyünk. Az egyik következménye mégis az öröm. A teljes és maradandó boldogság, látható módon megkülönböztetve őket azoktól, akik nem ismerik Isten kegyelmét. A szabadítás örömet szerez.
Az ősi falvakban a forrás a kiegyensúlyozott élet központi helye volt. Ott daloltak mindig a lányok, ott találkoztak egymással, s köszöntötték egymást az emberek. Ugyanígy szüntelenül örülnek és ugyanígy énekelnek naponként azok, akik vizet merítenek Isten forrásaiból.

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven -  Mindennap az Ige fényében

December 14.
A vigasztaló

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 40,1-5

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.

"Vígasztaljatok, vígasztaljátok népemet! - mondja Istenetek."
(Ézs 40,1)


Az egyházban, ahol engem felszenteltek, szokás, hogy az első hivatalos igehirdetés számos presbiter és lelkipásztor jelenlétében hangzik el. Első prédikációmban néhány kemény dolgot kellett elmondanom (legalábbis így gondoltam) a keresztyén egyház bizonyos gyengeségeiről: irgalmatlanul lerántottam róluk a leplet. Egy idősebb lelkipásztor megpróbált vitába szállni a magyarázatommal, de elvesztette a vitát. Aztán - végső intésül - csak rám nézett, és ennyit mondott: "Ha nem tudnád, nekünk vígasztalást kell prédikálnunk." Szavait soha nem felejtettem el. Ő nyerte meg a vitát.
A Biblia és a keresztyén hitvallás gazdagabb jelentést tulajdonít a vigasztalás szónak, mint ahogy azt a mindennapi szóhasználat teszi. Mi természetesen ismerjük az emberi összetartozás vigasztaló erejét. Nagyra értékeljük, ha csendesen megszorítják a kezünket, és ha erős karok ölelnek át bennünket, midőn a bánat túl mély ahhoz, hogy a szó elég legyen. Legalábbis úgy véljük, hogy vannak olyanak, akik nem keresztyének, mégis megtapasztalják az emberi együttérzés ezt a vigaszát.
Számunkra a vigasztalás egy olyan bizonyosság, amelyet magától Istentől kapunk. Egy olyan szívbéli meggyőződés, amely Istentől származik, meggyőződés, mely megerősít bennünket, hogy legyen erőnk elviselni a legnyomorúságosabb körülményeket is. Megszoktuk, hogy ezt a mi "egyetlenegy" vigasztalásunknak nevezzük. Nem arról van szó, hogy nem becsüljük meg az életnek azokat az apró hasznos dolgait, amelyek ellensúlyozhatják a szenvedést, vagy csökkenthetik a fájdalmunkat. De azért mégiscsak egyetlen meggyőződés van, amely átsegít minket minden nehézségen: "Az, hogy testestől-lelkestől ... nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok" (Heid. Káté 1. A ford. megj.).
Mindenkinek vigasztalásra van szüksége, és ez az, ami a keresztyén embernek rendelkezésére áll. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki felismeri, hogy erre a vigasztalásra van szüksége. Amíg csak felületesen ismerjük szükségleteinket, be kell érnünk azzal a fajta vigasztalással, amelyet az emberi bölcsesség és együttérzés tud nyújtani, vagyis azzal a talmi okoskodással, hogy "nincsen olyan rossz, amiben ne lenne valami jó is", meg a csendes kézfogással.
A Biblia és a Hitvallásunk azonban az egyetlenegy vigasztalásról beszél. Arról a vigasztalásról, amely legmélyebb szükségleteinket elégíti ki.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 15.
Krisztus kicsinyei

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 42,1-4

1 Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3 A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. 4 Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

"Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: ... Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki."
(Mt 12,17,20)


Az Ószövetség úgy ábrázolja a Messiást, mint aki diadalmas hódítóként jön el, de mint aki szelíd pásztor és együtt érző barát is. "Karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti." (Ézs 40,11). Népét erős karral váltja meg, de a gyengét nem veti meg: "Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki."
A nádszál bizonyára nem az erő jelképe. A megrepedt nádszál a teljes erőtlenség jele. A mécses lángját egy szélroham el tudja oltani. A pislogó mécsest pedig még egy fuvallat is kioltja. A próféciának ezek a képei olyan emberekre utalnak, akiknek kevés az erejük. Az igei mondanivaló az, hogy amikor a Messiás dicsőségesen eljön, gondja lesz ezekre az erőtelenekre. Megkegyelmez nekik. Megváltja a remegő szívűeket.
Az Újszövetség magyarázata szerint ez a prófécia Jézusnak abban a csendes szolgálatában teljesedett be, amellyel ő a szegényeknek és a betegeknek szolgált. Azokhoz fordult oda, akik számára nekünk nincs időnk. Nagy figyelmet szentelt a betegekre, a kicsikre, a gyengékre, a jelentéktelenekre.
Micsoda meglepetés és milyen jó hír ez a legtöbbünknek! Nekünk, akikre oly nagy hatással van az erő, meg kell tudnunk, hogy Jézus odafordult a gyámoltalanokhoz. Nekünk, akik hajlandók vagyunk imádkozni azért, hogy gyermekeinknek magas legyen az I.Q. eredményük (intelligencia hányados, a ford. megj.), nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus gyengéd irgalma kiáradt a fogyatékosokra.
Az egyháznak nagyon óvatosnak kell lennie abban a kérdésben, hogy hogyan bánik a gyengékkel. Ha azt kell érezniük, hogy ők nem számítanak, mert nem lehetnek hithősök és Lélektől duzzadó emberek, akkor igazságtalanságot cselekszünk. A "félresikerült" és a csődöt mondott embereket szeretettel kell fogadnunk az egyházban, és lehetséges, hogy sok időnket veszik igénybe. Emlékezz arra, hogy Krisztus türelmes hozzájuk: Nem töri el a megrepedt nádszálat, és a füstölgő mécsest nem oltja ki.