Téma: Igei üzenetek

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 16.
Sohasem egyedül

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 43,1-4

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
(Ézs 43,2)

Az Úr nem mondta Izráelnek és nekünk, hogy sohasem fogunk átmenni tűzön és vízen. Azt viszont mondta, hogy: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok", és: "Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg."
Nem követelhetjük azt, amit Isten soha nem ígért meg. Meghazudtoljuk őt, ha azt gondoljuk vagy tanítjuk, hogy bennünket "bársonyosan zöld réteken" és nem "sötét völgyeken" át vezet. De igényelnünk kell azt, amit Isten megígért. Azt ígérte, hogy velünk jön. Megköveteli tőlünk, hogy keresztülmenjünk a folyón, és átmenjünk a tűzön, de nem kell egyedül mennünk.
Izráel népe tudta, hogy ez mit jelent. Tudták, hogy atyáik hajdan átmentek a Vörös-tenger hullámain, és nem fulladtak bele, mivel az Úr velük volt (2Móz 14). Ezért hát arra is számíthattak, hogy történelmük legsötétebb órájában, miután majd szétszóratnak a népek között, az Úr vissza fogja vezetni őket, át vízen és tűzön.
És nekünk ezt még jobban kell tudnunk, mint az ószövetségi egyháznak, mert a "betlehemi születés" és a "golgotai halál" után élünk. Isten Fia eljött hozzánk, és úttörőnk lett. Átkelt a számunkra mély vízen, és járt a lángok között. Nincs olyan veszedelem, amellyel nem találkozott, nincs olyan gyengeség, amelyet nem élt át, és nincs olyan kísértés, amellyel nem nézett farkasszemet.
Bizonyos értelemben mi Izráel népének a zarándokútját éljük át újra. Az ígéret városa még túl van a látóhatáron, és az odavezető út hosszú. Isten nem ígérte azt, hogy meg fog kímélni bennünket a vízen való átkelés félelmétől. Lehet, hogy keresztül kell mennünk a lángokon. De Isten megígérte, hogy nem fogunk belefulladni, és nem fogunk elveszni. Krisztus velünk van. Ezért érjük el majd a várost teljes biztonságban.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 17.
Felhangzik az evangélium

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 52,7-10

7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.

"Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!"
(Ézs 52,7)

"Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!"
(Róm 10,15)

A Jézus születéséről szóló híradást "jó hírnek" vagy "evangéliumnak" nevezik. Ez a kifejezés Ézsaiásnak egy látomásából való, amelyben látja a jó hír hozóját, aki a hegyeken át közeledik, hogy örömöt szerezzen Sionnak. Az újtestamentumi időktől fogva a Jézusról szóló beszéd mindig "a jó hír hirdetése".
Az első jó hírt egy mennyei követ hozta, aki így szólt: "Hirdetek nektek nagy örömet" (Lk 2,10). Ez azon az éjjelen volt, amikor Jézus megszületett.
Néhányan már olyan gyakran és olyan sokat hallottunk Jézusról, hogy hozzászoktunk az evangéliumhoz. Ez veszélyes. Amikor az evangélium egy régi történet, a prédikáció pedig tudósítás lesz, akkor halálos veszedelembe kerültünk, mert a Jézusról szóló történet első- és utolsósorban jó hír, örvendetes híradás.
Ha újból tudni akarod, hogy mi is az, hogy "jó hír", akkor idézd emlékezetedbe az 1945. évi hollandiai helyzetet. Tavasz volt, elmúlt a legfélelmetesebb tél, amelyet Európa valaha is ismert. A fiakat megölték, az apák tehetetlenek voltak, a lányok bizonytalanságban éltek, az anyák már nem tudták megadni gyermekeiknek a mindennapi eledelt. Emberek haltak éhen. És a náci elnyomók csizmái alatt nyögve Istenhez kiáltottak. Istentiszteleteken találkoztak. És a hosszú, sötét éjszakákban (nem volt világítás) buzgón imádkoztak szabadságért, segítségért, kiútért.
Május 4-én este egy hír járta be az országot. Felvillanyozó hír volt, és gyorsabban terjedt, mint a préritűz: "Vége van! Vége van a háborúnak! Béke van!"
Egyetlenegy egészséges ember sem maradt ülve. Tömegek tódultak ki a sötét utcákra. Valaki énekelni kezdett. A szabadság dala volt az. És mindenki határtalanul boldog volt.
Ez áll legközelebb ahhoz, ami karácsonykor történt. Azon az éjszakán megnyílt a menny, és egy hang ezt mondta: "Vége van! Egyszer s mindenkorra vége! A föld végső határa is meglátja most már Istenünk szabadítását."

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 18.
A szenvedő Messiás
 

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 53,1-7

1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2 Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.

"Az udvari ember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
(ApCsel 8,34)

A legtöbb zsidó továbbra is elutasítja Jézust, mert nem tudnak elképzelni egy olyan Messiást, aki szenved. Úgy gondolják, hogy a Messiásnak dicsőségesnek kell lennie. Pedig maga Jézus mondta, hogy ha figyelmesen olvasnák, akkor elhinnék, hogy ő az a Messiás, akiről az Ószövetség beszélt. Krisztus az "Írások szerint" szenvedett. Az Ézs 53 pedig az ő szenvedésének a nagy fejezete.
Csakhogy a zsidók nem akarják elismerni, hogy az Ézs 53 az ő Messiásukról szól. Talán Ézsaiás próféta Istennek ez a szenvedő szolgája, mondják. Vagy az is lehetséges, hogy ez a bibliai szakasz a zsidó nép szenvedéséről beszél.
A keresztyéneknek folytatniuk kell a zsidókkal való párbeszédet, és eszmecseréjük alapjául az Ószövetséget kell használniuk. A keresztyének tartoznak ezzel a zsidó népnek. A zsidó nép révén lett a miénk az üdvösség, mivel Jézus zsidó volt.
Ezért nekünk oda kell tennünk ezt a szentírási szakaszt mindenki elé, de különösen is azok elé a zsidók elé, akik még hiszik, hogy Isten Igéje az. És sürgetően kell kérdeznünk: "Ki ez az ártatlan? Itt azt olvassuk, hogy Isten haragját szenvedi el, és hogy ezt mások helyett teszi. Kicsoda ő?"
Az etióp ember, aki Jézusban a Megváltót találta meg, éppen a zsidó Szentírásból olvasta az Ézs 53-at, és a helyes kérdést tette fel: "Kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
A sokféle keresztyén most magyarázhatja az Ézs 53-at felebarátainak, akiknek talán az ilyesmire nincs is idejük, mivel már csak egy hét választja el őket karácsonytól. Különösen is a zsidókat kell felkeresnünk, akik nem ünneplik a karácsonyt.
A zsidó a legidősebb fiú Isten gyermekei közül. Ideje már, hogy hazatérjen. Beszéljünk vele. Az egész Ószövetség közös kincsünk. Az lesz a legjobb, ha az Ézs 53-mal kezdjük. És aztán, "az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdessük neki Jézust."

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 19.
Ki bírja majd ki?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 2,13-3,4

13 Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14 Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. 15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez!  16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! 17 Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? 1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa.    2 De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4 És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években.

"De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik?"
(Mal 3,2)

Malakiás korában az emberek az Úr napját kérték imádságban. Így szóltak: "Óh, jöjj, Immánuel!"
Az újból felépült templom tele volt emberekkel. Könnyeket ontottak az oltár körül, mivel nem hitték el, hogy az Úr valóban törődik velük. Kételkedtek ígéretének igaz voltában. "Óh, jöjj! Óh, jöjj!" - kiabálták.
A prófétai szó keserves csalódást okozott nekik. "Igen," - mennydörögte - "az Úr azonnal jön. Hamar eljön az ő templomába. Csakhogy sok embernek bizonyára nem lesz örvendetes esemény az Úr megjelenése. Tulajdonképpen ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?"
Minden bizonnyal megdöbbentő lenne, ha Malakiás átvenné a mi egyik zegzugos extra bazársorunk hangosító berendezésének a mikrofonját. Hirtelen elhallgatna az édeskés karácsonyi zene, és egy mély hang ez mondaná: "Még hat nap, és itt van karácsony. De ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?"
De az is lehet, hogy nem okozna ilyen megdöbbenést. Talán valaki ezt mondaná: "Milyen aranyos! Felolvasást tartanak a Bibliából a rádió hullámhosszán." Valaki másnak pedig talán eszébe jut, hogy már hallotta ezeket a szavakat. "Igazán pompásan érzékeltetik a Messiás eljövetelét."
Olyan tömérdek a szó, és olyan ritka az igazság! Az ősi templom is tele volt szavakkal. "Fárasztjátok beszédetekkel az Urat" (2,17) Könnyedén kezelték a házassági szövetséghez való hűséget is (2,14-16).
Isten megjelenésének félelmetes hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat szép szavakkal, andalító énekekkel vagy jó prédikációkkal. Hitre és a hűségből fakadó cselekedetekre van szükség, mondja a próféta.
Mi nemcsak karácsonyt várjuk. Mi reménykedünk az Úr eljövetelében is. Ezért továbbra is hinnünk kell őbenne, hűségesnek kell maradnunk feleségünkhöz, és szeretnünk kell felebarátainkat, mint önmagunkat.

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 20.
Jézus jön

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 3,19-24

19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek URa -, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! - mondja a Seregek URa. 22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben!  23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.

"Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence."
"Bizony hamar eljövök."
(Mal 3,19; Jel 22,20)


"Jön az a nap". "A nagy és szörnyű nap jön." "Eljövök." Ezek a kifejezések adják meg az Ószövetség utolsó fejezetének az alaphangját. És az Újszövetség utolsó fejezete szerint a Lélek és a Menyasszony ezt mondja: "Jöjj!" Az Úr Jézus pedig megígéri: "Bizony hamar eljövök."
A Bibliát keretként veszi körül a "jönni" szó, úgy is mint imádság, úgy is mint ígéret.
Ezért a történelem folyamán Isten népe nemcsak azt tanulja meg, hogy tekintsen vissza és emlékezzék, és hogy nézzen felfelé és higgyen. Mi főleg arra kapunk bátorítást, hogy tekintsünk előre és várjuk az Úr eljövetelét.
Ez a tanítás azért fontos, hogy megértsük magát Istent, valamint hogy megtanuljuk azt a nélkülözhetetlen magatartást, amelyet ő tőlünk megkíván.
Fontos, hogy úgy ismerjük Istent, mint aki eljövendő. A legtöbb ember számára még mindig a legkönnyebb dolog úgy gondolni Istenre, mint egy örökkévaló Istenségre, aki messze felettünk lakozik. Még a nem keresztyéneknek is van valami sejtelmük Isten létéről. Hacsak valaki nem teljesen érzéketlen az élet mélyebb dimenziói iránt - gondoljunk a lét titkára, a halál rejtélyére, lelkünk vágyódására, testünk csodáira - , akkor nem tudja elkerülni azt a végkövetkeztetést, hogy Isten létezik. De ez nem elég.
A biblia-hívő keresztyének egy olyan Istenben hisznek, aki eljövendő. Ő nemcsak a mi világunk felett van. Ő itt élt, és hamarosan megint belép világunkba.
Ezért a mi hitvallásunk nem csupán abból áll, hogy megállapítunk dolgokat Istenről. A hit magában foglalja az ő szószerinti eljövetelében való reménységet is.
Tegyük fel, hogy vendégeket vársz a karácsonyi ünnepekre ma délután 3 órára. Azon veszed észre magad, hogy kérdezed: "Jönnek már?" "Látjátok, hogy jönnek?" "Autó zaját hallom." "Igen, jönnek." A "jönni" szó minősíti vendégeidet, és mindent elárul a várakozás időszaka alatt tanúsított hozzáállásodról.
Az Ószövetség és az Újszövetség valamennyi Istenről szóló híradása ebben a két szóban foglalható össze: Ő eljön.

[bacsipista]

December 21.
A FELKÉSZÍTÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 1,13-17

13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."

"Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát."
"És előtte jár Illés lelkével és erejével."
(Mal 3,23; Lk 1,17)


Mintegy 400 év van Malakiás könyvének befejezése és az Újszövetség kezdete között. Isten egyik utolsó üzenete, amelyet Malakiás közvetítésével küldött az, hogy ő elküldi majd Illést, a prófétát. És az első dolog, amit Gábriel Zakariás papnak mondott ez volt: "Fiad az Úr előtt jár Illés lelkével és erejével." Az Újszövetség ott kezdődik, ahol az Ószövetség véget ér. Az Úr eljön, és Illés őelőtte jár.
Isten elküldte Keresztelő Jánost, hogy felkészítse népét magának az Úrnak az eljövetelére. Keresztelő János teljesítette feladatát, mégpedig "Illés lelkével és erejével".
Illés volt az az ember, aki megmondta Izráelnek: "Hagyjátok abba a kétfelé sántikálást." Szakítaniuk kellett azzal a kellően át nem gondolt vallásossággal, amely nem mond igent, mert nem mond nemet. Illés felhívta Izráelt, hogy félreérthetetlenül döntsön: "Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek" (1Kir 18,21).
Ha készek akarunk lenni arra, hogy találkozzunk az Úrral, akkor először szembesülnünk kell Keresztelő János üzenetével: Ha az Úr az Isten, szolgáljátok őt, ha azonban a pénz az Isten, szolgáljátok azt. Hagyjatok fel azzal, hogy megpróbáltok egy időben két különböző irányba menni. Térjetek meg, máskülönben...
Találkoznunk kell Keresztelő Jánossal, ha találkozni akarunk Jézussal. Ez azt jelenti, hogy hallgatnunk kell a bűnbánatra és megtérésre hívó szóra, hogy egyedül Jézusban bízhassunk. Csak akkor hihetünk Jézusban, ha minden más hitet feladunk. Ha igent mondunk Jézusnak, nemet kell mondanunk minden más úrnak.
Ez egy kissé nyersen hangzik a jóakaratnak ebben a karácsonyi szezonában. Keresztelő János igehirdetései nem alkalmasak arra, hogy szövegként kerüljenek rá a karácsonyi üdvözlőlapokra. De hát mindig is nagy szakadék van aközött, amit Isten mond nekünk, és amit mi akarunk hallani.
Nem kerülheted ki Keresztelő Jánost, ha találkozni akarsz az Úrral.

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

[bacsipista]

  Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 22.
ISTEN MŰVE EZ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 1,26-38

26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." 34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" 35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen." 38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

"Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit? ... Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére."
(Lk 1,34.36)


Miért van az, hogy ilyen különös, csodálatos módon teljesíti Isten az ő ígéreteit?
Emlékszel Ábrahámra és Sárára? Az éltette őket egész idő alatt, hogy ígéretet kaptak egy gyermekre vonatkozóan. De ezt a gyermeket csak akkor kapták meg, amikor mindennél világosabb lett, hogy már nem lehet gyermekük. Amikor emberileg már lehetetlen volt, akkor ajándékozta meg őket Isten a megígért gyermekkel.
És ha elkezded olvasni az újszövetségi örömhírt, először egy olyan asszonyról olvasol, aki túl koros ahhoz, hogy gyermeke legyen. Azután megismerkedsz egy nővel, akinek gyermeke lesz, mielőtt még férje lenne. E két nő révén küldte el Isten a világra azokat a gyermekeket, akik után az évezredek sóvárogtak, és akiktől sorsunk függ.
Nem teszi-e Isten nehézzé a hitet? Ne gondoljunk-e arra, hogy a legtöbb ember azt fogja majd mondani, hogy ez egy "csodálatos történet", ők azonban nem hiszik el, legalábbis szószerint nem?
Az igei üzenet azonban az, hogy senki nem ünnepelheti karácsonyt, ha nem hisz Istenben. Karácsony Isten műve. Az ország Isten országa. Keresztelő Jánost Isten küldte. Jézus Isten Fia volt. Az egész eseménysor Isten műve volt.
Ezekben a napokban a csillagon, a jászolon és a Szűzön gondolkodunk el, pedig egész idő alatt Ézsaiás egyik kérdésére kell figyelnünk: "Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?" (53,1)
Kellemes dolog karácsonyi dalokat énekelni, beleélni magunkat annak hangulatába és ráhangolódni a karácsonyi időszakra. Ez azonban nem elég. "Ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?"
Zakariás és Erzsébet gyermekében, de még inkább Mária fiában, azt mutatta meg Isten, hogy az üdvösség tőle ered. A karácsonyi időszak arra való, hogy magasztaljuk Istent, csodálatos munkáiért. Csak akkor kapunk erőt mára és reménységet a jövőre nézve, ha hittel elfogadjuk Isten művét.

[bacsipista]

December 23
.József

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 1,18-25

18 Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23 "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

"Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el."
(Mt 1,19)


Sáfárai kell hogy legyünk mindannak, amit Isten reánk bízott. Vannak emberek, akiknek ezt mondja Isten: "Itt van 100.000 dollár." Ezek az emberek később kötelesek elszámolni Istennek, hogy tudniillik mit csináltak azzal a pénzzel. Vagy talán így szól Isten egy házaspárnak: "Itt van egy gyermek. Neveljétek fel." Ezeknek az embereknek is számot kell adniuk Istennek. Felelős sáfárai vagyunk mindannak, amit Isten reánk bízott.
Volt egyszer egy férfi, akire Isten rábízta tulajdon Fiát. József volt a neve ennek a férfinak. "Igaz ember" volt. Ez azt jelenti, hogy istenfélő, Isten törvényéhez ragaszkodó izráelita volt. Egyszerű és becsületes ember, vagyis olyan valaki, akire Isten nagy dolgokat szokott rábízni.
Amikor megtudta, hogy leendő felesége áldott állapotban van, minden bizonnyal mélyen lesújtotta a dolog. Megtehette volna, hogy elmegy a bíróhoz, és megfenyítteti Máriát, annak vélt hűtlenségéért (5Móz 22,23-24). Ő azonban szerette menyasszonyát, ezért elhatározta, hogy "titokban bocsátja el", ami nem azt jelenti, hogy József el akart somfordálni, hanem hogy el akarta őt bocsátani, anélkül, hogy hivatalos jelentést tesz, mint ahogy rendes körülmények között ezt elvárták volna tőle.
Isten ekkor szólt hozzá: "Dávid fiának" szólította, s ez egy olyan cím volt, amely szinte zavarba hozta az ácsot. Isten azt mondta a megrémült Józsefnek, hogy Mária egy olyan gyermekkel viselős, aki Istentől való. József hitt Istennek. Azon az egyenes és egyszerű módon válaszolt, amelyikről a hívőket fel lehet ismerni. "Úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki." Egyszerűen csak engedelmeskedett, s ez ebben az esetben azt jelentette, hogy feleségül vette Máriát.
Isten még két alkalommal szólt Józsefhez álomban. (Mt 2,19-20.22). József mindkét esetben azonnal megtette amit az Úr mondott neki. Úgy látszik, jellemző volt erre az emberre az, hogy megtette amit Isten mondott neki, mellőzve a "de", vagy a "ha" szavakat, vagy a sok beszédet.
Úgy tűnik, hogy József meghalt, mielőtt Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát. Miután teljesítette megbízatását, Isten hazahívta sáfárát.
Isten az ő legdrágább ajándékát tette bele József kérges tenyerébe. És József hűséges volt.

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

[bacsipista]

  Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében
December 24.
Csak gyermekeknek
 

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Sám 2,1-10

1 Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. 2 Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. 3 Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. 4 A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 5 A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 6 Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. 7 Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 8 Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. 9 Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 10 Összetörnek, akik az ÚRral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.

"Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel."
(Lk 1,52)


Nem sokat számít, hogy Anna énekét hallgatjuk-e, amelyet azután énekelt, hogy ajándékba kapta a kis Sámuelt, vagy pedig Mária énekét a Lk 1-ből. Lehet hogy énekeik személyesek, de nem eredetiek. Verseik anyagát a Bibliában mindenhol meg lehet találni.
Énekeik lényege a következő: Isten szuverén Úr, elfordul a gőgös emberektől, letaszítja trónjukról a fennhéjázókat, segíti viszont azokat, akik alázatosak.
És ez a megfelelő ének szentestére. Egy olyan eseményre akarunk most emlékezni, amelyen Isten elfordul mindazoktól, akik trónjukon ülnek, és kiterjeszti kezét mindazok fölé, akik térdelnek.
Az alázat az egyetlen kapu, amelyen át az ember eljuthat Betlehembe.
Emlékszel? Történelmünk kezdetén olyanok akartunk lenni, mint Isten. Igen! És mindig fel akarjuk építeni azt a tornyot, amely az egekig ér. Megszállottjai vagyunk annak a gondolatnak, hogy saját magunk főnökei legyünk. A saját szabályaink szerint akarunk élni, és Istennel egy szintre akarunk emelkedni.
És ekkor jön karácsony. Ahelyett, hogy az ember Istenné lenne, Isten lesz emberré. És Isten azt mondja, hogy ha bolygónkon valaki meg akar felelni rendeltetésének, akkor el kell mennie a betlehemi jászolhoz és térdre kell hullania.
Másképpen nem lehet belépni a mennyek országába. Igen, ez egy egyszerű dallam, Anna éneke és Mária éneke. A két nő azokból a szavakból komponálta az énekeket, amelyekben bővelkedik a Szentírás. A Bibliában mindenütt lehet hallani ezt a dallamot, és mindannyian jól tennénk, ha megtanulnánk azt. Most vagy soha. "Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel."
Karácsonynak talán olyan ünneppé kellene lennie, amely csak a gyermekeké. Isten országa kétségtelenül csak azoké, akik olyanok lesznek, mint a gyermekek.

[bacsipista]

   Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 25.
Karácsony

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,1-7

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(Jn 3,16)


Emberek millióival szerte e világon ma arra emlékezünk, hogy Isten megmutatta nekünk szeretetét. Most hát csatlakozzunk a hálás emberek seregéhez, és mondjuk el Istennek: "Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztusban megajándékoztál minket. Köszönjük, hogy elmondtad nekünk, mennyire szeretsz bennünket."
Isten szeretete a világra irányul. "Mert úgy szerette Isten a világot..." A "világ" azt jelenti, hogy valamennyi ember. Isten ajándékát nem korlátozhatom önmagamra, családomra vagy népemre. "Úgy szerette Isten a világot..."
Isten szeretett, ezért hát adott. Lehet adni szeretet nélkül, de lehetetlen szeretni anélkül, hogy adnánk.
Isten az ő Fiát, az ő egyszülött vagyis egyetlen Fiát adta. Ennyire szeretett bennünket. Abban, hogy adta az ő Fiát, Isten szeretete jelentetett ki. Gondosan kell olvasnunk a történetet, és teljes szívünkből el kell hinnünk. Egy Gyermek született Betlehemben. Ebben a Gyermekben Isten megmutatta, hogy mennyire szeret minket, mert ez a Gyermek Isten Fia volt.
Semmi más nem tud bennünket meggyőzni Isten szeretetéről. Lehet, hogy ezen a karácsonyon jóindulat vesz körül, és jó dolgok történnek veled, de mindig van elég boldogtalanság, amely felteteti velünk a kérdést, hogy Isten csakugyan szereti-e a világot. Isten szeretetét azonban mi nem abból tudjuk meg, hogy rátekintünk az ajándékokra, amelyek az asztalunkon vannak, hanem hogy rátekintünk az ő ajándékára, aki az istállóban van. Szeretetének bizonyítékaként Isten odaadott mindent, ami adnivalója van. Az mind benne van ebben a Gyermekben, bepólyálva és befektetve a jászol-bölcsőbe.
Isten Fia nekünk "adatott". Most hát "a miénk" lehet ő. Térdeinken kell megközelítenünk, és így kell elfogadnunk őt. "Elfogadhatjuk" Jézust. Kérlek, ne utasítsd vissza azt, amit Isten szeretete készített el.
Ezernyi nyelv sem képes leírni ennek az ajándéknak a gazdag voltát. "Aki hisz őbenne, nem vész el, hanem örök élete van." Ajándékában magát az Ajándékozót kapjuk meg. Betlehemben a mi Istenünkkel találkozunk. Jézusban életünk van.

[bacsipista]

Sajnos a 26-i bejegyzést kihagytam és azt már pótolni sem tudom, ezért elnézést kérek. A mai üzenet az alábbi sorokban olvasható:

   Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 27.
Őrségváltás

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,25-38

25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:  29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet."
(Lk 2,29-30)


Isten megígérte Simeonnak, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Ezen a rendkívüli napon a Szentlélek irányította Simeont a templomba, ahol találkozott a gyermekét vivő Máriával és Józseffel. Akkor Simeon karjaiba vette Jézust, és elénekelte énekét: "Uram, bocsássad el szolgádat békével, szent ígéreted szerint, mert te üdvözítőd én szemeim előtt nékem nyilván megjelent." (Ref. énekeskönyv 447, 1.v. A ford. megj.).
Simeon nem azt kérte, hogy meghaljon. Úgy beszélt, mint valami őrszem, akinek véget ért az őrszolgálata. Ő az igazi Izráel képviselője. És íme, itt van egy öregasszony is, Áser törzséből, Anna, aki eljött hogy köszöntse a Megváltót.
Simeon úgy jelenik meg előttünk, mint aki "várja Izráel vígasztalását." Anna pedig ismert egy csoport embert, akik "várták Jeruzsálem megváltását".
A Biblia szerint ezek az emberek úgy lépnek a színre, mint "az Izráelen belüli Izráel", Isten igazi népe, akiknek a szíve izzott a messiási reményektől, és akiknek az ajkán naponként imádság fakadt Jeruzsálem megváltásáért.
Most hát áldottak ezek a szemek, mert látják a "Csecsemőt" a templomban. És itt őrszolgálatuk véget ér. Simeon elénekli az Ószövetség hattyúdalát: "Most bocsásd el a te szolgádat, Uram. Eljött a hajnal, és szemeim meglátták üdvösségedet". Nagyon kell figyelnünk arra a híradásra, hogy Anna Áser törzséből való, olyan valakinek a törzséből, aki a legkisebb Jákób fiai közül. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek a törzsnek a maradéka jön köszönteni a hajnalt, egy hosszú és boldogtalan éjszaka után. És ezzel az Ószövetség "lelép a színről" (a kiemelés a fordítótól).
Ez az egyik őrszolgálat vége, de kezdete is egy másiknak. Az őrségváltás megtörtént. Most a Messiás népe, az újszövetségi igazi Izráel az, amelyik őrködik, vár és imádkozik. "S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, csak virrasztói kérdik: "Meddig az éjszaka?" (Ref. énekeskönyv 392. 3.v. A ford. megj.).

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 28.
A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,41-52

41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." 49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

"Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? ... Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében."
(Lk 2,49.51)


Az évenkénti jeruzsálemi utazás minden bizonnyal egyike volt a Galileában élő zsidók élete fénypontjainak. Természetesen gyalog utaztak, és egy nagy csoportban. Bizonyára sokat is énekeltek. A Zsoltárok könyvében van egy erre a célra szolgáló énekgyűjtemény, a jeruzsálemi zarándokok énekei (Zsolt 120-134).
Jeruzsálemben ünnepelték meg a páskát (azaz a zsidóság húsvétját. A ford. megj.), és visszatértek Názáretbe. De három nappal az elindulásuk után Jézus még mindig a rabbik lábainál ült, a templomudvarban. Ő volt a figyelem középpontjában: "És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein."
Amikor aggódó szülei megtalálták őt, Mária megkérdezte - szelíd szemrehányással -, hogy miért okozott nekik oly sok gondot. És akkor mondta Jézus ezt a kijelentésszerű választ: "Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
Tehát a mi Megváltónk tizenkét éves korában tudta már, hogy különleges kötelezettségei vannak Istennel, mint az ő Atyjával szemben. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy mennyire ismerte az Istennel való valóságos kapcsolatát és az Atyának az ő életére vonatkozó akaratát.
Mária jól megjegyezte Jézus szavait. Minden bizonnyal félelem és öröm között élt, amikor figyelemmel kísérte fiának és Megváltójának életét. Tizenkét évvel korábban egy olyan himnuszt énekelt, amelyik hasonlított Annáéra. Talán most arra gondolt, hogy ha Annának oda kellett adnia az ő Sámuelét az Úr szolgálatára, akkor ő sem tarthatja vissza az ő Jézusát.
Jézus tökéletesen emberi volt. Szülei ismerték fiuk születésének titkát, de akkor még senki más nem sejthette, hogy ő Isten Fia is.
Nem szabad hogy felzaklasson bennünket a felismerés: egykor Jézus lelkes, tehetséges, de mégis közönséges zsidó fiú volt. Végül is nem azért jött ő, hogy emberfeletti emberré, hanem hogy tökéletesen emberivé tegyen bennünket. Jézus munkájának az eredménye az, hogy ma sok közönséges emberi lény van, akik boldogan szolgálják mennyei Atyjukat. És ezek közül néhányan még csak tizenkét évesek.

[bacsipista]

December 29.
MINDKÉT LÁBBAL A FÖLDÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 6,1-6

1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

"Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."
(Lk 2,51)

Jézus földi élete nagyrészt meglehetősen mindennapi volt, pont úgy, mint ahogy a mi életünk mindennapi. Részese volt a nappal és éjjel, az étkezés és a munka egyhangúságának. És kapcsolatban volt szüleivel, fitestvéreivel és nőtestvéreivel, éppúgy mint mi a mieinkkel.
József valószínűleg korán meghalt. Még élt, amikor Jézus tizenkét éves volt, de nevét nem említi a Szentírás többé, miután Jézus megkezdi hivatalos működését 30 éves korában. Anyjáról, fitestvéreiről és nőtestvéreiről viszont történik említés (Mk 3,31.6,3). Az az ötlet, hogy Jézus Máriának az egyetlen gyermeke volt, akkor támadt, amikor az emberek elkezdték imádni Máriát.
Jézusnak, mint a család legidősebb fiának, keményen kellett dolgoznia, különösen akkor, ha József Jézus fiatal korában távozott el az élők sorából. Isten bölcs döntése folytán semmit sem tudunk azokról az évekről. Semmit sem tudunk Jézus életéről csecsemőkorától kezdve egészen addig, amíg tizenkét éves lesz. Akkor hallunk templomi útjáról. Aztán pedig megint jön tizennyolc esztendő, amelyről semmit sem tudunk.
Később sok történetet kiagyaltak Jézus gyermekkori csodáiról. Ezek azonban a kegyes képzelőerő szüleményei. Biztosak lehetünk afelől, hogy Jézus feltűnés nélkül dolgozott a megélhetésért. Nem változtatta a köveket kenyérré. És nem alkalmazott varázslatot, ahogy azt a televízióban a szuperemberek csinálják. Názáret városában, ahol felnőtt, az emberek úgy hívták Jézust, hogy "az ács" (Mk 6,3). Ezt mondja el történetünk. Kisvárosokban az emberek ismerik egymást. Jézus egyszerűen úgy volt ismerős, mint "az ács".
Ha ács lennék, ma ezt mondanám: "Kezdjük csak el újból a mindennapi robotot." A mindennapi munka minden bizonnyal szép. Máskülönben Jézus nem tölthette volna életének javát egy ácsműhelyben.
"Jézus jön!" Amikor az Úr visszajön, és a mindennapi munka végzése közben talál minket, akkor ez teljesen rendben van. Ezt csinálta ő maga is, földi életének nagyobbik részében.

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

[bacsipista]

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 30.
MEGKERESNI ÉS MEGMENTENI

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 5,27-32

27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" 31 Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

"Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet."
"Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket."
(Lk 19,10; Lk 5,32)

Kérdezzük meg a tömeget, amelyik éppen most ünnepelte karácsonyt, hogy miért jött Jézus erre a világra. Vagy pedig szakítsuk félbe az egyik városi gyülekezetben folyó istentiszteletet. Írja rá egy darab papírra minden férfi, nő, fiú és leány, egyetlen rövid mondatban megfogalmazva, hogy miért jött Jézus erre a világra.
Milyen feleleteket kapnánk? Sajnos, a legtöbb ember valószínűleg képtelen lenne olyan választ adni, amely akárcsak megközelítőleg is helyesnek mondható.
Az is lehet, hogy egy sereg olyan helyes választ kapnánk, amelyek különböznek egymástól. Az Újszövetség különbözőképpen határozza meg Jézus küldetését. Néha úgy írja körül, hogy ez az Isten országának a meghirdetése, vagy az ördög munkájának a lerontása, vagy az Atya akaratának a teljesítése, vagy Isten dicsőítése. Van azonban egy alapvető felelet, amelyet mindenkinek ismernie kell: Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azokat, akik elvesztek. Jött, hogy megmentse a bűnösöket.
Hogy Jézus küldetésének ez a célja, azt mindenekelőtt a saját vigasztalásunkra kell tudnunk. Mindannyian elvesztünk, és mindannyiunknak megmentésre van szükségünk. Amikor Jézus azt mondta a tisztességes embereknek, hogy ő nem értük jött, akkor nem volt hozzájuk túl kemény. Azt szokta volt mondani, hogy az orvos a betegeket jön meglátogatni. És amikor azt mondta, ezzel nem akart egészségügyi igazolást adni a farizeusoknak és az írástudóknak. Ehelyett arra gondolt, hogy rá kell jönniük, mennyire szükségük van őrá. Nincs egyetlen egy ember sem, akinek ne lenne szüksége Jézusra.
Másodszor, mint az ő egyháza tagjainak is tudnunk kell, hogy ez Jézus küldetésének a célja. Ha a mi Mesterünk azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket, akkor nekünk kötelességünk, hogy kövessük példáját. Módot kell találnunk arra, hogy rátaláljunk azokra, akik elveszett állapotban vannak, mégpedig azért, hogy "megkeressük és megmentsük" őket.
Csak az elveszetteket lehet megtalálni. Csak a bűnösöket lehet megmenteni. Az üdvösségre jelöltek mindig azok, akik a legkevésbé alkalmasak erre. Azokat, akik "nem elég jók", meg lehet menteni. Akik azonban önmagukkal megelégedettek, azoknak nincs szükségük Jézusra.

[bacsipista]

   Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

December 31.
ÉV VÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 130

1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

"Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged."
(Zsolt 130,3-4)


Minden népnek és sok vallásnak megvannak a maga szokásai, amelyekkel megünnepli az egyik évből a másikba való átmenetelt. Az észak-amerikai kontinensen nekünk olyan sajátosan rossz szokásunk van, amellyel megpróbáljuk Szilvesztert az esztendő legzajosabb éjszakájává változtatni. Ez természetesen helyenként más és más, de az egész a legtöbb helyen az emberek eszelős kurjongatásába torkollik.
Miféle ideges nemzeti rendellenesség ez? Talán félelem?
A keresztyén embernek nem kell úgy járkálnia föl és alá ezen a mai napon, mintha ő lenne az utolsó farizeus, de legalábbis józannak kell lennie, mivel hogy neki néhány dolgot meg kell beszélnie Istenével.
Ez az év elmúlt. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram ki marad meg akkor?"
Tudunk-e szakítani ma tíz percet arra, hogy elgondolkodjunk a múlt évben elkövetett bűneinken? Van-e rá időnk, lelki érzékenységünk és erkölcsi komolyságunk, hogy tíz percre a múlt évben elkövetett összes mulasztásunkra gondoljunk? És aztán szavakba tudnánk-e azokat önteni, és meg tudnánk-e őket vallani Istennek?
"De nálad van a bocsánat..."
Istenem, mi lenne, ha én ezt nem tudnám?! Te fogod a te ceruzádat, ó, Istenem , és most ráírod a múlt évi naptár mindegyik oldalára: "Meg vannak bocsátva, meg vannak bocsátva, és még egyszer: meg vannak bocsátva." Te Jézus vérével írod le azt, én pedig könnyeimen át hálásan látom.
Csak ha már nem gyötör bennünket többé a múlt, csak akkor nézhetjük derűsen a jelent és készülhetünk a jövőbe tekintve.
Mi nem tudunk a jövőbe látni, és ne is akarjuk tetetni magunkat, mintha tudnánk. Az újságok megpróbálnak előhozakodni jövendöléseikkel. Ma és holnap a régi sarlatánok és csillagjósok megint csinos összeggel fogják megvágni a mi technikai korunk babonás gyermekeit. De mi Istenbe vetjük bizalmunkat. A jövőt illetően mi csak egyet tudunk, ti. ezt: Jézus jön.