Jamie Cowen: A zsidó nép történelmeRÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES →
A ZSIDÓ MESSIÁS
Posted on 2015. március 20. péntek by izraelim
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
A ZSIDÓ MESSIÁS
Szeretném megkísérelni, hogy képet fessek arról, hogy milyennek is képzelte az i.e. első század zsidósága a Messiást. A kereszténység gyakran nagyon leegyszerűsíti a Messiás képét, mivel az Újszövetség szemüvegén keresztül tekint Rá. Az akkor élő zsidóságnak azonban nem volt Újszövetsége. Csak a héber Biblia állt rendelkezésükre, és más írások. A héber írások pedig nagyon összetett képet festenek a Messiásról.
Van például olyan Írás, amely azt mondja, hogy a Messiás az ég felhőin fog eljönni. Más helyen arról van szó, hogy egy szamáron fog bejönni Jeruzsálembe. Máshol arról beszél, hogy eljön a messiási királyság, amikor Jeruzsálem fog uralkodni az egész földön; megint másik helyen a Messiásról úgy beszél, mint aki majd eljön és meghal; aztán meg úgy, mint egy olyan személyről, aki békességet hoz a földre. Van olyan utalás is, hogy eljövetelekor óriási lesz a zűrzavar.
Ha csak a héber Biblia alapján tekintünk a Messiás leírására, akkor ellentmondásos képet kapunk. Ennek következtében különböző nézetek alakultak ki arról, hogy milyen is lesz a Messiás, és ki lesz az. Minden egyes vallási, politikai csoportosulás hitte és várta a Messiás eljövetelét, de mindegyik csoportosulás a maga elképzelése szerinti képet alkotott a Messiásról.
A farizeusok úgy gondolták, hogy a Messiás egy hatalmas tekintélyű Tóra-tanító lesz, a legnagyobb rabbi, aki valaha is élt. Az esszénusok úgy gondolták, hogy a Messiás elhozza az utolsó időket. A szadduceusok úgy gondolták, hogy a Messiás helyreállítja a papságot. A zelóták úgy gondolták, hogy a Messiás legyőzi és lerázza a római igát.
Ki is a Messiás? Hogyan illik e várakozásokba a názáreti Jesua? Bizonyos értelemben Jesua az összes vallási, politikai csoport elképzeléseit beteljesíti, de bizonyos szinten egyikkel sem ért egyet. Hiszen Ő önmagát képviseli. Tekintsük át, hogyan képviseli ezeknek a csoportoknak a várakozásait, és miben mond nekik ellent!
Először is nézzük a farizeusokat. Jesua tanítói stílusa nagyon hasonlított a farizeusokéhoz. Tanítványaihoz éppúgy viszonyult, ahogyan a farizeusok tanítványi köre működött. Tanítási módszerei olyanok voltak, mint a farizeusokéi. Amikor Jesua ilyesmit mondott: „hallottátok a régiektől, hogy ne gyilkoljatok, de én mondom nektek, hogy aki haragszik a testvérére, ítéletre méltó”, a farizeusok tanítási módszerét használta: hogyan lehet az Írásokat a napi életre alkalmazni.
Egy fontos héber kifejezés, amit Jesua és a farizeusok is használtak a tanítás során a halacha. Jelentése: ahogyan járnod kell, vagyis: hogyan kell alkalmazni az Írásokat a mindennapi életre. Mikor azt mondja, hogy „megmondták a régiek, hogy ne ölj”, akkor a Tórát idézi. Ám amikor azt mondja: „de én azt mondom neked, hogy aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre”, akkor a Tóra tanítását a mindennapi életre alkalmazza. Az összes vallási csoportosulás közül Jesua a farizeusokhoz áll a legközelebb, de őket is kritizálja a legkeményebben.
Az Újszövetségben a vének kérdéseiből kiderül, hogy Jesua tanítványai nem követték a szóbeli Tórát. Jesua megmagyarázza nekik, hogy az ő tanítványai miért nem teszik ezt. Aztán visszakérdez, hogy ők pedig miért hágják át az Isten parancsolatait a rendeléseik által.
Nagyon érdekes érvet használ fel arra, hogy bizonyítsa állítását. Két szakaszt idéz az írott Tórából, az egyiket a Tízparancsolatból: „tiszteld apádat és anyádat”, a másikat pedig, hogy „ne átkozd apádat és anyádat” szintén az írott Tórából.
A szóbeli hagyományok azonban mást mondanak. „Azt mondja a ti hagyományotok, hogy összes tulajdonotokat odaadhatjátok az Úrnak, és ha minden tulajdonotokat odaadtátok, nem vehetitek vissza. Ti azt mondjátok, hogy ez Istennek kedves.”
Utána pedig szembesíti ezeket az embereket egy dilemmával: ha valaki minden tulajdonát odaadta az Úrnak, és a szülei idősek lesznek, és nem tudnak már gondoskodni magukról, akkor ez az ember képtelen lesz segíteni őket, mert nincs semmije. A szülőket azzal kell tisztelni, hogy gondoskodunk róluk idős korukban.
Jesua tehát ezzel a példával mutatja meg, hogy ha a szóbeli tanítások útmutatására támaszkodunk, a végén szükségszerűen Isten írott Tóráját szegjük meg, amire pedig a szóbeli magyarázatok eredetileg épültek.
A sabbat kérdése volt a másik, amit Jesua állandóan érintett. A legtöbb gyógyulás sabbatkor történt, ami nagyon nagy gondot okozott a farizeusoknak, mert a gyógyítást is munkának tartották.
Jesua ezzel megint valamire fel akarta hívni a farizeusok figyelmét. Nem megszorongatni akarta őket, hanem megpróbálta felnyitni a szemüket a sabbat igazi értelmére. Rá akart világítani, hogy a sabbat igazi jelentése nem feltétlen az, hogy azon nem szabad dolgozni. A sabbat jelentése az, hogy az Úr számára elkülönített nap legyen, aminek célja, hogy férfiak és nők szemtől szemben találkozhassanak az Örökkévalóval.
Azért nem dolgozunk ezen a napon, hogy időnk legyen az Úrral találkozni. Ha pedig nem szabad valakinek azon a napon meggyógyulnia, az visszatartja attól, hogy találkozzon az élő Istennel. Hiszen Isten akarata az, hogy az emberek meggyógyuljanak. Ha van egy olyan napja a hétnek, amikor Isten arra vágyik, hogy gyógyítson, az éppen a sabbat.
A farizeusoknak a sabbati gyógyulásra vonatkozó tanítása visszatartotta az embereket attól, hogy éppen azon a napon találkozzanak Istennel, amikor Isten ezt különösen akarja. Jesua ismét megmutatja annak a veszélyét, hogyan távolít el az Istentől az emberek általi magyarázatokból létrejött a szóbeli tanítás.
Vessünk egy pillantást a többi vallási és politikai csoportra. Ami a szadduceusokat illeti, tanításaiknak voltak olyan területei, amelyekkel Jesua teljes mértékben egyetértett. A szadduceusok például nem fogadták el a szóbeli tanításokat, a szóbeli Tórát, hanem csak az írott Tórában hittek. Ebben egyetértett velük Jesua. Egyetértett velük a papság érvényességében is. Ez a szadduceusok számára nagyon fontos volt, hiszen ők maguk is papok voltak.
A farizeusoknak a papságról alkotott véleménye egy kicsit más volt. A farizeusok azt tartották, hogy minden zsidó pap. Bizonyos értelemben igazuk volt, mert a Tóra azt mondja Izrael népéről, hogy papok nemzete, de az Írások teljesen világossá teszik, hogy van egy elkülönített csoport, akiknek az a feladata, hogy a templomban szolgáljon.
Jesua egyetértett ezzel. Mikor a leprást meggyógyította, azt mondta, hogy menjen el a paphoz és mutassa meg magát. Ezzel elismerte, hogy a papok feladata az, hogy egy leprást megtisztultnak nyilvánítsanak. Bizonyos szempontból támogatja a szadduceusok hitelveit, de ellenzi azt, hogy korlátozzák Istent a természetfölötti megnyilvánulásában. A szadduceusok ugyanis nem nagyon hagytak helyet a csodák számára. Jesua pedig állandóan a természetfölöttiben járt és csodákat tett.
Jesua sok tekintetben egyetértett az esszénusokkal is. Az esszénusok sokat tanítottak az utolsó időkről és a Messiás eljöveteléről. Jesua is ezt tette. Sokszor beszél a világ végéről és a pusztulásról, ami be fog következni. Egyetért az esszénusokkal abban is, hogy a társadalom megromlott és változásra van szükség. Lehetséges, hogy Bemerítő (Keresztelő) János is esszénus volt. Azonban nem ért velük egyet Jesua abban, ahogyan az esszénusok a társadalom romlottságára reagálnak.
Ők kivonultak a társadalomból, Jesua azonban részt vett a társadalom életében, együtt evett a bűnösökkel, a vámszedőkkel. Jesua egy jobb utat mutatott számukra. Az esszénusok megmosták a bűnösökkel való találkozás után a kezüket, és teljesen elválasztották magukat tőlük. Jesua tehát egyszerre hasonlít is az esszénusokhoz, és el is ítéli őket.
Jesua olyan, mint a zelóták: hisz Izrael királyságának helyreállításában, hisz abban, hogy Izraelnek központi szerepe van a Föld történelmében. Ez teljes mértékben nyilvánvalóvá válik a világ végéről szóló tanításaiból.
Ám az időzítésre másképp tekint, másképp gondolja, mint a zelóták. Bemutatja, hogy Izrael még nincsen készen az eljövendő királyságra, hogy először az egyéni életeknek kell bekerülnie újra Isten körforgásába, helyre kell állnia az Istennel való kapcsolatnak; utána jöhet el a királyság.
Jesua tehát egyszerre olyan is, mint mindegyik csoport, mégis eltér mindegyiktől. Hogyan kötődött, hogyan kapcsolódott Jesua a zsidósághoz? Helyreállította a bibliai judaizmus lényegét. Meglátta mindegyik vallásos-politikai csoportosulásban, hogy az igazság egy-egy része megvan bennük, ugyanakkor mindegyik hibákat is hordozott magában. Jesua a hibákat kijavítva rámutatott az előre vezető, helyes útra, Isten útját világossá tette a zsidó nép számára.
