Szerző Téma: Hanuka  (Megtekintve 92 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Hanuka
« Dátum: 2019 December 25, 06:28:13 »
Történet és hagyományok

Ritka esemény a világtörténelemben a győztes szabadságharc, különösen ritka a zsidó világtörténelemben. Nem véletlen, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe, a hanuka mindmáig az egyik legkedveltebb, legmeghittebb zsidó ünnep világszerte. A tél derekán, amikor az éjszakák a leghosszabbra nyúlnak, apró lángokat gyújtunk, amelyek beragyogják otthonainkat és szíveinket.


Ünnepeink szinte ősi, bibliai korból erednek, messze idők üzenetét hordozzák. Az eltelt évszázadok, évezredek során persze folyamatosan változtak a szokások, a megőrzött lényeg külső megjelenései. Így a hanukát is a különböző korokban más-más módon ünnepelték meg, és ezek a szokások jól kifejezték a történelmi kényszer és a túlélés, a fennmaradás fantasztikus erejét.

Már i.e. 163 decemberében, egy évvel Jeruzsálem felszabadítása, a Szentély megtisztítása és újjáavatása után törvénybe hozták az örömünnep megülését. (A megtisztított Jeruzsálemi Templom és oltár másodszori avatásának emlékét őrzi az ünnep neve: hanuka.) A Makkabeusok könyvében olvassuk, hogy kiszlév hónap 25-én kivilágították Jeruzsálem városát, vidám öröm és fény hirdette a szabadságharc győzelmét.


A hős vezér, Júda Makkabi, majd testvérei, Jonatán és Simon még sokáig harcoltak az ország függetlenségéért, ám a hanuka minden évben a szabadságra és a hősi küzdelemre emlékeztetett. A felkelés kezdeményezőjének, a modiini ősz papnak, Matitjáhunak mind az öt fia hősi halált halt a zsidó nép szabadságáért (csatában estek el, vagy orvgyilkos merénylet áldozatai lettek), ám a legkisebb fiú, Simon már fejedelmi rangot viselt (héberül nászi), és megalapította a Hasmóneus-dinasztiát. Ebben az időben keletkezett az Al haniszim (= A csodákról) szóló imádság, amelyet az ünnep minden napján, reggel és este elmondunk:
„Matitjáhu hasmóneus főpap és fiai korában, amikor a gonosz görög uralom néped, Izrael ellen támadt, hogy Tórádat elfeledtessék velük, s hogy elszakítsák őket kedvelt törvényeidtől, Te azonban nagy irgalmadban melléjük álltál szükségük idején, megvívtad perüket, igazságosan ítélkeztél és bosszút álltál értük. Az erőseket a gyengék kezébe adtad, sokakat a kevesek, tisztátalanokat a tiszták, gonoszokat az igazak, bűnösöket a Tórával foglalkozók kezébe. Nagy és szent nevet szereztél Magadnak a világban, Izrael népednek pedig mindmáig tartó megváltást. Ezután eljöttek fiaid Szentélyed csarnokába, megtisztították hajlékodat és megszabták a hanuka nyolc napját, hogy hálát adjanak és magasztalják nagy nevedet.”

Ebben az időben, a Hasmóneus-dinasztia idején ugyanis a nép azt érezte a legnagyobb csodának, hogy képesek voltak győzni a sokszoros túlerőben levő, állig felfegyverzett ellenség felett. Holott a szabadságharcosoknak kezdetben egyáltalán nem volt fegyverük, Juda országában még fegyverkovács sem működött, csak ellenségeiktől tudtak harci eszközökhöz jutni. Nem értettek a hadviseléshez, hiszen évszázadokon keresztül nem volt háború Izrael területén, Júda Makkabi mégis le tudta győzni a kor legkiválóbb hadvezéreit: Appolónioszt, Gorgiaszt, Nikanort. Hanuka ez idő tájt az igaz kevesek győzelmét, Izrael megszabadulásának isteni csodáját jelképezte.

 
   
Júda Makkabi elött   Júda Makkabi után
 

A Hasmóneus-dinasztia azonban röviddel később elvesztette népszerűségét. Az idegen származású Heródes a rómaiak kiszolgálója lett, akit a nép gyűlölt és megvetett. Nem véletlen, hogy a szabadságharc emléke kissé elhalványult, s helyébe az isteni csoda, a fény csodája lépett. A Talmud korában már csak a gyertyagyújtás volt fontos, amely az olajkorsó történetével függ össze.


Amikor felszabadították Jeruzsálemet, s a megtisztított Szentélyben meg akarták gyújtani az örök lámpást, a menórát, csupán egy napra való olajat találtak, noha új, megszentelt olaj készítése nyolc napig tartott volna. A kis korsó cseppnyi olaja azonban — így szól a talmudi történet — csodálatos módon nyolc napon át égett, amíg új, szentelt olajat tudtak sajtolni. Érdekes, hogy a Talmudban csupán ez az egyetlen történet szerepel a hanukával kapcsolatban. Ezután arról olvasunk csupán, hogyan gyújtsuk meg a hanukai lámpást és hol helyezzük el azt. Egyszóval, a politikai emlékezés helyébe a vallásos gondolkodás, az isteni csoda emléke lépett.


Mindenek ellenére, még az ókor végén is megőrződött a hanuka eredeti gondolata. Hiszen az olajkorsó szimbolikus jelentéssel is bír: egy cseppnyi olaj, egy maroknyi nép képes győzelemre jutni, ha van hite, ha van önbizalma, ha lelkesíti őt az isteni igazság lángja. A hanukai lámpást, a Talmud előírása szerint, a lakás ajtajának baloldalában kellett elhelyezni. (Szemközt a mezúzával, az ajtófélfára szögezett imaszöveggel.) Az ünnep fénye ekkor még kifelé irányult, mindenki magáénak érezte azt, lángját terjeszteni kívánta.


A sötét középkorban a hanuka lángjait már csak a szoba belsejében helyezték el, a lámpás az ajtóból vagy az ablakból az asztalra került. A fények meghittsége azonban mindvégig megmaradt: a fénylő gyertyákat körülülte a család, együtt énekeltek, együtt játszottak a gyerekekkel, az asszonyok még a házi munkát és félbehagyták, mert a hagyomány szerint hajdan a makkabeus szabadságharc idején a nők és a gyermekek is segítették a hősök küzdelmét. A szétszóratásban, a galutban ilyenkor a legidősebb családtag otthonában egybegyűlt az egész nagycsalád, ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, az összetartozásról szeretetük ezernyi apró jelével tanúságot téve.


Az üldöztetés évszázadai alatt a hanuka-lángok befelé világító fénye adott erőt és melegséget a sokat szenvedett népnek. Had idézzünk bizonyítékul egy régi-régi történetet, amely a középkori mainzi zsidóság emlékkönyvében, a Memórbuchban maradt fenn: Közvetlen az ünnep előtt meghalt a város püspöke, s ezért rendeletet hoztak, hogy egy álló héten át semmilyen fény ne világítson a város területén. A zsidók kétségbe esve fogadták a hírt, ellenségeik pedig kíváncsian várták: hogyan ünneplik majd meg a hanuka vidám napjait?


Elérkezett a hanuka első estéje, a gyertyagyújtás ideje. A hívő zsidók a sötét zsinagógában gyülekeztek, élükön a rabbival. Ellenségeink a templom a környékén álltak lesben, hogy kárörömmel figyeljék a szomorúvá lett ünnepet, vagy ha megszegik a törvényt, azonnal följelentsék zsidó polgártársaikat. Az istentisztelet után kellett volna meggyújtani a hanukai lámpást. A rabbi ekkor magához hívatta a gyerekeket. El kezdett mesélni nekik a makkabeusok hősi küzdelméről, hogyan harcoltak eleinte a hegyekben megbújva, majd nyílt ütközetben a szír-görög elnyomókkal szemben, miképp szabadították fel Jeruzsálemet, hogyan távolították el a bálványokat a meggyalázott Templomból, hogyan találták meg a hosszas keresés után a piciny olajkorsót és hogyan égett az csodálatos módon nyolc napon át…


A történetet hallva a gyerekek egyre lelkesebben figyeltek, szemeik csillogni kezdtek. Ekkor a rabbi felállt és így szólt szüleikhez: - Nézzetek gyermekeitek szemébe! Lássátok azt a fényt, amely bennük tükröződik! Ezekre a lángokra mondjátok el a hanukai áldást!


A zsinagógában ekkor felcsendült a vidám ének, a sötétben a hagyományos hanukai dalok egyre nagyobb örömmel és önbizalommal hirdették az ünnepet. A templom körül álldogálók egyszerűen nem értették, mi történt. Fény nem szűrődött ki a zsinagógából, ám odabent mégis ünnepi jókedv honolt. Végül a zsidók ellenségei megszégyenülten haza sompolyogtak…


Századunk elején, a cionista mozgalom jóvoltából a hanuka ismét az egyik legjelentősebb örömünneppé lett. Izraelben örömtüzeket gyújtanak, fáklyás felvonulást tartanak, kivilágítják a városok utcáit. Világszerte nagyszabású rendezvények, műsoros estek követik egymást ezekben a napokban. Különösen az ifjúság érzi magáénak a szabadság és a fény ünnepét: a gyerekek ajándékban részesülnek (olykor mind a nyolc estén külön-külön meglepetés várja őket), a fiatalok bált, táncos összejövetelt rendeznek, szórakoztató műsorokkal, vetélkedőkkel egészítik ki a közös gyertyagyújtás örömét.


A hanuka azonban továbbra is megőrizte családi jellegét. Az égő gyertyákat ma már ismét az ablak közelébe helyezzük, fényük hadd világítson kifelé is. A magyarországi zsidóságnak sem kell többé elzárkóznia, nyíltan megvallhatjuk hitünket, hagyományainkat. Ám ahhoz, hogy az apró lángokból újra hitet és boldog örömet meríthessünk, meg kell ismernünk, és magunkénak kell éreznünk azokat. Ha szívünk nyitott a fények tükröződni fognak benne…


A hanukai lámpás apró gyertyái legfeljebb fél óráig égnek. Gyenge fényük nem képes bevilágítani még egy kis szobát sem. Mégis, évezredek történelmének visszfénye rajzolódik ki bennük, s a pislákoló lángok meghitt otthonná tudják varázsolni a lakást, a szeretet fényeit képesek felébreszteni lelkünk mélyén.
Kívánjuk, hogy minél több otthonban lobbanjanak fel ebben az esztendőben. Hag hanuka szaméah! örömteli hanuka ünnepet!
 

Az ünnep mindég késő ősszel, vagy kora télen van, november és december végei között. Évről évre változik a dátum, ugyanis a zsidó, ősi kalendárium a nap és a hold ciklusait követi. A dátum mindig ugyanaz, csak a világi kalendáriumban változik.

http://web.balinthaz.hu/Pages/27_hanuka_tortenete
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Hanuka
« Válasz #1 Dátum: 2019 December 27, 17:51:30 »
A hanuka ünnepének biblikus háttere és messiási vonatkozásai
Bár ez az ünnep nem található meg a héber Írások lapjain, mert  történelmi háttere az intertestamentális korba nyúlik vissza, két módon is bibliai ünnepnek számit. A Hanuka (templomszentelés) ünnepéhez vezető eseményekről Dániel próféta adott kijelentést. Jesua maga is Jeruzsálembe ment és megtartotta az ünnepet.

Az ünnep bibliai háttere a próféciákban két helyen olvasható. Dániel 8:9-14 írja le a kis szarvat, Anthiokusz Epifánészt, aki nem azonos a Dániel 7-ben megjelenő kis szarvval, hanem annak a történelmi előképe. Többek között beszél a tetteiről (8:9-12), a hatalomra jutásáról, a zsidóság ellen folytatott háborújáról, a jeruzsálemi templom megszentségtelenítéséről és ennek időtartamáról.

Az események történeti beteljesülése nem található ugyan az Írásokban, de az apokrif irodalom, a  Makkabeusok első és második könyve részletesen beszámol minderről.

A második írásrész a Dániel 11:21-35-ben található. Itt is részletesen látjuk a próféciákban Anthiokiusz  hatalomra jutását, a trón elfoglalását, megerősödését, hadjáratait, a zsidók üldözését, a hellenisták hitehagyását, a pusztító utálatosság felállítását és végül a Makkabeusok lázadását.

Az ünnep bibliai neve Hanuka, a héber szó jelentése felavatás, felszentelés. A templomszentelés ünnepének is nevezik, mert arra az eseményre emlékezik, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, minekutána legyőzték a görögöket, akik megszentségtelenítették a szent helyet.

A Hag Ha-Orim név jelentése a fény ünnepe. Ez az elnevezés Josephus Flavius írásaiban található és egy legendára épül. A legenda szerint, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, és szerették volna újra meggyújtani a lámpásokat, csak egy napra elegendő olajat találtak. Ekkor azonban csoda történt, és az olaj kitartott nyolc napig. Így kapta az ünnep ezt a nevet. A csoda csak a későbbi rabbinikus irodalomban található, a Makkabeusok könyve nem említi.

Az ünnepen a szertartáshoz speciális menórát használnak. A neve hanukia. Nyolc gyertyatartója van sorban és egy kilencedik mellettük vagy előttük, ez a gyertya szolgál a többi meggyújtására (szolgaláng vagy samesz). A szertartás előtt áldást mondanak, utána minden nappal eggyel több gyertyát gyújtanak. Utána is elhangzik egy áldás majd egy speciális dal, a Maoz Tzur. A hat versszakos ének minden este felcsendül, első versszaka messiási jelentést hordoz. Nyers fordítása így hangzik:

Sziklabiztos menedék az én segítségem,

Hozzád méltó magasztalás.

Imádságom házát készítsd elő,

hogy ott zengjem hálámat.

Amikor majd megbünteted

a gyűlölködő ellenséget,

Akkor majd zsoltárdallal ünneplem

Az oltár felavatását.

 

A menedék kifejezés a héberben tartalmazza Jesua szót a Messiás nevét.

A héber Bibliából felolvasnak a törvényből, a prófétákból és az Írásokból is. Az ünnep része az ajándékozás és a speciális ételek mint az olajban sült fánk. Az olaj természetesen a csodára emlékeztet.

A zsidó gyakorlat a későbbiekben 24 törvényt fejlesztett ki az ünnep megfelelő betartását illetően. Ezek között találjuk, hogy nem lehetett a nyolc napos ünnep alatt böjtölni, a gyertyákat röviddel napnyugta után kellett meggyújtani, ha valaki egy ház felső emeletén lakott, akkor a gyertyákat az utcához legközelebb eső ablakba kellett kitenni, ha azonban ez veszélyes volt, mert a környéken zsidógyűlölő pogányok éltek, akkor egy asztalra lehetett állítani a gyertyákat közel a ház belső bejáratához stb.

A messiási alkalmazás

Annak ellenére, hogy a mózesi törvény nem tartalmazza ezt az ünnepet, Jesua mégis megünnepelte, és ennek nyilvánvaló oka a prófétai üzenet, amely megjövendölte az eseményeket. Az újszövetségi esemény leírását a János 10:22-39-ben találjuk.

  Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala… (10:22)
Az eseményeket megelőzi a János 7:1-10-21 eseménysorozata, amely a Messiás életét foglalja össze a sátoros ünnep idején. A hanuka ünnepének nyolc napja a sátoros ünnep nyolc napjából alakult ki. A zsidók a háború miatt nem tudták megünnepelni a sátoros ünnepet, mert a szírek még ellenőrzésük alatt tartották a Jeruzsálemet. De amint újraszentelték a templomot három hónappal később megtartották a sátoros ünnepet. Ebből lett utána a hanuka ünnepének nyolc napja. Nem véletlen tehát, hogy János miután a sátoros ünnep eseményeit leírja, a következő ünnep szerepéről is szót ejt a Messiás életében.

Ahogy a nyolc nap a sátoros ünnepből eredt, hasonlóan János evangéliumában a hanuka ünnepének eseményei a Messiás életében a sátoros ünnep eseményeiből következett. A sátoros ünnep alatt Jesua kijelentette, hogy ő a világ világossága. Három hónappal később ezt folytatva a hanuka ünnepén további igazságokat jelentett ki önmagáról.

Lássuk a János 10:22-39 rövid összefoglalását és mondanivalóját.

Jesua a Salamon tornácán jár.
Az emberek azzal vádolják, hogy bizonytalanságban tartja őket.
Jesua szerint mind a szavai, mind a cselekedetei bizonyítják messiási voltát.
10:26 szerint a zavar oka, hogy nem mindenki az ő juha, ezért nem is ismeri fel, hogy ő a Messiás.
10:27 szerint a juhai felismerik, hallják a hangját.
10:28 szerint nekik örök életük van.
Senki nem veszi ki őket az Atya kezéből – ez az örök biztonság.
10:30-ban nagyon világosan kijelenti, hogy ő és az Atya egy.
A zsidók pontosan megértették ezt és meg akarták kövezni. Már nem bizonytalanok.
Jesua kérdés tesz fel:  miért akarják megkövezni, hiszen sok jó dolgot tett.
Válasz: nem a cselekedetei, hanem a szavai miatt akarják megkövezni, mert Istennek állítja magát.
Jesua válaszában az Írást használja, hogy megvilágítsa a kérdést. Zsoltárok 82:6:

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Azokra vonatkozik, akik képviselik Istent, mint bírák a nemzet fölött, Isten átruházott tekintélyével rendelkeztek.
Isten munkáját végezték.
Az Írás isteneknek nevezte őket, mert az ő hatalmának eszközei voltak. 10.35: az Írás fel nem bontható. Így tekint Isten a Bibliára.
Ha ezeket a bírákat Elohim-nak nevezték (istenek), hogy lenne istenkáromlás, ha ő Isten fiának mondja magát, hiszen közvetlen kapcsolata volt az Atyával és az ő akaratát tette.
I. Mózes 4:16-ban Mózes mint Isten volt Áronnak és II. Mózes 7:1-ben Mózes mint Isten volt a fáraónak, mivel ő hozta Isten üzenetét.
Jesua mint Mózes Isten hírnöke volt Isten üzenetével.
De több volt mint Mózes, nem csak átruházott tekintéllyel rendelkezett, mint ahogy a bírák. Az Atya volt őbenne és ő az Atyában. Ő volt az Isten-ember.
Újra megpróbálták elfogni, de sikertelenek voltak, mert nem jött még el az órája.
Ez a fejezet tehát egy sokkal nagyobb csodát jegyez, mint ami állítólag a Templom újraszentelése alatt történt. Ebben a részben Jesua három meglepő kijelentést tesz. Először, kijelenti, hogy egy az Atyával. Másodszor, kijelenti fiúsági kapcsolatát az Atyával. Harmadszor, kijelenti az isteni voltát. Ez a három kijelentés mutatja be a nagyobb csodát. A csoda, amelyet ünnepelni kellene az, hogy Isten emberré lett, meghalt az emberiségért, hogy aki benne hisz elnyerje a megváltást. Ez a megváltás örök és elveszíthetetlen. Mivel a hívők örök megváltással rendelkeznek, ezért a világosságban járhatnak, amit a világ világossága jelent számukra, mert Jesua a Messiás vett lakozást bennük.

Befejezésül nézzük meg az 1 János 1.5-9 verseit:

És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ez a rész hangsúlyozza a fény tulajdonságát. Azok a hívők, akik nem járnak a világosságánál, nem járnak az Írások szerint, sötétségben járnak és nincs közösségük Istennel. Akik viszont világosságban járnak közösségük van Istennel és más hívőkkel, akik szintén így járnak.

Ha valaki hívő lett, akkor már a világosság gyermeke. Mindig ez marad, bár lehet, hogy nem jár mindig világosságban. A felelőssége, hogy a világosságban járjon. Ez kiváltképp az Írások világosságára vonatkozik, mert ez biztosítja a szükséges kenetet a hívő számára, ez tudatja vele mit tegyen.

Ha a hívő kilép a világosságból és sötétségben jár, ez a bűn miatt történik. Nem veszíti el a megváltást, de elveszíti a közösségét Istennel és más hívőkkel. A helyreállás a 9. versben olvasható:

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

A bűnöket megvallva, ami annyit jelent, hogy egyetértünk Istennel, és beismerjük részünket, Isten hűséges, megbocsát, és megtisztít minden hamisságtól. Így elvetjük a sötétség cselekedeteit és újra az Úr világosságában járunk.

Ez a következő csoda: Amikor világosságban járunk közösségünk van Istennel és más hívőkkel.

http://www.bibliatanitasok.hu/book/hanuka-unnepenek-biblikus-hattere-es-messiasi-vonatkozasai
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25