Jöjj Jézushoz!
Áldom Istent, és Szent Fiát,
hogy versírás tálentomát,
ajándékba adta nékem,
szolgálhassam, magyar népem.
Atyámnak hűn, szót fogadtam,
üzenetét tovább adtam,
népem javára, míg élek,
épüljenek ifjak, vének.
Nem múló időtöltésre,
hanem lelki épülésre!
Testünk egy nap, összeomlik,
temetőkertben, elporlik.
Lelkünk halhatatlan örök,
mennyben várnak rá örömök.
Idősek, ifjak, gyermekek,
lelketekkel törődjetek.
Addig, míg szívetek dobog,
s abban: élet lángja lobog.
Üdv útjára lépjetek át,
s meglátjátok az üdv honát.
Szívem égő vággyal teli,
drága lelkeket menteni.
Versrímekkel, alig bírok,
álomban is, verset írok.
Hála, nincsen benne károm,
szertefoszlik, mint az álom.
Ám amiket ébren írok,
mindaddig, míg írni bírok.
Mennybe hívok minden magyart,
amíg temető fele tart.
Jézus legyen szív - oltárán,
s ne a kézzel csinált bálvány.
Jöjj Jézushoz, magyar népem,
az övé vagy, drága véren!
S ha mennybe jutsz, a légen át,
meglátod Atyád mosolyát.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 30.