Téma: Új verseim

[Árvai Emil]

MERT HARMADNAPON
(I.Péter 2:23)

"Gyaláztatván, viszont nem gyalázott;
szenvedvén is, nem fenyegetőzött:
bízta az igazán ítélőre." - S látod,
sírját már hiába őrizték az őrök!

[Árvai Emil]

Jel 22:16

Fényét veszti nap és hold,
elvakít az éjszaka;
már csak egy csillag ragyog,
hajnal fényes Csillaga.

[Árvai Emil]

TÉKOZLÓFIÚK

Örökség felével harsány "viszlátfater" :
végre azt csinálok, amit akarok!

Nagyobbik felével néma "tűnjelöcsém" :
boldogtalan légy ám! (Én itt az vagyok.)

[Árvai Emil]

Bárányfelhők az égen.
Jó Pásztor itt járt régen,
életét od'adta értem;
üdvünkért Övé az érdem.

Ember embernek farkasa.
Jó Pásztort átszúrta szög vasa,
folyt ki a vére a fára,
sok bűnnek bocsánatára.

Halálnak árnyéka: alagút.
Jó Pásztor azt mondta, Ő az Út,
elvezet atyai házig,
szeretet kivirágzik.

[Árvai Emil]

Volt egyszer egy Jó Pásztor,
jó dolgot tett jó párszor.
Tartozásunk lerótta,
keresztjével áthúzta.
Börtön-závár letörve,
menekülhetsz belőle.

[Árvai Emil]

Jó Pásztor életét adta.
Nehéz foglalni szavakba.

[Árvai Emil]

ÁM

Eklézsiánk kétezer éve
kezdett a bárka-építésbe.
Mosolyog rajtunk a hű aszály:
műemlék lesz így a szűk uszály.
Ám Illés próféta leborulva
látja már az eget beborulva.

[Guti Tünde]

 

[Árvai Emil]

VITÁN FELÜL (borverseny)

Új bor pezseg, tömlőt repeszt,
lehet vitatkozni:
jobb az új, vagy jobb az ó.
Legjobb nem vitázni.

Legjobb bor a kánai,
mely nem is szőlőből lett:
víz volt előbb. Aztán az Úr
vízből bort teremtett.

Tanítványok vitatkoznak,
ki a nagyobb. - S lám csak,
"kövekből is támaszt az Úr
fiat Ábrahámnak".

[Árvai Emil]

Utolsó idők?

Megáll az ész, míg átcsorog
könny és veríték hitünk palástján.
Meg ne rémülj, maradj a vártán:
fölmentő sereggel számolok.

[Árvai Emil]

Uram

Jó ma így kettesben: Te meg én;
végre őszinte lehetek.
Köztünk maradjon: hiányod fáj.
Néked mi fájunk, emberek?

[Árvai Emil]

Élet fája

Letöröl szívemről minden könnyet,
nem leszek ideges tényleg többet.
Én tudtam jobban, s balgává lettem;
életnek fája gyógyítja lelkem.

[Árvai Emil]

Golgota

Eldőlt a sorsom,
míg folyt a vére:
rabjaként lettem
ott szabad végre.

(János ev. 12:32)

[Guti Tünde]

Golgota

Eldőlt a sorsom,
míg folyt a vére:
rabjaként lettem
ott szabad végre.

(János ev. 12:32)

Ámen! De jó, kis tömör vers!

[Árvai Emil]

ÚGY

Úgy, mint Bartimeus, tömegben egyedül,
úgy, mint a vámszedő, hátul meghajolva,
suttogva, kiáltva könyörögnek:
Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!

(Márk 10:46-52, Lukács 18:13-14)