Téma: Új verseim

[Árvai Emil]

NEM IS

Nem is a ruha teszi az embert,
nem is az álarc, büszke beszéd,
hanem a reszkető kezek és térd,
a kirimánkodott bűnbocsánat.

[Árvai Emil]

EKLÉZSIA

Megtért tékozlók, megkerült
bárány, megtalált drahma.
Cserépedények, melyekben
kincs van; drága kenet. Eklézsia

[Árvai Emil]

ÖRÖKLÉT

Zörgetek az öröklét ajtaján;
angyal nyit ajtót, bámulva rám:
mit kacérkodom én, bűnös ember,
szent és tiszta, isteni mennyel?

Ám észreveszi rajtam is
Jézus vérét, mely nem hamis
bizonyság, hanem biztos jele
megváltásomnak. S élek Vele.

[Árvai Emil]

A MENNY

kapujához érve
nem számít semmi,
csak Jézus vére;
s lehet bemenni.

Akik megmosták
és megfehérítették
a szennyes ruhát;
mind boldog vendég.

Kint marad minden
sötét vétek; mert
világosság az Isten,
nemcsak szeretet.

[Árvai Emil]

CSODÁLATOS

Mennyire csodálatos az Úr!
Mily' türelmes hozzánk többezer éve!
Tékozló(k) előtt nyitott kapu;
bátyjával együtt szorítná szívére...

[Árvai Emil]

FÖLD

"Vigyázz, nagy feszültség!" - olvasom az ajtón; belépek:
idegenek, vándorok vagyunk e Földön.
Óhajtott szabadság végül csak börtön.
Visszajön Jézus: Ővele tutira lelépek.

[Árvai Emil]

KÖSZÖNÖM

Hogy nem kell tékozlóként járni a világot,
hogy megtérhettem én is az atyai házba,
hogy otthon érezzem valahol magamat,
tenálad, Atyám: köszönet, hála.

[Árvai Emil]

NEM TUDOK

Nem tudok semmi biztatót
azon kívül, amit az Úr Jézus mondott,
meg Pál apostol, Apollós, Kéfás,
külön-külön és együtt.
Hogy Jézus Krisztus Úr
az Atya Isten dicsőségére.

[Árvai Emil]

JÉZUS

Ő ha csak példakép volna,
reményem fogytán-fogyna.
Eljött, hogy meghaljon értem;
lehessen üdvösségem.

[Árvai Emil]

VILÁGVÉGE ELŐTT

Világvégén megdől
minden rekord.
Száraz vízmérce a folyókban.
Pusztító hőség a pokolban.

Világvége előtt
meg lehet térni.
Keskeny az út, szoros a kapu.
De nyitva van.

Világvége:
Menny kezdete.
Csak megtért bűnösök
mehetnek be.

[Árvai Emil]

AD ERŐT

Jób kért bocsánatot az Úrtól. -
Nem tudok jobbat, mint áldani Őt,
aki megteremtett; s járni ad erőt,
el ne térjünk a keskeny úttól.

.................

PREDESZTINÁCIÓ

Amikor Jézus meghalt értem,
megíratott az üdvösségem.
Mint előre beírt jeles nekem
a vizsgán: "Hát úgy feleljen!"

[Árvai Emil]

CSAK PROTEKCIÓVAL

Nem bírom megütni azt a szintet,
amely símán a Mennybe vihet;
csak protekcióval juthatok be
én is, mint te.

Igen, a Golgotára gondolok,
ahol a vér értem is folyt;
ott került pecsét a mennyei jegyre,
és szívemre.

[Árvai Emil]

PARANCSUNK VAN

Parancsunk van a szeretetre;
nincs mese, halál az egónknak.
Nézhetnek nyugodtan bolondnak,
lelkedet békesség tölti be.

[Árvai Emil]

MINDEN

"Minden embernek mindennap
szüksége van az evangéliumra."
Keresztyén tanító gondolata.
Szerintem neki van igaza.

.............................

OKOK, AMIÉRT ELJÖTT, HOGY MEGHALJON...

Okok, amiért eljött,
hogy meghaljon,
mi vajon?
Bűneim, mindenekelőtt.

Aztán a tied, az övé,
hogy senki
se maradjon ki,
hanem élhessünk örökké.

.......................

MINDENNAP

Az, ami a Golgotán történt,
mindennap meghajtja térdem:
miattam, helyettem, értem;
szeretetből, önként.

[Árvai Emil]

ÉN MÁR CSAK A CSODÁKBAN HISZEK

Én már csak a csodákban hiszek,
azaz Tebenned, mennyei Atyánk.
Másodszor is elküldöd Fiad,
elmegyünk Vele, megyünk Tehozzád!

..........................

CSAK A MARADÉK

Uram, megdöbbentett: "Csak a maradék".
Akit nem sodornak váratlan szelek,
akik tíz körömmel kapaszkodva mentik
életüket. Beléd kapaszkodva.