Szerző Téma: Magamról  (Megtekintve 182 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 899
Magamról
« Dátum: 2017 Október 28, 14:55:08 »
KERESTEM - RÁM TALÁLT

Gimnazista koromra datálom, hogy komolyan keresni kezdtem emberi példaképet, a korábbi magyar forradalmárok helyett, aki még többet jelenthet majd nekem. Abban az időben vált híressé Martin Luther King, afrikai származású, amerikai lelkipásztor. Elolvastam egy róla szóló könyvet, és nagyon megtetszett az élete, sajátságos erőszakmentes polgárjogi harca. Még egy versben is megemlékeztem róla:

Martin Luther King

Leteszem a fegyvert, az erőszakot,
levetem a harci orgiát:
legenda nélkül is hős vagyok.

Halkan lépdelek mögötted...
Harcunktól megbékél a világ,
ha megnyitunk átkos öklöket.


Napot csókolunk fekete égre,
nagy napot, lelkesen.

Diktatúra helyett nem
diktatúra kell, hanem béke.


A könyvből azt is megtudtam, hogy egyik nagy emberi példaképe Mahatma Gandhi volt. No, ez újra felkeltette az érdeklődésemet, ki lehet ez a nagy példakép: sikerült őróla is szereznem egy könyvet, azt is elolvastam, nagy érdeklődéssel.
Megtudtam, hogy Gandhi példaképe - Jézus volt.
Jézus Krisztus.
Zárult a kör.
Hívő családban nőttem fel, elindultam emberi példaképeket keresni, és kiderült, hogy akiknek a gondolkodása és élete megragadott, azoknak Jézus volt a példaképük.
Úgy jártam, mint a példázatbeli két szerzetes, akikről Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok című könyvében olvashatunk:

"Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon.
E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld.
Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak,
hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel,
tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan,
de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte.

Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt,
szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat.
Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak.
Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára..."


Hamarosan elérkezett az az idő is, amikor Jézus rám talált. Megszólított. Nem tudtam nemet mondani. Azóta sem tudok, csak újra és újra igent mondani Neki.
...És megváltozott az életem. Már nem érzem magányosnak magam, hanem olyan boldog embernek, aki senkivel nem cserélne.
Úr Jézus Krisztus. Nem tudok jobbat.
Befejezésül még két kis vers Őróla:

Szenvedés

Elvették ruháját. Úgy, mint Bárány,
tűrte. Vére folyik majd, fázni fog,
szája kiszárad. Száz seb a hátán.
Ziháló bordái: ég-föld közt grádicsok.



Vallomás

Példaképet kerestem. Nem volt jobb
Tenálad. Most már nem csalódom.
Újra régi Könyvedben lapozok.
Mert célba visz, jó itt hajódon.



(Sz.J.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 899
Re:Magamról
« Válasz #1 Dátum: 2017 Október 28, 15:17:11 »
MEGTÉRÉSEM TÖRTÉNETE

Istenhívő családban nőttem fel, de már három éve nem jártam gyülekezetbe, amikor 1975-ben egy világi újságban cikket olvastam az amerikai Jézus-mozgalomról: sok fiatal, köztük hippik is kezdtek templomba járni, megtérni. A cikk felkeltette az érdeklődésemet, megmutattam Cs. Péter nevű évfolyamtársamnak is. Miután elolvasta, azt mondta: ilyen idehaza is van, az egyik rokona hippi volt és megtért egy budapesti gyülekezetben. Hm, ez érdekes. Nézzük meg!
Egyik vasárnap reggel felkerekedtünk és bejöttünk a gödöllői kollégiumból a 8 órakor kezdődő istentiszteletre a Hőgyes Endre utcába. Időben érkeztünk, ezért előre invitáltak minket. Kezdésre megtelt a terem, hangszer-kíséret nélkül is lelkesen énekelt a gyülekezet. A hangosan imádkozók szintén lelkesek voltak, többen halkan motyogva kísérték őket. (A nyelveken-szólást akkor még nem ismertem.) Az alkalom végén hátulról - szinte a székeket átugrálva - jött oda hozzánk a hippiből megtért rokon fiú, K. Szabolcs és nagy örömmel üdvözölt minket. Nem értettem, hogy miért örül ez a fiú ennyire. Istentisztelet után néhány fiatallal együtt én is kimentem – jó idő lévén – egy közeli budai kirándulóhelyre beszélgetni, imádkozni, énekelni. Szabolcsot itt is nagy lelkesen az foglalkoztatta, hogyan lehetne másoknak bizonyságot tenni. Közben emlegettek egy Anna nevű lányt: kár, hogy most nincs itt, mert ő jól tud gitározni. (Nem sejtettem, hogy ez az Anna négy és fél év múlva Szilágyi Józsefnére változtatja a nevét.)
Az első benyomások alapján úgy döntöttem, hogy járni fogok ebbe a gyülekezetbe.
Jött egy csütörtöki ifjúsági. Most is megtelt a kisterem, de körben ültünk. P. László beszélt, a végén megtérésre hívogatott: aki Jézusé akar lenni, álljon föl és imádkoznak érte. Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy én még ezt a lépést nem tettem meg. Belül igent mondtam, de nem mertem felállni: mindenki engem bámul majd. Alkudoztam magamban: ha az előttem levő sorban feláll valaki, akkor én is. Ahogy ezt kigondoltam, felállt az előttem ülő fiú – én mégis maradtam ülve.
A következő napokban annyira megerősödött bennem az elhatározás, hogy a novemberi csendesnapon az ajtóban szorongva már alig vártam, hogy előre mehessek a többi megtérővel. H. János presbiter imádkozott értem. A zsúfolt nagyteremben aztán nem került sor beszélgetésre, de én nagy örömmel mentem haza. A következő napokban lett számomra világos, hogy megváltoztam, más emberré lettem. Isten került az első helyre az életemben.
Hamarosan megtért egy másik évfolyamtársam is: G. József, akivel aztán kettesben jártunk a gyülekezeti alkalmakra és a fiú-imakörbe. Ott ismerkedtem meg Szabolcs bátyjával, K. Ernővel is.

Utóbb kiderült, hogy édesapám alapító tagja volt a gyülekezet (egyik) ősét képező orvosi bibliakörnek.
Kicsi a világ, nagy a kegyelem.
 
Csodálatos dolog az Úr vonzásába kerülni; a legjobb, ami történhet velünk.


(Sz.J.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 899
Re:Magamról
« Válasz #2 Dátum: 2017 Október 28, 15:24:52 »
HETVENÖT ŐSZÉN

Ó, akkor Ő, hetvenöt őszén
tömeggel vonult életem szélén.
Kiáltani kezdtem: "Jézus! én is ...!"
Sokaság tolongott - megállt mégis.
Megállt az idő, néma csend lett,
csak szívem halottam és Őt, a Szentet:
"Kerestél: mit kérsz, mit tegyek veled?"
"Szolgálni szeretnék, Megváltóm, neked."
Bólintott rá, hogy elfogad:
s én voltam a legboldogabb.

(Sz.J.)