Egyszer úgy fogalmaztam, hogy egy harmadik gyerek szeretnék lenni a "tékozló fiú(k)" családjában, aki jól érzi magát otthon...
Aztán hallottam, hogy erről a témáról valaki egész könyvet írt (Timothy Keller).
Mostanra úgy formálódott a véleményem:
az eredeti változat, a Lukács 15-ben olvasható "tanmese" nem űberelhető.
Vagy tékozló fiú vagyok, vagy a boldogtalan bátyja, - vagy pedig atyai szívvel, Isten szerint gondolkodó és érző harmadik, egy Krisztus képére formálódó tanítvány.
Vagy a három keveréke. Változó arányban.
Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy az ítélkező testvér gondolatvilágából bepillantást nyertem az Atya gondolatvilágába, amely más, magasabb, jobb. Csodálom, és szeretném a magamévá tenni, mert még nem az. De már kívánatos - illetve kívánatosnak nyilvánítottam a magam számára (is).
Perspektíva!
......................
ui.:
Mindenesetre: sosem nekem van igazam, hanem mindig az Úrnak.
