APOKRIF TÖRTÉNET
Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba.
Útközben találkozott egy sebesült pappal. Kérdezi, ki bántotta.
- Két hívem.
- És miért?
- Egyikük azért, mert szerinte hosszan prédikáltam. A másik azért, mert szerinte röviden.
Emberünk, mikor ezt hallotta, könyörületességre indult, bekötözte annak sebeit, szívhez szólóan beszélve hozzá.
Az útján tovább menve, találkozott egy sebesült lévitával. Kérdezi tőle, ki bántotta.
- Két atyafi bántott.
- Vajon miért?
- Egyikük azért, mert szerinte hangosan zenéltem. A másik meg azért, mert szerinte halkan énekeltem.
Emberünk, ezt hallván és könyörületességre indulva, bekötözte annak sebeit, szívhez szólóan beszélve hozzá.
Tovább menvén, találkozott egy sebesült samáriaival is. Őt is kérdezi, mi történt vele, ki bántotta.
- Két jóember.
- Miért?
- Egyikük azért, mert nem jártam templomba. A másikuk azért, hogy mit keresek én a templomban.
Megsajnálva őt, emberünk ennek a sebeit is bekötözte, szívhez szólóan beszélve hozzá.
A samaritánus hálálkodva érdeklődött:
- Kihez van szerencsém irgalmas személyedben?
- Megtért rabló vagyok...
Azt mondják, rablóból lesz a jó tesó.