Szerző Téma: Jelenések könyve  (Megtekintve 1658 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22846
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Jelenések könyve
« Dátum: 2019 Március 12, 10:23:49 »
Sofia kérésére a témát megnyitottam.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #1 Dátum: 2019 Március 12, 15:46:24 »
Szerintem a Biblia legnehezebben érthető, de egyben a legszebb részei is.
Régebben sokat hallottam, hogy a Jelenések könyve nagyon nehéz olvasmány és, hogy csak nagyon kevesen értik meg. A Szentírás utolsó részének megértéséhez tényleg kell némi bibliai ismeret, Isten nem szórja a gyöngyeit a disznók elé. Persze ez nem csak a Jelenések könyvére vonatkozik, a Szentírás egyetlen mondatát sem olvashatjuk kellő alázat nélkül, különben semmit sem fogunk érteni, semmi sem fog megérinteni belőle. Nevezik ezt a részt János jelenéseinek vagy János apokalipszisének. Az apokalipszis görög szó, jelentése: rejtett dolgok feltárása. Hát ebben a bibliai részben bőven vannak rejtett dolgok, rengeteg a jelkép, melyeket nem is olyan egyszerű beazonosítani mindenkinek, tényleg nem könnyű olvasmány. Én mégis nagyon szeretem, legfőképpen az utolsó részeit, mert a világtörténelem végéről , Jézus dicsőséges visszatéréséről, a gonosz pusztulásáról és az örök békéről, boldogságról vagyis  Isten országának végső beteljesüléséről szólnak. A könyv az I. század végén íródott, szerzője János, Jézus Krisztus szeretett tanítványa, aki tanúságot tett Isten Fia mellett és a tanításai mellett és ezért Patmosz szigetére száműzték Domiciánusz császár uralkodása idején. Ekkor igen nehéz időket éltek a keresztények. Az állami hatóságok és a pogány nép részéről éppen úgy, mint a zsidóság részéről állandó üldözések és bántalmazások érték, a legtöbb apostol már vértanúhalált szenvedett. A külső veszélyekhez járultak a belső nehézségek: tévtanítók bomlasztották az egységet. Ebben a súlyos helyzetben nem egy hívő lélekben felmerült az aggodalmas kérdés: mi lesz az egyház sorsa? Ez a könyv válaszol rá: Az egyház nem pusztul el, Isten országa minden ellenségen győzelmet arat!

„Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot. Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.
A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jelenések 22:10-17)

"Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" Hát, kell ennél csodálatosabb befejezés? Leírhatatlan érzés kerít hatalmába, amikor ezt a pár szót olvasom, annyira csodálatos, hogy nincsen rá szó.
Kívánok mindenkinek hasonló érzéseket.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #2 Dátum: 2019 Május 11, 17:55:06 »
János apostol a 90-es években írta, akkor, amikor dühöngött az első szervezett keresztyénüldözés. Már Néró császár is kegyetlenkedett Jézus Krisztus tanítványaival. Az ő egyik utóda azonban, aki Krisztus után 81-96-ig uralkodott, egy bizonyos Domitianus, elhatározta, hogy egy szálig kiirtja a keresztyéneket, és megszervezte előbb a birodalom fővárosában, Rómában, azután a nagyobb városokban is a keresztyének üldözését.
Valószínű, János apostol is ennek esett már áldozatul, mert az első fejezetben arról ír, hogy száműzetésben van egy bizonyos szigeten és ott kapta Istentől azt a kijelentést, amit azután utólag leírt a Jelenések könyvében.
Domitianus nem válogatott az eszközökben. Ilyen szörnyűségekre is vetemedett, hogy szurokkal öntötte le azokat, akik Jézus Krisztus tanítványainak vallották magukat, azután felkötözte őket póznákra, és alájuk gyúj​tott. Hadd világítsanak a keresztyének Róma utcáin, ha azt mondják az ő Megváltójukról, hogy Ő a világ világossága. A legszórakoztatóbb kivégzési mód azonban az volt, hogy kiéheztetett vadállatok, többnyire oroszlánok elé vetették a keresztyéneket a hatalmas nagy római cirkuszokban a publikum nagy gyönyörűségére, és voltak emberek, nem is kevesen, akik végignézték, hogyan tépik szét ezek a vadak a férfiakat, asszonyokat, gyerekeket, öregeket, akik nem voltak hajlandóak megtagadni Jézust, és nem voltak hajlandóak azt mondani, hogy a császár isten. Csak ennyit kellett volna mondani, hogy Krisztus nem Isten, de a császár isten. Ezek a császárok ugyanis istenként imádtatták magukat. Áldozatokat kellett bemutatni nekik és isteni cézárnak kellett szólítani őket. Aki erre nem volt hajlandó, az halál fia lett.
A többség erre hajlandó volt, mert ők hozzászoktak ahhoz, hogy sok mindent és sok mindenkit neveztek istennek. A maguk sötét, bálványimádó hiedelmei közé belefért ez is, és nem esett nehezükre istenként tisztelni a császárt. Egy keresztyénnek azonban ez elképzelhetetlen volt, és ezekben az évtizedekben bizony sokan vértanúhalált haltak emiatt. Gyászoltak a keresztyének, és mindenkinek el kellett készülnie arra, hogy ha nem tagadja meg Krisztust, lehet, hogy ő is vértanúvá válik. És ezt a két dolgot tartotta szem előtt az idős János apostol. Egyrészt vigasztalta a gyászolókat, másrészt kitartásra bátorította a vértanújelölt keresztyéneket. Vigasztalni azokat, akiknek a rokonát már kivégeztette ez az őrült, tömeggyilkos, diktátor Domitianus és bátorítani azokat, akik meg-megrettentek a gondolatától is, hogy esetleg őket is viszik és nem jönnek vissza, hogy tartsanak ki mindvégig. Vigasztaló és bátorító irat a Jelenések könyve. Sok bátorítást a jelképek nyelvén mond el, amit az akkori hívők teljesen egyértelműen értettek, de az ellenségnek nem kellett mindent az orrára kötni. Az ellenség nem értette azokat a jelképeket, amiket mi, késői olvasók, szintén nem értünk már. Ezért fontos a jó, világos magyarázat, szinte egy kis szótár kellene a Jelenések könyvéhez, mert úgy világos minden üzenete. A szándék azonban mindig ez: vigasztalni és bátorítani.
A vigasztalás lényege az volt, hogy János sokat ír arról, hova kerültek azok, akik a Jézusról való hitvallásukért haltak vértanúhalált. A mennyei dicsőségről ezért adott a Szentlélek neki olyan csodálatos kijelentéseket. Ezek az emberek győztek.
Mind a hét levél utolsó mondata így kezdődik: „Aki győz…” Vigyázzatok! Ebben az van: ti is győzzetek! Le ne győzzön benneteket a félelem, a szorongás. Az, hogy az életeteket elveszik, az sokkal kisebb dolog, mintha az üdvösségeteket elveszítitek, ha Jézust megtagadjátok. Győzzetek, tartsatok ki mindvégig, mert aki győz … és akkor a hét levél végén hétféle ígéret következik, hogy milyen csodálatos jövő lesz annak az osztályrésze. Aki itt ragaszkodik Krisztushoz, az vele fogja tölteni az örökkévalóságot is. Aki itt vállalja érte a gyalázatot, az az Ő dicsőségében fog részesedni.

Részlet Cseri Kálmán 2007.június 17-i igehirdetéséből

Nem elérhető Meszaros Laszlo

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 12
Re:Jelenések könyve
« Válasz #3 Dátum: 2019 Május 29, 09:45:47 »
A Jenesek konyvet csak ugy lehet pontossabban megerteni ha a kezdetnel kezdjuk.

A Jelenesek konyve az egy tekercskonyv . Mind a 7 pecset egymast koveti es nem lehet osszekeverni a 7 Trombitaval vagy a 7 utolso poharral. Ezek mind egymas utan torteno esemenyek.

Ha igy nezzuk,akkor pontossan megtudhatjuk hogy mikor fog tortenni a feltamadas.

De mivel azt is tudjuk elozo igekbol "hogy az elok nem fogjak megelozni a holtakat sem a holtak az eloket,igy egy szempillantas alatt fog a feltamadas/elragadtatas tortenni."

Mikor ?  A nagy nyomorusag vegen a 7-dik trombita szolasanal.

Ami a Nagy nyomorusag utan tortenik azt az Ige Isten haragjanak a 7 utolso poharanak nevezi. Ezektol lesznek az elo szentek megmentve.Nefeljunk a nyomorusag idejetol,inkabb varjuk.Az fog lenni a mi vizsgang hogy valoban igazi hivok vagyunk vagy nem.


Kerelem;

Laszlo, Magyar nyelv ismerete sajnos nagyon hianyos. 18 eves koromba hagytam el szulo hazamat es most 62 eves vagyok.

Azota kint elek Angolok kozott Kanada Csendes oceani partvideken. Remelem erthetoen irok,ha nem is pontossan.Sajnos ezert mar nagyon megsertettek mashol.

Tisztelettel

Laszlo










Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #4 Dátum: 2019 Május 29, 14:16:28 »
Köszöntelek kedves László!
Örülök, hogy nem felejtetted el a magyar nyelvet.
Olvastam már sokkal rosszabb helyesírást vagy fogalmazást olyantól aki itt él kis hazánkban és magyar az anyanyelve.
Írj bátran!

Nem elérhető Meszaros Laszlo

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 12
Re:Jelenések könyve
« Válasz #5 Dátum: 2019 Május 29, 20:19:01 »
Koszonom.


Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3992
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Jelenések könyve
« Válasz #6 Dátum: 2019 Május 31, 18:56:09 »
Kedves Sofia!

Csodálatos téma a Jelenések könyve. Tulajdonképpen benne van minden lényeges, ami hitünket illeti.
Megtérésünktől az üdvösségünket munkáljuk az Úrnak való engedelmes életünkkel. Természetesen, ehhez is csak Isten ad erőt és képességet, de hála Neki, kitöltötte szívünkbe Szentlelkét, és beírta bensőnkbe törvényét.
Mindennel "felruházott", amire szükségünk van a keskeny úton, hogy célba érjünk.
A Jelenések könyvében láthatjuk reménységünk beteljesülését.  :2smitten:

Kedves László!

Szerintem nem annyira időrendi sorrendben vannak leírva az események, hanem inkább egy síkban látunk mindent.
Istennél nincs idő, de János e földi emberként érzékelte a látomást, ezért tűnik úgy, hogy egymás után történnek a dolgok.
Az érthetőség miatt fontos mindig egyeztetni a korábbi próféciákkal, és ha a párhuzamok megnyílnak, világosan láthatunk.
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Meszaros Laszlo

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 12
Re:Jelenések könyve
« Válasz #7 Dátum: 2019 Június 01, 12:32:58 »
Kedves Tunde,

Hogyan lehet ertelmezni azt hogy "7 pecsetes tekercskony?" Nem idorol beszelgetunk.

Laszlo

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #8 Dátum: 2019 Június 28, 10:53:33 »
“Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is gyűlölök. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jelenések 2,1-7)

Kedves Testvéreim! Több mint 1900 esztendővel ezelőtt történt, hogy levél érkezett Efézusba. Abba az Efézusba, ahol Pál apostol alapított valamikor gyülekezetet, ahol Timóteus is szolgált, ahol Apollós is prédikált. Ismerjük ezeket a neveket a Bibliából. János apostolnak a közvetítésével magától Jézustól jött a levél, amely az imént itten közöttünk is elhangzott. Összehívták a gyülekezetet, és felolvasták előttük ezt a nagy jelentőségű levelet.

És tudjátok, az a nagyszerű dolog, hogy amikor így elolvassuk, azt érezzük, hogy ez a levél mintha nekünk szólna. Tele van aktualitással, ami számunkra is érvényes. Így hadd mondjam most tehát: Pasaréti gyülekezet! Levél érkezett a ti számotokra. Maga Jézus küldi ezt a levelet. Szeretném elolvasni most mai nyelven, hallgassátok meg mai nyelven - íme így hangzik ez a levél: Tudom a te dolgaidat! - Olyan ez, kedves Testvérek, mintha egy láthatatlan szempár lenne ráirányítva mindnyájunknak az életére az örökkévalóságból. És ez az örökkévaló szempár lát bennünket. Nemcsak úgy lát, ahogyan mi most is látjuk egymást, ahogyan ebben a pillanatban is együtt ülünk ebben a templomban, hanem Ő mindent lát. Átlát a ruhánkon, átlát a mosolyunkon vagy az áhítatos arcunkon, belelát közvetlenül a szívünknek a közepébe. Az a csodálatos, hogy ez előtt a tekintet előtt nem lehet rejtegetni semmit. Ismer bennünket, ismeri a múltunkat és a jelenünket. És Ő ismeri egyedül a jövendőnket is. De Ő ismeri a jelenünket is. Meg az életünknek a gyönge pontjait, meg a hazugságainkat. Ismer mindent, amik mi vagyunk. Ismer téged is, és ismer engem is. Tökéletesen. És itt máris felmerül az a kérdés, hogy van-é bennünk olyan valami, amit az Ő röntgen szeme nem jó, hogyha lát. Mert azt is látja, ne takargasd, úgysem lehet! Őt nem téveszti meg a látszat. Ő pontosan olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk. Bár megéreznénk mostan magunkon ezt a tekintetet, olyan valóságosan, hogy kénytelenek volnánk tudomásul venni, hogy le vagyunk leplezve, és magunk sem áltathatjuk magunkat önmagunk előtt.

“Tudom a te dolgaidat”, - így kezdődik a levél. Vedd, Testvér, egészen személyesen neked szólóan, én is így olvasom a magam számára. Nos tehát, mit tud a mi dolgainkról? Nézzétek, tudja a jót is, kétségtelenül. Mindazt a szépet és jót is nagyon jól tudja, amit rólunk, mint hívő emberekről, keresztyénekről egyenként vagy együttesen mint Pasaréti gyülekezetről el lehet mondani. Nincs a világon olyan keresztyén ember és nincs a világon olyan keresztyén gyülekezet, amelyikről valami szépet és valami jót el ne lehetne mondani. Nos tehát, Ő is látja ezt.

Íme itten ilyen dolgokat mond: “Tudom a te... fáradságodat és tűrésedet, ...és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el”. (Jel 2,2-3) Nagyon szép dolgokat lát az Efézusi gyülekezetben. Remek gyülekezet lehetett ez az Efézusi gyülekezet. Ha az ember idáig olvassa ezt a levelet, nagyszerű képet kap egy élő, mozgalmas életű gyülekezetről. És nagy dolog az, Testvérek, amikor Jézusnak a szeme ilyen dolgokat lát valahol egy gyülekezetben, vagy egy emberi szívben: fáradságot, tűrést és teher-hordozást. Az Ő nevéért való fáradozást, és azt, hogy nem fáradt bele. Tehát nagy dolog az, amikor ilyeneket lát Jézus. Ez olyanforma, mintha nekünk most azt mondaná - mert én azt mondottam, hogy mai nyelven szeretném most elolvasni ezt a levelet, mintha nekünk mondaná Isten: látom, hogy milyen szépen tele van a templomotok, és nagyon jól tudom azt, hogy milyen példamutató nálatok az adakozás, és nagyon örülök annak, hogy fiatal arcoknak egész serege tarkítja a soraitokat, és tudom, hogy szeretitek hallgatni az Igét. Azt is tudom, hogy a Pasaréti gyülekezetnek messze földön híre van, általában élő gyülekezetnek, szorgalmas gyülekezetnek tartják. És tudom azt, hogy sok hívő ember jár ide, messziről is eljárnak ide, mert szeretik hallgatni az Igét. Tehát van itten, ebben a gyülekezetben dicsérni való, van itten szép buzgóság, van itt komoly hitélet, van itt áldozatkészség, egymáson való segítség, diakónia. Sok minden szép és jó van ebben a gyülekezetben. De! És van mégis egy nagy: de! És, Testvérek, most ez legyen a legfontosabb a mi számunkra! Mert ami szép és jó, az külsőleg is látszik, és mindnyájan tudjuk. De van egy de, amit éppen a szép külső takar, egy olyan lappangó veszély, amit a tekintetünk elől elrejt a többi szép és jó. Mi ez a de?

Ímé így mondja: “az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad”. (Jel 2,4) Mi az az első szeretet? Mit jelent ez? Talán azt az első boldog döntést, ami az Istenhez megtérő embernek a szívét áthatja. Emlékszel, Testvér, te is, amikor először kelt a szívedben az elhatározás, hogy odaszegődsz te is Jézus mellé, az Ő tanítványainak a körébe, hogy olyan könnyűnek és olyan boldognak érezted magad, mint hogyha szárnyaid nőttek volna, szeretted volna megölelni az egész világot örömödben. Szeretted volna elmondani mindenkinek, hogy milyen jó ismerni Jézust. Szeretted volna elmondani mindenkinek azt a boldog csudát, ami veled történt, éppen Jézusnak a megismerése, a Vele való kapcsolat által. Szinte sajnáltad, hogy este van már, és nem érezheted tudatosan a Vele való kapcsolatnak az örömét, és ujjongtál az új reggelnek, hogy megint újra kezdődik az új életben való járás ebben a földi világban. Szinte mámoros volt a lelked. Mintha megéreztél volna te is valamit abból a derűből, amiről Jézus beszélt, amikor azt mondotta: Öröm van a mennyben az ég angyalai között egy bűnös ember megtérésén. (vö. Lk 15,7) Mert valóban úgy van, Testvérek, hogy mindenki, aki odajön valahogyan, véletlenül Jézushoz, az elsősorban úgy érzi, mintha egy negyedik dimenzióba emelkedett volna fel az élete. A lélek nem győz álmélkodni azon a boldog csodán, hogy Jézus él és jelen van, és a szeretete betakar, és a keze véd és vezet, és hallja az imát, és nyitva van a menny fölöttünk. És valami forró hála és mély szeretet tölti el az embernek a lelkét. Ismered ezt az érzést, vagy ismerted valaha ezt az érzést? Nem így volt nálad is valamikor? Az első szeretetnek az idején?

Első szeretet: azt is jelenti ez, hogy a szeretetünknek a legeleje. Tehát egy bizonyos sorrendi különbségről vagy elsőbbségről van itt szó. Arról, hogy Jézus az első, Akit szeretsz és minden más és mindenki más csak Őutána következik. Ő az első, Aki érdekel, Ő az első, Aki parancsol, Ő az első, Aki megtölti a szívedet. Mert Jézus mindig a szívünket akarja. Abban a szívben az első hely mindig csak Jézusé lehet. Tehát arról van szó, Testvér, hogy hogyan szereted Jézust. Nem úgy, hogy Őt is, meg mondjuk a családodat is, hanem Őt mindenekelőtt és mindenekfölött. És azután persze, Rajta keresztül a családodat is, magától értetődik. Igen, mást is. Tehát nem úgy, hogy Jézust is, meg ennek a világnak sok mindenféle szépségét és örömét is, hanem úgy, hogy Jézust mindenekelőtt, és azután ennek a világnak sok mindenféle szépségét meg örömét is. De Jézust mindenekfelett. És azt ne gondoljátok, Testvérek, hogy ez a mindenekfölött való szeretése Jézusnak, ez valami vallásos őrjöngés, ez valami rajongó érzelgősség, vagy valami misztikus elmerülés valami titokzatos, láthatatlan lelkiségbe, óh, dehogy! Sőt, éppen ez az a belső motor, ami a keresztyén embert a legnagyobb aktivitásra készteti és képesíti. Azt ugye tudjátok, hogy mi mindenre képes az ember szeretetből? Hogyha igazán szeretek valakit, akkor boldog vagyok, hogyha áldozatot hozhatok érte, vagy hogyha valami szolgálatot tehetek az érdekében. A szeretet olyan csodálatos hatalom, hogy erőt ad az emberfeletti dolgoknak az elvégzésére. A szeretet visszatart olyan dolgoktól, amelyek a szeretett lénynek az akaratával esetleg nem egyeztethetők össze. A szeretet boldogan keresi a találkozást, és féltve őrködik az együttléten, a kapcsolatnak a megmaradásán. A szeretet lemondásra, áldozatra is kész, hogyha erre szükség van. De ugyanakkor hőssé avat és mártírrá is emel, meg bátorrá, hogyha erre szükség van.

Látjátok, azért kérdi Pétertől is háromszor egymás után Jézus, hogy szeretsz-é engem? Mert hát ez a legfontosabb. És hogyha te, Péter, engem megtagadtál és olyan hitvány, jellemtelen, gerinctelen fráter vagy is - ha te engem szeretsz, akkor minden jó. Akkor még így is, ahogy vagy, ilyen hitványul és gerinctelenül is alkalmas vagy az apostoli munkára. Végezd tovább az apostoli szolgálatodat, mert azt csak szeretetből lehet csinálni, nem rátermettségből, csak szeretetből, Krisztus iránt való szeretetből. És látjátok, Testvérek, ezért az első és a legnagyobb parancsolat az, hogy szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből. Tehát megint: mindenekelőtt, mert ebben aztán minden benne van. Az Istennek a szeretése - ez a szeretet majd eligazít a világban. Ez a szeretet majd ad neked erőt minden jó szolgálatra, és ez a szeretet majd megmutatja, hogy hogyan szeressed bölcsen és hasznosan a másik embert. Ezért mondotta Augusztinusz annak idején, hogy “szeresd az Istent, és csinálj, amit akarsz"! Az egész keresztyén etika benne van ebben: “szeresd az Istent, és csinálj, amit akarsz”. Akkor úgyis azt csinálod, amit Jézus akar. Szeresd az Istent! Ez az a titokzatos belső tűz, ami a keresztyén embert merőben megkülönbözteti mindenféle más típusú embertől. Ez az a belső motor, ami hajtja az életét. Ez az üzemanyaga az életünknek, ebben a motorban. Az egész keresztyén életnek a titka az, hogy szeretem az Istent. Olyan titok, amivel szemben értetlenül áll a világ. Mi ez? Mi titka van ennek az embernek? Nos hát, egyetlen titka lehet a keresztyén embernek: az, hogy szereti Jézust. És ez teszi őt merőben mássá, mint minden más embert ezen a világon, és merőben mássá, mint amilyen e nélkül a szeretet nélkül volna.

Értitek már, Testvérek, hogy milyen tragikus baj az, amikor éppen ez megfakul valakiben? Mikor éppen ez a szeretet meglanyhul valakiben, vagy kihűlőben van, vagy talán már kis is hűlt? Amikor azt kell mondania Jézusnak valakinek, hogy az első szeretetedet elhagytad? Nézzétek, szeretet nélkül is lehet nagyon sok mindenféle szépet és jót tenni. Gyülekezetet is lehet szervezni, prédikálni is lehet, ügyesen prédikálni is lehet. Neki szolgálni is lehet, meg sürögni-forogni, meg szépen imádkozni is lehet Krisztus iránti szeretet nélkül. Sok mindenféle szépet és jót lehet tenni. De ez mind olyan, mint amikor kikapcsolódik az áram, leáll a motor, a lendület viszi még tovább. Sokatoknak van centrifuga gépe otthon, én is ottan láttam, hogy milyen soká forog még tovább a gép, amikor már kikapcsolták belőle az áramot. Észre sem veszi, hogy kikapcsolódott az áram belőle, mert pontosan úgy forog még tovább sokáig. Hát valami ilyenforma dolog történik Efézusban is, hogy kikapcsolódott az áram. Tehát nagy tevékenység, foglalatosság, buzgóság van, de mindezt már csak a korábbi lendület viszi. Az első szeretetet elhagyta. Ennél nagyobb tragédiája a keresztyén életnek nem is lehet. Nálad mi a helyzet, Testvérem? Jobban szereted ma Jézust, mint azon a napon, amikor megtértél? Jobban szereted, vagy kevésbé? A Vele való találkozás egy olyan csúcs, egy olyan lelki csúcs volt, ahonnan már csak lefelé visz az út, lassan, de mindig lejjebb? Vagy feljebb, egyre feljebb? Ad neked erőt a Krisztus iránt való szeretet a bűn ellen, a kísértés ellen? Szereted te igazán a Vele való meghitt együttlétet, van neked egyáltalán időd erre ebben a rohanó életben? Akit szeret az ember, arra mindig van elég ideje. Szereted a Vele való meghitt, imádságos együttlétet, szereted az Ő szavát? Ma jobban szereted a Bibliádat, vagy kevésbé? Van még benned valami egyáltalán a régi tűzből? Egy házasságban is rettentő dolog egy kihűlt szerelem, hát még a Jézussal való viszonyban!

Hogyha a Jézushoz való viszonyunk mélységét, komolyságát és melegét a kihűlés veszélye fenyegeti, az az egész keresztyén életünk alkonyát jelenti. Ez annyira nagy baj, hogy dacára minden dicsérendő szépségnek és jóságnak, azt mondja Jézus az Efézusi és a Pasaréti gyülekezetnek: “térj meg, ...ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből”! (Jel 2,5b) Nem olyan gyertyatartóra gondol itt Jézus, amilyet most ismerünk, hanem arra a régi fajta olajmécsesre, agyagmécsesre. Képzeljétek el, hogyha egy ilyen agyagmécses megrepedt és kifolyt belőle az olaj, és nem használható már arra, amire való, hát akkor mire való? Persze, el lehet még tenni, mint valami szép emléket vagy régiséget, de annak már gyakorlati értéke nem sok van, legfeljebb a régiségeket gyűjtő múzeumok számára. Ilyen muzeális tárggyá válik minden hívő ember és minden keresztyén gyülekezet ebben a világban, amelyben nem lángol már a Krisztus szeretete.

részletek Dr. Joó Sándor 1966. május 8-i igehirdetéséből

Nem elérhető Meszaros Laszlo

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 12
Re:Jelenések könyve
« Válasz #9 Dátum: 2019 Június 29, 10:34:00 »
Mi a neve a Krisztusnak? Milyen nevet mondott Grabriel Marianak ahogy a gyermeket nevezzek? Ige irja hogy az Atya es a Fiu nevebe kell alameritkeznunk.


Mi a neve az Atyanknak? es Fiunak? Tud e erre valaki valaszolni? Igei kerdes.


Pelda; 30,4
Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #10 Dátum: 2019 December 04, 11:10:07 »
A Jelenések könyve első három fejezete 7 üzenet 7 egyházközségnek, vagyis a 7 levél.
A negyedik fejezet egy mennyei istentisztelet.

"Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. A trón előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló. A trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlény arca olyan volt, mint egy emberé, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett."(Jelenések 4)

Egy örömhírrel kezdődik a fejezet: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben…” Ez azért nagy evangélium, mert amikor az ember fellázadt Isten ellen, akkor becsukta maga mögött a mennyország kapuját, és semmi lehetőségünk nem maradt arra, hogy visszataláljunk Istenhez. Viszont Isten hiánya gyötri meg az emberiséget. Minden nyomorúságunk gyökérbaja az, hogy Isten nélkül próbálunk élni. Jézus Krisztus azért jött, hogy lehetővé tegye, hogy visszataláljunk Istenhez. Amikor Ő meghalt a kereszten, a jeruzsálemi templomban a vastag kárpit, ami elválasztotta a szentek szentjét a templom egyéb helyiségeitől, kettéhasadt, jelezvén azt, hogy megnyílt az út a bűnös előtt a hatalmas Istenhez. Nyitva van a menny kapuja, vissza lehet menni!
János azonban nemcsak lát valamit, hanem hall is. Isten kimondhatatlan ajándéka, hogy újra szóba áll az emberrel. Kijelentést hall a mennyből. És mi tudjuk, éppen János evangéliumából, hogy maga Jézus: Isten beszéde. Ő az az Ige, akiben mindent elmondott nekünk Isten, amit tudnunk kell. Ezt a mennyei kijelentést azonban csak az érti, akiben ott van Isten Szentlelke. Az újjá nem született embernek — ahogy olvassuk az 1Kor 2-ben — egyenesen bolondságnak tűnik az, amit Isten mond.
És mit lát János, amikor bepillanthat a mennybe és a mennyei istentiszteletből láthat valamit?
„Elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz, a karneolhoz…” „Hasonlónak látszott.” Nem lehet leírni pontosan. Istent nem is nevezi meg, de nem is írja le, mert az Isten Lélek, és óvakodjunk mi is attól, hogy bármilyen elképzelésünk legyen Istenről. A második parancsolatban a mi Urunk ezt határozottan megtiltja nekünk. Ne próbáljuk elképzelni, hogy milyen Ő, mert abból csak torzó lesz. Sajnos, sok hamis elképzelés él az emberekben. Az Isten Lélek, Őt nem láthatta és láthatja senki, de a hitünkkel komolyan vehetjük azt, amit önmagáról mond.
A trónból mennydörgés és villámlás jön ki. Ez arra utal, hogy Isten ítéletre készül. De a trón felett ott van a szivárvány, és a szivárványban a zöld szín a leghangsúlyosabb. Vagyis Isten, miközben ítéletre készül, sem feledkezik meg a szövetségéről, az ígéreteiről, és van reménye a tőle elszakadt embernek arra, hogy kegyelmet kap Istentől. A trón körül huszonnégy vén helyezkedett el, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. Kik ezek? Vannak, akik azt mondják: ezek angyalfejedelmek. Izráelben huszonnégy papi rend volt. Lehet, hogy a huszonnégyes szám erre emlékeztet. Vagy eszünkbe juthat: ha a tizenkét ószövetségi pátriárka és a tizenkét újszövetségi apostol adja ki a huszonnégyes számot, akkor még inkább arra utal ez, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség hívői, az üdvözültek serege dicsőíti Istent a mennyben. És mi az a négy különös állat, amiről ezután olvasunk? Az oroszlán a fizikai erőnek a jelképe volt, a bika a nemző erőnek, a sas a szárnyaló szellemi erőnek a képviselője, és ez a különös ember az egész emberiség megtestesítője. Ez pedig azt fejezi ki, hogy az egész teremtett mindenség hódol az Isten előtt. A huszonnégy vén a mennyei világ képviselői, a négy élőlény pedig az egész kozmosz, az egész teremtett valóság reprezentánsa. Ezeknek az élőlényeknek különös szemeik vannak, mindent látnak, bárhova gyorsan oda tudnak menni. Mint az Isten trónállói állnak rendelkezésére. És mit tesznek a mennyei világ és az egész teremtett világ képviselői? Imádják az örökkön-örökké élőt.
A Jelenések 4. része arról szól, hogy Isten magasságban és szentségben lakozik, de ez nem azt jelenti, hogy elérhetetlen távolságra tőlünk. Ha a koronámat leteszem, ha őszinte alázattal nézek rá, és így viszonyulok a többiekhez is, akkor átélem az Ő jelenlétét, az Ő közelségét.

(részletek Cseri Kálmán 2009.02.22-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #11 Dátum: 2020 Január 10, 14:17:28 »
"És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből;" (Jelenések 5:6-7)

Az 5. részben, egy új szereplővel találkozunk. Itt jelenik meg először a Jelenések könyvében a Bárány. Minden akkori olvasó és hallgató számára egyértelmű volt, hogy itt Jézus Krisztusról van szó. Keresztelő János mutatta be így Jézust a sokaságnak még Jézus munkája előtt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi, magára veszi a világ bűnét. Ezzel János arra utalt, hogy Jézus földi küldetésének a célja, a legfontosabb, amit Ő itt elvégez, az, hogy mint egy áldozati bárány, önmagát áldozza oda, és így Isten igazságának eleget tesz. Jézus önmaga feláldozásával, kereszthalálával új világ kezdődik el, az új teremtésnek a kezdete ez: aki Krisztusban van, új teremtés az. Azzal kezdődik a fejezet: „Láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve;…” Az a könyvtekercs, amelyiknek mind a két oldalára írtak, illetve az azt védő tokra kívül is ráírták a belső tartalom lényegét, fontos dokumentum volt. Testamentum, végzés. Ez a könyv Isten végzése a történelmet és az üdvtörténetet illetően. A hét pecsét arra utal, hogy nagyon fontos tartalma van, illetve, hogy a tartalmát csak az ismeri, aki leírta. A pecséteket pedig csak az bonthatja fel, aki képes végrehajtani a benne foglaltakat. Ez sorsdöntő az emberiség jövőjét illetően. Mi van beleírva? Ki képes azt felbontani? Ettől függ az egész emberiség jövője. Senki sincs tehát, aki fel tudja törni a pecséteket és végrehajtani Isten akaratát? Ki alkalmas erre? Ki méltó? — kérdezi az angyal. Mert ha senki sincs, akkor nincs értelme a létnek. Akkor nincs gazdája a világnak. Akkor az életünk azt jelenti, hogy egy vég nélküli sötét alagútban száguldunk céltalanul. János mélyen átéli ennek a lehetőségét, hogy ha senki nincs, akkor az tragédia, és azt írja itt: nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet. És akkor odalép hozzá a vének közül az egyik és azt mondja: „Ne sírj. Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és a hét pecsétjét.” Két olyan megjelölés, amit az akkori keresztyének közül mindenki értett. Két olyan ószövetségi prófécia, ami a Messiás személyére vonatkozott. Itt megint Jézusról van szó. Jézus győzelmére emlékezteti a síró látnokot, Jánost, ez a mennyei lény. A Júda törzséből való oroszlán, Dávid utóda: az a Messiás, Jézus Krisztus. Van tehát megoldás. Van valaki, aki ki tudja nyitni a könyvet. Egy valaki van csak, aki erre képes, és aki erre kész is. Mert egyedül Jézus Krisztus képes visszaterelni a megtévedt embert az életnek az útjára. Egyedül Jézus volt képes kiengesztelni Isten velünk szembeni igazságos haragját. Egyedül Jézus volt kész odaállni arra a helyre, ahol az általunk megérdemelt, minket sújtó ítélet történt meg. Egyedül az Ő áldozatát fogadta el Isten érvényes, helyettünk bemutatott áldozatnak, mert egyedül Jézus az, aki ugyanolyan emberré lett, mint mi, de Ő az egyetlen, aki bűn nélküli, bűntelen volt. Ezért vállalhatta magára mindannyiunk bűnét és büntetését. Valóban Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. Milyennek írja le a Bárányt? „Láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.” A hét szarv az Ő isteni teljhatalmát jelenti. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A hét szeme, az Isten hét lelke, arra utal, hogy a Szentlélek teljességével bír Jézus Krisztus, ami azt jelenti: mindent lát, mindent tud, mindenütt jelen van, és mindenütt el tudja végezni azt, amit akar. És a Bárányon látszik: megölték. De a Bárány él, mert győzött mint oroszlán. Ez is a Jelenések könyve stílusára, egy sajátos irodalmi stílusra jellemző, hogy ugyanazt a dolgot különböző képekkel próbálja szemléltetni. Mert most akkor Jézus a Júda oroszlánja, vagy az Isten Báránya? Oroszlán vagy Bárány? Attól függ, hogy mit akar szemléltetni. Ha az Ő erejét, akkor azt mondja: oroszlán, ha az Ő áldozatát, önfeláldozását, akkor azt mondja: Isten Báránya. Ezek nem ellentmondások a Jelenések könyvében, hanem érteni kell annak a jelképes nyelvét. Itt kerül sor arra a páratlan jelenetre, ami éppen egyszerűségében megrendítő ebben az igerészben. „A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből.” Ennyi. Neki csak ennyi. Egyébként senki nincs égen, földön, föld alatt. Nincs olyan teremtmény, aki képes lenne Isten tervét megérteni és céljához vinni. A Bárány pedig odamegy, és egyszerű, természetes mozdulattal átveszi és elkezdi feltörni a pecsétjeit. Jézus egyedülálló nagyságát állítja elénk ez az egyszerű jelenet. Minden póz nélkül, minden erőlködés nélkül végzi azt, amit csak Ő tud elvégezni, amit Isten reá bízott.

Sokféle bizonytalanság, nagy lelki nyomás, sokféle nyomorúság között élünk mi is. Nem akarom magunkat az első keresztyének üldöztetéséhez hasonlítani, mert nem jó az analógia, de a lelki nyomás, a lelki helyzet, amibe belekényszerülünk, az sok tekintetben hasonló. Engedjük-e, hogy Istennek ezek a kijelentései és ígéretei felszabadító erővel hassanak ránk? Olyan sok szorongástól, félelemtől, aggodalmaskodástól, felesleges találgatástól megmenekül az, aki komolyan veszi, hogy ami Jézusról megvan írva, az igaz. Ma is igaz.
(részletek Cseri Kálmán 2009.március 1-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #12 Dátum: 2020 Január 24, 13:33:36 »
A következő szakasz, a 6.fejezet arról szól, hogy Jézus sorra feltöri a pecséteket, és ilyenkor mindig valamilyen ítéletes esemény megy végbe a földön.
Elöljáróban két megjegyzést hadd tegyek, és jó lenne, ha ezt megjegyeznénk az egész Jelenések könyvének a tanulmányozására nézve.
Az egyik, hogy mi nem vesszük komolyan a Bibliának azt az egyértelmű kijelentését, hogy Isten nemcsak a szeretet Istene, hanem az igazság Istene is. Nem lehet következmények nélkül vétkezni Isten rendelkezései ellen. Súlyos következménye van az Isten gyalázásának, káromlásának, semmibevételének. Azok az ítéletek, amik mai igénkben vannak leírva, még nem a végső nagy ítéletnek az eseményei, hanem azt megelőzően Isten szelídebb figyelmeztető intésekkel hívja magához a tőle elszakadt emberiséget. Ez a szakasz még csak a figyelmeztető ítéletek felsorolása, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen. A másik, amit meg kell jegyeznünk: Jézus mennybemenetele óta mi már az ún. utolsó időben élünk. A világtörténelemnek ez az utolsó korszaka, aminek Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele szab majd véget, s utána az örökkévalóság következik. Ezen belül is vannak szakaszok. Az a bizonyos nagy nyomorúság, amiről a Jelenések könyvének a későbbi fejezeteiben majd olvasunk, a legutolsó szakaszt jellemzi, de ezek a figyelmeztető ítéletek, amiről ma lesz szó, már most, napjainkban is történnek. Ezek folyamatosan, és ugyanakkor fokozódó mértékben következnek be. Ezt a hitetlen világ nem látja. A hitetlen ember politikai, gazdasági, katonai okokra vezeti vissza az eseményeket. A véletlennek, vagy bizonyos törvényszerűségeknek tulajdonítja.
Mi tehát az utolsó időkben élünk, és ezek a figyelmeztető ítéletek, amiket a 6. fejezetben felsorol János apostol a Szentlélek kijelentése nyomán, már napjainkban is folynak — majd látni fogjuk.
1. „Amikor feltörte az első pecsétet, láttam, hogy íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
Ez a kép megtévesztő, mert a Jelenések könyve végén, a 19. fejezetben, Jézus is fehér lovon jelenik meg az ige kardjával a szájában, mint győzelmes Úr. Igen ám, csakhogy ott többször is egyértelműen megnevezi Őt a Szentírás. Ez a fehér lovas pedig csak hasonlít hozzá. Ez névtelen. A névtelenség homályába burkolózik. Kik azok, akik csak hasonlítanak Krisztushoz, de nem azonosak vele? A hamis krisztusok, a tévtanitók. Az utolsó időkre tehát, amikben mi élünk, jellemző az, hogy fokozódó mértékben hangzik a tévtanítás, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott, de nem azonos azzal.
2. Amikor feltörte a második pecsétet, „kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek, és nagy kard adatott neki.”
Erről is szól Jézus: nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Fokozódik a háborúk száma és pusztító ereje. A veres szín a vérnek, a vérontásnak, a vérengzésnek, a háborúnak, az öldöklésnek a színe volt mindig. Isten nélkül csak erre képes az emberiség. Isten nélkül nem tudunk békességben élni egymással. A nemek harca, a nemzedékek, a nemzetek harca, a pártok harca jellemzi az együttélést. Ámokfutók lövöldöznek napjainkban is egyre gyakrabban, egyre többet pusztítva.
3. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete ló jelent meg, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szólt és ezt mondta: „Egy mérce búza egy dénár…”
A háborúkat éhínség követi. Ez a lovas az éhséget, az ínséget, a szűkölködést, az éhínséget jeleníti meg. Az, hogy a kezében mérleg van, azt jelenti, hogy megjelenik a fejadag. Az én kortársaim még emlékeznek arra, hogy a háború után jegyekkel a kezünkben álltunk sorba és kaptunk fejenként egy napra húsz deka kenyeret, és csak jegyre lehetett kenyeret kapni. A mérleg erre utal. Az pedig, hogy egy mérce búza egy dénár, azt jelenti, hogy napszámosnak az egész napi napszáma. Tehát az egész napi munkájának a béréért vehet magának kenyeret. És a családja mit eszik? A kenyér mellé mit eszik? Semmit. Az éhínséget akarja ez szemléltetni, amikor már nem űrmértékkel mérik a kenyérgabonát, hanem súlymértékkel. Erre is felfigyelhetünk itt. Az űrmértékkel általában egy kicsit többet adtak, mint amennyi pontosan kellett volna. Megtetézték. A súlymérték grammra adja. Minden szem kenyérgabona életet jelent.
4. Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam, hogy egy „fakó ló jön, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal…”
Egymásból következnek ezek a csapások. Előbb a tévtanítás, a hamis ideológia, az még inkább felingerli az embereket egymás ellen. Akkor jön a háború, utána az éhínség, utána a járványok és a halál. Összeomlik az egészségügy, új betegségek ütik fel a fejüket, elszaporodik a korai és az erőszakos halál. Tessék kinyitni egy-egy napilapot, illusztrációt bőven találhatunk hozzá.
5. „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg.”
Ezek szerint tehát a halálunk után tovább élünk? Ez a Bibliának egyértelmű és világos tanítása. Ami porból lett, ez a 60-70-80 kiló, ez porrá lesz, de a személyiségünk túléli ezt a halált, és a vértanúk lelke ott van az üdvösségben. A halál pillanatában eldől az örök sorsunk, és azon utána már nem lehet változtatni. Ez is benne van ebben a tanításban, ezt magától értetődőnek veszi a Biblia. A lényeg itt az, hogy a vértanúk lelke kéri Istent: vessen már véget ennek az öldöklésnek, hogy az ő hittestvéreiknek ezerszám kell meghalniuk pusztán azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Legyen már vége ennek! Isten csendesíti őket, hogy vége lesz, de még egy ideig sajnos tart ez az öldöklés, és még többeknek ide kell kerülniük hozzátok. Erről is beszél Jézus a Máté evangéliuma 24-ben. Előre megmondta: az én nevemért és az evangéliumért üldöznek és megölnek titeket. Sőt némelyek még azt is gondolják, hogy ezzel valami jót tesznek.
6. És amikor a „hatodik pecsétet feltörte, akkor nagy földrengés támadt, a nap elsötétült…” — és egy sor kozmikus katasztrófát sorol fel itt a Szentírás.
Kiterjed tehát Isten ítélete, az ember bűnének a következménye az egész kozmoszra. Megrendül minden, ami addig biztosnak látszott. Ez itt részletesen le van írva. Az ember istentelensége miatt nemcsak az erkölcsi rend borul fel, hanem felborul az éghajlat is, felborul és lehetetlenné válik az energiaforrások további rablógazdálkodással való kiaknázása. Megrendülnek a biztosnak hitt pénzintézetek, bankok, sőt megremeg az egész civilizáció, amit az ember alkotott. Nagyhatalmak, amikről azt lehetett gondolni, hogy még nagyon sokáig, vagy talán örökké nagyhatalmak maradnak, egyik hétről a másikra elbizonytalanodnak. A fakó lóvon ülőnek adatott hatalom a föld negyedrészén, hogy öljön és pusztítson éhínséggel, döghalállal és karddal. Ez nem ijesztgetés, hanem figyelmeztetés. Akinek van füle, hallja meg, mit mond Isten Lelke. Jogos tehát a kérdés: ki állhat meg, ki éli ezt túl, ki bírja ki?
Erről szól a 7. fejezet.
(részletek Cseri Kálmán 2009.március 15-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #13 Dátum: 2020 Február 21, 09:58:07 »
Folytassuk a Jelenések könyvének a tanulmányozását. Legutóbb a hétpecsétes könyv felbontásáról és annak következményeiről volt szó. Láttuk, hogy az a hét pecséttel lezárt könyvtekercs Isten tervét, Isten üdvtervét tartalmazza, és csak az törhette fel a pecsétjeit, aki végre tudja hajtani azt, ami benne foglaltatik. Erre egyedül Jézus Krisztus képes. És minden pecsét feltörésekor valami jelentős esemény történik a földön.
Ezek az ítéletes események már az úgynevezett utolsó idők történései. Láttuk azt is, hogy mi már ebben az utolsó időszakban élünk. Amikről itt a Jelenések könyvében olvastunk, azok már elkezdődtek.
Háromszor, egyenként hét-hét ítéletet tartalmazó sorozatot ír le a Jelenések könyve. A múltkor a hét pecsét felbontásáról volt szó, ma lesz szó a hét trombitaszóról és azok következményeiről, és majd következik az Isten haragja hét poharának a kiöntése.
A hatodik és a hetedik között mindig terjedelmes közjáték van, és ez teszi nehézzé, hogy aki olvassa a Jelenések könyvét, az világosan áttekinthesse az eseményeket. Ezt mindig be kell kalkulálnunk, hogy a hatodik után mintha elveszne a fonál, pedig nem vész el, csak valamit közbeiktat, és azután jön a hetedik, és az megnyitja a következő hetes sorozatot. Ez ma is így lesz. Az első kétszer hét ítéletsorozat még csak figyelmeztető ítélete Istennek. Az utolsó időkben azokat, akik az Ő szavára nem hallgattak, ítéletekkel figyelmezteti, hogy még vissza lehet térni hozzá. A harmadik sorozat a végleges, a megsemmisítő ítélet.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten sohasem az ítélettel kezdi. Először mindig az Ő szavával, igéjével szólítgatja azokat, akik a pusztulás útján járnak, és hívja vissza magához.
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.” (Jel. 8:1).
Nagy csend előzi meg a mennyben azt a vihart, ami hamarosan kitör a földön. Egy valami történik ezalatt a mennyben: (A folytatásból kiderül.) A földön üldözött, imádkozó keresztyének imádságai ott vannak a mennyei oltáron. Egy angyal megtisztítja azokat — mert még az imádságainkat is meg kell tisztítani, hiszen sokféle önzés, testiség, kishitűség keveredik azokba —, és megtisztított imádságaink oda kerülnek Isten elé. Sose felejtsük el, hogy kiknek és mikor íródott a Jelenések könyve. Állandó életveszélyben forgó, hitvalló keresztyéneket bátorított és vigasztalt Isten Szentlelke János apostolon keresztül. Micsoda vigasztalás volt ez! Készül a nagy vihar a földön, megáll minden a mennyben, s egy fontos dolog van, amit érdemes szóvá tenni: a ti imádságaitok megtisztított formában ott vannak a mindenható Isten előtt.
És akkor előáll hét angyal, mindegyiknél egy-egy trombita, s amikor megfújják a trombitákat, a földön valami ítélet következik be. Milyen ítéleteket olvashatunk itt a 8. és a 9. fejezetben? Az első angyal trombitált, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld egyharmad…
A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek is egyharmada…
A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira.
A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap egyharmadát, a hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük…
Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. Felnyitotta azt, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. Sáskák jöttek ki a füstből a földre… (8,7-10. 11. 9,1-3/a).
Aztán részletesen leírta, hogy ezek mit csináltak.
A hatodik angyal is trombitált, és eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. (13/a, 15).
Szörnyű csapások ezek. Hogyan kell őket értenünk: szó szerint, vagy jelképesen?
Mind a két értelmezés lehetséges és helyes. A szó szerinti beteljesedésüknek sajnos máris szomorú tanúi vagyunk, hiszen hihetetlen tempóban pusztítjuk a természetet magunk körül. Egyre fokozódó gyorsasággal fogy az ivóvíz, mérgezzük a tengereket, írtjuk a növényeket és az állatfajokat. Azt mondják a természettudósok, hogy ha ez így folytatódik, belátható időn belül csakugyan pusztulás fenyegeti az élővilág és az emberiség egyharmadát.
 Az első négy trombitaszó következményeképpen a fizikai környezetünk sérül vagy semmisül meg. Az ötödik és hatodik trombitaszó után azonban már szellemi támadás következik. Démonok szabadulnak az embervilágra, amik, akik az ember gondolkozását rontják meg. Hamis ideológiák, hazug propaganda kap tágas teret, és az emberek azt gondolják, hogy az a normális, ami abnormális. Ezoterikus ördöghit ejt rabul és téveszt meg tömegeket, és mindez megfertőzi a nevelést, a művészetet, az egész kultúrát és civilizációt. Feje tetejére áll a jogrend, ami addig igazság volt, az tűnik most hamisságnak és fordítva. És mindezek a szörnyek, amiknek a munkájáról itt szó van, emberszabásúak. Emberhez hasonló arcuk van, humán jellegűek, de oroszlán fogaik vannak és ezzel gyötrik az embereket. A Jelenések könyve jelképes nyelvén így próbálja érzékeltetni, hogy mit ártanak ezek az embereknek. Ugyanakkor itt hangzik el a figyelmeztetés: nem lesz többé idő. A Jelenések könyvének ez a megállapítása azt jelenti, hogy egyszer véget ér az az idő, amin belül még van lehetősége az embernek visszatérnie Istenhez. Egyszer ez az idő befejeződik.
A hatodik és a hetedik trombitaszó közé iktat be, itt különösen is terjedelmes, eseményeket. Ez a közjáték azonban Isten kegyelmét ragyogtatja fel. Arról szól, hogy e felett a sok szörnyűség felett is ott ragyog Isten szeretetének a napja. Már dühöng, és még jobban dühöngeni fog az ítélet vihara, de Isten nem engedi szabadjára a pusztító erőket sem. Mindent Ő tart kezében, és az övéire különös gondja van. Isten gondoskodik arról, hogy az utolsó idők szörnyűségei között is hangozzék a tiszta ige erővel és hatalommal, mert Ő minél többeket ki akar menteni a halálból. Ez is lelkigondozói bátorítás, mert megölik ugyan a bizonyságtevő tanúkat, de feltámadnak, és Isten magához veszi őket. Elpusztíthatatlan a Krisztus egyháza! Lehet üldözni, sanyargatni, megtizedelni. Lehet szaporítani a vértanúk számát, mint ahogy ez ma is történik nagy számban, de a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta, mert Jézus Krisztus a feje az egyháznak.
És akkor megszólal a hetedik trombita. (11:15).
„A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az Ő Krisztusáé lett, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké.”
Ez a könyvnek a csúcsa. Ez a Jelenések könyvének a központi üzenete. Ezt a részt könyv nélkül érdemes megtanulnunk. A világ országai feletti uralom Krisztusé, és Ő fog uralkodni örökkön-örökké. Hangzik ez akkor, amikor a római császár a római birodalmat a világgal azonosította, ő az egész világ ura, és azt gondolta: örökké uralkodik.
Erre János legyint, és azt mondja: testvérek, ti tudjátok, hogy nem így van. Először is nem uralkodik az egész világ felett, aztán nem uralkodik örökké, hanem ettől-addig, 86-91-ig, meg így tovább, mint Domitianus, és neki is van Ura. Az ő Ura az a Krisztus, akihez mi tartozunk. Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, hanem ragaszkodjatok a világmindenség Urához, Jézushoz. Mi tudjuk, hogy Ő már most is a világ Ura. Ezek a szerencsétlenek nem tudják. Azt hiszik, hogy ők királykodnak a maguk kisebb-nagyobb területén, és pozíciójában, de mi már most tudjuk: mindeneknek Ura az, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk.

Milyen békességet, vigasztalást, reménységet, tartást és kitartást, állhatatosságot adott ez az akkori hívőknek! Ad-e vajon nekünk is?

(Részletek Cseri Kálmán 2009. március 29-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 278
Re:Jelenések könyve
« Válasz #14 Dátum: 2020 Március 12, 07:59:51 »
Az első tizenegy fejezetből láttuk, hogy az élő Isten változatlanul gazdája ennek a világnak, amit Ő teremtett. Kezében tartja a történelem irányítását, és nagy szeretettel, isteni teljhatalommal viszi azt célja felé. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy az ember, aki fellázadt Isten ellen és megpróbálja a lehetetlent, hogy Isten nélkül váljék emberré, milyen messze sodródott tőle és milyen sok bajt zúdított lázadásával saját fejére. Isten azonban mindent megtett és megtesz azért, hogy a végzetes helyzetbe került ember visszataláljon teremtő Istenéhez, értelmesen töltse el ezt a néhány évtizedet itt a földön, és Jézus Krisztus érdeméért örök életet kapjanak azok, akik hisznek Őbenne. Az első tizenegy fejezet summásan erről tett bizonyosakká bennünket.
A tizenkettedik és tizenharmadik fejezet pedig arról szól, hogy ki az, aki mindent elkövet ennek érdekében, hogy megakadályozza, hogy az Istentől elszakadt ember visszataláljon Urához, és újra emberi életet tudjon élni. Olyan jó, hogy a Biblia erről is szól, hiszen ha valaki nem tudja, hogy ki a legfőbb ellensége és mi annak a szándéka, nem tud védekezni ellene. Azt olvastuk a 12. fejezet elején, hogy egy asszony gyermeket vár és egy szörnyű sárkány ott áll előtte, hogy felfalja a gyermekét, mihelyt az megszületik. Ki ez az asszony, és ki ez a sárkány?  A fejezetnek az utolsó verse, ahol ezt olvassuk: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele.” Ennek az asszonynak az utódai tehát azok, akiknél megvan a Jézusról való bizonyságtétel. Akik hisznek Jézus Krisztusban, akik vállalták Őt akkor a keresztyénüldözés idején is, és vállalják Őt azóta is. Kik azok, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele? A Jézusban hívők közössége. Ahogy a Hiszek egyben mondjuk: a szentek közössége, az igazi egyház. Ez az asszony tehát, akiről itt olvasunk, az igazi egyházat, ahogy olykor mondani szokták: a lelki Izráelt jelképezi. Azoknak a közösségéről van itt szó, akik Jézus Krisztust követik, benne hisznek. Az asszony, akiről itt szó van, az anyaszentegyház, a hívők közössége. És ki a sárkány? Azt olvastuk a 9. versben: „És levetetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget.” A Szentírás felsorolja itt a Sátán összes nevét, ahogyan a Biblia említi őt, és úgy ír róla, mint aki személyes, szellemi hatalom, aki angyal volt, de fellázadt Isten ellen, vele együtt fellázadt az angyaloknak egy része, és mivel Isten mérhetetlenül hatalmasabb, mint ők, hiszen Ő a Teremtő, levettette őket a mennyből, kizárta őket a mennyei világból, és azóta ez a sötét szellemi hatalom a földön, az emberek között végzi romboló munkáját. Célja, hogy szembeállítsa az embert Istennel, szembeállítsa egyik embert a másikkal, még a legmeghittebb közösségekben, például a házasságban is, sőt képes egy emberen belül is hasadást, szakadást, skizoid állapotot előidézni. Mindig a szakítás, a szétdobálás, a rombolás, a pusztítás a célja. A 13. fejezet arról szó, hogy a Sátán sok mindenben igyekszik utánozni Istent, már csak azért is, hogy a tudatlanokat megtévessze, egyebek közt abban is, hogy a Szentháromsághoz hasonlóan egy ördögi hármasságot hozott létre. A 13. fejezetben van szó két vadállatról, az egyik a tengerből jön elő, a másik a földből bújik elő. Az előbbi az, akinek a sárkány átadja a hatalmát, ezzel az ördögi hatalommal csodákat is tud tenni. Benne koncentrálódik minden ördögi gonoszság és hatalom. Egy személyben mintegy testet ölt, inkarnálódik a Sátán, mint szellemi hatalom. Ő az Antikrisztus, aki különösen az utolsó időkben, a Krisztus visszajövetelét közvetlenül megelőző időszakban sokat árt majd a hívőknek. A földből előjövő vadállat pedig az úgynevezett hamis próféta. A Sátánnak és az Antikrisztusnak a fő ideológusa, akinek a célja, hogy megtévesszen mindenkit, akit csak lehet. Akár Bibliával a kezében is előáll és hirdeti a maga tévtanításait, hogy megtévessze azokat, akik nem ismerik igazán a Szentírást. Azt akarja, hogy az emberek higgyenek az ördögnek, és ne higgyenek Istennek. Jézus így jellemezte: Két legfőbb tulajdonsága van: emberölő és hazug. Célja: az ember elpusztítása minden lehető módon. Eszköze: a hazugság, annak minden fajtájával. Azt olvassuk: csodákat is tesznek, a csodáik láttán az emberek elkezdik imádni Isten helyett a Sátánt. A Sátán ezért elpecsételi magának őket, megjelöli őket, és lesz olyan idő, amikor az ördögi jel az embereken nemcsak előnyöket jelent, hanem csak azok élhetnek bizonyos jogokkal, akik behódoltak az ördögnek és imádták őt.
Ennek a fejezetnek a végén olvasunk a 666-os számról, amiről rengeteg fantazmagória szállong a levegőben. Mindenki a maga elképzelése szerint mond valami ostobaságot. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az ókori nyelvekben, így a latinban is, a betűknek számértéke is volt. Tehát, ha valakinek a nevében szereplő betűk számértékét összeadták, akkor kijött egy szám. A pompeji ásatásoknál például találtak egy ilyen feliratot (akkor is írogattak már a falra az emberek): szeretem azt, akinek a száma 545. Ugyanilyen ez a 666 is, csakhogy többféle névben szereplő betűk számértékének az összege lehet 666. Éppen ezért teljesen felesleges találgatni, hogy ez kinek a személyére utalhat, és még inkább felesleges, sőt káros, magunknak behelyettesíteni, vagy valakit odaképzelni. Az akkori olvasók valószínűleg tudták, hogy kiről van szó. Ez a számunkra ma már homályos. Abból viszont semmi nem homályos, ami a Jelenések könyvében, mint Isten igéjében a mi javunkra, és a mi hitünk erősödésére le van írva. Éppen ezért ebből a két fejezetből azt a nagyon komoly figyelmeztetést gondoljuk meg, és vigyük magunkkal, amiről igen sokan elfeledkeznek, és ebből a tudatlanságból sok kár származik, hogy létezik és működik ma is ezen a világon egy sötét szellemi hatalom, amelyik emberellenes, életellenes, amelyik igyekszik észrevétlenül, nagyon rafináltan, ravasz módon hatása alá keríteni tömegeket, és a célja mindig az, hogy tönkretegyen minket, elszakítson Istentől, vagy megakadályozza azt, hogy Istentől távol élő emberek odataláljanak hozzá.
És nagyon találó, mai, ha tetszik: modern ez a kép, amit itt olvastunk a maga teljes szörnyűségében is, hogy odaáll a szülő asszony elé, hogy mihelyt világra jön egy új élet, azt felfalja. A Sátánnak ma is az a célja, hogy lehetőleg ne foganjon meg új élet, ha megfogant, ne jöjjön a világra, ha pedig a világra jött, akkor majd ő gondoskodik arról, hogyan kell elpusztítani, és óvodás koruktól kezdve igyekszik a gyermekeinket hatása alá keríteni, megfertőzni. Meg ne ismerjék a megváltó Krisztust. Ha hallanak róla, komolyan ne vegyék, amit hallottak. Ha felnőtté válnak, tartsák magukat nagyon okosaknak, és kételkedjenek mindabban, amit Isten mondott. Ugyanazt teszi, amit a Biblia első lapjain olvasunk, amikor az első embertől azt kérdezi: csakugyan azt mondta Isten? — és akkor mond egy nagy hazugságot. Ez a csakugyan, ami az Isten kijelentő mondatai után egy odagörbített kérdőjelet jelent, ez az ő módszere. Ezzel kezdődik, azután a kérdőjel kiegyenesedik, felkiáltójellé válik és tagadás lesz belőle: Nem igaz, amit az Isten nektek mondott. Pontosan ugyanez a módszere ma is, és sajnos sokan esnek áldozatul, mert sokan nem ismerik azt, amit a Szentírás a mi ősellenségünkről mond, vagy pedig nem veszik komolyan. Áthatja ez a démoni szellemiség az egész világot. Árad a médiából, hiszékeny emberek pedig hódolnak neki. Az ördög ügyesen álcázza magát. A Szentírásra hivatkozva előadja magát mint teológus. Áltudományos hazugságokat hirdetve megjelenik, mint természettudós. Melyik korban, mi adható el legjobban. És legfőképpen segítséget kínál mindig. Évának is segítséget kínált, nem? Ha rám hallgattok, olyanok lesztek, mint az Isten. Hát mi rossz van abban? Éppen ezt nem vette észre az ember, hogy ez mindenestől rossz.
Krisztus sokszor bátorította az övéit: Legyetek éberek! Legyetek józanok!
Egyedül Jézusról olvassuk azt, hogy azért jött az Emberfia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Az egyes ember életében is, a világ életében is.
Éppen ezért nekünk is az a fontos, amire a Szentlélek János apostolon keresztül a Jelenések könyvének a címzettjeit bátorította: Jézushoz ragaszkodjatok, benne bízzatok, neki higgyetek, tőle kérjetek segítséget, és csak tőle, mert Ő általában még többet is ad, mint amennyit kértek, és Ő nem nyújtja be utána a számlát. Ő szeretetből segít, és mindig a mi javunkat munkálja.
Aki győz — mondja Jézus egy helyen — megadom annak, hogy üljön az én királyi székemben velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyám királyi székébe.

(Részletek Cseri Kálmán 2009. május 17-i prédikációjából)