Szerző Téma: Jelenések könyve  (Megtekintve 2097 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Jelenések könyve
« Válasz #15 Dátum: 2020 Április 02, 13:14:02 »
A Jelenések könyvét tanulmányozva legutóbb a 12. és 13. fejezetet olvastuk. Láttuk, hogy a Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző utolsó időben mennyire felerősödik a Sátán embert romboló munkája, és az a szörnyű sötét hármasság, amiről ez a két fejezet szólt: a Sátán, az Antikrisztus és a hamis próféta hogy meggyötri majd azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, és mindent elkövetnek azért, hogy távol tartsanak mindenkit, akit csak lehet, Istentől. A Sátán önmagát imádtatja, és akik imádják őt, azokat megjelöli egy pecséttel, és bizonyos előnyöket csak ezek az emberek élvezhetnek majd. Démonizálódik az egész világ, annak a szellemisége, a közélet, az életgyakorlat. A hazugság és az erőszak általánossá lesz, semmi és senki nem lesz biztonságban. Ennek az előszelét sajnos már napjainkban is érezzük.
Ez a mai fejezet arról szól, hogy abban az időszakban egészen nyilvánvalóvá lesz mindenkiről, hogy kihez tartozik. Azt olvastuk ebben a fejezetben, hogy két nagy táborra oszlik az emberiség: a Bárány népe és a fenevad népe. A Bárány népe, amelybe azok tartoznak, akik elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, akik követik Őt mindenhova, ahova megy; és a fenevad népe, azok az emberek, akik megmaradnak abban az állapotban, amelyikbe beleszületünk mindnyájan: az Isten elleni lázadás, a praktikus ateizmus, a gyakorlati Isten nélküliségnek az állapotában. Ma még át lehet menni a fenevad táborából a Jézus Krisztussal való közösségbe, és érdemes átmenni, mert a két állapotnak a vége között óriási különbség van. Melyiket mi jellemzi?
a) Mi jellemzi azokat, akik a Bárány táborába tartoznak?
Mindenekelőtt az, hogy követik Jézust mindenhova, ahova megy. Nemcsak oda, ahova kényelmes. Akkor is megmaradnak mellette, ha annak ára van, ha az kellemetlen, sőt ha az szenvedéssel jár. Esetleg a vértanúság a következménye. Azután azt olvastuk: akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét. Akik ebben a világban, amelyik egyre messzebb kerül az Isten parancsaitól, sőt egyre jobban szembeszegül az Isten érdekünkben adott parancsaival, ebben a világban is ragaszkodnak-e az Isten parancsaihoz. Akkor is, ha azt mondják rájuk: konzervatívok, ódivatúak, ezen már rég túlszaladt az idő, azt ma már nem úgy kell érteni, az mireánk már nem érvényes… Az is jellemzi őket, hogy a hitükből egyfajta sajátos erkölcsiség következik. Tehát a leghétköznapibb cselekedeteiken, még a szóhasználatukon is meglátszik, hogy ők a Bárányhoz tartoznak. A hitük erkölcsben folytatódik. Olvastuk ezeket a különös dolgokat, amiket félre szoktak érteni, pedig ezeknek világos a magyarázatuk: ők azok, akik nem szennyezik be magukat nőkkel, mert szüzek. Itt nem a fizikai szüzességről, hanem az etikai szüzességről van szó.
b) És mi jellemzi azokat, akik a fenevad táborába tartoznak?
Rajtuk is ott van egy bélyeg. A fenevad bélyege ott van a homlokukon vagy a kezükön. Ők a fenevadat imádják Isten helyett. Tőle várnak és fogadnak el segítséget. Élvezik azokat az előnyöket, amiket az utolsó időkben csak a fenevad táborába tartozók fognak majd élvezni. Éppen ezért könnyebben boldogulnak abban a nehéz időben, mint az üldözött keresztyének, mint Krisztus tanítványai. Jellemzi őket a hazugság. Ez az életformájuk, ez a életstílusuk. Nem tartják bűnnek, és nem is tudnak szinte semmit hazugság nélkül tenni. És ha meghalnak? Akkor olvastuk ezt a szörnyű mondatot: „… inni fognak az Isten haragjának a borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fognak tűzben és kénben…”
Próbálja érzékeltetni a szentíró, hogy milyen rettenetes vége van ennek az útnak. Mennyire igaz az, amit Jézus röviden a Hegyi beszédben így mondott: „Keskeny az az út, amelyik az életre vezet, és széles az az út, és sokan járnak azon, amelyik a pusztulásba vezet.” (Mt 7,13-14). Akik a fenevad táborába tartoznak, azok a biztos pusztulásba tartanak, és oda érkeznek meg.
Az előbbieknek a Krisztus nyugalma, az örök szombat lesz az osztályrészük, az utóbbiakról azt olvastuk: gyötrődni fognak, és nem lesz nyugalmuk soha sem éjjel, sem nappal. Le sem tudjuk írni, hogy milyen óriási ez a különbség a két útnak a vége között. És ami ott a végén lesz, az örökké tart. Ezt sem tudjuk elképzelni, mert mi csak az idő és a tér kockáján belül tudunk gondolkozni.
Mai fejezetünknek a másik fele arról szól, hogy a végső ítélet készen van. Isten egyelőre még feltartóztatja, és mielőtt végrehajtja, az Ő érthetetlen nagy kegyelméből még egyszer lehetőséget ad a hozzá való visszatérésre.
Van itt egy gyönyörű jelenet ennek a fejezetnek a közepén, amikor azt olvassuk: a látnok János lát egy angyalt, akinél az örök evangélium van, és hatalmas hangon meghirdeti azt. Mégpedig minden nyelven, minden nemzetnek meghirdeti.
Örök evangélium. Isten örömhíre, a szabadulás lehetőségének a meghirdetése nem változik a korokkal, nem más és más a különböző kultúrákban. Isten ugyanazt üzeni mindnyájunknak, akik a fenevad táborába születünk bele, amikor édesanyánk a világra hoz. Aki azonban nem enged ennek a hívásnak — erről is van szó ebben a fejezetben —, az önmagát ítéli el. Az az Isten ellensége marad. Nem az Isten lesz ellenségévé, ő ellenkezik, ellenségeskedik Istennel, és annak ki kell innia az Isten haragjának a poharát. Ez a kép gyakran ismétlődik a Jelenések könyvében: a harag pohara, a harag bora Istennek a bűn feletti ítéletét jelenti.
Jézus Krisztus az utolsó cseppig kiitta az ítélet poharát, amikor ártatlanul meghalt a Golgotán, a kereszten. Aki ezt nem hiszi, vagy nem hiszi, hogy őreá is érvényes ez, annak magának kell kiinnia az Isten ítéletének a poharát.
A fejezet befejező része arról szól, hogy az a Jézus, aki önmagát áldozta helyettünk és vette le rólunk Isten ítéletét, ítélő bírája lesz azoknak, akik ezt nem veszik komolyan. Valóban igaz az, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Erről szól ez a fejezet.

A Sátán tombol és rombol egyre inkább, de az örök evangélium még ma is hangzik. Maga Isten üzeni ezt nekünk: féljétek Őt, dicsérjétek Őt, imádjátok Őt. Készek vagyunk-e magunkra venni a Bárány bélyegét, elfogadni ezt a kimondhatatlan ajándékot? Aztán vállalni Őt minden helyzetben, megvallani Őt ahol csak lehet, és egy erkölcs nélküli világban ragaszkodni az Isten örökké érvényes parancsaihoz, és neki kedves módon élni, a magunk érdekében is, a körülöttünk levők érdekében, Isten dicsőségére?

(Részletek Cseri Kálmán 2009. június 07-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Jelenések könyve
« Válasz #16 Dátum: 2020 Április 10, 08:51:01 »
Tanulmányozzuk tovább a Jelenések könyvét és egy kicsit ismételjünk. A hét pecsét feltörésekor nyilvánvalóvá vált, mi Isten terve a világgal. A hét trombitaszót Isten figyelmeztető ítéletei követték, amelyek során az élővilág egyharmada elpusztult. De láttuk, hogy ez még nem a vég, ezek után még az Istentől elszakadt ember megtérhet teremtő Istenéhez.
Azután következett egy hosszabb közjáték a Jelenések könyvében: Krisztus és az Antikrisztus harca. Most pedig a 15. és 16. fejezetben az utolsó hét csapás leírását olvashatjuk. A 16. fejezetben írja le ezt a hét csapást a Szentírás. Ezeket most azért nem részletezem, mert egy részük korábban már előfordult, és akkor beszéltünk róluk. Most csak azt említem meg, hogy a végső ítéletnek az előszelével már most találkozunk.
Nem kell rémeket látni, nem kell dramatizálni a történelem jelenségeit, de ami abban drámai, azt viszont észre kell venni. Itt ilyen egyszerű dolgokról van szó, amikről megint csak nap mint nap olvashatunk és hallhatunk: Rohamosan fogy az iható víz, anélkül pedig nincs élet. Folyamatosan szennyezzük a tengereket, pusztítjuk az élővilágot. Tragikus és megállíthatatlan a folyamatos felmelegedés és annak a következményei. Olyan földrengések és tengerrengések, ennek következtében cunamik és azoknak a pusztítása várható, amilyenek korábban nem voltak. De még csak nem is ezt tartja a legszörnyűbbnek a leírás, hanem azt a szellemi fertőzést, ami elárasztja majd a világot ebben az utolsó időben. Azt olvassuk itt, hogy a sárkánynak és a hamis prófétának a szájából démoni lelkek jönnek elő, amik démonizálják a hatalmon levőket: a királyokat és a hatalom birtokosait összezavarják, és Isten ellen meg Isten népe ellen ingerlik. Megpróbálják összefogni őket egy végső nagy leszámolásra Krisztussal és a benne hívőkkel. Ez a nagy csata lesz Harmageddónnál. Erről mindenféle színes fantáziálások születtek, holott itt egész egyszerűen arról van szó, Harmageddón, HarMegiddó: azt jelenti, a Megiddó hegye. Ez a Karmel-hegy, ami alatt, mellett sok fontos csata ment végbe Isten népének a történetében. Ha nagy csatáról, döntő csatáról volt szó, akkor szokták azt mondani: a karmeli csaták vagy a Megiddó melletti csaták.
Egy ilyen döntő nagy csata, eszkatológikus csata lesz az utolsó időkben. A későbbi fejezetekből tudjuk, hogy Jézus Krisztus végérvényes és totális győzelmével zárul ez a csata. Itt azonban még csak ott tartunk, hogy a démoni lelkek a hatalmon levőket Krisztus ellen és az Ő népe ellen ingerlik, és előkészítik ezt a nagy csatát.
Most azonban még nem az ítélet árad a mennyei szentélyből, hanem a kegyelem. Ahogy olvastuk a megelőző fejezetben a múltkor: az örök evangélium hangzik. Nyitva van a mennyország kapuja. Jézus Krisztus kinyitotta azt. Az Ő testtélétele, golgotai kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele nyitott kaput, és utat készített azok számára, akik készek Őt követni. És aki mindvégig követi Őt, az oda érkezik meg, ahol Ő van. A befogadott ige megmenti az életünket és örök életet ad, a visszautasított, fülünk mellett elengedett ige az utolsó napon ítélő bíránkká válik. Nagyon fontos kérés tehát ez: Istenem, segíts, hogy úgy olvassam, úgy hallgassam, hogy ne szóljon igéd hiába!

(Részletek Cseri Kálmán 2009. július 05-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Jelenések könyve
« Válasz #17 Dátum: 2020 Május 14, 15:42:16 »
"Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói.” És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja.” Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam."(Jelenések 17:1-6)

Egy skarlátvörös fenevadon ül egy asszony. Ki ez a fenevad és ki az asszony?
Mivel itt apokaliptikáról van szó, vagyis az utolsó idők eseményeit leíró műfajról, sok mindennek kettős jelentése van. Egy konkrét, és egy általános. Ennek a fenevadnak a konkrét jelentése a Római Birodalom. De általában itt is, meg a későbbiek során is jelenti a démoni szellemiséget, az Istentől elszakadt, vele szembe fordult, ellene lázadó világot. Mindazokat és mindazt, ami és aki Isten nélkül, önistenitve akar létezni.
Az asszony pedig, aki a fenevadon ül, éppen ennek a fejezetnek az utolsó verse alapján: „az asszony pedig”, akit láttál, a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai felett. Tehát a fenevad a Római Birodalom, illetve az Isten-ellenes világ, az asszony, aki rajta ül, Róma városa. És nagyon részletes, pontos leírását kapjuk itt az akkori Rómának és az ott zajló életnek. A vörös szín az alvilág démonainak a jelképes színe. Ugyanakkor a római császárok kedvelt színe is volt. Nem véletlenül teszi hallgatólagosan egymás mellé János apostol a leírásban. De ez a szín emlékeztet a sok kiontott vérre, az akkor folyó keresztyénüldözésre is. A fenevad tele van Isten-káromló nevekkel, mert a római császárok akkor már így hívatták maguk: Dominus et Deus. Úr és isten. Isteni cézárnak kellett szólítani őket.
Az arany, a drágakő és a gyöngy a fényűzésre, a luxusra utal, ugyanakkor jellemző, hogy az asszony kezében levő aranypohárban utálatosságok vannak. Kívül szép és csillog, belül utálatos. A fényűzés és műveltség Rómájában sok förtelem és nyomor is volt. Pontosan úgy, mint ma: a tudomány, technika és a tékozlás világában, a világ másik felében írástudatlanság, nélkülözés, sőt éhínség pusztít.
Az asszony homlokára van írva a neve. A római kéjhölgyek homlokkötőjén lehetett olvasni a nevüket, és itt fordul elő a Jelenések könyvében először ez a név: Babilon. Babilon azzal a Bábellel rokon név, amelyiknek az építéséről szóló történetből olvastuk az imént azt a részletet, amikor a bűneset után az Isten ellen lázadó ember odáig vitte a lázadását, hogy összefogva egy olyan tornyot akartak építeni, aminek teteje az eget érje, hogy nagy dicsőséget szerezzenek maguknak. Az ember az égbe akar felhágni, hogy onnan Istent letaszítsa és ő legyen isten. Ez a bűnnek a lényege.
Aztán azt olvassuk: „ez az asszony részeg volt a szenteknek és a Jézus vértanúinak a vérétől.” Akkor folyt az első szervezett kegyetlen keresztyénüldözés, az I. század végén, Domitianus császár idejében, és mint láttuk, a Jelenések könyve az üldözött keresztyéneknek íródott. Ebben rejtve benne van az a vigasztalás, biztatás, bátorítás, hogy Isten számon tart minden vértanút. Nem Isten háta mögött folyik a tömegmészárlás. Minden kiontott vér az égre kiált az Ábel vérétől kezdve, és Isten számon kéri a gyilkosokon a benne hívők vérét. Az üldözött keresztyének ebben egészen bizonyosak lehetnek.
Erről szól a 17. rész. A 18. rész pedig Babilonnak, vagyis Rómának, vagyis a szó általános értelmében az Isten nélküli világnak a pusztulását írja le. De ebbe a hosszú, 18. fejezetbe is sokszor belerejti ezt a lelkigondozói bátorítást, vigasztalást. Például megemlíti: amikor a nagy nyomorúság rátör Rómára, a világra, akkor Isten az övéit kimenti onnan. Ugyanazt írja János a Szentlélektől vezettetve, amit Jézus mondott, hogy a „nagy nyomorúság napjai megrövidíttetnek a választottakért.” Csak az a fontos, hogy a választottak hivatásuk magaslatán álljanak. „Ne legyetek részesek Babilonnak a bűnében!” Merjen Isten népe egy istentelen világban Isten-félő módon élni. A 18. rész leírja, hogy az önhitt, dölyfös város egyik óráról a másikra hogyan válik füstölgő romhalmazzá. Gazdagsága megsemmisül, dőzsölő urai elpusztulnak, mégpedig ez végleges pusztulás lesz.  A fényűzést szemlélteti, és ugyanakkor azt a hihetetlen embertelenséget, amivé züllött az akkori közgondolkodás. Hosszan felsorolja azokat az árucikkeket, amiket Róma pusztulása után már nem árusíthatnak a kereskedők, és nem lesz, aki vásárolja őket. Van ott minden: elefántcsontból készült bútorok, márvány és díszhintók. A sor végén az árucikkek között: rabszolgák és emberi lelkek. Az Isten nélküli társadalom ide züllik. A legkisebb értéke az embernek és az emberi léleknek van.

(Részletek Cseri Kálmán 2009. július 12-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Jelenések könyve
« Válasz #18 Dátum: 2020 Július 04, 09:36:43 »
"És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi”. És leborultam a lába elé, hogy imádjam Őt, de így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke”. (Jel 19,6-10)

Ez a következő felvonás pedig három jelenetet tartalmaz. Mindhárom azt erősíti meg, hogy nagy öröm van a mennyben. Mi miatt? Először azért, mert Isten igazságos ítélete beteljesedett. Másodszor azért, mert eljött a Bárány menyegzőjének az ideje. Harmadszor azért, mert Krisztus végleges és totális győzelmet arat minden démoni, Isten-ellenes erő fölött.
1. Az első harmada tehát arról szól, hogy a mennyei seregek magasztalják Istent az Ő igazságos ítéletéért, mert nem engedte az égig nőni a gonoszság fáit, és mert, ha nem is azonnal, de számon kérte az ártatlanul kiontott vért. És beteljesedett a nagy paráznának, az Isten-ellenes szellemiségnek az ítélete is.
2. A mennyei öröm másik oka, hogy eljött a Bárány menyegzőjének az ideje. Ki ez a menyasszony? A hívők közössége. Azok, akik az akkori üldözés alatt is hűségesek maradtak Jézushoz. Az igazi egyház, a szentek közössége — ahogy a Hiszek egyben szoktuk mondani. A Krisztus-test, ahogy Pál apostol írja. Mi is? A Biblia azt mondja: minden újjászületett keresztyén beletartozik ebbe: a Krisztus menyasszonya mindazok, akik egyedül Jézus érdemében bízva remélnek, kérnek Istentől bocsánatot és új életet. S mit tudunk meg erről a menyasszonyról? Megtudjuk, hogy felkészült, az öltözete tiszta gyolcs, mindez megadatott neki — nem ő szerezte meg. Aztán a későbbiekből megtudjuk még: nem szégyelli a vőlegényét, hanem vallást tesz Jézusról mások előtt is, és hogy ezek hivatalosak a Bárány menyegzőjére. Azt mondja: felkészült a menyegzőre. Mert korábban nem volt készen. Mert úgy, ahogy a világra jöttünk, egyáltalán nem vagyunk alkalmasak arra, hogy a Bárány menyasszonyaként a Bárány menyegzőjén részt vegyünk. Az atyáinktól örökölt romlott természetünk rongyaiban, a bűneink, a rossz szokásaink, a téves beidegződések rongyaiba bugyolálva nem lehet megjelenni a Bárány menyegzőjén. Akit Ő kézbe vesz, és elkezd tisztogatni, az jelenhet ott majd meg. Milyen piszkos göncöket kellene még levetnünk ahhoz, hogy elég legyen nekünk az a fehér ruha, amit Ő ad? A régire nem lehet rávenni az újat. Pál apostol erről részletesen és több helyen ír. Le kell vetkőzni és utána felöltözni a Krisztust. Levetkőzni csupaszra, mezítelenre, ahogy csak egy igazi bűnbánó bűnös tud ott állni a szent Isten előtt, és akkor tud két kézzel kapni az után a fehér ruha, vagyis az Istentől való megigazítottság után, amit Jézusért kínál a benne hívőknek. Nem a menyasszony szőtte a fehér ruhát. Nem a menyasszony vásárolta. Nem ő kereste meg a rávalót, stb. Kapja ajándékba. Mi semmit nem tehetünk ezért. Megadatott neki. Isten adja ezt mindnyájunknak ingyen kegyelemből.
A Jelenések könyve pontosan erről szól: egyszer bezárják az ajtót. Most még nyitva van a kegyelem ajtaja, amit Jézus nyitott ki az Isten ellen fellázadt ember előtt, most még van lehetőség visszatérni hozzá, de egyszer vége lesz a lehetőségnek. Amikor megérkezik a vőlegény, bezárják az ajtót. Félelmes mondat, és félelmetes lehetőség. Ezt megelőznünk csak most lehet, amíg Isten hívogat a nyitott ajtón.
3. És a mennyei örömnek a harmadik oka Krisztus győzelme. Nem olvastam fel a fejezetnek a második felét. Itt van szó arról, amire egy korábbi fejezetben az utalást olvastuk. Egyszer a Sátán összegyűjti majd az Isten-ellenes erőket, és megpróbálja legyőzni Krisztust és a benne hívőket. Az ú. n. harmageddó-ni ütközetről olvastunk már a korábbi fejezetekben. Itt erről az ütközetről van szó, amikor Krisztus dicsőségesen megjelenik. Itt arról a Jézusról van szó, aki amikor itt járt, egy alkalommal szamárháton vonult be Jeruzsálembe, teljes alázatban, békességet kínálva, utána engedte, hogy tövisből font koszorút nyomjanak a fejébe, és megöljék. Itt azonban a diadal szimbólumaként fehér lovon jelenik meg, s miközben azt olvastuk: a fenevad fején tíz diadém volt, ennek a dicsőséges Krisztusnak a fején megszámlálhatatlanul sok diadém van. A fenevad hatalma korlátozott, Jézusé korlátlan. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Totális tehát Krisztus győzelme. Most már a démoni erők közül csak az ősellenség, a Sátán maradt életben. Majd az ő végéről a következő fejezetekből fogunk olvasni.

Arról van tehát itt szó, hogy Isten igazságos ítélete zajlik a földön, és közben nagy örömünnep van a mennyben. Ez nem káröröm, ami olykor megkísért minket, hanem az Isten igaz ítéletével és az Ő felkínált ingyen kegyelmével való egyetértő magatartás. A sok szörnyű bűn, ami sokáig nem nyerte el méltó büntetését, elnyeri azt, és a sok nyomorult bűnös, akik egyedül Krisztus érdemének erejében reménykednek, elnyerik a meg nem érdemelt üdvösséget. Mi melyik csoportba tartozunk? Azok közé-e, akik várhatjuk a méltó, megérdemelt ítéletet, vagy azok közé, akik megragadtuk a meg nem érdemelt, ajándékba kapott üdvösséget? Kivétel nélkül mindnyájan az előbbi csoportba születtünk bele. Az evangélium: át lehet menni a másikba. Jézus Krisztus azért jött, hogy ezt lehetővé tegye.
„Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára.”

(Részletek Cseri Kálmán 2009. július 19-i prédikációjából)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Jelenések könyve
« Válasz #19 Dátum: 2020 Szeptember 04, 11:37:03 »
„És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jel 20,1-6)

A Jelenések könyve tanulmányozását annál a fejezetnél hagytuk abba, amelyik megjövendöli, hogyan pusztul majd el a nagy Babilon, vagyis az Isten nélküli világ. A folytatásból megtudtuk, hogyan veszi magához a dicsőséges Krisztus a Bárány menyegzőjén azokat, akik mindvégig hűségesek maradtak Hozzá. Majd arról olvastunk, hogy a harmageddóni ütközet után, ami Jézus Krisztus győzelmével végződik, a tüzes tóba kerül az ördögi hármasság két sötét személye: az Antikrisztus és a hamis próféta.
Ez a következő, 20. fejezet arról szól, hogy ez után a győzelem után és még a világ újjáteremtése előtt sor kerül Krisztus ezeréves uralmára. Latin szóval az ú. n. milléniumra.
Szeretném elmondani, hogy mit ír erről a Biblia, utána hogyan lehet azt helyesen értelmeznünk, végül néhány olyan fontos lelki üzenetet szeretnék továbbadni, ami erősítette az első század keresztyéneit is, és amivel Isten erősíthet minket is.
1. Mit ír a Biblia erről? Azt olvastuk: egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc, amellyel megkötözte a Sátánt, bezárta oda, lepecsételte, hogy ezer évig ne árthasson senkinek.
Megfigyelhetjük ebben, hogy nem is a dicsőséges Krisztusnak kell itt munkához látnia. Elég egy angyal ahhoz, hogy megkötözze a Sátánt. A Sátánnak mind a négy nevét felsorolja itt a Szentírás, ami előfordul a Bibliában, hogy egészen egyértelmű legyen, kiről van szó. Ő a sárkány, aki felfal mindenkit, akit csak lehet. Ő az ősi kígyó, aki már az első emberpárt megtévesztette, ő az ördög, aki mindig lázít Isten ellen és egymás ellen, ő a Sátán, az örök ellenálló, ellenkező, vitatkozó.
Az a korszellem, amiben ma élünk, démoni meghatározottságú. Isten akarata, igéje, és Isten népe kisebbségben van. Ez a jövendölés azonban azt mondja, hogy eljön egy idő, amikor Isten akarata érvényesül majd az élet minden területén.
A folytatásban azt olvastuk: láttam trónokat: ezeken helyet foglaltak azok, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért, akik nem imádták a fenevadat, és nem vették kezükre vagy homlokukra annak a bélyegét.
Tehát akik minden körülmények között, az üldözések alatt is hűségesek maradtak Jézushoz, azok Vele együtt uralkodnak majd. Olvastunk mi erről már előbb is. A 3,21 részében maga Jézus ígérte ezt a Benne hívőknek: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az Ő trónusán.”
Aki kész volt leszállni a maga csinálta trónusról és nem a maga ura akart lenni, hanem Jézus uralmát bizalommal elfogadta, azt ebben az időben maga Jézus ülteti trónra. Aki elkezdett szolgálni Neki és másoknak, az uralkodni fog.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán. És olvastuk, hogy még egy utolsó támadást indít Jézus és a Benne hívők ellen, de győzelemre nem tehet szert, mert tűz száll le az égből és megsemmisíti őket.
Mi ez a föld széle, vagy a föld négy sarka? Az, ahova nem jutott el az Ige. Azok, akik kivonták magukat Isten Igéjének a hatása alól. Kiderül, hogy ezek még mindig megtéveszthetők és áldozatul esnek az ördög ravaszságának. A gonoszság azonban többé nem juthat győzelemre, tűz szállt le az égből, „az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.”
Ezeket a jeleneteket követi azután az általános nagy feltámadás, amikor a nem hívők is feltámadnak, és a világ újjáteremtése. Erről lesz szó majd legközelebb.
2. Hogyan értsük mindazt, amit itt olvasunk?
Érdekes, hogy amiről a Biblia ilyen szűkszavúan, de világosan ír, az mennyire nem elégíti ki sokak kíváncsiságát és a Bibliának ez a részlete az, amit talán a legszínesebb fantáziálással próbáltak kiegészíteni sokan. Nem véletlenül óvtak ettől a reformátorok, és írták többen is azt: amiről csak egyetlen helyen van szó a Bibliában, abból nem szabad tant képeznünk, és arra nem szabad elméletet felépíteni. Érjük be annyival, amennyit Isten nekünk kijelentett. Ennek ellenére a mai napig éles vita folyik ezekről a kérdésekről, hogy például ezt az ezer esztendőt hogyan kell értenünk. Azután Krisztus uralma a földön valósul meg, vagy a mennyben? Akik itt feltámadnak, azok csak a vértanúk-e, akiknek fejüket vették az evangéliumért — ahogy olvastuk, vagy minden hívőre vonatkozik ez? Mit jelent az, hogy ez az első feltámadás?
Ebben a szakaszban arról olvastunk, hogy egy bizonyos időre megkötöztetik a Sátán, és ezalatt nem árthat az embereknek. Utána egy rövid időre még elszabadul, azonnal neki is esne Isten népének, de akkor már nem teheti, és a végső sorsa megpecsételődött, a tüzes tóban van a helye.
Amíg megkötöztetik, addig a Krisztusban hívők feltámadnak és uralkodnak Krisztussal együtt. Hogy ez mit jelent, nem tudjuk. Nem kell találgatni, ennyi van megírva. Az nyilvánvaló, hogy nemcsak a vértanúkra vonatkozik ez, csak velük kezdi a felsorolást a mondat.
Góg és Magóg nevének az említése utalás az Ezékiel könyvében szereplő népre, amely nép Isten ellensége volt, de ott sem győzhetett Istennel szemben. Mert ez a szakasz végül is Isten győzelméről szól. Mégpedig Isten végleges győzelméről. Mivel itt azt olvastuk: végleg megsemmisíti, illetve a tüzes tóba veti a Sátánt. Véget ér az ő korlátolt hatalma, és attól kezdve Isten akarata érvényesül mindenütt, teljesen és örökre. Ezt a nagy örömhírt közli velünk ez a szakasz.
Az pedig, hogy az ezeréves uralomról csak itt van szó, figyelmeztet minket arra, hogy vegyük komolyan, de se kevesebbet, se többet ne akarjunk erről tudni. Jézus Krisztus visszajövetelének az időpontjáról, módjáról és technikai részleteiről nem tudósít minket a Szentírás.
3. Miért van ez megírva? Miért csak ilyen röviden? Mi ennek a célja?
Azért íratta le a Szentlélek mindazt, ami a kezünkben van a Szentírásban, hogy a mi tanulságunkra legyen, és türelmet, vigasztalást merítve reménykedjünk. A Jelenések könyvének ezt a részét is csak akkor értjük helyesen, ha nem felejtjük el, mi volt az egész könyvnek a célja. Az üldözött keresztyéneket vigasztalta és bátorította általa a Szentlélek, ezért íratta ezt le Jánossal. És azért ilyen rejtjeles sokszor, azért rejti szimbólumokba, jelképekbe a mondanivalóját, mert nem tartozott mindenkire, az ellenségre a legkevésbé ennek a mondanivalója.

Sose felejtsük el: Isten nagyobb, mint a gonosz és a gonoszság. Isten az ördög felett is Úr. Ne felejtsük el, hogy aki mindvégig kitart Jézus mellett, azt csodálatos jutalom várja a mennyben. És azt se felejtsük el, hogy ahhoz, hogy ne legyen hatalma felettünk a halálnak (se az elsőnek, se a másodiknak), kétszer kell születni. Kétszer lehet születni. Végül: vizsgáljuk meg ma, mi van az életünk szélein, kevésbé hangsúlyos, elrejtett helyein. Akarjuk-e őszintén, hogy az egész életünk Jézus Krisztus uralma alá kerüljön?

(Részletek Cseri Kálmán 2009. július 26-i prédikációjából)