Szerző Téma: Jézus tanításai  (Megtekintve 79 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 171
Jézus tanításai
« Dátum: 2019 November 19, 15:07:55 »
„Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, vannak prófétáik, hallgassanak azokra!”  (Lukács 16:29)

Legyen ma arról szó, hogy mit mond Jézus Krisztus erről: mi van a halál után? Minket végül is mégis csak az érdekel elsősorban, hogy mi az Ő véleménye erről. Egyedül Ő volt illetékes arra, hogy erről beszéljen, egyedül Ő ismerte ezeket a végső igazságokat.
Öt pontban szeretném összefoglalni azt, amit Jézus ebben a példázatban a halálról mond.
1) Bármennyire feleslegesnek tűnik is ilyen dolgokat hangsúlyozni, Jézus szavaiból egyértelműen kitűnik: van élet a halál után! Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a halál nem pont az életünk végén, mintha ezzel minden befejeződnék, nem is kérdőjel, mintha bizonytalanságban kellene lennünk afelől, hogy mi van utána, nem is ijesztő felkiáltójel, amivel rémítgetni lehet egymást, hanem kettőspont. Azt jelenti: folytatása következik. Jézus erről is világosan beszél, hogy tudhatjuk, mi az a folytatás.
2) A másik, amit megtudunk az Ő tanításából: ketté válnak az útjaink a halál után. Pontosabban ugyanúgy két állapotról tájékoztat Urunk, mint ahogy kétféle állapot van itt is: lehet Istennel, és lehet Isten nélkül élnie az embernek, és lehet ott is Isten nélkül és Istennel. Amilyen állapotban az utolsó pillanat talál minket, Jézussal vagy Jézus nélkül, az válik véglegessé, és az teljesedik ki a számunkra.
3) Mitől függ valakinek az örök sorsa? Mitől függ, hogy valaki üdvözül vagy elkárhozik? A részletek fejtegetése nélkül a lényeget hadd mondjam: aki nem hallott soha Istennek a Jézus Krisztusban megjelent szeretetéről, azt Isten a cselekedetei alapján ítéli meg; aki hallott a Krisztusról szóló evangéliumról, azt a Krisztusban való hite alapján ítéli meg. Természetesen, ha valakinek az életében őszinte ez a hit, akkor annak meg vannak a következményei, akkor az egészen másként él azután, mint addig. Az a cselekedetein is meglátszik feltétlenül, de nem a cselekedeteiért kapja az üdvösséget, hanem ingyen, ajándékként, hittel fogadhatja el.
4) Eljön egy pillanat, amikor mindkét ember meghal. A gazdag is, a szegény koldus, Lázár is. És a haláluk pillanatában véglegesen és megmásíthatatlanul eldől az örökkévaló sorsuk. Egyszer élünk! Isten nekünk ezt a földi életet egyszeri és soha vissza nem térő lehetőségnek adta a megtérésre. Arra, hogy itt találjunk vissza hozzá, akitől elszakadtunk. Mivel azonnal eldől az örök sorsunk, – ha Jézus igazat mond, akkor ez feleslegessé tesz mindenféle erőlködést annak érdekében, hogy elhunyt szeretteinket lelki üdvhöz segítsük. Mert ha a haláluk pillanatában volt lelki üdvösségük, akkor nincs szükségük a segítségünkre. Ha nem volt, akkor most már nem tudunk a segítségükre lenni.
5) Hogyan juthat valaki megtérésre? Hogyan kerülheti el a gyötrelem helyét, - ahogy a példázatbeli gazdag mondja? Egyetlen utat jelöl meg Jézus. Így olvastuk ezt alapigénkben: „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra.” Isten úgy döntött, hogy nem a csodák vezetnek minket Őhozzá, hanem az Ő egyszerű igéje. Nem rendkívüli élmények fognak megrettenteni vagy megrendíteni valakit, és attól ijedtében hívővé lesz, hanem a hit hallásból van, mégpedig Isten igéjének hallásából.

Jézus tehát azt mondja: van élet a halál után. Nem egyforma állapotba kerülünk mindnyájan, hanem attól függ, hogy benne hiszünk vagy nem. Attól függ ez, hogy most hogyan döntünk. A halál pillanatában véglegessé válik az örök sorsunk, tehát csak azon innen lehet őt elfogadni. És az Ő igéje az egyetlen iránytű, ami helyesen vezérel. Hisszük-e ezt? Ha igen, akkor boldog hitvallásunk, és nagy békességünk lesz már itt minden körülmények között.

(Részletek Cseri Kálmán 1982. július 11-i igehirdetéséből)

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 171
Re:Jézus tanításai
« Válasz #1 Dátum: 2019 December 13, 11:46:30 »
"Jézus pedig felelvén ezt mondta: Meg van írva: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik." (Máté 4:4)

Mit mond a Biblia az egészséges életről? Mi az egészség? A klasszikus meghatározás szerint az életműködés zavartalansága, a szervek, a szervezet betegség nélküli állapota. Jézusnak nagyon fontos volt, hogy akikkel találkozott, azoknak a testi szükségeit is kielégítse, és testi bajaikon is segítsen. Ő valóban arra törekedett, és azt végezte el mindenkinek az életében, hogy egészségessé váljék. Testi egészségünk érdekében nagyon sokat tehetnénk akkor, ha megtanulnánk mértékleteseknek lenni.  A Lélek gyümölcse a mértékletesség is. Sokat beszélünk a szeretetről, örömről, békességről, légy türelmes, mert a Lélek gyümölcse ez; de mondjuk már végre végig a listát! Igaz ugyan, hogy a kilencedik helyre teszi a felsorolás, de nem gondolom, hogy ez értékkülönbséget jelent. Megfigyelhető, hogy aki nem ismeri a mértékletességet, annak az életében általában pótcselekvések sorozata van. Az belemenekül a sok munkába, a sok evésbe, az örökös csipegetésbe, vagy az ivásba. Annál ez menekülés: a sok beszéd mögé el akarja rejtőzni, hogy valami ki ne derüljön, inkább beszél örökké egyfolytában másról... Kóros állapot ez mindenképpen.  Nem kell tönkretenni a tüdőnket, nem kell tönkretenni a vesét, a májat alkohollal, nem kell tönkretenni az idegeinket, és legfőképpen nem kell tönkretennünk egymást, ha a Szentlélek uralma alatt élnénk. Ha megtanulnánk azt, hogy amire Ő azt mondja: nem, arra én is belső meggyőződéssel azt mondom: nem!
A Biblia azonban hangsúlyozottan szól a lelki egészségről is. Aki Istent kihagyja a gondolkodásából, a terveiből, az nem egészséges gondolkodású ember, mert a leglényegesebb összetevőjét hagyja ki a valóságnak, sőt a valóság Urát és Alkotóját negligálja, és nem számol Vele. S ha a teljes valóságnak csak egy kicsi részét veszi komolyan, nem is juthat el érvényes, igaz következtetésekre. Csak hamis következtetésekre juthat el, mert nem számol egy csomó tényezővel, ami mind-mind befolyásolja az eseményeket. Amik meghatározzák az eseményeket.
Ahhoz, hogy valaki lelkileg egészséges maradjon, szükséges, hogy egészségesen táplálkozzék. Mivel? Azzal, amiről itt Jézus beszél. Nem csak kenyérrel, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik. Szomorú az, hogy a templomaink tele vannak lelkileg alultáplált emberekkel. Szoktunk-e mi a lelki táplálkozásra naponta annyi időt szánni, mint amennyit a testi táplálkozásra? Van-e olyan gondunk arra, hogy változatos, gazdag lelki táplálékot vegyünk magunkhoz rendszeresen, mint amilyen gondunk arra van, hogy testileg nagyon megfelelően táplálkozzunk? Ezek nagyon egyszerű, és banális kérdések és tények, de nagyon sok mindent eldöntenek. Ott állsz-e Isten előtt naponta annyit, mint amennyit az asztal mellett szoktunk ülni? Éppen 350 évvel ezelőtt jelent meg ez a kis könyvecske, Medgyesi Pálnak a Praxis pietatis c. könyve, aki egész fejezeteket ír erről a kérdésről. Arról is ír, hogy ha valaki csak átfut egy bibliai részt, nehogy azt gondolja, hogy az táplálékká vált a számára. Mert olyan az - mondja - mintha az eledelt szájad elé raknád, és abból nem lesz erő a te testedben. Hanem rágjad meg jól - biztatja a Biblia olvasóját -, alkalmazzad magadra, és végyed komolyan még azon napon, amelyen olvastad, és akkor sok gyümölcsöt terem benned.
Jó lenne valóban megtanulnunk lelkileg táplálkozni. Bocsánat a kifejezésért - nemcsak belenyalogatni a lelki eledelbe, hanem azt megenni. "Élni vele" - ahogy Jézus mondja: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével - válogatás nélkül - ami Isten szájából származik.

(Részletek Cseri Kálmán 1991. április 28-i igehirdetéséből)

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 171
Re:Jézus tanításai
« Válasz #2 Dátum: 2020 Január 14, 08:58:39 »
“Ő pedig monda nékik az őtanításában: őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. És a gyülekezetekben az elölüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.”
(Márk 12:38-40)

De hát kikre mondja Jézus, hogy “súlyosabb ítélet alá esnek”? Igénk szerint az írástudókra. Hát persze, az írástudók - gondoljuk magunkban -, akiket Jézus mindig a farizeusokkal és főpapokkal együtt szokott emlegetni, akik ellen olyan sok korholó beszédet mondott, akik sehogy sem akarták Őt megérteni, akik folyton áskálódtak Ellene, akik a legnagyobb ellenségei voltak Jézusnak, akik végül is keresztfára juttatták Őt. Igen, ezek a gonosz emberek valóban meg is érdemlik, hogy súlyosabb ítélet alá - a legsúlyosabb ítélet alá essenek. Úgy kell nekik, hadd bűnhődjenek rettentő sok vétkükért! Valahogy így gondolkodunk magunkban, amikor az írástudókról hallunk, és szépen megnyugszunk, hogy nem rólunk van szó, nem mi vagyunk ezek az írástudók.
Történt már olyan, hogy egy közmegvetéssel sújtott bűnös nő, akit népítélettel akartak agyonkövezni, nem maradt ki az Isten Országából, viszont egy köztiszteletnek örvendő, szimpatikus, gazdag ifjú: igen. Az utcák szegleteiről összeszedett rongyos emberek bekerültek a nagy királyi vendégségbe, de a meghívott előkelőségek kimaradtak belőle! Jézus egyszer arról is beszélt, hogy az utált vámszedők és a megvetett paráznák esetleg megelőzik az Isten Országában a népszerű írástudókat és művelt farizeusokat! Vagyis a betegek megelőzik azokat, akiknek nincs szükségük orvosra. És itt van az írástudók veszedelme: ők azok az egészségesek, akik úgy érzik, nekik nincs szükségük orvosra! Olyan vallásos emberek, akiknek nem kellett Jézus. Tudtak pedig Róla, ismerték a tetteit, a tanításait, az életét, ismerték a személyét, de nem kellett! Minek? Nélküle is lehet valaki istenfélő!
Ez a veszedelmük általában az úgynevezett jó embereknek, szorgalmas Mártáknak, szolíd, vallásos lelkületű gazdag ifjaknak, a tudós, (a Bibliát forgató) Nikodémusoknak, hogy nagy, duzzadó egészségükben nem érzik szükségét az áldott Orvosnak. Le tudnának élni egy egész életet nyugodtan a Krisztus keresztjénél nyert bűnbocsánat nélkül, a Jézusban kapott megújulás, újjászületés nélkül! Minek ez? Erre nekik nincs szükségük! Nem bűnös emberek! A kétségtelenül meglévő erényeik nélkülözhetővé teszik számukra Jézust és az Ő vére általi megváltást! Erre mondja Jézus, hogy: “Őrízkedjetek az írástudóktól”! És ez nagyon fontos: nem azt mondja Jézus, hogy őrizkedjetek a nagy bűnösöktől, a bukott emberektől, a gonosztevőktől, hanem azt, hogy az írástudóktól. Nem az emberektől, hanem attól a lelkülettől, amely Jézus megváltó érdeme nélkül akar Istennek tetszeni, attól a vallásosságtól, amelynek nem kell Jézus! Nem kell a kegyelem, nem kell a megváltás, nem kell a kereszt, mert úgy érzi, hogy olyan “jó ember”, hogy nincsen rá szüksége, hiszen nincsen bűn benne, nincs mit az Úr vére alá vinni! Tud a megváltásról, a kegyelemről, tud róla, de nem kell neki, - vagy legalábbis sohasem veszi igazán olyan komolyan, hogy újjáteremtőerővé lenne Jézus az életében! De még valamit mond Jézus ezekről az írástudókról, ami azután leleplezi minden látszólagos jóságukat és tisztességes voltukat: “az özvegyeknek házát fölemésztik” tehát a védtelen embereket önző módon kihasználják, nincsenek tekintettel mások szükségeire, csak a maguk hasznára, és lehetőleg mindenből anyagi hasznot akarnak húzni. Tehát akármilyen tiszteletre méltó, vallásos emberek, alapjában véve szívtelenek, szeretet nélküli, pénzsóvár, kapzsi emberek. Bizony, ha valakinek a szívében nincs hely a másik ember számára, ha valakiben nincs megértő, segítőszeretet az élet nyomorultjai iránt, akármilyen szépen és hosszan imádkozik is: az csak színből imádkozik! Ez pedig rosszabb, mintha egyáltalán nem is imádkoznék! Erre mondja Jézus: “ezek súlyosabb ítélet alá esnek” Miért lesz ezeknek a megítélésük súlyosabb, mint másoknak? Egyszerűen azért, mert írástudók! Mert tudják az Írásokból, hogy mit kellene tenniök, jártasak az Isten dolgaiban, és ha mindezt tudván mégsem élik meg a gyakorlatban, megnövekedett felelősséggel kell majd számot adniok róla egyszer! Az az ember, akinek a beszéde tele van kegyes szavakkal, aki Bibliát is olvas, imádkozó életet is él, de másokkal szemben kemény, hideg, könyörtelen: az súlyosabb ítélet alá esik, mint a hitetlen!

Nemcsak nagy kiváltság ám Istenben hinni és Isten dolgaival foglalkozni, hanem súlyos felelősség is egyúttal, mert Isten Igéjét nem lehet felelőtlenül hallgatni! Aki nem engedelmeskedik az Igének, aki nem viszi át a gyakorlati életbe, annak a számára maga az Ige válik a legsúlyosabb váddá, ítéletté. Mert Isten szava, - amit mi is olyan egykedvűen hallgatunk vagy olvasunk otthon a Bibliánkban - félelmetes hatalom! Sohasem marad hatástalan arra, aki hallgatja, mindig elvégzi a lélekben a maga dolgát, és nem tér vissza üresen Istenhez.

(Részletek Dr. Joó Sándor 1968. augusztus 25-i igehirdetéséből)