Téma: Szokatlan gondolatok

[Sofia]

Vásárolj!! Vásárolj!! Vásárolj!! Jön a karácsony!! Rengeteg ajándékot kell vásárolnod a szeretteidnek és persze magadnak is, mert megérdemled. Neked is jár valami. Már most kezdjük el a készülődést arra a december végi 2 vagy 2 és fél napra, amit a világiak a szeretet ünnepének neveznek. Az átlagosnál jóval több ennivalót vásároljunk, hogy lehetőségünk legyen az ünnepek alatt nagyon sokat enni, feltétlenül híznunk kell pár kilót. És az ajándékok beszerzésére mindenféleképpen szánjunk időt és rengeteg pénzt, mert ebből látszik majd a szeretet ünnepén, hogy mennyire szeretjük egymást. Ha nincs elég pénzed lehet kölcsönt is felvenni és majd sok-sok hónapon át törlesztgetni jövőre.
Vitathatatlanul az év utolsó hónapja a legsikeresebb időszaka  a gyártóknak és a kereskedőknek. A reklámok egyfolytában azt sugalmazzák, hogy mindent meg kell szerezned, mindenre szükséged van, semmi sem nélkülözhetetlen. És ez így karácsony előtt még sokkal jobban igaz. Hallottatok már a  bluetooth-kapcsolatos fogkeféről? (Mi jöhet még??) Enélkül egészen biztosan nem lehet élni. Ha nem kapok egy ilyet karácsonyra nagyon szomorú leszek.

Egyre kevésbé szeretem az évnek az utolsó 2 hónapját. Nem szeretek ekkor már vásárolni sem, de sajnos muszáj néha bemenni egy-egy üzletbe. Már október végén szaloncukrok, mikulások tömkelegét láttam az egyik élelmiszerlánc üzleteiben és mára már alig-alig van olyan kereskedelmi egység, ami ne karácsonyi díszben pompázna. Bármilyen szellemiséggel ünnepeljük is a karácsonyt, mire elérkezik az ünnep, semmi különlegeset, semmi nagyszerűt nem érzünk, mert a hosszas készülődés közben elvész a hangulat, a varázs, a meghittség, vagyis az ünnep lényege. Sajnos.   

[Guti Tünde]

Abszolút egyetértek, kedves Sofia! Nagyon jól összefoglaltad. 

[Sofia]

Úgy gondolom, hogy nincs vagy alig-alig van olyan napunk, amikor ne okoznánk csalódást égi Atyánknak. Vétkezünk gondolattal, szóval, cselekedettel. Vasárnaponként elmegyünk a templomba, magasztaljuk Istenünket, hallgatjuk igéjét, adományt adunk, megpihenünk, készülünk az elkövetkezendő dolgos napokra, áldást, erőt és támogatást kérünk. A mindennapjainkat nem a világtól távol, hanem abban benne éljük.
Befolyásolja-e a történéseket, hogy milyen környezetben vagyunk? Én úgy gondolom, hogy valamelyest igen. Egy nyugodtabb, rendezettebb, békésebb, barátságosabb környezetben mi is csendesebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Ha ideges, ingerült, rosszindulatú, beképzelt emberekkel vagyunk körülvéve, előbb-utóbb zaklatottak, feszültek leszünk, kezdjük magunkat rosszul érezni. Ilyenkor aztán az óemberünk felülkerekedhet az újemberünkön, megszomoríthatjuk Atyánkat helytelen, szentségtelen viselkedésünkkel. Mi a teendő ekkor? Ha valóban Isten megtért, újjászületett gyermekei vagyunk, akkor szinte azonnal lelkiismeretfurdalást érzünk, szégyelljük magunkat és azonnal őszintén megbánjuk a történteket. Drága égi Atyán ez esetben megígéri nekünk, hogy soha sem fog megemlékezni eme csúfos elbukásunkról. A Szentírás tele van olyan emberekkel, akik számtalanszor elbuktak, Isten mégis szerette őket. Biztatást és vigasztalást nyújthatnak ezek a történetek. Föl sem tudjuk fogni, hogyan bocsájthatja meg minden bűnünket Atyánk úgy, hogy végérvényesen elfelejti, többet nem fogja felemlegetni azokat. Mi emberek erre nem vagyunk képesek. Úgy gondolom, hogy a sérelmek, a bántások, a gonoszkodások szívünk legmélyén megmaradnak, bármekkora lakatot is tettünk rájuk, nincs garancia arra, hogy ez lakat örökké a helyén marad és a láda tartalma soha többet napvilágra nem kerül.

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje." (1 János 1:8-10)

[Sofia]

Bevallom őszintén, nagyon szeretem az utolsó időkről szóló próféciákat, bibliai jövendöléseket. Akiknek egyáltalán semmilyen ismeretük sincs Istenről és az Ő kijelentéseiről, vagyis akik nem tudják, hogy mi lesz az emberi történelem végkifejlete, még azok is érzik, hogy valami nagyon-nagyon nincs rendben és, hogy minden csak egyre zűrzavarosabb, bizonytalanabb és nyugtalanítóbb lesz, az életszínvonal emelkedésével a lelkünk egyre betegebb lesz. Akik tanulmányozzák Isten beszédeit, akik Istennel járnak, azok örömmel tapasztalják hogyan teljesedik be mindaz, ami írva van. A Teremtőtől való elfordulás mindig szenvedéshez, nyomorúsághoz vezetett. Nincs ez másképp napjainkban sem. Figyeljük csak meg, hogy a legnagyobb gondok hol vannak?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi közegészségügyi vészhelyzetté nyilvánította csütörtökön az új koronavírus által Kínában okozott tüdőgyulladás-járványt. A 2003-ban kitört SARS-járvány szintén Kínából, Kuangtung tartományból indult ki és szintén a koronavírus egyik alfaja volt. A SARS-betegség légúti panaszokkal, súlyosabb esetben tüdőgyulladással járt, hasonlóan a mostani Vuhanban regisztrált esetekhez. A járvány során több, mint 8 ezer embert fertőzött meg, a halálozási arányszám mintegy 10% körüli volt. A kutatók szerint a cibetmacskák, nyestkutyák és egyéb kisemlősök – akár a házi macskák is – hordozói voltak a SARS-koronavírusnak, ezekről az állatokról került az emberekbe a kór. A vuhani járványt okozó 2019-nCoV kódnevű koronavírus kapcsán még nincs megállapodás arra vonatkozóan, hogy milyen élőlény volt a kórság hordozója, de a Journal of Medical Virology magazin szerint kígyók lehettek hordozók a vírus számára; más virológusok szerint csak madár- és emlősfajok lehetnek a közvetítők ebben az esetben valószínűleg a denevér volt a főbűnös.
A kínai emberek órási sertéshús fogyasztók,Kínában egészen elképesztően alakult a húsfogyasztás: kevesebb mint 5 kilogrammról indultak a hatvanas években, a nyolcvanas évek második felére 20 kilóra nőtt az éves átlagos húsfogyasztás, az utóbbi egy-két évtizedben pedig megháromszorozódott, így az átlagos kínai már 60 kilogramm húst eszik évente. Az afrikai sertéspestis miatt csökkent az elérhető sertéshús mennyisége és emelkedtek az árak, 25 jüanról 60 jüanra emelkedett (egy jüan 42 forint) a sertéshús átlagos kilogrammonkénti ára, míg a kutyahús átlagosan 45 jüan/kilogramm, a macskahús pedig mindössze 24 jüan/kilogramm. A piacokon szinte mindenféle húst árulnak, így gyakran kerül az étlapra patkány, denevér és kígyó is. Ezek  mind olyan állatok, melyek hordozzák többek között a koronavírust is és megfertőzik azokat, akik ezeket elfogyasztják.
Miután Isten megengedte, hogy a növényeken kívül egyes állatok is táplálékul szolgálhatnak nekünk embereknek, figyelmeztetett bennünket, hogy csak egyes állatok, csak a tiszta állatok húsa legyen nekünk eledelül. És csak a húsa, a vére és a kövér, zsíros része nem. Ezt csak kevesen és egyre kevesebben tartják be. De hogyan is tarthatnák be Isten parancsolatait és fogadhatnák meg tanácsait ott ahol alig-alig van ismeretük az embereknek a világmindenség Teremtőjéről? Kína az egyik olyan ország ahol a legjobban üldözik a keresztényeket és gátolják a kereszténység terjedését. 2019-ben Kínában 5576 egyházi létesítményt korlátoztak, zártak be vagy pusztítottak el egy új törvény alapján, mintegy ezer embert pedig bebörtönöztek, itt például 18 éves kor alatt nem lehet belépni egyetlen egyházi épületbe sem.
Isten szeretete és gondoskodása nélkül halálra vagyunk ítélve. Nézzük csak meg hogyan alakult a választott nép, Izrael sorsa a sorozatos szövetség szegés miatt. Minden más népre is a pusztulás vár ha megtagadja Istent vagy szembe fordul Vele.

[Sofia]

A korona vírus és az ez által kialakult helyzet egyértelműen Isten büntetése vagy figyelmeztetése. De ugyanilyen figyelmeztetések voltak az ausztráliai vagy az amazonasi erdőtüzek is. Csak azok nem érintettek bennünket itt Európában, tudomásul vettük, talán sajnálkoztunk is egy kicsit, de nem befolyásolta a hétköznapjainkat. A mostani helyzet más. Ez már befolyásolja a hétköznapjainkat. Lelassult az élet, Budapesten sokkal élhetőbb az élet, eltűnt a tömeg az utcákról, tisztább lett a levegő. A kijárási tilalom bevezetése után pár nappal azt éreztem amikor kiléptem az utcára, hogy végre kapok levegőt, nem fojtogat semmi. Bezártak a szórakozó helyek, amelyek nagy többsége valljuk be őszintén, csak arra, jó, hogy értelmetlenül töltsük el a szabadidőnket. Most jobb híján otthon vagyunk és van időnk gondolkodni a történéseken és azon, hogy hogyan tovább. Pár napja kérdezte valaki tőlem, hogy szerintem fognak-e a dolgok jó irányba változni. Én azt gondolom, hogy nem vagy csak nagyon-nagyon kis mértékben. Kényelmesek, lusták és önzőek vagyunk, az eddig megszokott körülményeinkről nem fogunk lemondani és ezek után sem fogunk senkit saját magunk elé helyezni, mert nem ez a szokás, a világ azt sugallja, hogy te vagy a legfontosabb, neked minden jár. De ennek így is kell lennie. Ezt olvashatjuk a Jelenések könyvében. Olyan napok következnek, olyan nagy lesz a nyomorúság, amilyen eddig még soha sem volt. Ez a mostani helyzet csak készítget bennünket a rosszabbra. Viszont azt is tudom, hogy most lesznek olyanok, akik ebben a lecsendesedett napokban meghallják Istenünk halk és szelíd hívó szavát és hátat fordítanak ennek a gonosz világnak, megtérnek és újjászületnek.

[Sofia]

A következő pár sor nem a saját gondolatom, de maximálisan egyet értek az írójával, ezért szeretném megosztani.

Ne jótékonykodj!

Írásom címére biztosan többen felkapták a fejüket: egy lelkész arra biztatja olvasóit, hogy ne jótékonykodjanak. Igen, valóban erre buzdítok mindenkit. Azért, mert a jótékonykodás kényszerből történik: szükségesnek tartjuk vele megnyugtatni lelkiismeretünket, így hát fölöslegünkből úgy teszünk, mintha jótékonyak volnánk, tehát jótékonykodunk. Olyan ambivalens fogalom ez, mint a magyarkodás. Valaki szeretne külsőségekben hagyománytisztelő, nemzeti gondolkodású magyar embernek látszani, de igazából nem az. A jótékonykodás is hasonló: az adakozó külmáz önző és kapzsi belsőt takar. A fölöslegünkből adunk. Olyat, ami semmire sem jó már. A Biblia egészen máshogy tanít az adakozásról, a jótékonyságról. Igen, mert a jótékonyságról tanít, nem a jótékonykodásról:
„A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.” (Zsidókhoz írt levél 13,16.)
„Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el, hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.” (2Korinthus 9,5)

A jótékony adakozás valós segítséget jelent másnak, miközben olyat adunk, ami nekünk is kellene még, amire még nekünk is szükségünk lehetne. Ez jelenti az adakozás igazi értékét, ezért jelent áldozatot.

A teljes írás elolvasható:    https://www.parokia.hu/hirek/v/ne-jotekonykodj/

[Sofia]

A következő pár sor sem a saját gondolatom, de nagyon érdekes vagyis elgondolkodtató, így szeretném veletek megosztani.
Reggelente egy határon túli református rádiót szoktam hallgatni. Pár napja az egyik lelkész testvérünk nagyjából a következőket mondta: A Korona-vírus járvány miatt nem engedélyezett élő istentiszteletek helyett sok-sok istentiszteletet tartottak élő közvetítéssel az interneten, amit rögzítettek is és később bármikor megtekinthető. Már nem csak azt lehet megnézni, hogy hányan láttak/hallottak egy-egy prédikációt, de azt is, hogy mennyi ideig nézték és hallgatták. Egy 30 percig tartó igehirdetést átlagosan mindenki csak 10 percig hallgat.

Tehát az emberek nagy többsége csak belel-bele hallgat aztán pár perc múlva már nem is érdekli. Azt gondolnánk, hogy most amikor elmaradtak a vasárnapi templomi igehirdetések, bibliaórák, csendesnapok, most még inkább ki lennénk éhezve az Ige hallgatására, de a fenti statisztikából nem ez látszik,sajnos most az látszik igazán, hogy mennyien csak képmutatásból járnak templomba és különböző alkalmakra. Vajon ha minden visszaáll a normál kerékvágásba, mennyire lesznek tele vagy mennyire lesznek üresek a templomok? Azok, akik most hónapokig otthon maradva nem érezték szükségét annak, hogy egy-egy vasárnapi igehirdetést becsületesen végighallgassanak, elmennek majd vasárnaponként újból képmutatóskodni vagy otthon maradnak? Szerintem maradjanak otthon!

[Guti Tünde]

Kedves Sofia! Ez tényleg elszomorító tény! 

[Sofia]

2455 tagja van ennek az oldalnak. 2-3 hetente regisztrál egy újabb tag. 3-4 felhasználó írogat rendszeresen. Miért?
Senkinek sincsenek gondolatai, kérdései? Hol beszélgetnek a keresztények ha ezt a fizikai valóságban nem tudják megvalósítani? (pl. egy dolgos szürke hétköznapon) A facebook-n? Hát ott sem, ott is csak az Írásokból idézgetnek egy keveset, pár mondatot hozzáfűznek jobb esetben, de csak alig-alig indítanak válaszra és beszélgetésre ezek a posztok másokat. Mindenki a saját oldalát szépítget, frissítgeti és nincs kommunikáció. Ennek függvényében úgy gondolom, mindenki mindent tud vagyis tökéletesen érti Isten szavát, az Ige olvasásakor nem jut eszünkbe semmi, amit megoszthatnánk másokkal vagyis Isten szavain nem gondolkodunk, nem tudunk vagy nem akarunk másokat erősíteni és bátorítani megkockáztatva azt, hogy cserébe mi is kapnánk pár jó szót. Vagy van még egy lehetőség, amit én még nem tapasztaltam: otthon és a munkahelyünkön egyre többen lesznek keresztényekké, tehát van bőven társaságunk Isten gyermekeiből. Tavasszal, amikor a járvány miatt lelassult és korlátok közé szorult az életünk, azt gondoltuk, hogy szorosabbá és őszintébbé válhatnak a kapcsolataink, hogy majd mindnyájan kicsit jobbak leszünk, kedvesebbek, figyelmesebbek, törődőbbek. Én úgy látom, hogy semmi sem változott, a világ és mi is, ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is." (Jelenések 22:11)

[Shomer ayin]

Áldott Testvérem. Mint bizonyára tudod-hisz közöltük veled a regisztrációd napján-vannak rendszeres skype-alkalmaink minden héten. Azok a Testvérek, akik ezzel élnek-rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot a skype adta lehetőség által,más napaokon is... ( Amennyiben esetleg téged is érdekelnének ezek az alkalmak-kérlek irj Antee Testvérünknek, és add meg neki a skype cimedet. )

[Sofia]

Köszönöm a "kedves" meghívást, majd átgondolom, hogy tudok-e olyan testvérekkel skypeolni, akik eddig még soha sem kommunikáltak velem itt a fórumon.

[Shomer ayin]

Szerintem ne gondolkodj ezen... felejtsd el.

[Sofia]

Nem veszem személyes sértésnek a válaszodat, mert számtalanszor olvastam, hogy másoknak is ilyen fölényes és lekezelő stílusban válaszolsz. Köszönöm, hogy megtiszteltél a válaszoddal, de legközelebb nem szükséges lenézni a magas lóról, melyen ülsz és észre venni bárkit is. Isten áldjon!

[Shomer ayin]

Amennyiben picit visszább olvasol-látni fogod hogy te vagy a fölényes és sértő! Most az következne, hogy mutasd hol és kivel voltam én: "fölényes és lekezelő?" Azt még azért megvárnám...

[Sofia]

Csak halkan jegyzem meg, hogy te szólítottál meg a szeptember 26-i válaszoddal és írtál lekezelő stílusban. Kétség kívül az én stílusom is elég nyers, mert szókimondó vagyok, de te olyan magas lovon ülsz, hogy onnan csak lefele tudsz nézni és le is nézel mindenkit. Több ezer hozzászólást olvastam itt a fórumon, így számtalanszor tapasztaltam, hogy milyen megalázó stílusban beszélgetsz, ha válaszra méltatsz valakit, mert hát olyat is tapasztaltam, hogy nem mindenki méltó a válaszodra. Kérdezném: Ha velem, aki szintén Isten megtért gyermeke vagyok, így viselkedsz, hogyan bánsz egy világival? Neked, aki egészen biztosan nagyságrendekkel több ideje jársz Istennel, nem kellene-e jó példát mutatni mindenben és esetleg kedvesen figyelmeztetni másokat, ha hibáznak?
Sajnálom, hogy ez a fórum is haldoklik, lehet, hogy az olyan válaszolók miatt (is), mint te vagy áldott testvérem.