Szerző Téma: Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások  (Megtekintve 1690 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #15 Dátum: 2020 Május 02, 16:38:41 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

A hívők egy része összeroppant a betegség tényétől. Úgy érezte: ha beteg, akkor elhagyta az Úr (különben nem lehetne beteg). A hívők általában kikerülték a beteg testvéreket. Távol tartották magukat azoktól, akik nem sikeresek, akiken nem látszik az áldás. Egy ideig hitetlenségnek számított orvoshoz fordulni. Iványi Gábor metodista lelkész (SZDSZ-képviselő) mesélt korábban egy történetet. Az eset még a rendszerváltás előtt történt. Németh Sándor autóbalesetet szenvedett, és eltört a lába. A dolog úgy történt, hogy vidéken lerobbant az autójuk. Egy szerelő vállalta, hogy a Trabantjával kiviszi őket a vasútállomásra. Németh Sándor - mint tekintély - ragaszkodott az első üléshez. Csak azután derült ki, hogy a szerelő részeg. A Trabantot nekivezette egy fának, a vezető lelkésznek eltört a lába. Németh Sándor hívta Iványi Gábort, aki meglátogatta. A vezető lelkész kezében a Bibliával ült egy fotelben, a lábát felpolcolta egy puffra. A Zsoltárok szövegeit vallotta meg, hogy a törés összeforrjon. Iványi Gábor javasolta, menjen orvoshoz: a lábfejben sok vékony csont van. Ha rosszul forr össze, járni sem tud. Németh Sándor nagy nehezen beleegyezett. A csontokat helyretették, a lábát begipszelték. Nem sokkal azután a budaörsi gyülekezeti házba érkezett Mahesh Chavda gyógyító evangélista (állítása szerint még halottat is támasztott fel). Németh Sándor az első összejövetelre nem ment el, mert rossz bizonyság a szolgáló testvér előtt, hogy a pásztor beteg. Aztán amikor elment, már sejteni lehetett, hogy csoda történik majd. Hogyan lehetett volna megmagyarázni, hogy éppen Isten emberét nem gyógyítja meg az Úr, pedig imádkoznak érte? Iványi Gábort az istentisztelet után telefonon hívta Németh Sándor, és elmondta: "miközben fenemód dicsérte az Urat" (Iványi Gábor szavai), forróságot érzett a lábában. Érezte, hogy meggyógyult, és levette a gipszet. Amikor Iványi Gábor a szobába lépett, a vezető lelkész ugyanabban a fotelban ült, a lába a puffon felpolcolva, gipsz nélkül. Németh Sándor lába éppen úgy nézett ki, ahogyan egy törött lábnak ki kell néznie (ha leveszik róla a gipszet). Színét tekintve halvány lilában játszott, és nagyon dagadt volt. Rálépni nem lehetett. Németh Sándor szerint a gyógyulás tökéletesen megtörtént, csak még egy ideig a gipsz miatt (nem kellett volna hitetlenül rátenni) pihentetni kell. A lába végül gipsz nélkül is összeforrt, csak néhány héttel tovább tartott, mint gipszben. Emiatt egy ideig még sántított. Más alkalommal Németh S. Juditot szörnyű epegörcsök kínozták. Németh Sándor - kezében a Bibliával - olvasta rá a gyógyulásra vonatkozó igéket. A fájdalom azonban nem szűnt. Németh S. Judit arca már sárgult, amikor Iványi Gábor kérte a vezető lelkészt: "Ne gyötörd. Ne kínozd a Bibliával. Olyan jó görcsoldó teákat lehet kapni. Segíts rajta." Mindez hitetlenség lett volna, hiszen Isten a betegeket meggyógyítja (a hívők Jézus sebeiben már- múlt időben - meggyógyultak). Végül Iványi Gábor felajánlotta, majd ő hoz görcsoldó teát: így Németh S. Judit hite nem sérül és megéli a holnapot. Lement a boltba, saját pénzén megvette a görcsoldót. Németh Sándor konyhájában megfőzte, majd megitatta vele a görcsökben szenvedő feleségét (megegyeztek, hogy a száj kinyitása és a nyelés nem hitetlenség). A "hitetlen" metodista lelkész ezután távozott. Mire hazaért, már Németh Sándor kereste. "Meggyógyult a Jutka mondta. - Az Úr meggyógyította, teljesen elmúltak a görcsei. Látod, mondtam én: nem kellett volna a tea." Ezek a történetek példázzák, hogy a karizmatikus fanatizmus milyen helyzeteket teremt. Pedig Isten természetfeletti módon is gyógyít. Csak nem olyan sablonosan, végzetszerűen teszi, ahogy a Bibliát rosszul értelmező fanatikusok hiszik. Isten nagyon sok embert meggyógyított. Nemcsak a Hit Gyülekezetében, hanem kórházakban is. Ott egyre többet, a Hit Gyülekezetében pedig egyre kevesebbet.

Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #16 Dátum: 2020 Május 23, 19:00:52 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

Németh Sándor jobban hitt a démonokban, és nagyobb befolyást tulajdonított nekik, mint Istennek. Ahogy kritikusai mondani szokták: minden bokorban démonokat látott. Néha úgy gondoltuk, ennek csak az lehet az oka, hogy reálisan ítéli meg a helyzetet: tényleg sok démon veszi körül. A legtöbb démon szerintem a Hit Gyülekezetében volt. Felüdülés volt onnan bárhova elmenni. Az utóbbi időkben már rosszabb állapotban jött el az ember, mint ahogy odament. Kezdetben a kézrátételkor is érezte az ember Isten finom, kedves jelenlétét. Én még emlékszem olyan időszakra, amikor nem volt kötelező hanyatt esni. Nem érezte úgy az ember, hogy nem jó keresztény, ha talpon marad. Németh Sándor körül később is lehetett egyfajta erőt érezni (időnként még nagyobbat), de az már más volt. Nem emlékeztetett a Bibliával (Istennel) töltött boldog órák élményére. Az "új hullám" kenete (amitől nevetni, rángatózni, ordítani lehetett) inkább félelmet és szorongást keltett. Erősebb volt a megfelelési kényszer, mint a valódi - korábbról jól ismert - finom, belső isteni érintés. Nem hozott Isten iránti szomjúságot, elidegenített a Biblia olvasásától. Nem szólt az Ige. Megfogyatkoztak az igazi természetfölötti csodák, a gyógyulások, a szabadulások. Felváltották az imitációk. Döbbenetes volt közelről látni, ahogyan Németh Sándort lassan elhagyta a hit. A hitetlenségnek olyan megnyilvánulásait produkálta, amiért egy házicsoportban megintik a mezei hívőket. Emellett komoly erkölcsi és jellemzavarok jelei mutatkoztak. Ez nem volt veszélytelen: Németh Sándor "óemberével" eltölteni tíz percet, felért egy atomcsapással. Fél nap alatt simára gyalult bennünket. Mintha villamosszékbe ültünk volna. Az agyunkat mintha elektromos sokkolóval bombázták volna. Vele lenni, az egy tarkólövés. A vezető lelkész olyanokat tudott mondani, hogy néha azt hittük, meghibbant. Néztünk rá, nem kell-e mentőt hívni. De nem, komolyan gondolta. Tank módjára ment át az emberen. A vezetők úgy ették a stresszoldó tablettákat, mint gyerekek a savanyú cukorkát. A presbiterek többsége gyomorkezelésre járt (még Petrőcz janicsár is). Negatív hatások az egyszerű tagokat is érték. Szakszerű lelkigondozás nem nagyon volt a Hit Gyülekezetében. A lelki tanácsadást sokáig nem is szabályozták, ezért szabad volt a pálya: a hívők egymást tanították, gondozták, gyomrozták. Aki elindult a lejtőn, nem nagyon tudott megállni. Kívülről nem volt hajlandó segítséget elfogadni, belülről nem tudtak segíteni (a szuperszellemi tanítások némelyikébe kódolva volt a lelki betegség kialakulása). A nehézségekkel küszködő hívők egy része már pszichésen terhelten érkezett a gyülekezetbe, vagy megoldatlan egyéni problémák gyötörték. De az átlagnál labilisabb idegzetű emberekben állandó bizonytalanságot okozott, hogy önállóságukat még inkább korlátozták. A gyülekezetben megmondták miről, mit kell gondolni. A legapróbb kérdésekről sem lehetett a hívőnek önálló véleménye. Emiatt egy részük saját gondolatait állandóan kontrollálta, hogy azok Istentől vannak-e vagy az ördögtől. Mindez tudathasadásos állapotot eredményezett. Még az egészséges lelkű hívőknek is problémát okoztak bizonyos tanítások. Ha mást gondoltunk, mint amit lehetett, bűnvallásra mentünk. A természetes reakciókat el kellett nyomni. Az egyéniséget démonikusnak tartották (azért lesz olyan egyformán merev minden hites a megtérése után.)


Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #17 Dátum: 2020 Május 28, 07:34:04 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A legnagyobb feltűnést az úgynevezett "új hullám" keltette, amely megosztotta még a karizmatikus mozgalmat is. Az "új hullám" képviselői azt állították, hogy irányzatuk a Szentlélek nagyobb kiáradása az utolsó időkben. Egyértelmű jele annak, hogy közel van Jézus Krisztus visszajövetele a Földre. Az "új hullám" olyan erőt hozott, amelynek hatására a hívők nem tudták kontrollálni magukat. Rázkódtak, vonaglottak, rángatóztak, nevettek, rohantak és üvöltöttek. A "kiáradás" elején volt egy fiú, akit 8,20-asnak neveztek, mert az istentiszteleteken mindig pontosan 8 óra 20 perckor beindult, és rohant. Sokan a földön másztak, mások önkívületben táncoltak, és volt egy hölgy, aki órákon át ütemesen kakukkolt. Legjellemzőbb a tömeges rángatózás és ordítás volt. A karizmatikusok között viták zajlottak arról, hogy például a hívők kutyaugatása az Úrtól van-e. Németh Sándor azon az állásponton volt, hogy igen. Az "új hullámmal" érkezett az "öröm szelleme", a "nevetős kenet", amelynek hatására a hívő valóságos nevetőgörcsöt kapott, és akár órákon át nevetett. A hivatalos verzió szerint Isten ezzel gyógyítja a lelket (többen azt mondtuk: ha Németh Sándort meggyógyítja, hiszünk benne). Aki nem tudott nevetni, annak azt mondták, hogy kezdje el (erőltetni). Mondja: hi-hi, haha. Akin áttört a kenet, azon később a pavlovi reflexekhez hasonlóan működtek a megnyilvánulások. Hisztérikus nevetések, rángatózások formájában jött az "olaj" a szívünkbe. Németh Sándor azt mondta, hogy aki az "új hullám"-nak ellenáll, az a Szentléleknek áll ellen. Azt pedig elsöpri az Úr. (Szétválasztotta a Vörös-tengert is. Nem állhatunk a kenet útjába.) Aki kritizálta az "új hullám" kenetét, arról a vezető lelkész azt mondta: a Szentlelket káromolja. Arról pedig megmondta Jézus, hogy a Szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat. Nem akartunk erre a sorsa jutni. Imádkoztunk, hogy tudjunk valahogyan nagyot bukfencezni. Igyekeztünk átvenni a kenetet. Az "új hullám"-ot Németh Sándor Rodney Howard-Brownetól hozta (ez még nem akadályozta meg abban, hogy Rodney-t időnként "dél-afrikai sakálnak" nevezze előttünk, aki csak a pénzre hajt). A dél-afrikai származású prédikátor hordozta a nevetős kenetet. A vezető lelkész járt nála, hozott kazettákat, és azokat nézette a vezetőkkel is, hogy rájuk szálljon a kenet. Rodney volt a gyülekezet jeruzsálemi konferenciájának főszónoka, és őt hívta meg Németh Sándor a gyömrői úti Hit Csarnok avatására is. Mi tagadás, Isten szolgái helyenként nagyobb gázsiért lépnek fel, mint Pavarotti. Rodney HowardBrowne háromnapos istentiszteletért 20 millió forintot kapott. Megkérdeztünk egy testvért, hogy mit mondott ennyi pénzért ez az ember (mi akkor már nem jártunk a gyülekezetbe). A testvér arra emlékezett, hogy nagyon jó tanítások voltak az adakozásról.

Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #18 Dátum: 2020 Május 28, 07:37:48 »
Istentisztelet-e vagy dicsőítés-e, amit a következő rejtett kamerás felvételen látunk?
Méltó ez-e Isten dicsőségéhez?
Én úgy gondolom, hogy ezeket látva, sír az Atya a mennyekben.


Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #19 Dátum: 2020 Június 12, 15:42:07 »
 Azt mondja: "Amit most láttok, próféták, királyok szerették volna látni."  :292:

Neeem, neeem... Ezen sírtak volna. Mint én is majdnem.  :296:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #20 Dátum: 2020 Június 28, 08:06:03 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

A Hit Gyülekezetében mást sem hallottam, mint hogy az uszoda, a strand a bűn fészke. Az a sok fürdőruhára vetkőzött ember... Hack Péter feladata volt minden nyáron a strand ellen prédikálni: "a Balaton Szodoma és Gomorra" - kiáltozta utálkozva a diakónus. Most kellett megtudnom, miután a szolgálati ajándék is lemerészkedett a víz alá, hogy egy posztkommunista, kelet-európai bunkó vagyok, mert nem tudom, milyen jó dolog víz alatt lenni. Azt hiszem, Németh Sándor ezután határozta el, hogy úszómedencét építtet magának. Nagy Józsi hatalmas baklövést követett el a medence avatóján, mert egy talpas ugrással kidurrantotta Németh S. Judit olasz úszógumiját. Németh Sándor a Club Tihanyban is több polgári fogásra tanított bennünket. Megmutatta, hogyan kell élni. Többször elmondta, hogy zakóban járjunk (aki pulóvert hord, azt mind utálja az Úr). Szellemileg sem mindegy, milyen holmit hordunk. Pierre Cardin szerinte okkult. A Boss-öltönyöket sokan elégették, mert Németh Sándor szerint kényszermunkával állították elő. (A Hetek című gyülekezeti újság számait is el kellett volna égetni, mert klasszikus rabszolgamunkával készült). A vezető lelkész azonban túljárt az ördög eszén: ő nem égette el az öltönyét, csak kivágta a "Boss" címkét. Ezzel megoldotta a kényszermunka problémáját: később ezzel a zakóval suhintgatta a hívőket. Címke nélkül már jól közvetítette a ruha a Szentlélek kenetét. A rabszolga démonok a címkével együtt távoztak. Nekünk kicsit sokba került ez a rengeteg hasznos ismeret. A Club Tihanyban töltött három nap a résztvevők többségének hónapokra felbillentette a családi költségvetését. Viszont azt a látszatot keltette, mintha a Hit Gyülekezete nagyon gazdag lenne. A kívülállók többsége így is gondolta, noha ez egyáltalán nem volt igaz. Németh Sándor és a gyülekezet valóban gazdag volt, mivel a hívők elképesztő mennyiségű pénzt fizettek be. De a tagok többsége - kivéve néhány sikeres nagyvállalkozót nagyon csóró volt. Feleslegüket a gyülekezetnek adták. Németh Sándor saját életszínvonalát állította mintának, melynek mindenki igyekezett megfelelni. Ennek látszatát azonban iszonyatos áldozatok árán produkálta a gyülekezet tagsága. Egy része csak úgy volt rá képes, hogy ebben is utánozta a vezető lelkészt: a költségek fedezetére megfejték az alájuk tartozó hívőket. Ez némelyeket megtévesztett, azt hitték, hogy ide valóban gazdagok járnak. Ám a tipikus gyülekezeti tag csak a külsőségekben mutatta, hogy áldott ember. Aki nem tudta anyagiakban demonstrálni, hogy áldás alatt van, nem tartották jó kereszténynek. Isten akit szeret, azt anyagilag is megáldja - szólt a tanítás. Ebből is látszik, hogy közöttünk van az Úr. Akin nem látszik az anyagi áldás, azzal valami baj van. Ezért mindenki igyekezett mutatni, hogy Ábrahám áldása van az életén. 

Folytatás következik.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #21 Dátum: 2020 Július 01, 18:07:08 »
 :303: Ez borzasztó!  :306: Meg a többi információ is, amit tömegével szivárogtatnak ki...
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #22 Dátum: 2020 Július 07, 06:58:46 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A Hit Gyülekezete egyik jelentős bevételi forrása a tized volt (ezen felül tartották nyilván az istentiszteleti gyűjtést, illetve az adományt). A hívők fizetésük (és minden jövedelmük) 10 százalékát befizették a gyülekezetnek. A tizedet úgy fizették a tagok, hogy név nélküli - 1/10 feliratú - borítékban becsúsztatták egy presbiter (leginkább Petrőcz Levente) zsebébe az összeget. Petrőcz Levente zsebei állandóan tömve voltak borítékokkal. Ha valamire pénz kellett, akkor mint egy rossz vidéki csapos, összeöntögette a borítékok tartalmát. A tagok a befizetett pénzről átvételi elismervényt (vagy bármiféle bizonylatot) nem kaptak. A gyülekezet ezeket az összegeket nem könyvelte. Ha ebből bármit dokumentáltak, akkor az tetszőleges volt (hiszen a pénz átvételéről bizonylatot nem adtak). Annyit könyvelhettek el (ha volt ilyen), amennyit akartak, mivel a pénznek semmiféle nyoma nem volt. Ilyen jellegű bevételek - a Hit Gyülekezetében fizetett tizeden kívül - csak a prostitúcióból, a kábítószer-kereskedelemből és az illegális fegyverkereskedelemből származnak. Tizedet szinte mindenki fizetett. Legalább 15 ezer ember minden hónapban letette havi jövedelmének tíz százalékát. Fizettek esőben, hóban, napsütésben. A befizetés semmiféle feltételhez nem kötődött. Anyagi befektetés és kockázat nélkül, havonta ekkora biztos bevétel a Hit Gyülekezetén kívül nem keletkezett ebben az országban (kivéve a történelmi egyházak örökjáradék címen kapott milliárdos nagyságrendű jövedelmét, melyet az állam - egész pontosan: Horn Gyula - segítségével vettek ki a zsebünkből. Németh Sándor ezt maga intézte). A gyülekezet vezetői a tizedről mindig azt mondták, nem kötelező. Ez így is volt. Papíron senki nem tartotta nyilván, ki fizetett, ki nem. A vidéki pásztorok és a házi csoportvezetők azonban időnként feladatul kapták, nézzenek utána, ki nem fizet. Németh Sándor ilyenkor kiadta a vezetőknek, hogy tanítsanak a tizedről. Ennek lényege az volt, hogy az anyagi áldás forrása az, ha megadjuk Istennek, ami neki jár. Aki ezt elmulasztja, átok alá kerül. Németh Sándor Malakiás próféta nyomán azt tanította: aki nem fizet tizedet, az meglopja Istent. Ezért nem kellett kötelezővé tenni, vagy adminisztratív úton ellenőrizni a hívőket. Lelkiismereti okból önként és dalolva fizették a tizedet (az APEH boldog lenne, ha ilyen százalékban hajtaná be az adót). A hívőknek már akkor bűntudatuk volt, ha a jövedelmükből nem a tizedet fizették be először, mert meg van írva: "az első zsengéből tiszteld az Urat". Nem illett Istennek azt adni, ami megmaradt. Egyszer a feleségemet nagyon leszúrtam, mert egy ötszáz forintos bevétele után nem fizette be az ötvenforintnyi tizedet. "Átok alá akarsz vinni bennünket? kérdeztem. - Azt akarod, hogy éhezzünk?" Egyes keresztény irányzatok szerint a tized fizetése az újszövetségben nem bibliai. A hívők azonban annyit adakozhatnak, amennyit akarnak. Ebbe belefér az is, hogy aki tizedet akar fizetni, fizessen tizedet. Neki ez az adománya. A Hit Gyülekezetében elfogadtuk a tizedről szóló tanítást. Nem sajnáltuk Istentől a pénzt. De nem sajnáltuk Németh Sándortól sem. Arról viszont sokáig nem tudtunk, hogy a pénzt - néhány bizalmi emberével - kizárólag ő kezeli. Nem sejtettük, hogy a magántulajdonaként bánik vele. Elismertük, hogy ő a szolgálati ajándék, de azt nem gondoltuk, hogy a Hit Gyülekezete az ő magánvállalkozása. Azt hittük, a gyülekezet szükségeire adakozunk oly sokat. Nekünk senki nem mondta, hogy a Németh család eredeti tőkefelhalmozását finanszírozzuk.  Nem hiszem, hogy Pál apostol ilyesmire gondolt a korinthusi levélben. Információim szerint Jézus sem halmozott fel különösebben nagy vagyont. Iskariotes Júdás volt az, aki elcsent a közös pénzből. Arról senkinek nem volt tudomása, hogy a tized mennyi lehet. Erről Németh Sándornak és legfeljebb a Petrőcz fiúknak lehettek sejtései (azért csak sejtései, mert nem biztos, hogy a befolyt pénzt valaha is megszámolták). A gyülekezet volt gazdasági igazgatójának becslései szerint - a költségek kifizetése után havonta 1015 millió forint maradt meg tisztán a tizedből. Az összeg fölött kizárólag Németh Sándor rendelkezett. A vezető lelkész legalább évi 100-150 millió forintot szabadon és korlátlanul felhasználhatott. Hogy mire költötte, senki nem tudja. Őt nem ellenőrizte senki. Ezt még megkérdezni sem lehetett tőle. 

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #23 Dátum: 2020 Július 18, 07:06:29 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A vezető lelkész felháborodott, ha csirkemájat kapott ebédre. Fitymálta a januári dinnyét - amit állítólag Izraelből hoztak neki, de én nem voltam ott a vásárlásnál -, ha nem volt elég hideg. Németh Sándor a presbiteri szobában földhöz vágta az almát, mert nem találta elég nagynak. "Nekem ilyen almát ne hozzatok ide. Ez a disznóknak való" -mondta, és belerúgott (engem falun arra tanítottak, hogy az ételt meg kell becsülni). Erre tíz ember rohant, hogy sárgadinnye nagyságú almákat szerezzen. És találtak. Ezt mindig csodáltam. Petrőcz emberei nem ismertek lehetetlent, ha Németh Sándornak kellett valami. Ilyenkor a pénz nem számított. De egy átlagos gyülekezeti tag tőlük éhen halhatott (csak emlékeztetésül: ez a szervezet állítólag egyház). Németh Sándor úgy gondolta: a jólét, amelyben él, természetes. Isten ajándéka. "Imádkozzatok - hirdette a csóró híveknek -, akkor megáld benneteket is az Úr." Ám az Úr azokat tudta a legkevésbé megáldani, akik a vezető lelkésztől kapták fizetésüket. Az ő közelében megállt az áldás. Mivel Istent szolgálni (azaz Németh Sándornak dolgozni) dicsőség, nem pedig pénz dolga, az alkalmazottak jelentős része a megélhetési bűnözés határáig jutott. Az imák úgy szóltak, hogy "legalább a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Azon túl, hogy az alkalmazottaknak munkaszerződésük nem volt, és többségük feketemunkásként lelkészkedett, a gyülekezettől éhbért kaptak. Borvendégh Norbert országos koordinátor fizetése 1991-től 1997. augusztusáig 25 ezer forintról 37 ezer forintra bírt emelkedni. Ebből kellett eltartania három gyereket, és finanszírozni a gyülekezeti rendezvényeken való részvételét. A presbiterek mindennel foglalkoztak, hogy megéljenek. Aki tehette, szerzett magának egy vidéki gyülekezetet, ahol ugyanazt csinálhatta, amit a vezető lelkész Budapesten. Mások sefteltek, amivel tudtak. Szekeres Gyuri a Hit Info bevételeiből "fejlesztett" otthon. Amikor átvették tőle az újságot, az elszámolást nem merték Németh Sándornak megmutatni, nehogy Szekerest elevenen felfalja. Mindenki igyekezett a fizetését kiegészíteni, ahogy tudta. A vezető lelkész szociális érzékenységére jellemző Petrőcz Árpád esete (harmadik fivér volt a családban). Petrőcz Árpi a legbelső szolgahadhoz tartozott. Ő takarította Németh Sándor házát, gondozta Európa legszebb kertjét, etette a galambokat, fésülte a kutyát. Negyvenezer forintos fizetése évek óta nem változott. Egyik gyermeke asztmája miatt ki kellett költöznie pici belvárosi lakásukból. Kevés pénzéből az Üröm melletti hegyekben vett zártkertet és nyaralót. Abban laktak. Az erdő fáit tüzelték, kútból húzták a vizet. Isten felkent emberének nem tűnt fel, hogy egyik legközelebbi munkatársa mekkora szükségben van (majd megáldja az Úr). Megélhetése érdekében - miután nappal kiszolgálta a Németh családot -éjjel titokban takarítani járt egy világi emberhez. Ima közben legtöbbször elaludt a fáradtságtól, a felesége arcra borulva találta a kövön. Világi munkaadójának azonnal feltűnt, hogy ennek a szorgalmas fiatalembernek segítségre van szüksége. Amikor megtudta, hogyan él, egy évre előre kifizette a munkabérét, hogy vehessen egy búvárszivattyút. Ne kelljen a feleségének a három gyerekre kútból húzni a vizet.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #24 Dátum: 2020 Augusztus 11, 09:01:29 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Állandó megfélemlítés alatt tartott. A presbiterek néha becsukták a szemüket, hogy ne lássák, mit művel velem. Egyszer összeszedtem magam, és azt mondtam neki: "Sándor, én nem vagyok alkalmas erre a feladatra. Írhatnék riportokat, taníthatnám a fiatalokat. Amit kértél, megcsináltam: összeraktam ezt a lapot. Engedd meg, hogy a lapszerkesztést átadjam másnak." Könyörögtem neki: adjon egy kis levegőt, mert nem bírom tovább. A jó pásztor, az irgalmas lelkész, az Isten felkent embere így válaszolt: "Tudtam eddig is, hogy torz személyiségű ember vagy. Tele vagy démonokkal, nem tudod kontrollálni magad. Nincs személyiséged. Látszik, hogy ördögi természeted van. Ez az út, amin te jársz, a pokolba vezet. A Sátán irányít téged."
Napóleon disznó kutyái Amikor kijött értem a mentő, eszméletlen állapotban voltam. Ömlött rólam a víz, dobáltam magam, és azt kiabáltam: "Vegyétek le rólam a vizes zsákot!" Az orvost nem ismertem fel. Az első vizsgálatok nem tudták megállapítani, mi bajom. Szúrt az oldalam, és görcseim voltak. Amikor a kórházban észhez tértem, három dolgot kértem a feleségemtől: ha meghalok, nem lehet ott a temetésemen Németh Sándor, és családjának egyetlen tagja sem. Senki nem mondhat beszédet a Hit Gyülekezetéből (mert azt Németh Sándor írná - az meg nem a gyilkos feladata). Iványi Gábort kérje meg, hogy temessen el. A feleségem sírt. A szeme előtt zuhantam össze. Németh Sándor olyan terror alatt tartott, hogy állandó halálfélelmem volt. A vezető lelkész ezt azzal magyarázta, hogy az ördögöt nagyon zavarja a gyülekezet lapja. A szellemvilágban óriási fegyver az ő újságja. A világi lapok is megérezték, hogy ez az újság kivégzi őket. Tudják, hogy "nem rúghatnak labdába mellettünk". A bennük levő démonok tombolnak, mert megérezték a bennünk levő szellemet. Szerinte ezt érzem. Én csak annyit tudtam, hogy a gyötrelmek az ő telefonjai után szakadnak rám. Tisztában voltam azzal, hogy be akar törni. Kívülről tudtam nézni, mit csinál velem, mert számos alkalommal láttam mások betörését. Borzalmas látvány volt végignézni, amikor egy ember elveszíti önmagát. Németh Sándor valósággal kiherélte az emberek lelkét. Felfogása szerint csak így voltak alkalmasak a szolgálatra. Agy nélkül, önálló döntések híján. A vezető lelkész ledarálta a kiszemelt áldozatot, majd a szolgálati ajándéknak való teljes engedelmességet programozta belé. A körülötte levő emberek olyanokká váltak, mint az öntudatlan állatok. Csak akkor volt elviselhető az életük, ha a "program" szerint cselekedtek. Ha eltértek attól, visszajött rájuk az a borzalmas pszichikai nyomás, amellyel begyalulták őket. Németh Sándor elhitette velük, hogy ez a szenvedés Istentől van, és az engedetlenségük miatt jött rájuk. Ezért ezek az emberek nem ismertek mást, csak az engedelmességet. Németh Sándornak mindig igaza van. Ha nincs, akkor majd lesz. Aki Németh Sándort szereti, az barát. Aki nem szereti (azaz nem engedelmeskedik neki), az ellenség. Németh Sándor tökéletesen idomította az embereit: ha azt mondaná nekik, hogy öljenek, megtennék. Németh Sándor betört emberei olyanok voltak, mint Orwell Állatfarmjának kutyái (melyeket Napóleon disznó idomított be). Akire Napóleon rámutatott, azt szétmarcangolták. A gyülekezet átlagos tagjai pedig úgy viselkedtek, mint az Állatfarm Bandi nevű lova. Húzta az igát akkor is, ha nem kapott enni. Építette a malmot akkor is, amikor már tudni lehetett, hogy soha nem épül fel (a mi malmunk az volt, hogy "a Hit Gyülekezetéből indul az európai ébredés").

Tudtam, ha teljesen feladom magam, és Isten után behódolok Németh Sándornak is, ha elhagyom (és meggyűlölöm) a normális világot, elismert ember leszek a gyülekezetben. Ha elfelejtem, ki vagyok, elmúlnak a szenvedéseim. De képtelen voltam rá. Németh Sándor meg is állapította: a világ szeretete az én bajom. Pedig meg van írva: "ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete." Ilyen torz igemagyarázatok miatt hittük azt, hogy Isten diktátor. És rettegtünk tőle (pedig "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte"). Emiatt éreztük úgy, hogy már csak az segíthet, ha engedelmeskedünk Németh Sándornak (a szolgálati ajándéknak). Ezzel még szerezhetünk jó pontokat. Igyekeztem megadni magam, mert kibírhatatlan szorongás és félelem kínzott. Németh Sándor naponta adta a dózist. A megfélemlítésnek és a terrornak olyan mértékét zúdította rám, ami elviselhetetlen volt. A végén már remegtem, ha megszólalt a telefon. Nem csak az volt megfélemlítő, amit mondott. Amikor beszélt, megmagyarázhatatlan megfélemlítő erő szállt az emberre. Németh Sándor gyötrő, kínzó pszichikai nyomást helyezett arra, akire akart. Az ember úgy érezte, szétszakad a lelke. Nem a félelem miatt. Okkult nyomás nehezedett arra az emberre, akitől akart valamit. Az a szellem, akit ő mozgatott, és akit valamilyen oknál fogva Szentléleknek nevezett, gyilkolta az embert. Ráhelyezte arra, akit befolyásolni akart, és addig támadta vele, amíg uralmat nem vett a lelke, az akarata fölött. Egyszer azt kérdezte tőlem a kocsijában: "Mi baja lehet a Takács Ferinek?" Azt a semmitmondó karizmatikus választ adtam, hogy "biztos valamilyen szellemi nyomás van rajta". Németh Sándor erre azt mondta: "Tudom. Én helyeztem rá." Ez teljesen ördögi volt. Amíg nem engedelmeskedtek neki, gyötrő lelki nyomás alá helyezte a "lázadót" (és rászabadította az imacsapatot). Németh Sándor az évek során olyan lelki függőséget épített ki, hogy az emberek közérzete attól függött, milyen érzésekkel viseltet irántuk. Ezért mindenki igyekezett a kedvében járni. ószövetségi teológiai magyarázatok is elhitették velünk, hogy Isten emberével úgy kell bánnunk, hogy a kedvét és a jóindulatát megnyerjük. Németh Sándor neheztelése, haragja vagy kiváltképpen az indulata pusztító volt.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #25 Dátum: 2020 Szeptember 07, 08:01:49 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Németh Sándor 1 millió forinttal alapította a Hetek című lapot. Emiatt a legalapvetőbb technikai és személyi feltételek hiányoztak. Egy ember kivételével olyanok írták az újságot, akik még életükben nem láttak szerkesztőséget. Egyetlen tördelő, egy éjszaka rakta össze a lapot (olyan gépen, amely állandóan lefagyott, a kész oldalakat pedig nem tudta rendesen átírni). Minden cikket nekem kellett szerkesztenem. Ehhez jöttek Németh Sándor írásai, melyekkel lekötötte egy teljes napomat. Az első hónapokban hetente három nap és három éjjel dolgoztunk folyamatosan, hogy a lap megjelenhessen. Nevetséges erőfeszítések árán született meg az újság, mert a vezető lelkész egyre rövidítette a lapzárta időpontját. (Emelte a normát, és csökkentette a fejadagokat.) Munkaszerződést a Hit Gyülekezetében nem ismertek. A fizetés zsebből történt, ha volt egyáltalán. Öt hónapig - a tördelő kivételével - a szerkesztőségben senki nem kapott egy fillért sem. Németh Sándor azt mondta, hogy ez szolgálat. Nem jár érte fizetés. A vezető lelkész pokollal fenyegetett meg, hogy hagyjam ott a munkahelyemet. Három hónapot úgy dolgoztam a gyülekezet lapjánál, hogy más munkahelyem nem volt. Németh Sándor tudta, hogy semmiféle jövedelmem nincs. Albérletben laktunk: ami pénzünk volt, beadtuk a gyülekezeti csarnok építésére. Németh Sándor ez idő alatt egyetlen szóval nem kérdezte meg, miből élek. Az utolsó százforintosunkat a feleségem a gyülekezetben költötte el: Németh Sándor lánya (Hajnalka) eladott neki egy újságot (abból, amit szerkesztettem). A feleségem a visszajáró - vagyont érő - 23 forintot nem merte elkérni, mert Nemes Pali szerint a Németh család nyilvántartja azokat, akik száz forintból visszakérnek. Amíg voltak tartalékaim, a munkatársaknak is én adtam pénzt. Kiderült, hogy többen éheznek. Hazafi Zsoltnak hetekig nem volt annyi pénze, hogy egy kiló mokka cukrot megvegyen (mellesleg azért költözött fel Pestre, mert hívtuk a Hetekhez). A munkatársak egy része azokból a szendvicsekből élt (némelyiknek a felesége is), amelyeket a kiadó esténként hozatott a szerkesztőségbe (később kaptunk hideg ételt). Ez volt az ennivalójuk egész nap. Aztán várták a következő estét. Németh Sándor eközben minden istentiszteleten büszkén hirdette a lapot: "Hetek - ordította. - Nálad nélkül nem élhetek." A vidéki gyülekezeteknek kötelezővé tette az újság megvásárlását.



Azután egyik istentiszteleten odamentem dr. Szabó Tamás belgyógyász főorvoshoz, hogy szabadítson ki innen. Elmondtam neki mindent őszintén, a könnyeim potyogtak. Szabó Tamás befektetett a székesfehérvári kórházba. Megállapította, hogy szervi problémáim (még) nincsenek, de a folyamat infarktus irányába vezetne. A kórház pszichiátere megállapította, hogy sokkosan megfélemlített állapotba kerültem. Mivel nem találom a kiutat, súlyosan depressziós vagyok. Erős gyógyszereket kaptam, és Szabó Tamás eldugott két hétre Székesfehérváron. Tudtam, hogy Németh Sándor tisztában van a felelősségével, mert nem mert meglátogatni. Csak küldte a gyümölcsös kosarakat (ilyesmit már láttam Uzoni Péter halálos ágyánál). A lelki betörésem akkor már előrehaladott állapotban volt, csak az eszemmel tudtam, mi történik. Az akaratomat már nem tudtam irányítani. Féltem és reszkettem. Állandó szorongással feküdtem az ágyon. Rettegtem attól, hogy vissza kell mennem. Arra gondolni sem mertem, hogy kilépjek a gyülekezetből. Biztos voltam benne, hogy akkora vezető lelkész megöl. Ha észreveszi, hogy tudom, mit művel, szétvágat az embereivel. Akkor már nagyon rossz állapotban voltam. Nem voltam biztos abban, hogy túlélném az imakommandót, vagy vele egy félórás beszélgetést. Ezért igyekeztem elaltatni az éberségét, és pozitív jelzéseket adni magamról. Németh Sándor tisztában volt azzal, mit jelentene, ha ebben az állapotban a nyilvánossághoz fordulok. Éreztem, hogy kórházi tartózkodásom alatt erősödött a rajtam levő szellemi nyomás. Depressziósan bámultam a plafont, és tompán éreztem, hogy nyomják az imát ezerrel. Az nyugtatott, hogy már kinn vagyok. Már csak meg kell erősödnöm. Attól féltem, hogy idő előtt kinyírnak, aztán azt mondják: úgy jártam, mint Ananiás és Safira. Szembeszálltam a Szentlélek akaratával, ezért Isten megölt (ez a hír növelné az istenfélelmet. Németh Sándorban pedig a bizonyosságot, hogy vele van az Isten). Szabó Tamásnak könyörögtem, ne engedjen elvinni.
Szabó Tamás székesfehérvári főorvos és Grubits János, a soproni neuropszichiátriai szanatórium főorvosa megmentették az életemet. Nagyon hálás vagyok érte, és soha nem felejtem el nekik, amit értem tettek. 

Amikor kiderült, hogy nem kívánok visszamenni a gyülekezetbe, Németh Sándor elterjesztette: az Opus Dei ügynöke voltam. A jezsuiták építettek be a gyülekezetbe (lehet, hogy én vagyok Alberto?). De a Szentlélek leleplezett, és kiszorított Isten népe közül (meg van írva, hogy "nem állhatnak meg a gonoszok az igazak gyülekezetében"). Egri Attila, aki a lapot kiadó kft. ügyvezetője volt, miután kijöttem a szanatóriumból, kifizette három havi munkabéremet. Azt hiszem, érezte, mi történt. Megvette a repülőjegyünket, amellyel a feleségemmel elutaztunk Rhodosz szigetére, hogy kipihenjük magunkból a Hit Gyülekezetét.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Vége

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #26 Dátum: 2020 Szeptember 12, 14:13:01 »
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A vezető lelkész felháborodott, ha csirkemájat kapott ebédre. Fitymálta a januári dinnyét - amit állítólag Izraelből hoztak neki, de én nem voltam ott a vásárlásnál -, ha nem volt elég hideg. Németh Sándor a presbiteri szobában földhöz vágta az almát, mert nem találta elég nagynak. "Nekem ilyen almát ne hozzatok ide. Ez a disznóknak való" -mondta, és belerúgott (engem falun arra tanítottak, hogy az ételt meg kell becsülni). Erre tíz ember rohant, hogy sárgadinnye nagyságú almákat szerezzen. És találtak. Ezt mindig csodáltam. Petrőcz emberei nem ismertek lehetetlent, ha Németh Sándornak kellett valami. Ilyenkor a pénz nem számított. De egy átlagos gyülekezeti tag tőlük éhen halhatott (csak emlékeztetésül: ez a szervezet állítólag egyház).

Ez szégyenleges.  :303:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #27 Dátum: 2020 Szeptember 12, 14:45:53 »
Kedves Sofia!

Bevallom, nem olvastam végig, mert részben nem volt rá időm, részben tartottam attól, hogy elképesztő negatív nyomás fog rám telepedni.
Ugyanis nekem épp elég volt az, amit a Pestlőrinci Agapéban átéltünk.  :296:

Borzalmas, hogy "keresztyén" közösségben mi minden meg nem történhet! Tragédia!
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #28 Dátum: 2020 Szeptember 14, 08:38:08 »
Adventistáknak nevezzük annak az újabb kori amerikai szektának a tagjait, akik az Úr eljövetelét közelinek tartják, az arra való előkészületet tekintik a keresztények legfontosabb kötelességének s egész istentiszteletük s egyházi életük ennek az adventnek, vagyis az Úr várásának a megünneplésében merül ki. Az adventisták nem egységesek, öt különböző szektájuk van. Legnevezetesebbek a „hetednapos adventisták”, akik Amerikában igen elszaporodtak s Európában is a dollár mindenható erejénél fogva élénk propagandát folytatnak. Nálunk Magyarországon „szombatosok” néven ismeretesek, mivel a hét hetedik napját ünneplik.

Az adventista szekta keletkezése Miller Vilmos nevéhez fűződik, aki  1782-ben született s mint farmer 1849-ben halt meg. Harmincnégy éves korában mint farmer letelepedett Low Hamptonban s itt hamarosan megtért. Megtérése után lázas buzgalommal fogott a Szentírás olvasásához. Különösen megragadták figyelmét azok a részek, melyek a világ végéről s az Úr eljöveteléről szólanak. Úgy gondolta, hogy az idők jelei, melyek a világ végét jelzik, beteljesedőben vannak. Tehát Krisztus eljövetele küszöbön áll. Hosszas búvárkodás után, a Dániel könyvében megírt jövendölésekből (8,13) azt számította ki, hogy Krisztus második eljövetele az „1843. év táján” fog bekövetkezni. 1818-ban már komoly meggyőződése volt Millernek, hogy 25 év múlva beáll a világ vége. Krisztus újra megjelenik a földön s a nagy világégés után felállítja az ő ezeréves országát, melyben uralkodni fog a feltámadt hívőkkel. Az istentelenek ellenben csak az ezer év elteltével fognak feltámadni s akkor lesz majd a világítélet. 1831-ben Miller nyíltan kezdte hirdetni meggyőződését. Két év múlva már lakóhelye baptista gyülekezetében hirdeti tanait. 1833-ban könyvet ír: „Bizonyítékok a Bibliából s a történelemből az Úr eljövetelére vonatkozólag 1843-ban”. Ezen időtől kezdve egész 1843-ig hatalmas propagandatevékenységet fejtett ki. Ötszáz különböző városban vagy négyezer előadást tartott. Előadásai oly nagy hatást értek el, hogy körülbelül 200 prédikátor elfogadta nézeteit, közel ezer gyülekezet támadt vagy ötvenezer taggal. 1840-ben Bostonban megjelent az első adventista folyóirat, az „Idők jelei”, később „Advent Herald” címmel. Mikor Miller követői őt arra kérték, hogy jelölje meg pontosabban az időt, melyre az Úr érkezése várható, Miller újabb számítások alapján ezt a pontos időt 1843. március 21. és 1844. március 21. közötti időben állapította meg. Miller jövendölése nagyon érthetően óriási feltűnést keltett. Hívők és hitetlenek egyaránt lázas kíváncsisággal várták az eseményeket. De a kijelölt idő elmúlt s az Úrnak felhőben való
eljövetele nem következett be. Miller tehát hamis prófétának bizonyult. Ő azonban nem vette nagyon szívére a szégyenletes felsülést. Nyílt levelet intézett híveihez, melyben bevallja, hogy számításában ugyan tévedett, de biztosít mindenkit arról, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Most azután egy Snow nevű barátja lépett előtérbe. Kijelentette, hogy Miller tévedett, amennyiben nem vette figyelembe a tíz szűzről szóló példabeszédet (Mt 25), mely szerint a vőlegény nem fényes nappal, hanem csak éjfélkor jön. Ez a félnapi késés a dánieli 2300 napnak megfelelően egy félévet jelent. Ezt a félévét kegyelmi és bűnbánati időnek jelentette ki s az Úr eljövetelét pontosan 1844. október 21-ikében állapította meg. A tömeg persze újra hitt s feszült várakozással tekintett az eljövendő elé. Egykorú kútfők leírásai a tömegőrület hatását keltik az emberben. 1844 nyarán a hívők nagy része beszüntette a munkát. A földeken nem aratták le többet a
termést. Sokan eladták vagy elajándékozták minden vagyonukat s külön kis sátrakban várták az Úr eljövetelét. A „hitetlenek” természetesen jól mulattak a „hívők” várakozásán s Bostonban a kereskedők kirakataiban ilyen felírásokat lehetett látni: „Fehér ruhák, mennybemenetelre alkalmasak, legújabb divat szerint igen olcsó áron árusíttatnak”. Végre elérkezett 1844. október 21. Ezer és ezer adventista leste az égi jeleket, az angyalok megérkeztét, a kürtök megharsanását. Népes csapatok lepték el az imaházakat s szemüket égnek irányítva, órák hosszat adventi énekeket énekeltek. Úgy, ahogy Lukács evangéliumában van: „Midőn pedig ezek elkezdődnek, tekintsetek föl és emeljétek fel fejeiteket, mert közelget a ti váltságtok”. (21,28) De semmi se történt. Október 21. is csak úgy múlott el, mint a többi nap. „Elhagytam az imaházat – írja egy szemtanú – és sírtam, mint egy gyermek. Az idő letelt s a várva-várt Üdvözítő nem jött el. Mária Magdolnával kellett felkiáltanunk: Elvitték az Urat… és nem tudjuk, hová tették őt.” A csalódás tehát irtózatos volt, Miller, Snow és társai azonban úgy nyilatkoztak, hogy a számítás egészen helyes volt s csak abban tévedtek, hogy az adott időpont nem az Úr Jézus eljövetelére, hanem a Megváltónak, mint főpapnak mennyben véghezvitendő utolsó munkájára, az engesztelőáldozat bevégzésére s az Úr népének előkészítésére vonatkozik. S az adventisták újra hittek.

Folytatás következik.

forrás: Nyisztor Zoltán: Baptisták és adventisták

Nem elérhető Sofia

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
« Válasz #29 Dátum: 2020 Szeptember 19, 09:15:27 »
Az öt különböző csoportra szakadó adventisták közül legnagyobb szerephez a „hetednapos adventisták”, vagy szombatosok jutottak. Történt ugyanis, hogy 1844-ben a washingtoni gyülekezethez egy baptista prédikátornő jött, aki meggyőzte a gyülekezetet, mennyire helytelen és bűnös a vasárnap megszentelése. Isten a hetedik napot rendelte és áldotta meg és semmi nyoma annak, hogy akaratát megváltoztatta volna. A gyülekezet elfogadta a prédikátornő érvelését, különvált a többi adventistáktól s erős propagandába kezdett. A propaganda lelke egy Harmon Ellen G. nevű beteges leányka volt, aki gyakran lelki elragadtatásfélébe esett és prófétált. Később férjhez ment egy Withe Jakab nevű prédikátorhoz. Víziói eközben tovább folytatódtak s e nő az adventisták prófétanőjévé vált s írásmagyarázatai irányadókká lettek. 1849-ben már folyóiratot alapítanak s Withe asszony vizionárius írásai elárasztják egész Amerikát. 1858-ban bevezetik gyülekezeteikben a tizedet, miáltal kiapadhatatlan pénzforrásra tesznek szert. 1866-ban felállítják az első szanatóriumot s 1868-ban megtartják az első seregszemlét. Ugyanebben az évben egy aposztata lengyel pap megalapítja az első európai gyülekezetet a latin Svájcban. 1878-ban megkezdik Angliában a térítést. 1895-ben pedig Hamburg székhellyel Közép-Európa megmunkálásába fognak. A különböző adventista frakciók között legerősebb a szombatos adventisták csoportja. A hetednapos adventisták tanaiban az Úr várása mellett a legnagyobb szerepet az „Úr napjának” a kérdése játssza. Bates József hajóskapitány már 1846-ban könyvet írt e kérdésről, s pálcát tört a vasárnap felett. Kijelentette, hogy bűn a vasárnapot megünnepelni. Szombat az igazi ünnep, mint ahogy azt a zsidók tették, mert a teremtés alkalmával Isten a szombatot áldotta és szentelte meg. Az adventisták nagy profetisszája: White asszonyság pedig esküvel állítja, hogy mennyei látomása volt, miszerint soha senki hitetlenné vagy istentagadóvá nem lett volna, ha az Úr napját mindig szombaton ülte volna meg a világ. A német Conradi pedig egy vaskos könyvben, melynek címe: Krisztus vagy a római egyház, azt állítja, hogy a pápaság bűne a szombat eltörlése. A vasárnap emberi találmány minden bibliai alap nélkül. Sőt haragosan jelenti ki, hogy a római egyház Isten nyílt és világos parancsa ellenére vezette be a szombat helyett a vasárnapot. Szerintük az első keresztények a szombatot ünnepelték s a bűnös merénylet Isten parancsa ellen csak a IV. században következett be. Erre az időre esik ugyanis a vasárnap bevezetése. A szombat tehát Isten mindenhatóságának a jele; a vasárnap pedig jele a római egyház hatalmának és tekintélyének Isten szava és parancsa felett.

Folytatás következik.

forrás: Nyisztor Zoltán: Baptisták és adventisták