Jajj, nagyon köszönöm ezt a topicot nagyon tetszik... Örülök, hogy erről mesélhetek, mert nekem most a legtöbb megtapasztalásom és áldásom az elmúlt 3 hónapban, pont a világi munkahelyem során történt...
Az is nagyon érdekes, ahogy ide kerültem. Gyógypedagógiai érdekelt, de nem vettek fel, ezért 2 éves asszisztens képzésre mentem. Utána újra próbálkoztam a felvételivel, már teljesen bebiztosítottam magam, amikor nyár végén Isten elkezdett a szívemhez szólni, hogy mintha nem adtam volna át életem-e területét (hivatás) egészen, hanem a saját tervemben haladtam volna. Elkezdtem imádkozni, hogy ha akarja, akadályozza meg a biztos felvételit. De emberileg annyira biztos volt... Ám olyan történt ami nem szokott, hatalmasat ugrott a ponthatár, hiába voltam 26 ponttal felette, 30-al kellett volna. Azt gondoltam Isten bezárta a gyógypedagógia irányát... Vártam a B tervet, állást kerestem, anyagi nehézségei voltak már évek óta a családomnak, tehát egyértelmű volt hogy dolgozom, csak az nem, hogy melyik szakmámban (egy kommunikációs OKJ-s képzésem van ezen kívül) Elkezdtem állást keresni, de nagyon nem jött össze vagy ami összejött annak az lett volna az ára, hogy nem tudok a családomnak segíteni (anyukám egyedül nevel két tesókát, akik közül az egyiknek különlegesebb bánásmódra, több figyelemre van szüksége és mivel anyukám olyan beosztásban dolgozik, én vagyok a felelős aki hozza-viszi iskolába őt) Szóval sok kritériumnak kellett az állásnak megfelelnie. (képzettség, beosztás, ne túl messze) Eléggé lehetetlennek tűnt hogy találok jót...
Ez a lehetőség azután jött, hogy hónapokig reménykedtem, és nehezen, de nemet mondtam néha... Kihevervén a sokkot hogy nem vettek fel, egy idő után hirdettem magam egy gyerekportálon. Aztán kaptam egy emilt, "másnap reggel menjek be egy suliba, szeretettel várnak." Megmutatták a csoportomat, elmondták a nehézségeket. Másfél évvel ezelőtt madarat lehetett volna velem fogatni, mert pont ilyen munkahelyre vágytam (tudat alatt értekelt az autizmus és egy kicsit szakosodtam, vagyis sokat olvastam róla, akkor minden álmom volt ilyen gyerekekkel foglalkozni) Ha nem lett volna a hivatásom felőli elbizonytalanodás, az örömöm felhőtlen. Így viszont volt bennem egy nagy kérdés, ha Isten bezárta az ajtót, miért nyitott hasonló ajtót. Nagyon sokat tanultam tőle ezután. Végtelen bölcsességének egyik ismérve, hogy a dolgokat nem akkor és nem úgy adja meg, ahogy kérjük. (ha neki részletesebb terve van)
Teltek-múltak a napok, a munkahelyi nehézségek egyre tompultak, rengeteg szeretetet kaptam a gyerekektől, első perctől elfogadtak ami különleges. Ez is Isten munkája volt. Minden nap Vele keltem, Vele jártam, sok szitu volt amiben csak az imádság segített, mert nem voltak még kész megoldási lehetőségeim (ez most is így van, bár sokat tanulhattam azóta) Hirtelen csöppentem bele az egészbe és úgy sodort magával, a napok gyorsan teltek és minden nap jobban élveztem amit csinálok. Emellett azért feljött a kérdés, mi lesz később? Van egy másik szerelmem, ami pont akkor kezdett megerősödni, mikor átadtam a hivatás területét. Éreztem, hogy akár teljes időben szívesen szolgálnám Istent. De tudtam, hogy még nem tudok konkrétumokat ezekkel kapcsolatban. Ez most azóta is a szívemen van, de egyenlőre azt látom/érzem, hogy csak az elkövetkezendő hónapokra van vezetésem, most a "teljes idejű szolgálatom" ezen a munkahelyen van, a gyerkőckék, a munkatársaim és a szülők felé. Emellett a másik szerelmem a fiatalok felé való szolgálat (evangélizálás), amit a gyülekezetemben és a FÉK-ben (Timoteus társaság) csinálok. Az arányokat én is keresem a szolgálatban, mert szeretnék teljes szívvel ott lenni mindben, de most megértettem, hogy Isten okkal adta ezt a munkahelyet. A másik jó, hogy sokan járnak tőlünk arra a főiskolára ahová én is vágytam. Még utoljára megpróbálom a felvételit, hátha munk mellett fog összejönni (most már nincs olyan nagy esélyem és összetörni sem fogok ha nem sikerül) Jó ott ahol dolgozom, szeretek mindent. Pedig sok kihívással jár naponta... De folyamatosan tanulok és Istent tapasztalom.
Azt gondolom, hogy elsődleges az Istennel való kapcsolatunk (megismerjük Őt amikor az igét tanulmányozzuk), másodlagos, amikor megismertetjük Őt másokkal (szolgálunk) és a harmadik, amikor építünk egy közösséget (Krisztus Testét) Ezt Istennel kell megbeszélned kedves Whiteattil, hogy Ő mit gondol a helyzetedről. Lehetséges, hogy fog adni egy jobb munkahelyet... De az is lehet, hogy össze tudod egyeztetni majd a munkát, úgy hogy az Ő bölcsességével megtalálod a helyes arányokat a hétköznapokban is. Az biztos, hogy nem naphoz vagyunk kötve, nem is törvényekhez... Hanem, hogy az Ő bölcsességével döntsünk, tegyünk dolgokat... (Bocsánat ha hosszú voltam, remélem nem untátok, legalább jobban megismertetek
)