Kedves Sándor!
Nem mindenben értek veled egyet, és minden vita nélkül, szeretném elmondani az én megtapasztalásomat, azt, hogy Isten Szentlelke ezt bennem, hogy világosította meg... és ahogy olvastam erről olyan "nagyoktól" mint C.H.Spurgeon, "Minden kegyelem" című könyvében!
Úgy gondoltam, beidézem az egész írásod, és közbeírok ott, ahol nem igei , ami nem biblikus...
"A kegyelem változtat meg mindent. Kicsit erről szeretnék beszélni. A kegyelem királyi széke Jézus áldozatával nyilt meg előttünk, és semmi jót nem tudunk felhozni a magunk érdemeként. Sajnos még azt sem, hogy képesek lennénk bármi Isten mércéje szerinti jóra. Most nem akarok arról beszélni, mikor valakinek mégis az óembere tér meg, mert ez fából vaskarika, aztán még újjá is teremti magát, még imádkozik is.
Itt szeretnék megállni... ki tér meg ha nem az óember? Amikor eljutok a megtérésig... amikor felismerem, hogy egy elveszett bűnös vagyok... hogy kegyelemre van szükségem...és oda megyek Jézushoz...bűnbánattal leborulok Elé, bocsánatáért esedezem... AKKOR KI VAGYOK? Akkor még a régi meg nem tért ÓEMBER vagyok... akkor térek meg...
Evidens, hogy újjáteremteni senki nem tudja magát... Imádkozni meg tud még a "hitetlen is"...aki sokszor felkiállt, hogy "oh Istenem, segíts"...de közben nagyon távol van Istentől...
Először megint a gyermekeimmel egy példa. A gyermekeimnek nem az a kegyelem, hogy hitben járó szülei vannak, hanem az - mikor valamit elkövetnek, nagyon nem örülök, rossz nézni - de nem tart a harag soká és újra szeretet van, mindíg a gyermekeim maradnak. Nekik ez a kegyelem, kicsit gyenge változatban. Nem értik meg, hogy hitből, mert látnak és ismernek. Tudják, hogy szeretem őket, nincs kétségük, szükségük is van rá. Tudják, mi az aminek nem örülök, miről mi lenne a véleményem - ha nem is vagyok ott - valami mégis nagyobb hatással van rájuk és gyakran átlépik. Ismernek - látásban járunk, tudják ki vagyok. Mennyei Édesatyánk viszont azt mondta, boldogok aki hisznek. Akik olvassák. Akik megfáradtak. Mind olyan - hogy vonz magához. A kegyelem első jelei. Az óember nem örül ennek és minden módon tiltakozik - mint akinek nincs sok ideje hátra, képtelen úgy dönteni, hogy pusztuljon, kegyelmet pedig nem kap - mert nem ajánlja fel neki Isten.
Sándor... ezt hogy kell érteni...? Mi az hogy nem ajánlja fel neki Isten??? Isten Jézusban mindenkinek felajánlotta a kegyelmet...MINDENKINEK...Tit 2,11
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Ha az Ige ezt állítja...te hogy mondhatsz mást...? Az óember tud uramuramozni, tud igét mondani. Mindent megtesz, csak hogy ne jöjjön a mégerősebb. Mikor már valaki nagyon nehéz eset, nagyon esik szét és egyáltalán nem magabiztos már - és rángatja ide oda, de nyúlni akar a kegyelemért - akkor én már nem vagyok elkeseredett. Nem az a kérdés, mikor tud majd dönteni. Mert aki tud jól döntenil - az üdvözül, aki pedig nem dönt jól - az megérdemli, hogy elkárhozik - ez a kegyelemmel nem illeszthető össze. Ez óemberi.
De igen Sándor... az a lényeg... és nagyon fontos , döntő lépés, hogy tud-e helyesen dönteni... dönt-e Jézus mellett... és kinyújtja a kezét a kegyelemért, vagy benne marad a gyötrelmekben... és nem fogadja el ezt a feléje kinyújtott ajándékot... természetesen "lelki kezeit" kinyújtja ezután a kegyelem után, és hittel megragadja...
Fil 3,12
Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.
Elolvastam a fenti írásokat és ebben mindenki egyetértett, a kegyelmet nem érdemelte senki. A kérdés, hogy lesz az enyém? Az óemberem nyúl érte?
Igen... az óemberem nyúl érte... és hittel megragadja... miután Isten Szentlelke újjászüli... és lesz egy új teremtés...Sajnos bele kell kicsit mennünk - és muszály egyértelműbben fogalmaznom. Nem csak miattatok, hanem aki vendégként azért csak benéz ide hozzánk.
szeretettel Sándor
Igen... muszáj volt egyértelműen... biblikusan fogalmaznom, Igékkel alátámasztva, nehogy bárkit is tévútra vezessünk...
Szeretettel:
Lídia, alias kövecske