Sándor még egy kis apológia:
A magyar Úsz. fordítások sajátos "ördög" kifejezése mögött (néhány kivétellel) a görög diabolosz (szó szerint: "összevissza dobáló", ti. vádakkal) áll, ami a héber szátan = "ellenfél, vádló, ügyész" fordítása (görögösítve szatanasz, magyarosan Sátán). Az ősi keresztény hagyomány szerint Babilon bukott királya – vsz. mint előkép – azonosítható a Sátánnal (Ézs 14:12-14), egy Isten ellen lázadó kerúbbal vagy angyali fejedelemmel (Lk 11:15, Ef 2:2, 6:12, 2Kor 4:4, Jel 9:11). A közismert "Lucifer" név nem bibliai, hanem latin szó, jelentése "Fényhordozó", és az Ézs 14:12 latin fordításában (Vulgata) található. A "Beliál" (héber Blijaál) szó eredete bizonytalan, de jelentése kb. haszontalan, sőt gonosz; mivel szinte minden gonoszság megstestesítője, "fiai", "lányai", "emberei" a vallási-erkölcsi értelemben "elvetemült" emberek (Bír 19:22, 20:13, 1Sám 2:12, 30:22 stb.). A LXX diabolosz-nak (vádló), az Úsz. ponérosz-nak (gonosz) fordítja, tehát a Sátánnal azonosítja (vö. 2Kor 6:15. A "Belzebub", vagy pontosabban Baál-Zevul ("A Csarnoktemplom Ura") név egy filiszteus istené; Jézus kortárs kritikusai azt állították, hogy ő áll Jézus démonűzése mögött, Jézus válaszából azonban úgy tűnik, hogy azonos a Sátánnal (Mk 3.22, Lk 11:15-19). Jézus továbbá a pergamoni Zeusz-oltárt a Sátán trónjával azonosítja (Jel 2:12-13). Úgy látszik, a hamis istenkultuszok és minden gonoszság mögött – az eltérő megjelenési formák ellenére is – a Sátán áll (vö. 5Móz 32:17, 1Kor 10:20).