Téma: Advent

[Árvai Emil]

Túrmezei Erzsébet: ELJÖN

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja,
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.

[Guti Tünde]

Így van... Gyönyörű gondolatok...

                 DERENG A HAJNAL!


    Kint még sűrű sötétség ül a házak között,  s  a derengő
hajnal  sejtelmes fénnyel szűrődik át a félrehúzódó felhők
mögül.  A  szél cibálja  a még gallyak  végén kapaszkodó
faleveleket,  s morcos  süvítéssel  zúg végig  az ágak közt.

  Egyszer csak olyan fuvolázó madárhang töri meg a komor
időjárást,  hogy még egy  esőerdőben is  helyezést ért volna
el!  Kimerészkedtem  óvatosan az  erkélyre,  nem törődve a
hajamat  ziláló szélrohamokkal és a csípős levegővel.
-   Ezt látnom kell! Alig hiszem, hogy ilyen létezik!
szinte hallottam a gondolataimat.
Elképzeltem egy tipikus, trópusi színekben tündöklő énekest,
de  annyira  beolvadt  az  udvar fái kopár  színezetébe,  hogy
nem  láthattam meg a gyér kinti megvilágításban.  Talán egy
fülemüle lehetett…
   Ez a madárka még  sötétben köszöntötte a reggelt! Dalával
már láttatta a fényt!

   Adventi gondolatok öntöttek el. Ha valamikor, akkor most
olyan  sötétségben vesztegel a világ,  hogy vajúdva  várjuk a
kivilágosodást!
Tudjuk, hogy minden jel szerint Jézus Krisztus visszajövetele
bármikor megtörténhet, próféták is figyelmeztettek.
             
               A  HAJNAL  MÁR  DERENG!
   
Nekünk, keresztyéneknek különleges, a Vőlegényt váró és
dicsőítő  dalra  kell fakadnunk,  vigasztalva egymást,  mások
figyelmét  a gyorsan közeledő időpontra fordítva!
   
   Várakozásunk  legyen tele szívbeli énekkel,  őszinte tűzzel,
készülődéssel! Ne féljünk az áthatolhatatlannak tűnő sötétben,
hanem „lelkünk az Urat várja!”


2009. nov. 12.                                         Guti Tünde

[Árvai Emil]

Füle Lajos: ÁDVENT EZ IS

Ádvent ez is: ismeretlenekért imádkozom.
Emberekért, kik velem egy kupéban
utaznak fázva,
kamaszokért, kik kurjongatva jönnek
szembe az úton,
a rendőrért, ki világító bottal
fáradtan hadonászik.
Bimbózó és hervadó nőkért,
magzatokért, féliglevőkért,
voltakért és eljövendőkért.
Erősekért, erőtlenekért,
esendőkért, elesettekért,
nagyok alázatáért,
kicsik reménységéért,
betegek gyógyszeréért,
éhezők kenyeréért,
népek békességéért,
világunk öröméért,
mindenki egy s igaz karácsonyáért.
ÁMEN.

[Árvai Emil]

Füle Lajos: A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM

A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de ISTEN ítéletei
az értelmünket meghaladják.

[Guti Tünde]

Csodálatos gondolatok! Pont a kegyelemről olvasok egy könyvet. A címe: Meghökkentő kegyelem. Nagyon mély mondanivalója van, hasonló ehhez a vershez! 

Köszi!

[Árvai Emil]

Kipke Tamás : LÁTOGATÁS

az a látogatás
akkor...
az ismert ismeretlen
zúgás suhogás
a hírnök lassú lihegése

s Mária
ahogy lelke beleremegett
a gyönyörűségbe
ahogy lódult vele
egyet a világ

s ahogy engedelmesen áll
előrebillent fejjel
arccal a falnak
és az égnek

[irene]

Mindenkor Dicsősítsük az Urat     

[Árvai Emil]

Leleszi Balázs Károly: Mert eljön Ő

Mert eljön Ő, Aki megígértetett
jön, közeledik már
már hallani is, érezni is
szíve ott dobban
az égben, földben, levegőben
- s az időben
Nem késik, mint azt egyesek gondolják
Mert eljön ama rettenetes nap is
éles, kétélű kard
remegve táncolva
szikrázik
a vakító fényben
______________________________
(internetről, GothArt)

[mmarietta70]

Ismeretlen szerző:
Ne azt mondd

Ne azt mondd: így haladtunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jó-e ahogy volt,
- haladhatunk-e tovább?

Ne azt mondd: így építkeztünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jól van-e úgy, amint van,
- építkezhetünk-e tovább?

Ne azt mondd: így beszéltünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: ki értette, amit beszéltem,
- folytathatom-e így tovább?

Ne azt mondd: így segítettünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: segítség volt-e a segítség,
- segítsek-e tovább?

Ne azt mondd: így várakoztunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: mire még, s mennyi ideje már,
- hogyan várhatnék tovább?


Túrmezei Erzsébet: Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, õrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tûzön és akadályon,
új erõt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!

[irene]

Indul már a nép....

&feature=related


Égj  bennem tűz......

&feature=related


Micsoda az ember........

&feature=related

[Árvai Emil]

Bódás János: Elé megyek

A hó csendben lebben,
nagy lepke-pelyhekben
s mindent belep...
Fehér lett a sivár,
élettelen határ,
erdő, berek.

Meddig a szem elér,
minden tiszta fehér,
de ott maradt
/eltakarva igaz/
a szenny, a sár, a gaz
a hó alatt.

Vastagon hull reám,
csupa hó a ruhám
köröskörül.
Im, most hólepetten
én is fehér lettem!
...De csak kívül!

Jön már, Kinek vére
megmos hófehérre,
elé megyek.
Szívem trónjára ül,
hogy általa belül
tiszta legyek.

[Árvai Emil]

Leleszi Balázs Károly: AZ ÚT KÖVETÉSE

Az Út követése
megpróbáltatás, szenvedés,
vállra vett kereszt -
s szabad, vibráló szeretet.

Bárány arcán vér-verejték
s világot befogadó mosoly.

A látók lépésről-lépésre
nekifeszülnek annak, ami még
előttük van. míg a pillanat
eresztékein átragyog a hit.

Itt az ideje, hogy
elindulj Őelébe, aki közelít.
________________________
(internetről - GothArt)

[Árvai Emil]

"Várni kell az Úr eljöttét!
Az jutott eszembe, hogy mérhetetlen megkönnyebülés azt tudni, hogy az Úr Jézus értem is megszületett, hogy illúziók nélkül szeret, mindent tud rólam, még a legrosszabbakat is, így nem érheti őt meglepetés, s nem csalódhat bennem , mint én oly sokszor önmagamban - mindig csak szeretni akar és ettől semmi sem tántoríthatja el..."
Leleszi Balázs Károly

[Árvai Emil]

VISSZAJÖN!

David Livingstone (1813-1873), a nagy Afrika-kutató és misszionárius másodszor szelte át Afrikát a hozzá hű makalolo törzsbeli teherhordóival. Mielőtt elérte volna a fekete földrész keleti partját, elfogyott a pénze. A magával vitt maradék cseretárgyakkal sikerült egy Zambézi-melléki törzsfőnököt rávenni, hogy gondoskodjék a 300 férfi ellátásáról, amíg vissza nem jön Angliából, ahol pénzt akart gyűjteni. A makalolo férfiaknak megígérte, hogy amilyen gyorsan csak tud, visszatér, és egy nagy hajóval visszaviszi őket hazájukba.
Livingstone elutazott.
A Zambézi-környékiek nemsokára gúnyolódni kezdtek:
- Azt hiszitek, hogy a fehér ember visszajön? Hol van olyan fehér ember, aki a feketékre időt és pénzt áldoz?
A makalolók így feleltek:
- Ti nem ismeritek a mi apánkat. Biztos, hogy visszajön és hazavisz minket.

Eltelt egy év. A makalolók közül többen megbetegedtek és meghaltak. Elmúlt a második év. A Zambézi-környékiek egyre hangosabban gúnyolódtak. A makalolo férfiak annál szilárdabban hitték: Vissza fog jönni!

...És tényleg! Egy nap a távolból hullámtörést, zúgást és ismeretlen zajt lehetett hallani. Mindenki lefutott a folyóhoz. Köpködve és prüszkölve közeledett a gőzhajó, az első, amelyik feljött a Zambézin.
A makalolók örömükben "apánk, apánk!" kiáltással vetették magukat a vízbe, fölmásztak a fedélzetre, és a hűséges Livingstone nyakába borultak...

- - - - - - - - - -
Máté ev. 24/30:
"... és akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen..."
___________________________________________________________                                               
(Evangéliumi életképek c. könyvből)

[Guti Tünde]

Köszönjük ezt a csodálatos, megható történetet!