Egy történet,Isten megfelelően időzített csodájáról!
Így beszél a történtekről Chuck Smith(Golgota gyülekezet alapítója):
Egy hölgy hívott fel egyszer mikor Tucsonban voltam pásztor. Azt modnta: "Oh, Chuck, imádkozz
a kisfiamért, Dávidért. A kocsiajtó odacsukta az ujját. Voltunk orvosnál, és azt mondta, amputálni kell.
Kérlek, imádkozz Chuck, hogy Isten meggyógyítsa, és ne kelljen levágni Dávid ujját!"
Imádkoztam az anyával telefonon keresztül. A Lélek rajtam volt, és valóban jót éreztem a helyzettel
kapcsolatban. Azt mondtam: "Tudom,Isten meggyógyítja Dávid ujját! Dicsőség az Úrnak, és örvendezz! Isten
egy csodálatos munkát fog végezni!" Az orvos azt mondta Dávid anyjának, hogy vigye vissza a fiát
másnap. Addigra meg kell hoznia a döntést.Másnap az anya visszavitte a kis Dávidot a szakorvoshoz.
Az megnézte az ujjat, és azt mondta, hogy sajnos a vérmérgezés megindult, amputálni kell; a csont is zúzott,
nincs mit tenni.A hölgy felhívott. Úgy zokogott, hogy nem tudott beszélni. "Mi a baj?" - kérdeztem. Hisztérikus volt.
A nővére vette át a kagylót, és elmondta, hogy az orvos épp most amputálta Dávid ujjának hegyét, és ez
rázta meg az anyát ennyire."Mondja meg neki, hogy elmegyek hozzá" - szóltam én.
Ahogy vezettem hozzájuk, olyan mérges voltam Istenre! "Uram, miért nem gyógyítottad meg azt az ujjat?
Oly könnyen megtehetted volna! Ez Neked semmi! Tetejében még azt mondtam neki, hogy bízzon és
higyjen Benned! És most nézd, mit csináltál! Mindkettőnket cserben hagytál! Most pedig mennem kell, és beszélni vele.
Hisztérikus, és azt sem tudom, mit mondok majd!" Mikor ott voltam a házuknál, azt mondtam: "Asszonyom, mi tudjuk,
hogy minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik... Istennek megvan a célja... Kar is lehetett volna.
Légy hálás, hogy csak egy ujjhegy... Nem is olyan rossz. Dávid megtanul majd élni vele. Egyszer majd megtudjuk Isten
céljait."Nem könnyű ilyen helyzetben tanácsot adni, de megtettem a tőlem telhetőt. Hazafelé még mindig mérges voltam Istenre.
"Uram, egyszerűen nem értem, mit csinálsz! Ha a helyedben lettem volna, minden bizonnyal meggyógyítottam volna a gyereket!"
Valóban bosszankodtam. A hitem összetört. Még egy nátháért sem tudtam volna imádkozni azon az estén.
Dávid anyjának hite is megingott. Noha próbáltam vígasztalni őt, vígasztalhatatlan volt.Másnap reggel felhívott.
Nagyon izgatott volt, és így kiáltott a kagylóba: "Chuck! Chuck! Valami történt."
- Na, most mi történt? - kérdeztem.
- Egyszerűen mesés! Dávid birkózott a testvérével, és leesett a kötés az ujjáról. Odamentem, hogy visszategyem.
Ott van egy másik rózsaszín ujjhegy növekedőben! Úgy néz ki, mint egy teljesen új hús!Elvitte Dávidot a szakorvoshoz.
Ő megnézte az ujjat és vakarta a fejét.
- Nővér, hozza ide a diagrammot. - szólt. Megnézte a jegyzetet...
- Nővér, mi megtettük, ugye?
- Igen, doktor úr - helyeselt a nővér.
- Megvan a levágott rész?
A nővér előhozta a kis üveget, benne volt az ujj az alkoholban. Az orvos a fejét rázta.
- Ez lehetetlen! Vissza tudná hozni a fiát holnap?
Az anya elvitte Dávidot másnap, és a doktor elvégezte azokat a
vizsgálatokat, amelyeket előzőleg végzett, majd így szólt:
- El tudná hozni őt holnap is?
Egy héten át Dávid anyja minden nap elvitte kisfiát a szakorvoshoz,aki csak nézte az új ujjhegyet, és vakarta a fejét.
Megröntgenezte és látta, hogy a csont sértetlen. Így szólt: "Ez valami fantasztikus!Amennyire én tudom,
az orvostudomány nem látott még ilyet. Nincs rá magyarázatom egyáltalán. De, természetesen tudja, lehetetlen, hogy
köröm valaha is nőjön rajta."
Pár héttel később a köröm is kezdett növekedni. Két hónap múlva,ha Dávid egymás mellé rakta a kezét,
nem lehetett megmondani melyik ujj volt amputálva!Dávid egy évig hetenként járt a doktorhoz. Az orvos képeket
készített, dokumentálta az egész esetet, és bemutatta az Amerikai Orvosi Egyesület folyóiratában
(Journal of the American Medical Association). A doktor zsidó volt, és Dávid anyja bizonyságot tett neki Jézus Krisztus
hatalmáról. Végül azt mondta az orvos: "Be kell vallanom, hogy ez Isten egy csodája volt." Majd én is elismertem:
"Nahát! Bizonyára bölcs Isten vagy!Messzemenően!" Ha Isten Dávidot az amputáció előtt gyógyította volna
meg, az orvos semmit sem hitt volna el az anya bizonyságából. Azt tartotta volna ésszerűnek, hogy a teste gyógyította
meg saját magát. De az amputáció után..."Megtetted, hogy az orvost meggyőzd!"
Miért korlátozzuk Istent? Mert mi korlátoltak vagyunk. Tudatosuljon benned, kihez beszélsz amikor imádkozol. Ne a problémáidra
tekints. Arra a tényre összpontosítsd figyelmedet, hogy a mindenség Teremtőjéhez beszélsz: Istenhez,
aki oly nagyszerű, oly hatalmas, és mérhetetlenül erős!