Kedves Mária,
Elolvastam most ilyen szemmel mind a két történetet - Apcsel 3 - születésétől fogva sánta, mikor Péter és János a templomkapuban Jézus nevében felszólítja a koldulót, álljon fel - és utána menne be a templomba.
Ott szembesül a sokaság a ténnyel, nem hívják ki őket a gyógyításhoz, hogy lássák.
A Ján9. ben a születése óta vak - amire a tanítványok is rákérdeznek, ki vétkezett - ez-é, vagy a szülei - Jézus azt mondja, hogy a gyógyítása szempontjából nem ez a kérdés, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Ennek a vaknak egy érdekes története kezdődik - a porból teremt neki szemet Jézus, és kéri, menjen el - mosakodjék meg a Siloám tavában. Ez a tanítványok előtt. A vak pedig elmegy - és ott megjön a látása. Teljes magányában. Gyógyultan jön vissza és nem akarják elhinni - meg is kérdezik tőle - Ő-e az. El is mondatják vele a történetet - és kérdezik, hol van aki ezt tette - de Jézus nem akar előállni. Szóval ez az a rész, amiről beszélek. Jézus - valahogy ez jellemző a leginkább rá. Ez a lélek - aki nem harsány. Persze a szülei - ahogy írtad, be.....nak mert a farizeusok nem akarnak hinni még a szemüknek sem - annyira nagy hívők, viszont a szülők nem akarják, hogy kizárják őket a zsinagógából. A vakot, a legnagyobb stressz és indulat sem zökkenti ki, sőt - úgy beszól nekik, hogy nem tudom, ti mit hisztek, de én vak voltam most pedig látok. Az egyszer-egyet mondja el nekik - csak ez magas.
A vak még nem is tudja - ki az. Ezután fog találkozni Jézussal, ahol egy szép vallomást is tesz. Nem szemének örül, hanem - Hiszem, hogy az Isten Fia vagy - és imádá őt.
Nekem a két történet egy egész más lelkületű Jézust mutat - mint a harsány showműsorok. Valahogy nem a gyógyítás ténye a kérdés, hanem a lélek. Lehet, hogy előítéletem van - csak az igei történetek alapján nem azt a Jézust, azt a lelket látom.
szeretettel Sándor