Szerző Téma: Karácsony  (Megtekintve 20149 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Karácsony
« Válasz #165 Dátum: 2012 December 24, 21:51:38 »
Drága Testvéreim!
Áldott, békés Karácsonyt kívánok.
 :2smitten:
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető DöNdIkEeE

  • Admin(n)é :)
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1627
  • Mrs :D
Re:Karácsony
« Válasz #166 Dátum: 2012 December 24, 23:28:20 »
  :187: Nagyon Áldott, :187:
:187: Békés, :187:
:187: Szeretetben és :187:
:187: Örömben teli :187:
:187: Karácsonyt Kívánok, :187:
:187: Minden kedves fórumtagnak!!! :187:
:092: :124:
 
A Kereszt Tény, ezért vagyok Keresztény! :)

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7133
Re:Karácsony
« Válasz #167 Dátum: 2012 December 25, 10:35:59 »
Karácsonyi üzenet

Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az ÚR/JHVH Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33. ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
Lk 1,32

"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70. ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71. hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72. hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74. hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75. szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
Lk 1,68-75

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11. Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lk 2,10-11

"Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!"
Jn 1,49

Fiút fog szülni, akit nevezz el Jeshuának/Szabadítónak (Jézusnak), mert ő szabadítja meg népét bűneiből." 22. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23. "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk JHVH, az Isten.
Mt 1,21-23

 :ima02:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Karácsony
« Válasz #168 Dátum: 2012 December 25, 11:41:34 »
Ámen, ámen! :2smitten:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #169 Dátum: 2013 November 29, 14:51:16 »
GYERMEK SZÜLETIK

Pár lépés Betlehem,
most ez is sok:
már egyre sűrűbbek
a fájások.

Lassan sötétedik...
Józsefen gond:
nem tudja, hol lakik
régi rokon.

Nem baj, egy fogadó
kell hogy legyen,
kérdi is épp attól,
ki ott megyen.

... Ám zárva kapuja,
hervad remény:
hiába kopognak,
nincs hang, se fény.

Leszáll az éjjel, fent
csillag ragyog;
valahol zengenek
szent angyalok.

Sírnak szülők is - de
sír a Gyermek!
Legnagyobb szülöttje
Betlehemnek.


(Á. E.)


Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #170 Dátum: 2013 November 29, 14:56:46 »
Szemlér Ferenc: Karácsonyra

Foszlik a fény, fogy a hő,
közeledik az idő,
meg kell már születned!
Gyűlnek is a pásztorok,
igazodik száz torok
édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog
jót jelentő csillagod
rőt egünkre kelni.
De a jászol barma vár
s három keleti király
készül útrakelni.

Az alázott s a szegény
sorsa sűrű éjjelén
jöttöd után reszket.
Nem lehet, hogy annyi test
s lélek vágyát félrevesd
és hogy ne szüless meg!

Vérben, vasban nevedet
rebegik a nemzetek,
suttogják a népek.
Vedd le róluk a sötét
égető vasvesszejét,
ahogy megígérted!

Kezük még tán fegyveres,
de a szemük jelt keres,
jelt, ami segítsen.
Ó, ne hadd csalódniok,
szállj közéjük szép titok,
gyermekarcú Isten!

S mentsd meg, akit szeretünk,
gyermekünk és kedvesünk,
barátunk és vérünk.
– S ha majd Krisztus született,
áldd meg, ősi szeretet,
minden ellenségünk!

(internetről)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #171 Dátum: 2013 November 29, 15:31:48 »
PANOV APÓ KÜLÖNÖS NAPJA

(Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj, elmeséli: Mig Holder)

Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen, mivel világítana. Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott, vagy fütyörészett, a járókelőket, pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.

De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szűrődött ki és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. "Bizony, bizony..." - de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna szemének ragyogását, kis kerek szemüvege mögött. Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni.
Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
"Bizony, bizony - mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve; - Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszanék."
Panov apó felállt és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idő, Így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze kávét és folytatta az olvasást.
Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak aranyat és illatos fűszereket.
"Bizony, bizony - sóhajtott fel Panov apó -, ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni."
Azután elmosolyodott és a szeme felragyogott, kis kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellől és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt és kivett egy pár apró cipőcskét. Kezébe vette a kis cipőket és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített. Óvatosan visszatette őket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe.
"Ezzel ajándékoznám meg." - dünnyögte. Sóhajtott egyet és tovább olvasott.

Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is késre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról és csöndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a köd. Elmosódott alakok haladtak el az ablak eltt, de az öreg suszter csak aludt tovább és még horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang szólította:
"Panov apó, Panov apó!"
Az öregember felugrott.
"Ki az?" - kérdezte, amint körülnézett. Elég rosszul látott a szemüvege nélkül, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szobában.
"Panov apó!" - szólt újra egy hang. - "Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!"
Azután újra csend lett. Panov apó megdörzsölte a szemét és felállt. A kályhában már elégett a szén, a lámpa, pedig teljesen kialudt, de kívülről csengők hangja hallatszott. Itt a karácsony, csilingelték.
"Ő volt." - mondta magában az öreg suszter. - "Jézus volt."
Elgondolkozva megpödörte a bajuszát.
"Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem, hogy karácsony napján meglátogat. De hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, felnőtt, király lett és azt mondta, hogy Ő az Isten Fia."
Az öregember megcsóválta fejét.
"Bizony, bizony, - mondta - nagyon kell majd figyelnem."
Panov apó le sem feküdt. Ott ült fonott székében az ablakkal szemben és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan - lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították a macskaköves utat. Senki sem járt az utcán.
"Főzök magamnak egy jó kávét karácsony reggel." - mondta Panov apó vidáman, csak úgy magának. - "Begyújtom a kályhát és főzök egy nagy adag gőzölgő kávét, de az egyik szemem azért mindig az ablakon lesz. Remélem ma, eljön!"
Panov apó várt. Végre jött valaki: egy alak tűnt fel a kanyargós utca másik végén. Panov apó kilesett a jégvirágos ablakon. Nagyon izgatott volt - lehet, hogy Jézus jön hozzá. Csalódottan fordult el. Az alak egyre közeledett. Lassan jött az úton, meg-megállva. Panov apó tudta már, hogy kijön - az öreg utcaseprő, aki minden héten arra jött talicskájával és seprűjével. Panov apó mérges lett. Jobb dolga is volt, mint öreg utcaseprőket figyelni. Istent várta, Jézust, a királyt. Türelmetlenül elfordult az ablaktól és jó ideig várt, hogy az utcaseprő elmenjen. De mikor visszafordult, az öregember még mindig ott állt az utca másik oldalán, Panov apó boltjával szemben. Letette a talicskáját, kezét dörzsölgette és dobogott a lábával, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov apó nagyon megsajnálta, mert látszott, hogy nagyon fázik.
Még elképzelni is rossz, hogy valakinek karácsonykor is dolgoznia kell! Panov apó megkocogtatta az ablakot, de az öregember nem hallotta, így kinyitotta műhelyének ajtaját. Az ajtóból kiszólt:
"Jöjjön be!"
Az utcaseprő kicsit ijedten fordult hátra - az emberek gyakran durván bántak vele a munkája miatt,  de Panov apó mosolygott.
"Mit szólna egy csésze kávéhoz?" - szólt neki. "Látom, hogy teljesen át van fagyva."
Az utcaseprő egyből otthagyta a talicskáját.
"Hát, bizony jól esne!" - mondta és bement a kis műhelybe. - "Igazán nagyon kedves magától, igazán nagyon kedves."
Panov apó kitöltött egy csésze kávét a tűzhelyen lévő kannából.
"Ez a legkevesebb, amit tehetek" - felelte. "Hiszen karácsony van."
Az öregember felsóhajtott:
"Nekem ennyi a karácsony."
Miközben a kályha mellett melegedett, nedves ruhájának párolgása kesernyés szaggal töltötte el a szobát.
Panov apó visszatért előbbi helyére az ablak mellé és figyelte az utcát.
"Látogatót vár? - kérdezte az utcaseprő. - "Remélem, nem vagyok útban?"
Panov apó megrázta a fejét. "Én, ...hm, hallott már Jézusról?" - kérdezte.
"Isten Fiáról?- — kérdezett vissza az öregember.
"Ma meg fog látogatni." - válaszolta Panov apó.
Az öreg utcaseprő megdöbbenve nézett rá.
Így Panov apó elmondta az egész történetet. "Ezért figyelem, hogy mikor jön." - fejezte be
Az utcaseprő letette a csészéjét, szomorkásan megcsóválta a fejét és elindult az ajtó felé.
"Sok szerencsét! - mondta - És, hm, köszönöm a kávét!" Most először elmosolyodott. Azután sietve kilépett az utcára és fogta a talicskáját.
Panov apó az ajtóból nézett az utcaseprő távolodó alakja után. Szétnézett. A téli nap sugarainak melege megolvasztotta. A jégvirágokat az ablakon és a csúszós jeget a macskaköveken. Az emberek mozgolódni kezdtek, néhány részeg még most tántorgott haza az előző esti mulatság után. Ünneplőbe öltözött családok siettek, hogy meglátogassák rokonaikat. Mindnyájan mosolyogva köszöntötték a műhelye ajtajában álló Panov apót. "Boldog karácsonyt, Panov apó!" - mondták. Az öreg suszter is köszönt, visszamosolygott, de nem állította meg őket, hiszen mindnyájukat jól ismerte. Ő valaki mást várt. Éppen be akarta zárni az ajtót, mikor észrevett valamit. A fal mellett, az árnyékban egy nő közeledett karján kisbabával. Nagyon sovány volt, láthatóan fáradt és ruhája is kopott.
Panov apó nézte-nézte, azután odaszólt neki:
"Jöjjön be és melegedjen meg egy kicsit!"
A nő meglepődve tekintett fel és el akart szaladni, de azután meglátta, hogyan ragyog az öreg suszter szeme kis kerek szemüvege mögött.
"Nagyon kedves magától." - mondta az asszony, miközben Panov apó félreállt, hogy bemehessen a kis műhelybe.
Az öreg csak megrántotta a vállát
"Ugyan, szóra sem érdemes! - felelte. - Csak láttam, hogy nagyon át lehet fázva. Messzire megy?"
"A szomszéd faluba. - válaszolta az asszony. - Még vagy hat kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad, mert nincs férjem."
Az asszony bement és megállt a kályha mellett. Panov apó karjába vette a kisgyermeket.
"Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?" - kérdezte. De az asszony büszkén elutasította.
"Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára!" - mondta. - Meglangyosítom a tűzhelyen. Ne aggódjon, — ragyogtak az öregember szemei — nekem is voltak gyermekeim".
A kicsi csuklott egyet és vidáman rugdalózott a lábával.
"Bizony, bizony." - mondta Panov apó a fejét csóválva. - Szegény kicsikének nincs is cipője."
"Nincs miből vegyek." - mondta keserűen az asszony.
Miközben Panov apó a gyermeket etette, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, - de csak visszajött. A doboz a polcon. Az a pár cipő, amelyet oly sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne ennek a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kis cipőket és felhúzta a gyermek lábára. Pont rá illett. Tökéletes, - mintha csak ráöntötték volna!
"Fogadja el ezt a pár cipőt!" - mondta kedvesen.
Az asszony nagyon örült.
"Hogyan hálálhatnám meg?" - kiáltott fel.
De Panov apó már nem is hallotta. Aggódva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el Jézus míg ő a gyermeket etette?
"Valami baj van?" - kérdezte együtt érzően az asszony.
"Hallott már Jézusról, aki karácsonykor született?" - válaszolt a suszter egy kérdéssel. Az asszony bólintott.
"Ma el fog jönni. - mondta Panov apó - Megígérte." És elmesélte az álmát, ha egyáltalán álom volt.
Az asszony figyelmesen hallgatta, míg be nem fejezte a történetet. Úgy nézett, mint aki nem egészen hiszi, amit hallott; de azért kedvesen megveregette az öregember vállát és így szólt:
"Remélem, valóra válik az álma. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez!"
És az asszony folytatta útját.
Panov apó bezárta mögötte az ajtót. Melegített magának egy nagy adag káposztalevest a tűzhelyen, és újra elfoglalta helyét az ablaknál.
Teltek az órák és az utcán jöttek-mentek az emberek. Panov apó jól megnézett mindenkit, de Jézus nem jött el.
Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utcán, míg ő a tüzet piszkálta vagy a levesét melegítette és egy pillanatra elfordult? Az öreg suszter nem tudott tovább nyugodtan ülni. Odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen. Mindenféle emberek jöttek: gyermekek, idősek, koldusok, nagyanyók, vidám és mogorva emberek; némelyekre rámosolygott, másoknak bólintott, a koldusoknak pedig egy pár fillért, vagy egy darab kenyeret adott. De Jézus nem jött.
Leszállt az este, mindent elborított a decemberi köd. Az öreg suszter szomorúan meggyújtotta az olajlámpást és fáradtan ült le fonott kosárszékébe. Elővette a könyvet, de olyan nehéz volt a szíve és a szeme is annyira fáradt, hogy nem tudta kibetűzni a szavakat.
"Csak álom volt az egész. - mondta magában szomorúan. - Olyan nagyon hinni akartam benne; annyira vártam, hogy eljöjjön."
Két hatalmas könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában és legördült az arcán. Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül egy sor embert látott áthaladni a kis szobán. Ott volt az utcaseprő, az asszony kisgyermekével - mindenki, akit látott, vagy akivel beszélgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt kérdezték: "Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?"
"Ki vagy?" - kiáltott fel az öreg suszter és nehézkesen felállt, a székből. - "Ki vagy? Kérlek, mondd meg!"
Azután ugyanazt a hangot hallotta, mint előző este, bár hogy honnan jött nem tudta volna megmondani:
"Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, - velem tetted azt."
Majd megint teljes csend lett.
A könnyek felszáradtak az öregember szeméből.
"Bizony, bizony! - mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. - Hát, mégiscsak eljött!"
Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott, és szeme újra ragyogott kis kerek szemüvege mögött.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #172 Dátum: 2013 November 29, 17:21:17 »
BETLEHEMBEN

Ott lépett a menny a földre.
Hétpecsétes titkok törve.
Gyermekként megérkezett.
Valóság, nem képzelet.

Kelet bölcse térdre hull,
elismerve: Ő az úr.
Rongyos pásztor itt nem fél:
gazdag-szegény mind elfér.

Gyilkos király üldözi,
láb-alól majd' elteszi.
Még nem sújthat rá halál:
egyszer, később, rátalál...

(Á. E.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #173 Dátum: 2016 Augusztus 15, 16:08:14 »
Ady Endre:
Virágos karácsonyi ének


Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden szűzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.

............................................................

(internetről)




Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #174 Dátum: 2016 November 18, 05:53:18 »
KÜLDETÉS

Jó harminc évig
a Menny a Fiú nélkül:
álruhás Királyfi
élt és halt miértünk.

(Á.E.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #175 Dátum: 2017 Október 11, 17:55:19 »
SZEREPLŐK

Angyal, Mária, József,
pásztorok, bölcsek, Heródes,
Jézus, Simeon, Anna.
Betlehemnek siralma.

Csendes éj, égi jelek;
istállóban született;
te meg én mint fogadós,
Krisztusnak örök adós.

(Á.E.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #176 Dátum: 2017 December 08, 09:09:24 »
Füle Lajos: 
A GYERMEK

 
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
 
Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.

-------------------------------------------------------------

Füle Lajos:
LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN

 
A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm
- lehulló csillagok.
 
Egy Csillagtól gyógyul az éj,
ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
"Naptámadat a magasságból".

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #177 Dátum: 2017 December 08, 09:12:59 »
Herjeczki Géza:
KARÁCSONYI TÖREDÉK

 
Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?
 
Szívünk az emberszív
tele gyűlölettel.
Ember az emberrel
kezet fogni sem mer.
 
Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?
 
(1979.)
(Forrás: H.G.: Várj még!)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #178 Dátum: 2017 December 08, 09:21:48 »
Reményik Sándor:
JÁNOS EVANGÉLIUMA

 
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.
 
De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik,
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zold katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szive:
 
Kezdetben vala az Ige.
S az Ige testté lőn.

---------------------------------------------------------

Reményik Sándor:
JÓZSEF, AZ ÁCS, AZ ISTENNEL BESZÉL

 
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kódorog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 870
Re:Karácsony
« Válasz #179 Dátum: 2017 December 08, 09:29:36 »
Lukátsi Vilma:
IRGALOM

 
Miért vágtatunk?
Szaladásunk nélkül
fut alattunk a föld,
közelíti az ádventi ösvényt,
ahol nincs lent, se fönt.
hol "vár az Úr, hogy irgalmazhasson"
s hogy lezárta a kört,
mennyei szent angyalok szavával
így mondja el a csönd:
kisdedként fekszik a jászolában,
mégis mindent betölt!
 
Betlehem szent éjjelén keresztül
lett áldottá a Föld!

-------------------------------------------------------

Lukátsi Vilma:
A FENYVESERDŐK ELINDULTAK

 
A fenyveserdők elindultak,
hozzák a havas illatát.
Ünnep-illat.
Ünnepi csöndben
mit mond egy kis fenyőfaág?
 
...odafönn a végtelen télben
minden fehér volt, érintetlen,
egy szót súgott az Ég a Földnek:
"karácsony" - ebből megértettem,
hogy egyszer egy várva-várt estén
örömöt viszünk szerteszéjjel,
és átöleljük a világot
jóakarattal, békességgel,
 
kétezeréves öleléssel.

-------------------------------------------------------

Lukátsi Vilma:
GYERTYAGYÚJTÁS


Őszi nyúlós szürkeség a város,
mindenki fázik, az aszfalt sáros,
olykor szélroham rázza a fákat,
összeverődnek a kopár ágak,
a hegyek mögül elindult a szél,
hópihés szárnyán hamar ideér
a tél.
 
A kezem-lábam nekem is hideg,
de én szeretem mégis a telet,
ha kinn sötét van - befelé nézek,
bennem karácsony-gyertyácskák égnek!
Parányi fényük meghitt világa
elég az út megmutatására,
amerre járok. Siető sarkam
apró dallamot kopog ki halkan:
"...téli szél szárnyán jött az üzenet,
rongyos viskóban Jézus született
karácsony éjjelén..."
 
- Ha megengeded, megkérdeznélek:
mondd, a kis gyertyák nálad nem égnek?
te nem ismered ezt a dallamot?
vagy a gondjaid ehhez túl nagyok?
 
Ajtódnál állok én és zörgetek,
kis lángot hoztam, új fényt, új tüzet!
Gyertyagyújtásra beengedjetek!
Amikor már ég,
                        én tovább megyek.
Ahogy jöttem, úgy megyek a télben,
kívül köd-szürkén - belül nagy fényben.
Gyertyák sercennek új lángra gyúlva,
ha megkérdezik, elmondom újra:
"...téli szél szárnyán jött az üzenet:
rongyos viskóban Jézus született
karácsony éjjelén..."

--------------------------------------------------------

Lukátsi Vilma:
MEDITÁCIÓ

(Gyermekhangra)
 
...megtehette volna,
hogy ne istállóba,
- márványpalotába,
pihe-puha ágyba -
küldje a világra...
 
de ha így lett volna,
tudnának-e róla
azok a szegények,
akik ma is élnek,
s vele mit érnének?
 
Megtehette volna,
hogy nyomorék, csonka
más utakon járjon,
s ő csak szépet lásson
ezen a világon...
 
de ha így lett volna,
lenne bizodalma
hozzá sok betegnek?
csúfnak, elesettnek,
akik hozzá esdnek?
 
Megtehette volna,
hogy gonosztól óvja,
s ki rosszat mond róla,
lesújtja a porba,
rostából kiszórja!
 
De ha így lett volna,
mind, aki elmondja,
hogy bűnökben szenved,
akit nem szeretnek,
- de bűnét megbánta -
kérne-e kegyelmet?
 
S kapna-e kegyelmet?!

----------------------------------
(Forrás: L.V.: Egy csipet só)