„És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jel 20,1-6)
A Jelenések könyve tanulmányozását annál a fejezetnél hagytuk abba, amelyik megjövendöli, hogyan pusztul majd el a nagy Babilon, vagyis az Isten nélküli világ. A folytatásból megtudtuk, hogyan veszi magához a dicsőséges Krisztus a Bárány menyegzőjén azokat, akik mindvégig hűségesek maradtak Hozzá. Majd arról olvastunk, hogy a harmageddóni ütközet után, ami Jézus Krisztus győzelmével végződik, a tüzes tóba kerül az ördögi hármasság két sötét személye: az Antikrisztus és a hamis próféta.
Ez a következő, 20. fejezet arról szól, hogy ez után a győzelem után és még a világ újjáteremtése előtt sor kerül Krisztus ezeréves uralmára. Latin szóval az ú. n. milléniumra.
Szeretném elmondani, hogy mit ír erről a Biblia, utána hogyan lehet azt helyesen értelmeznünk, végül néhány olyan fontos lelki üzenetet szeretnék továbbadni, ami erősítette az első század keresztyéneit is, és amivel Isten erősíthet minket is.
1. Mit ír a Biblia erről? Azt olvastuk: egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc, amellyel megkötözte a Sátánt, bezárta oda, lepecsételte, hogy ezer évig ne árthasson senkinek.
Megfigyelhetjük ebben, hogy nem is a dicsőséges Krisztusnak kell itt munkához látnia. Elég egy angyal ahhoz, hogy megkötözze a Sátánt. A Sátánnak mind a négy nevét felsorolja itt a Szentírás, ami előfordul a Bibliában, hogy egészen egyértelmű legyen, kiről van szó. Ő a sárkány, aki felfal mindenkit, akit csak lehet. Ő az ősi kígyó, aki már az első emberpárt megtévesztette, ő az ördög, aki mindig lázít Isten ellen és egymás ellen, ő a Sátán, az örök ellenálló, ellenkező, vitatkozó.
Az a korszellem, amiben ma élünk, démoni meghatározottságú. Isten akarata, igéje, és Isten népe kisebbségben van. Ez a jövendölés azonban azt mondja, hogy eljön egy idő, amikor Isten akarata érvényesül majd az élet minden területén.
A folytatásban azt olvastuk: láttam trónokat: ezeken helyet foglaltak azok, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért, akik nem imádták a fenevadat, és nem vették kezükre vagy homlokukra annak a bélyegét.
Tehát akik minden körülmények között, az üldözések alatt is hűségesek maradtak Jézushoz, azok Vele együtt uralkodnak majd. Olvastunk mi erről már előbb is. A 3,21 részében maga Jézus ígérte ezt a Benne hívőknek: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az Ő trónusán.”
Aki kész volt leszállni a maga csinálta trónusról és nem a maga ura akart lenni, hanem Jézus uralmát bizalommal elfogadta, azt ebben az időben maga Jézus ülteti trónra. Aki elkezdett szolgálni Neki és másoknak, az uralkodni fog.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán. És olvastuk, hogy még egy utolsó támadást indít Jézus és a Benne hívők ellen, de győzelemre nem tehet szert, mert tűz száll le az égből és megsemmisíti őket.
Mi ez a föld széle, vagy a föld négy sarka? Az, ahova nem jutott el az Ige. Azok, akik kivonták magukat Isten Igéjének a hatása alól. Kiderül, hogy ezek még mindig megtéveszthetők és áldozatul esnek az ördög ravaszságának. A gonoszság azonban többé nem juthat győzelemre, tűz szállt le az égből, „az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.”
Ezeket a jeleneteket követi azután az általános nagy feltámadás, amikor a nem hívők is feltámadnak, és a világ újjáteremtése. Erről lesz szó majd legközelebb.
2. Hogyan értsük mindazt, amit itt olvasunk?
Érdekes, hogy amiről a Biblia ilyen szűkszavúan, de világosan ír, az mennyire nem elégíti ki sokak kíváncsiságát és a Bibliának ez a részlete az, amit talán a legszínesebb fantáziálással próbáltak kiegészíteni sokan. Nem véletlenül óvtak ettől a reformátorok, és írták többen is azt: amiről csak egyetlen helyen van szó a Bibliában, abból nem szabad tant képeznünk, és arra nem szabad elméletet felépíteni. Érjük be annyival, amennyit Isten nekünk kijelentett. Ennek ellenére a mai napig éles vita folyik ezekről a kérdésekről, hogy például ezt az ezer esztendőt hogyan kell értenünk. Azután Krisztus uralma a földön valósul meg, vagy a mennyben? Akik itt feltámadnak, azok csak a vértanúk-e, akiknek fejüket vették az evangéliumért — ahogy olvastuk, vagy minden hívőre vonatkozik ez? Mit jelent az, hogy ez az első feltámadás?
Ebben a szakaszban arról olvastunk, hogy egy bizonyos időre megkötöztetik a Sátán, és ezalatt nem árthat az embereknek. Utána egy rövid időre még elszabadul, azonnal neki is esne Isten népének, de akkor már nem teheti, és a végső sorsa megpecsételődött, a tüzes tóban van a helye.
Amíg megkötöztetik, addig a Krisztusban hívők feltámadnak és uralkodnak Krisztussal együtt. Hogy ez mit jelent, nem tudjuk. Nem kell találgatni, ennyi van megírva. Az nyilvánvaló, hogy nemcsak a vértanúkra vonatkozik ez, csak velük kezdi a felsorolást a mondat.
Góg és Magóg nevének az említése utalás az Ezékiel könyvében szereplő népre, amely nép Isten ellensége volt, de ott sem győzhetett Istennel szemben. Mert ez a szakasz végül is Isten győzelméről szól. Mégpedig Isten végleges győzelméről. Mivel itt azt olvastuk: végleg megsemmisíti, illetve a tüzes tóba veti a Sátánt. Véget ér az ő korlátolt hatalma, és attól kezdve Isten akarata érvényesül mindenütt, teljesen és örökre. Ezt a nagy örömhírt közli velünk ez a szakasz.
Az pedig, hogy az ezeréves uralomról csak itt van szó, figyelmeztet minket arra, hogy vegyük komolyan, de se kevesebbet, se többet ne akarjunk erről tudni. Jézus Krisztus visszajövetelének az időpontjáról, módjáról és technikai részleteiről nem tudósít minket a Szentírás.
3. Miért van ez megírva? Miért csak ilyen röviden? Mi ennek a célja?
Azért íratta le a Szentlélek mindazt, ami a kezünkben van a Szentírásban, hogy a mi tanulságunkra legyen, és türelmet, vigasztalást merítve reménykedjünk. A Jelenések könyvének ezt a részét is csak akkor értjük helyesen, ha nem felejtjük el, mi volt az egész könyvnek a célja. Az üldözött keresztyéneket vigasztalta és bátorította általa a Szentlélek, ezért íratta ezt le Jánossal. És azért ilyen rejtjeles sokszor, azért rejti szimbólumokba, jelképekbe a mondanivalóját, mert nem tartozott mindenkire, az ellenségre a legkevésbé ennek a mondanivalója.
Sose felejtsük el: Isten nagyobb, mint a gonosz és a gonoszság. Isten az ördög felett is Úr. Ne felejtsük el, hogy aki mindvégig kitart Jézus mellett, azt csodálatos jutalom várja a mennyben. És azt se felejtsük el, hogy ahhoz, hogy ne legyen hatalma felettünk a halálnak (se az elsőnek, se a másodiknak), kétszer kell születni. Kétszer lehet születni. Végül: vizsgáljuk meg ma, mi van az életünk szélein, kevésbé hangsúlyos, elrejtett helyein. Akarjuk-e őszintén, hogy az egész életünk Jézus Krisztus uralma alá kerüljön?
(Részletek Cseri Kálmán 2009. július 26-i prédikációjából)
