Szerző Téma: Re: Pokol  (Megtekintve 19456 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re: Pokol
« Válasz #30 Dátum: 2008 Május 08, 12:12:24 »
Szerintem igen, először ezt akartam idézni, de a Péteré még egyértelműbb.

Igen Gábor, azt én is jobban szeretem, de ez volt most kéznél.  :06:
Dicsőség az Úrnak!

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re: Pokol
« Válasz #31 Dátum: 2008 Május 08, 12:13:07 »
Igen írja az írás, hogy Jézussal együtt szentek támadtak fel, akiket vitt a Mennybe...
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re: Pokol
« Válasz #32 Dátum: 2008 Május 08, 12:17:17 »
A "kezedbe teszem a lelkemet" kifejezés nem szó szerinti, ahogy a lelket nem is lehet megfogni kézzel, inkább utalás arra, hogy bízik Jézus abban, hogy Isten nem hagyja a szentjét rothadást látni, hanem kihozza a sírból.
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re: Pokol
« Válasz #33 Dátum: 2008 Május 08, 12:19:15 »
Valóban ez az engedelmesség kifejezése szerintem, hogy az Atya akarata legyen meg mindenben, úgy tegyen vele ahogy jónak látja.
Dicsőség az Úrnak!

Nem elérhető succubi

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 19
Re: Pokol
« Válasz #34 Dátum: 2008 Augusztus 12, 14:08:04 »
Ami engem illet én az újjászületésben hiszek,viszont a pokolban is oly módon,hogyha az ember gyűlölködik magának teremt poklot.(meg vagyok keresztelve de nem vagyok keresztény viszont istent elfogadom és a szeretet erejét)

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #35 Dátum: 2008 Augusztus 12, 14:40:32 »
Nagyon érdekes amirt írsz. Az újjászületésben hogyan hiszel? Hogyan lehet újjászületni szerinted? A pokol nagyon is valóságos hely, akárcsak a menny. A Biblia ír róla. Valóban poklot=pokoli állapotot teremthet az ember magakörül ez nem is vitás, de van egy olyan létező pokol, ahová a szellem kerül ha nem születik újjá. Istent hogyan fogadod el? Kinek a személyében? A szeretetet, hogyan értelmezed? Azt írtad, hogy unitárius vagy, ill a gyülid az. ??

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re: Pokol
« Válasz #36 Dátum: 2008 Augusztus 12, 16:04:58 »
Kedves sucubbi!
Ha nem vagy a krisztusé, vagyis nem vagy keresztény, akkor kinek a nevében keresztelkedtél meg?
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Pokol
« Válasz #37 Dátum: 2008 Augusztus 12, 16:40:03 »
Szeretettel köszöntelek közöttünk! 

Pálé vagy e, vagy Apollósé?  :2laugh:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető succubi

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 19
Re: Pokol
« Válasz #38 Dátum: 2008 Augusztus 13, 22:00:28 »
Kedves tothg!

Nem keresztelkedtem hanem kereszteltek.Pár hónaposan még nem igazán szóltam bele. :063:

Kedves Mária!

Istent valahogy úgy képzelem el mint egy mindent irányító erőt,amely minden rendszert mozgat a világban,de nem csak mozgatja hanem egy is vele.Én úgy tudom elképzelni,hogy ennek a rendszerenek a része az ember és ha olyasvalmit tesz ami randszer ellen való akkor a rendszer megpróbálja helyrerakni.Itt jön a szeretet a képbe,ha valaki "megüt" akkor nem visszaütni kell,de nem is megsimogatnia buksikáját,mert "szeretem",hanem megérteteni vele,megtanítani rá,hogy miért nem jó az amit tett.Az igazi szeretet szerintem tanít,fejleszt.Olyan dolog ami a helyedre terel a rendszerben.Én legalábbis valahogy így tudom elképzelni és így tapasztalom,az élettől kapott fenéken billentésekből.

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re: Pokol
« Válasz #39 Dátum: 2008 Augusztus 14, 06:55:04 »
Hát igen, ha a megkeresztelkedésed nem a te hited következménye, akkor nem több egy mosakodásnál, esetleg a szülők elkötelezettségének a megmutatásánál.

Amikor Jézus eljött, akkor nyilvánosan kijelentette, hogy a "rendszer", ami az egész történelmet kézben tartja olyan SZEMÉLY aki APJA mindennek. Nem muszály vele egyetérteni, de te jársz jól, ha kipróbálod... :igen:

(Ráadásul ezt nem én találtam ki, hanem ennek az Istennek a Fia mondta.)
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

Nem elérhető gyermek

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 212
Re: Pokol
« Válasz #40 Dátum: 2008 Augusztus 18, 13:51:28 »
Hogy hogyan is képzeljük el a poklot, szerintem ez mindenkinek a saját "tapasztalata" alapján alakul ki. De csak a JÓISTEN tudja az igazságot. Az valóban igaz, hogy meglehet élni már itt a földön is a poklot, ha az ember lelkében egy Isten utáni vágyakozás van. Én is megéltem. Az erotika c. szemelvényekben már utaltam rá. De tudtam azt is, hogy az Isten szomorú miattam, és szomorú, hogy fájdalmat érzek a lelkemben.
Én azon gondolkoztam, milyen igazságtalanság, hogy az ember él a földön (jóesetben) 80-90 évet és szembe kell szállnia egy olyan sátáni erővel, mely már több évezreddel ezelőtt bűnbe taszította az első emberpárt. A több ezer év alatt mennyi tapasztalatot gyűjthetett a gonosz, hogy egy ilyen kis emberkét, mint én is vagyok, tőrbe csaljon.
De hála az Úrnak, az elmémbe kaptam egy jó választ az Úrtól. Amikor megszületünk, akkor az Isten beleleheli a lelkének egy darabját az ember testébe. Milyen csodálatos, hogy Isteni tulajdonságokat kapunk ezáltal. Csakhogy sokszor a saját gondolataink, melyek a szabad akaratból születnek, inkább a gonosz utat választja.
Biztos vagyok benne, hogy olyan drága bennem ez a lélek, mint semmi más, hiszen Isten magából adott egy darabot, tehát a sátán ha rosszat akar nekem, akkor a bennem lévő lélek megmondja, mit tegyek, hiszen sokkal jobban tud mindent, mert már a sátán előtt volt.
És ha mégis rosszat teszek? Jézus drága vére megtisztít.
De Isten lelke bennem van, benned, benned, és benned is. Így vagyunk mi testvérek, felvértezve Isteni fegyverrel, megváltva drága vérrel.
Boldog az az ember, akinek a lelkében Isten hangját nem harsogja túl a világ hangja

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Pokol
« Válasz #41 Dátum: 2008 Augusztus 18, 16:36:05 »
Biztos vagyok benne, hogy olyan drága bennem ez a lélek, mint semmi más, hiszen Isten magából adott egy darabot, tehát a sátán ha rosszat akar nekem, akkor a bennem lévő lélek megmondja, mit tegyek, hiszen sokkal jobban tud mindent, mert már a sátán előtt volt.

Ezt szépen leírtad.  :05:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Juzsa

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 87
Re: Pokol
« Válasz #42 Dátum: 2008 Augusztus 22, 23:25:23 »
Sziasztok!

Érdekes téma és egyben olyan téma is ami minket nem hiszem,hogy úgy érdekel mint akik oda akarnak kerülni. De mint minden keresztényt engem is foglalkoztat, persze a menny az sokkal jobban. De olvastam mind a két végletről. A pokolrol mindenkinek tudni kell könyv elég méllyen foglalkozik a pokol beli "életről, gyötrödésről", hát én tudom nem szeretnék elbukni. A menny sokkal szebb és jobb. Én sosem szeretnék az ördög "cimborája" lenni. A tűz amit írtatok és Ante először kérdezett. Ez a könyv is ír tűzről, kínokról és szenvedésekről. És igen sok tanítást hallottunk már az utolsó itéletről a tűz taváról a Jelenések 20: 13-14. A második téma, hogy Jézus menybe vagy a pokolba ment e először. Igen az írás azt írja, hogy letette az atya kezébe a lelkét. De a testet eltemették és három napig a sírban volt majd mikor Mária és magdalai Mária elmentek a sírhoz a test már nem volt ott. Utánna olvasunk arrol, hogy Jézus kiknek jelent meg elöször és a mennybemenetele előtt találkozott a felhátba a tanítványaival. Szerintem igen az amikor a test a sírban volt ő a pokolban is járt. Mert Jézus teljes testében támadt fel, erre az üres sír a magyarázat. Én így ezen formában is hallottam. De elgondolkodtató. Ő tud a lenti dolgokról is azt honnan tudhatja?
Érdekes téma a pokol de a menny az még érdekesebb.  :019: :104:

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #43 Dátum: 2008 December 09, 11:15:34 »
Kérlek, ne sajnáld erre az idődet, hogy elolvasd! :pityereg:

Kinyilatkoztatások Mennyről és pokolról
Amint 7 kolumbiai fiatalember együtt volt, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a Mennyet és a poklot.
Olvasd tehát a tudósítást a pokol gyötrelmeiről.
Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére volt lehetőség.
Mindegyik személy a saját benyomásai és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat.
Németből fordította: Katharina Becker

Kinyilatkoztatások a pokolról

1. Tapasztalati tudósítás

Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap mint nap vidám pompás/fényes lakomát rendezett. (És volt) egy szegény Lázár nevü (ember) kapuja elé lökve, fekélyekkel tele, és kívánta, hogy jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló hulladékkal; de csak a kutyák jöttek és nyalták a sebeit. De történt, hogy meghalt a koldus, és angyalok vitték Ábrahám kebelére; De meghalt a gazdag is, és eltemették. És a hádészben/pokolban (a halottak tartózkodási helye, megj.ford.) kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott és mondta: Atyám! Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet! Mert gyötrelmeket szenvedek ebben a lángban! De Ábrahám válaszolt: Fiam! emlékezzél, hogy te átvetted javaidat életedben és Lázár ugyancsak a rosszat! Ő most itt vígasztaltatik, de te gyötrelmeket szenvedsz. És mind ezek mellett közöttünk és közöttetek nagy szakadék helyeztetett, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Luk. 16,19-26

A Biblia Isten Szava, félreérthetetlenül beszél a Mennyről és a pokolról. A fenti idézetben amit éppen olvastunk, az Úr Jézus két helyről beszél: Menny és pokol - az örök üdv vagy az örök kárhozat. Nincs közbülső hely. Tisztítótűz/purgatórium nem létezik. 'Limbo' ugyancsak nem létezik, ahol az emberek egy ideig a haláluk után élnek és azután a Mennybe mennek - a Biblia határozottan beszél a halál utáni életről.

(1995. ápr. 11.)
Isten egy kinyilatkoztatást adott nekünk amely életünk pályáját teljesen meg kellett, hogy változtassa. Ez abban az időben történt, amikor éppen elkezdtük Istent és az Ő beszédét megismerni. Nekünk hetünknek adta Isten azt a privilégiumot és a nagy felelősséget, hogy közöljük a világgal ezt kinyilatkoztatást.

Mindez elkezdődött úgy délelőtt 10:00 órakor. Együtt voltunk imádkozni és utána piknikelni akartunk. Hirtelen egy nagyon erős, tüneményes fehér fény világított be az egyik ablakon. Amint a fény feltünt, egyszerre elkezdtünk más nyelveken beszélni és bemeríttettünk a Szent Szellembe.
Egy pillanattal később, mindannyian elbűvölve csodáltuk amit láttunk. Ez a csodálatos, dicsőséges fény bevilágította az egész helyiséget. Ez a fény összehasonlíthatatlanul erősebb volt mint a nap fénye. A fény közepében egy csomó angyalt láttunk fehér öltözékben. Ezek az angyalok csodálatosak voltak, nagyok és nagyon jól néztek ki. Közöttük, középen egy bámulatba ejtőt láttunk - egy emberi alakot. Különösen nézett ki - egy ember, akinek öltözéke nagyon fehér volt, és azon ugyancsak olyan felső öltözéket viselt. A haja mintha aranyfonalakból lett volna. Az arcát nem láthattuk, olyannyira ragyogott. Azonban láthattuk, hogy a melle fölött egy szalagot hordott, amelyen aranybetűkkel a következő állott: királyok KIRÁLYA és uraknak URA" Arany saru volt a lábán és szépsége egyedülálló volt. Amint isteni jelenléte tudatosult bennünk, térdeinkre estünk. Aztán hallottuk az Ő hangját. Nagyon különlegesen és csodálatosan csengett - minden szava a lelkünkbe hatolt mint egy kétélű kard - úgy amint az Isten beszédében áll a Zsid. 4,12-ben. Nagyon egyszerűen de hatalomteljes szavakkal szólt hozzánk. A következő, hallható szavakat mondta nekünk: "Kedves gyermekeim, ne féljetek, Jézus vagyok Názáretből; azért jöttem hozzátok, hogy megmutassak titkokat, amelyeket a nemzetekkel, városokkal, gyülekezetekkel és mindenhol közölnötök kell. Ahova küldelek titeket mennetek kell - ahova azt mondom hogy ne menjetek, oda nem mehettek."
A Szentírás, Isten szava, mondja a Joél 3,1-ben: És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Ezek a jelek, amelyeket Isten mindenkinek előkészített.

Aztán egy különös történt - egy sziklatömb jelent meg a helyiségben, és az Úr, aki közöttünk volt, mondta, hogy mi ezen a sziklán menjünk. A szikla kb. 20cm-el a padló fölött volt; és akkor hirtelen egy nagy nyílás keletkezett a sziklán. Úgy nézett ki mint egy nagy, szörnyű fekete barlang. Ebben a barlanglyukban találtuk magunkat és süllyedtünk egyre mélyebbre. Körülöttünk nagyon sötét volt és a föld gyomrába kerültünk.

Nagyon féltünk, mialatt e kietlen sötétségben találtuk magunkat. Mivel félelmünk egyre erősödött, mondtuk az Úrnak: Urunk! nem akarunk erre a helyre jönni! Kérünk ne vigy minket oda, Urunk! Kérünk vigyél ki innen minket! Az Úr válaszolt az Ő csodálatos irgalmas hangján: Szükséges a tapasztalat, hogy mindent meglássatok, hogy másoknak el tudjátok mondani!

Hamarosan egy alagútban voltunk, melynek szarv alakja volt, és démonok és lények árnyékait pillantottuk meg, amelyek egyik helyről a másikra mozogtak. Mi süllyedtünk mélyebbre és mélyebbre. Néhány másodperc múlva ürességet és nagy félemet érztünk.

Néhány szörnyűséges kapun haladtunk át - amik mint labirintusok a barlangba vezettek; nem akartunk oda menni. Iszonyatos bűzt éreztünk és fullasztó hőség volt. Azonban amint tovább haladtunk, szörnyű dolgokat és félelmetes képeket láttunk. Mindent amit ott láttunk, lángok nyeltek el - és a tűzlángok között emberi testek ezreit láttuk. Nagy gyötrelmeket szenvedtek. Ez rossz és iszonyatos volt - egyáltalán nem akartuk nézni - amit ott láttunk.

A pokol különböző szenvedések és gyötrelmek helyeire volt osztva. Az egyikét az első területnek, amit láttunk, elneveztük "üstök völgyének". Üstök milliói voltak ott. Ezek az üstök be voltak dolgozva a völgy talajába - és mindegyikben izzó láva volt. Az üstök mindegyikében egy ember volt, aki egykor meghalt és utána ide a pokolba került.

Ahogy ezek a szerencsétlen lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiabálni és hívni Őt: Urunk, könyörülj rajtunk! Uram, adj még egy esélyt hogy kijöhessek innen; vigyél ki innen és elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos!
De az Úr nem tekintett rájuk. E helyen fiatalemberek millióit láttuk, férfiakat és nőket. Homoszexuálisok és alkoholisták voltak ott gyötrelmekben. Mindezek az emberek üvöltöttek a kínok miatt.

Sokkolva láttuk hogy a testük milyen pusztulásban volt. Férgek másztak a szemgödreikből, szájukból, fülükből és befúrták magukat mindenhol a bőrük alá. Láttuk Isten Szavának beteljesedét az Ézsaiás 66,24 alapján: És kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek a holttestét, akik vétkeztek ellenem; mert az ő férgük nem hal meg és az ő tűzük nem alszik ki, és utálattá lesznek minden test előtt. Továbbá olvashatjuk a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tűzük nem alszik el.
Minden amit láttunk, rémületel töltött el bennünket. Láttuk a lángokat, 2-3m magasra csaptak. Egy ilyen láng közepette volt az ember lelke, aki meghalt és a pokolba került.

 Az Úr megengedte, hogy közelebbről megnézhessünk egy embert, aki egy ilyen üstben volt. Ő megfordult és a hús az arcáról cafatokban hullott le. Azon igyekezett, hogy az Úrra tekintsen - akkor elkezdte az Úr nevét hívni. Ezt mondta: Uram, irgalmazz! Kérlek adj még egy esélyt! Uram, vigyél ki erről a helyről! De az Úr nem tekintett rá; inkább elfordult. Amikor Jézus ezt tette, elkezdett az ember átkozódni és szitkozódni.
Ez az ember John Lennon volt, egy muzsikus az egykori világhírű sátáni együttes a Beatles tagja. John Lennon kinevette Jézust és életének idejében csúfolódott rajta. Egykor azt hirdette, hogy a kereszténység el fog tűnni és Jézus Krisztust mindenki el fogja felejteni. Azonban ez az ember most a pokolban van, és Jézus Krisztus még mindíg közismert és nagyon élő! A kereszténység sem tűnt el.
Amint e szörnyűséges helynek a szélén haladtunk, mindenhol kezek nyúltak felénk és kegyelemért kiáltottak. Kérték Jézust, hogy hozza ki őket - de az Úr nem tekintett rájuk.

Azután különböző területekre mentünk. A pokol legszörnyűbb helyére érkeztünk, ahol a legiszonyatosabb gyötrelmeket láttuk - ez volt a pokol központja. A legnagyobb kínzatások vannak ott - kínok, amelyet egy emberi lény még megközelítőleg sem tud leírni. Akik itt találtatnak, mind ismerik Jézust és Isten Szavát. Ezek pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és mind olyanok, akik egykor elfogadták az igazságot, de egy kettős életet éltek.

Hitehagyottakat is láttunk ott - az ő kínjaik 1000-szer gyötrelmesebbek voltak mint másokéi. Ők kiáltottak és kegyelmet koldultak, de az Úr Szava azt mondja a Zsid. 10,26-27-ben: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerése után, nem marad többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.

Láttunk lelkeket, akik prédikáltak, böjtöltek, kezeiket felemelve énekeltek a gyülekezetekben - de az utcákon és az otthonaikban házasságtörésben, paráznaságban, hazugságban és tolvajlásban éltek. Istennek nem tudunk hazudni. A Biblia mondja, hogy aki sokat kapott, sokat is várnak tőle! Luk. 12,48.

Az Úr megengedte, hogy megnézzünk két asszonyt, akik földi életükben keresztények voltak, de nem az Úr rendelései szerint éltek. Egyik mondta a másiknak: Te átkozott gonosz lény! Te vagy az oka hogy itt vagyok. Nem egy Szent Evangéliumot hirdettél nekem! És mert nem az igazságot hirdetted nekem, azért vagyok itt a pokolban! A lángok között ezeket mondták egymásnak, mialatt egymást gyűlölték - a pokolban nincsen szeretet, könyörülő szív és bocsánat.

Lelkek ezreit láttuk, akik ismerték Isten Szavát, de az életük nem volt tiszta az Úr Szent Jelenlétében. Nem játszhatsz Istennel sem a pokol lángjaival", mondta az Úr. Tovább mondta: "Gyermekeim - a legrosszabb szenvedés és gyötrelem, amit az ember a földön megélhet, NEM hasonlítható azokhoz a gyötrelmekhez, amelyeket az embernek a pokol 'legenyhébb' területein kell szenvedni.

Ha olyan iszonyatos azoknak, akik a pokol 'legenyhébb' szenvedéseit viselik, mit kell elszenvedniük azoknak, akik a pokol központjában kínoztatnak - akik valamikor ismerték Isten Szavát és azután elhagyták. Aztán azt mondta az Úr, hogy a földön játszunk a tűzzel - de nem a pokol tüzével!

Tovább mentünk különböző régiókon át, ezalatt az Úr különböző embereket mutatott. Láttuk, hogy ott az emberek a gyötrelmek mintegy hat különböző módjának voltak kitéve.
Voltak lelkek, akiket a démonok a legkülönbözöbb módon kínoztak.
Egy másik módja a gyötrelemnek az volt, hogy a saját lelkiismeretük vádolta állandóan őket: Emlékezzél csak, miről prédikáltak neked; gondolj csak vissza, amit Isten Szavából hallottál; ne felejtsd, amint nevettél, amikor a pokolról beszéltek neked... Saját lelkiismerete gyötörte őt - ugyanúgy mint a nyűvek, a testében erre-arra fúrtak-másztak - ugyanúgy mint a mindent felemésztő tűz amely ezerszer égetőbb mint ahogy csak elképzelni tudjuk. Mindezek "jutalmak" az ördögtől aki mindazoknak fenntartja, akik ő utána igyekeznek és őt követik.

Isten Szava mondja a Jel. 21,8-ban: A gyáváknak pedig és hitetleneknek, útálatossággal szennyezetteknek, és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak (okkult praktikákat gyakorlóknak), és minden hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.

Következőben megmutatott az Úr egy férfit, aki hat embert megölt. Ez a hat körbevette őt, miközben kiabáltak hozzá: A te bűnöd hogy mi itt vagyunk - A TE BűNÖD! A gyilkos be akarta fogni a fülét, mert már nem bírta hallani - de nem sikerült neki, mert az érzékek a pokolban sokkal érzékenyebben működnek.

 A lelkek e helyen csillapíthatatlan szomjúsággal vízért gyötrődtek, amihez itt nem juthattak - ugyanúgy mint a gazdag ember és a szegény Lázár esetében volt. Luk.16,19. A gazdag amint a pokolban volt, csak egy csepp víz - elég lett volna neki. Isten Szava mondja az Ézs. 34,9-ben: És patakjai szurokká és pora kénné változik, földje pedig égő szurokká lesz.

A pokol minden területén tűznek közepette voltak a lelkek. Az emberek képzeletükben kristálytiszta folyóáradást láttak - de, amikor inni akartak belőle, a folyó tűzzé változott. Távolról fákat láttak, amelyeknek gyümölcsei vizet adnak - amikor utána nyúltak, megégett a kezük és a démonok gúnyolódtak rajtuk.

Ezek után egy helyre vitt minket az Úr, ahol sokkal rosszabb volt, mint mindazok, amiket eddig láttunk. Láttuk a tűzzel és kénnel égő tavat. A tó egyik oldalán egy kissebb tó volt. E kisebb tóban emberek megszámlálhatatlan milliói voltak, akik üvöltöttek és kegyelemért rimánkodtak. Nagyon hangosan kiáltottak: Urunk, kérünk! vigyél ki minket innen - ha csak egy pillanatra is! Kérünk, adj még egy lehetőséget innen kikerülni! Azonban az Úr nem tehetett értük semmit, mert ítéletük már kimondatott.

Az Úr megengedte nekünk, hogy tekintetünket egy ember felé irányítsuk, akinek teste félig a tűztóba merült. Az Úr segített nekünk, hogy megérthessük a gondolatait. A férfi neve Márk volt. Megrázott bennünket, amint megértettük, a gondolotait amit magában mondott: Mindent megadnék azért, hogy ott lehessek, ahol ti vagytok. Mindent megadnék azért, hogy csak egy percre újra a földön lehetnék. Nem zavarna ha a legszegényebb, a leggyűlöltebb, totál beteg vagy a legszerencsétlenebb ember lennék - mindent megadnék azért, hogy csak egy percre is is visszamehetnék és a földön lehetnék. Az Úr Jézus fogta a kezemet és viszonozta Márk gondolatait: Márk, miért szeretnél egy percre visszamenni a földre? Elgyötört síró hangon válaszolt: Uram! Mindent megadnék azért hogy csak egy percre újra a földön lehetnék - hogy bűnbánatot tartsak és megtérjek!
Amint az Úr Márk szavait hallgatta, láttam a vért az Úr sebeiben és könnyek töltötték meg szemeit, midőn mondotta: Márk, már késő neked. Nyűvek a derékaljad, kukacok a takaród. Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, elsüllyedt örökre a tűztóban.

Nagyon, nagyon szomorú - mindezeknek a lelkeknek az egész örökkévalóságban nincsen már remény. Csak nekünk, akik a földön élünk, van esélyünk, hogy megbánjuk rossz cselekedeteinket (bűnbánatot tartsunk), és megtérjünk - hogy a Mennybe Jézus Krisztushoz menjünk!

Köszönöm, hogy meghallgattatok - átadom a szót az én testvéremnek.

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #44 Dátum: 2008 December 09, 11:33:32 »
2. Tapasztalati tudósítás - Lupe

Olvassuk az Úr Szavát a Zsolt. 18,10-ből: Meghajlította az eget és leszállt, és felhő sötétje volt lábai alatt. Amint az Úr kézenfogott, elkezdtünk ebben az alagútban lefelé lebegni. Az alagútban egyre sötétebb és sötétebb lett, míg már a kezemet sem láthattam.
Hirtelen elhaladtunk valami mellett, fekete volt, és valami fortyogó zajt hallatott. A sötétség olyan sűrű volt, hogy az alagút falát kézzel nem lehetett megtalálni. A zuhanásunk olyan sebességel történt, hogy úgy tűnt mintha a lelkem szétválna a testemtől.
Ráadásul rothadás bűzét éreztem - mint a rothadó hús szaga. Ez a bűz pillanatról pillanatra erősebb lett. Aztán megszámlálhatatlan lélek hangját hallottam. Szüntelenül kiáltoztak, sírtak és jajgattak ők. Ez olyannyira megrémített, hogy az Úrhoz fordultam és kérdeztem Őt: Uram! Hova viszel engem? Uram! Irgalmazz nekem! Kérlek irgalmazz nekem! Erre csak azt mondta az Úr: Szükséges, hogy mindezt lásd, azért, hogy mindenkinek el tudd mondani!

 Ebben a szarv alakú alagútban tovább haladtunk lefelé, míg egy helyre érkeztünk, ahol teljesen sötét volt. Egyszer csak milliószor milliónyi lángot láttam - mintha egy sűrű függöny vétetett volna el a szemeim elől. És rosszabb mint az - hallottam a gyötrelmes kiáltozásokat, de nem láttam senkit. Nagyon féltem. Újra mondtam az Úrnak: Uram! Kérlek, irgalmazz! Kérlek irgalmazz nekem! Kérlek, ne vígy erre a helyre! Kérlek, bocsáss meg! Ebben az időpontban már nem csak a pokol szemlélőjének érztem magam, hanem úgy éreztem, hogy az ítélet napja jött el számomra. Rémülettel telve, remegve álltam az Úr előtt, mert tényleg úgy találtam, hogy az életem vége jött el.

Egy nagy lánghoz értünk, egyre közelebb; nagyon nagy volt és nagy haraggal égett. Lassan süllyedtünk lefelé, ahol milliónyi lángot láttam és lelkek millióit hallottam, amint egy hangként üvöltöttek.

 Aztán láttam egy faasztalt, amit nem emésztettek el a lángok. Valami volt rajta, úgy nézett ki mint a sörösüvegek. Frissítőnek látszottak, de tűzzel voltak tele. Amint azt szemléltem, hirtelen megjelent egy ember. Húsa olyan volt mintha teljesen lepusztult volna - és ami a ruházatából még megmaradt, szennyes volt és égett. A tűz által elveszítette a szemeit, a száját és a hajának egy részét. Jóllehet nem voltak szemei, mégis tudott engem látni. Mondom nektek: Tulajdonképpen a lélek ami gondolkozik, megfontol és lát - nem a te természetes tested.
Az ember kinyújtotta elszáradt kezét az Úr felé és el kezdett sírni, midőn mondta: Uram, könyörülj meg rajtam! Kérlek könyörülj meg rajtam! Ez nagyon fáj! Égek! Kérlek, irgalmazz, és vigy ki innen! Az Úr teljes szánalommal tekintett rá - hirtelen valami meleget éreztem a kezemen. Odanéztem és láttam Jézus vérét! A vér jött kezéből, mialatt a szenvedő embert nézte akit a lángok öleltek körül.

Aztán az asztal felé pillantott és az üvegekhez ment. Megragadott egyet, és mialatt ivott - tűz és füst szállt ki belőle. A feje hátra hanyatlott, és üvöltött úgyannyira, ahogy még soha senkit nem hallottam. Üvöltése tele volt fájdalommal és gyásszal - mégis szándékozott a maradékot is meginni az üvegből. De az üveg savval volt tele, úgy hogy a torkát teljesen szétemésztette. Látni lehetett, ahogy a sav a gyomrába ér és azt is szétmarta.

A szám -666- volt a homlokára metszve. A mellén egy tábla volt egy ismeretlen fémből, amit sem a tűz sem a nyűvek nem tehettek tönkre. Írásjelek voltak láthatóak rajta, de mi nem tudtuk olvasni azokat. Az Úr nagy kegyelméből megadta a magyarázatot arról, ami rajta írva volt: Azért vagyok itt, mert iszákos vagyok Kegyelemért könyörgött, de a Szó mindenkinek világosan mondja az 1.Kor. 6,10-ben: sem tolvajok, sem harácsolók/kapzsik sem iszákosak/részegesek, sem szidalmazók, sem rablók nem fogják örökölni Isten királyságát/országát.

Az Úr megmutatta nekem - mint egy filmen - ez embernek az utolsó földi perceit - mintha TV-én láttam volna egy nagyon nagy képernyőn. Az ember neve Luis volt, és egy bárban ivott. Ott ugyanazt az asztalt láttam és ugyanazokat az italos üvegeket előtte. Ennél az asztalnál ültek a barátai - (szeretném mondani nektek, EGY IGAZ BARÁT VAN csak, és az Ő neve JÉZUS KRISZTUS. Ő az egyedüli hű barát). Luis ivott, a barátai már részegek voltak. A 'legjobb' barátja hirtelen megragadott egy üveget, letörte a nyakát és el kezdte Luist azzal döfködni. Amikor látta, hogy Luis a padlón fekszik és elvérzik, elrohant. A legszomorúbb az volt, hogy Jézus nélkül halt meg.

A pokol közepében és a gyötrelemteljes kiáltozások közepette megkérdeztem az Urat: Óh Uram, kérlek mondd meg nekem - ismert ez az ember téged? Tudott a megmentetésről a Benned való hit által? Az Úr szomorúan válaszolt: Igen Lupe, ő tudott rólam. Ő befogadott engem mint személyes Megváltóját, de nem szolgált nekem. Akkor még inkább elfogott a félelem.
Luis hangosan kiáltott: Uram, nagyon fáj! Olyan nagyon fáj! Kérlek, könyörülj rajtam! Aztán elveszett a lángokban.

Mentünk tovább - ez a hely oly óriási volt és rémülettel tele! Egy másik lánghoz közelítettünk és kértem az Urat: Óh Uram, ne! Kérlek, nem szeretnék többet látni ebből! Kérlek, bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg! Nem szeretném midezeket tovább nézni! Becsuktam a szemeimet - de, ez nem segített, becsukva vagy nyitva - még mindíg láttam mindent.

 Lassan kisebb lett a láng és egy asszony lett látható. Szenny fedte be és tele volt nyűvekkel. Csak kevés haja maradt és a kukacoktól nyüzsgő szenny úgy nézett ki mintha rásült volna. A *kukacok már majdnem teljesen megették - és kiáltott: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz és bocsáss meg! Nézz rám! Ez olyan nagyon fáj! Kérlek könyörülj rajtam! Kérlek vedd le rólam ezeket a férgeket! Kérlek, szabadíts meg e gyötrelemtől, mert oly rettenetesen fáj! Az Úr nagy szomorúsággal tekintett rá. Amint a kezét fogtuk, érzékeltük, hogy milyen nagy fájdalma és szomorúsága van a szívének ezek miatt az elveszett lelkek miatt, akik a pokol lángjaiban égnek. Ennek az asszonynak nem voltak szemei és ajkai sem - de mégis tudott érezni és látni; minden fájdalom erősebb volt. Egy üveg volt a kezében tele savval, de ő azt hitte, hogy az parfüm. Én láttam, hogy az sav volt - és mindíg amikor befújta testét, megégette. Mégis fújta testét újra és újra ezzel a savval; közben azt mondta, hogy az egy drága parfüm. Azt is hitte, hogy egy értékes nyakláncot hord, de én csak kígyókat láttam a nyaka köré tekeredve. Szilárdan hitte, hogy egy nagyon drága karkötőt hord, de én ellenben egy kb. 31cm hosszú kukacot láttam, amely vadul fúrta be magát a csontjába. Azt mondta, hogy már csak az ékszerei maradtak meg, de én láttam, hogy teste tele volt skorpiókkak és nyűvekkel. Egy fémtáblát hordott, amely minden embernek van a pokolban. Az volt rajta: Azért vagyok itt, mert loptam

Ennek az asszonynak semmi bűntudata nem volt. Megkérdezte az Úr tőle: Magdaléna, miért vagy itt e helyen? Azt válaszolta: Nem érdekelt hogy meglopok másokat. Az egyetlen ami érdekelt, csak az ékszereim és hogy minél több drága parfümhöz jussak. Nem érdekelt hogy kit lopok meg - fődolog volt, hogy jól nézzek ki.

Erősen fogtam Jézus kezét, míg néztem, hogy a nyűvek az egész testét átfúrták. Magdaléna elfordította az arcát, hogy másfelé nézzen. Megkérdeztem az Urat: Uram, tudott valamit ez a személy Rólad? És az Úr válaszolt: Igen, ez a személy ismert engem.
Újra felénk fordult Magdaléna és mondta: Uram, hol van az az asszony aki beszélt nekem Rólad? Ugyan hol van ő? Már 15 éve itt vagyok a pokolban.
Minden embernek teljes az emlékezete a pokolban. Magdaléna újra kérdezte: Hol van az az asszony? Nem látom őt! Észrevettem, hogy nem tud megfordulni, a teste mindíg abban a helyzetben marad. Megpróbált megfordulni a másik láng irányába, hogy megpillantsa azt az asszonyt aki neki Istenről beszélt. Az Úr válaszolt neki: Nem! Nem, Magdaléna. Ő nincs itt. Az asszony aki rólam beszélt neked, velem van az én Királyi-Birodalmamban a Mennyben.
Amint ezt meghallotta, sajátmaga vetette be magát a lángba, amitől mégjobban megégett. Fémtáblája hordta az ítéletét - egy tolvaj volt ő.

Szeretném Isten Szavát olvasni az Ézs. 3,24-ből: És lesz a balzsamillat helyett korhadás bűze, és az öv helyett madzag lesz, a fodorított haj helyett kopaszság, a díszruha helyett felkötött zsák, a szépség helyett égetett seb.

Tovább mentünk, és látunk egy nagyon magas oszlopot, amely tele volt nyűvekkel. Egy csúszdához hasonló volt izzó-vörös fémből körkörösen hozzáerősítve. Az oszlophoz egy plakát-tábla volt még erősítve - erősen megvilágítva - távolról látható volt. Ez volt ráírva: Üdvözölve minden hazug és pletykálkodó! A csúszda végénél egy kisebb öböl volt, amiben valami fortyogott - úgy nézett ki mint az égő kén. Aztán láttam amint egy meztelen személy lecsúszott a csúszdán. Mialatt lefelé csúszott, a bőre leszakadozva a csúszdára ragadt. Amikor az égő öbölbe esett, a nyelve megnagyobbodott, olyan nagyon, hogy szétdurrant és a nyelve helyén kukacok lettek; akkor kezdődött a gyötrelme. Isten Szava mondja a Zsolt. 73,18-19-ben: Bizony sikamlósra állítottad őket, és hagyod őket csalódásba/romokba esni. Miként lettek egy (szem)pillantás alatt pusztulássá! Végük lett, semmivé lesznek rémületükben.

Miután mindezeket láttuk, kivétettünk a pokolból. Szeretném továbbadni nektek: a Menny és pokol sokkal reálisabb/valóságosabb, mint az általunk ismert fizikális világ. De itt, ebben a világban dönthetünk, hogy melyik irányba akarunk menni: az örökkévalóságot Jézussal tölteni - vagy a pokolban égni. Az Úr ismételten mondta nekünk: Törekedjetek a békességre mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! Zsid. 12,14.
Ezért én is ugyanezt mondom nektek: Megszentelődés nélkül nem láthatjátok meg az Urat!