Szerző Téma: Re: Pokol  (Megtekintve 37917 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #45 Dátum: 2008 December 09, 11:35:07 »
3. Tapasztalati tudósítás - Sandra

Olvassuk Isten Szavát a Máté 10,28-ból: Ne féljetek azoktól akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Sokkal inkább féljetek attól, aki a lelket is meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában!

Mindíg amikor egy személy a pokolba jön, egy halál-testet kap. Az Úr Jézus megfogta a kezemet és egy nagyon sötét alagúton át süllyedtünk lefelé, a föld centrumába. Egy helyre értünk ahol több ajtó volt - egy felnyíllott - és az Úrral együtt beléptünk. El nem engedtem az Úr kezét(!), ha ezt tettem volna, akkor örökre a pokolban maradtam volna.

 Amint átléptünk az ajtón, egy nagyon nagy falat láttunk. Emberek ezreit láttam, akik horgokra függesztve fejjel lefelé lógtak, a kezeik pedig a falhoz voltak láncolva. Aztán láttuk mindenfelé, hogy több ezren a lángok közepette álltak.

Hamarosan egy elcsendesedett lánghoz értünk és lassan szálltunk lefelé. Hamar felfedeztem egy személyt a lángban, és amikor elkezdett beszélni, hallottam hogy egy férfi volt. A férfi egy papi palástot hordott, ami teljesen szennyes és elrongyolódott volt. Kukacok másztak ki és be - mindenhol a testén. A tűz miatt elszenesedett volt és mindenhol égési nyomok voltak rajta. Szemeit úgy láttuk mintha ki lett volna szakítva és a húsa mintha megolvadva a padlóra hullott volna. Azonban amikor a húsa lehullott, újra visszanőtt - és ez így ment tovább újra.
Mikor meglátta Jézust, könyörgött: Uram, könyörülj meg rajtam! Kérlek engedj ki innen csak egy pillanatra! Csak egy pillanatra! A mellére egy fémtábla volt erősítve, rajta az ítélet oka: Lopás miatt vagyok itt. Amint Jézus közelebb jött, megkérdezte a férfit: Mi a neved? Az ember válaszolt: Andreas, Andreas a nevem, Uram. Akkor megkérdezte az Úr tőle: Mióta vagy itt? Andreas válaszolt: Nagyon régóta vagyok itt. És elkezdte elbeszélni a történetét. Az ő feladata volt a tized begyüjtése és a pénz szétosztása a szegények felé, az ő katolikus templomában. Helyette ellopta a pénzt.
Szomorúan kérdezte meg tőle az Úr: Andreas, hallottad-e valaha is az evangéliumot? Andreas válaszolta: Igen Uram, volt egy keresztény asszony, aki eljött a templomomba és hirdette az evangéliumot, de én nem akartam elfogadni. Nem akartam elhinni - de most hiszem! Most már hiszem, hogy ez igaz! Uram, kérlek vigy ki innen - ha csak egy pillanatra is!

 Amint beszélt, *kukacok másztak a szemgödreiből, a füleiből és a szájából. Megkísérelte a kezével kihúzni őket, de nem tudta. Keservesen sírt, és kegyelemért könyörgött. Állandóan rimánkodott Jézushoz, hogy kivinné innen. Egyidőben a démonok is kínozták, midőn lándzsával döfködték. A démonok úgy néztek ki, mint azok a játék figurák, amelyeknek a földön jordanos a nevük. Ilyen figurákat láttam itt a pokolban, de itt nem figurák voltak, hanem nagyon élő és démoni lények. Kb. 1,51m magasak voltak és nagyon éles fogaik voltak. A pofájukból vér jött ki és a szemeik pirosak voltak. Minden erejükkel szúrkálták Andreast - ahogyan más démonok is tették a pokolnak e területén. Amint ezt megfigyeltem, megkérdeztem az Úrtól, hogyan lehetséges az, hogy ezek a démonok éppen úgy néznek ki mint a földi figurák. Az Úr válaszolta, hogy ezek a szomorúság okozás szellemei.

Amint tovább mentünk, emberek ezreit láttuk kínok gyötrelmei között. Mindíg ha egy lélek meglátta az Urat, elszáradt kezeivel meg akarta ragadni. Észrevettem, hogy egy asszony elkezdett kiabálni amikor meglátta Jézust: Uram, irgalmazz, hozz ki innen! Nehéz gyötrelmeket szenvedett, és az Úr felé nyújtotta karjait. Könyörögve rimánkodott hogy kihozassék innen. Teljesen meztelen volt és szennyel borítva. Haja mocskos volt, és a kukacok másztak a testén le és föl. Megpróbálta a kezeivel leseperni magáról - ha sikerült is neki, méginkább megsokasodtak rajta. A *nyűvek 15-20cm hosszúak voltak. Azt mondja az Úr Szava a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tűzük nem alszik el.

 Szörnyű volt az asszonyt látni és kiáltozásait hallani, mialatt az óriási kukacok a húsát falták. A mellére egy fémtábla volt beerősítve, amelyet a lángok nem tudtak megemészteni. Azon állt: paráznaság miatt vagyok itt A bűnével összhangban - itt a pokolban az asszony kényszerítve volt egy iszonyatosan undorító kövér kígyóval paráználkodni. A *kígyó testén mindenhol 15-20 cm hosszú tövisek álltak ki. A kígyó behatolt az intim testrészén és belül föl a torkáig. Amint a kígyó behatolt, az asszony elkezdett velőtrázóan sikoltani.
Méginkább könyörgött az Úrhoz hogy vigye ki innen. Uram, paráznaság miatt vagyok itt. Hét éve annak, hogy AIDS-ben meghaltam. Hat szeretőm volt és paráznaságért vagyok itt.
A pokolban muszáj a bűnét újra és újra megismételni. Nincsen nyugta sem éjjel sem nappal, amellyel állandóan ezen a módon kínoztatik. Karjait nyújtotta az Úr felé, de Ő csak ezt mondta neki: Bianca, már késő a számodra. Nyűvek a derékaljad, kukacok a takaród. Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, egy tűzhulám takarta be és nem láthattam többé.

 Mentünk tovább és emberek ezrének ezreit láttuk. Fiatalemberek, felnőttek és öregek szenvedték gyötrelmeiket. Elértünk egy helyre, ami úgy nézett ki mint egy úszómedence tűzből, és ebben férfiak és asszonyok ezrei voltak. Mindegyiknek ugyanaz az írás volt a mellére erősített fémtáblán: Itt vagyok, mert nem adtam a tizedet és áldozatot Amint azt olvastam, megkérdeztem az Urat: Hogyan lehetséges az, hogy ezek az emberek ezért itt vannak? Az Úr válaszolta: Ezek az emberek azt gondolták, hogy a tized és az áldozat nem fontos, ellenben az én Szavam mint parancs gondolja. Malakiás 3,8-9-ben ez áll: Becsaphatja-e az ember Istent, hogy ti engem megcsaltok? És ezt mondjátok: Mivel csaptunk be? A tizeddel és az adománnyal! Átokkal átkoztattok meg, és ti becsaptok engem, ti, az egész nemzetet!
Az Úr mondta nekem, hogy az Úr munkája akadályoztatik az által, ha a hívők nem adnak tizedet, mert azáltal az evangélium hirdetése akadályoztatik. Az emberek e helyen ezerszer jobban szenvednek mint mások, mert ismerték az Úr Szavát de engedetlenek voltak.

Tovább mentünk, és az Úr mutatott egy férfit. A fejétől a csípőjéig tudtam látni és kaptam egy látomást, arról, hogy hogyan halt meg ő. A neve Rogelio volt. Az autójában ült, amikor valaki hozzáközelített, és az evangéliumot hirdette, meg egy Bibliát adott neki. De Rogelio ignorálta a figyelmeztetést és tovább hajtott, nem tudva, hogy néhány perc múlva halálos baleset fogja érni. A kocsija lerepült az árokba és röviddel utána meghalt. A baleset pillanatában kinyílott a Biblia a Jel. 21,8-nál:De a gyáváknak és hűtleneknek/hitetleneknek, az undorítóaknak/utálatosoknak, gyilkosoknak és paráznáknak a *varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a része a tűzzel és kénnel égő tóban lesz - ez a második halál. (*A szó: 'varázsló' csak e helyen és még a 22,15-ben hangzik el. A 21,8-ban a legnagyobb romlottságra utal - a legsúlyosabb morális és vallási félrevezetésre/megtévesztésre. Tehát semmiképpen nem holmi ártalmatlan bűvészkedésre! Megj. ford.) Amint Rogelio elolvasta a verset - meghalt és a pokolba került.

Még csak néhány hónapja volt ott és még volt valamennyi hús az arcán. Azonban ugyanúgy szenvedett mint a többi. Először nem is tudta, hogy miért van a pokolban. Azt gondolom, hogy amikor az a keresztény az autójához jött, volt az egyetlen és utolsó esélye, hogy az Úr Jézust elfogadja; úgy mint sokan mások akik egy hasonló alkalmat kapnak, hogy elfogadják az Úr Jézust.

Ma hívlak téged, hogy nyisd meg a szívedet Jézusnak - Ő az Út az Igazság és az Élet; Ján. 14,6. Csak Ő általa tudunk a Menny Királyságába bementetni; ApCs. 4,12. Az Úr hív minket egy megszentelt életvitelre és az Ő követésére. Isten áldjon meg!


maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #46 Dátum: 2008 December 09, 11:35:28 »
4. Tapasztalati tudósítás

Isten áldjon benneteket, Testvérek! Mialatt a sziklán álltam, észrevettem hogy egy angyal van mögöttem, kézen fogott az Úr. Egy hihetetlen sebességgel kezdtünk az alagútban lefelé száguldani. Gyorsan körülnéztem, és megállapítottam, hogy az angyal eltűnt - akkor nagyon megijedtem. Kérdeztem az Urat: Uram, hol van az angyal? Miért nincsem már ő velünk? Az Úr válaszolta: Ahova mi megyünk, oda ő nem jöhet.

Tovább zuhantunk lefelé, aztán megálltunk, úgy mint egy liftben. Különböző alagútakat láttunk és odamentünk, amelyről Sandra testvérem éppen tudósított. Az alagút falán emberek függtek kampókon a fejüknél fogva, míg a kezük csuklóin bilincsek voltak. A fal, amelyen függtek az emberek, végtelen hosszú volt. Emberek milliói függtek ott; nyűvek másztak mindenhol a testükön. Előre tekintettem és megpillantottam egy másik falat, teljesen azonos volt a másikkal. Megszólítottam az Urat: Uram! Olyan sok ember van e helyen! Az Úr válaszolta: *Seol és *Abaddóh nem laknak jól/telnek meg! Péld. 27,20 (*Mindkét kifejezés: alvilág, halottak birodalma. Megj. ford.)

Elhagytuk ezt a helyet és hamar elérkeztünk abba a völgybe, amelyet "üstök völgyének" neveztünk el. Az üstök tele voltak fortyogó posvánnyal.

 Közelebb léptünk. Az első személy akit láttam, egy asszony volt. A teste hol lesüllyedt, hol felemelkedett a fővő posványban, de amikor meglátta az Urat, abbahagyta a mozgást és derékig látható volt a fővő iszapban. Az Úr kérdezte: Asszony mi a neved? Ő válaszolt: Rubiella a nevem.
A haja tele volt fővő iszappal és a húsa lógott a csontjairól, ami a tűztől fekete és égett volt. A kukacok másztak a szemgödrein át, másztak a szájából, aztán bemásztak az orrába és a fülén jöttek ki. Ha a nyűvek nem tudtak valahol befurakodni, lyukat rágtak egy másik testrészen hogy bejussanak - ami újra leírhatatlan fájdalmakat okozott. Kínjában kiáltozott: Uram, kérlek! Vigyél ki e helyről! Irgalmazz nekem! Nem bírom tovább! Kérlek tedd meg hogy abbamaradjon! Nem bírom tovább! Kérlek, könyörülj meg rajtam! Az Úr megkérdezte, hogy miért van itt. Azt válaszolta, hogy hiúság miatt van itt - ugyanez a szó állt a fémtáblán a mellén. A kezében egy egész normális üveg volt, amiről ő úgy látta, hogy az egy drága parfüm. De savval volt tele, és fújta a testére. Ez előidézte, hogy a befújt testrészről a hús elkezdett leolvadni - ami nagy fájdalmat okozott. Így kiáltott: Uram! Kérlek irgalmazz! Nem bírom tovább! Kérlek vigy ki innen - csak legalább egy pillanatra!
Nem mondom, hogy a parfüm használata bűn lenne, de az Úr azt mondta nekem, hogy ő a parfümje miatt van itt - amint Isten Szava az 5.Móz. 5,7-ben mondja: Ne legyen más istened rajtam kívül! Ő a pokolba került, mert - a szépsége, parfümök és a hiúság - az első helyen voltak az életében. Az Úr Jézus azonban a királyok Királya és uraknak Ura! Ő kell hogy az első legyen az ember életében - ezért volt ez az asszony itt. Nagy szomorúsággal nézett rá az Úr és mondta: Rubiella, már késő a számodra! Nyűvek a derékaljad, kukacok a takaród. Amint az Úr ezt mondta, egy tűzhullám teljesen befedte. Mialatt a teste az üstben emésztődött, rettenetes kínokat élt át.

Aztán tovább haladva egy gigantikus hatalmas kapuhoz értünk, távol az előző helyektől. Ahogy közeledtünk, magától kinyílott számunkra. A másik oldalom megláttunk egy óriási barlangot. Amint közelebbről odanéztem, megpillantottam a különböző színű izzókat amelyek mint egy füstfelhő mozogtak. Hirtelen muzsikát hallottunk - salsa, ballenato, rock és különböző, modern divatos zenét, amit az ember a rádióban is hall. Az Úr egy kézmozdulatot tett és hirtelen fiatal emberek millióit láttuk meg, akiknek csuklóik bilincsben voltak - és így függtek. Vadul ugráltak a tűzben erre-arra.
Az Úr ránk nézett és mondta: Lásd, ez a tánc jutalma! Kényszer alatt kellett a ritmusra vadul, le s föl ugrálniuk - soha nem hagyhatták abba. De ami még rosszabb volt - a cipőjük sarka - mely 15 cm magas tövis volt. Amikor ugráltak, átfúrták a lábaikat - és állandóan, szünet nélkül. Ha némelyek abba akarták hagyni, jöttek a démonok és lándzsáikkal döfködték, átkozták őket - és mondták: Dícsérjétek őt! Ez a ti királyi birodalmatok! Dícsérjétek sátánt! Dícsérjétek őt! Nem hagyhatjátok abba, dícsérjétek őt! Muszáj sátánt dícsérnetek! Ugráljatok! Lehet táncolni, van miért! Egy percre sem állhattok meg!
Szörnyű volt látni, hogy sok keresztény is volt közöttük akik ismerték az Urat, de a haláluk időpontjáig éjszakai-bárokban voltak, amikor meghaltak. Lehet, hogy megkérdezed: Hol van megírva, hogy helytelen táncolni? Jakab 4,4-ben ez áll: Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel ellen? Ha tehát valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz! Továbbá olvashatjuk az 1.Ján. 2,15-17-ben: Ne szeressétek a világot, sem azt ami a világban van! Ha valaki szereti a világot abban az Atya iránt való szeretet nincs meg! Mert minden ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától hanem a világtól van. És a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi megmarad örökké.
Gondold meg, a világ elmúlik, minden elmúlik, de aki Isten akaratát cselekszi örökké élni fog!

 Barátaim és testvéreim - amint elhagytuk e helyet, egy hídhoz hasonlót láttunk, ami a pokol gyötrelmeit különböző területekre osztotta. Láttuk, amint egy gonosz szellem egy gyaloghídra ment. Egy játék figurához volt hasonló, Trolls-nak (gonosz törpe) nevezik itt a földi világban. Különböző hajszine van, az arca mint egy öreg ember, de a teste mint egy fiatal, és nem nélküli. A szemeiből gonoszság sugárzik. Az Úr megmagyarázta, hogy ez gonosz szellem a rosszindulat démona. Ez a szellem egy lándzsát tartott a kezében és büszkén ment fel a hídra, úgy mint egy királynő vagy manöken a kifutóra.

Amikor felment, a híd alatt lévő embereket döfködte a lándzsájával. Átkozta őket és mondta: Emlékszel arra a napra, amikor egy keresztény gyülekezet előtt voltál és nem akartál bemenni? Emlékszel arra a napra, amikor egy prédikációt hallottál, amit nem akartál meghallgatni? Emlékszel arra a napra, amikor egy keresztény traktátust kaptál, de eldobtad? Az elveszett lélek megkísérelte a fülét bedugni - és mondta a démonnak: Nyugodj! Nyugodj! Ne mondd tovább! Nem akarom tovább hallani, nyugodj! A gonosz szellem azonban örült, hogy ezáltal fájdalmat okozhatott neki.

 Mentünk tovább az Úrral. Aztán egy nagy létszámú embertömeget láttunk, akik kínjaikban gyötrődtek; észrevettük, hogy egy ember hangosabban kiabál mint a többi. Azt kiabálta: Atyám, Atyám, könyörülj rajtam! Először nem reagált az Úr hogy az emberre nézett volna, amint azonban az Atya szót hallotta, megrázkódott és megfordult, és mondta neki: Atyám!? Te nevezel engem Atyának!? Nem, én nem vagyok a te atyád és te ugyancsak nem vagy fiam! Ha te a fiam lennél, akkor velem lennél az én királyságomban a Mennyben. Te a te atyádnak vagy a fia - az ördögé. Egy szempillantás alatt feltünt egy takaróhoz hasonló valami tűzből, és teljesen betakarta a testét.

Az Úr elmondta nekünk az élettörténetét ennek az embernek. Az ember 'Atyának' nevezte Őt mert ismerte. Gyakran volt a gyülekezetben és hallotta Isten beszédét - és személyes útmutatásokat is kapott Istentől. Akkor kérdeztük: De mi történt vele? Akkor miért van ő itt? Az Úr válaszolta: Azért mert egy kettős életet élt - otthon élt egy módon és a gyülekezetben pedig másik módon. Azt gondolta a szívében: 'Senki nincs aki közvetlen közelemben élne, sem a pásztor sem más testvér - így élhetek ahogy akarok, azt tehetem amit akarok'. De ő elfelejtette, hogy az Úr szeme minden útunkat látja és senki nem hazudhat az Úrnak, és nem is rejthet el előle semmit.
Az Úr Szava mondja nekünk a Gal. 6,7-ben: Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni! Mert amit az ember vet, azt is fogja aratni!
Manapság megkísérli az ember a bűnöket súlyossági szempontból rangsorolni; azt gondolja, hogy homoszexualitás, lopás, gyilkolás/ölés ezek nagyobb bűnök, mint a hazudás vagy tagadás. De az Úr szemében mindezek a bűnök egyforma súlyúak és ugyanaz a fizetsége mindegyiknek. A Biblia azt mondja nekünk: Mert a bűn zsoldja a *halál... Róm. 6,23. (*Többek között e helyen is az örök büntetésről van szó. Megj. ford.)
A léleknek/személynek amelyik vétkezett, kell meghalnia... Ez. 18,20.

Barátom, és testvérem - nyomatékosan szeretném mondani, hogy vegyétek át az Úr meghívását! Jézus könyörülettel nyújtja feléd a kezét, ha megbánod a bűneidet! Az Úr Szava azt mondja nekünk, hogy az aki bűneit beismeri, megbánja és útainak irányát megváltoztatja, kegyelmet és könyörületet kap. Bizony jobb az Úrban hinni és ennek megfelelően élni, mint egyszerűen csak várni, és nehéz utakon ismerni fel az IGAZSÁGOT. Isten áldjon.


maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #47 Dátum: 2008 December 09, 11:38:03 »
5. Tapasztalati tudósítás

Isten Szava mondja a Róm. 6,23-ban: Mert a bűn zsoldja a *halál; Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a Messiás Jesuában/Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Amint lefelé haladtunk, félelem fogott el attól a ténytől, hogy meg kell halni. Mindattól amit a pokolban láttunk, rettegés és félelem töltött el. Megláttam, hogy ott sok, sok, sok ember volt, mind kínok között kiáltoztak és sírtak. Ott teljesen sötét volt, de az Úr jelenlététől eltűnt a sötétség. Ezrek ezreinek lelkeit láttuk, akik mind kegyelemért és irgalomért könyörögtek. Az Úrhoz kiáltottak, hogy hozza ki őket. Szenvedtünk mi is, mert észrevettük, milyen nagyon fájt az Úrnak őket így látni.
Kiabáltak az Úrhoz, hogy csak egy percre vagy másodpercre hozza ki őket. Az Úr megkérdezte tőlük: Miért akartok kijönni? És ők válaszolták: Mert meg akarok térni! Bűnbánatot akarok tartani és megtérni! Azonban már késő volt nekik.

Kedves olvasók, akik ezt olvassátok - ma és most van lehetőségetek az örök sorsotokat kiválasztani! Vagy választod az örök helyét az üdvnek, vagy választod az örök átok helyét!

Mentünk tovább. Észrevettem, hogy a talaj a tűztől elpusztult volt - szenny és lángok jöttek föl. Iszonyatos bűzt éreztem, ez mindenhol érezhető volt. Ettől az iszonytos bűztől és az állandó üvöltésektől émelyegtünk és rosszúl éreztük magunkat.

 Távolról egy embert láttunk, aki a csípőjéig az égő iszapban volt. Mindíg amikor a karját kiakarta emelni az iszapból, lehullott a húsa az iszapba. A csontvázát egy szürke ködben láttuk - megkérdeztük az Úrtól, hogy mi az. Ezt a fajta ködöt minden személynél láttuk itt a pokolban. Az Úr azt válaszolta, hogy az a lelkük, ami a bűnös testüknek a foglya - úgy amint a Jel. 14,11-ben olvassuk: ...gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk sem éjjel sem nappal azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét.

Sok dolgot amiket a földön ignoráltunk, kezdtük megérteni. A leglényegesebb ami számunkra világossá vált, hogy az élet amit a földön élünk, meghatározza, hogy hol fogjuk az öröklétet tölteni!

Tehát kéz a kézben mentünk az Úrral, és reálissá vált, hogy a pokolban különböző területeken különböző kín-gyötrelem fokozatok vannak. Egy építményhez érkeztünk, amelyben sok cella volt, ahol a lelkek kínozva voltak. A lekek a legkülönbözőbb módokon voltak a démonoktól kínozva. A démonok átkozták a lelkeket és azt parancsolták nekik: Te átkozott gazember, dícsérd a sátánt! Úgy szolgáld őt, ahogyan azt a földön tetted! A lelkek a kukacok miatt, és a tűz miatt - amely mint sav az egész testükön - szörnyű kínokat szenvedtek.

Láttunk két embert egy cellában - mindegyiknek egy tőr volt a kezében és azzal döfködték és átkozták egymást: Te átkozott gazember! Te miattad vagyok itt! Te vagy az oka, hogy itt vagyok - megvakítottál az igazság iránt, hogy ne ismerjem meg az Urat! Te vagy az oka, hogy nem fogadtam Őt el! Sok esélyt kaptam, de mindíg megakadályoztad! Ezért vagyok itt, és gyötrődök éjjel és nappal!

Egy látomásban megmutatta nekünk az Úr az életüket, amit a földön töltöttek. Láttuk őket egy bárban. Összevesztek és elkezdtek birkózni, verekedni egymással. Már részegek voltak. Az egyik egy összetört üveget fogott, a másik kést rántott elő. Olyan súlyosan sebesítették meg egymást, hogy végül mindketten meghaltak. Ezek az emberek arra voltak kárhoztatva, hogy a múltjuknak ezt a jelenetét újra és újra ismételjék. Az emlékek által is kínoztattak, mert mindíg kellett arra is emlékezniük, hogy valamikor jóbarátok voltak, mint két szerető testvér.

Szeretném ma mondani nektek - csak egy igazi barát van, és az Ő neve Jézus/Jesua Názáretből. Ő az egyedüli igaz barát. Ő a hűséges barát, aki minden pillanatban veled van!

 Mentünk tovább és láttunk egy asszonyt egy másik cellában. Összekuporodva ült a cella mocskos padlóján. A haja egy káosz volt és ugyancsak nagyon mocskos. A cellájában egy nagy kövér kígyó volt. Az asszonyhoz mászott egészen közel, rátekeredett és elkezdett behatolni az intim testrészén. Arra kényszeríttetett, hogy szexuális aktust folytasson a kígyóval. Minden férfi és nő, aki paráznaság miatt volt a pokolban, kényszerítve voltak, hogy állandóan ezt gyakorolják. Azonban ezeknek a *kígyóknak a testéből 15 cm hosszú tövisek álltak ki. Minden behatolásnál szétroncsolták a szerencsétlen kárhozottak testeit. Könyörögtek az Úrhoz, hogy megállítaná őket - nem akartak már tovább így gyötrődni. Vess véget! Nem akarom többé ezt tenni! Kérlek! Vess véget ennek! - így könyörögtek az Úrhoz, mialatt a kígyó újra és újra beléjük hatolt.

Bedugtuk a fülünket, hogy ne halljuk iszonyatos üvöltésüket, de akkor is hallottuk. Kértük az Urat: Urunk, kérünk, nem akarjuk már ezt látni és hallani! Kérünk! Az Úr azonban ezt válaszolta: Szükséges, hogy mindezeket lássátok és halljátok, hogy el tudjátok másoknak mondani - mert népem ignorálja az igazi üdvöt, az igaz utat a megmentetéshez, és elpusztul emiatt.

Mentünk tovább és láttunk egy óriási tavat, amely emberek sok ezrével volt tele a lángok között. Segítségért integettek a karjaikkal. Akkor démonok repültek a tó fölé és lándzsáikkal, amelynek hegyén egy "S" volt, döfködték őket. A démonok átkozták őket és gúnyolódtak rajtuk: Te átkozott gazember! Most a sátánt kell imádnod! Dícsérd, magasztald, áldjad őt, ahogyan egykor a földön tetted! Emberek ezereinek ezreit láttuk. Tele voltunk félelemmel - ha Jézus nen fogta volna a kezünket, úgy éreztük, hogy ezen a szörnyűséges helyen kell maradnunk. Rettegéssel és félelemmel voltunk telve, attól amit láttunk és éreztünk.

Egy bizonyos távolságra tőlünk láttunk egy férfit állni, aki nagy gyötrelmeket szenvedett. Démonok repültek fölé és kínozták őt. Olyan mélyre döfték bele testébe a lándzsájukat, hogy kihúzták vele a bordáját. Ez szórakoztatta őket. Az Úr beszélt nekünk erről az emberről, hogy nagy aggodalma van a családjáért, akiket a földön kellett hagynia. Természetesen nem akarta ez az ember, hogy a családja erre a gyötrelmek helyére kerüljön. Okolta magát, hogy nem beszélt nekik az Úr általi megmentetésről. Gyötrődött, amikor arra emlékezett, hogy a családja hallotta egyszer az evangéliumot és megtérhetett volna. A családjában tekintélye volt, és hallgattak volna rá, ha ő maga reagált volna a hívásra - de úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele - és most jogosan aggódhatott a feleségéért és a fiaiért. Kínjai folytatódtak, amint a démonok levágták a karját, úgy hogy az égő sárba esett. Azonban az égő sár olyan nagy fájdalmakat okozott, hogy mászott mint egy kukac egyik helyről a másikra. A nagy hőségtől lehullott a húsa a csontjairól. Tovább akart menekülni mint egy kígyó, de mindíg amikor megkísérelte, a démonok visszataszították egyre mélyebbre az égő sárba.

Aztán láttunk egy helyet ahol démonok sokasága volt. Egy felkeltette a figyelmemet - láttam, hogy egyik szárnya hiányzott. Megkérdeztem az Úrtól: Uram, miért hiányzik az egyik szárnya annak a démonnak? Az Úr válaszolta: Ez a démon a földre volt küldve egy feladattal, azonban nem tudta végrehajtani, mert Isten szolgái visszaparancsolták a pokolba. Akkor jött sátán, büntetésből levágta az egyik szárnyát.
Akkor megértettük, hogy nekünk keresztényeknek hatalmunk és tekitélyünk van JÉZUS NEVÉBEN a démonok sokaságán és a sátán hatalmasságain arra, hogy ki- és elűzzük őket!

Kedves barátaim, akik e sorokat olvassátok - ez a tudósítás nem kárhoztatás, hanem a célja a megmentés, mégpedig az, hogy felismerd szíved állapotát az Úr előtt. És felfogásodat, viselkedésedet az üdvösségre és nem a kárhozatra változtatsd meg. Most e pillanatban - emeld fel szívedet az ÚR JÉZUSHOZ és ismerd be bűneidet, úgy, hogy ha az Úr most jönne, VELE mehess a földről, ahelyett hogy a gyötrelmek helyére mennél, ahol kín-üvöltés és fogcsikorgatás van!
Mert ott tényleg meg fogod érteni, miért fizetett Jézus olyan magas árat a golgotai kereszten.

Láttunk embereket a pokolban, akik nem értették, miért vannak ők egyáltalán ott. Az életük olyan aktivitásokkal volt tele, amikről azt gondolták, hogy azok nem bűnök.
Kedves barátom, vizsgáld meg magad! Ne gondold, hogy a hazudás, lopás és büszkeség nem rossz cselekedetek! Ezek mind bűnök Isten szemében! Kedves testvérek, térjetek meg belőlük, hagyjátok abba! Azért adtam tovább ezt az üzenetet, hogy hagyjátok abba a tudatos vétkezést - nézhessetek nyíltan az Úr arcába!




maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #48 Dátum: 2008 December 09, 11:38:37 »
6. Tapasztalati tudósítás

Zsolt. 62,13: És tiéd, Uram, a kegyelem! És megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

Délelőtt volt, amikor meglátogatta az Úr a helyiséget, ahol együtt voltunk - utána kezünket megfogta és kezdtünk Vele lefelé süllyedni. A szívem úgy tele volt félelemmel, hogy azt le sem tudom írni. Csak azt tudtam, hogy Megváltóm kezét el nem engedem. Jézus volt az életem, és életemnek fénye, és minden reményem Őbenne volt - különben ott hagyattam volna azon a helyen. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is erre a helyre fogok menni. Nem is hittem, hogy egy ilyen hely tényleg létezik! Mint keresztény azt hittem mindíg, hogy a *tisztítótűz (*purgatórium, megj. ford.) a pokol - de Isten megmutatta a pokol valóságát.

Amint leérkeztünk, úgy tapasztaltam, hogy reng a pokol - és a démonok rohantak elbújni, mert nem tudták az Úr jelenlétét elviselni. Hallottuk, hogy a rabságban lévő lelkek hangosan kiáltoztak, mert tudták, hogy Jézus - a názáreti ott van. Tudták, hogy csak egyetlen személy van, aki - talán - kihozhatná onnan őket. Ebben reménykedtek, akkor is, ha ez egy hamis remény volt.

Kéz a kézben mentünk Jézussal és elértük azt a helyet ahol a paráznák voltak. Jézus ránézett egyre, aki tűzzel volt borítva. Amint Jézus nézte őt, lassan kijött a tűzből, jóllehet szenvedései nem enyhültek. Láttuk, hogy teljesen meztelen volt, és láttuk a fizikai állapotát.
A teste teljesen szennyes és bűzlő volt. A haja egy káosz volt és zöldsárga szenny volt rajta. Nem voltak szemei és az ajkai darabokban szétpusztulva voltak. Nem voltak fülei - csak lyukak. A kezei már csak elszenesedett csontok voltak, az arcáról lehulló húsdarabokat vissza akarta tenni. De az további szörnyű kínokat okozott neki.
Akkor rázta a fejét, amitől méginkább kiabálnia kellett; üvöltését nem tudta abbahagyni. Tele volt nyűvekkel és egy kígyó tekeredett a karjára. Nagyon kövér volt és tövisekkel tele. A testére a szám: 666 volt írva; a fenevad száma, amiről a Jelenések 4,9-11-ben van írva. A mellén egy ismeretlen anyagból készült tábla volt a felirattal: Paráznaság miatt vagyok itt
Amint Jézus látta őt, megkérdezte tőle: Elena, miért vagy e helyen? Ő válaszolta, hogy paráznaság miatt. Bocsánatért könyörgött.

Aztán láttuk látomásban, miként halt meg. Éppen szexuális aktusban volt az egyik szeretőjével, mert azt hitte, hogy az akivel éppen együtt élt - elutazott. Azonban hazajött a munkából, és másvalakivel az ágyban találta őt. Azonnal a konyhába ment, egy nagy kést kapott a kezébe és Elena hátába döfte. Elena meghalt és a pokloba került, úgy ahogy meghalt - teljesen meztelenül.

A pokolban minden materializálódik, így a kés még mindíg a hátában volt, ami nagy fájdalmat okozott neki. Ebben az időpontban már 7 éve volt a pokolban, és életének és halála körülményeinek minden percére emlékezett. Emlékezett arra is, hogy valaki, valamikor prédikált neki Jézusról, hogy csak Ő az egyedüli, aki megmentheti őt. De már késő volt a számára - ugyanúgy mint mindenki másnak a pokolban.

Isten Szava sokat beszél a paráznaságról - és ez félreérthetetlen. A paráznaság: szexuális kapcsolat házasságon kívül. 1.Kor. 6,13: Az étel a gyomorért van - a gyomor az ételért, de Isten ezt is amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a *paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Továbbá olvassuk az 1.Kor. 6,18-ban: Meneküljetek a (kerüljétek) a paráznaságtól! Minden bűn amit elkövet az ember, a testén kívül van; de aki *paráználkodik a saját teste ellen vétkezik. (*Paráznaság görögül porneia, tehát a pornó, és minden irányú üzletelés vele ill. propagálása és terjesztése a paráznaság bűnének kategóriájába tartozik! Paráználkodás: minden házasságon kívüli szexuális kapcsolat; akkor is annak számít, ha a modern hangzású "barátom" v. "barátnőm" a partner. Megj.ford.)

Amint befejezte Jézus vele a beszédet, egy nagy tűz-takaró fedte be és nem láttuk többé. De hallottuk égő húsának sercegését és iszonyatos üvöltését, amit nem lehet szavakkal kifejezni.

Tovább mentünk, és az Úr megmutatta mind az embereket - bálványimádókat, akik *varázslásokat gyakoroltak és alkalmaztak, erkölcsteleneket, hazugokat és homoszexuálisokat. (*Idetartoznak a különböző 'fehér és fekete' mágiák, boszorkányságok, jóslások, horoszkópok - ezeknek mindenféle variációik. Megj. ford.)
Nagyon meg voltunk rettenve - az egyetlen amit akartunk - onnan eljönni. De Jézus azt mondta, hogy mindezeket látnunk és hallanunk kell, hogy mindenkinek elmondjuk: az emberek megtérjenek - higgyenek!

Mentünk tovább Jézussal - és egyre szorosabban fogtuk a kezét. Aztán egy újabb területére érkeztünk a pokolnak, ami tényleg felkeltette az érdeklődésemet. Láttunk egy 23 éves fiatalembert, aki csípőjéig a tűzben állt. Nem tudtuk pontosan megállapítani, mit követett el amiért itt szenved, de láttuk a ráégetett számot: 666. A fémtábla is ott volt a mellén a felirattal: Azért vagyok itt, mert normális vagyok
Amint meglátta Jézust, kinyújtotta karjait felé, és irgalomért könyörgött. Isten Szava mondja a Péld. 14,12-ben: Van út amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül (ez) a halál útja.

Amint a feliratot a mellén olvastuk, kérdeztük az Úrtól: Uram, hogy lehetséges ez? Lehetséges ez, hogy ilyen okkal valaki e helyre kerüljön? Akkor megkérdezte Jézus őt: Andrew, miért vagy e helyen? Ő válaszolt: Óh, Jézus, amikor a földön voltam, azt gondoltam, hogy gyilkolni és lopni - számít bűnnek és ezért soha nem kíséreltem meg hozzád közelíteni. A Zsolt. 9,18-ban ez áll: A holtak hazájába/seolba térnek a bűnösök/gonoszok, minden nemzet - amely Istent elfelejti!

Andrew egy súlyos hibát követett el azzal, hogy osztályozta a bűnöket - úgy ahogy manapság is sokan csinálják. A Biblia azonban félreérthetetlen, amikor azt mondja, hogy a bűn fizetsége a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örökélet; Róm. 6,23. Amikor a Biblia a bűnökről beszél, nem osztályozza azokat mint olyanokat - minden bűn egyenlő mértékben bűn. Andrew kapott alkalmat, hogy Jézust megismerhesse és elfogadja, de ő nem használta ki az Istentől kapott lehetőséget. Lehetséges, hogy nagyon sok alkalmat kapott, hogy megismerje az Urat, de ő nem akarta - és ez volt a tulajdonképpeni oka annak, hogy ide került. Végül egy nagy tűzhullám befedte a testét és nem láttuk többé.

 Mentünk tovább Jézussal. A távolból valami fentről hulló dolgot láttunk - mintha valamilyen anyag darabjai lettek volna. Ahogy közelebb jöttünk, láttuk, hogy emberek ezek, akik ebben a pillanatban estek a pokolba. Emberek, akik éppen most haltak meg anélkül, hogy Jézushoz megtértek volna, egyenesen a pokolba 'landoltak'.

Láttunk egy fiatalembert, akihez több démon odafutott, és elkezdték szétroncsolni a testét. Egy szempillantás alatt megtelt a teste nyűvekkel. Kiabált: Ne! Mi ez?! Abbahagyni! Én nem akarok itt lenni! Abbahagyni végre! Nem volt tudatában annak, hogy Jézus nélkül a szívében halt meg. A démonok szórakoztak rajta és közben egyre csak kínozták a testét. Aztán láttuk a homlokán a számot: 666 és egy fémtáblát a mellén. Nem tudtuk megállapítani az okát, hogy miért került a pokolba, de az biztos volt, hogy soha többé nem jön onnan ki.

Az Úr azt mondta nekünk, hogy az ítélet napja után, az emberek gyötrelmei még sokasodni fognak. Már most olyan szörnyűségesen és irtózatosan szenvednek, elképzelhetetlen számomra, hogyan fognak azután még szenvedni?!

A pokolban nem láttunk gyermekeket. De láttuk fiatalok ezreinek ezreit, férfiakat és nőket sok sok nemzetből. A pokolban nincsen nemzeti hovatartozás vagy szociális osztálykülönbség, mind egyforma mértékben szenvedi a büntetés gyötrelmeit. Egyet akart mind - esélyt a kiszabadulásra - ha csak egy másodpercre is. Mind akart csak egy csepp vizet, hogy meghűsítse a nyelvét - ahogyan arról a Luk. 16,19-ben olvasunk, de ez már nem volt lehetséges, mert már választottak - ahol az örökkévalóságot eltölteni akarták.
Ők döntöttek így - Isten nélkül élni. Isten nem küld senkit a pokolba - cselekedeteik miatt kerülnek oda. Gal. 6,7-ben ez áll: Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni! Mert amit az ember vet, azt is fogja aratni!

Ma van a nagy, és egyszeri esélyed az öröksorsodat megfordítani. Jézus még mindíg, mindenki számára elérhető - a Biblia mondja, hogy mindenkinek aki a földön él, az üdvösség reményét adja. Ma élsz még a földön, ne szalaszd el az alkalmat, ez lehet az utolsó is.
Isten áldjon.

(*A pokolban lévő kukacok és nyűvek nem hasonlíthatóak a földi kukacokhoz ill. a kígyók is a leírás alapján ugyancsak nem hasonlíthatóak a földi kígyókhoz. Ezeket az ábrázolásokat olyan emberek készítették, akiket a gonosz ihletett; ezért elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen vagy ezekhez erősen hasonló szörnyűséges lények okozzák a szerencsétlen elkárhozottak gyötrelmeit. Megj. ford.)

Nem elérhető gyermek

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 212
Re: Pokol
« Válasz #49 Dátum: 2008 December 09, 14:01:38 »
Szia Mária!

Ez borzasztó, amiket közzé tettél. De tényleg rémisztő, sőt arra buzditja az embert, nehogy rosszat tegyen ezután. Nekem is sok bűnöm van, és tényleg meg kell változnom, de Krisztus nélkül nem megy. Szükségem van rá, mint a sivatagban a vízre.
De szerintem ezeket a fájdalmakat itt a földön is át lehet élni, amikor valakit a saját bűntudata marcangol, és a Sátán vájkál a sebekben. De a Krisztus segítsége által ki lehet szabadulni a pokolból.

Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a Kereszt alatt!
Boldog az az ember, akinek a lelkében Isten hangját nem harsogja túl a világ hangja

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #50 Dátum: 2008 December 09, 14:34:38 »
szia gyermek!  :2smitten: Azért tettem ide be, mert mi csak a Mennyről szeretünk hallani, olvasni a sok borzadály miatt. Sajnálatos viszont az, hogy vannak akik nem is képesek ilyent olvasni, hogy legalább a valóságot is lássa a másik oldalról. Élik a kis morózus, hitvány mindennapjaikat és azt hiszik ők már tehetnek amit akarnak. Hát ez nem így van. Olyan is van, hogy a gyűlölet elvakítja őket és fel sem ismerik, hogy az van bennük. Vannak, akik a híg evangéliumot akarják csak. - azt hiszik, hogy csak a paráznaság, gyilkosság, lopás csak a bűn- Lehet mindent tenni, mert megváltottak címszóval. Hát meglepő, hogy ennek alapján az Ige mit fedett föl. Vigyázzunk, hogy el ne essünk! Nagyon sok keresztény megnem bocsátásban tengődik! Arról lehet felismerni őket, hogy mi változzunk meg, de ők remek emberek. Hát javaslom mindenkinek, hogy nézzenek szembe ezzel is ami itt van és küldjétek tovább, hogy egyre többen önvizsgálatot tudjanak tartani. Szembesülni kell önmagunkkal.

Nem elérhető Moncsi

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1454
Re: Pokol
« Válasz #51 Dátum: 2008 December 09, 14:53:26 »

 Mária írta:Vigyázzunk,hogy el ne essünk!Nagyon sok keresztény megnem bocsátásban tengődik!

 Igen nagyon vigyázzunk!!!Ezek már nagyon az utolsó idök!!Amíg saját magunknak nem tudunk megbocsátani,nehéz
 lesz az ellenünk vétkezöknek megbocsátani!!!
Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít,megaláz s fel is magasztal. 1Sám2/7

nagyika7

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #52 Dátum: 2008 December 09, 15:32:23 »
Sziasztok

A Mennyről és a Pokolról további érdekes olvasmányokat találhattok Katharina Becker Ágak az Olajfában cimü hivatalos honlapján

Szeretettel: nagyika7

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #53 Dátum: 2008 December 09, 15:36:01 »
"A pokol valóságos - OTT VOLTAM!"

"És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak."Joél 3,1:

Nevem, Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nekem, mint tinédzsernek valóban nehéz, hogy előttetek állva bűnös előéletemről nyíltan beszéljek. De a Szent Szellem erejének segítsége által meg fogom tenni. Minden amit tanúsítani fogok, Uramnak Jézus Krisztusnak dicsőségét kell hogy szolgálja. Nincs szándékomban egy új tanítást adni, hanem csak arról tanúskodni, amit láttam, hallottam és éreztem.

Először a családomról szeretnék beszélni. A szüleim keresztények és láthattam, hogy minden dolgukban Jézussal jártak. Egy Nicky Cruz evangélizáción elfogadtam Jézust életem Urának. Két éven át Isten szava szerint éltem. Azonban amikor a felső iskolába mentem, lázadó lettem és elhagytam az Úr útját. Fellázadtam szüleim ellen és drogozni kezdtem. Ebbe az akkori barátaim vittek bele.
Azt gondoltam, hogy én mint keresztény, vagyok abban a helyzetben, hogy barátaimat Jézushoz vezessem. Ehelyett ők vittek vissza a világba. Lázadtam a szüleim ellen és azt gondoltam, hogy ez a tinédzsereknél megszokott. A valóságban a drogok voltak amik ezt okozták, hogy így viselkedjem. Amint szüleim ellen lázadoztam, gonosz szellemek jöttek belém. Szüleim szigorúan neveltek. Sosem engedtek egyedül 'kimenőre'; nem volt szabad éjszakára kimaradnom hogy valamelyik barátnőmnél aludjak. Ezért mindent titokban a hátuk mögött csináltam. Elkezdtem az iskolát kerülni. Alig mentem az iskolába, inkább drogoztam. Már szenvedélyemmé kezdett válni, de végül is megszabadított az Úr tőlük. Mint már mondtam - keresztény voltam, de nem úgy éltem.

 Az események amikről beszélni szeretnék, 1997. máj. 2-án kezdődtek el. Volt egy barátom - csak úgy barátkoztunk, nem több és nem kevesebb - ő is tudta. Azt gondoltam, hogy ismerem őt, de valójában egyáltalán nem ismertem őt. Azon az éjszakán felhívott és kérdezte, hogy akarok-e a vállalkozásában részt venni. Szüleim nem voltak otthon. Ők, mint minden pénteken imaórán voltak. Nem mentem velük, arra hivatkozva, hogy betegnek érzem magam. Ezalatt hívott a barátom. Kérdezte tőlem: Miért nem jössz ki? A szüleid elmentek! Megfordult a fejemben, tulajdonképpen nem akarok szüleimmel szemben engedetlen lenni, de ha titokban mégis elmegyek, lehet hogy sosem veszik észre - így aztán elmentem otthonról. Későn hazaérkeztek a szüleim és mindjárt le is feküdtek. Éppen ez időben voltam kész arra, hogy elhagyjam a házat és felhívtam a barátomat. Mondtam neki, hogy az utca sarkon várjon rám és semmi esetre se hajtson el a házunk előtt, nehogy szüleimet felébressze, és mindent elrontson. A takaróm alá tettem a párnámat, kimásztam az ablakon. Egy két emeletes házban lakom és minden ablak be van csavarral biztosítva. Az én ablakom nem volt, mert szüleim megbíztak bennem. Így éltem vissza szüleim bizalmával. Mivel a szobám a 2. emeleten van, le kellett ugranom, hogy az utcán legyek. Minden az Úr tervében volt, különben eltörhettem volna a lábamat - de, az megakadályozta volna azt, amit az Úr velem tervezett.

Így érkeztem az utcára és találkoztam a barátommal, aki már várt. Ahogy az autóhoz értünk, láttam, hogy három fiatalember és egy lány ül benne. Így gondolkoztam: Azonkívül, hogy drogot veszek és valamit iszom - nem teszek mást. De félelemmel töltött el a gondolat: három férfi és csak egy lány van rajtam kívül - csinálhatnak velem valamit. Mégis beszálltam az autóba és elhajtottunk. A barátom a telefonba azt mondta nekem, hogy csak velem akar a városban körül autózni. Erre én oké szórakoztatóan hangzik mondtam, ezért hajlottam arra, hogy találkozzam vele. Soha nem gondoltam volna, hogy engem egy motelba vinne - de mi oda hajtottunk.
Amint a motelhoz értünk, minket lányokat egy motelhoz tartozó mosószalonnál hagytak. Azt mondták nekünk, hogy ott várjunk rájuk, míg egy másik barátjukat is elhozzák. Oké-t mondtam, de gyanítottam, hogy valójában szobát bérelnek a motelban. Aztán visszajöttek és valóban egy motel szobába vittek minket. Azt mondták: Ne féljetek, bízzatok bennünk. Nem csinálunk mást, mint várjuk a barátunkat, aztán tovább autózunk. Így hát megbíztam barátomban - gondoltam: ő soha nem okozna nekem fájdalmat; azonban a valóságban tulajdonképpen egyáltalán nem ismertem őt. Először beszélgettünk egy darabig, míg végül javasoltam, miért nem hozunk valamit inni amíg várakozunk? Barátom és én elmentünk a motel melletti kis cukrászdába. Három szprájtot vettünk és visszamentünk a szobába. Kiöntöttük a poharakba; nem volt semmi gyanús tasak vagy egyéb amivel árthatnának. Minden ártalmatlannak nézett ki. Kimentem a mellékhelyiségbe, hogy rendbe tegyem a hajamat, utána visszamentem a szobába, és egy új pohár 'szprájt' volt számomra kitöltve. Egy eper rágógumit bekaptam és ittam - ezután nem tudom, hogy mi történt velem.

Amikor újra látni tudtam, azt vettem észre, hogy a lelkem kimegy a testemből. Megállapítottam, hogy egy kórházban vagyok, orvosok és ápolónők vannak körülöttem. A testemen kívül voltam, és láttam azt az ágyon, mozdulatlanul.
Amint megfordultam, hirtelen két embert láttam piros öltözékben. Jöjj velünk! mondták és megragadták a karomat; egy helyre vittek ott eltűntek a közelemből- és amint körül néztem, megállapítottam, hogy a 'túlvilágban' vagyok! Az első, amit láttam, egy magas fal volt. Fehér volt és úgy tűnt, hogy nincs vége. A fal közepén volt egy ajtó - de be volt zárva.

Az Ószövetségben beszél Mózes a Szentsátorról és leírja a részleteket. Emlékszem rá, hogy ez a fal éppen úgy nézett ki. Jobbra az ajtótól volt egy nagy szék, és egy kissebb állt jobbra tőle. Úgy néztek ki, mintha aranyból lettek volna.
Tőlem jobbra láttam egy fekete ajtót - totál sötétség volt körülötte, de mivel kilincset láttam rajta, ezért tudtam hogy az egy ajtó volt. Ez egy nagyon csúnya ajtó volt. Balra tőlem láttam az Édent; Láttam a fákat, egy kristály tiszta vízesést és füvet. Ez egy békés hely volt, de nem láttam senkit ott. Feltekintettem és megláttam Mennyei Atyámat. Arcát a dicsőségtől, ami Őt körülvette, nem láthattam; ez a dicsőség olyan csodálatos, ragyogó, fénylő volt, bevilágította az egész Mennyet. Ő volt a fény. Az alakját láthattam - Ő Fiával volt egységben, jóllehet két személy volt; Ők egyek voltak és mégis két személy.

Tőlük jobbra láttam két angyalt, Gábrielt és Michaélt. Nem tudtam volna a nevüket, ha nem olvashattam volna le a homlokukról. Amint Mennyei Atyám előtt álltam, szörnyen szennyesnek éreztem magamat! A térdeimre estem, és nagyon zokogtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Nem is nagyon akartam arcukat nézni, mert olyan mélységesen szégyelltem magam. Amint az Úr előtt térdeltem, megmutatta az életemet mint egy filmen - a kezdetétől mindezidáig. Akkor azt mondta nekem, hogy az életem legfontosabb része a megtérésem utáni szakasz volt, és azok a cselekedetek amiket az után tettem. Azt mondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, azonban az életem nem hozott gyümölcsöt. Végül is azt mondta nekem, hogy elrendeltetett: a pokolba kell mennem.

Gábriel angyal hozzám lépett és megfogta a karomat. Ahhoz a visszatetsző fekete ajtóhoz vezetett, amire legszivesebben rá sem néztem volna. Megpróbáltam ott helyben maradni, de nem tudtam, mivel szellem voltam - és így mentünk át ezen a szörnyű ajtón. Ahogy az ajtó másik oldalán voltunk, mély sötétség vett körül bennünket, hogy semmit nem lehetett látni. Aztán elkezdtünk sebesen zuhanni, úgy mint a hullámvasúton lefelé. Minél mélyebbre estünk, anál forróbb lett. Becsuktam a szememet, nem akartam látni, hogy hol vagyunk.

Amint csend lett, kinyitottam a szememet és egy nagy utcán találtam magamat. Nem tudtam, hogy hová vezet az. De az első amit éreztem - szomjúság. Tényleg nagyon szomjas voltam! Állandóan mondtam az angyalnak: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Úgy tűnt, hogy Ő egyáltalán nem hallotta meg. Elkezdtem sírni, a könnyeim ahogy folytak az arcomon, azonnal leszáradtak. Távolról feltűnt, hogy intenzív kén szagot ézek, és mint mikor autógumit égetnek. Megpróbáltam az orromat befogni, de így még büdösebbnek éreztem. Mind az öt érzékszervem jelentősen érzékenyebb volt mint a földön. Minél inkább védekeztem ellene, annál erősebben bűzlött a kén. Később észrevettem, hogy a karomról a szőrszálak a hőség következtében eltűntek. Iszonyatos hőség volt!

Amint körülnéztem, láttam embereket, akiket démonok kínoztak. Láttam egy szenvedő asszonyt, amint egy démon gyötörte és kínozta. A démon leverte a fejét és a lándzsájával a testét szúrkálta. Nem érdekelte, hogy hova szúr - a szemébe, a testébe, lábába, kezébe, mindenhova. Azután visszatette a fejét újra a testére és tovább szúrkálta. Ezalatt az asszony gyötrelemében velőkig hatóan kiáltozott.

Egy másik démon egy 21-23 éves fiatal embert kínozott; lánc volt a nyakán és egy tűz-gödör előtt állt. A démon a hosszú lándzsájával szúrkálta a testét mindenhol. Azt megragadta a hajánál és a láncnál fogva és behajította a tűz-gödörbe. Aztán kihúzta és újra döfködte és döfködte a testét; amikor a férfi a tűz-gödörben volt, nem hallottam a hangját, de amikor a démon kihúzta, hallhattam gyötrelemteljes üvöltését. Megkíséreltem befogni a fülemet, mert az üvöltés olyan iszonyú volt, de akkor is hallottam. A hallásom is érzékenyebb volt mint valamikor is a földön.

Láttam egy másik démont - ez a többi fölött volt, mert nagyon szép volt; olyan volt mint Isten angyalai, de nem volt az. A különbség Isten angyalai és sátán angyalai között az volt, hogy Isten angyalainak a nevei arannyal a homlokukra volt írva - a sátánéinak nem.

Mindezek után ránéztem Gábriel angyalra - Ő fölfelé tekintett. Azt gondoltam, hogy nem akarja ezeket a szerencsétlen szenvedőket látni. Azt kérdeztem magamban: Miért vagy egyáltalán még itt? Nem arra várok itt, hogy rám kerül a sor amikor szenvednem kell? És újra kiáltottam az angyalhoz: Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám és azt mondta: Az Örökkévaló egy új esélyt akar adni neked. Amint ezt mondta, a szomjúságom, minden szenvedésem és gyötrelmem - mintha elfújták volna. Mély békét éreztem. Akkor megragadta a kezem és szálltunk felfelé - akkor hirtelen hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja: Jennifer, segíts, segíts! Néztem lefelé. Látni akartam, ki volt az, de a lángok megakadályozták, hogy láthassam az arcát. Olyan volt a hangja mint egy leánynak. Csak a segélykérő kinyújtott kezét láthattam. Nagyon szerettem volna segíteni neki de nem tudtam.
Körülnéztem és láttam barátaimat - embereket akiket ismertem és akiket nem ismertem. Ismerősnek tűntek, de mégsem tudtam, hogy kik ők. Nem ismertem az életüket, de amikor iskolatársaimat láttam, az nagyon fájt! Arra gondoltam hogy rossz példamutatásom miatt nem ismerhették meg Istent - lehet hogy az én bűnöm, hogy ők itt vannak. Láttam, hogy a pokolban nincs idő - nincsen múlt, jelen és jövő - úgymond minden egyforma - és elrendelt dolog, hogy örökké ott maradjanak.

Azután visszavitt az angyal Isten jelenlétébe. Amint előtte voltam, térdeimre borultam, és sírtam és sírtam. Még mindíg nem akartam arcára tekinteni, mert nagyon szégyelltem magamat. De az Örökkévaló szólt hozzám - egy szivélyes meleg hangon: Szeretlek téged! És mondta, hogy mindent megbocsát, amivel én Őt megsértettem - MEGBOCSÁT NEKEM!

Isten rámnézett és sok dolgot megmutatott. Megmutatta a világot, a földet. A föld körül valami nagyon lágyat láttam, puhát - olyan mint az ózon-pára vagy egy fátyol - ez volt az egész föld körül. Olyan puha volt, hogy kívántam megérinteni. Amint megérintettem, mindjárt megértettem, hogy az a Szent Szellem volt, mert rámszállt és elkezdtem más nyelven beszélni.
Akkor átéltem, hogy sok gonosz szellem távozott ki belőlem. Amikor korábban drog alatt voltam, megnyílt az 'ajtó' és e gonosz szellemek belém jöttek. Már akkor gyötörtek engem. Az ahogyan korábban sokszor viselkedtem, a gonosz szellemek által történt. Isten szava mondja, hogy ha házad ki van takarítva, a gonosz szellemek megkísérelik hogy visszajöjjenek - de hét másik gonosz szellemet hoznak magukkal. Az én házam ki volt takarítva amikor két évvel ezelőtt megtértem. Most hogy Szent Szellemmel betöltettem, láttam a gonosz szellemeket, akik korábban hetet magukkak hoztak, ez a hét külön külön további hetet hozott és így tovább - végül olyan sokan voltak, hogy nem is számolhattam meg őket.

Azután a jövőt mutatta meg az Úr. Megmutatta amint a földön a dolgok alakulni fognak és amiknek meg kell történniük. A látomás amit kaptam, az akkori időtől az elragadtatás idejéig terjedt. Az elragadtatást nem mutatta meg, de az eseményeket igen, amik meg fognak történni. Napról-napra közelebb jövünk hozzá - és azt mondom nektek: Az elragadtatás közel van! Meg kell vizsgálnod magad és megkérdezned: Kész vagyok arra, hogy ha az Úr jön, vele menjek? Mindezeket megmutatta nekem az Úr, de azt mondta, hogy senkinek nem mondhatom el azokat, hanem várni és biztosnak lenni, hogy közel a vég. Nem akarok engedetlen lenni, ezért nem mondom el itt amit láttam. De kell, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy az elragadtatás közel van!

Beszédem elején a Joél 3,1-et idéztem. Ez különösen jelenünkben nagy beteljesedésben van. Sok fiatal feláll és hirdeti Isten Igéjét. Az ördög ugyancsak fel akarja a maga seregét fiatalokból állítani - de az Örökkévaló hatalmasabb! Hogy ha te életed Urának elismered az Úr Jézust, erőt fog adni neked az ördög fölött, hogy Isten Igéjét mindenhol a világon hirdetni tudd - úgy ahogy azt a Bibliában megparancsolta.

Azt mondta nekem, hogy egy misszióm van - és ez a misszió abban áll, hogy mondjam el a tapasztalatomat fiataloknak. Ha néha nehezemre esik is, ez egy parancs amit az Úr nekem adott - akarom, hogy betöltsem azt.

Amint visszatértem a testembe, felébredtem és a kórházban találtam magam. Körülnéztem és láttam a tűt a karomban, gépet, amely a szívfunkciómat mérte, csövek itt, csövek ott.
Hamar bejöttek a szüleim és elkezdtek sírni. Nagyon idegesnek látszottak, de az Úr utasított, hogy mindent mondjak el nekik, amit átéltem. Az ápolónő mikor bejött, mondta nekem, hogy mind nagyon aggódtak értem. Elmondta, hogy időről időre eszméletlen voltam. A harmadiknál úgy tűnt, hogy nem akarok eszméletre jutni.

Azon az éjszakán, amikor titkon elhagytam a házunkat, édesanyám rosszat álmodott. A kiskutyám, ami az én szobámban alszik, szüleim szobájába futott, és kaparva édesanyám karját, felébresztette őt. Ő felébredt, a szobámba ment és a takaróm alá dugott párna miatt azt hitte, hogy ott alszom - és visszament a szobájába. De meglátta a riasztó fényét egy rendőr autónak az ablakon át. Aztán látta, amint a rendőr a házunk ajtajához jött, és felébresztette apámat. A rendőr mondta nekik, hogy hívják fel a rendőrörsöt, azok majd többet mondanak. Szüleim ott megtudták, hogy mérgezési tünetekkel a kórházban vagyok. Ebben a pillanatban szólt az Úr apámhoz, hogy ne aggódjon, mert minden az Ő KEZÉBEN van - így apám megnyugodott. Három napig voltam a kórházban.

Egy héttel később a nyomozókkal beszéltünk, akik elmondták nekünk annak az éjszakának az eseményeit. Elmondták, hogy a másik leány is elszökött otthonról, és az apja nagyon aggódott érte. Autóval elindult keresni őt, de nem találta. Akkor a rendőrségre hajtott és mindegyik rendőrkocsi elkezdte keresni azt az autó típust, amelyik a barátomé volt. Egy rendőr, aki ebben az időben nem volt szolgálatban egy használt autót akart venni. Véletlenül meglátta a barátom autóját és értesítette a rendőrséget. Miközben a rendőrök úton voltak az autót megkeresni, közben az másik helyre parkolt, és így nem tudták meg, hogy hol vagyunk. Akkor mi éppen a motel 2. emeletén egy sarokszobában voltunk. A rendőrök éppen ebben a motelban kezdték el, hogy minden szobában ez autó tulajdonosa után keressenek. Elsősorban az autó után kerestek, és nem a lányok után. Amikor a mi ajtónkon kopogtak, kinyitották az ajtót és megláttak engem a padlón feküdni. Mégis elmentek. Az én un. barátom azt gondolta, hogy a rendőrök nem jönnek vissza - de a rendőrök éppen a mentőket hívták. Nagyon hamar visszajöttek, hogy megállapítsák, mi történt a szobában egyáltalán. Abban a pillanatban, amikor a rendőr kinyitotta az ajtót, az én un. barátom akivel autóztam és megbíztam benne - éppen megerőszakolásomra készült. Az Úr, hogy ezt megakadályozza, felhasználta a rendőröket - így nem történt meg. Ezért hálát adok az Úrnak - mert Ő olyan nagy könyörületességgel volt irántam.

Ugyancsak nagyon hálás vagyok a szüleimnek, minden imádságukért értem - ezzel hozzátok szülőkhöz szeretnék szólni. Soha ne hagyjátok abba a gyermekeitekért való imádkozást! Ha nem élnek az Úrral, akkor is tarsátok imában őket, soha ne adjátok fel! Szüleim soha nem adták fel - és látjátok, hol vagyok most - hirdetem Isten Igéjét; mondom más fiataloknak, hogy jobb ha az Úrhoz jönnek és Őt szolgálják, mert nekik nagy szükségük van Rá.

Szeretném üzenetemet a fiatalokhoz irányítani - gondolkozzatok el magatoról, vizsgáljátok meg magatokat! Gondolkozz, miért figyelsz annyira arra, hogy mit mondanak mások rólad!?
Én is adtam arra, hogy mit mondanak rólam mások - de ma már felfogtam, hogy mások tulajdonképpen ténylegesen nem törődtek velem. Ők nem lesznek ott, amikor te egyedül az Úr előtt állsz majd! Amikor én az Úr előtt álltam, nem volt egy barátom sem velem hogy segítsen, a családom sem volt ott, egyedül kellett Isten előtt felelnem.
Előtte nem hazudhatsz, mert Ő szent! Amint előtte álltam, nem találtam a helyem és csak szennyesnek éreztem magamat, mert a bűneimben voltam és a MENNYBEN MINDEN SZENT!

Mondom nektek ma, hogy ha Jézust eddig nem fogadtad el életed Urának, a legjobb lenne ha még ma megtennéd! Ez a legfontosabb döntés az egész emberi életben! Mindezt nem azért mondom, hogy a pokoltól való félemetekben forduljatok Istenhez és Jézushoz - hanem azért, hogy az Ő könyörületességét, kegyelmét és szeretetét megismerjétek. Ő az Atya küldte Fiát, hogy értünk meghaljon. Így Jézus minden csepp kiontott vére bűneink bocsánata. Ha Jézust életed Urának elismered, ez az életed legfontosabb döntése. Jöjj az Úrhoz! - ne törödj azzal, hogy mások mit mondanak és gondolnak!

Folyt köv

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #54 Dátum: 2008 December 09, 15:37:17 »
Hogy ha az Urat szolgálni akarod, akkor tedd azt egész szívvel és ne csak a száddal mondd, hanem szívvel és értelemmel. Ne aggódj a jövő felől, a ma felől - nem tudod, mikor fogsz meghalni. Én csak 15 éves vagyok és soha nem gondoltam volna, hogy 15 évesen meghalok - soha az életemben! Tényleg gondolkozz el! Az életem nem az enyém, a te életed nem a tiéd, tulajdonképpen egy 'elrejtett' életünk van - életünk tulajdonképpen Istené!
A világ sokat kínál - de gondolj arra, hogy Isten sokkal, sokkal többet és jobbat kínál. A világ és bűn fizetsége a pokol és halál - de az Örökkévaló örökéletet kínál neked Ővele. AZ ÖRÖKÉLET ÖRÖKKÉ TART...
Életed minden pillanatában úgy élj, mintha az utolsó nap vagy pillanat lenne!

Imádkozzunk:Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök hozzád.
Óh mennyei Atyám, ebben a pillanatban szeretném Jézust mint Uramat és Megváltómat elfogadni. Kérlek jöjj az életembe! A testvér bizonyságot tett arról, hogy a pokol valóság, mert ő ott volt. Szerető Istenem! nem szeretnék oda jutni! Szerető Atyám a mennyekben! kérlek bocsásd meg a bűneimet, amelyeket elkövettem, minden kicsi-nagy, és titkos bűneimet is! Megvallom neked - kérlek bocsásd meg! Szerető Úr Jézus! hiszem, hogy értem meghaltál a kereszten és feltámadtál a halálból. Hiszem, hogy bejössz a szívembe, ott lakni és uralkodni fogsz! Akarom Igédet olvasni, és egyre jobban megismerni. A Te gyülekezetedbe akarok menni, és tudom, hogy ott megtalállak. Azt mondtad: "Ha ketten vagy hárman Te nevedben összegyülekeznek, ott vagy. Uram Istenem, ott akarok lenni, ahol Te vagy! Mindezt imádkozom JÉZUS NEVÉBEN. Amen

Ha ez a bizonyságtétel megérintette a szívedet, add tovább barátaidnak, hogy ők is Jézust a szívükbe fogadhassák! Ne hagyj időt és alkalmakat elveszni, mert lehet hogy az utolsó lesz!
A POLKOL VALÓSÁGOS, ÉN OTT VOLTAM....

Die Hölle ist real, ich war dort ...
German: Hell is Real, I went there
by Jennifer Perez

Nem elérhető smaragd

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 33
  • smaragd
Re: Pokol
« Válasz #55 Dátum: 2008 December 09, 19:37:42 »
ez nagyon megrázo volt  számomra ,

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #56 Dátum: 2008 December 09, 19:47:46 »
Drága smaragd! Bizony, hogy az nekem is. Ez legalább szembesít bennüket dolgokkal. Kiderül mennyire könnyen vesszük az életet. Javaslom, hogy mindenki olvassa el őket, mert az elveszettekért égni kell mégjobban a szívünknek.

Nem elérhető smaragd

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 33
  • smaragd
Re: Pokol
« Válasz #57 Dátum: 2008 December 09, 20:03:03 »
ahogy olvastam erős hányingerem lett szinte sokkoltak a tanubizonyságok amikor a végére értem már könyekkel az arcomon imádkoztam szivemmel az urat kerestem azt hiszem szügségem volt arra hogy ezeket a sorokat olvassam most isten békessége szált rám olyan csodálatos a kegyelem ereje isten szeretete csodálatos tényleg csak erre van szügségünk a többi megadatik nekünk .....

maria

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #58 Dátum: 2009 Február 21, 11:27:57 »
Fiú a pokolból ír

Nem elérhető zsuzsattila

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 10
Re: Pokol
« Válasz #59 Dátum: 2009 Augusztus 20, 13:22:01 »
Áldjon meg az Úr!
Olvasva a leirtakat a pokolrol, nagyon elcsodálkoztam, mert én eddig sehol sem találkoztam ilyen részletes tanitással a pokolrol, illetve a menyországrol , mit olvastam egy másik oldalon. Sajnos ez van, máshogy tanultam ,de lenne egy kérdésem hozzátok, testvérek. Apám mikor megszületett „automatikusan” katolikus lett, megkeresztelték csecsemöként. Mindig jo ember volt, becsületes melós, de később alkoholista lett, a májrák vitte a sírba.A temetés katolikus volt, ahol megtudtam a paptól, hogy apám a menyben van. De kérdem én, mi alapján tudhatom, hogy a menybe vagy a pokolba kerül? Jelenleg hol van? Vagy mikor fog eldölni, hogy hova kerül? Ha még nem dölt el, mi van vele? Kiváncsian várom hozzászolásaitokat.   Szeretettel.   Attila