Kérlek, ne sajnáld erre az idődet, hogy elolvasd! 
Kinyilatkoztatások Mennyről és pokolrólAmint 7 kolumbiai fiatalember együtt volt, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a Mennyet és a poklot.
Olvasd tehát a tudósítást a pokol gyötrelmeiről.
Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére volt lehetőség.
Mindegyik személy a saját benyomásai és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat.
Németből fordította: Katharina Becker
Kinyilatkoztatások a pokolról1. Tapasztalati tudósításVolt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és nap mint nap vidám pompás/fényes lakomát rendezett. (És volt) egy szegény Lázár nevü (ember) kapuja elé lökve, fekélyekkel tele, és kívánta, hogy jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló hulladékkal; de csak a kutyák jöttek és nyalták a sebeit. De történt, hogy meghalt a koldus, és angyalok vitték Ábrahám kebelére; De meghalt a gazdag is, és eltemették. És a hádészben/pokolban (a halottak tartózkodási helye, megj.ford.) kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott és mondta: Atyám! Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet! Mert gyötrelmeket szenvedek ebben a lángban! De Ábrahám válaszolt: Fiam! emlékezzél, hogy te átvetted javaidat életedben és Lázár ugyancsak a rosszat! Ő most itt vígasztaltatik, de te gyötrelmeket szenvedsz. És mind ezek mellett közöttünk és közöttetek nagy szakadék helyeztetett, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Luk. 16,19-26
A Biblia Isten Szava, félreérthetetlenül beszél a Mennyről és a pokolról. A fenti idézetben amit éppen olvastunk, az Úr Jézus két helyről beszél: Menny és pokol - az örök üdv vagy az örök kárhozat. Nincs közbülső hely. Tisztítótűz/purgatórium nem létezik. 'Limbo' ugyancsak nem létezik, ahol az emberek egy ideig a haláluk után élnek és azután a Mennybe mennek - a Biblia határozottan beszél a halál utáni életről.(1995. ápr. 11.)
Isten egy kinyilatkoztatást adott nekünk amely életünk pályáját teljesen meg kellett, hogy változtassa. Ez abban az időben történt, amikor éppen elkezdtük Istent és az Ő beszédét megismerni. Nekünk hetünknek adta Isten azt a privilégiumot és a nagy felelősséget, hogy közöljük a világgal ezt kinyilatkoztatást.
Mindez elkezdődött úgy délelőtt 10:00 órakor. Együtt voltunk imádkozni és utána piknikelni akartunk. Hirtelen egy nagyon erős, tüneményes fehér fény világított be az egyik ablakon. Amint a fény feltünt, egyszerre elkezdtünk más nyelveken beszélni és bemeríttettünk a Szent Szellembe.
Egy pillanattal később, mindannyian elbűvölve csodáltuk amit láttunk. Ez a csodálatos, dicsőséges fény bevilágította az egész helyiséget. Ez a fény összehasonlíthatatlanul erősebb volt mint a nap fénye. A fény közepében egy csomó angyalt láttunk fehér öltözékben. Ezek az angyalok csodálatosak voltak, nagyok és nagyon jól néztek ki. Közöttük, középen egy bámulatba ejtőt láttunk - egy emberi alakot. Különösen nézett ki - egy ember, akinek öltözéke nagyon fehér volt, és azon ugyancsak olyan felső öltözéket viselt. A haja mintha aranyfonalakból lett volna. Az arcát nem láthattuk, olyannyira ragyogott. Azonban láthattuk, hogy a melle fölött egy szalagot hordott, amelyen aranybetűkkel a következő állott: királyok KIRÁLYA és uraknak URA" Arany saru volt a lábán és szépsége egyedülálló volt. Amint isteni jelenléte tudatosult bennünk, térdeinkre estünk. Aztán hallottuk az Ő hangját. Nagyon különlegesen és csodálatosan csengett - minden szava a lelkünkbe hatolt mint egy kétélű kard - úgy amint az Isten beszédében áll a Zsid. 4,12-ben. Nagyon egyszerűen de hatalomteljes szavakkal szólt hozzánk. A következő, hallható szavakat mondta nekünk: "Kedves gyermekeim, ne féljetek, Jézus vagyok Názáretből; azért jöttem hozzátok, hogy megmutassak titkokat, amelyeket a nemzetekkel, városokkal, gyülekezetekkel és mindenhol közölnötök kell. Ahova küldelek titeket mennetek kell - ahova azt mondom hogy ne menjetek, oda nem mehettek."
A Szentírás, Isten szava, mondja a Joél 3,1-ben: És azután történni fog, hogy kiöntöm majd Szellememet minden testre. És fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Ezek a jelek, amelyeket Isten mindenkinek előkészített.
Aztán egy különös történt - egy sziklatömb jelent meg a helyiségben, és az Úr, aki közöttünk volt, mondta, hogy mi ezen a sziklán menjünk. A szikla kb. 20cm-el a padló fölött volt; és akkor hirtelen egy nagy nyílás keletkezett a sziklán. Úgy nézett ki mint egy nagy, szörnyű fekete barlang. Ebben a barlanglyukban találtuk magunkat és süllyedtünk egyre mélyebbre. Körülöttünk nagyon sötét volt és a föld gyomrába kerültünk.
Nagyon féltünk, mialatt e kietlen sötétségben találtuk magunkat. Mivel félelmünk egyre erősödött, mondtuk az Úrnak: Urunk! nem akarunk erre a helyre jönni! Kérünk ne vigy minket oda, Urunk! Kérünk vigyél ki innen minket! Az Úr válaszolt az Ő csodálatos irgalmas hangján: Szükséges a tapasztalat, hogy mindent meglássatok, hogy másoknak el tudjátok mondani!
Hamarosan egy alagútban voltunk, melynek szarv alakja volt, és démonok és lények árnyékait pillantottuk meg, amelyek egyik helyről a másikra mozogtak. Mi süllyedtünk mélyebbre és mélyebbre. Néhány másodperc múlva ürességet és nagy félemet érztünk.
Néhány szörnyűséges kapun haladtunk át - amik mint labirintusok a barlangba vezettek; nem akartunk oda menni. Iszonyatos bűzt éreztünk és fullasztó hőség volt. Azonban amint tovább haladtunk, szörnyű dolgokat és félelmetes képeket láttunk. Mindent amit ott láttunk, lángok nyeltek el - és a tűzlángok között emberi testek ezreit láttuk. Nagy gyötrelmeket szenvedtek. Ez rossz és iszonyatos volt - egyáltalán nem akartuk nézni - amit ott láttunk.
A pokol különböző szenvedések és gyötrelmek helyeire volt osztva. Az egyikét az első területnek, amit láttunk, elneveztük "üstök völgyének". Üstök milliói voltak ott. Ezek az üstök be voltak dolgozva a völgy talajába - és mindegyikben izzó láva volt. Az üstök mindegyikében egy ember volt, aki egykor meghalt és utána ide a pokolba került.
Ahogy ezek a szerencsétlen lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiabálni és hívni Őt: Urunk, könyörülj rajtunk! Uram, adj még egy esélyt hogy kijöhessek innen; vigyél ki innen és elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos!
De az Úr nem tekintett rájuk. E helyen fiatalemberek millióit láttuk, férfiakat és nőket. Homoszexuálisok és alkoholisták voltak ott gyötrelmekben. Mindezek az emberek üvöltöttek a kínok miatt.
Sokkolva láttuk hogy a testük milyen pusztulásban volt. Férgek másztak a szemgödreikből, szájukból, fülükből és befúrták magukat mindenhol a bőrük alá. Láttuk Isten Szavának beteljesedét az Ézsaiás 66,24 alapján: És kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek a holttestét, akik vétkeztek ellenem; mert az ő férgük nem hal meg és az ő tűzük nem alszik ki, és utálattá lesznek minden test előtt. Továbbá olvashatjuk a Márk 9,44-ben: ...ahol az ő férgük nem pusztul el és a tűzük nem alszik el.
Minden amit láttunk, rémületel töltött el bennünket. Láttuk a lángokat, 2-3m magasra csaptak. Egy ilyen láng közepette volt az ember lelke, aki meghalt és a pokolba került.
Az Úr megengedte, hogy közelebbről megnézhessünk egy embert, aki egy ilyen üstben volt. Ő megfordult és a hús az arcáról cafatokban hullott le. Azon igyekezett, hogy az Úrra tekintsen - akkor elkezdte az Úr nevét hívni. Ezt mondta: Uram, irgalmazz! Kérlek adj még egy esélyt! Uram, vigyél ki erről a helyről! De az Úr nem tekintett rá; inkább elfordult. Amikor Jézus ezt tette, elkezdett az ember átkozódni és szitkozódni.
Ez az ember John Lennon volt, egy muzsikus az egykori világhírű sátáni együttes a Beatles tagja. John Lennon kinevette Jézust és életének idejében csúfolódott rajta. Egykor azt hirdette, hogy a kereszténység el fog tűnni és Jézus Krisztust mindenki el fogja felejteni. Azonban ez az ember most a pokolban van, és Jézus Krisztus még mindíg közismert és nagyon élő! A kereszténység sem tűnt el.
Amint e szörnyűséges helynek a szélén haladtunk, mindenhol kezek nyúltak felénk és kegyelemért kiáltottak. Kérték Jézust, hogy hozza ki őket - de az Úr nem tekintett rájuk.
Azután különböző területekre mentünk. A pokol legszörnyűbb helyére érkeztünk, ahol a legiszonyatosabb gyötrelmeket láttuk - ez volt a pokol központja. A legnagyobb kínzatások vannak ott - kínok, amelyet egy emberi lény még megközelítőleg sem tud leírni. Akik itt találtatnak, mind ismerik Jézust és Isten Szavát. Ezek pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és mind olyanok, akik egykor elfogadták az igazságot, de egy kettős életet éltek.
Hitehagyottakat is láttunk ott - az ő kínjaik 1000-szer gyötrelmesebbek voltak mint másokéi. Ők kiáltottak és kegyelmet koldultak, de az Úr Szava azt mondja a Zsid. 10,26-27-ben: Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerése után, nem marad többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
Láttunk lelkeket, akik prédikáltak, böjtöltek, kezeiket felemelve énekeltek a gyülekezetekben - de az utcákon és az otthonaikban házasságtörésben, paráznaságban, hazugságban és tolvajlásban éltek. Istennek nem tudunk hazudni. A Biblia mondja, hogy aki sokat kapott, sokat is várnak tőle! Luk. 12,48.
Az Úr megengedte, hogy megnézzünk két asszonyt, akik földi életükben keresztények voltak, de nem az Úr rendelései szerint éltek. Egyik mondta a másiknak: Te átkozott gonosz lény! Te vagy az oka hogy itt vagyok. Nem egy Szent Evangéliumot hirdettél nekem! És mert nem az igazságot hirdetted nekem, azért vagyok itt a pokolban! A lángok között ezeket mondták egymásnak, mialatt egymást gyűlölték - a pokolban nincsen szeretet, könyörülő szív és bocsánat.
Lelkek ezreit láttuk, akik ismerték Isten Szavát, de az életük nem volt tiszta az Úr Szent Jelenlétében. Nem játszhatsz Istennel sem a pokol lángjaival", mondta az Úr. Tovább mondta: "Gyermekeim - a legrosszabb szenvedés és gyötrelem, amit az ember a földön megélhet, NEM hasonlítható azokhoz a gyötrelmekhez, amelyeket az embernek a pokol 'legenyhébb' területein kell szenvedni.
Ha olyan iszonyatos azoknak, akik a pokol 'legenyhébb' szenvedéseit viselik, mit kell elszenvedniük azoknak, akik a pokol központjában kínoztatnak - akik valamikor ismerték Isten Szavát és azután elhagyták. Aztán azt mondta az Úr, hogy a földön játszunk a tűzzel - de nem a pokol tüzével!
Tovább mentünk különböző régiókon át, ezalatt az Úr különböző embereket mutatott. Láttuk, hogy ott az emberek a gyötrelmek mintegy hat különböző módjának voltak kitéve.
Voltak lelkek, akiket a démonok a legkülönbözöbb módon kínoztak.
Egy másik módja a gyötrelemnek az volt, hogy a saját lelkiismeretük vádolta állandóan őket: Emlékezzél csak, miről prédikáltak neked; gondolj csak vissza, amit Isten Szavából hallottál; ne felejtsd, amint nevettél, amikor a pokolról beszéltek neked... Saját lelkiismerete gyötörte őt - ugyanúgy mint a nyűvek, a testében erre-arra fúrtak-másztak - ugyanúgy mint a mindent felemésztő tűz amely ezerszer égetőbb mint ahogy csak elképzelni tudjuk. Mindezek "jutalmak" az ördögtől aki mindazoknak fenntartja, akik ő utána igyekeznek és őt követik.
Isten Szava mondja a Jel. 21,8-ban: A gyáváknak pedig és hitetleneknek, útálatossággal szennyezetteknek, és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak (okkult praktikákat gyakorlóknak), és minden hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
Következőben megmutatott az Úr egy férfit, aki hat embert megölt. Ez a hat körbevette őt, miközben kiabáltak hozzá: A te bűnöd hogy mi itt vagyunk - A TE BűNÖD! A gyilkos be akarta fogni a fülét, mert már nem bírta hallani - de nem sikerült neki, mert az érzékek a pokolban sokkal érzékenyebben működnek.
A lelkek e helyen csillapíthatatlan szomjúsággal vízért gyötrődtek, amihez itt nem juthattak - ugyanúgy mint a gazdag ember és a szegény Lázár esetében volt. Luk.16,19. A gazdag amint a pokolban volt, csak egy csepp víz - elég lett volna neki. Isten Szava mondja az Ézs. 34,9-ben: És patakjai szurokká és pora kénné változik, földje pedig égő szurokká lesz.
A pokol minden területén tűznek közepette voltak a lelkek. Az emberek képzeletükben kristálytiszta folyóáradást láttak - de, amikor inni akartak belőle, a folyó tűzzé változott. Távolról fákat láttak, amelyeknek gyümölcsei vizet adnak - amikor utána nyúltak, megégett a kezük és a démonok gúnyolódtak rajtuk.
Ezek után egy helyre vitt minket az Úr, ahol sokkal rosszabb volt, mint mindazok, amiket eddig láttunk. Láttuk a tűzzel és kénnel égő tavat. A tó egyik oldalán egy kissebb tó volt. E kisebb tóban emberek megszámlálhatatlan milliói voltak, akik üvöltöttek és kegyelemért rimánkodtak. Nagyon hangosan kiáltottak: Urunk, kérünk! vigyél ki minket innen - ha csak egy pillanatra is! Kérünk, adj még egy lehetőséget innen kikerülni! Azonban az Úr nem tehetett értük semmit, mert ítéletük már kimondatott.
Az Úr megengedte nekünk, hogy tekintetünket egy ember felé irányítsuk, akinek teste félig a tűztóba merült. Az Úr segített nekünk, hogy megérthessük a gondolatait. A férfi neve Márk volt. Megrázott bennünket, amint megértettük, a gondolotait amit magában mondott: Mindent megadnék azért, hogy ott lehessek, ahol ti vagytok. Mindent megadnék azért, hogy csak egy percre újra a földön lehetnék. Nem zavarna ha a legszegényebb, a leggyűlöltebb, totál beteg vagy a legszerencsétlenebb ember lennék - mindent megadnék azért, hogy csak egy percre is is visszamehetnék és a földön lehetnék. Az Úr Jézus fogta a kezemet és viszonozta Márk gondolatait: Márk, miért szeretnél egy percre visszamenni a földre? Elgyötört síró hangon válaszolt: Uram! Mindent megadnék azért hogy csak egy percre újra a földön lehetnék - hogy bűnbánatot tartsak és megtérjek!
Amint az Úr Márk szavait hallgatta, láttam a vért az Úr sebeiben és könnyek töltötték meg szemeit, midőn mondotta: Márk, már késő neked. Nyűvek a derékaljad, kukacok a takaród. Ézs. 14,11. Amint az Úr ezt mondta, elsüllyedt örökre a tűztóban.
Nagyon, nagyon szomorú - mindezeknek a lelkeknek az egész örökkévalóságban nincsen már remény. Csak nekünk, akik a földön élünk, van esélyünk, hogy megbánjuk rossz cselekedeteinket (bűnbánatot tartsunk), és megtérjünk - hogy a Mennybe Jézus Krisztushoz menjünk!
Köszönöm, hogy meghallgattatok - átadom a szót az én testvéremnek.
