Szerző Téma: Re: Pokol  (Megtekintve 37924 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető gyermek

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 212
Re: Pokol
« Válasz #180 Dátum: 2010 Augusztus 25, 21:49:51 »
Kedves Anti!

Köszönöm, hogy kijavítottál! Tényleg az odafenn valókra gondoltam  :2smitten:
Boldog az az ember, akinek a lelkében Isten hangját nem harsogja túl a világ hangja

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Re: Pokol
« Válasz #181 Dátum: 2010 Augusztus 25, 22:50:16 »
:afro: :2smitten:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Gyöngyike

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1372
Re: Pokol
« Válasz #182 Dátum: 2010 Augusztus 27, 22:29:41 »

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Pokol
« Válasz #183 Dátum: 2010 Szeptember 28, 18:08:04 »
Dr. Bruce W. Dunn:



Erre a kérdésre a Biblia tekintélye alapján válaszolhatunk, mert a Biblia bizonyosan állítja, hogy létezik egy nagyon is valóságos és nagyon is rettenetes hely - a büntetés helye - azok számára, akik Krisztust kizárják az életükből.

Szomorú, hogy olyan gyakran halljuk az embereket könnyelműen beszélni a pokolról. Sokak számára ez egy olyan dolog, amivel viccelni lehet, mások szitkozódásra használják e szót.

A pokol létezésének valóságosságát a Biblia számtalan helyen állítja. Az Úr Jézus Krisztusnak több mondanivalója van a pokolról, mint bárki másnak. Ő az a tanító, akiben leginkább megbízhatunk; teljes szavahihetőségét alátámasztja bűntelen élete, csodálatos szolgálata és az üres sír, amely nem tarthatta Őt fogva.

Jézus Krisztust gyakran úgy emlegetik mint "kedves, szelíd Jézus", de ez a meghatározás nehezen egyeztethető össze azzal a nyelvhasználattal, amit a Márk evangéliuma 9. részében találunk, ahol a pokol létezéséről és valóságáról beszél. A következő kemény állításokat olvassuk:

 

    "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el."
        Márk 9,43-48

Egy másik helyen Jézus Krisztus a farizeusokat és írástudókat "kígyók, viperák fajzatának" nevezi, és inti őket: "Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?" - (Máté 23,33). Ezek meglehetősen erős kifejezések az Úr Jézus részérő. Ő nyíltan, kertelés nélkül beszél a pokolról, és leírja milyen az.

Ha valaki a pokol létezését és valóságát tagadja, tulajdonképpen a Biblia tekintélyét és az Úr Jézus tekintélyét kérdőjelezi meg. A keresztyén hit egy teljes egészet alkot, ha egy ponton megtámadjuk, az egész tanítás sebezhetővé válik. Az egész egy csodálatos logikai egységet képez.
Ő az örökkévalóságból jött le a mi időbeliségünkbe, a mennyből jött le a mi világunkba, meghalt és feltámadt a halálból - akkor bármi, amit mondott, bármely témával kapcsolatosan, méltó arra, hogy meghallgassuk, odafigyeljünk rá, és feltétel nélkül elfogadjuk. Tehát az emberek, akiknek a pokol létezésének és valóságának elfogadása nehézséget okoz, néha nem veszik észre, hogy a valódi probléma számukra az Úr Jézus Krisztus személye: ki Ő, és miért jött a világba.
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re: Pokol
« Válasz #184 Dátum: 2010 November 14, 19:02:10 »
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Ani Kinor

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #186 Dátum: 2010 December 06, 18:42:50 »
Prédikáció:  http://szolnokigyulekezet.hu/home/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=35&Itemid=46

Kedves Ermaha,

nagyon tetszik ez az oldal, amit becsatoltal, koszonom szepen!
Aldjon es Orizzen meg az Ur Teged!

Moni  :2smitten: :2smitten: :2smitten:

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Pokol
« Válasz #187 Dátum: 2010 December 06, 19:06:24 »

 hűűűűű, meghallgattam ezt a tanítást, köszönöm szépen   :088:

 Feszesebben igyekszem járni az Úrral, mint eddig és jobban fogom figyelni lábaimat, hogy a keskenyúton járnak-e és kérem a Szent Szellemet, hogy még erősebb hangon szóljon hozzám, figyelmeztessen, a legkisebb "kilengésemre" is...  :08:

 Egyáltalán nem játék a krisztusi élet, de mégis gyönyörűséges...  :01:

   :2smitten:   :2smitten:     :2smitten:

Ani Kinor

  • Vendég
Re: Pokol
« Válasz #188 Dátum: 2010 December 06, 19:51:42 »

 hűűűűű, meghallgattam ezt a tanítást, köszönöm szépen   :088:

 Feszesebben igyekszem járni az Úrral, mint eddig és jobban fogom figyelni lábaimat, hogy a keskenyúton járnak-e és kérem a Szent Szellemet, hogy még erősebb hangon szóljon hozzám, figyelmeztessen, a legkisebb "kilengésemre" is...  :08:

 Egyáltalán nem játék a krisztusi élet, de mégis gyönyörűséges...  :01:

   :2smitten:   :2smitten:     :2smitten:

Ez, igy van Kamilla, szepen mondtad, Aldjon az Ur Teged!  :2smitten: :2smitten: :2smitten:

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Pokol
« Válasz #189 Dátum: 2010 December 06, 20:19:57 »
Prédikáció:  http://szolnokigyulekezet.hu/home/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=35&Itemid=46

Kedves Ermaha,

nagyon tetszik ez az oldal, amit becsatoltal, koszonom szepen!
Aldjon es Orizzen meg az Ur Teged!

Moni  :2smitten: :2smitten: :2smitten:


  Móni!

 Te is meghallgattad a tanítást??   :06:    :01:

    :2smitten:    :2smitten:    :2smitten:

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re: Pokol
« Válasz #190 Dátum: 2010 December 08, 08:04:15 »
Az emberek régen a pokoltól féltek. Ma attól félnek, hogy beszélni kell róla

Jézus világosan beszél a pokolról, mint létező helyről. Sohasem az a szándéka, hogy megijesszen minket, hanem hogy figyelmeztessen, és meghívjon egy másik, hasonlóan valóságos helyre – a Mennybe.

Jézus figyelmeztet: „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára” (Mt 5,29-30).

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Mt 10,28).

Ki küldi az embereket a pokolra? Bizonyára nem az ördög, bár ez első látásra valószínűnek tűnik. Az ördög maga is bűnösnek találtatik és elítéltetik (Jel 12,10; Jel 20,10). A Bíró megtartja az utolsó ítéletet, és Isten az Úr Jézust jelölte ki erre a szerepre. Máté 25,41: „Akkor [Jézus] szól a bal keze felől állókhoz is: ’Menjetek előlem, átkozottak, az örök tűzre, mely az ördögnek és angyalainak készíttetett.’”

A pokolra való figyelmeztetéseket Jézus majdnem minden esetben a hívőkhöz intézi., csak időnként szólítja meg a farizeusokat az álszentségük miatt: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és akik bemennének, azokat sem engeditek be” (Mt 23,13).

D. Pawson összegyűjtötte azokat a tetteket, amelyek a Biblia szerint a pokolba juttatnak. Ez a lista 120 pontot és nevet tartalmaz, többek között az emberek alábbi csoportjait:

a házasságtörők
a homoszexuálisok
a züllöttek
a hazugok
a fösvények
a gőgösek
az asztrológiát űzők
a gyávák
a restek.....stb.

A tálentumokról szóló példabeszédben az az ember, aki egy tálentumot kap, ezt mondja: „Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam tálentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied” Mt 25,24-25). Ura így válaszol neki: „Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?” (Mt 25,26). A szöveg a kivettetés büntetésével végződik: „A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 25,30). A Biblia a sötétségnek e helyét pokolként definiálja. Ez a szolga sem nem ateista, sem nem rossz ember a szokásos értelemben. Ismeri Jézust: ezért szólítja  „Mesternek”. Ennek ellenére elveszett ember. És miért? Mert lusta!

A Hegyi Beszédben Jézus komolyan figyelmezteti azokat, akik gyakran veszik szájukra a nevét, de sohasem látják meg Isten dicsőségét: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). A tíz szűzről való példabeszéd szintén a hívőkről szól. Öten közülük zárva találták az ajtót (Mt 25,10). Miért? Életmódjuk inkább tükrözte koruk szokásait, mint Isten parancsolatait, és többé nem Jézus Krisztus volt életük középpontja. Ezért érik őket váratlanul Jézus szavai: „Bizony, mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Mt 25,12).

 Sajnos csak kevesen vannak, akik az Úr Jézust valóban befogadták az életükbe. A Biblia szerint csak ők nyernek bebocsátást a mennybe (Jn 3,3).

Egy baleset kapcsán Jézus megjegyzést tesz azokról, akikre rádőlt a siloámi torony (Lk 13,4). Jézus válasza figyelemre méltó: „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el” (Lk 13,5).

Egy prédikátor ezt írja: „Az emberek régen a pokoltól féltek. Ma attól félnek, hogy beszélni kell róla”. Az ember csak ott beszélhet megmenekülésről, ahol veszély is van, amitől meg kell menekülni.

Mivel a pokol létezik, szükségünk van megmentőre.
Ez a megmentő az Úr Jézus: „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa [Jézus által]” (Jn 3,17). Jézus maga a Menny ajtaja: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az biztonságban lesz” (Jn 10,9)
 /W.Gitt/
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető b.cermidoff

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 235
  • Brondel Cermidoff
    • Az igazgyöngy
Re: Pokol
« Válasz #191 Dátum: 2010 December 27, 03:17:17 »
[info]Ez a kissé hosszabb részlet egy megtérés története. Komolyan szó esik benne a pokolról és a Sátánról. A saját regényemből való, amely igaz történetek alapján íródott.
"Az istentisztelet után Jemit boldogan ment oda barátaihoz. Mindenki nagyon izgatott volt az üzenet miatt. Óriási agyvihart okozott bennük. Ahogy a lelkipásztor mondta, felkavarodott a szívük tőle. Azonnal megrohanták a terem végében levő „Kérdések asztalát”. A legkülönbözőbb bibliai témákkal ostromolták Pétert, a szolgálatvezetőt. Még egy óra múlva is ott ültek és szájtátva hallgatták a válaszokat. Ez az este emlékezetes maradt a fiatal lelkipásztor számára. Nagy élmény lehetett egy bibliai tárgyú talk-shaw egy csapat vad motorossal. Már látványnak sem volt utolsó egy vasaltinges, nyakkendős cingár fiatalember körülvéve az országutak bennszülötteivel. Erre szokták azt mondani, hogyha a misszionárius nem megy sehová, a térítenivaló keresi meg őt. Alaposan megizzasztották, de megérte.
- Tesó! – szólította meg Pétert egy markáns arcú, borostás motoros. – Mi van a pokollal? Állítólag akik oda kerülnek, állandóan orgiáznak, kolbászból van a kerítés, még a falból is dől a sör, minden ujjadra tíz spiné jut, bele lehet fulladni a fűbe - és főleg, hogy ott nem kell melózni . Mi a baj ezzel?
Han ijedten nézett rá.
- Te hülye vagy? Honnan veszed ezeket a baromságokat? Kid járt már ott? – szólt közbe felháborodottan.
A többiek harsányan röhögtek.
- Dagadt! Neked nem osztottam lapot! – vicsorított rá a borostás.
A pásztor gyorsan közbeszólt, hogy elejét vegye a csetepaténak. A kérdező felé fordult, aki szúrós tekintettel nézett vissza rá tépett, félhosszú, sötétbarna lobonca alól.
- Bocsáss meg, mi a keresztneved? – kérdezte Péter udvariasan.
- Fejzál. – felelte fancsalian a motoros.
- Szóval, Fejzál, a pokol nem az a „tuti buli hely”, mint ahogy azt a hülye viccekben mondják. Tévedés! Honnan tudom? A Bibliából. A pokol nem az ember számára lett alkotva. Isten, Aki a Szentírás szerzője és az egész világmindenség Teremtője, Maga készítette azt a helyet az ördögnek és démonjainak. Az embert eredetileg üdvösségre teremtette, egyben azonban szabad akaratot adott neki. Aki ezt rosszul használja és a Sátánt választja, az elkárhozik. Nem a bűneivel kényszerül örökre együtt lenni, hanem a következményekkel. Ott nincsenek jó csajok, kocsmák, spangli és kajahegyek. Ott nincs „cigarettaszünet” csak „szar alá merülés”. A pokol olyan, mintha a legszörnyűbb rémálom végtelenített felvétele valósággá válna. Ott csak áldozatok és vesztesek léteznek. Az az örök halál, az Isten nélküli végtelen magányosság és rettegés, a kimondhatatlan kínok, a szégyen és reményvesztettség helye. Nem az anyagi szegénység, a fizikai betegség, rabság, nyomor vagy üldöztetés a legszörnyűbb dolog a világon. Ha viszont úgy döntünk, hogy a másik, a keskeny utat választjuk, a körülményeinktől függetlenül már itt a Földön szellemiekben egészségesek, gazdagok, szabadok lehetünk, mint Pál apostol. Istennel, az Úr Jézus Krisztus drága, szent vére és feltámadása által örök élet vár ránk. A mennybe fogunk jutni. A csodálatos mennyei Jeruzsálem polgárának és Krisztus örököstársának lenni, az Atya jobbján ülni, a legtökéletesebb szeretetkapcsolatot megélni nem kis dolog egy halandó számára. Az üdvösség nem arról szól, hogy itt a Földön egy egyházhoz kell csatlakozni. Isten annyira szeretett minket, hogy egyetlen Fiát adta, Aki helyettünk minden bűnünk árát megfizette a kereszten. Az örök élet ingyen van. Krisztussal együtt az is a miénk lehet. Csak rajtunk múlik, kit és mit választunk. – mondta Péter.
Fejzál zavartan ráncolta homlokát.
- Mi a helyzet a Sátánnal?  Azt értem, hogy nekünk nem kell szeretnünk, de Isten miért utálja őt annyira? – kérdezte.
- Nos, erre is a Biblia adja meg a választ. – felelte a fiatal pásztor. – Elsősorban azért, mert Isten igazság és szeretet, az ördög pedig velejéig romlott, gonosz és hazug. Az Írás azt mondja, hogy valamikor a Sátán Isten angyalai közé tartozott. A mennyei udvartartásban szolgáló teremtmények közül ő volt rangban a legelső. Akkor nem találtatott nála szebb, bölcsebb és erősebb az angyalok között. Önimádata miatt azonban felfuvalkodott. Megtelt irigységgel, büszkeséggel, haraggal, gyűlölettel. A lelke megsötétedett. Ahelyett, hogy megbecsülte volna helyét, abban kezdett mesterkedni, hogy saját személyét Istennél magasabbra helyezze. Az angyalok egyharmadát a maga oldalára állítva összeesküvést szőtt Isten ellen. Büntetése az lett, hogy cinkosaival együtt levettetett a mennyből a Földre. Tudnod kell azt, hogy a Sátán azt jelenti „vádló”. Mindenkit gyűlöl önmagán kívül, különösen Istent és az embert. Mindent megpróbál és meg is tesz annak érdekében, hogy a hazugságait elhitesse velünk és távol tartson minket az üdvösségtől. Azt sugallja, hogy Isten gonosz, haragszik ránk vagy egyenesen nem is létezik. Büszkeséggel, lelkiismeret-furdalással manipulál és félelemben, tudatlanságban tart százmilliókat. Féltékeny az emberiségre, mert számunkra ingyen elérhető Isten kegyelme, amit még az angyalok sem kaphatnak meg. Ha ők vétkeznek, menthetetlenül elkárhoznak. Az egész világegyetemben csak az embernek jár bűnbocsánat.
- Nem mondod, tesó! Akkor nem semmik vagyunk! Két ilyen nagyhatalom, mint Isten és a Sátán háborúzik értünk! – élénkült fel Fejzál.
- Igen, az ember lelkéért természetfeletti küzdelem folyik, egy kicsit úgy, mint választásokkor a korteshadjáraton. Isten Igéje hirdettetik és a Sátán is dolgozik a maga mocskos módján. Isten azonban nagyobb nála. Bármilyen nagyhatalom is a Sátán - mert hogy az - egyet sohasem szabad elfelejteni, azt, hogy mégiscsak teremtett lény. Mivel hazug, megpróbálja elhitetni velünk, hogy Istennel egyenrangú. Természetfeletti értelme és tudása ellenére korlátolt, végtelenül önző, nem ismeri a megbocsátást. Ezért, ha ideje lejár, oda megy, ahova minden olyan teremtmény, aki elutasította Isten szeretetét. Arra a helyre, amit ezzel a döntésével választott, a feledés tűztavába. Neki nincs több sansza. Nekünk azonban van, azért mert Isten végtelen irgalmában úgy döntött, hogy általunk akarja Önmagát megdicsőíteni. Nem úgy kell érteni, hogy kihasznál minket. Azt akarja, hogy mi is részesei legyünk az Ő dicsőségének.
- Ne őrjíts meg, tesó! Isten a világmindenség Ura! Azt akarja, hogy Vele együtt uralkodjunk? – hökkent meg Fejzál.
- Úgy is fogalmazhatunk. Tagjai lehetünk az Ő udvartartásának. Ezért ha Őt választjuk a mennyei nemesség soraiba emeltetünk. Máris a győztes oldalára kerülünk. – felelte Péter és órájára nézett.
- Halljátok? – kérdezte a többiektől Fejzál, majd a pásztor felé fordult: öcsém, ez királyság, tutira királyság! Komolyan meg kell fontolnom ezt a megtérést! Adj már egy percet rá, ne siess annyira!
Az ifjú prédikátor igyekezett uralkodni magán, pedig nagyon izgatott volt. Fejzál komoly arcot vágott. Egy pillanatra lehajtott fejjel, elmélyülve ücsörgött. Aztán a pap felé fordult.
- Hogy kell megtérni? – kérdezte.
Péter mondta a megtérő ima szövegét, Fejzál pedig ismételte utána. A marcona motoros azelőtt megrögzött Sátán-hívőnek tartotta magát. A mobiltelefonja is tele volt mindenféle ocsmánysággal, vicsorgó szörnyalakokkal és zenének nevezett „akusztikus leokádiával”. Eredetileg a gyülekezetbe is csak a balhé kedvéért jött el.  Az az ember volt, akit társai legszívesebben letagadtak volna. Az istentisztelet előtt az épületben lépten-nyomon köpködött és megjegyzéseket tett. A többiek ezért alig hittek a szemüknek. Tátott szájjal bámulták Isten munkáját. A banda fele még abban az órában megtért."[/info]
"Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig,hogy őt,mint örökkévalót kapd vissza;Nem úgy immár mint szolgát,hanem szolgánál nagyobbat,mint szeretett atyafit,kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked,mind testben,mind az Úrban." "Ha pedig valamit vétett ellened avagy adós,ezt nekem róvd fel"

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Re: Pokol
« Válasz #192 Dátum: 2013 Július 16, 10:16:01 »
Ledobom az éjszíjat mikor azt hallom, hogy hisznek a Menny létezésében de a pokolban viszont nem.  :2laugh:
Elég szelektíven olvashatják az Úr igéjét.  :254:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Jazmin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 482
Re: Pokol
« Válasz #193 Dátum: 2013 Július 25, 12:40:55 »
Igen.Abban nem akarnak hinni.Azzal nyugtatjak lelkiismeretuket.Ha nincs pokol nem kerulnek oda..... :03:
Az Isten SZERETET. 1 Ján 4:8

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Re: Pokol
« Válasz #194 Dátum: 2013 Július 25, 13:00:44 »
Itt is azt a problémát látom, hogy érzelmeik és saját gondolataik által alakítják Istent. Pedig Istent az igéből ismerhetjük meg, nem az érzelmeinkből. Arra gondolok, hogy van az a felfogás, miszerint Isten biztosan nem akar rosszat, ezért nincs pokol és mindenki üdvözül.

Sokan nem méltatják Istent, hogy az Ő beszédei felől tudakozzanak. Inkább maguk formálják Istent és ez már baál imádás.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)