[info]Ez a kissé hosszabb részlet egy megtérés története. Komolyan szó esik benne a pokolról és a Sátánról. A saját regényemből való, amely igaz történetek alapján íródott.
"Az istentisztelet után Jemit boldogan ment oda barátaihoz. Mindenki nagyon izgatott volt az üzenet miatt. Óriási agyvihart okozott bennük. Ahogy a lelkipásztor mondta, felkavarodott a szívük tőle. Azonnal megrohanták a terem végében levő „Kérdések asztalát”. A legkülönbözőbb bibliai témákkal ostromolták Pétert, a szolgálatvezetőt. Még egy óra múlva is ott ültek és szájtátva hallgatták a válaszokat. Ez az este emlékezetes maradt a fiatal lelkipásztor számára. Nagy élmény lehetett egy bibliai tárgyú talk-shaw egy csapat vad motorossal. Már látványnak sem volt utolsó egy vasaltinges, nyakkendős cingár fiatalember körülvéve az országutak bennszülötteivel. Erre szokták azt mondani, hogyha a misszionárius nem megy sehová, a térítenivaló keresi meg őt. Alaposan megizzasztották, de megérte.
- Tesó! – szólította meg Pétert egy markáns arcú, borostás motoros. – Mi van a pokollal? Állítólag akik oda kerülnek, állandóan orgiáznak, kolbászból van a kerítés, még a falból is dől a sör, minden ujjadra tíz spiné jut, bele lehet fulladni a fűbe - és főleg, hogy ott nem kell melózni . Mi a baj ezzel?
Han ijedten nézett rá.
- Te hülye vagy? Honnan veszed ezeket a baromságokat? Kid járt már ott? – szólt közbe felháborodottan.
A többiek harsányan röhögtek.
- Dagadt! Neked nem osztottam lapot! – vicsorított rá a borostás.
A pásztor gyorsan közbeszólt, hogy elejét vegye a csetepaténak. A kérdező felé fordult, aki szúrós tekintettel nézett vissza rá tépett, félhosszú, sötétbarna lobonca alól.
- Bocsáss meg, mi a keresztneved? – kérdezte Péter udvariasan.
- Fejzál. – felelte fancsalian a motoros.
- Szóval, Fejzál, a pokol nem az a „tuti buli hely”, mint ahogy azt a hülye viccekben mondják. Tévedés! Honnan tudom? A Bibliából. A pokol nem az ember számára lett alkotva. Isten, Aki a Szentírás szerzője és az egész világmindenség Teremtője, Maga készítette azt a helyet az ördögnek és démonjainak. Az embert eredetileg üdvösségre teremtette, egyben azonban szabad akaratot adott neki. Aki ezt rosszul használja és a Sátánt választja, az elkárhozik. Nem a bűneivel kényszerül örökre együtt lenni, hanem a következményekkel. Ott nincsenek jó csajok, kocsmák, spangli és kajahegyek. Ott nincs „cigarettaszünet” csak „szar alá merülés”. A pokol olyan, mintha a legszörnyűbb rémálom végtelenített felvétele valósággá válna. Ott csak áldozatok és vesztesek léteznek. Az az örök halál, az Isten nélküli végtelen magányosság és rettegés, a kimondhatatlan kínok, a szégyen és reményvesztettség helye. Nem az anyagi szegénység, a fizikai betegség, rabság, nyomor vagy üldöztetés a legszörnyűbb dolog a világon. Ha viszont úgy döntünk, hogy a másik, a keskeny utat választjuk, a körülményeinktől függetlenül már itt a Földön szellemiekben egészségesek, gazdagok, szabadok lehetünk, mint Pál apostol. Istennel, az Úr Jézus Krisztus drága, szent vére és feltámadása által örök élet vár ránk. A mennybe fogunk jutni. A csodálatos mennyei Jeruzsálem polgárának és Krisztus örököstársának lenni, az Atya jobbján ülni, a legtökéletesebb szeretetkapcsolatot megélni nem kis dolog egy halandó számára. Az üdvösség nem arról szól, hogy itt a Földön egy egyházhoz kell csatlakozni. Isten annyira szeretett minket, hogy egyetlen Fiát adta, Aki helyettünk minden bűnünk árát megfizette a kereszten. Az örök élet ingyen van. Krisztussal együtt az is a miénk lehet. Csak rajtunk múlik, kit és mit választunk. – mondta Péter.
Fejzál zavartan ráncolta homlokát.
- Mi a helyzet a Sátánnal? Azt értem, hogy nekünk nem kell szeretnünk, de Isten miért utálja őt annyira? – kérdezte.
- Nos, erre is a Biblia adja meg a választ. – felelte a fiatal pásztor. – Elsősorban azért, mert Isten igazság és szeretet, az ördög pedig velejéig romlott, gonosz és hazug. Az Írás azt mondja, hogy valamikor a Sátán Isten angyalai közé tartozott. A mennyei udvartartásban szolgáló teremtmények közül ő volt rangban a legelső. Akkor nem találtatott nála szebb, bölcsebb és erősebb az angyalok között. Önimádata miatt azonban felfuvalkodott. Megtelt irigységgel, büszkeséggel, haraggal, gyűlölettel. A lelke megsötétedett. Ahelyett, hogy megbecsülte volna helyét, abban kezdett mesterkedni, hogy saját személyét Istennél magasabbra helyezze. Az angyalok egyharmadát a maga oldalára állítva összeesküvést szőtt Isten ellen. Büntetése az lett, hogy cinkosaival együtt levettetett a mennyből a Földre. Tudnod kell azt, hogy a Sátán azt jelenti „vádló”. Mindenkit gyűlöl önmagán kívül, különösen Istent és az embert. Mindent megpróbál és meg is tesz annak érdekében, hogy a hazugságait elhitesse velünk és távol tartson minket az üdvösségtől. Azt sugallja, hogy Isten gonosz, haragszik ránk vagy egyenesen nem is létezik. Büszkeséggel, lelkiismeret-furdalással manipulál és félelemben, tudatlanságban tart százmilliókat. Féltékeny az emberiségre, mert számunkra ingyen elérhető Isten kegyelme, amit még az angyalok sem kaphatnak meg. Ha ők vétkeznek, menthetetlenül elkárhoznak. Az egész világegyetemben csak az embernek jár bűnbocsánat.
- Nem mondod, tesó! Akkor nem semmik vagyunk! Két ilyen nagyhatalom, mint Isten és a Sátán háborúzik értünk! – élénkült fel Fejzál.
- Igen, az ember lelkéért természetfeletti küzdelem folyik, egy kicsit úgy, mint választásokkor a korteshadjáraton. Isten Igéje hirdettetik és a Sátán is dolgozik a maga mocskos módján. Isten azonban nagyobb nála. Bármilyen nagyhatalom is a Sátán - mert hogy az - egyet sohasem szabad elfelejteni, azt, hogy mégiscsak teremtett lény. Mivel hazug, megpróbálja elhitetni velünk, hogy Istennel egyenrangú. Természetfeletti értelme és tudása ellenére korlátolt, végtelenül önző, nem ismeri a megbocsátást. Ezért, ha ideje lejár, oda megy, ahova minden olyan teremtmény, aki elutasította Isten szeretetét. Arra a helyre, amit ezzel a döntésével választott, a feledés tűztavába. Neki nincs több sansza. Nekünk azonban van, azért mert Isten végtelen irgalmában úgy döntött, hogy általunk akarja Önmagát megdicsőíteni. Nem úgy kell érteni, hogy kihasznál minket. Azt akarja, hogy mi is részesei legyünk az Ő dicsőségének.
- Ne őrjíts meg, tesó! Isten a világmindenség Ura! Azt akarja, hogy Vele együtt uralkodjunk? – hökkent meg Fejzál.
- Úgy is fogalmazhatunk. Tagjai lehetünk az Ő udvartartásának. Ezért ha Őt választjuk a mennyei nemesség soraiba emeltetünk. Máris a győztes oldalára kerülünk. – felelte Péter és órájára nézett.
- Halljátok? – kérdezte a többiektől Fejzál, majd a pásztor felé fordult: öcsém, ez királyság, tutira királyság! Komolyan meg kell fontolnom ezt a megtérést! Adj már egy percet rá, ne siess annyira!
Az ifjú prédikátor igyekezett uralkodni magán, pedig nagyon izgatott volt. Fejzál komoly arcot vágott. Egy pillanatra lehajtott fejjel, elmélyülve ücsörgött. Aztán a pap felé fordult.
- Hogy kell megtérni? – kérdezte.
Péter mondta a megtérő ima szövegét, Fejzál pedig ismételte utána. A marcona motoros azelőtt megrögzött Sátán-hívőnek tartotta magát. A mobiltelefonja is tele volt mindenféle ocsmánysággal, vicsorgó szörnyalakokkal és zenének nevezett „akusztikus leokádiával”. Eredetileg a gyülekezetbe is csak a balhé kedvéért jött el. Az az ember volt, akit társai legszívesebben letagadtak volna. Az istentisztelet előtt az épületben lépten-nyomon köpködött és megjegyzéseket tett. A többiek ezért alig hittek a szemüknek. Tátott szájjal bámulták Isten munkáját. A banda fele még abban az órában megtért."[/info]