A végső idők és a Biblia
Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy sok szó esik benne az „utolsó időkről (ITim 4,1), „az utolsó napokról" (2Tim 3,1), „a végső napról" 12,13) vagy egyenesen „a világ végéről" (Mt 24,3). A Biblia tehát nagyon is ismeri a „végső időt", a vég idejét, mely majd eljön a világra és melyet különös események kísérnek. Az Úr Jézus Krisztus a végső időről szóló beszédében megnevezi eme időnek néhány külső ismertetőjelét, "háborúkról és háborús hírekről" beszél (Mt 24,6). Népek közötti viszályokról, úgy hogy „nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad" (24,7). Sok ember szükséget szenved majd, mert „lesznek éhínségek" 24,7). A „földrengések mindenfelé" szintén eme végső idők biztos ismertetőjelei közé tartoznak (Mt 24,7). „Sok hamis próféta támad és megtévesztenek sokakat" (Mt 24,11). Gondoljunk csak a szekták tömeges elterjedésére, változatos vallási „üdvtanaikkal". Különösen az úgynevezett „világvége-szekták" és démoni szemfényvesztőik igéznek meg egyre több útkereső embert. De ez csak néhány azok közül a külső ismertetőjelek közül, melyeket a Biblia megnevez. Az „utolsó napokban" élő emberek helyzetéről már csaknem 2000 évvel ezelőtt így írt Pál apostol Timóteusnak:
„Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók; árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatai megőrzik ugyan, de annak erejét megtagadják" (2Tim 3,2-5).
Nem nehéz párhuzamot vonni a mostani időkkel. A Biblia azonban ennél sokkal pontosabb az eljövendő események leírásában, így megjósolja egy „nagy nyomorúság" eljövetelét, „amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha" (Mt 24,21). A világ- és üdvtörténet eme szakasza olyan rettenetes lesz, hogy „ha nem rövidülnének meg (Isten által) azok a napok, nem maradna meg egyetlen halandó sem" (Mt 24,22). Ennek a vészidőnek a központi alakja egy olyan zsarnok lesz, amilyet még soha (!) nem látott a föld, még Nérónál, Sztálinnál és Hitlernél is veszettebb. Ez az ember nem „normális" ember lesz, hanem egy felsőbbrendű ember, egy bestia. A Biblia úgy írja le mint a „kárhozat fiát" (2Tesz 23), mint az „ellenséget" (ZTfesz 2,4), a „törvény ellenségét" (2Tesz 23), mint olyat, aki „a maga nevében jön" (Jn 5,43). A Jelenések Könyve „fenevadként" említi (Jel 11,7; 13,1; 14,11; 17,8), utalva valódi belső lényegére. Számunkra azonban ismerősebb az „Antikrisztus" elnevezés, melyet János használ a leveleiben (Un 2,18-22; 4,3; 2Jn 7). Ezért a továbbiakban ennél az elnevezésnél maradunk.