Sziasztok !
Volt idő, amikor el voltam veszve és úgy éreztem, hogy Isten már nem tud segiteni, pedig éreztem, hogy Ő akarna csak én nem hagyom magam.
Aztán addig böngésztem mig rátaláltam A Titok c. könyvre s az ahhoz kapcsolodó oldalakra. Húúúúúúúúúúúúúúúúú ne tudjátok meg, mennyire felszabadultam, hogy megtaláltam mire van szükségem. Lázasan kerestem a válaszokat és meg is találtam. nagyon örültem, mert úgy éreztem, hogy újból visszatalálok Istenhez. Aztán megrendeltem a könyvet, alig vártam, hogy kézhez kaphassam. Mormoltam a kapott instrukciókat. Volt 1 olyan, hogy 21 napig minden este lefekvés előtt kellett elképzelni embereket, ismert vagy ismeretleneket és ezzel bevonzani új embereket. Természetesen volt úgy, hogy elfelejtettem. Na gondoltam nem baj, majd reggel, vagz délután bepótolom az már nem oszt nem szoroz.
. Kb. 2 nap múlva kapok levelet egy ismeretlen embertől. Wow nagyon megörültem, hogy működiiiiiiiiiiiik a vonzás törvénye, de azért kételkedtem az illető barátságában, mert nős és azt gondoltam, hogy más kapcsolatot is szeretne létesiteni velem. Hála Istennek tiszták voltak a szándékai .
Amikor lassan elkezdtünk beszélni, kiderült, hogy ő is hisz ezekben. Na gondoltam végre valaki, aki nem kezd el velem veszekedni erről és még hivő ember is. Nagyon jó barátok lettünk már az első beszélgetés alkalmával. 1 szép nap aztán rájöttem, hogy, amiről én úgy gondoltam, hogy nem okkultizmus az bizony az és Isten nem hiába vezette elém ezt az embert.
Egy alkalommal azt mondta, hogy abban a városban, ahol lakom lesz egy előadás egy karizmatikus közösségben és szeretné, ha elmennék vele. Mivel én minden ilyesmire nyitott vagyok nem mondtam "nem"-et.
. A felesége nem tudott eljönni, ezért csak ő jött el. Nagyon szép napot töltöttünk együtt, melyen elmesélte, hogy őt is megfertőzte egyszer az okkultizmus, amit persze ő sem vett észre az elején. Lényegében nem csak azért jött, hogy részt vegyen azon az előadáson, hanem azért is, hogy engem visszatéritsen Istenhez. Örömmel vette tudomásul, hogy már letértem az okkultizmus útjáról.
Ami a legnagyszerűbb az egészben, hogy azon előadáson az igét hirdető diakónus mintha rólam beszélt volna.Mintha tudta volna, hogy én ott vagyok . Annyira örültem, hogy Isten általa küldött nekem üzenetet. A végén mindenkit külön megáldott s bár annyira meg voltam hatva, hogy nem tudtam igazából figyelni, de tudtam, hogy nekem szóló áldást kapok. Abban a teremben érezni lehetett Isten jelenlétét és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, de tartottam magam.
Azóta sikerült Istenhez visszatalálnom, de még van mit dolgoznom ezen. Hiszem, hogy Isten mindebben segit . Áldott legyen az Ő Szent Neve ! Ámen
