Isten dicsősége a teremtett világban - Alfa-Omega közösség

Szerző Téma: Isten dicsősége a teremtett világban  (Megtekintve 15094 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Isten dicsősége a teremtett világban
« Dátum: 2008 Május 15, 16:43:12 »
A titokzatos zsiráfnyak


     A zsiráf nyakának hosszúsága mindig izgalmas téma volt az
emberek számára. A monda szerint ez az állat is ,,normális''
nyakkal látott napvilágot, de egy nap, mivel a többi állat
lelegelte elôle a füvet és az alsóbb faágak lombjait, a felsôbb
ágak után ,,nyúlt'' -- és élve maradt. Az évszázadok folyamán az a
zsiráf maradt életben, amelyik hosszabb nyakat viselt.
     Ha ezt a dajkamesét hallja egy óvodás vagy egy alsós
elemista, hát elhiszi, egészen addig, amíg saját eszével nem kezd
gondolkodni. Ekkor rájön, hogy ennek az állatnak a nyaka --
ugyanúgy, mint a többinek -- nincs gumiból (hacsak nem veszi
figyelembe játékzsiráfját), hanem húsból és csontból, vérerekbôl
és idegekbôl. Tegyük fel, hogy a zsiráf már elôre tudta, ô pont
egy magas ágat akar lelegelni, de azzal már nem volt tisztában,
hogy hány nyakcsigolyája van, és hányra van még szüksége ahhoz,
hogy elérje azt a magas ágat!?
     A léglökéses repülôgépek és rakéták korszakának kellett
bekövetkeznie ahhoz, hogy a zsiráf nyaka titkának a nyitjára
jöjjünk.
     Ugyanis felfedték, hogy a zsiráf vérkeringése kôolajvezetékre
hasonlít, és hogy kitűnô szolgálatot tenne az asztronautikában.
     A modern repülôgépek óriási sebességgel száguldanak. A
szatelliteket kilövô rakéták ennél még nagyobb gyorsaságot érnek
el. A hirtelen fordulatnál, a felszállásnál vagy megállásnál a
vonzóerô mesterségesen annyira megnövekedik, hogy a pilótának
legtöbb vére a lábába száll. Az agy táplálék (vér) nélkül marad,
és beáll az ideiglenes eszméletlenség állapota. (Lám, mi vár a
jövendô holdvíkendezôkre!) És ekkor a tudósoknak eszükbe jutott a
zsiráf: a kis feje -- hosszú nyakának köszönve -- két és fél
méterre van a szívétôl. Amikor a végtelennek tűnô erdôségben
rohanni kezd, feje az óra ingájához hasonlóan ,,kileng'' -- mégsem
jut eszébe elájulni. Bizonyára végtelenül erôs és bonyolult
összetételű szíve van -- gondolnánk. Ezért azután Dél-Afrikában a
boncasztalra került majd harminc zsiráf, hogy megfejtsék nyakának
titkát. Szíve teljesen normális volt. Hasonlított az ôz, a zebra
szívére. Ekkor boncolni kezdték a nyakát. Nyakának artériájában
speciális ,,szivattyútelep'' helyezkedik el, és ez segíti a szív
működését. (Az állat titka tehát nyakának vérereiben van!) Ezek
szelepek, amelyek pontos idôközökben nyílnak és csukódnak. Minél
közelebb jutunk a fejhez, annál sűrűbb a szelepek elhelyezkedése.
Ezek után készek vagyunk azt hinni, hogy a zsiráf hosszú nyaka
késôbben fejlôdött ki, szíve normális testhez alkalmazkodott. A
hosszú nyak miatt késôbb ,,megrendelték'', ,,megtervezték'', majd
megvalósították a speciális szivattyútelepet. Kinek az
agyszüleménye ez? Ki gondolt már elôre arra, hogy ezt a hosszú
nyakú állatot megvédje az ájulástól? Ki viselte gondjukat
évszázadokon át, hogy ezek az élelemre vágyó állatok
hozzáférhessenek eledelükhöz -- még a legmagasabb ágakon is?
     Sajnos, a zsiráf, még ha értelmes volna is, akkor sem tudna
válaszolni ezekre a kérdésekre, mert teljesen néma. A halálos
találatot is ,,szótlanul'' elfogadja. Vannak emberek, akik
szívesen hangoztatják a természet zsenialitását, az élet
kifogyhatatlan lehetôségeit. Azután, ha ilyesmit akarnának
bemagyarázni egy-egy gyermeknek, valamelyikük biztosan
megkérdezné: Hogy lehet az élet -- még ha nagybetűvel írjuk is --
zseniális, amikor nem élô személy?
     És ekkor még a tudatlan emberpalánta is felfogja: sem a
természet, sem az élet nem magyarázható meg a Teremtô Isten
bölcsessége, személye nélkül.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #1 Dátum: 2008 Május 16, 16:49:46 »
Leleményes csirke


     A tojásban fejlôdô csirke nagyon gazdaságosan használja ki a
tojás űrtartalmát. A nyakát behajtva és csôrével a hasa felé
fordulva várja világrajöttének idejét. A harmadik hét végén a
csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan? Nincs
hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csôrével rákoppintson.
Ahogy a csôre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni -- semmi
mást. A helyzet igen komoly. Erre azonban senki sem gondol. A
gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja a csirke kelését,
a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem
alkalmas -- még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen
kellemetlen helyzetbe jutott... De, minden rendben van. A
meghatározott idôben -- kuc! kuc! -- a tojáshéj megtörik, és egy
erôtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki?
     Valaki gondoskodott errôl (valaki, aki ismerte a helyzet
nehézségét). A kelés elôtti napokban a csirke csôrén egy kis sárga
dudor formálódik éppen a héj irányában. A fej természetes elôre-
hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg az
meg nem nyílik.
     Késôbb ez a ,,szarv'' a csôrön a csirke számára hátrányos
lenne. Akadályozná a fűben és a kórók közötti csipegetésben.
Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe a csirkét életének
elsô napjaiban, sohasem vennél tudomást errôl a jelenségrôl.
Ugyanis a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csôr egészen
normális alakú lesz.
     A Teremtô Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az
,,apróság is'', amely a csirkét a világra segíti.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #2 Dátum: 2008 Május 17, 08:05:27 »
Gyár a toronyban


     A korlátlan lehetôségek országában élt egy többszörös
milliomos, egy különc, aki azt hitte, pénzen mindent
megvásárolhat. Egyszer magához hívatta az építészét, aki
remekműveinek megalkotásában a legmodernebb műszaki megoldásokat
alkalmazta. A gazdag ember elôhozakodott kívánságával: egy magas
tornyot szeretne vele építtetni. A mester helyeslôen bólogatott. A
megrendelô megmagyarázta, hogy a toronynak négy méter átmérôjűnek
kell lennie. Az építész erre is bólintott. A milliomos pedig
részletezte remekművének a terveit: a toronyban oszlopok és
folyosók legyenek, ezenkívül teherfelvonó és vízvezeték-hálózat. E
szavak hallatán már nem bólogatott az építész, hanem
elgondolkodott. A megrendelô azonban tovább fejtegette
elgondolásait: az építkezéshez nem szabad használnia sem betont,
sem vasat. Az építész értetlenül bámult a gazdag emberre, az pedig
minden zavar nélkül tovább ecsetelte remek elgondolását. A torony
falának a vastagsága legfeljebb fél méter lehet, magassága pedig
1500 méter! E szavak hallatán tátva maradt az építész szája. ,,S
ez még nem minden'', jegyezte meg a megrendelô, ,,a toronyban egy
gyárat kell felépíteni.'' Az utolsó szavakat már nem hallotta az
építész. Rémületében otthagyott csapot-papot, abban a
meggyôzôdésben, hogy a gazdagnak, sajnos, elborult az elméje.
Ilyen torony -- képtelenség! A matematika, a fizika és a kémia
minden szabályának és töményének alkalmazásával is
kivitelezhetetlen! Csak álom!
     Ez az építmény viszont valóság, csak ezerszer kisebb
változatban -- létezik minden egyes rozskalászban. Minden méret,
amelyet a gazdag ember megjelölt az építészmesterének a
fantasztikus torony megrendelésekor, minden méret ezerrel elosztva
érvényes a rozskalászra. Ez a kalász az az építészeti csoda,
amelyet lehetetlen utánozni, mert a magassága valóban négyszázszor
nagyobb, mint az átmérôje. Beton és vas nélkül épült fel. A
kalászban folyosók és csatornák húzódnak. És ,,felvonók'' meg
vízvezetékek, amelyek a kalász hegyéig szállítják a tápanyagot, a
kalász hegyén pedig valódi gyár helyezkedik el, ahol mindennapi
kenyerünk készül.
     Millió kalász ring a mezôn, és éjjel-nappal hálaéneket zeng
az Isten csodálatos bölcsességérôl és mindenhatóságáról.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #3 Dátum: 2008 Május 17, 08:07:26 »
Aki szeretne, hozzászólhat. Akár vélemény vagy hasonló anyaga van.
Csak írom, hogy ez nem egy meg nem érinthető topic.  :089:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Margó

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 154
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #4 Dátum: 2008 Május 18, 09:50:51 »


 


A GOMBÁK


 
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá. (Jak 1,17)

Tartományunk egyik távoli vidékén vettünk részt az istentiszteleten. A lelkész arra kérte a testvéreket, fejezzék ki hálájukat Isten ajándékaiért. Sok ember felállt, és elmondta, mit köszönhet Istennek - meggyógyította őket, munkát vagy biztonságos utazást nyújtott nekik stb. Egy ötven év körüli asszony, aki a szegénység és a kemény munka miatt legyengült, és jóval idősebbnek látszott, a gombákat köszönte meg Istennek. Így imádkozott: "Drága Istenem, köszönöm neked a gombákat, melyeket a kertemben növesztettél. Rengeteg termett, és több pénzt kerestem rajtuk, mint a rendszeres fizetésem. Nem én ültettem, és nem érdemeltem meg őket, de te, Gondviselő Atyám, egyszerűen úgy adtad nekem, mint a mannát a Mennyországból. Olyan boldog vagyok!"
Természetesen ehhez az imádsághoz én is kapcsolódni tudok. Sokszor kapunk sokkal többet, mint amit megérdemelnénk, és mégis magától értetődőnek vesszük, elfelejtjük megköszönni Istennek. Ehelyett köszönetet mondhatunk Istennek minden kis és nagy ajándékáért. Isten irántunk való mérhetetlen szeretete áldásokkal vesz körül bennünket.

Imádság: Istenünk, minden áldásodért, minden egyes szeretetteljes és gondoskodó ajándékodért hálát adunk! Ámen.

Ismerjük fel a mai nap áldásait!
Charlotte Mande Kasongo-Lenge (Nyugati-fok, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK A KIS KERESETŰ EMBEREKÉRT
 
"Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!"  Zsolt. 84:5

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #5 Dátum: 2008 Május 18, 10:36:05 »
Köszönöm Margó! :088:

Gyógyszerész macska


     A ház mögötti erdei tisztáson hajba kapott a macska a mérges
kígyóval. Mintha nem tudná, milyen veszélynek teszi ki magát,
gyanútlanul közeledik a kígyó felé. Az kihasználja
,,ügyetlenségét'', és jól belemar. A macska erre rá se hederít,
hanem éppen abban a pillanatban elkapja fejénél a kígyót, és végez
vele. Otthagyja az elpusztított állatot, és eltűnik az erdôben.
Egy idô után tér vissza, hogy felfalja zsákmányát. Órák telnek el,
de a méreg nem hat -- a macska jóllakva szunyókál, és elégedetten
dorombol. Miért nem végzett vele a méreg?
     Az emberek megállapították, hogy a macska az erdôben olyan
fűre vagy különbözôfajta füvekre lel, amelyek tökéletesen
meggátolják a kígyó mérgének a hatását. Eddig az ember minden
erôfeszítése ellenére sem tudott e gyógyfüvek nyomára bukkanni,
hogy kombinációjukból a kígyómarás ellen olyan természetes
gyógyszert állítson elô, amelyet védôoltás helyett tabletta
formájában forgalmazhatna. Így egyetlen gyógyszerész se mérheti
magát a ,,gyógyszerész-macskához''.
     A macska bizonyára nem tanult gyógyszerészetet. Ezt
állíthatjuk, mivel ezt a bölcsességet nem tanítják egyetlenegy
gyógyszerészeti karon sem. Különös, hogy ilyen szaktudással a
macska nem próbálkozik egyéb orvosság feltalálásával. Ô egyszerűen
nincs is tudatában, mit miért tesz, de úgy tesz, mintha igen bölcs
volna.
     Ha a természet el tudna gondolkozni a történteken, azt
mondhatnánk, hogy ô viselt gondot a macskára.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #6 Dátum: 2008 Május 19, 10:13:07 »
Műanyag erősítésű panelházak


     Tudjuk, hogy a hangyák a föld alatt építenek maguknak
otthont. De olyanok is akadnak, amelyek a fatörzseken élnek, és
házacskáikat levelekbôl szabják-varrják. E célból néha két levelet
illesztenek egymásba, néha pedig egy levelet sodornak össze. Egyik
csoportjuk megfogja a levél hegyét, a másik csoport pedig a
nyelét, aztán úgy erôlködnek, hogy megsodorják. S bizony, e
parányi rovaroknak ez nem könnyű feladat! Végül egyikük megrágja
egy helyen a levél szélét, ott, ahol a legkönnyebben hajlítható.
Mindannyian a segítségére sietnek, és a siker biztos. Most már
csak valahogy össze kell ragasztani vagy varrni a levelet, hogy ne
nyíljon szét. Többen látnak hozzá e bonyolult munkához. A hangyák
egy csoportja érett hangyalárvákat hoz. A hangyák ezekbôl
apránként ragadós anyagot préselnek ki, ez megkeményedik, és a pók
hálójához hasonló fonállá sodródik. A hangyák valamilyen módon a
ragadós fonállal ,,összevarrják'' a sodrott leveleket. Nem
bujtatják át a tűt a levélen, mert ilyen varróeszközük nincs,
hanem a fonál segítségével összeragasztják. Az így készült lakás
teljesen megfelel a hangyáknak a trópusi vidékeken, ahol ez a
fajta él.
     Eddig számba vettük a tényeket. De hogyan értelmezzük ezt a
hangyai ,,bölcsességet''?
     Egy népszerű lap minden tétovázás nélkül megállapította: ,,A
hangyák nemzedékrôl nemzedékre adják át egymásnak levélházikójuk
építésének titkát.'' Az olvasónak azt kellene hinnie, hogy
valamikor réges-régen egy hangya feltalálta ezt a módszert, aztán
megtanította rá a fiát, az meg az övét, és így szépen sorjában. A
bökkenô csak a következôben van: amíg az öreg hangyák, az
úgynevezett dolgozók építkeznek, a fiatatok, az úgynevezett
hangyalárvák még az igazak álmát alusszák. Ôket az öregek a
ragadós cérna gyártóiként használják. Ezek a fiatalok -- noha
sehol nem tanulták ezt a szakmát -- amint szükség mutatkozik
cérnára, tévedhetetlen pontossággal húzzák ki a szálat a
lárváikból.
     Mindentôl furcsább, hogy e ,,bölcs'' élôlényfajta, mióta csak
él, semmi egyebet nem talált fel, csak a levélhajtogatást és a
ragasztást, az egyetlenegy, mindig egyforma eljárást.
     Ezt a tervszerű otthonlétesítést pontosan meghatározott
célból ötlötték ki, az építkezés során tökéletesen felhasználják a
rendelkezésükre álló eszközöket. Ha pedig ezt nem maguk a hangyák
tervezik (ha tudjuk, hogy a Természet semmit nem képes tervezni,
mert valójában nem egyéb, mint az öntudatlan, értelmetlen
élôlények halmaza, s ha még eszünkbe jut, hogy e hangyamunkába az
ember nem avatkozott bele), mi más marad hátra, mint hogy
komolyabban elgondolkozzunk, nem látjuk-e mindebben a Bölcsesség
kezét, a Bölcsességet, aki olyan tökéletesen gondoskodott minden
hangyáról...


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #7 Dátum: 2008 Május 20, 17:35:50 »
Gyertyafényes horgászást nem az emberek találták ki


     A horgászás közkedvelt sportág. Sokan órák hosszat
elüldögélnek kezükben botra erôsített hosszú zsineggel, amelynek
végén ott a horog. A horog elgondolása igen egyszerű és bölcs. A
hegyes horgot ,,édes'' csalétekkel bélelik ki, és azzal kínálják
meg a halat... Elsôsorban türelem kell ehhez a sportághoz, de
szüksége volt bölcsességre is kitalálójának. Rájött, hogy a halat
hegyes szerszámmal lehet megfogni, de arra is, hogy a halat nem
vonzza a horog. Számítania kellett a hal falánkságára, s az ételt
ízletes csalétekbe kellett csomagolnia. Vékony és teherbíró
zsineget kellett kiválasztania, hosszú botra erôsítenie, hogy
távol a partról is elérhetô legyen a hal.
     Sötét és nyugodt éjszakákon gyertyafénynél horgásznak. A hajó
orrára erôs fényű lámpát akasztanak. A halakat vonzza a fény, és
besétálnak a hálóba. Ismerni kellett a halak természetét, tudni,
hogy vannak holdfény nélküli éjszakák, amikor a halak fényszeretô
természetére lehet ,,építeni''.
     Az ember századokon keresztül figyelte a természetet,
kombinálta a különféle lehetôségeket, s így jutott a
legmegfelelôbb megoldásokhoz. A természet viszont mintha
megfogadta volna, hogy zavarba ejt bennünket. Mintegy néhány
évtizeddel ezelôtt az óceáni mélységekbôl kihúztak egy halfajtát,
amelyet Losiognathusnak neveztek el. Ez a halfajta több ezer
méteres mélységekben él, hatalmas nyomás alatt, örök sötétségben.
     És ez a halacska mintha tréfálna velünk, azt bizonyítja
nekünk, hogy nem mi emberek találtuk fel elôször sem a horgot, sem
a horgászást ,,gyertyafénynél''. Ez a halacska a horgászás
említett két módszerét kombinálja. Hogy még nagyobb legyen a
félreértés, ô a horgászfelszerelést, a horgot és a lámpát nem
vásárolja egyetlen boltban sem, és nem is ô gyártja. Testébôl nô
ki afféle élô szervként. A fejbôl valóságos horgászbot, azaz
szarvacska mered. Egy csukló valamiféle kenderkötélben vékonyodik
el. A kenderkötél végébôl nô ki a ,,horog'', igazi csalétekkel. A
csalétek úgy csüng, mint az ízletes húsfalatkák. Igaz ugyan, hogy
az áldozat soha nem kapja be, mert amint közeledik, a
Losiognathusrajban leli halálát. A ,,horog'' felett van egy
pislákoló kis labda, amely a mélységi sötétben figyelmezteti az
áldozatot a csalétekre, és megmutatja neki a torokba vezetô utat.
A széles garat helyettesíti a horgászhálót.
     Vagyis nem fér hozzá semmi kétség, hogy a horgászfelszerelést
nem az emberek ötlötték ki elsônek.
     Nyilvánvalóan létezik Valaki, aki képes a cél kitűzésére és
az eszközök irányítására, és hogy ez a Valaki az egész
természetben működô Értelem.
     ,,Valami itt mégsem egyezik'', állapítja meg a kételkedô
lélek. Aki az egyik halnak horgot adott, miért nem adott a
másiknak hatékony eszközt a horog ellen? Valakinek a mérhetetlen
gondoskodása ellenére miért van ennyi sikertelen megoldás, ennyi
kegyetlenség?
     A kérdés nem felesleges, de nem vonja kétségbe, hogy a
természetben a Teremtô bölcsessége és gondviselése nyilvánul meg.
A gonoszság és a szenvedés lehetôségének a kérdése ezen a szinten
valóban megoldhatatlan. A kinyilatkoztatás Istenével való
találkozásra utal. A természetet figyelve megsejtjük Istent; csak
a kinyilatkoztatásban találkozunk és kommunikálunk Vele.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #8 Dátum: 2008 Május 21, 10:17:35 »
Egy húsadaggal több


     Sok-sok évvel ezelôtt történt a gimnázium hetedik
osztályában. Fiatal tanárt kaptunk. Biológiát adott elô, de nem
elégedett meg csak a tankönyvvel. Arra serkentett bennünket, hogy
a saját fejünkkel gondolkozzunk. Örült, ha kérdéseket tettünk fel
neki, ha a megoldások után kutattunk. Egy alkalommal sikerült is
ez neki. A ,,húsevô növények'', azaz a rovarfogó növények kerültek
terítékre. A tanár nagy hévvel magyarázott a fogazott levelű
vénusz légycsapójáról és a közönséges repcérôl. Ezek a növények
gyökereik által szívják fel a tápanyagokat a földbôl. Fejlett
klorofilrendszerük van, de az evolúció során sikerült a
pótétlaphoz kifejleszteniük egy húsadagot tartalmazó szerkentyűt.
E légyfogó szerkentyűk kifejlôdtek a boldogasszony papucsában
(népi nevén rigópohár). A növény folyadéka sajátos illatával
odacsalogatja a rovarokat. Amikor azok szépen besétálnak a
csapdába, önműködôen, mint egy szelep, becsukódik felettük a fedô.
A hólyagban kezdenek kiválasztódni az emésztéshez szükséges
nedvek, amelyek feloldják a zsákmányul ejtett állatocskát. A fedô
csak akkor nyílik fel, ha a falatot végig megemésztette a növény.
A vénusz légycsapója ugyanezt a feladatot kissé más módon oldotta
meg. A különleges levélpácok recés szegélye olyan, mint az
egymásba illô fogaskerekek. A levelek nagyon mozgékony és erôs
,,ízülettel'' kapcsolódnak egymáshoz. Ha a rovar kelepcébe kerül,
érintésre a levelek hirtelen (0,02 másodperc leforgása alatt)
becsukódnak. A rovar a növény foglya marad, a levelek pedig
azonnal termelni kezdik az emésztônedveket.
     E zsákmányszerzô szerkentyűk felületes áttekintése azt
mutatja, hogy ezek valóban a közönséges levelek átalakulásával
jöttek létre. Így magyarázta tanárunk, egyikünk azonban megmerte
kérdezni: ,,Ha ez a fejlôdés ilyen lassan történt, az elsô
nemzedékekben csak jelentéktelen levélbemélyedésekrôl lehetett
szó. Ilyen pici bemélyedésekkel nem lehetett rovarokra vadászni,
és ezek a változások a növények számára semmilyen elônyt nem
jelentettek. Nem valószínűbb-e, hogy ezek a szerkentyűk már
teljesen készen, rendeltetésükhöz tökéletesen alkalmazkodva,
azonnal megjelentek? És hogyan jutott volna eszébe a növénynek,
hogy ezzel egyidejűleg változtasson levelének alakján, hogy a
legfinomabb érintésre érzékeny, önműködô fedôket gyártson,
rendkívül mozgékony ízületeket állítson elô, s különleges
illatokkal csalogassa a rovarokat (mintha tudná, mi tetszik
nekik), valamint hogy összetett vegyi folyamatokkal elôállítsa a
húsféle táplálék feloldásához szükséges emésztônedveket? És
mindezt minden különösebb szükség nélkül, mert e növényeknél
megtalálhattuk a gyökérrendszer és levelek által lebonyolított,
szervetlen anyagcserét, táplálkozási rendszert.''
     Osztálytársam, aki feltette a fenti kérdést, elôzôleg már
olvasott néhány hitvédelemtannal kapcsolatos könyvet. A tanár
errôl mit sem tudva, azt mondta: ,,Fiatalember, maga igazán fausti
kérdésekkel hozakodik elô!''
     Egyes fiúk az osztályban azonban megértették. Közülük egyik
azt mondta a tanárnak: ,,Ô azt hiszi, hogy mindezt az ô Istene
találta ki és teremtette!'' A tanár témát változtatott.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #9 Dátum: 2008 Május 22, 10:36:17 »
A méhek rejtjeles tánca


     Az erdô szélén egy virágmezôre talált a méhecske.
Visszasietett a kaptárba, és tájékoztatta társai: -- ,,Figyelem!
Nagyon sok édes eleséget találtam 625 méternyire a mi
kaptárunktól, vagyis a napsugarak irányától 35 fokra balra.''
     Ha ezt nagymama mesélte volna unokáinak, azt mondanánk, a
modern nagymama matematikai adatokkal korszerűsítette az
állatmesét. És eszünk ágába se jutna, hogy komolyan vegyük. Pedig
modern természettudósok támasztják alá a tényeket. Hogy az adat
még meghökkentôbb és pontosabb legyen, elmondjuk, hogy a méh
üzenete kifejezéséhez szavak helyett rejtjeleket használ, s ezek
igénybevétele olyan matematikai, ábrázoló mértani és asztronómiai
ismereteket feltételez, amelyekre minden középiskolás büszke
lehetne.
     Két tudós, a német von Frisch és a francia Rémy Chauvin
felfedezte, hogy ha a méh dús legelôre lel, visszarepül kaptárába.
Ott a raj minden tagja elôtt rejtjeles táncot lejt. A gyors tánc
közben mintha nyolcas számjegyeket írna le. A tánc sebességével
adja a többiek tudtára, milyen távolságra van az eleség. A szög
pedig, amelyet a nyolcas fôtengelye és a napsugarak zárnak be
egymással, jelzi az eleség helyének irányát. A méhek rögtön
,,megértik'' ezt az üzenetet, és pontosan a táplálék helyére
repülnek. A rejtjeles tánc olyan szabályos és pontos, hogy az
ember, aki megfigyeli, nagyon gyorsan megtanulhatja a méhek
,,nyelvét'', és jómaga is meghatározhatja a helyzetet pontos
szögmérôvel és valamilyen optikai műszerrel, amellyel a méh
,,nyolcas'' táncának a sebességét méri. Ezzel szemben a rajhoz
tartozó méhek műszer nélkül fejtik meg az üzenetet. Még a raj
legfiatalabbjai is, akiket senki nem tanított erre, azok is pontos
irányba repülnek.
     Mi vonható le mindebbôl?
     Vajon a méh okosabb, mint az ember? Azt kell-e hinnünk, hogy
a méhek matematikai és geometriai ismeretekkel születnek?
     Higgyük-e, hogy e képesség a méhek véletlen táncának során
alakult ki? Vagy tudományosabb volna elfogadni a méhraj valamilyen
kollektív intelligenciáját, amelyben az egyes méhek célszerű
szolgálatot teljesítenek, mint ahogy a szervezet egyes sejtjei az
egész szervezet érdekében végzik feladatukat?
     Nem egyszerűbb, ésszerűbb az emberiség általános felfogásával
összhangban elismerni, hogy a természetben az Alkotó Elme
nyilvánul meg?


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #10 Dátum: 2008 Május 23, 10:34:51 »
Őkelme három élete


Apró tojásból ravasz vadász

     A hangyalesô, mint minden rovar, a tojásban kezdi meg az
életét. Amikor kikel a meleg homokban, mozgékony fejű, nagy,
szôrös lárva. Fején erôteljes fogó alakú állkapocs, hosszú szívó
szájszervvel, mérget tartalmazó fogakkal meredezik. A lárva nem
sokáig töpreng. A homokos tisztáson vermet ás. Nem találkozott még
ugyan a hangyákkal, de már lesi, várja ôket. Erôteljes
mozdulatokkal üreget ás magának a homokban. Nem akármilyet, hanem
szabályos alakú, sima falú tölcsért. Ez a legmegfelelôbb
rejtekhely számára, mert a sima fal egy pontban találkozik, és
minden rovar, amely megcsúszik a homokban, pontosan a tölcsér
csúcsába pottyan. A hangyalesô ,,számításba vette'' a Föld
vonzóerejét is, amelynek következtében a testek lecsúsznak a
lejtôn. A vadász a mértanra és a fizikára alapoz. Tervét nem bízza
a vétetlenre. Ha mégis egy-egy szófogadatlan homokszem a
vermecskébe hullik, a hangyalesô a rovarlárvára jellemzô erôteljes
fejmozdulattal dobja ki onnan, azután beleássa magát a homokba,
széttárja állkapcsait és vár. S ami késik, nem múlik. Az arra
közeledô hangyák valamelyike (a lárva ösztönszerűen telepedett meg
a hangyaboly közelében) belepottyan a csapdába. Az erôs fogók
becsukódnak fölötte, a méreg azonnal hat, s megvan a zsákmány.
Ôkelme pedig elégedetten mászik ki a homokból.

Működésbe lép a textilgyár

     Ha eljön az ideje, a lárva felhagy a vadászattal, és mélyre,
körülbelül tíz centiméternyire beássa magát a homokba. Ott egy kis
labdát gyárt maga köré a vékony, összeragasztott szálakból. A
kegyetlen vadászban eddig szunnyadt a textilgyártáshoz szükséges
komplett felszerelés, a kellékek: a műanyagot kiválasztó mirigyek,
a nyílások, amelyeken keresztül ez az anyag fonál alakjában kijön,
a szövésre, fonásra és a ragasztás műveletére alkalmas csápok,
tapogatók. Mindez készen van a rovar testében az egyszeri
használatra, s mindez tökéletes. A labda alakú gubó belülrôl sima,
kívülrôl viszont homokkal körül van ragasztva. Habár az egész
munkát a laza homokban végzi, érthetetlen, hogyan sikerül a
láncának ügyelnie arra, hogy egyetlenegy homokszem se maradjon a
gubóban. Amikor a lárva teljesen begubózik, megkezdôdik másodszori
születése.

Élet a személytelen, folyékony állapotban

     A gubóban érthetetlen átalakuláson megy végbe. A begubózott
lárva minden szövetje, szerve szétesik, és egy személytelen, élô
nyálkahártyává oldódik. Ebbôl a nyálkahártyából formálódik e rovar
életének második szakasza, a báb. A gubó mellett találjuk az
eldobott páncélt és vérszomjas vadászunk fogó alakú, rettenetes
allkapcsát. Mintha a hóhér azért tette volna le fegyverét, mert
megbánta tettét. Mintha valaki az olvasztóba dobta volna harci
felszerelését, hogy aztán onnan modern, lágy vonalú
személygépkocsi kerüljön ki.

A gubóból még nem mászik ki a rovar

     A nyár kellôs közepén az új élôlény szétfeszíti a gubót, és a
felszínre tör. Ehhez a munkához használja az ásáshoz kapott új
fogókat. Más rovarfajnál a gubóból közvetlenül lepke bújik elô, de
itt számoltak azzal, hogy a lepke megfulladna a homokban. A báb
mozog -- rovarra hasonlít, de még nem az, csak szállítóeszköz. A
misztérium a felszínen éri el fejlôdésének csúcspontját.
     A kis báb hátán (alig hosszabb egy centiméternél) egy rés
jelenik meg. A báb páncélja, a sebész beavatkozása nélkül, egyenes
vonalban reped meg. A repedés szélesedik. A báb hátából egy
csodaszép Fejecske és két átlátszó szem kandikál ki. Lassan két
csáp bújik ki a tokból. A fej nagy, túl nagy ahhoz, hogy
beleférjen a báb kis testébe. S mintha ez a fej is megjelenése
pillanatában formálódna. Mintha a szűk hangárból hatalmas
repülôgép bújna ki, s az ember csodálkozna azon, hová is fért a
motor, hová a szárnyak, hová meg repülô teste. Három pár gyönge
láb bújik elô a testtel. A báb páncéljából négy csomagocska nyílik
ki. Abból bontakoznak, egyenesednek ki a réteges elrendezôdésű
hártyás szárnyak, amelyek körülbelül 4 centiméter hosszúak.
     Végül nagy erôfeszítéssel kibújik a potroh. Ízei olyanok,
mint a régi távcsônek. Egyenként bújnak elô -- teljes nagyságban.
A báb elsô repülésére készül. A földön hagyja bábmaradványait, a
kemény kitinvázat. Nagy szemével mintha rácsodálkozna az ôt
körülvevô természetre, mielôtt légyvadászatra indul. Alkonyatkor
viszont leszáll, hogy éjszakára megpihenjen a fűben.
     A hangyalesô nem ritka rovarfaj. Biztosan rátalálunk kertünk
valamelyik zugában.
     Próbálják elhinni, hogy mindezek az átalakulások és a
tökéletesen megvalósított bonyolult megoldások a fajfenntartó
küzdelem során, természetes kiválogatódás útján fejlôdtek ki... És
elhinni, hogy a faj fennmaradásához hasznos, sôt szükséges volt az
éppen ilyen jellegű fejlôdés. Ha sikerül ezt elhinniük, akkor
kifogásolják, hogy mi ebben is az Alkotó Elme munkálkodását
látjuk.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #11 Dátum: 2008 Május 24, 10:27:25 »
Életmentő öngyilkosok


     Amikor a második világháborúban a japán császárságot a
közvetlen bukás fenyegette, az országot a hôs kamikazék
segítségével próbálták megmenteni. A halál önkéntesei erôs
robbanóanyaggal megtöltött repülôkbe ültek, és az ellenséges
hajóknak irányították a gépet. Minden repülô egy hajót tett
tönkre. Japán mégsem kerülhette el a bukást. A kamikazék kevesen
voltak, nem jutottak el mindenhová. Ha a japán eget repülô-
felhôkkel takarhatták volna el, ha a tévedhetetlen kémszolgálat
minden pillanatban elegendô repülôt és hozzá kamikazét
rendelhetett volna a veszélyeztetett helyre -- akkor egészen
másképp lett volna, sokkal eredményesebben védekezhettek volna az
ellenséggel szemben. Hasonlóan az emberi vérkeringés önvédelmi
rendszeréhez: a leukocitákhoz, a fehér vérsejtekhez.
     A vérben a vörös vérsejtek mellett fehér vérsejtek is vannak.
Az artériákban a vér a test legtávolibb részeibe is eljuttatja az
éltetô anyagot, a vörös vérsejtek legnagyobbrészt az oxigént
közvetítik. Az egész vérkeringés megterhelt kereskedelmi hajókra
vagy élelmet szállító karavánra hasonlít, amely a pusztában halad
-- kiszolgáltatva a fölfegyverzett ellenségnek. Ebben az esetben
az ellenséget fertôzô mikrobák és vírusok képezik, amelyek minden
oldalról a testbe hatolnak. Testünk hamarosan a kapzsiságuk
zsákmánya lenne, ha a vérben nem ôrködnének éber kamikazék -- a
leukociták. Belôlük ezerszer kevesebb van, mint a vörös
vérsejtekbôl, de ezek a nagyobbak és a mozgékonyabbak. A fehér
vérsejtek igazi élô sejtek, 10-20 mikronmilliméteres plazmával és
maggal. Úgy tűnik, mintha önálló szervek volnának a
szervezetünkben. Önállóan keringenek a vérben, megállnak az erek
falainál, átvergôdnek a szöveteken és hártyákon, és szabadon
mozognak a nyiroknedvben. Mindenben az ôsállatra, az amôbára
emlékeztetnek. Mint azoknak, ezeknek is állábuk van, illetve
karjuk, amelyek a citoplazma kidomborodásaiból keletkeznek.
Ezekkel a kis karokkal irányítják mozgásukat, és megállnak a
vérerek falainál -- egyben ez a harci fegyverük is. Az elsô
pillantásra az ember azt hinné, hogy ezek a fehér vérsejtek jó
szándékú tolakodók a vérben, mint a mikrobák és a vírusok is,
azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak rossz szándékúak. Csak
akkor értjük meg szerepüket, ha az egész szervezetünk szolgálatán
keresztül figyeljük meg ôket, amikor megtudjuk, hogy számuk a
szervezet szükségleteihez mért, megértjük, hogy azok is testünk
szerves részei. De még mindig túlságosan önállónak tűnnek,
olyannak, mint valami önálló barbár harci egység a császárság
határán, amelyet a hadvezérek azért szoktak megszervezni, hogy az
ellenséget elhárítsák. Amikor ugyanis a testben valamilyen
veszélyes betolakodó üti fel a fejét, figyelmeztetést kapnak errôl
a leukociták, és mintha riadóztatnák ôket, mintha egy központból
irányítanák ôket, minden egyes fehér vérsejt megkapja saját
feladatát a védelmi akcióban. Gyorsan a veszélyeztetett helyre
sietnek, áthatolnak a szöveteken, hártyákon, és körülveszik az
ellenséget -- mintha tudatában volnának küldetésüknek, a halállal
járó önfeláldozásnak. Kinyújtják karjaikat az ellenség felé,
halálos öleléssel átfogják, megölik, és vele együtt meghalnak.
Mindaddig, amíg vannak mikrobák, újabb és újabb leukociták
érkeznek, és szervezetünk központjában sürgetik az újabb
leukociták termelését. A harctéren halott leukociták és mikrobák
fekszenek: az anyag, amelyet a szervezet genny formájában kidob
magából.
     A leukociták szervezetének köszönhetjük felépülésünket. Az
egészségünk minden pillanatát nekik köszönhetjük. Ez az önvédelmi
berendezés mindannyiunkban működik -- a fogamzás elsô heteitôl
kezdve egészen a halálig. Ezzel is egy konkrét feladat rendkívül
jó megoldását és legtökéletesebben elgondolt tervrét láthatjuk. A
feladat végrehajtásakor, a különbözô mérgek és ellenmérgek
fizikai, vegyi és természeti törvényeinek alkalmazásával a jelzés
és ellenôrzés értelmet meghaladó rendszerének lehetünk tanúi.
     Az élô szervezet jobban föltalálja magát a Japán
Császárságnál -- a leukociták túltesznek a kamikazékon.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #12 Dátum: 2008 Május 25, 10:46:02 »
Az emlősök nem repülnek radar nélkül


     A repülôgépek nagy sebességgel repülnek éjjel is, ködben is.
A repülôtereket sokszor köd borítja, és ezért nagyon veszélyes
volna csak a szemre hagyatkozni, mert ilyenkor a legtökéletesebb
optikai műszerek sem segítenek. A legújabb idôkben találták fel a
radart, amelynek segítségével éjjel is, ködben is tájékozódhat az
ember. Ez a műszer az elektromágneses hullámokon alapszik, amelyek
minden tárgyról visszhangként visszaverôdnek. Az így
visszaverôdött hullámok segítségével a képernyôn kirajzolódnak
azok a tárgyak, amelyek a szem számára nem láthatók. Ilyen
szerkezetet minden komolyabb repülôn vagy hajón láthatunk. Ezzel
az összeütközések lehetôségét a sötétben mind a tengeren, mind
pedig a levegôben a minimumra csökkentették.
     Az ember a radar fölfedezésével teljesebbé tette régi álmát,
és ebben túltett a madarakon, amelyek általában sötétben nem
vállalkoznak repülésre. Az éjjeli madaraknak különös szemük van,
amellyel az éjszaka legkisebb fényét is érzékelik, de a teljes
sötétségben ezek sem repülnek. Van azonban egy fajta állat, amely
jóval az ember elôtt fölfedezte a radart. Ez nem madár, hanem
repülô emlôs: a denevér. Bezárhatjuk a legnagyobb sötétségbe, és a
helyiséget sűrűre hálózhatjuk cérnával vagy drótokkal, ô akkor is
teljes biztonsággal fog közöttük repülni anélkül, hogy akár egy
szálat is megérintene. Ha kivennék a szemét, akkor is olyan
pontossággal repülne, mint azelôtt. De ha a fülét bedugaszolnánk,
azonnal fönnakadna a huzalokban. A kutatások kimutatták, hogy a
denevér emberi füllel nem észlelhetô, magas frekvenciájú hangokat
bocsát ki.
     Ezek az ultrahangok visszaverôdnek minden akadálytól, amely a
denevér elé kerül, és a fülébe jutnak. Mivel a hang meghatározott
sebességgel (330 méter egy másodpercben) terjed, a közelebbi
tárgyakról a visszhang hamarabb megérkezik, mint a távolabbiakról.
Ebbôl a denevér nemcsak a tárgyak irányát és nagyságát, hanem
távolságát is meg tudja állapítani. Az agyközpont ama része, amely
felfogja a hangokat és a szárnyait mozgásba hozó idegek között oly
tökéletes automatikus kapcsolat áll fenn, hogy a denevér semmilyen
akadályba nem ütközik bele.
     Mi az elônye az ultrahangnak a normális hanggal szemben?
Elôször is az, hogy a többi állat és az ember számára is ezek a
hangok észlelhetetlenek, és így a denevér saját ,,radar''-jával
nem árulja el magát az esetleges ellenségnek. Ezenkívül a magas
frekvenciájú hangok rövidebb hullámon terjednek, mint az emberi
füllel hallható hangok. A kisebb hullámok pedig pontosabban
verôdnek vissza az apró tárgyakról.
     Ha szem elôtt tartjuk, hogy az emberek nem vállalkozhatnak
komolyabb repülésekre radar nélkül, hogy a denevér sem repülhet
hasonló ,,berendezés'' nélkül, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy
az emlôsök nem repülnek radar nélkül. Ugyanígy azt is mondhatjuk,
hogy valaki megelôzte az embert a radar felfedezésében. De, talán
nem lealacsonyító ez tudós emberre nézve, aki sok-sok esztendôn
keresztül a radar kidolgozásán fáradozott, ha megállapítjuk: a
,,természet'' egészen véletlenül már régen rájött a denevérek eme
megoldására.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #13 Dátum: 2008 Május 26, 10:15:14 »
Zöld rejtély


     Most nem a krimiregények ,,zöld könyvtáráról'' van szó. A
titok mégis zöld, legalábbis a mi szemünk számára. Már 80
esztendeje, hogy a német Julius Sachs hatalmas felfedezésre
jutott. E felfedezés szerint a fű és a levelek a víz és a levegô
puszta keverésével cukrot állítanak elô. Ez a tény megdöbbentette
ugyan a tudósokat, de új reményeket is keltett. Ha ezt megteheti
egy zsenge kis növény, mennyire inkább megteheti azt az ember,
akinek rendelkezésére jól felszerelt, modern laboratóriumok
állnak? Van bôven levegônk és vizünk is -- lesz cukor minden
mennyiségben. Csak el kell lesni a növények titkát és --
megszerezni a szabadalmat. Igen, a szabadalmat, mert föltalálásról
van szó. Csakhogy kinek a föltalálásáról? Mindenekelôtt azonban
ismerkedjünk meg a találmánnyal!
     A mikroszkóp szeme elôtt eltűnik a zsenge levél, és helyette
egy összetett üzemi berendezés jelenik meg. Minden szál fű, minden
levél tulajdonképpen tökéletes automatikus üzem. Minden kis
levélben precíz gépek működnek, a modern gyárakhoz képest egy
levél akkora, mint egy egész város. Szépen meg lehet különböztetni
az egyes ,,gépeket'', valamint a feldolgozási ,,eljárásokat'' a
természet cukorgyárában. Jól látszik, hogy miként és hová jut be
az alapanyag, hol dolgozzák fel, és hol raktározzák el azt. Látni
ugyan lehet, és le is lehet írni, de megérteni és megismételni
szinte semmit sem lehet belôle. Mintha egy távoli bolygón volnánk,
amelyen kitűnôen szervezett munka folyik; jók az összeköttetések,
tökéletes az összhang a gépek között, minden automatikusan megy
végbe -- de sehol egy élôlény.
     Tény, hogy a levél vagy a fűszál elektronikus fotoszintetikus
szerkezetek, amelyek a leggazdaságosabban és a legegyszerűbben
automatikus eljárásokkal veszik magukba a víz molekuláit, hogy
azokat megmagyarázhatatlan technikával egyenesen oxigénre és
hidrogénre bontsák. A hidrogén a levegôbôl kapott széndioxiddal
vegyülve cukorrá válik. Az eljáráshoz szükséges energiát pedig a
napenergiából veszi. A klorofill-berendezések az energia legkisebb
részeit, a fotont egyszerűen rabul ejtik. A napelem e módszerét a
tudósok még le sem tudják írni, nemhogy megvalósítsák. Ehhez
sokkal jobban meg kellene ismerni az anyag fölépítését és
lényegét, éppen úgy, mint az élô sejt fölépítését és lényegét.
     Hogy megértsük egymást: sem az anyag fölépítése, sem az élet
lényege -- számunkra nem tabu. A keresztény ember is örül a
tudomány eredményének és remélheti, hogy egy napon, a fűszál vagy
a levél mintájára, az ember is elô tudja majd állítani a cukrot a
víz és a levegô vegyítésével. Arról van csak szó, hogy ezek a
feladatok és eljárások -- amelyektôl a modern tudomány még oly
messze van -- már tökéletesen megoldódtak a természetben az ember
megjelenése elôtt, még mielôtt az ember elkezdett volna
feladatokat vállalni, és megoldásokat keresni.
     Csodálhatjuk a természetet, de saját kenyerünket továbbra is
kétkezi munkánkkal tudjuk csak megkeresni! Művelnünk kell a
földet, hizlalnunk kell a jószágot, ahelyett, hogy növény módjára
a levegôbôl és a vízbôl kapnánk az édes eledelt.
     Mintha valaki már megelôzött volna bennünket a
fölfedezésekben. ,,Valaki'' és nem ,,valami'' -- tehát személy. A
tárgyak (és a természet, mint a tárgyak összessége) éppen azért
nem mondhatók személynek, mert nem tudnak feladatokat vállalni, és
nem tudnak megoldásokat keresni; azaz -- nem tudnak gondolkozni.
Minden fűszál egy modern üzem tökéletes tevét és megvalósítását
hordozza magában. Az anyatermészetnek nincs módjában a fölfedezés
szabadalmát megvásárolnia. Ô ,,valami'', és nem ,,valaki''. Az a
Valaki, aki hozzánk hasonló, de ügyesebb és idôsebb tôlünk, mintha
rejtôzne, de zseniális tettei nem hagynak nyugton bennünket -- és
mi keressük Ôt.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #14 Dátum: 2008 Május 27, 11:59:39 »
Semmi újság az idegsebészeten


     Az állott étel mindenkinek árthat, különösen a
kisgyermekeknek. Az édesanyáknak sok gondot okoz a tej és a tojás.
A háziasszony sohasem tudja, mikor csapják be a piacon. A
galambászhéja sokkal okosabb. Az élô tyúkot elviszi a fészekbe, és
csak ott öli meg, hogy fiókái meleg és friss húst egyenek. A
darázsmamára azonban sokkal nehezebb feladat hárult. Neki nem adta
meg a sors, hogy megismerje saját gyermekeit. A tojást ugyan meleg
és biztos helyre rakja, figyelmesen helyezi el. Ezután elpusztul,
még mielôtt kikeltek volna kicsinyei. A darázs gyerekecskék pedig
annyira érzékenyek, és furcsa természetűek. A friss húson kívül
semmivel sem akarnak táplálkozni, de még annak is élônek kell
lennie. Mit tehet ilyen helyzetben az anya? Ha megérné világra
jöttüket, biztosan rovarokat és hernyókat szerezne számukra, így
azonban ki gondoskodik az elhagyott árvákról?
     A darázs mégis nyugodtan kikapálja a homokos talajban a
fészket a tojásoknak. Függôleges árkocskát ás, az alját pedig
kiszélesíti. Felülrôl felületesen becsukja a lyukat, és elmegy
vadászni. Eddig is vadászott, megölte a zsákmányt, és megette.
Most azonban nem ölhet. Élve kell megôriznie az ételt a kicsinyek
számára. Az élô hernyót be kell zárnia a lyukba, de nem szabad
megengedni neki, hogy széttapossa a tojásokat. Békében kell várnia
a kis falánkokat, hogy megegyék. A hernyónak természetesen
semmilyen kedve sincs ahhoz, hogy ô legyen az áldozat. Még a
rábeszélés sem volna hathatós. El kell altatni. A darázsmama nem
narkózisszakértô. Ám az idegsebészet felülmúlhatatlan mestere. Ô
,,tudja'', hogy a hernyó mozdulatait az idegrendszer igazgatja, és
azt is, hogy ezek az idegek az agy egyik csomópontjában
találkoznak. El kell találni ezt a pontot, és a hernyó élve marad
-- de teljesen mozdulatlanná válik. Bizony nem könnyű feladat! A
hernyó lehet kicsi is, nagy is, az idegcsomópont el is mozdulhat a
megszokott helyrôl. Az operációt pedig pillanatok alatt teljes
pontossággal be kell fejezni. Nem szabad megsérteni semmilyen más
szervet; a sebnek is picinek kell lennie, és ami a legfontosabb,
ügyelni kell arra, nehogy a hernyónak ideje maradjon a
védekezésre. A darázs sohasem gyakorolta ezt a műtétet. A rovarok
nagy szakértôje, a francia természettudós, Fabre megpróbálta
végrehajtani a hernyón ezt a művi beavatkozást. Sok kísérletezés
és méregetés után a legprecízebb orvosi tűkkel sikerült
megbénítania a hernyót. De a hernyó, amelyet ô operált, sokkal
rövidebb ideig élt, mint az, amelyiket ugyanabban az idôpontban a
darázs bénított meg. Utána vett három üvegharangot. Az egyik alá
élô hernyót helyezett, a másik alá azt, amelyiket ô operált meg, a
harmadik alá pedig a darázs páciensét. E harmadik hernyó tovább
élt még az elsô bura alatti érintetlentôl is.
     Abban az esetben, ha a megoperált hernyó még rángatózik, a
darázs a lábai közé fogja, kitapogatja az idegcsomót, egy kicsit
megdörzsöli azt, és a hernyó máris teljesen nyugodt.
     Az így preparált élô hernyót a darázs bevonszolja a kiásott
mélyedésbe. A lyuk alján a hernyóra helyezi tojásait, kimegy,
bezárja a nyílást -- és bizonyos idô múlva kimúlik. Lenn, a meleg
gödröcskében pedig kikelnek a kis álcák, és azonnal elkezdenek
táplálkozni a hernyóval. Ôk is ,,tudják'', hogy a hernyónak minél
tovább életben kell maradnia. Ezért a végérôl kezdik enni lassan,
fokozatosan elôrehaladva. Az éltetô szerveket a legvégén eszik
meg.
     Sohasem látták, mit csinál az anyjuk, és anyjuk sem látta
ôket sohasem. A darazsak e fajtája mintha csak veleszületett
tudással és idegsebészeti ismeretekkel rendelkezne. Ôk ugyan
nincsenek ennek tudatában, azt sem tudják, hogy mit csinálnak, és
miért csinálnak úgy, ahogy csinálják. Ilyen tudatlan, de nagyon
célszerű műveletekkel találkozunk sok élôlénynél, különösen a
rovaroknál.
     Ez olyan ,,bölcsesség'', amelyet sohasem kell tanulni,
amelyet nem kell megérteni, amelyrôl nem kell gondolkodni -- és
mégis tettekben nyilvánul meg. Az ilyen cselekvést ösztönszerű
cselekvésnek nevezzük, az élôlények ilyen képességeit pedig
ösztönnek mondjuk. Az ösztönök a tudósok számára nagy talányt
jelentenek. Éppen ezeknek tanulmányozása vezette sok
természettudóst arra, közöttük a már említett Fabre-t is, hogy
elvessék a darwinizmust. Darwin ugyanis azt gondolta, hogy az
élôlények minden tulajdonsága, minden szerve és minden képessége
sok-sok nemzedéken át fejlôdött ki. Fabre nem értette meg, hogyan
fejlôdött volna ki ez az ösztön a kapáló darázsnál. A darázsnak
pontos találatot kell elérnie már az elsô szúrással, különben nem
csinált semmit sem. Mindent vagy semmit! Itt mintha nem volna
helye a sok nemzedéken át való fejlôdésnek. Darwin magyarázatától
függetlenül a talány megmarad. Egy tudatlan állatocska megfontolt
cselekedetérôl van szó. Az állatocska olyan problémát old meg,
amelynek maga sincs tudatában. Egyesek a természetben keresik a
választ erre a titokra, abban a természetben, amely semmivel sem
okosabb a közönséges darázsnál, de mégis a Teremtôrôl tanúskodik.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)