Szerző Téma: Isten dicsősége a teremtett világban  (Megtekintve 15272 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #30 Dátum: 2008 Június 16, 09:35:09 »
Teve a holdon


     A holdon nincsenek tevék, de úgy látszik, oda kellene ôket
helyezni. Természetesen csak akkor, ha az emberek tényleg
eldöntik, hogy elmennek a holdra. Mert bizony mozogni is kell majd
azon a felületen, és ehhez szállítóeszközre van szükség. A hold
felszíne pedig, azt mondják, sokban hasonlít a homokpusztához. A
talaj egyenetlen, puha és szemcsés. Így minden jármű könnyen
besüpped. Ez a talaj, amelynek nincs sem növényzete, sem
nedvességtartalma, nappal nagyon felmelegszik, éjjel pedig nagyon
lehűl. Nem csoda tehát, hogy a tudósoknak sok fejtörést okoz,
milyen is legyen a jó ,,holdjármű''. (A helikopter nem jöhet
számításba, mert ezek a szállítóeszközök a propellerjeik
segítségével ,,lógnak'' a levegôben, a holdon pedig nincs levegô).
     Ha legalább a földön sikerülne készítenünk egy ilyen sivatagi
járművet! Az autók nem nagyon váltak be. Ha nehezek, akkor
besüppednek a homokba, ha pedig könnyűek, akkor nem szállíthatnak
elegendô élelmet, vizet és üzemanyagot. Általában a kerekekkel
közlekedô járművek alkalmatlanok olyan terepen, ahol nincs út.
Ezért a természet jobb dolgokkal -- lábakkal látta el a föld
élôlényeit. Az emberek azonban nemigen dicsekedhetnek azzal, hogy
kerekek helyett lábakkal látták el a járműveket -- sikerrel.
Tettek ugyan kísérleteket, de ezeknek nem volt jövôjük. A
műlábakkal ellátott járművek lassúk, nehezen mozognak, és semmi
esetre sem stabilak. Nagyon sima aszfaltra volna szükség ahhoz,
hogy föl ne forduljanak, akkor pedig már nélkülük is meglehetünk.
Az utóbbi idôben hallunk olyan járművekrôl is, amelyek az ún.
,,légpárnán'' fognak közlekedni. Az ilyenekbôl a holdon senkinek
sem lenne semmi haszna, mert ott még lélegezni sem lehet, nemhogy
felfújni a ,,légpárná''-t.
     Földi sivatagjaink hômérsékleti ingadozásai szintén nem kis
problémát jelentenek. A sivatagi szállító eszközöknek -- és ez még
jobban vonatkozik a holdra -- olyanoknak kell lenniük, hogy bennük
az emberek és a dolgok nappal föl ne forrjanak, éjszaka pedig ne
fagyjanak meg. A vízrôl és a táplálékról meg ne is beszéljünk. Úgy
kellene megoldani az ügyet, hogy ne legyen szükség útközben
semmilyen töltôállomásra, sem oázisra.
     Ezért nem csodálkoznánk, ha valaki azt javasolná, vigyenek
tevét a holdra (természetesen közben meg kellene oldani néhány
technikai kérdést is).
     A tevének nincs szüksége műutakra. Nem keréken mozog, hanem
lábakon jár. lábai hosszúak és vékonyak, de nem süppednek be a
homokba. Ezt lehetetlenné teszik a nagy, széles és lapos paták. A
teve ,,cipôiben'' hôszigetelôk vannak, úgyhogy a forró homok nem
perzselheti meg a csontokat és az élô húst. Testének egész
hôszigetelése rendkívüli. Könnyen elviseli nappal még az 50 fokot
meghaladó meleget is. Napnyugta után pedig megelégszik a nulla
körüli hômérséklettel is. És még meg sem fázik, nem is tüsszög.
     A nagy test a vékony lábakon való egyensúlyozást a fej
segítségével oldja meg. Futás közben a tevének a feje himbálódzik
az igen mozgékony nyakon, úgy biztosítja az egyensúlyt (úgy, mint
ahogy azt kötéltáncos teszi napernyôvel vagy bottal).
     A teve egész héten megvan egyetlen csepp víz vagy egyetlen
falat táplálék nélkül. Összetett gyomrában elfér 200 liter víz,
bendôje 200 részecskéje mindegyikében három deci vizet tartalékol.
A púpja pedig éléskamrául szolgál. Ami a sebességet illeti, a teve
egy villamos átlagsebességével tud szaladni (25 km/h). Ez
kezdetben elég is lenne a holdon. Különben is a holdon minden
könnyebb, és a teve ott, valószínűleg, hamarosan megtanulna
gyorsabban is szaladni, és alkalmassá válna nagyobb terhek
cipelésére.
     A teve a holdon csak egyetlen tulajdonságával nem tudna mit
kezdeni: fejének aerodinamikus vonalaival. A feje a földdel
párhuzamosan áll, hogy minél kisebb ellenállást tanúsítson a
széllel szemben, orrlyuka pedig lefelé van, hogy a szél ne hordja
tele homokkal, míg szemét erôs és sűrű szempillák védik. A holdon
nincs szél, és így nem lenne semmi haszna az aerodinamikus fejébôl
(igaz, nem is zavarná).
     Számunkra itt nem az a fontos, hogy a teve nem kerül a
holdra. Megmarad az a tény, hogy az állat rendkívül alkalmas
szállítóeszköz a sivatagi tájakon. Világos, hogy az űrhajósokkal
kapcsolatos sok nehézséget itt a földön próbálták megoldani.
     Ezekre a problémákra már létezett válasz a világűrutazás
elôtt is, sôt már az ember megjelenése elôtt is. A holdjármű-
szerkesztôknek az anyatermészettôl kellene ellesniük a tudományt
ezek megszerkesztéséhez. Tény azonban, hogy a természet ,,buta'',
nem intelligens, hogy senkit sem taníthat meg semmire, de utalhat
arra, aki mindent tud, és mindent megtehet.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #31 Dátum: 2008 Június 17, 10:16:52 »
A mormota -- diplomaszerzés előtt


     A mormota a rágcsálók egy fajtája, amely nagyobb, mint a mi
hörcsögünk, és az alpesi vidékeken él. Olyan büszkén jár, mintha
valamilyen kitüntetésre várna. És joggal! Az altatás, azaz a test
hômérsékletének nagyfokú mesterséges csökkentése miatt oklevelet
érdemelne. Hiszen évek óta ezzel bajlódnak a lángelmék. Világűri
utazásaik során a jövôbeli űrhajósok életfunkcióik lecsökkentésére
törekszenek, hogy ne fogyasszanak fölöslegesen vizet, levegôt,
táplálékot, hogy aztán távoli céljukhoz érve, valamelyik bolygón
ismét magukhoz térjenek. Mert néhány hónapos, sôt több éves
utazásra számítanak, a rakéta irányítását viszont fôleg
automatikus berendezésekre szeretnék bízni. Az embereket
valamilyen módon befagyasztanák, és bizonyos fokig lecsökkentenék
testhômérsékletüket, hogy szervezetük minél kevesebb
,,üzemanyagot'' fogyasszon; de ne álljon be a halál, s ne
károsodjanak a szervek, hogy a kellô idôben ismét működôképesekké
váljanak.
     Ezt a feladatot oldotta meg a mormota elfogadható módon, és
ezért igazi oklevelet érdemel.
     Október végén ez a hegyvidékeken, 1500 és 3000 méteres
magasságokban élô kedves kis rágcsáló megérzi a tél közeledtét,
azét az évszakét, amelyben nem épp mulatságos, érdekes az élet, de
át kell vészelnie. Ezért minél mélyebb lyukat ás magának a
földben. Azután behúzódik oda, összegomolyodik, és elaltatja magát
-- az elkövetkezô öt hónapra.
     És most kezd a fentebb említett probléma megoldásához.
Testhômérsékletét fokozatosan 39 fokról egészen 5 fokra csökkenti
le. Lelassul a szívverése a percenkénti 150-rôl 30-ra, és a
lélegzése is annyira, hogy a (nem túl mély) ki- és belégzés csak
percenként egyszer történik meg. Vajon ez idô alatt táplálkozik-e?
Nem. Azaz: magát eszi, a nyáron a szervezetében elraktározott
zsírtartalékot fogyasztja. Alig fogyaszt belôle valamicskét, mert
valóban 5 fokos hômérsékleten, jól szigetelt nedves veremben nem
nehéz alvó állapotban tartania a testét.
     És ha elérkezik az ébredés ideje? Mi sem könnyebb ennél.
Amikor a teste megérzi a külvilág fölmelegedését, fokozatosan ô is
bemelegszik. Megélénkül a szívverése, felgyorsul a légzése. A
nyugodt szôrgomolyag egyszeriben megelevenedik. Az ébredés utáni
elsô napokban a szíve percenként 800-at ver. A mormota ugrál,
bukfencezik, ragyog a boldogságtól. Hogyisne?! Hiszen a kísérlet
sikerült, az élet ismét szép, érdemes élni. Azt mondják, ezekben a
napokban megtámadja a kutyákat, amelyektôl egyébként fél.
     Oklevelet kellene adni a mormotának, és rábírni, hogy
felfedje az űrhajósoknak a hibernáció (ahogy tudományosan nevezzük
ezt az eljárást, amellyel a testeket egészen alacsony
hômérsékletre hűtik) utóhatás nélküli módszerének titkát.
     Kár, hogy a mormota nem tud errôl a különleges szabadalomról,
és arról, hogy ezt a csodálatos megoldást Valaki más teremtette
bele...


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #32 Dátum: 2008 Június 18, 09:29:32 »
A vese -- tökéletes vegyi laboratórium


     Kérjünk meg egy mérnököt, hogy próbáljon egy olyan
laboratóriumot létesíteni, amely mindennap képes lenne kivizsgálni
és megtisztítani körülbelül ezer liter fontos folyadékot. E
folyadék igen összetett vegyület, sok szerves és szervetlen
anyagot tartalmaz. A folyadék bonyolult termelési folyamaton megy
keresztül, miközben összetevôit állandóan pontosan meghatározott
százalékarányban kell tartani.
     És mondjuk meg ennek a mérnöknek azt is, hogy a
laboratóriuma, amelybe beleépít 250 kilométer hosszú speciális
csövecskét és számtalan apró szűrôt, ne legyen 15 dekagrammnál
nehezebb. Melyik mérnök merné ilyen nagy fába vágni a fejszéjét?
Hogy teljesen elvegyük a kedvét, mondjuk el még neki azt is, hogy
ez a szerkezet körülbelül 70 éven át kell, hogy üzemeljen, éjjel-
nappal, teljesen önműködôen, minden emberi felügyelet nélkül.
     Mégis minden emberi szervezetben (és sok állat testében is)
két ilyen vegyi laboratórium, két vese működik. Sokkal
bonyolultabban, mint ahogy fentebb vázoltuk. Nincs olyan mérnök,
sem orvos, aki teljesen meg tudná magyarázni, mi minden megy végbe
abban a két barna húsdarabban, amely a gerincünktôl jobbra és
balra, legalsó bordáink magasságában helyezkedik el.
     Valamikor azt hitték, hogy a vesék csupán afféle különleges
szűrôk, a vért tisztítják. Már ez sem volna jelentéktelen dolog:
hetven-egynéhány év alatt naponta mintegy 1000 liter vért
tisztítani. Manapság azonban tudjuk, hogy a vesék ennél többet is
tesznek: ôk felelôsek szervezetünk vegyi egyensúlyáért. Nem
engedik meg, hogy a szervezetünk megmérgezze önmagát. A vérben sok
elem és vegyület van, de pontosan meghatározott arányokban. Ha
csak egy elembôl néhány százaléknyival többet találnánk, rövid
idôn belül bekövetkezne a halál. Valamivel több kálium például
azonnal megállítaná a szívverést. A vérben a vegyületek azonos
arányban kell, hogy szerepeljenek, ez pedig, jól tudjuk, az
élelmiszerek esetében nem így van. Az egyik élelmiszer többet, a
másik viszont kevesebb tápanyagot tartalmaz, és mindez bejut a
vérbe. Vajon ki ügyel arra, hogy a vér összetétele meg ne
bomoljon? A két vese!
     Elmondtuk, hogy a veséken keresztül egy nap és egy éjszaka
leforgása alatt mintegy ezerliternyi vér áramlik. Ennyi vér nincs
a szervezetünkben, de ugyanaz a vér sokszor kerül tisztításra --
így ,,jön össze'' ennyi liter. Nagyon sok az egy tonna vér! A
vesék pedig, felépítésüknél, működésüknél fogva, képesek volnának
ennél kilencszer több mennyiséget is megtisztítani. Minek akkor ez
a nagy kapacitás? Vagy talán ez a természet üresjárata? Hasonlóan
tesznek a jó mérnökök is. Ha például egy híd elôtt a közlekedési
tábla jelei, hogy azon legfeljebb az 5 tonnás járművek haladhatnak
át, a híd valószínűleg nem szakadna le, ha áthaladna rajta egy 10
tonnás gépjármű. Többet elbír, mint amennyit a híd biztonsága
érdekében feltűntettek rajta. A vesék is a szükségesnél sokkal
,,munkabíróbbak'', mert mindenre kell számítani. Vese nélkül nem
élhet az ember. Ezért a természet felkészült arra a helyzetre, ha
az egyik vese teljesen megbetegszik. Akkor a másik képes, minden
nehézség nélkül, dolgozni helyette. S ha netán csak a jobb vagy
csak a bal vese maradna egészséges, az ember életben maradna, mert
még ez a rész is képes naponta 1000 liter vér megtisztítására.
     Szabad szemmel látjuk, a vese belülrôl szivacsos
velôállományból áll. Minden szemcse a mikroszkóp alatt
csövecskéknek látszik, ezek az úgynevezett nephronok. A nephron
gomolyagból (glomerulus) és csatornácskából (tubulus) áll. A
gomolyag az apró hajszálereken át felszívja a vért, de a
vérsejtecskék nélkül. Minden vesében körülbelül 250 kilométernyi
csatornácska (tubulus) van. A csövecskék megtartják a vér számára
szükséges és nélkülözhetetlen alkotóelemeket, a káros vagy
felesleges alkotóelemeket pedig a húgyhólyagon keresztül távolítja
el a szervezet.
     Mindezt már tudjuk a természettudományoknak, az emberi test
anatómiájának és fiziológiájának köszönhetôen. Mi köze van ehhez a
vallásnak? Van is, meg nincs is köze. A vese felépítését nem a
vallásból, hanem a természettudományok révén ismertük meg.
Elfogadtuk a tudósok magyarázatát. De elgondolkozunk a tényeken.
Lehetséges-e, hogy egy ilyen bonyolult és értékes vegyi
laboratórium létrejöhetett valamilyen Ész tevékenysége nélkül?
Hihetjük-e azt, hogy sok millió évvel ezelôtt, amikor megjelent az
elsô élôlény vesével, az ,,anyatermészet'' úgy öntudatlanul és
értetlenül, mit sem tudva a vese szerkezetérôl, ilyen bölcs tervet
ötlött ki? Hogy öntudatlanul kiszámította a vérben a különféle
elemek és vegyületek százalékarányát, és megtanította a veséket,
hogy önállóan megkülönböztessék a savakat, bázisokat és sókat, a
fontos és káros anyagokat? Hogy 250 kilométernyi finom csövecskét
15 dekagramm húsba helyezett el, egy olyan berendezésbe, amely
vagy 70 évig dolgozik szünet és minden javítás nélkül, teljesen
önműködôen?
     A tényekrôl személyes tapasztalatunkból szerzünk tudomást,
vagy a természettudományok közlik velünk. Ha e tények alapján arra
következtetünk, hogy a természet nem a vak erôk véletlen és
öntudatlan fejlôdésének műve, hogy egy ilyen világ teremtésében
valamilyen Értelem kellett hogy közreműködjék, ez már a józanész
filozófiája. Ha ezt az Értelmet felismerjük, és Istennek ismerjük
el, aki nemcsak töményeket adott a természetnek, hogy igazi
természetté legyen, hanem nekünk is a maga erkölcsi törvényét,
hogy igazi emberekké váljunk -- akkor ez már hit.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #33 Dátum: 2008 Június 19, 10:16:10 »
A lövöldöző rák


     Egy filmmagazinban olvastuk, hogy azokat a pisztolyos
férfiakat, akik villámgyorsan húzzák meg a ravaszt, a filmgyártók
találták ki, mert a valódi forgópisztolyos vadnyugati hôsök bizony
odalopakodtak az áldozat mögé, és csak biztosra céloztak elég
egyszerű kidolgozású pisztolyaikból.
     A lövöldözô hôsöket nem a filmproducerek agyalták ki, mert
ezzel a munkával már ôsidôk óta foglalkoznak a melia fajhoz
tartozó kis tengeri rákok. És senki nem vitathatja el tôlük az
eredetiséget, mert a rákok közül senki nem nézte a vadnyugati
filmeket, így nem volt kitôl ellesniük a fegyverforgatás csínját-
bínját. Sôt, a biológusok szerint egyetlen rák sem járt a
Vadnyugaton, hogy ott elsô kézbôl sajátítsa el a szakmát. E rákfaj
Európában él, nem pedig Amerikában, az Atlanti-óceán partjain.
     Ezek az apró rákok ellenségeikre kétcsövű ,,pisztolyból''
lövöldöznek, amelyet ollóikban tartanak, éppen úgy, mint a vérbeli
pisztolyforgatók. Hogy kerül a rákhoz a revolver? Nem vásárolja a
boltban, a tengerfenéken pedig nincsenek fegyvergyárak. Az élô
,,pisztolyok'' a rák közvetlen környezetében úszkálnak. Apró
állatok, amelyek a virágállatok családjába tartoznak, s a
természet jó golyókkal, lövedékkel látta el ôket. Veszély esetén
ezek a virágállatocskák elég nagy távolságra lövik ki apró,
mérgezô tüskéiket, nyilaikat. Egyetlen hal sem kívánja, hogy
húsába fúródjanak a mérgezô nyilak. A kis rákot a természet nem
védte meg, gyönge ollóitól senki nem fél, ô azonban ,,feltalálja''
magát. Minden ollójában egy-egy élô pisztolyt tart. Érdekes módon
a kis virágállatok ez ellen nem tiltakoznak. Mintha büszkeség
töltené el ôket, hogy lám, egy nagyobb állatot védelmeznek. A kis
rák pedig felfegyverkezve, elégedetten ring a tengerfenéken.
Vadászatra készül, minden percben készenlétben áll a védekezésre.
Szükség esetén picit megnyomja a pisztolyát, az pedig kilövelli az
ellenségre a méreggolyót. Gyakran elegendô, hogy a kis rák
ráirányítsa fegyverét a nálánál sokkal nagyobb ellenségre, s az
hanyatt-homlok elmeneküljön. A rák nem rejtôzik el, nem lopózik az
ellenség háta mögé. Vagyis ellentípusa a filmbeli forgópisztolyos
hôsöknek.
     Ilyen esettel még nem találkoztunk. Eddig megcsodáltuk az
élôlények bölcsen megszerkesztett szerveit, okos viselkedésüket,
annak ellenére, hogy ôk maguk nem bölcsek. Ebbôl arra
következtettünk, hogy rajtuk, illetve a természeten kívül léteznie
kell egy Észnek, aki a teremtményekben nyilatkozik meg.
Történetünk rákfajtája azonban a másik élôlényt a maga fegyveréül
használja. Mire következtethetünk az ilyen példából? Bizonyára nem
arra, hogy a rák intelligens élôlény, hiszen valóban nem az. Sôt
sokkal kevésbé az, mint a kutya, a delfin vagy az elefánt. Ollói
között a kis élôlény, amelyeket fegyverként használ, ugyanolyan
rejtélyes jelenség, mint amilyen fejünkön a fül vagy a messze
tájakra iránytű nélkül költözködô madarak útja. Ez ugyanannak a
titoknak újabb formája, megnyilvánulása. S egyben újabb
bizonyítéka annak, hogy a természetben minden összefügg annak a
Valakinek a tevékenykedésével, aki szem elôtt tartja a célokat,
látja a problémákat, és megoldást talál rájuk.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #34 Dátum: 2008 Június 20, 10:01:58 »
A fotocella, a televízió és az Isten


     A fényképezôgépekben minden egyes felvételkor vagy a lemezt,
vagy a film egy részét kell kicserélni. Ha beakad a film, és
kétszer ugyanarra a részre fényképezünk, mind a két felvétel
tönkremegy. A nagy tévékamerákban, a felvevôgépeken, amelyek
egyenes adásban közvetített televíziós eseményeket rögzítenek, nem
cserélik sem a lemezeket, sem a filmeket. A kamerát a közvetítendô
eseményekre irányítják, a világ pedig a városokban és a falvakban
egyidejűleg látja ezeket az eseményeket a televízió képernyôjén. A
televízió által mi valamilyen módon eljutunk a legtávolabbi
helyekre is. Mintha a szemünket küldtük volna oda, a szemünk pedig
hosszú, láthatatlan idegszálakkal továbbra is összeköttetésben
maradt volna agyunkkal.
     A szemünk azonban a fejünkben marad, azok a kamerák pedig,
amelyekkel ott, távol az operatôrök rögzítik az eseményeket,
valójában szemünk nagyon ügyes utánzatai. Sikeresebb utánzatok,
mint a közönséges fényképezôgépek, sôt sikeresebbek a
mozifilmkameránál is. A televíziós kamerák, a szemünkhöz hasonlóan
nem cserélik a filmeket. Mindent egyetlen lemezre fényképeznek, de
mégsem keverednek össze a képek.
     Mi történik valójában a szemben? Ezt nem is olyan könnyű
kivizsgálni. De a tévékamerák működésérôl beszámolhatnak a
tévémechanikusok. Az objektív lencséje által kapott kép nem a
fényképezôgép lemezére vagy a filmre esik, hanem teljesen apró
fotocellákkal beborított lemezre. Ezek az apró műszerek,
különleges lemezecskék, rendkívül fényérzékenyek. Ha rájuk esik a
fény, akkor átáramlik rajtuk az elektromos áram, amikor azonban
sötétben maradnak, megszakad az áram. Így az objektív által kapott
világos és sötét képek elektromos lökések sorozatává alakulnak át.
A lemez másik oldalának teljes felületén gyorsan siklik a vékony
elektroncsík, amely az elektromos lökéseket minden egyes
fotocellában eljuttatja a különleges erôsítôkig, s ezek aztán
rádióhullámok által közvetítik a mi televízió készülékeinkhez. A
mi ,,házi'' televíziónkon ennek a fordítottja történik: a villamos
jelzések fényjelzésekké alakulnak vissza, a képernyôn az a kép
ismétlôdik meg, amelyet a kamera az események színhelyén
rögzített. A tévéfelszerelések tökéletesítésével mind apróbb és
apróbb fotocellákat dolgoznak ki, mind több fér rá a kamera
lemezére, így a fehér és fekete pontocskák a képernyôn mind
apróbbak és apróbbak, a kép sűrűbb és szebb. De még messze vagyunk
attól, hogy a tévékamera olyan apró legyen, mint az emberi szem.
     Ha napjaink egyetemi hallgatója ennyit és még ennél is több
és bonyolultabb dolgot hall a tévékamera felépítésérôl, alig hiszi
el, hogy ugyanezt, de sokkal tökéletesebb formában már feltalálták
és alkalmazták jóval elôbb az ember megjelenése elôtt a Földön.
Mert minden szem a fentebb leírt elv alapján működik.
     Hogy szemünk tökéletes fotókamera, tökéletes objektívvel és
,,blendével'', ez már ismeretes számunkra. A televíziós megoldás a
recehártyán kezdôdik. A szem alján, a szembogárral szemben
található ez a recehártya, amely több mint százmillió fényérzékeny
élô sejtbôl áll. Ami a televízió esetében még fejlôdô folyamat (a
színben való közvetítés), az az emberi szem esetében régi dolog. A
recehártyában a fénysejtek nem egyformák. Alakjuk szerint lehetnek
pálcikák vagy csapocskák. A pálcikák fényérzékenyek, általuk fehér-
feketében látunk, a csapocskák megkülönböztetik a színeket. A
csapocskák és a pálcikák felváltva helyezkednek el a recehártyán.
Megannyi színnel és árnyalattal megbirkózik a háromféle látóanyag
(a fehér-fekete, piros-zöld és a kék-sárga számára), mint ahogy a
három alapszín (sárga, vörös és kék) kombinációjával minden
színárnyalatú kép nyomtatható.
     Így, mint a tévékamerákban, a szem ,,recehártyáján'' a
külvilág tárgyainak a képe milliónyi pont alakú impulzusra
tevôdik, alakul át. Ezek a jelzések az agyba jutnak el. Itt a
természet nem volt annyira gazdaságos, mint a tv-műszerek: minden
egyes fénysejt egy különleges vezetékkel és a látóközponttal van
összeköttetésben az agyban. A látóideg milliónyi apró szálból
fonódik össze, minden sejtre jut egy. E kábelen keresztül jutnak
el az elektromos jelzések, amelyek a recehártyán keletkeztek.
Minden érzet az idegeken keresztül az agyig, és minden jelzés az
agytól az idegeken keresztül továbbítódik elektrokémiai
impulzusként. Így a külvilágból kapott kép a szembogár
segítségével ismétlôdik meg a recehártyán, a recehártyáról pedig a
kép az elektromos impulzusok segítségével az agyban fényképezôdik
át. Itt, az agyban történik az, ami a legérdekesebb: tudatosul
bennünk, hogy látunk. Az agy és a tudat közötti viszony azonban
nem magyarázható meg a televíziós technika segítségével sem.
     Az emberi tudat, a saját énünk, mindenütt a természetben és a
magunk testében bölcs megoldásokra lel, amelyekben megnyilatkozik
egy másik Tudat, aki elôttünk működött, és aki tartósan működik.
Mi minden találmányunkkal a tanítványai vagyunk. Boldogok vagyunk,
ha a nagy készülékekben legalább részben meg tudjuk ismételni azt,
amit a Teremtô megvalósított az apró élô szervekben. A tévékamera
hasonló a szemhez, a mikrofon a fülhöz, a gyomor a vegyi
laboratóriumhoz, a vese a legfinomabb szűrökhöz, a saját tudatunk
pedig egyedül a mindenhol jelenlevô és elérhetetlen Tudathoz, a
Teremtô Istenhez hasonló. Habár sehol nem érinthetjük meg, minden
Róla vall, még a televízió is.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #35 Dátum: 2008 Június 21, 10:25:13 »
A föld láthatatlan burka


     Ha háborúra kerülne sor, amelyben a hatalmas rakéták
szállítanák a bombát a távoli városok fölé, nagyon idôszerű lenne
a kérdés (amelyrôl már most sok szakember gondolkozik), hogyan
lehetne megvédeni ezeket a városokat a halálos lövedékek
záporától. Nem lenne hathatós eszköz, ha a városok fölé hálót
feszítenének ki. Milyen nagy dicsôségre tenne szert az a tudós,
aki feltalálná a láthatatlan, tökéletesen átlátszó ,,tetôt'',
amely a levegôben megállítana minden golyót, minden bombát!
     Az egész Földünk és a világűr körül azonban a kezdetek
kezdetétôl éppen ilyen láthatatlan, áthatolhatatlan függöny
feszül. A Föld nem más, mint egy hatalmas mágnes, a maga körüli
mágneses térrel. Az erôs mágneses erôvonalak az Északi-sarktól a
Déli-sarkig haladnak. Ez jobbára ismert tény, és az is, hogy ezt a
térben való tájékozódáskor figyelembe vesszük. Az iránytűben a kis
mágneses tű állandóan északdél irányt mutat, és így a tengerészek
és az utasok éjszaka is, ködben is tudnak tájékozódni. Ha egy
diáktól megkérdeznénk, mire szolgált a Föld mágneses tere az
iránytű feltalálása elôtt, azt felelné, hogy nem szolgált semmire.
Az utóbbi idôben azonban a Földnek ezzel a mágneses terével valami
történik, mert lázba jöttek a tudósok. Nem az iránytű sorsa miatt
aggódnak, hanem a Föld élôlényeiért. A pontos számítások alapján a
Föld mágneses tere változik és gyengül. Egy amerikai tudós, Heezen
Bruce igen gondterhelt lett. Errôl így cikkeztek a napilapok:
(Heezen Bruce) ,,Állítása szerint a Föld mágneses tere idôrôl
idôre (természetesen a geológiai változásokkal összhangban)
egyszerűen eltűnik. A professzor számításai szerint a mágneses tér
olyan rohamosan csökken, hogy már 2000 év múlva teljesen eltűnik.
Ha pedig eltűnik, akkor nem lesz, ami visszaveri a tonnányi
részecskéket, amelyek a világűrbôl bombázzák a Földet. A Föld
egyszerűen elveszíti mágneses védôpajzsát. Ebben az esetben, ha
idôben a Föld felszíne alatt nem építünk megfelelô óvóhelyeket,
amelyekbe leszáll az emberiség a legfontosabb állatokkal és
növényekkel, bolygónk felszínén egyetlen élôlény sem marad.''
(Vjesnik c. zágrábi napilap, 1966. VII. 14.) Ettôl fél az említett
professzor. Mások azzal nyugtatnak bennünket, hogy a Föld
mágnesessége hol erôsödik, hol csökken, de bizonyára nem fog
teljesen eltűnni. Bárhogy is történjen, nyilvánvaló, hogy ez a
mágnesesség a kezdetek kezdetétôl nagyon fontos feladatot látott
el: visszavert megannyi kisebb-nagyobb részecskét, amely a
világűrben ide-oda kering, visszaverte, hogy ne hulljanak a
Földre, és ne taroljanak le minden élôt. Így a mi bolygónkat
láthatatlan mágneses burok veszi körül, éppen úgy, mint ahogy a
virág gyönge csíráját bimbólevelek ölelik körül, vagy amint a
kemény héj védi az élet csíráját a magban.
     Az idézett tudós félelmébôl ítélve nyilvánvaló, hogy a Föld
körüli mágneses tér el is tűnhet, hogy a bolygó létezhet, ha nem
is mágneses. Ha ezt tudjuk (s ki tudja, mennyi ehhez hasonló
példát fedeznek fel, amivel bizonyítható, hogy mi földlakók jól
meg vagyunk óva), még nehezebb elhinni, hogy mi ezen a bolygón
véletlenül jelentünk meg, hogy a Teremtô nem kívánt és nem
teremtett meg bennünket, és nem biztosította fennmaradásunkat.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #36 Dátum: 2008 Június 22, 10:53:01 »
Egy agyféltekével -- egész személyiség


     Az omahai kórházban az orvosok eltávolították a páciens
agyának bal féltekéjét. Errôl cikkezett a New York-i Newsweek,
amelynek cikkét átvette a zágrábi Vjesnik Izbor című rovata. Az
orvostudományi szempontból igen érdekes eset kapcsán felvetôdik
néhány kérdés.
     A 47 esztendôs Ernest Coe agytumorban betegedett meg. Az
orvosok megállapították, hogy nincs mentség, de némi reménnyel
javasolták a beteg agyfélteke eltávolítását. Elvégezték a műtétet.
Az orvosok érdeklôdéssel figyelték a narkózisból ébredô pácienst:
csupán az egyik agyféltekével vajon teljesen ép ember lesz-e? E
kérdés különösen azokat foglalkoztatta, akik szerint az embernek
nincs lelke, a tudat központja, a gondolat termelôje az agy. ,,Coe
beteg agyféltekéjében'' -- áll az említett cikkben -- ,,megannyi
fontos központ (a beszéd, az írás és az olvasás, a fizikai
aktivitás) helyezkedett el, s ezt a fontosabb, dominánsabb
agyféltekéjét távolították el.''
     A műtét után egy ideig teljesen béna volt a páciens jobb
keze, de fokozatosan hajlékonnyá kezdett válni. Ernest Coe nem
beszélt olyan folyékonyan és ügyesen, mint műtét elôtt, de
értelmesen megszólalt, és tudott magáról. Megmaradt teljes
személyiségnek. A jobb agyfélteke lassacskán, apránként átvette az
amputált félteke összes funkcióit. Mintha egy automatizált gyárban
eltört volna a vezérlôtábla fele. A mérnök minden vezetéket és
utasítást összekötött a megmaradt résszel, és az egész gyár ismét
termel. Különösen a tudósok csodálkoztak el, amikor kitűnt, hogy a
megműtött Coe képes a színek megkülönböztetésére, sok olyan dalt
énekelget, amit korábban is tudott. Az orrosok addig meg voltak
gyôzôdve, hogy a színek megkülönböztetésének központja és a zenei
hallás kizárólag a bal agyféltekében található.
     Az agyféltekének az automatizált gyár vezérlôtáblájával
történô összehasonlítása igen találó. Ismeretes, hogy az emberi
szervezet, illetve a testrészek működése az agyból ered, és ezt a
működést az idegeken keresztül az agy hangolja össze, s küldi a
villamosság útján utazó utasításokat. Mégis nehéz elképzelni,
hogyan vehetné át a vezérlôtábla fele az egész gyár feletti
irányítást, ha nem teremne ott a mérnök, aki errôl gondoskodna. S
ekkor Coe esete bizonyítja, hogy az egyik agyféltekével is teljes
személyiség maradhat az ember. Feltevôdik a kérdés, hogy a
személyiség valami teljesen más-e, mint az agy vagy az agy
terméke.
     Ezek után mintha könnyebb volna elhinni, hogy az ember
személyisége akkor sem csorbulna, ha mindkét agyféltekét
megsemmisítenék, csakhogy így, agy nélkül a személyiség nem tudna
hatást gyakorolni a testre. Sôt, bátran gondolhatunk arra is, hogy
amikor az agy a testtel együtt felbomlik, elporlad, a személyiség
egészben és élve marad valahol, s vár, amíg nem tér vissza hozzá a
test. Mint a sofôr, aki az évi szabadság alatt várja, hogy a
mechanikusok megjavítsák a karambolozott autót, s hogy utána ismét
a kormánykerék mögé üljön, és útnak induljon.
     Dióhéjban: talán nem is olyan érthetetlen és elfogadhatatlan
a keresztény tudomány nézete az anyagtalan lélekrôl, amelyre az
ember életének és személyiségének eredetét alapozza (a személyiség
más, mint a test és az agy).
     Bizony, mondhatnánk úgy, hogy a két agyfélteke többé-kevésbé
egymás hű másolata, hogy az ember agya ,,két példányban'' van meg,
mint ahogy két vesénk, két szemünk, két fülünk stb. van. Mégis a
szemrôl tudjuk, hogy azt nemegyszer elveszíti az ember, s a
természet ,,bölcsen cselekedett'', hogy pótszervvel ajándékozott
meg bennünket. De nehezen hihetjük el, hogy a természet
,,elôirányzott'' olyan műtéteket, amelyekkel eltávolítják az ember
agyának egyik felét, s hogy ilyen esetre is tartalékol egy
pótszervet. Egyébként, ha elfogadtuk volna, hogy a természet erre
,,gondolt'' sokkal-sokkal elôbb, mint hogy az emberi agy elkezdett
volna gondolkodni, akkor még inkább arra a meggyôzôdésre jutottunk
volna, hogy a természet ilyesmire mégsem képes. Hogy mindezt az
örök Ész, a Teremtô Isten kellett hogy megtervezze. És ehhez közel
áll az a gondolat, hogy a mi szervezetünkben is valami olyasmi
működik, ami hasonlít ehhez a láthatatlan, bölcs és szabad
Istenhez, egy szellemi lélek, értelmes és öntudatos személyiség,
aki nem az agy szüleménye, terméke, hanem -- még nem eléggé ismert
módon -- az agy- és a idegrendszeren keresztül kommunikál a
testtel, életben tartja, összehangolja és irányítja.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #37 Dátum: 2008 Június 23, 10:20:35 »
A legboldogabb lustálkodó


     Nincs boldogabb lustálkodó a kaméleonnál. Ez a gyík nemcsak
hidegvérű -- mint a többi -, hanem azt is szilárdan elhatározta,
hogy ha csak teheti, pihen. Ô egyszerűen nem hajlandó szaladni a
zsákmány után, még kevésbé utána ugrani. Sôt ahhoz sincs kedve,
hogy veszély esetén megszökjön. Napokon át, órák hosszat ül egy-
egy ágon. Csak azzal táplálkozik, ami a szájába pottyan.
     Ha egy elkényeztetett gyermeknek akadnának ilyen kívánságai,
nehéz volna teljesíteni ôket. Szinte fölfoghatatlan, hogyan adja
magát ilyesmire egy kicsi és puha állatocska a vadon rengetegében,
ahol minden oldalról veszély fenyegeti, és ahol minden falatért
kemény harcot kell vívni. A kaméleon mégsem ,,akart'' lemondani
kívánságocskáiról. Az ,,anyatermészet''-nek pedig nem maradt más
hátra, minthogy eleget tegyen elkényeztetett gyermeke vágyainak.
Biztosította számára annak a lehetôségét, hogy mindent lásson, de
ôt senki se lássa, hogy sehová se kelljen mozdulnia, hogy még az
étel is csak belepottyanjon a szájába.
     Elkényeztetett állatocskánkat elôbb el kellett rejteni az
ellenség elôl. Álcázni kellett, de egyszerű, biztos és önműködô
módon. A kaméleon nem egyezett bele abba, hogy elbújjon a levelek
közé, hogy elrejtôzzön valamelyik lyukba, vagy akár bármivel is
betakarózzon. A katonáknál az a szokás, hogy a hóban lepedôbe
burkolóznak, míg a fűben, bozótban és az erdôben tarka sátorlapba.
Ez teljesen elfogadhatatlannak tűnt a kaméleon számára. Ezért
számára a természet kitalálta a legtökéletesebb álcázást: bôrének
színe a környezet színéhez alkalmazkodik. A füvön zölddé válik, a
kövön fehérré. Bôre a szivárvány minden színét képes magára
ölteni. De -- ezen nem kell külön törnie a fejét. A bôrnek kell
,,körülnéznie'', és megfelelô színűvé változnia. Minden önműködô.
     Az ,,anyatermészet''-nek nagyon meg kellett izzadnia, mire
kigondolta ezt a zseniális és egyszerű megoldást. Korunk minden
tudósa félne egy ilyen feladat megvalósításától. Mennyi mindent
kellene tudnia arról, hogyan reagálnak a kaméleon bôrét képezô
anyagok, milyen vegyi reakciók mennek végbe benne; arról is
tudniuk kellene, hogyan ismeri fel a bôr a körülötte levô
színeket. Ilyen tudással szívesen rendelkezne minden színes
fényképezés-szakértô. A világ minden véderô-minisztériuma szívesen
áldozna milliókat, ha a katonák számára sikerülne kitalálni olyan
egyenruhákat, amelyek a kaméleon bôréhez hasonlóan változtatnák
színüket. Ilyen eredményt azonban még egyetlen feltaláló sem tud
felmutatni.
     A mi kaméleonunk azonban nem elégedett meg csak azzal, hogy
elrejtsék a kíváncsi szemek elôl. Ô mindent akar látni, éspedig
úgy, hogy ehhez még a fejét se kelljen megmozdítania. Ezt az
óhaját is teljesítették. Olyan dülledt szemet kapott, amellyel
beláthatja az egész látóhatárt. De még ez sem volt neki elég!
Mindkét szeme, függetlenül a másiktól, önállóan mozoghat minden
irányban.
     A táplálkozás kérdését még egyszerűbben oldotta meg. A
kaméleon nyelve húsz centiméteres szalaggá hosszabbodott, melynek
vége ragadós. Amikor valamilyen muslinca a közelbe téved, a
kaméleon lassan kinyitja száját, lasszónyelvét villámgyorsan
kilövelli, ez ráragad az áldozatra, majd még gyorsabban
visszahúzódik a szájba.
     A kaméleonok már több száz éve élnek így, mint az
,,anyatermészet'' rendkívüli találmányai. A tudósok és a szakértôk
állandóan arra törekednek, hogy fölfedezzék e találmány titkát. A
kaméleont hiába kérdezzük ezek felôl. Vele és benne minden
automatikusan történik. Neki fogalma sincs a kémiáról, az
optikáról vagy a mechanikáról. Ezt nem ô találta ki...


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #38 Dátum: 2008 Június 24, 10:04:40 »
Ha a tüske meg a levél járni kezd


     A kaméleon túl általános jellegű. Minden percben színt
változtat, attól függôen, milyen környezetben él, milyen talajon
mozog. Rajta kívül azonban az erdôkben és a mezôkön az álcázás
mestereinek egész serege él. Ezek a különleges helyzetekre
szakosították magukat. És mindegyikük valóságos remekmű, igazi
talány. Sok rovar mintha összebeszélt volna, hogy versenyezik
abban, ki tudja jobban utánozni a különféle növényeket és azok
részeit.
     Jáva szigetén él egy rovar, amelyet ,,sétáló levél''-nek
neveznek. Valamilyen csodálatos módon sikerült széles szárnyait a
falevél hű utánzatává alakítania. Nemcsak alakban és színben
hasonult annak a fának a leveléhez, amelyen sétál, hanem szárnyai
a valódi levelek ereit, gyűrôdéseit lopták el. Ha megpihen a
fatörzsön, a legélesebb szem sem tudja megkülönböztetni a rovart a
levéltôl.
     A ,,tüskerovar'', amely Dél-Amerikában él, valami biztosabbat
,,ötlött ki''. A növénnyé álcázott rovart ugyan nem találja, és
nem eszi meg az az állat, amelynek tápláléka, ám tévedésbôl a
falevelekkel táplálkozó állatok áldozatául eshet. A ,,tüskerovar''
ezért gondolt egyet: ,,Inkább szúrós tüskévé változom! Így senki
sem éhezik meg rám.'' Ezért megnyújtotta és elkeskenyítette hátát,
és teljesen hasonult azokhoz a tüskékhez, amelyek az általa
látogatott ágakon nônek.
     Egy hosszúkás indiai szöcske más megoldást ,,talált'':
hasonlóvá vált a száraz tölgyfaághoz. Sokáig és teljesen közelrôl
kell szemügyre vennünk, ha meg akarjuk különböztetni a valódi
ágacskáktól. Léteznek zöld bogarak, amelyek nagyon hasonlítanak a
zsenge, zöld rügyekhez. Különbözôképpen értelmezhetjük ezt a
jelenséget. De kétségtelen tény, hogy ez teljes álcázás, hogy az
állatok meghatározott célból, rejtôzködésbôl változtatják meg
magukat. Ha az állatok értelmes lények volnának, kiderülnének a
titkok. Megtudnánk, ki az, aki mindezt kigondolja. Így azonban
nehezen kerülhetjük meg a következtetést, hogy a természetben az
emberen kívül még egy nagy, titokzatos Intelligencia szorgoskodik.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #39 Dátum: 2008 Június 25, 10:17:38 »
Kovacsipkék


     A kovamoszatok egészen egyszerű élôlények. Minden moszat egy
szabad szemmel nem látható élô sejtbôl áll. A sejt élô plazma. A
kovamoszatnak a középkori lovagokhoz hasonló kemény kovapáncélja
van. Ez védi a puha, egysejtű moszatot. A jelenséget
magyarázhatnánk a természetes kiválasztódással. Ám ezek a páncélok
rendkívül díszesek. Nem olyan szépek, mint amilyenek a természeti
képek, a lenyugvó nap, a színhatások, árnyalatok a határtalan égen
vagy a nyílt tengeren. Nem, ezek a páncélok olyan szépek, mint az
emberi kézzel kidolgozott díszítô elemek: népi hímzés, csipke,
gótikus templomablakok. Szimmetrikusan, aprólékosan kidolgozottak,
arányosak és harmonikusak. A cseppecske fennmaradásában nem
nélkülözhetetlen a szépség. Életében szükségtelenek ezek az
aprólékos rajzolatok. Jusson eszünkbe, hogy e szépségben senki
emberfia nem gyönyörködhetett, amíg az ember nem találta fel a
mikroszkópot, amíg különleges szerszámaival nem csiszolta le a
parányi páncélok vékony metszeteit, és nem helyezte ôket
mikroszkóp alá, gyönyörködés céljából. A művészeket, akik a
középkorban megtervezték és kidolgozták a gótikus templomablak-
rozetták kôcsipkéit, nem ihlethették meg ezek a páncélok, mert e
rozetták a mikroszkóp feltalálása elôtt készültek. Nyilvánvaló,
hogy a csipkékben és a rozettákban tükrözôdött az ember szépség
iránti érzéke, a kovapáncélokban viszont egy másik Művészé,
amelyhez képességben és ízlésben (,,És az Isten embert teremtett a
maga képmására...'' -- Szentírás) részben hasonlítanak az emberi
művészek.
     A tudomány és a művészet mindig karöltve jár. A kovamoszatok
esetében is felvetôdött egy tudományos, hidraulikai probléma. A
moszatnak lebegnie kellene a víz felszínén, a kovapáncél viszont
súlyos. Meg kellett gátolni a kovamoszat tengerfenékre, iszapba
süllyedését. Igen egyszerűen született meg a megoldás. Minden
ember erre rájött volna, ha egy kevéssé emlékezne, amit a
folyadékok fajsúlyáról és a felhajtó erôrôl, Archimédesz réges-
régi felfedezésérôl tanult. Minden egyes moszat egy olajcseppel
szereli fel magát. Az olaj fajsúlya pedig kisebb, mint a vizé, s
ez a csepp a vízben úgy viselkedik, mint egy könnyebb gázzal
megtöltött léggömb. A moszat nem süllyed el, hanem lebeg a
folyadékon.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #40 Dátum: 2008 Június 26, 10:23:30 »
A kémelhárítók


     A kémek, különösen háború idején, titkos rádióállomásokat
használnak. Általuk titkos jeleket adnak le. Ha az ellenség meg is
hallja ezeket a jeleket, nem tudja kitalálni, mirôl is van szó.
Csak a kémek és az ô munkaadóik ismerik a titkos üzenetek
olvasásának és megértésének kulcsát. A kémelhárítók (azok, akik
harcolnak az ilyen kémek ellen) mindenáron meg akarják tudni az
ellenség titkos üzenetét. Többször sikerül is nekik. Néha elfogják
a kémet, és addig kínozzák, amíg el nem mondja a titkot. Máskor
maguk találják ki a megoldást. Akkor pedig arra ügyelnek, hogy a
kémek nehogy észrevegyék, hogy ôk már tudják titkukat. Okosan
lehallgatják a titkos üzeneteket, megfejtik ôket, és így tudják
meg, milyen tervei vannak az ellenségnek.
     Hasonló történik meg a denevérrel és egy kis pillangóval. A
denevér vadászik a pillangókra, mert azok számára zamatos falatot
jelentenek. Tudjuk, hogy hogyan találja meg a denevér a
pillangókat a sötétben. Radarberendezéssel rendelkezik! Különös,
magas frekvenciájú hangokat ad, amelyeket a közönséges fül nem
hall meg. A denevér úgy gondolja, hogy áldozatai nem hallják. Ezek
a hangok visszaverôdnek, és visszatérnek az ô speciális fülébe,
amely meghallja ôket. Így, a visszhang segítségével, a denevér a
legnagyobb sötétben is megtalálja és elfogja áldozatát.
Elképzelhetjük, milyen kiszolgáltatottak a pillangócskák és a
többi bogarak. Éppen ôk, akik egész nap bujdosnak, és csak az éj
leple alatt szállnak ki. Lebegnek a sötétben, abban a
meggyôzôdésben, hogy senki sem látja ôket. A denevér nesztelenül
száll, kinyitja száját, és a pillangó váratlanul benn találja
magát.
     Ki tudja, hány évszázadig ment ez így. Akkor valami
csodálatos dolog történt. A denevérek azt vették észre, hogy egyre
nehezebb elcsípni a legízesebb pillangók egyik fajtáját. Mintha
kihaltak volna. Ha a denevérek tudnának gondolkodni, biztosan
abban a meggyôzôdésben élnének, hogy a pillangócskáknak ez a
fajtája teljesen kihalt. De nem úgy van. Ezek a pillangók örömmel
szaporodnak, úgy, mint azelôtt is, de valahogy kitalálták a
denevér titkát. Mintha jól szervezett kémelhárító szolgálatuk
volna. Mintha fölfedezték volna, hogyan fogják el ôket a
denevérek. És olyan speciális fülek beszerzésére határozták el
magukat, amelyek érzékenyek a denevérek radarjának magas
hangjaira. Ez megmagyarázhatatlan módon sikerült is nekik.
     Ezek a pillangók most már születésüktôl fogva rendelkeznek
ilyen fülekkel. Mihelyt megjelenik a denevér, mihelyt működésbe
lép a ,,radarja'', míg a többi pillangók és a bogarak békésen
szálldogálnak, nem sejtvén semmit, ez a találékony fajuk azonnal
meghallja az ellenséget, és megszökik elôle. Még nem tudjuk, hogy
a denevér megpróbálja-e valamilyen kémelhárító szolgálattal
fölfedezni, mi történt a kis lepkékkel. Lehet, hogy a denevérek
túljárhatnának a kis pillangók eszén azáltal, hogy változtatnának
a hangrezgés magasságán, mint ahogy azt a kémek rádióállomása
teszi, amikor rájön arra, hogy az ellenség fölfedte. Ez a kis
lepkékre új feladatokat róna, de egyelôre nyugodtak lehetnek.
     És mindebben az a legnagyobb érdekesség, hogy sem a
denevéreknek, sem a pillangóknak nincs értelmük, gondolkodásukkal
nem tudnak semmit elérni vagy fölfedezni. De mégis mindez úgy
történik, mintha valaki gondolkodna, föltalálna, eszébe jutna, és
általános megoldásokat találna. Ez mindig arra a gondolatra tereli
a figyelmünket, hogy az ember a valóságban nem az elsô értelmes
lény, hogy valahol a dolgok legmélyén jelen van egy titokzatos
Ész. Ezek az adatok lehetôvé teszik, hogy megsejtsük, hogy
megtapogathassuk jelenlétének nyomait. De mindez egész sor új
kérdést vet föl, amelyekre nem könnyű választ adni. Ezért
növekszik bennünk a kívánság, hogy a sejtelemtôl eljussunk a
tudásig, hogy beszélgetésbe lépjen velünk Az, hogy jelentkezzen
nekünk, Aki mindenütt otthagyta titokzatos nyomait. Így utal
bennünket a természet a KINYILATKOZTATÁSRA.


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Zotya

  • Vendég
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #41 Dátum: 2008 Június 26, 13:48:34 »
Mikor elindúl a szél


A szél az egész világot bejáró szüntelenül fújni kívánó szervetlen motor, mely az egész légkört mozgásban tartja.
Az üzemanyagot a pára adja, melyből esőt hozzó felhők jönnek és öntöznek, öntözik a földet, és növekedésnek indúl az élet, virágba borúl a mező, még a kietlen sivatag is sok töndérzöld mezőt varázsol nekünk, ami Isten dicsőíti, egy szép rózsa a lánynak, melynek jelképe az üdeség, az illat, mely minden nap magával ragad, az esti szelllő, mely kisöpri a fülledt melleget a szobánkból, mikor az eső csaparrá áztat és a meleg mely megszárít, ez olyan mint egy jól elképzelt, de inteligenciával megtervezett Földünk, mely csupa-csupa meglepetés.

Égszakadás:
Zivatarok, villámok, tornádok mutatják hatalmas erejüket, mely méltósággal pusztít, de nem sokára minden megújúlva,, újjult erővel szárba szökken a derékba tört fa és a tarig hajolt fű felegyenesedik.
A pusztítás egybven építés. Tervezett időben. :2smitten:

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #42 Dátum: 2008 Június 26, 16:21:58 »
Köszönöm Zotya!  :afro:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #43 Dátum: 2008 Június 27, 10:49:59 »
A pingvinek is rejtélyek


     Az Antarktisz különös állatai a pingvinek. Az örökös jég
birodalmában élnek a Déli-sark vidékén. Madarak, de nem tudnak
repülni. A szárazföldön meg igen bizonytalanul, totyogva járnak.
De jó úszók, s a tengerben találnak eledelt. Ôsszel a végtelen
messzeségen keresztül utaznak, katonásan, szépen egymás után.
Olyan partot keresnek, ahol a tenger nem fagy be. Hogyan lelik meg
az utat a fehér rengetegben, amelyben a bátor sarki expedíció
tagjai is alig ismerik ki magukat, noha a legkorszerűbb
műszerekkel rendelkeznek? Egy alkalommal a Crozier-hegycsúcs
közelében a tudósok 174 pingvint ejtettek zsákmányul. Átlátszó
dobozokba zárva 400 kilométernyi távolságra fekvô bázisukba
szállították ôket. Csak két hónap múlva kezdték meg szabadon
bocsátásukat. Egyikük a másik után indult meg, pontosan a
szülôföldjük irányába. Egyik pingvin hátára parányi rádióállomást
szereltek, s a radiogoniometria segítségével követték. A többiek
útját viszont távcsövön át figyelték. Mindegyik pingvin pontosan a
Crozier-csúcs felé haladt, akár reggel, délben vagy este
bocsátották ôket útra. De az állatok viselkedésében nem észleltek
változást. Amikor azonban a Nap a sűrű felhôk mögé rejtôzött, a
pingvinek zavarba jöttek. Határozatlanul sétálgattak erre-arra,
amíg ismét elô nem bújt a Nap. Ez azt jelentette, hogy a Nap
segítségével tájékozódtak. Hasonló kísérletet végeztek öt
nôsténypingvinnel, akiket elválasztottak kicsinyeiktôl, és
messzire, 1200 kilométernyire vittek otthonuktól. Gyűrűvel
jelölték meg ôket, hogy késôbb meg tudják ôket találni. Tíz hónap
után megállapították, hogy az ötbôl három élve hazaért. Pedig
nemcsak a síkos jégen, hanem a jéggel borított hegyvidéken is át
kellett totyogniuk.
     A Nap segítségével tájékozódó emberek számára
nélkülözhetetlen az óra. Csak ha már tudjuk, hány óra van a helyi
idô szerint, és miután pontosan megállapítjuk a Nap állását, akkor
tudjuk kiszámítani a világtájakat és meghatározni mozgásunk
irányát. Ez azt jelenti, hogy a pingvineknek olyan műszerük van,
amely hasonlít a mi iránytűinkhez és óráinkhoz. Ôk ezeket a
műszereket nem úgy használják, ahogyan az emberek (ehhez észre is
szükségült volna). A műszerek közvetlenül irányítják ôket a
tájékozódásban, úgy, mint például bennünket az egyensúlyérzék-
szervünk: a fülünkben közvetlenül tájékoztat arról, hogy egyenesen
vagy meggörnyedve járunk-e.
     Hogy a pingvinek tájékozódását szolgáló műszerek igen
hasznosak, s az ô körülményeik között nem tudnának élni nélkülük -
- ez nyilvánvaló. Kevésbé érthetô, hogyan születhetne meg a
pingvinek fejében e műszerek kigondolásának és önálló
használatának az ötlete. Sôt, ez teljesen érthetetlen és
megfejthetetlen rejtély maradna, ha semmiképp sem hinnénk abban,
hogy a természetben egy Ész tevékenykedik, mindenre gondot visel,
mindenütt jelen van, mert ,,Még a hajatok szálai is mind számon
vannak tartva'' (Mt 10,30).


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Isten dicsősége a teremtett világban
« Válasz #44 Dátum: 2008 Június 28, 10:04:08 »
De bekey doktor ,,szelepe''


     Évekkel ezelôtt a képernyôn láthattuk az amerikai orvost, dr.
de Bekeyt, milyen ügyesen nyitja fel egy páciens mellkasát
Belgrádban, hogyan vágja ki a fô aorta szívbillentyűit, és cseréli
ki ôket műanyag szeleppel. Szelep, mint minden más szelep. Kis
golyó, amely ugrándozik, szökdécsel a megengedett határok között,
úgy, hogy az egyik irányban átengedi, a másik irányban pedig
meggátolja a vér áramlását. A műsorvezetô megmagyarázta nekünk,
nézôknek, hogy hasonlóan működik, mint a víz alatti halászat
alkalmával használt legegyszerűbb búvársisak levegôadagoló
szelepe.
     Megcsodáltuk a híres sebész ügyes és biztos kezét,
nemkülönben a korszerű felszerelést, amelynek segítségével
elvégezhetôk az ilyen szívműtétek, a szív és a tüdô megfelelô
műszerekkel való ideiglenes helyettesítése. Amikor az orvos a
tenyerén tartotta az élô szívet, úgy tűnt, az ember teljesen úrrá
lett a természeten.
     S eközben majdnem teljesen megfeledkeztünk arról, hogy dr. de
Bekey szinte a szemünk láttára távolította el a szívbillentyűket a
szívbôl, és hogy ezek a billentyűk tökéletes másai a természetes
,,szelepnek'', amely az elsô szíves állatnak a Földön való
megjelenése óta minden élô szívben létezik és működik. Eszünkbe se
jutott, hogy ezek a természetes, hús-''szelepek'' ugyanolyan
fizikai törvényszerűségeken alapszanak, mint dr. de Bekey
szelepjei, s hogy nagyságuk megfelel a legtökéletesebb
számításoknak, amelyeket a rendelkezésre álló adatok alapján végez
el a korszerű elektromos agy.
     Joggal csodáljuk a neves orvost, de talán elfelejtettük
csodálni a nagy Elmét, aki aktívan jelen van a Földön kialakult
élet minden korszakában, s közvetlenül minden élô szervezetben, s
hogy a legkülönfélébb élô szemek legösszetettebb életfeladatait
oldotta meg. Ha az egész természet nem ettôl az Elmétôl ered,
hogyan ismerhetnénk fel az emberi értelmet, fedezhetnénk fel
titkait, és ismételhetnénk meg megoldásait? Vajon képes volna-e az
ember megfejteni, megérteni és átírni a szöveget, amelyet nem egy
szintén intelligens Valaki írt volna meg?


Zivko Kustic: A természet Istenről beszél
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)