MADÁRPARÁDÉ
- Őszapó! – rikkantottam el magam.
- Három is! – A fiúk csak óvatosan lopakodtak
közelebb, látva felemelt kezem intelmét, majd követve
tekintetemet, mindenki szeme a madarakra szegeződött.
Gömbölyű, fehér fejecskéjükkel, pici, kedves, fényes
szemükkel, pihés tollazatukkal és kecses, hosszú
farktollukkal természetes bájt hordoztak.
Először látogattak ide, és azonnal megbarátkoztunk
velük. Csak jöjjenek máskor is, van számukra is eleség!
Hárman-négyen lehettek, udvariasan kivárták sorukat a
már itthoninak számító cinkék és a vörösbegy után.
Vajon honnan kerültek ide? …
A házunktól távolabb már, kint a szabadban, valóságos
légi parádét láttam! Százával röpködtek a kecses énekes
rigók fölöttem, a különítmény 40-50 fős rajokban repült
hullámozva, majd egy tömböt alkotva kavarogtak,
csapkodtak, így várva be társaikat. Béla szerint talán
inkább seregélyek voltak…
Néha a feketerigók is csinálnak különös mutatványokat!
Valóságos légi akrobaták, ahogy szinte zuhanórepülésben
érkeznek az ágra…
A náthás szobafogság után jól esett szétnézni a hólepte
környéken! Már egész jól megszoktuk a hosszú telet...
S bár a varjak nemtetszésüknek hangot adva károgtak,
az ezüstös szárnyú galambok szabályos alakzatban
emelkedtek, váltottak irányt a légmozgással, szinte
táncot lejtve.
Megfigyeltem egy mulatságos szarkát, ahogy maga
körül forgott, erős csőrével kapálva, vágva a havat,
hosszú farktollával pedig lesimítva az elég mélyre
sikeredett gödröt. (Vajon mit akart???)
A piros fejtetős tengeliceknek pedig halaszthatatlan
megbeszélnivalójuk akadt, mert olyan ricsajt csaptak,
mintha holnapra megérkezne a tavasz! Hát… nem a
tavasz köszöntött be, hanem újabb havazás…
A cinkék meg harsányan nevettek mindenen, amiről
eszembe jutott a Példabeszédek könyvében említett
derék asszony, aki „nevetve néz a holnap elé.”
Valóban… Bár a járdák és a korábban kitaposott
ösvények újra betemetve, mégiscsak álomszép ez a
sziporkázó, fehér, téli világ!
Ássuk ki a hóból hibernált jókedvünket, elgémberedett
hit szárnyainkat, és nézzünk reménységgel, bizakodva
az előttünk álló napokra!
2010. febr. 6. Guti Tünde
www.gutitunde.eoldal.hu