" Szentek legyetek
http://www.amzi.org/html/szentek.html„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.“ (3.Móz. 19,2)
Isten felhívása a megszentelődésre áthatja a zsidó vallási törvényeket, magába zárva az ember mindennapi életének a dolgait és tapasztalatait. Különbséget tesz a személy, az idő és a helység szent volta között. A személy szent fogalma érvényes az egyén életkörülményeire és kapcsolataira, az idő szent fogalma a Shabbatra (szombat) és az ünnepekre vonatkozik. A helység szent fogalma azokban a törvényekben tükröződik vissza, amelyek a jeruzsálemi Templommal (héberül: Beth HaMikdash = A Szent Ház) kapcsolatosak. Ezek a törvények azonban a Beth HaKnesszetet (=Zsinagóga) és a Beth HaMidrasht (=Tanítóház) is magukba foglalják.
Mit értenek a nemzetek a „szent” szó alatt
Chajim HaLevy Donin rabbi a „Zsidó Élet” című könyvében a következőt írja: „A más népek hitében és tradíciójában általában azt értik a „szent” alatt, hogyha valaki az élettől eltávolodva, a földi élvezeteket és célokat megtagadva az élet mindennapi problémáitól és a társadalomtól visszavonul. Az aszkéták ilyen jellegű életmódja nem felel meg annak, amit a zsidó gondolkozás a szent szó alatt ért. Az ellenkezőjét állapítjuk meg; habár az aszkéta életstílus nincs megtiltva, az élettől való visszavonulást és a még több tilalom felállítását a valóságban nem nézik szívesen.” (40. oldal)
A „szent”szó értelmezése a zsidó gonondolkozásban
Így tehát a zsidók szerint a szent élet nem az aszkéta stílusban és az élettől való kegyes elzárkózottságban, illetve az emberi örörmök túlzott megtagadásában nyilvánul meg. Sőt, inkább arra törekednek, hogy az emberek a társadalmi élet folyásában, örömében és szomomrúságában részt vegyenek, és semmiféle megengedett élvezetet ne utasítsanak el. Ugyanakkor egy ítélőképességet kell kialakítani, ami elválasztja a jót a rossztól, a valódit a hamistól, az igazat a gonosztól, a szentet a szentségtelentől, a tisztát a tisztátalantól. „Minél fejlettebb az etikai-, erkölcsi- és vallási ítélőképesség, annál szentebb az egyéni élet.” (C.H.Donin rabbi, 40 oldal)
A szent élet megnyílvánulása
A szent élet azt jelenti, hogy ura vagyunk a szenvedélyeinknek, így nem az uralkodik rajtunk, hanem mi uraljuk azt. (1.Móz.4,7) Ebből született a zsidó kultúrában az az életfelfogás, hogy minden cselekedetünk a vallásos életünknek egy része. Az étkezési rendelkezések betartása serkent az élet többi területein is a kísértéseknek ellenállni. Ilyen módon a „Kashrut” (zsidó étkezési előírások) is példa arra, hogy a zsidóság a mindannapi dolgokat vallási gyakorlatnak tekinti. Az asztal, amelyen az ételt tálalják, a zsidó hagyomány gondolkozása szerint a Templom oltárának a jelképe. (Chagiga 27a) Ezért sózzák meg az első falat kenyeret, mivel ez az előírás az áldozatnál is. Amint tiltva volt bizonyos állatokat az Isten oltárán feláldozni, úgy nem megengedett ezeket az étkezéshez elkészítve az asztalra tálalni. Az asztali beszélgetések tartalmának is a Tóra (Mózes könyve) körül kell forognia.
A Kashrut és a zsidó ünnepek szigorú betartása képezte a választófalat a különböző nemzetek és vallások népével való kapcsolatban. Ilyen módon lehetett az asszimilációt megakadályozni.
A „szent” fogalma a mai időkben
Mint az élő Isten gyermekei, azt a kijelentést kaptunk, hogy ebben a világban élünk, de nem vagyunk tovább e világ gyermekei. Jézus Krisztus így imádkozott (Ján. 17, 14-15+18): „Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, mint ahogy én sem vagyok e világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrízd meg őket a gonosztól. ...Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.”
Feladatunk felismerni, hogy jelenlétünk formálja-e környezetünket, vagy mi magunk leszünk környezetünk rabszolgája. Itt nem külső formákról, vagy külső elhatároltságról van szó, hanem egy belső, tökéletesen megújult magatartásról. Egy egészséges bátorságra van szükség ahhoz, hogy merjünk „más” lenni.
Jézus Krisztus nem határolta el magát a bűnösöktől, azért hogy megtartsa szent voltát, hanem szentségében mély szeretettel vette fel a kapcsolatot velük. A társadalomtól való visszahúzódás nem felel meg annak a hivatásunknak, hogy e világban Isten küldöttjei legyünk. Szent voltunk pontosan a mindennapi életben fog bebizonyulni. Ebből a szempontból még sokat tanulhatunk a zsidó értelmben vett szent fogalomtól.
Hanspeter Obrist "