Ismerkedés > Ismerkedés és szabadidő
Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója.
maria:
--- Idézetet írta: szbalint - 2010 Február 01, 10:32:02 ---Üdvözlégy Mária! :hehe: Te is hiányoztál!
--- Idézet vége ---
Akkor most Mária jelenés voltam? :hehe:
maria:
--- Idézetet írta: Mária - 2010 Február 02, 08:21:08 ---Bálint: 04:59 Lelkiismeret-furdalásom van. Mi lesz, ha mégis felkel és újra megsimogat. - Atyám, kérlek, adj Eszterkének békés, nyugodt pihenést. Legalább fél hatig.
05:05 Míg vissza nem fordul anyucihoz nem alszok el.
05:22 Visszafordult!!!
05:30 BÍP! BÍP! BÍP! BÍP!
--- Idézet vége ---
Az eszedbe se jutott, hogy te fordulj meg? :fetreng: :040:
Guti Tünde:
:hehe:
Ezek a kis párbeszédek jól felvillanyoztak! :044:
szbalint:
Ma reggel fáradtan ébredtem. Tegnap is. 2 éve fáradtan ébredek.
Késztetést éreztem a mellékhelyiségben való kezdésre a tegnap esti teatömeg után. Azonban fáradtságom győzött, így beültem a konyhába kávét inni.
5:50 Bálint megjelent egy vastag könyvvel a hóna alatt, majd kifordult a konyhából. Ismerős ajtócsapódás...
6:00 Megittam a kávét, megyek, könnyítek magamon. Nem nyílik a WC ajtaja. Valami történt vele éjszaka, mert este még semmi probléma nem volt vele. Nyomogattam a kilincset, mire Bálint kiszólt, hogy mikor hagynám már békén...
6:10 Indulnom kellene. Bekopogtam Bálintnak: - Légy szíves tegyél könyvjelzőt oda, ahol jársz. - Vicces - jött a válasz. Ha tudná, hogy nem is olyan vicces...
Visszamentem a konyhába, magamba roskadtam, elképzeltem a legrosszabbat:
Ma autóval megyek a munkahelyre, mert a buszon nem fogom kibírni. Gyors puszi azoknak, akik nem ülnek a WC-n, majd a szokásos reggeli áldáskívánás. Sapka, sál, nagykabát, mert odakint - 12 °C van. Garázsnyitás, autóbeindítás. Nagykapu nyitása. Befagyott a lakat... Végül is Kínában ritka az ilyen hideg. Öt perc alatt sikerült kinyitni a kaput. Azt mondják, a fuldoklónak minden másodperc számít. Most már tudom, hogy nemcsak a fuldoklónak...
Sima és önelégült elindulás. Már az első lámpánál pirosat kaptam. A másodiknál görcsöt is fogok.
Közel a cél, de ismerős piros villogó inger éri a látásért felelős idegeket. SOROMPÓ!!! A huszonharmadik tehervagon után nincs kedvem tovább számolni.
Sosem gondoltam, hogy bizonyos élethelyzetekben milyen nehéz nyomkodni a kuplungpedált. Bárcsak automata váltós lenne a skodánk!
Még nyolcszáz méter... Hétszáz... A hétszázát!!! Rendőri ellenőrzés. Képtelen vagyok a féket nyomni, ezért a kézifékkar óvatos húzgálásával állok meg, ez az izomcsoport ugyanis nem érinti a mellkas alatti részeket.
- Jó reggelt uram, közúti ellenőrzés!
- Reggelt! (A Jó-t nincs kedvem kimondani.)
- Ivott, mielőtt gépjárműbe ült?
- Rengeteget, biztos úr! Rengeteget!
- Akkor fújja meg jó erősen ezt a szondát!
A légvételhez és erőltetett fúváshoz már végképp nincs erőm...
- Drága biztos úr! Ha azt a szondát most megfújatja velem, abból nagyon nagy baj lesz.
- Fenyegeti a hivatalos személyt?!
Istenem, kérlek add, hogy szeretni tudjam az ellenségemet!!!
Megfújtam. Úgy óvatosan, pici rekeszizom-mozgásokkal. Nem tanultam anatómiát, de azt hiszem, a hólyag lentebb van, mint a tüdő...
Három hónapnak tűnt ez a két perc.
Végre megérkeztem. Nagy terpeszállásban, 45 fokban előrehajolva, apró léptekkel jutottam el a "megváltás" helyére.
Gondolataimat egy kiáltás szakította félbe: - Apa! Kész vagyok, mehetsz!!!
Antee:
Szerintem a befagyott lakat kiolvasztását egybeköthetted volna a hólyagos résszel. Tudod, kellemest a hasznossal! :hehe:
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése