Én is megosztom veletek az első versemet.
Szeretet ( élet vize )
Uram, téged hívlak jöjj el.
Uram, szívvel kérlek tölts be!
Uram eljött, s hívásomra felelt nekem:
Íme itt vagyok, s eljöttem gyermekem.
Szelíden s csendesen, egy kérdést tett fel nekem:
Mit kérsz, mivel töltselek be gyermekem?
Hangom elcsuklott, s csak csendben tudtam mondani:
Uram, szeretettel...
Szeretettel, amely másokhoz türelmes,
Szeretettel, amely másokhoz figyelmes.
Szeretettel, amely másokat nem bánt meg,
Szeretettel, hogy bennem, téged lássanak meg!
Ekkor már Isten kezeiben voltam, amely átölelt,
S szerető karjaiban rámnézve így felelt:
A szeretet tett és cselekedet.
A szeretetet én érlelem meg tebenned.
A szeretet magját, a szíved jó talajában helyeztem el,
A szeretet magját öntözöm, s nevelem élet vizemen.
Csak rajtad múlik, hogy miután kikel, mennyi vizet szívsz el.
Miután gyökeret ver, s szárba szökken, élet vizemen még mindig nevelem.
De csak rajtad múlik, hogy mennyi vizet szívsz el.
Miután szárba szökken, s ágai erősek, vizemet még mindig nem vontam meg tőled.
De ismét csak rajtad múlik, hogy élet vizemet nem tagadod-e meg.
S ha ágai erősek, rajta gyümölcsök jelennek meg!
Gyümölcsei, melyek ágain lesznek, ezek:
Öröm, önmegtartóztatás, jóság, hűség, békesség,
Szivesség, szelídség, türelem s szeretet!
Miután Isten elmondta nekem ezeket,
Könnyes szemmel, s tekintettel így feleltem:
Uram, mostmár értem!
Nehéz időkben belőled meríthetek.
Vized, amely el nem fogy, engem éltet s nevel!
Belőled eleget meríthetek, s gyümölcseim másokat felüdíthet.
Isten arcán mosoly jelent meg, s így felelt:
Mostmár érted gyermekem!
Karjait széttárta s letett,
S ahogy ment, hátrafordulva ezt mondta nekem:
Vedd az élet vizét ingyen!
Isten elment, de tudtam, hogy itt van velem.
Ölelő karjait még mindig magamon érzem.
Kérlek benneteket testvéreim:
Legyünk fák, amik mindig gyümölcsöt érlelnek!
Ámen!
