Téma: Egyéni dalok, versek és egyéb szerzemények.

[Guti Tünde]

Amíg lehet

Egyszer talán itt is betiltják a Bibliát…
Most tanulmányozd, és rögzítsd szíved falán!
Egyszer talán utazási korlátozást vezetnek be…
Most látogasd a betegeket, özvegyeket!
Egyszer talán kikapcsolják az internetet…
Most oszd meg az evangéliumot széles körben!
Egyszer talán még a posta is megszűnik…
Most írd meg bátorításaidat, testvéri intelmeidet!
Egyszer talán még imádkozni sem szabad hangosan…
Most énekelj, most kiálts, könyörögj tele torokkal!
Egyszer talán elfogy a fizikai erőd is…
Most tedd a jót, építs, ültess, gyomlálj!
Egyszer talán szabadságoddal fizetsz Jézus nevéért…
Most élj érte radikálisan, szenvedélyesen!
Egyszer talán emlékezni fognak, hogy Krisztusra mutattál…
Legyél útjelző az eltévedteknek, amíg lehet!
Mivel az Igazságot félre tolják útjukból,
hamarosan az Ige is elvétetik.

Guti Tünde – 2025. január 30.

[Guti Tünde]

Végzetes hiba

Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
nagyobb ünnepeken templomba is menni,
megfigyelni némán a csillagos eget,
hegyet hódítani nem lehet eleget…
friss vizű pataknál ámulattal állni,
fütyörésző kedvvel erdőt-mezőt járni,
tele tüdejével szippantva virágot,
ölelni akarta az egész világot.

Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
családért, barátért minden jót megtenni,
megnézni egy filmet, izgulni egy meccsen,
nem szorongva azon, élete megreccsen…
nem drogozott soha, vigyázott testére,
kétkezi munkától elfáradt estére,
miket rejt a lelke, csak az Isten tudta,
megtérésre szívét, jaj, sajnos, nem adta.

Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
büszkeségét inkább sosem észrevenni,
mutatni, hogy erős, ezt gondolta mélyen,
és sokat töprengett néma, sötét éjen…
tartalékolt bőven lelki élelemből,
mégsem változott meg, talán félelemből,
nehéz volt egóját bús halálba adni,
könnyebb mások előtt oly jónak maradni.

Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
nem gondolta, hogy majd egyszer el kell menni,
mihez kezdett azzal a rábízott jóval,
el is kell számolni minden tettel, szóval,
ott, az igaz trónnál, fej lehajtva állni,
Istent nem ismerve… ítéletre várni.

Guti Tünde – 2025. február 13.

[Guti Tünde]

Szent tűzben

Régen lehullottak terheim, láncaim,
Uram dicsőítik verseim s ráncaim,
Ő nagyon jól tudja: érte égett szívem,
mint lobogott, lángolt általa gyúlt művem,
öleltem volna az egész világot,
két kézzel szétszórva békét és virágot,
elolvadt e tűzben bűnöm, egóm, testem,
Vele találkozni pirkadatkor keltem…

Most is lengetem a zászlót,
hogy értse mindenki a zárszót:
életre vagy halálra döntünk,
ha bensőnkből mindent kiöntünk,
és szent tűz égeti ki a salakot.

Guti Tünde – 2025. május 1.

[Guti Tünde]

Jaj néktek, képmutatók!

Arcátlan nemzetek, kéjelgő ribancok!
Két lábbal tiportok szabályt és parancsot!
Bűngyűlölő vagyok, utálom a vétket!
Ne hozzatok elém bort, kenyeret, étket!
Ne zúgjon dalotok, el nem hordozhatom,
füstölgő haragom lángját nem olthatom!
Mért’ hordtok palástot, viseltek nyakkendőt?
S vakon nem látjátok a megérett időt!?

„Szolgálatotokhoz” sok ajándék tapadt,
míg az özvegy s árva támasz nélkül maradt!
Mennyi frusztrált testvér, mennyi csüggedt, beteg,
pedig megvallásból de sok volt, rengeteg!
Vakuk villogása, mosoly, szép adomány…
ki gondolná róluk, mindez ragadomány?!
Tréfálkoztok lazán, prédikáltok mesét,
de én kifürkészek szívet, lelket, vesét!
Hazug képmutatás emeli kezetek,
szegények tizede húzza a zsebetek!

Hol van a jogosság? Hol terem igazság?
Elesett a hűség, mérges minden gazság!
Paráználkodtatok minden zöld fa alatt,
mindkét kezetekhez testvér vére ragadt!
Nekem háttal, szólt az imádat Baálnak,
szennyezett szívetek arat a halálnak!
Szenteljetek böjtöt, sírjanak a papok!
Talán megtérhettek, de jönnek a napok,
s folyik az ítélet, mint bővízű patak.

Guti Tünde – 2025. május 11.

[Guti Tünde]

Amíg még itt tart az Úr…
(65. születésnapomra)

Lehetek egy kis, családi bázis,
ne gondold, hogy ez csupán csak frázis,
életben kell tartanom a tüzet,
ételekhez forralnom kell vizet,
építeni mindennap a békét,
alázatban hordani a kévét,
nem eltörni repedező nádat,
elengedni minden bántó vádat,
tanítani szépet és az erényt,
frissíteni, ápolni a reményt,
csak szolgálni, míg a szívem bírja,
ahogy bennem… tűzzel előírja…
gyomlálgatni lelket, mint egy kertet,
gyógyítgatni, kit ellenség kerget,
szegényekhez menni bátorítva,
özvegyekhez, sosem tántorítva,
felöltözve igaz, tiszta gyolcsot:
jótetteket, isteni parancsot,
vágyva nézni fel, felhőkön túlra,
honnan Jézus, bizony eljön újra…
Mindenem az Úr: életem forrása.

Guti Tünde – 2025. május 30.

[Guti Tünde]

Utolsó kísértések a cél előtt




Uram, bocsásd meg az eltékozolt órákat,

a figyelmen kívül hagyott perceket,

a lelkünket finoman érintő suhanás elengedését,

s amivel pótoltuk szikkadt göröngyeinknek a vizet!

Észrevétlen lopakodnának vissza a régi szokások,

fullasztó hétköznapok kegyes álruhájában,

hogy zsibbadt lelkünk ne ismerje fel a megtévesztést,

a pokolba taszító, gyilkos, tolvaj betolakodót,

szívünk köré alattomosan szőne, fonna hálót,

és mindig suttog, hogy mivel magyarázhatjuk meg…

Ha időben nem eszmélünk, újra feltámad az óember,

birokra kel, megfojtani akarva az újat.


Most kell Fineásként éles kardot rántani,

és megöldökölni földi tagjainkat,

keresztre feszíteni a hazug, kegyes önámítást,

nagytakarítást végezve lelkünk legapróbb zugaiban,

mit mások szeme nem lát, de Isten elől nincs elrejtve!

Halál a képmutatásra!

Halál a megalkuvásra!

Keresztre az álszent aggodalmaskodással!

Angyalok készülnek harsonákat fújni,

s a visszatérő Emberfia vajon talál-e hitet a földön?

Benned s bennem?



Guti Tünde – 2025. július 19.

[Guti Tünde]

A hegyek még velünk maradnak,
mint ahogy a vizek élénk sodrása is,
kisebb-nagyobb kavicsokat görgetve,
csiszolva, partra vetve,
s ha valaki ezen nevetne,
emlékezzen az évezredekre.

A hegyek még velünk maradnak,
tekintélyes szikláikkal, sűrű rengeteggel,
madárdalos hajnalokkal és őzike szökkenéssel,
mint ahogy az áldott napfény is önti ránk sugarát,
míg tart az Isten kegyelme.

De egyszer gigantikus rengés rázza meg a földet,
minden dombhát, hegyoldal térdet hajt,
és a Sion hegye emelkedik föléjük.
Elsötétül a nap, vérszínűvé válik a hold,
és a feltekeredett ég csillagai lehullanak.

Egyedül az élő, Mindenható Isten szent,
gyönyörű, teremtett világa velejéig megromlott,
gyermekeit elragadja haragjának csapásai elől…
közel az összeomlás, a végső pusztulás,
ami után új ég és új föld fogadja be az igazakat.

Guti Tünde – 2025. július 29.

[Guti Tünde]

Betelt az idő

Peregnek a napok, peregnek az évek,
sorban meg is telnek az átkelő révek…
gondolatban nem árt olykor visszanézni,
és az Istent jobban, egyre jobban félni.

Életem során sokfelé szaladtam,
alázatos szívtől hányszor elszakadtam,
nem tettem, mit megtehettem volna,
azt igen, mit úgy nem kellett volna.

Megváltóm nélkül kárhozatra jutnék,
Bárány vére híján örökre elvesznék,
ámde Uram Jézus én értem is meghalt,
áldó szeretete és kegyelme megtart.

Itt vagyok, jó Uram, tied testem-lelkem,
formálj át most újra, tegyél rendet bennem,
ami haszontalan, azt inkább eldobom,
óvó, féltő kezed erősen megfogom.

Tarts meg, kérlek, Atyám, hisz a tied vagyok,
múltat, jelent s jövőt szent kezedben hagyok,
alakítsd át bensőm, vonj közel magadhoz,
égő mécsesemmel mehessek házadhoz!

Mert jön a Vőlegény, érkezése látszik,
őrállóknak szava messze elhallatszik…

Atyám, látom: Betelt az idő!

Guti Tünde – 2025. szeptember 6.

[Guti Tünde]

Öregszem

Öregszem már én is,
arcom fakó, ráncos,
bőröm barázdáin
gyűlik a sok táncos
szarkaláb.
Még az erem is kilátszik,
ha kezem kezemen nyugszik,
szemem, mintha mérges lenne,
pedig ilyet ő nem tenne…

Hamar elkopik e test,
és bár sosem lenne rest
elindulni, jönni, menni,
szolgálatban is örülni,
de erőtlen a láb, elfárad a kéz,
vágyódó tekintet felhőn túlra néz…

Ám még fontos itt maradnom,
gyengén is tovább fáradnom,
mindenkivel jót kell tennem,
és imában készen lennem
buzgó fohászokra.

Guti Tünde - 2025.

[Guti Tünde]

Megöregedtem, fiam!

(egy kis utcai baleset után: elestem...)

Fáradtnak érzem magam…
Küzdeni kéne… hogyan?
Viharral dacolni,
szembe úszni az árral,
nem törődve a kárral…
Jézustól új erőt kapok,
és a túlpartra eljutok,
sasszárnyakon hordoz…
 
Elfáradtam, fiam,
elfáradtam élni,
most a legfontosabb
hinni és remélni,
hogy kitartsak végig,
földtől mind az égig,
hűségesen.
Fájnak a kudarcok,
kínoznak a harcok,
és a csüggedésben
rám bámuló arcok…
Csak hitet kérek s erőt!
Mint régen, úgy éltetőt!
Lásd, a gyenge szív is örül,
ha igazak veszik körül,
s tűz gyullad a fohászban.
 
Öreg lettem, fiam,
már pihenni vágyom,
égi honba jutni,
tudom, nem csak álom,
de még van mit tennem,
szolgálva itt lennem:
imádkozni és szeretni.

Guti Tünde - 2025. október

[Guti Tünde]

A trón előtt

Tömegek visznek titkokat a sírba,
ám minden kiderül, ez is meg van írva,
amit elsuttogtak, amit eldugdostak,
bűnöket halmozva egymásnak falaztak,
eltáncolták jégszívüknek kűreit,
elhazudták a halottak híreit,
kemény szívvel elbántak az elesettel,
telve lelkük gyalázattal, gyűlölettel,
de majd egyszer úgyis minden kiderül,
aljas, sötét ügyletekre fény derül,
minden ember megáll majd az ítéletre,
álnok s hazug ne számítson kíméletre,
mert Jézus Krisztus Úr, az igaz, hű Bíró
számonkér kis vétket, s azt is, mi kirívó,
ám a vérén megmosottak kegyelmet nyernek!

Guti Tünde – 2025. október 18.

[Guti Tünde]

Minden feljegyzésre kerül

Kevesen gondolják senkiknek magukat,
alázatosan nem hallatják hangjukat,
de hogyha jót tesznek, nem veszett az kárba,
s nem futnak tömeggel zúgó, szennyes árba,
Isten szent könyvébe mindent bejegyeznek,
irgalmas szívekről el nem feledkeznek!

Mert nem tartod számon, mit tesz jobb- s a balkéz,
szerető jó Atyád gyönyörködve rád néz,
ne tudja jobbkezed, kiknek ad a bal,
így fakad lelkedben örömteli dal.
Ezért, tedd hát a jót, ne te legyél fontos,
Megváltód jutalma igaz lesz és pontos!

Guti Tünde – október 21.

[Guti Tünde]

Nem színjáték!

Lángvörös tűzözön az ég,
Isten kegyelme tart még,
ám a Bíró az ajtó előtt áll.

Lángvörös a pusztító háború,
fájdalom, könnyek, halál és ború,
sebek kívül s belül.

Lángvörös a harci ló,
sok testvér lett áruló…
közel a vég.

Lángvörös a szívünk, lelkünk,
szomorú, de mégse félünk,
mert Jézusban bízunk.

Lángvörös SZÓ lelkem ablakán,
szívem szorul a hírek hallatán…
lejár a kegyelmi idő.

Lángvörös a bekövetkező rettenet,
pecsétet törnek, égre írt üzenet:
ítéletre érett a föld.

Lángvörös fényben úszik a hajnal,
angyalok szólnak, készül az új dal
a Bárány menyegzőjére.

Guti Tünde – 2025. november 2. Gyál