Halottak napi vádlottak padján
Hát miféle elkóborolt kálvinista szerzet ez,
hogy így csépeli, boronálja, üti-vágja kortársait,
mintha nem kapott volna rendes neveltetést,
elfelejtette volna az ősöktől tanult kiváló illemet,
misztikus ünnepeket és az életre vonatkozó szabályokat,
a felmenők és egyéb embertársak szabad akaratának jogát,
döntéseik, felfogásuk, liberalizmusuk tiszteletét?!?
Ó, nem vagyok én sem kálvinista, sem karizmatikus,
csak egy szélfútta, szegény vándor, aki a keskeny úton
lépked előre, bűnbatyuját a szoros kapun kívül hagyva,
a sötétségben lábam előtt égő mécses az Úr Igéje,
lelkemben is tűz, kezemben fáklya, szememben láng,
és számból sem jöhet ki más, mint amivel teljes a szív:
Isten a bensőmbe helyezte törvényét, szívembe írta Szavát.
Nem vagyok elvakult, hacsak nem arra, hogy bűnben járjak,
a Mammont mohón ölelők látványától is iszonyodom,
de még az élet természetes boldogsága is kevés nekem,
bár lelkemet melengeti a szeretetteljes családi fészek,
sőt emlékezem azokra is, akik előttem hitben jártak,
de ehhez nincs szükségem temetőszagú gyertyákra,
áldozva a halál oltárán, mert az Életet hirdetem,
Aki megtalált halálomban, hogy égve-élve szolgáljak,
mert Őelőtte minden leplezetlen, álarcok lehullanak.
Hát miféle hitehagyott, önelégült, törvénykező fattyú ez,
elfeledve, elhagyva az évszázados, vallásos nyomokat,
sutba vágva elődei szokásait, egyházi ereklyéit, ősei örökét,
nem kellene inkább fej-lehajtva, ájtatosan beilleszkedni,
építeni a társadalmat, és nem repkedni angyalszárnyakon?!?
Nem vagyok én sem önelégült, sem törvénykező,
főleg nem hitehagyott, bár angyalszárnyaim sincsenek,
de bukásaimban alázatot tanultam, próbáimban erőt kaptam,
s bizony, nem hiú hazugságokkal hizlalom önnön lelkemet,
mert az Úr parancsolatai éjszakát bevilágító tűzoszlopok,
melyek e délibábos lázálomban vajúdó bolygónk
összes népét eligazítanák, ha megtérve, hajlanának rá,
de még a Krisztus nevét viselők is tapossák a Szent tanácsait,
fülüket kellemes mesékre és hízelgő tanításokra fordítva,
nem törődve e siralomvölgyben azzal, mi az igazi örökség,
cirkusz ez a féktelenül tomboló világ e poros planéta porondján,
s közben már a fejsze a fák gyökerére vettetett.
2017. november 2. Guti Tünde