Láttam egy filmet…
Láttam egy filmet,
amiben ott izzott,
toporzékolt sikolyként
a valóság,
rettegés és bátorság
lépdelt tátongó szakadék
felett kifeszített kötélen,
vakmerőség és szorongás
ágyazta meg az álmot,
szempillákról felriadt
a szendergés,
mert a tudás kiáltani akart,
ordítani a felismerés,
felrázni mindenkit,
vészharangot kongatni
a süket fülekbe,
villámként hasítani
a megvakult szemekbe,
mert cirkusz e földi élet,
ördögi valóság show,
s van, aki tudja,
de van, aki nem,
hogy csak egyetlen bábu
a nagy kirakósban,
s már rég elvesztette
a gyilkos játszmát,
mert sajátjának hitt élete
(mindenkié az édeni bukás óta)
olyan, mint egy éber kóma.
Csak azok kivételek,
akik a hívásra kijöttek
a sötétségből a világosságra,
így új teremtményként
már egy másik dimenzióhoz,
nem e világi törvényszerűséghez,
hanem a mennyhez tartoznak.
Olyan visszafordíthatatlanul
súlyos a bűnös ember
hazugságba merülése,
álnoksága, elveszettsége
és bolygónk katasztrófája
az Igazság tükrében,
az Igaz Szó által,
az egyedül Szent Isten mérlegén,
hogy vétek hallgatni erről!
Nincs önmegváltás,
sem a szív megjavítása
vallásoskodással,
nincs kormány szintű
vagy nemzetközi megoldás
a gonoszság megfékezésére,
nincs értelmezhető remény
a kataklizmát tekintve,
nincs semmi segítség
az elveszettségre!
A visszaszámlálás elkezdődött.
Kizárólag
Jézus Krisztus az Út,
az Igazság és az Élet.
2019. június 28. Guti Tünde