Végzetes hiba
Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
nagyobb ünnepeken templomba is menni,
megfigyelni némán a csillagos eget,
hegyet hódítani nem lehet eleget…
friss vizű pataknál ámulattal állni,
fütyörésző kedvvel erdőt-mezőt járni,
tele tüdejével szippantva virágot,
ölelni akarta az egész világot.
Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
családért, barátért minden jót megtenni,
megnézni egy filmet, izgulni egy meccsen,
nem szorongva azon, élete megreccsen…
nem drogozott soha, vigyázott testére,
kétkezi munkától elfáradt estére,
miket rejt a lelke, csak az Isten tudta,
megtérésre szívét, jaj, sajnos, nem adta.
Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
büszkeségét inkább sosem észrevenni,
mutatni, hogy erős, ezt gondolta mélyen,
és sokat töprengett néma, sötét éjen…
tartalékolt bőven lelki élelemből,
mégsem változott meg, talán félelemből,
nehéz volt egóját bús halálba adni,
könnyebb mások előtt oly jónak maradni.
Ő csak egyszerűen boldog akart lenni,
nem gondolta, hogy majd egyszer el kell menni,
mihez kezdett azzal a rábízott jóval,
el is kell számolni minden tettel, szóval,
ott, az igaz trónnál, fej lehajtva állni,
Istent nem ismerve… ítéletre várni.
Guti Tünde – 2025. február 13.
