Téma: Oswald Chambers

[Anti]

 

Ismeritek az életrajzát?

Mit tudtok róla?

Kérésemre a Fiam ezt küldte, ha ti is hozzá tudtok tenni annak gondolom mindenki örülni fog


Szia Anyu,
 
Itt egy eletrajz wikipedia-bol, talan elvezheto a forditasom. A magyar dolt kiemelt betukkel iratott. Meghagytam az eredetit is mert biztos segit a megertesben.
Udv, Andras.
 
Oswald Chambers (1874-1917) was an early twentieth century Scottish Protestant minister
and writer, best known as the author of the widely-read devotional My Utmost for His Highest.
 
Oswald Chambers (1874-1917) kora XX. szazadi skot protestant pap es iro. Legismertebb irasa My utmost... (biztos van ra jo es ismert magyar forditas).


Biography (E'letrajz)
Chambers was born on July 24, 1874, in Aberdeen, Scotland to devout Baptist parents. H
 became a Christian in his teen years. While walking home from a service conducted by Charles
 Spurgeon, he mentioned to his father that, had there been an opportunity, he would have become a Christian. Chambers developed quickly in his faith, but he did not plan to go into ministry. He studied at Kensington Art School and attended the University of Edinburgh, where he studied fine art and archaeology. But while at Edinburgh, he felt called to ministry, and transferred to Dunoon College. An unusually gifted student, Chambers soon began teaching classes and started a local society dedicated to Robert Browning, his favorite poet. But during this time, Chambers did not find satisfaction in Christianity, finding the Bible 'dull' and uninspiring.
1874 julius 24-en szuletett a skociai Aberdeen -ben baptista szulok gyerekekent. Tizenevesen tert meg, Charles Spurgeon istentiszteleterol hazafele ballagva apjanak emlitette hogy ha elobb lett volna alkalma biztos megtert volna. Gyorsan jutott elore a kereszteny ismeretek elsajatitasaban, de nem tervezte hogy pap lesz. Iskola'i: Kensington Gimnazium es az Edinburgh-i Egyetem ahol muveszeteket es archeologiat tanult. Azonban meg az egyetemen meghallotta a papi hivatasra hivo szot ezert atiratkozott A Dunoon College -ba ahol gondolom teologiat tanult. Mint nagyon tehetseges diak hamarosan tanitani is kezdett es helyi szervezetet is alapitott amit Robert Browning, kedvenc koltojenek szentelt. Azonban ez ido alatt, Chamber nem talalta a keresztenyseget kielegitonek. Ugy gondolta, hogy a biblia unalmas es nem tul inspiralo.
  After four years of religious dormancy, Chambers came to believe that he couldn't force himself to be holy; once he realised that the strength and peace he was looking for was Christ himself, Christ's life in exchange for his sin, he experienced great renewal, so much so that he described it as a "radiant, unspeakable emancipation."
Negy ev szunnyado vallasossag utan chambers arra a hitre jutott hogy keptelenseg magat szenteletre kotelezni. Ahogy felismerte, hogy az ero es a beke maga Krisztus, Krisztus elete ami megvaltotta a buneiert, eros megujulast erzett. Annyira hogy ezt kisugarzo, kimondhatatlan felszabaditaskent irta le.
 
With new-found strength, Chambers travelled the world, stopping in Egypt, Japan, and America. It was on one of his trips to America that he met Gertrude Hobbs. In 1910 he was married to Hobbs, whom he affectionately called "Biddy". On 24 May 1913, Biddy gave birth to their first and only child, Kathleen.
Ezzel az ujonnan szerzett erovel Chambers bejarta a vilagot. Utbaejtette egyiptomot, japant es amerikat. Amerikaban talalkozott Gertrude Hobbs -szal (Biddy) akivel 1910 ben hazasodott ossze. Egyetlen gyermekuk Kathleen 1913 majus 24-en szuletett.
In 1911 he founded and became principal of the Bible Training College in Clapham in London. In 1915, feeling called to the war effort (World War I), Chambers applied and was accepted as a YMCA chaplain. He announced that the Bible Training College would be suspending operations for the duration of the war. Chambers was assigned to Zeitoun in Egypt, where he ministered to Australian and New Zealand troops who were later part of the disastrous Battle of Gallipoli.
Chambers died 15 November 1917 in Egypt as the result of a ruptured appendix. He suffered the extreme pain of appendicitis for three days before seeking medical attention, refusing to take a hospital bed needed by wounded soldiers.
1911 -ben megallapitotta "Biblia" oktato college -t a londoni Clapham -ben. 1915 -ben onkentesnek jelentkezett a hadseregbe ahol tabori lelkeszkent szolgalt. Az egyiptomi Zeitoun -ba kuldtek ahol ausztral es uj-zelandi katonaknak tartott istentiszteletet. Ezek a katonak kesobb a katasztrofaval jaro torokorszagi Gallipoli -ba mentek.
Chambers 1917 november 15 halt meg perforalt vakbelgyulladas kovetkezteben. Harom napi rettenetes fajdalmai ellenere nem kert segitseget mert nem volt hajlando egy sebesult katonatol elvenni a korhazi agyat.
While there are more than 30 books that bear his name, he only penned one book, Baffled to Fight Better. His wife, Biddy, was a stenographer and could take dictation at a rate of 150 words per minute. During his time teaching at the Bible College and at various sites in Egypt, Biddy kept verbatim records of his lessons. She spent the remaining 30 years of her life compiling her records into the bulk of his published works.
Habar tobb mint harminc konyv viseli a nevet csak egyet irt o" maga. Felesege, Biddy, gyorsiro volt aki 150 szo/perc sebesseggel tudott jegyzetelni. Biddy a Biblia iskolatol egyiptomig jegyzetelte eloadasait, felszolalasait. Az elkovetkezo harminc evet ezeknek a feljegyzeseknek a kiadasaval toltotte el.



 
 

 

[Magda]

 
Augusztus 2. 

A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA

 

   "E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33). 

Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől.

Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más.

"Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel.

Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek!

"A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek.

Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről.

Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk.

Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem.

Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet?

Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is.

De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz.

Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod!

Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz.

Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez.

Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket.

A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak

- csak Istennek nem. 

   


 

[Magda]

Tegnap beszélgettem telefonon a fiammal, és kiemelte, hogy ezeknek a könyveknek a megjelenése, főleg a feleségnek köszönhető - fiam, még nem jár a hit útján - .

Aki esetleg a feleségről tud többen azt is jó lenne, ha leírná.


 

Augusztus 3. 

ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE

 

   "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31). 

Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát.

"Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).

Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni.

"Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51).

Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét.

A természeti,
testi embernek
vannak kitűzött céljai,

de a szellemi életben nincs saját célunk.

Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk,
de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16).

Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján.

Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja,
sőt minél tovább megyünk,
annál bizonytalanabbnak látszik.

Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna,
mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.

Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról:
"Arra választott, hogy ide vagy oda menjek",
"elhívott erre a különleges munkára".

Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése.

Nem a munka a lényeg,
amit végzünk, semmiség az egész
- csak állványozás Isten nagy terveihez képest.

"Maga mellé vette a tizenkettőt..."
Ő folytonosan magához fogad minket.

Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk. 


 



 

[Magda]

 

Augusztus 4. 

ISTEN BÁTOR HARCOSAI

 

   "És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31). 

Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk!

Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit."

Éppen ezért választott.

Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz.

Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled.

Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz.

Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ.

Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk.

Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit.

Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30).

Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket.

Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki.

Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért.

Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is.

Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt!

A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt.

Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek. 

 
 


 

[Magda]

 

Augusztus 5. 

ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA

 

   "...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34). 

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott.

Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt.

Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört.

Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját.

De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.

A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása.

Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik.

Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van.

Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe.

A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni.

Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát.

Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját.

A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?"

Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van.

"Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare).

A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban.

Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.


 
 




 

[Magda]

 

Augusztus 6. 

A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN

 

   "Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26). 

Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk.

A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban.

"Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8).

- Hát akkor miért kérünk?

Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele.

Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel.

Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban.

Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének.

"Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27).

Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete?

Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már?

"Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana.

Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj.


Ez mindig az ördög csapdája.

Az igazi okot abban találod meg,
hogy téged akar valamire megtanítani,
nem más valakit. 


 



 

[Magda]

 


Augusztus 7. 

IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN

 

   "Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49) 

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság.

Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan?

Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le?

Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?

Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait.

Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben?

Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg.

"Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.

Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el?

Benned az örök gyermek él-e Atyja házában?

Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben?

Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy?

Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában.

Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele.

Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie.

Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is. 


 



 

[Magda]

 


Augusztus 8. 

IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE

 

   "...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35). 

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben?

Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban.
Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg,
tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát,
hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal.

Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani?

Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49).

Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával!

Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral?

Élhet-e bennem a maga csodálatos módján?
Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt?
Ó, ezek a lármás idők!
Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát!
Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek!

Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki?
Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt?
Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon?

Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről,
annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24).

Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló. 

 

[Magda]

 


Augusztus 9. 

AZ ATYA MEGHALLGATJA AZ IMÁT

 

   "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41). 

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja.

Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is.

Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben.

"A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme.

Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem?
Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön?
Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához?
"Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26).

Melyik napon?

Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal.

Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél?

Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát!

Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka.

Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat.

Ne ültesd trónra az emberi észt!

A Fiú jelenti ki az Atyát,
a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja.

Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát,
hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már.
Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test
maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben
és hogy Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül.

 Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal,
hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10)

 
 


 

[Magda]

 

Augusztus 10. 

A SZENT SZENTSÉGE

 

   "Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19). 

Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok;
de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más.

Az egészséges lelkű szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem.

 Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.

Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erőssé teszi Isten számára.

Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sőt akadályoz, mert a részvét erőtlenné tesz.

Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz.

Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük:
"Isten keményen bánt velem".

- Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtől van (Mt 16,23).

Óvd Isten tekintélyét!
Könnyű Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát.
Őrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják.

Ő visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett.
Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól (Lk 15,10).

Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel.

A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait.

Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok".

Isten odateszi szentjeit, ahol Őt dicsőíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.

 
 


 

[Magda]

 

Augusztus 11. 

MÉG EZT IS MEG KELL TAPASZTALNOD

 

   "És nem látta őt többé" (2Kir 2,12). 

Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja.
De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni.

Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni."
Isten azt mondja: kell!

Egyedül Jordánodnál (14. v.). Jordán az elválás képe, ahol nincs már közösséged mással, és senki sem hordozza érted a felelősséget.

Most teszed le a vizsgát abból, hogy mit tanultál Illés mellett.

Újra meg újra együtt voltál Illéssel a Jordánnál, de most egyedül kell odamenned.

Mit használ, ha azt mondod: nem tudok.
Itt az ideje: menned kell!
Ha meg akarod tudni, hogy Isten valóban az az Isten -e, akinek hited tartja, akkor menj át a Jordánon egyedül.

Egyedül Jerikódnál (15. v.). Jerikó az a hely, ahol láttad Illésedet nagy dolgokat véghezvinni.

Amikor te eljutsz Jerikódhoz, nagyon húzódozol a kezdeményezéstől és vonakodsz bízni Istenben.

Szeretnéd, ha más valaki cselekedne helyetted.
De ha hű maradsz ahhoz, amit Illéstől tanultál, kapsz jelet arra, hogy Isten veled van.

Egyedül Béthelednél (23. v.). Béthelnél ráébredsz arra, hogy minden tudományod csődöt mondott - itt kezdődik el Isten bölcsessége.
Amikor saját okosságodnak végére jutottál és úgy érzed összeroskadsz: ne tedd ezt!
Maradj hű Istenhez és Ő úgy viszi diadalra igazságát, hogy életed szentséggé lesz.

Vidd át a gyakorlatba, amit Illéstől tanultál, használd az ő palástját és imádkozz!

Határozd el, hogy bízni fogsz Istenben és többé ne kutass Illés után! 


 


 

[Magda]

 


Augusztus 12. 

NYUGODJ ISTENBEN

 

   "Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26) 

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne.

Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak.

Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt.

Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában.
Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!"
Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat!
"Már megint elbuktunk!"
És mennyire fog fájni a mi szívünknek is,
amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak,
ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban
- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik.

De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk.

Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá,
hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne.

Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről.

Hová vezet hát mindez?
Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira,
hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében,
hanem mély örömet is jelentünk NEKI. 


 


 

[Magda]

 


Augusztus 13. 

A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK

 

   "A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19). 

A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő.
Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel.
A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját,
akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved.

Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket,
csak a szent.
Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam".
Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe.

De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja.

Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál.

Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád.

Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen.
- Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt.
Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel.

Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő,
amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled.

De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent.
Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja.
Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból. 

 


 

[Magda]

 


Augusztus 14. 

FENYÍTÉS

 

   "Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5). 

Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani.

Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál.

Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk,
és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.

Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja:
"Ne légy tovább is vak ezen a ponton;
nem ott vagy, ahol gondolod magad!
Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem".

Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged.

Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!
"Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!"
Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk:
"Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült;
most már abbahagyom".

Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél!
Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá?

A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten.

A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem:
ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron. 


 


 

[Magda]

 
Augusztus 15. 

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI

 

   "Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7). 

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?",

így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne.

Az új élet tudatos bűnbánatban
és öntudatlan szentségben mutatkozik meg.

"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).

Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e,
vagy csak abból, amit megtanultam,
míg másokat hallgattam?

Van-e valami az életemben,
ami összekapcsol az Úr Jézussal,
mint az én személyes Megváltómmal?

Mindennek, ami szellemi életemben történik,
az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie.

Ha újjászülettem, látom Jézust.

"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3).

Isten országa jelei után kutatok,
vagy észreveszem már Isten uralkodását?

Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását.

Eddig is Ő kormányzott,
de az Ő természetéhez hűen;
most hogy elnyertem a természetét,
már látom is az Ő kormányzását.

"Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9).

Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni?

Amikor Istentől születtünk,
természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk.

A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie?

Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie!

A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk,
hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk,
hogy ne tegyük meg,
hanem hogy megszűnjünk vétkezni.

Az 1János 3,9 nem azt állítja,
hogy nem tudunk vétkezni,
hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.