Áldott békés napot kivánok testvéreim!
Ahogy igértem megróbálom történetemet összefoglalni,és megosztani veletek
23 éves vagyok és Erdélybe lakom.Gyerekoromba keresztény nevelést kaptam,és mindig is a jó gyerekek közzé voltam számolva,gond nem volt velem soha.Segitőkész,barátságos és kedves voltam mindig mindenkivel. Még tisztán emlékszem hogy amig az iskolába a többiek csúfolkodtak és gúnyolódtak valakivel én mindig kimaradtam ebből. Igen fiatalon elkezdtem az Úrral foglalkozni,és igyekeztem mindig jót tenni,gondolván hogy ez elég
De sajnos az én életemben is a kamaszkor volt az ami megváltoztatott. Úgy 15-16 éves lehettem amikor szinte teljesen felhagytam az imádkozással,a szelidségel,a hittel.Oka a társaságból való kiközösités elkerülése volt,legfőbbkép.Nagyon el nem romlott a helyzet,mert nem drogoztam,nem cigarettáztam,nem ittam,de elég volt maga a tény hogy nem hittem és nem biztam többé. Ez az állapot tartott kb olyan 5 évig,amig tavaly májusba,számomra is érthetetlen modón újra közel kerültem Istenhez,olyannyira hogy megbántam addigi életem,bűneimet és kértem bocsánatát,miután megtértem és különös békesség áradt szét bennem,mindenben őt akartam követni.Magányosnak éreztem magam és kértem az Úrtól hogy adjon nekem egy segitőtársat,mert nagyon egyedül érzem magam.Az Úr meghallgatta imámat,és alig egy hónapra rá megismerkedtem jelenlegi barátnőmmel,amiért nagyon hálás voltam/vagyok.
Ugyan voltak gondjaink a kapcsolatunkban de én mindvégig biztam az Úrban és őt az Úr ajándékának tekintettem az életemben és tekintem is mai napig
Igy ezek a gondok is megoldódtak idővel. De ebben az évben,márciusban kórházba kerültem hasfájásal. Sajnos nem derült ki hogy mi volt az oka,pedig azóta orvosok tömegét megjártam már,volt amire fény derült és volt amire nem
Kezeltek több féle betegség miatt és ugyan javult az állapotom,a lényeg az hogy több mint fél éve tart ez a számomra "rémálom" és még nem szünt meg. Naponta többször is imádkozom az Úrhoz,de már úgy érzem hogy hitem meginog,bizalmam nem ugyanaz Ő iránta
Ez az egész állapot sajnos kikezdett idegileg is. Szinte nincs olyan nap hogy ne kelljen nyugtatót szednem... Sajnos már összevagyok zavarodva és nem tudom hogy büntetés-e ez valamiért,vagy próbatétel,csak azt tudom hogy lelki erőm lassan a végéhez ér
Nagyon rossz helyzetbe vagyok és szeretném segitségeteket kérni ima által hisz ahogy bacsipista is irta:
"De jól tetted, hogy segitséget kértél, hiszen az egy akaraton lévők imája meghallgatásra kerülhet."
Az Úr áldjon meg mindenkit!
