Szerző Téma: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról  (Megtekintve 32192 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Dátum: 2008 Augusztus 17, 20:26:56 »
Colhicum kérésére megnyitottam ezt a topicot.  :D
Angol nyelvről magyar nyelvre fordított bizonyságot olvashattok itt!

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #1 Dátum: 2008 Augusztus 17, 22:10:56 »
Jennifer Perez:
A pokol valóság, én jártam ott!

Egy keresztény családban nevelkedett 15 éves lány bizonysága, aki feltámadt a halálból. Eltávolodott az Úrtól, és túladagolva, holtan találták meg, Isten a pokolra küldte. Az Úr kegyelméből kapott egy második lehetőséget és visszatérhetett azzal a küldetéssel, hogy figyelmeztesse az elveszetteket, a hitehagyottakat, és a langyos keresztényeket az Úr nyomatékos üzenetével.

Isten áldjon meg benneteket testvérek. Arra kérnék mindenkit, hogy nyissa ki a Bibliáját és lapozzatok Joel próféta könyvének 2, 28 verséhez:

„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”

Az én nevem Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nem könnyű nekem tinédzserként elétek állnom és elismernem a hibáimat, de a Szent Szellem segítségében bízom, Ő fog segíteni,  és ad erőt, amire most nagy szükségem van. Mindenekelőtt dicsőséget és hálát szeretnék adni Uramnak, Jézus Krisztusnak. Nem akarok hittételeket elmondani vagy új hitelveket felvetni, csak azt fogom nektek elmondani, amit láttam, amit halottam, és amit éreztem.

Röviden szeretnék beszélni a családomról. A szüleim keresztények, és jó példával jártak előttem, Isten útját mutatták meg életükkel. Három évvel ezelőtt lettem keresztény, és fogadtam el az Urat Nicky Cruze testvérrel együtt. Két évig az Úr utjain jártam, de amikor elkezdtem a középiskolát, lázadóvá kezdtem válni, és elhagytam Isten útjait. Lázadoztam a szüleim ellen, és a droghoz nyúltam. A barátaim vettek rá arra, hogy ezt megtegyem.

Gondoltam, hogy keresztény vagyok, és én teszem majd a barátaimat kereszténnyé. Ehelyett ők vittek engem vissza a világba. Valójában a drog volt az, aminek a hatására sok mindent tettem. Gonosz szellemek költöztek belém, ez volt az, ami lázadóvá tett a szüleimmel szemben. Ők szigorúak voltak, és nem engedtek el sehová, így azt sem engedték, hogy egy barátom házában töltsem el az éjszakát. Mindent titkokban kellett tennem, a hátuk mögött. Lógni akartam az iskolából. Alig akartam menni, éppen csak annyit, hogy a látszatot fenntartsam. Azon a ponton voltam, hogy drogfüggővé válok, de az Úr mindebből kiemelt. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy keresztény voltam.

A bizonyságom 1997. május 2-án kezdődik. Volt egy barátom, csak barátok voltunk, és semmi több, és ő tudta ezt. Azt gondoltam, hogy ismerem őt, de valójában egyáltalán nem tudtam, ki ő. Azon az éjszakán felhívott és megkérdezte, hogy nem tudnék-e kijönni, csavarogni. A szüleim nem voltak otthon. Imádkozni mentek a közösségbe, mint minden pénteken. Azt mondtam nekik, hogy én nem akarok velük tartani, mert rosszul érzem magam. Már megőrültem tőlük, mert többször azt terveztem, hogy éjszaka különböző barátaimmal bulizni megyünk, de a szüleim nem engedtek el. Így arra kértem őket, hadd maradhassak otthon, és otthon hagytak. Amikor elmentek az imádságra, a barátom felhívott. Azt mondta: „Miért nem jössz el, már mindenki itt van?” Gondoltam magamban: „Nem akarok szembeszállni a szüleimmel, de talán ki tudok szökni, és soha sem fogják megtudni”, és így is tettem.   

Azon az éjszakán a szüleim, miután hazajöttek, lefeküdtek aludni. Mindenre elszántan készen álltam arra, hogy kiszökjek, ezért felhívtam a barátom, és mondtam neki, hogy várjon rám az utcánk sarkán. Szóltam neki, hogy ne jöjjön el a házunk előtt, nehogy a szüleim felébredjenek, és összedőljön a tervem. Párnákat tettem a takaróm alá, és kimásztam az ablakon. Egy kétemeletes házban laktunk, és házunk minden ablaka be volt rácsozva. De mióta a szüleim bíztak bennem, az én ablakom nem volt rács. Így húztam hasznot a szüleim bizalmából. Kimásztam a tetőre, és leugrottam, egyből a földön landoltam.  Az Úr tervezett így mindent, mert kitörhettem volna a lábam, és ez megakadályozhatta volna azt, amit Isten tervezett el számomra. 

Kimentem az utcára, a barátom már ott volt. De amikor beszálltam az autóba három fiút és egy másik lányt láttam. Gondoltam magamban, hogy „semmit sem fogok csinálni, csak elengedem magam, drogozok és iszok.”  De amikor láttam a három fiút és a lányt, megijedtem attól, hogy ki akarnak majd használni. De beszálltam az autóba, és elindultunk. Korábban, amikor beszéltem a barátommal telefonon, azt mondta, hogy csak körbenézünk egyet a városban. Erre mondtam azt, hogy „OK, ez jól hangzik”, így mentem bele. Nem gondoltam volna, hogy egy motelben fogunk kikötni. Mert oda érkeztünk meg.

Amikor megálltunk, kitett egy patyolat előtt, amely a motel mellett volt. Mondták, hogy ott várjak, és hogy mindjárt felszednek egy másik barátot. Mondtam, rendben, de kitaláltam, hogy azért hagynak ott, hogy egy szobát kivegyenek. Amikor visszajöttek, felvettek, és elvittek abba a szobába. Azt mondták: „Nyugi, bízz bennünk! Nem fogunk semmit se csinálni, csak várjuk a másik barátunkat, hogy jöjjön, és akkor mindannyian lelépünk.” Így megbíztam bennük, soha nem gondoltam volna, hogy bántani akarnak, de megjegyzem, hogy nem tudtam, ki a barátom valójában. Először csak beszélgettünk, aztán megkérdeztem őket, „Miért nem iszunk valamit addig, amíg várakozunk?” A barátom és én elhagytuk a szobát, és lementünk a motel előtti kis étterembe. Három Sprite-ot vettünk, és visszatértünk a szobába. Ők elkezdték kitölteni a Sprite-ot poharakba. Nem hoztak magukkal táskát, vagy bármit, ami gyanús lett volna, amiből azt gondolhattam volna, hogy valamit fognak tenni az italomba, vagy hogy velem tesznek majd valamit. Minden, amit tettek, nagyon ártatlannak tűnt.

Kimentem a WC-re, hogy megigazítsam a hajam, és a női dolgaimat elvégezzem, és mire visszaértem, már kitöltötték az italom. Néhány rágót vettem a számba, epreset, és megittam azt, amiről azt hittem, hogy Sprite. Ami ezek után történt, arról nincs tudomásom.

Amikor újra látni kezdtem, éreztem, hogy a szellemem kilép a testemből. Már a kórházban voltam, és láttam az összes orvost és nővért magam körül. Amikor kilépett a szellemem, láttam a testemet az ágyon. Tudjátok, hogyan néztek ki akkor, ha nézitek magatok a tükörben, és láttok egy tükörképet. De én nem a visszatükröződésemet láttam, hanem a saját testem az ágyon. Amikor körülnéztem, két vörösbe öltözött ember jelent meg ott, „gyere az utadra”, mondták, és megragadtak, mindegyik egy-egy karomat.

Elvittek egy helyre, és amikor felfedeztem, hol vagyok, láttam, hogy ez a mennyország. Az első, amit láttam, egy nagyon nagy fal volt. Fehér volt, és elnyúlt olyan messze, hogy számomra végtelennek tűnt. A fal közepén volt egy kapu, egy hosszú kapu, de ez zárva volt.

A Ószövetségben Mózes beszél a sátorról, és leírja a paramétereit. Én emlékeztem erre, és olyanak láttam a falat, mint a sátornál. Jobbra a kapu mellett volt egy széles szék és ennek jobb oldalán egy kisebb szék. Úgy tűnt, hogy aranyból készítették őket. Tőlem jobbra volt egy széles fekete kapu, körülötte rettenetesen sötétség, de tudtam a rajta lévő fogantyúról, hogy kapu. Ez egy undorító kapu volt. De a bal oldalamon ott volt a paradicsom, fák, kristályos víz hullt alá, és fű. Olyan békesség áradt benne, de senkit sem láttam ott.

Felnéztem, és láttam magam előtt az Atyát, nem láthattam az arcát, mert a dicsősége olyan nagy és olyan fényes, hogy mindent bevilágított a mennyben. A dicsősége mindent ragyogóvá tett. Nem volt nap, hold, nem látszottak a csillagok, Ő volt a világosság. Láttam a testét, és teste a Fiút is magába foglalta, egyik a másikban volt, együtt voltak. Látható volt az elkülönülésük, mégis az egyik a másik belül volt, együtt léteztek.

Jobbra mellettük két angyal állt, Gábriel és Mihály. Onnan tudtam a neveiket, hogy a homlokukra fel volt írva.

Amikor az Atya előtt álltam, rettenetesen mocskosnak éreztem magam. A térdeimre estem és sírtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Ha láthattam volna az arcukat, akkor sem akartam volna, mert annyira szégyenkeztem előttük. Amikor az Atya előtt voltam, Ő megmutatta az életem filmjét, a kezdetektől egészen addig. Azt mondta, hogy a legfontosabb része akkor zajlott, miután Mellette döntöttem, mert akkor már meg voltam mentve. Megmondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, de valójában nem mutattam nekik semmi gyümölcsöt. Ő azt mondta, hogy elrendeltetett, hogy a pokolba kell mennem.

Gábriel arkangyal odalépett, és megragadott a karomnál fogva. Elvitt az undorító fekete ajtóhoz, amit közelebbről meg sem akartam nézni. Próbáltam megállni, de szellemben voltunk, így keresztülmentünk a kapun. Amikor a kapu másik oldalán voltunk, minden teljes sötétségbe borult, arra is képtelen voltam, hogy magamat lássam. Nagyon gyorsan elkezdtünk zuhanni, úgy, mint a hullámvasúton. Ahogy zuhantunk egyre forróbb, és forróbb lett. Behunytam a szemem, nem akartam látni, hol vagyunk.

Amikor megálltunk, kinyitottam a szemem. Egy hatalmas úton álltunk. Nem tudtam, hogy hova vezet. De az első dolog, amit azonnal éreztem, a szomjúság volt. Rettenetesen szomjas voltam. Folyamatosan mondtam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” De úgy tűnt, mintha nem is hallott volna engem. Elkezdtem sírni, és amikor a könnyek lefolytak az arcomon, teljesen elpárologtak. Kénszag terjengett, olyan, mint az égő gumiabroncsok szaga. Próbáltam befogni az orrom, de csak még rosszabb lett. Szellemi testben mind az öt érzékszervem érzékenyebbé vált. Amikor megpróbáltam az orrom befogni, csak még erősebben éreztem a kén szagát. A kis szőrök a karomról mind eltűntek. Éreztem a rettenetes hőséget, iszonyú forróság volt.   



Holnap felteszem a folytatást.

Colhicum         
     
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #2 Dátum: 2008 Augusztus 18, 19:48:01 »
Kedves Testvérek!

Ezek a bizonyságok, amiket felteszek ide, eredetben megtalálhatók a www.freecdtracts.com oldalon. Érdemes elolvasni és elmélyedni bennük.

Szeretettel: Colhicum
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #3 Dátum: 2008 Augusztus 18, 19:49:37 »
A folytatás:

Amikor kezdtem körülnézni, démonoktól gyötört embereket láttam. Egy nőt láttam, aki ott szenvedett, egy démon kínozta. Levágta a fejét és a hosszú lándzsájával mindenhol átszúrta. Egyáltalán nem törődött vele, hogy ez milyen fájdalmat okozott neki.  A szemébe, a testébe, a lábába, a kezébe, egyáltalán nem törődött vele. Aztán visszaillesztette a fejét a testére, és csak szúrta és szúrta. A nő gyötrelmes sikolyokkal sírt.

Akkor egy másik démont láttam, amelyik egy 21-23 év körüli embert kínzott. Ennek az embernek egy lánc volt a nyaka körül, és egy tűzverem előtt állt. Ez a démon mindenhol átdöfte őt a hosszú dárdájával, a szemét, mindenhol. Aztán a hajánál fogva és a lánccal megragadta és bedobta a tűzverembe, majd kivette onnan, és újra és újra átdöfte. Ez megállás nélkül folytatódott, és minden alkalommal, amikor a tűzverembe vetette, képtelen voltam elviselni az üvöltését, de aztán a démon kihúzta onnan, és ő gyötrődve üvöltött. Megpróbáltam befogni a fülem, mert a hangja annyira idegtépő volt, de még azután is hallottam. A hallásom sokkal érzékenyebbé vált.

Ránéztem egy másik démonra, ez a démon undorító volt. A másik kettő is visszataszítónak látszott, de ez volt a legfertelmesebb. Több különböző állathoz tudnám csak hasonlítani, azonban képtelen vagyok leírni szavakkal. Ez járkált körbe-körbe, és rettegésben tartotta az embereket, és az emberek valóban gyötrődtek a félelemtől és a rettegéstől.

Egy másik démont is láttam, de ez gyönyörű volt, úgy nézett ki, mint egy angyal, de nem az volt. A különbség annyi volt Isten angyalai és a démonok között, hogy a démonoknak nem volt felírva a nevük a homlokukra, mint Isten angyalainak.

Majd visszanéztem Gábriel arkangyalra, ő felfelé nézett. Gondoltam, hogy nem akarja látni mások kínzását. Töprengtem magamban, „miért van még mindig itt? Nem feltételezném azt, hogy arra vár, hogy én is sorra kerüljek a kínzásban.” Még mindig szomjas voltam, és odakiáltottam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám, és azt mondta, „az Úr adni fog neked még egy lehetőséget.”

Amikor ezt kimondta, hirtelen minden szomjúságom, minden gyötrelmem és fájdalmam eltávozott. Hatalmas békesség borított be. A kezemnél fogva megragadott és azon voltunk, hogy felemelkedjünk, de hirtelen hallottam, ahogy a nevemet kiáltják, „Jennifer, segíts, segíts rajtam!” Lenéztem. Akartam látni, ki volt az, de a lángok eltakarták az arcát. Úgy hangzott, mint egy lány hangja. Csak annyit láttam, hogy kinyújtja a kezeit, és segítségért könyörög. Borzasztóan szerettem volna segíteni rajta. Amikor megpróbáltam, nem tudtam, mert az én kezem keresztül haladt az ő kezein. Annyira akartam neki segíteni, de tudjátok, neki már semmi reménye sem volt. Sorsára kellett hagynom.

És körülnéztem, és láttam a barátaimat, embereket, akiket ismertem, és más embereket. Olyan ismerősnek tűntek, de nem tudtam kicsodák, nem ismertem a sorsukat. De amikor a barátaimat láttam a suliból, az rettenetesen fájt. Gondoltam magamban, „talán a rossz bizonyság, amit tettem nekik, hisz hallották rólam, hogy keresztény vagyok, de nem ébresztettem bennük érdeklődést Isten iránt, hanem én fordultam el az Úrtól. Talán én vagyok az, aki ide juttatta őket.” Ilyen gondolatok törtek fel bennem. Láttam, hogy a pokolban nincs idő, nincs múlt, nincs jelen és jövő, minden ugyanakkor zajlik, és elrendeltetett, hogy ők ide kerülnek. De amint mondtam az elején, nem akarok hittételeket felállítani, de ez volt az, amit láttam. Mert azok az emberek, akiket ott láttam, ma még mindig élnek.

Akkor az angyal visszavitt az Úr jelenlétébe. Amikor előtte álltam, a térdeimre estem, és csak sírtam és sírtam. Még mindig nem akartam felnézni rá, mert annyira szégyelltem magam. De az Úr egy különös melegséggel a hangjában azt mondta, „Szeretlek.” Éppen úgy, ahogy benneteket szeret, akik most engem hallgattok. Ezt Ő mondta nekem szemtől szembe. Az Úr azt mondta, hogy mindent megbocsát nekem, amivel megbántottam Őt. Eltörölt minden vétket.

Isten rám tekintett, és rengeteg dolgot mutatott. Megmutatta a világot, a földet. A föld körül láttam valami bársonyosat, olyasmit, mint az ózon réteg, nagyon finomnak tűnt, az volt a vágyam, hogy megérintsem. Amikor megérintettem, akkor jöttem rá, hogy Szent Szellem, mert megmerítkeztem benne, és nyelveken kezdtem el imádkozni.

Ez idő alatt megteltem Szent Szellemmel, és sok sötét szellem hagyott el. Amikor elszálltam, és kábítószereztem, bemocskoltam az elmém, és kinyitottam az ajtót, és ezek a gonosz szellemek belém költöztek. Ők gyötörtek engem. Az az út, amin jártam, valójában nem az enyém volt, hanem a bennem lakozó sötét szellemeké.  Isten Igéjében meg van írva, hogy amikor a házad tisztává lesz, a sötét szellemek megpróbálnak visszatérni magukkal hozva hét másik gonosz szellemet. Az én házam tiszta lett, amikor elfogadtam az Úr Jézust megváltómnak. Láttam ezeket a gonosz szellemeket, amikor bemerítkeztem, ők hetet hoztak, és azok ugyancsak másik hetet, és az utóbbiak is másik hetet, és végül képtelen voltam megszámolni őket. De Isten megtisztított minden sötét szellemtől. 
 
Megmutatta nekem a jövőt is. Megmutatta a Földet, és azokat a dolgokat, amik történni fognak, az eseményeket, amelyek majd végbemennek. A látomás, amit kaptam, mostantól egészen az elragadtatásig tartott. Nem mutatta meg az elragadtatást, de azt igen, hogy mi fog lezajlani előtte. Minden nap közelebb és közelebb kerülünk hozzá, figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van. Vizsgáljátok meg magatokat, az életeteket, és kérdezzétek meg magatoktól, hogy „készen állok arra, hogy az Úrral menjek?” Az Úr mindezt megmutatta, de hozzátette, hogy ne mondjam el senkinek, csak várjak, és kísérjem figyelemmel az eseményeket, mert közel van a vég. Nem akarom kísérteni az Urat, ez az oka annak, hogy nem mondom el, amit láttam. De azt elmondhatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van.
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #4 Dátum: 2008 Augusztus 18, 19:53:40 »
Felolvastam Joel próféta könyvének 2, 28-as versét, ez az utolsó próféciák egyike, minden része beteljesedett. Ez a prófécia az egyetlen, ami még nem teljesedett be, és állítom, hogy most ez is meglett. Sok fiatal kiáll, és hirdeti Isten Igéjét. Az ördög létrehozta a fiatalokból álló hadseregét, de Isten hatalmasabb nála. És ha te tényleg elfogadtad az Urat, és akarod szolgálni, Isten erőt ad arra, hogy legyőzd a gonoszt, így hirdetheted az Igét az egész világon, éppen úgy, ahogy Isten megparancsolta a Bibliában.     

Az Úr azt mondta nekem, hogy ez az én küldetésem, és ennek a missziónak a lényege, hogy mindent elmondjak a fiataloknak a látomásomról. Ez a parancsolat, ami Isten nekem adott, és amelyet be fogok tölteni.   

Amikor visszatértem a testembe, felébredtem, és a kórházban találtam magam. Körülnéztem, és tűket láttam a karomban, csövek lógtak ki belőlem, amikkel a szívműködésem ellenőrizték. Hamarosan megjöttek a szüleim és elkezdtem sírni. Bolondnak tarthattak, de az Úr lelkemre kötötte, hogy mindent mondjak el nekik, és azt is, amit Ő tett velem. Mindent elmeséltem nekik.

Amikor a nővér bejött, elmondta, hogy nagyon-nagyon aggódtak értem. Azt mondta, hogy beállt a klinikai halál, aztán visszatértem, aztán újra meghaltam, és visszatértem. Eszméletlen voltam, aztán visszanyertem az eszméletem. Ezen háromszor estem át. Úgy érezték az egyik esetben, hogy nem akarok visszatérni, és rettenetesen aggódtak értem. Azt is mondták, hogy tajtékzott a szájam széle és gagyogó szavakat mondtam, amelyeket képtelenek voltak megérteni. 

Azon az éjszakán anyukámnak is rossz álmai voltak. A kiskutyánk, akivel alszom, lement a szüleim szobájába, és kaparászni kezdett anyánál, megpróbálta felébreszteni. Amikor felébredt, a szobámba ment, és látta a takaró alá helyezet párnákat. Gondolta, hogy ott vagyok, így visszatért a szobájába. Akkor egy rendőrautót vett észre az ablakból. Ahogy kinézett az ablakon látta, hogy egy rendőr közeledik a házunkhoz, ezért felébresztette apámat. A rendőr mondta, hogy jöjjenek be a rendőrőrsre, mert megtaláltak engem. A szüleim megtudták, hogy delíriumos állapotban kórházban vagyok. Ekkor Isten beszélt apámhoz, és azt jelentette ki, hogy ne aggódjanak, mert minden az Ő kezében van, így nem estek kétségbe a szüleim. Három napot töltöttem a kórházban.
Egy héttel később beszéltünk a nyomozókkal, és ők mesélték el, mi történt azon az éjszakán. A másik lányról, akivel voltam, sem feltételezték, hogy megszökik, és az ő édesapja aggódni kezdett. Elindult, hogy megkeresse, és körbejárt autóval, de nem találta meg. Ezért elment a rendőrőrsre, és a rendőr jelentette minden járőröző autónak, hogy keressék azt a típusú autót, amit a barátom vezetett. Egy szolgálaton kívüli rendőr az utcával szemben lévő autókereskedésben volt. Nézelődött használt autó után. Futólag végigsiklott a tekintete a környéken, és meglátta a barátom autóját, és ő értesítette a rendőrséget. 

Amikor a rendőr elment, hogy utánajárjon, akkor a barátom autója egy másik helyen parkolt, így nem tudták, hogy hol a lány. Mi ugyanis a második emeleten voltunk a sarokszobában. A rendőr ettől a szobától akarta kezdeni a keresést, de előbb lejött, hogy ellenőrizzen minden szobát, és hogy megkérdezze a tulajdonost a kint álló autóról. Ők így nem a lányt keresték, csak a tulajdonos után tudakozódtak.

Amikor bekopogtak az ajtón, és benyitottak, megláttak engem a padlón. Azonban akkor hirtelen elmentek. Az úgynevezett barátom gondolta, hogy otthagytak minket, pedig azért siettek el, hogy a mentőket hívják. Hamarosan egy másik rendőr jött fel, hogy megnézze, mi történt. Éppen akkor nyitott be, amikor a barátom, akiről beszéltem, akiben bíztam, már azon volt, hogy megerőszakoljon. De Isten felhasználta ezt a rendőrt arra, hogy véget vessen mindennek, és ők végül nem tehettek velem semmit. Nagyon hálás vagyok Istennek, mert megkegyelmezett nekem.

És a szüleim imádságai is. Amit a szülők felé szeretnék mondani: soha ne hagyják az imádságot abba a gyermekeikért. Ha nem is az Úrral járnak, maradjanak meg az értük folytatott imádságban, soha ne adják fel. A szüleim sem adták fel, és nézzék, itt állok, és hirdetem Isten Igéjét, hirdetem a fiataloknak, hogy menjenek, lépjenek Isten szolgálatába, mert Neki szüksége van rájuk.

Át szeretnék adni minden fiatalnak egy üzenetet, szeretném, ha átgondolnátok, hogyan álltok Isten előtt, és megvizsgálnátok magatokat. Gondolkozzatok el azon, miért törődnék azzal, amit bárki mond rólam. Korábban foglalkoztam azzal, hogy az emberek mit tarthatnak rólam, de mostanra megértettem, hogy nem kell ezzel törődnöm. Ők nem lesznek ott, amikor meg kell állnom Isten előtt. Emlékszem, amikor Isten előtt álltam, a barátaim nem voltak ott, hogy segítsenek, a családom nem volt ott, hogy segítsen, a lelkészem, s a gyülekezetem nem állt ott, hogy segítsen rajtam. Én egyedül álltam ott, és nekem kellett megvédenem magam. Előtte nem tudsz hazudni, mert annyira szent. Amikor ott voltam, nem éreztem, hogy oda tartozom, mert bűnben voltam, és a mennyben szentség van.

Azt mondom nektek, ha még nem fogadtátok el az Úr Jézust, fogadjátok el ma. Ez a legfontosabb döntés egész életetekben. Nem azért mondtam el, hogy féljetek attól, hogy a mennyben Isten elé kell majd állnotok, hanem azért, hogy lássátok a kegyelmet, a szeretetet, amelyet az Úr tanúsít irántunk. Az Atya elküldte Fiát, hogy meghaljon értünk. Minden csepp vér, amit kiontott értünk, az összes bűneink bocsánatára van. Ha te elfogadod az Urat, akkor meghozod az életed legfontosabb döntését. Gyere az Úrhoz, ne törődj azzal, amit mondanak rólad.

Ha akarod szolgálni Istent, akkor tedd meg teljes szívedből, ne csak a száddal mondd, hanem mondd ki ezt a szíveddel, és teljes értelmeddel. Ne aggódj a jövő miatt, aggódj a ma miatt, nem tudhatod, mikor fogsz meghalni. Én csak 15 éves vagyok, és soha sem gondoltam arra, hogy 15 évesen meghalok, soha.

De nektek számolni kell ezzel. Az életem nem az enyém, a ti életetek nem a tiétek, mi kölcsön kaptuk az életünket, amely az Istené. Kihasználhatjuk a lehetőséget úgy is, hogy nem törődünk ezzel, hogy a világba megyünk, hogy a világ dolgait cselekedjük. A világ nagyon sok dolgot kínál, de emlékezzetek Istenre, aki még többet akar adni. A világ a poklot és a halált nyújtja feléd, Isten az örök életet. Az Örök életet mindörökre.

Ha el akarod fogadni az Urat, akkor kérlek, hajtsd meg a fejed, és csukd be a szemed:
„Uram, Istenem, az Úr Jézus Krisztus nevében jövök Eléd, és ettől a pillanattól el akarlak fogadni megváltómnak, és szeretném, ha megjelennél az életemben. Ahogy a testvér beszélt a bizonyságában, a pokol valóságos, ő járt ott. Uram, Istenem, én nem akarok oda jutni. Nem akarok azzal a gondolattal élni, hogy oda kerülök. Uram, kérlek, bocsáss meg minden bűnömet, amit elkövettem. Bocsáss meg mindent, amit Ellenedre tettem. Minden kis titkos bűnömet, Uram, leleplezek Előtted, és könyörgök, bocsáss meg nekem mindenért. Uram hiszem, hogy meghaltál a kereszten és feltámadtál a halálból a bűneimért, és a világ bűneiért. Hiszem, hogy beköltözöl a szívembe, és hogy vezetni fogsz, és a szívemben maradsz. Olvasni fogom az Igéidet, és egyre többé válok majd Igéid által. Járni fogok gyülekezetbe Uram, mert tudom, hogy Te jelen vagy ott. Azt mondtad, hogy ha ketten-hárman összejönnek a Te nevedben, Te jelen leszel. Uram, ott akarok lenni, ahol Te vagy. Jézus nevében imádkoztam, Ámen.” 
         
Ha elimádkoztad ezt az imádságot, akkor üdvözöllek a Mennyek Országában. Most már szerte a világon vannak testvéreid. Ez a legfontosabb döntés, amit valaha meghoztál, és soha nem lesz hátrányodra. Ne menj vissza a világba. A világ a halálba vezet, Isten pedig az örök életre. Minden pillanatot úgy kell megélned, mintha életed az utolsó napja lenne, és végső órái. Ha ez a bizonyság megérintette a szívedet, add oda a barátaidnak, akik ezáltal befogadhatják Istent a szívükbe. Ne hagyd, hogy elmúljék ez a nap, mert ez lehet az utolsó.

Vége
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #5 Dátum: 2008 Augusztus 18, 20:40:21 »
Köszönöm Colhicum, hogy megosztottad velünk. :088:

Amire figyelmes lettem az az, hogy gonosz lelkek voltak a lányban.
Akkor vagy nem volt megtért keresztyén előtte, vagy nem volt démon megszállott.

A hívőkben nem lehetnek démonok.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #6 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:08:19 »
Elküldtem sokaknak tanulságul.

Anti! Hát én azért tudnék igeileg másba is belekötni. Azok akik éltek, hogyan láthatta őket már előre a pokolba? "Mert azok az emberek, akiket ott láttam, ma még mindig élnek. "

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #7 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:16:05 »
Azt ki lehet azzal magyarázni, hogy Isten mindent tud, és tudja ezért azt is, hogy kik fognak szabad akaratukból ellenállni neki.

Amúgy tényleg furi... Több olyat hallottam már, hogy a pokolban szurkálják, darabolják, stb... az ottani lelkeket.
Ez szerintem nem így lesz...bár nem tudhatom.

Amúgy az elején beszámol a lány egy démon általi kínzásról, hogy levágta a fejét és szurkálta.
Utána meg beszámol arról is, hogy az ottaniaknak nincs testük csak szellemük. Lásd: aki a tűzben a karját nyújtotta és nem tudta megfogni, mivel átment a kezük egymáson.

Nos akkor? Valaknek van teste valakinek meg csak szelleme?
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #8 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:30:13 »
A pokolba tudjuk, hogy kínozni fogják az ott élőket a démonok. Igei, hogy ott lesz fogcsikorgatás, sírás, rívás. De aszőr, hogyan semmisült meg a kezén? Valahol ezt isolvastam az elején ha jók az emlékeim. Hát ha ez a valóság amit ez az ifjú hölgy elmond, akkor igen szorult a helyzetünk.

Nem elérhető Serenus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 112
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #9 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:36:32 »
Nem szeretnék tiszteletlen lenni,de ezt akár én is írhattam volna. Bocsássatok meg testvéreim... :08: Ettől még tanulságos,és jóra akar vezetni,ami hasznos,de a megtörténtében kételkedem.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #10 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:37:13 »
Hol van megírva az, hogy a démonok kínozzák a lelkeket a pokolban? Én nem találtam igét erre.
A pokol a sátánnak és a démonoknak készített hely, ahol ők maguk is szenvedni fognak és nem az elkárhozott lelkeket gyötörni.

Amikor Jézus kíűzte a Légiót, akkor kérték a démonok, hogy ne parancsolja őket az alvilágba.
Nem véletlenül, ők oda nem akarnak menni... Továbbá vannak ott olyan gonosz démonok, akiket bilincsen tart az Úr az ítélet napjáig.
Amúgy van pokol és "tűznek tava". A pokol és a halál oda fog belevettetni a végső időben.

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #11 Dátum: 2008 Augusztus 18, 22:46:24 »
Anti! Azt hiszem a sírás, rívás fogcsikorgatás önmagáért beszél. Nem is kell ezt részletezni. Sőt a gazdag is eléggé rossz beszámolót ír a pokolról. A gyötrődésről.

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #12 Dátum: 2008 Augusztus 18, 23:12:14 »
Colhicum! Ez nem ellend irányul, kérlek nehogy rossznéven vedd. Csupán az Igével vizsgáljuk. Természetesen abba nincs leírva minden, ezt jól tudjuk. Ettől még akár igaz is lehet minden szó. Egy biztos, nem szeretném megtapasztalni.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #13 Dátum: 2008 Augusztus 18, 23:32:47 »
Én is inkább kihagyom! :D
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #14 Dátum: 2008 Augusztus 19, 05:55:13 »
   Akár igaz akár nem,minden esetre borzalmasan festi le az egészet.Egy része Igével bizonyítható.De azért nagyon köszönöm a bizonyságot,mindenki szűrje le belőle ami neki szól.Az Úr áldjon meg benneteket. :2smitten:
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/